Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-26 / 123. szám
Az elektronikai forradalom Kérdések a kivitelről a tavaszi BNV tükrében Az elektronikái forradalom, ■mely korunkban végbemegy, nem olyan látványos mint a nevezetes társadalmi forradalmak. Ennek ellenére forradalomról kell beszélnünk, hiszen az elektronika betört a gazdasági és társadalmi élet minden területére. Teljesen átalakítja a termelésben, a hivatalokban dolgozók munkáját és életét. A folyamat nem lesz könnyű és fájdalommentes, hiszen ehhez az emberek életszemléletét is gyökeresen át kell formálni. Az elektronizálásnak azonban nincs alternatívája, mint ahogy a lélegzésnek sincs. Az elektronizálás lényege De mi is voltaképpen az elektronizálás? A fogalmat meghatározhatjuk akként is: az egyes munkaműveletek elvégzéséhez felhasznált energia hallatlan mértékű csökkenése. Természetesen, itt a legszélesebb értelemben kell felfogni az energiát, beleértve az emberi energiát is. Hiszen a számítástechnika segítségével olyan munkafolyamatok is gépesíthetővé váltak, amelyeket korábban csak az ember tudott elvégezni. Minthogy az autót mindenki ismeri, gépkocsipéldával illusztráljuk az elektronizálást! Az egyik szövetkezetünk szürke kis dobozkát állított ki. amely olyan szerkezetet rejt magában, hogyha fékez a sofőr, nem kap további benzinadagot a motor. A mérések szerint 4—5 százalékos üzemanyag-megtakarítást lehet elérni ily módon a városi forgalomban, vagyis a kis berendezés ára 15—20 tankolás után megtérül. Aki csali egy kicsit is járatos az autók világában, gondoljon arra, hogy milyen sok mozgó alkatrészre, áttételre, szelepre lett volna szükség, ha hagyományos technikai eszközökkel akarják elérni ezt a célt. Egyébként ez az oka annak, hogy eddig az ésszerűség ellenére sem építettek ilyen berendezést a motorházba. Az elektronika viszont lehetővé tette ezt is. Hasonló példákat említhetnénk r--sg a különböző háztartási gépek köréből, beleértve a korszerű varrógépeket is. A mikroelektronika alkalmazása ugyanis korábban elképzelhetetlen bonyolultságú szabályozást, automatizálást tett itt is lehetővé. Elektronika mindenütt De hol is tart nálunk az elektronikai forradalom? A kérdés már azért is jogos, mert a korábbi években is láttunk elektronikát a BNV-n Ami most új: az elektronikai szerkezettel ellátott termékek növekvő tömege, s legfőképp annak az egyértelmű bizonyítását hogy az elektronika nálunk is megtalálható az élet minden területén. Az egyik pavilonban például a Medicor kiállítása fogadja a belépőket, a következő felirattal: Mikroelektronika az egészségügy szolgálatában. A standon látottak mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy a mikroelektronika valóban megkezdte az orvos- technika teljes mértékű átalakítását. Az elektronizált orvosi műszerek, berendezések ugyanis sok olyan, komplett vizsgálat elvégzését teszik lehetővé, amelyekhez azelőtt az egész laboratóriumot végig kellett járni vagy pedig — erre is van példa — egyes diagnosztizálásokat el sem lehetett végezni. A korszerű berendezések növekvő intelligenciaszintje egyébként a korábbinál kevesebb szellemi erőfeszítést igényel a kezelőszemélyzettől. Erűnek előnyei sem elhanyagolhatók, különösen a fejlődő országokban, ahol még kevés az orvos. Ha sok bonyolult vizsgálathoz — például az EKG-diagnosztikához — nincs szükség szakképzett orvosra, mert a beépített mikroszámítógép is meg tudja állapítani, egészséges-e a páciens szíve, vagy sem. akkor az orvosnak már csak a betegek leletével kell foglalkoznia. Jellemző az elektronika térhódítására, hogy a 12 kiállító Pest megyei szövetkezet közül 8 jelentkezett elektronikai-számítástechnikai műszerekkel, berendezésekkel. A Veszprém megyei Víz- és Csatornamű Vállalat olyan mikroprocesszoros folyamatirányító rendszert mutatott be, amelynek segítségével már számos vízmüvet, szennyvíz- tisztító telepet, városi diszpécserközpontot automatizáltak. A MetriponJ mérleggyár szinte minden termékében megtalálható a mikroelektronika, a mikroszámítógép. A gödi Dunamenti Tsz elektronikus taxiórát, kilométer-számlálót. minimulti mérőcsaládot állított ki. Nemzetközi együttmű ködössel Érdekes megfigyeléseket lehetünk, ha egy kissé körülnézünk a külföldi kiállítóknál is. Szocialista partnereink kiállítóterületének 20— 40 százalékán elektrcnikai- számitástechnikai termékek láthatók. A kiállítás szemléltetően dokumentálja a nemzetközi együttműködést is. A Szovjetunió például olyan számítástechnikai rendszereket is bemutat, amelyekben a szovjet és a magyar szakemberek közös munkája testesül meg. Ilyen volt tavaly az Elektronika 60 számítógép, s ezek közé tartozik az idén a TPA Janus nevű modellje. Stuka Károly, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság osztályvezetője Jobb minőségű szén Hatvanmilliós többleteredmény Az Oroszlányi Szénbányák dolgozói az év eleje óta csaknem negyvenezer tonna szenet küldtek felszínre terven felül, s ennek a többletnek a túlnyomó része a háztartási fűtőanyagnak alkalmas darabos minőségi szén. Az ilyen jól értékesíthető tüzelőanyaga ból nagyobb haszna származik a vállalatnak is: a minőség javításával, valamint a korábbinál takarékosabb költség- gazdálkodással sikerült az év eleje óta hatvanmillió forint többletnyereséget elérnie. A következő hónapokban újabb intézkedéseket vezetnek be a jó minőségű darabos szén arányának további növelésére. Erre anyagilag is ösztönzik a dologzókat; a vállalat harmincegymillió forint bérpreferenciát használhat fel abban az esetben, ha az idén legalább 380 000 tonna darabos szenet szállít a TÜZÉP-nek. E cél érdekében esetenként munkaerő-átcsoportosításokkal oldják meg a legfontosabb feladatokat: a jól dolgozó szakembereket mindig abba a bányaüzembe irányítják, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Gyorsított ütemben építik a jó minőségű szenet adó már- kus-hegyi új bányát. Ebből az aknából az idén már 1,2 millió tonna szenet küldenek a felszínre, kétszázezer tonnával többet, mint amennyit eredetileg terveztek. A termelés fokozatos növelésével egyidejűleg olyan ütemben építik a bányát, hogy határidő előtt fél évvel, a jövő évben befejezhessék az állami nagyberuházást (MTI) Válaszol a megyei pártbizottság munkatársa Figyelmet keltő dolgozatot tett közzé a közelmúltban a Nógrádi Szemle hasábjain Balázs Miklós, a megyei pártbizottság munkatársa. A közgazdász az egyik legfontpsabb teendőnkről, a kivitelről gyűjtötte össze gondolatait, az országos célokat és a megyénkben lehetőségeket ötvözvén egybe, írása több olyan kérdéskört is érintett, amelyekkel kapcsolatban hasznosnak látszik, ha egy-két réteggel mélyebbre hatolva fejti ki véleményét. — Nyílik-e lehetősége arra a megyénkben üzemek egyiké- nek-másikának, hogy kivitelét a belátható jövőben „dinamikusan” növelje? — Vannak megyénkben is ojyan üzemek, melyek a tőkéspiaci recesszió által leginkább sújtott ágazatokhoz tartoznak, mint az SKÜ, vagy az alumínium-feldolgozást végző balassagyarmati kábelgyár. Ezeknek az üzemeknek az exportelőirányzatai a fokozottabb erőfeszítések mellett Is az előzőeknél szerényebb célokat fogalmazhatnak meg reálisan. Szerencsére nem kis számmal vannak olyan gazdálkodó egységeink is, melyek termékei iránt továbbra is mutatközik kereslet. A piac megtartása természetesen ezeknél is csak az eddigieknél lényegesen tevékenyebb, kezdeményezőbb piaci munka, s megbízható pertneri kapcsolat árán lehetséges. így például az öblös- üveggyár, a Salgótarjáni Ruhagyár, az ELZETT, a BRG, a BFK, vagy a romhányi ÉKGY exporttervei 1983-ban is dinamikus növekedést irányoztak elő. A népgazdasági érdekek érvényesítése mellett mind több területen ösztönöz exportbővítésre a belföldi kereslet mérséklődése is. — „Az önállóan gazdálkodó szervezetek nagy része még mindig csak tanulja a mai követelményeknek megfelelő marketingtevékenységet.” Szükségük van-e erre, amikor a külkereskedelmet nagyrészt külkervállalatok bonyolítják le? — Az a tapasztalát, hogy minél nagyobb az igény a vállalatokkal szemben a piachoz való gyorsabb és rugalmasabb alkalmazkodásra, annál szorosabb, hatékonyabb közös érdekeltségen alapuló együttműködés szükséges a termelő- és a külkereskedelmi vállalat között. Ez egyben felveti a piaci szakemberek vállalati alkalmazásának szükségességét is. A versenypiacon való bennmaradás — esetleg kedvezőbb pozíció megszerzése — ma már nemcsak a klasz- szíkus értelemben vett piackutatást és az igények továbbítását teszi szükségessé, hanem a piac aktív befolyásolását is. Olyan szakembereket igényel, akik ismerik a vevők igényeit, annak változásait, de egyben ismerik vállalatuk helyzetét, felkészültségét, lehetőségeit is, s kénesek ezeknek optimális összehangolására. A termelővállalat piacszervező tevékenysége és a külkereskedelmi vállalat munkája tehát ilyen értelemben nem helyettesíti, hanem kiegészíti egymást. — A vállalatoknál még nem alakult ki az exportorientált érdekeltségi rendszer.” Maguk a vállalatok eléggé exportérdekeltek-e már? — Dilemmára, s ezzel összefüggésben a szabályozók viszonylag gyakori módosítására sokszor az exportérdekeltség kettős funkciója ad okot: egyrészt ösztönöznie kell minden — még gazdaságosan realizálható — exportot, másrészt ösztönöznie szükséges a vállalatokat a fajlagos ráfordítások csökkentésére. Az export- mennyiség és exportgazdaságosság pedig nemegyszer ellentétesen mozgó kategóriák. Az alapvető gond ott van, hogy a termékeink fajlagos ráfordításai a piaci versenytársak hasonló termékeihez viszonyítva olyan magasak, hogy gyártásuk csak jelentős állami támogatással kifizetődő. Az exportárkövető árképzés a jövedelmező export eredményeit a belföldi árban is elismeri. Az SVT is példa rá azonban, hogy a nemzetközi mércével mért magas fajlagos költségek, és a versenyképességek ebből eredő gondjai nem mindig a ráfordítások csökkentésére, hanem az export visszafejlesztésére is ösztönözhetnek! Ilyen szempontból a rendszer nem optimálisan közvetíti a népgazdaság érdekeit azzal együtt, hogy összességében eredményesen működik. — Nines kellő törekvés * kooperációs kapcsolatok bővítésére.” Vajon mi csökkenti a bizalmat a kooperációk iránt? — Az exportbővítési együttműködésektől korábban főleg a kooperációra felkért kis termelő szervezetek tartózkodtak. Elsősorban önállóságukat féltették, s a nagyvállalat közeledését a „bekebelezési szándék” első lépésének tekintették. Szerencsére ma már egyre kevesebb az így hozzáállók száma. Számos szövetkezet ugyanakkor ma is — a rugalmas alkalmazkodási lehetőség fenntartása érdekében — nem tölti ki nagyvállalati szerződéssel a kapacitását. Vannak már jó példák is: a Balassagyarmati Ruházati Szövetkezet például a Salgótarjáni Ruhagyár partnereként küldi termékeit exportra. A hatékonyabb érdekeltségi rendszer és agitációs munka mellett amielőbbi kedvező gyakorlati tapasztalatoktól várunk elsősorban ösztönző, élénkítő hatást. — Az egyik bekezdésben exporttal kapcsolatos „elvárást” ír, a másikban pedig figyelmeztet a gazdaságirányítás „indirekt” rendszerére. Hogyan férnek össze' a direkt-indirekt elemek az irányításban? — Az indirekt irányítás rendszerében a közgazdasági szabályozó rendszer hivatott olyan gazdasági környezet megteremtésére, melyben a vállalati érdek egyben nép- gazdasági érdek is. Alapelvünk, hogy a szabályozó rendszer továbbfejlesztésben tovább erősödjenek az indirekt elemek. Tapasztalat, hogy amíg a szabályozó rendszer módosításának kívánt hatása a vállalatoknál érvényesül, viszonylag hosszú idő telik el. Ennek kivárása néhányszor súlyos veszteséget okozhatna a népgazdaságnak. Ezért amikor rendkívüli feladatokat keli megoldanunk, óhatatlanul szükség van a közvetett beavatkozásra is, a gazdaságirányításban az automatikus működésről a „kézi vezérlésre” való időszakos áttérésre. — „A belső gazdasági változásokhoz való gyors, rugalmas, reagálókészséget fokozni kell.” „A személyi feltételek kialakítása folyamatos munkát igényel ” Adottak-e ennek a személyi feltételei, s mi •* a folyamatos munka? — A megyei pártbizottság az elmúlt évet értékelve azt állapította meg, hogy megyénkben a gazdasági vezetők nagy többsége képes megfelelni a magasabb követelményeknek. Ennek nagy részük már a gyakorlatban tanújelét adta. A pártbizottsági ülésen az Is elhangzott, hogy a gazdálkodás hatékonyságának differenciálódásában nagymértékben kifejeződnek az egyes üzemek vezetési színvonala között meglévő különbségek. A gazdálkodó egységek önállóságának és felelősségének növekedése egyben próbatétel is, amely a magasabb elvárásoknak megfelelni nem tudó vezetők helyére újakat követel. Abból az alapelvből kiindulva, hogy a vezetés munkáját az általa irányított egység gazdasági eredményei minősítik, a vizsgálatot megyénkben, is az alacsony hatékonyságú üzemekkel indokolt kezdeni. Az iparban ezek közé azok az üzemek tartoznak, melyeknek jövedelmezősége az ágazati átlag 50 százalékát nem éri éli Mindezzel kapcsolatosan jelenik meg a káderpolitika folyamatosságának igénye is. Ez elsősorban a folytonosság és a több alternativás utánpótlási lehetőség tervszerű megteremtését feltételezi minden vezetési szinten, a döntéseknél biztosítva a rátermettség, a magasabb követelményeknek való megfelelés elsődlegességéti Megyénkben e téren a tapasztalatok többségében kedvezőek, de találkozhatunk negatív jelenségekkel is. Amíg például a 2000 fős salgótarjáni síküveggyár mintegy 70 felsőfokú végzettségű szakemberből választhatja ki vezetői utánpótlását, a közel 800 főt foglalkoztató nagybátonyi FÜTŐ- BER mindössze 15 fő hasonló végzettségű szakemberrel rendelkezik. Azoknak az üzemeknek a gyakorlatát kell követni, amelyeknél a személyi feltételek tervszerű, folyamatos biztosítása — mint a hatékony gazdálkodás tényezője — a vállalati szövetkezeti tevékenység szerves részét alkotják. M. P Egy szervezés bölcsőjénél / TSbb munka — kevesebb fáradsággal Egy esztendeje annak, hogy a Salgótarjáni Ruhagyár megyeszékhelybeli üzemében idegenek tűntek fel. Előbb a szabászaton, majd a varrodában. Nézelődnek, érdeklődnek — olykor megállítanak egy- egy műveletet, tanácsot adnak. Az idegen arcok azóta már ismerősek, s a szabászok után most már a varrónők is tudják, amit egyébként amúgy is gyanítottak: ismét szervezők dolgoznak az üzemben. Nem lepődtek meg, nem zúdultak föl, itt ugyanis sokszor szerveztek már, s nemigen hagytak maguk mögött rossz érzéseket. S noha az érintettek nem ismerik még részleteiben az új módszereket, azt tudják, hogy a tőkésexportterv teljesítése esetén a már kiosztott 5,3 százalékos bérfejlesztésen túl újabb 1,2 százaléknyi összeget kaphatnak, s tudják azt is, hogy a cél elérésében a praktikus, jó ötletek csak segíthetnek. A gyár megrendelésére az Innovatex Kutató Fejlesztő Vállalat a 3M szervezést alkalmazza a ruhaiparban mostanában jellemző kisszériák- ra. A salgótarjáni üzem ugyanis az utóbbi másfél évben kizárólag tőkésexportra dolgozik, a sorozatok átlagos nagysága 1000—2000 darab közt mozog, gyakoriak tehát az átállások. A nagyszériákra elsőként bevezetett 3M módszer eredeti formájában nem alkalmazható, előnyét viszont a mostani körülmények közepette is élvezni szeretnék. A hazai ruházati iparban az utóbbi években sorra-rendre láttak munkához a külföldi szervezők. Itt vajon miért nem határon túli szakemberek segítségét kérték? Kaszás Józsefné dr., gyárigazgató: — A salgótarjáni üzemben a legutóbbi négy esztendőben több mint háromszorosára emelkedett a termelékenység, s ez magyar szervezők munkájának köszönhető. Semmi okunk a bizalmatlanságra, sőt! Gyártási időink a hazai összehasonlításban igen előkelő helyen szerepelnek, nemzetközi összevetésben viszont még mindig legalább húszszázalékos az elmaradásunk. Jó volna ebből egy kicsit lefaragni. Ami egyébként sem csupán óhaj, hanem sürgős szükség- szerűség. A gyár ugyanis a tervezetten felül további négymillió forint értékű tőkésexportot vállalt, ezek szerint tehát a termelékenység javulása — beterveztetett. Takács Jánosné, az Innovate« Kutató Fejlesztő Vállalat tudományos osztályvezetője: — Nem restelljük bevallani, mi is sokat tanultunk a külföldi szervezőktől. Többek közt a svájci IPE cégtől Zalaegerszegen. A tapasztalatok alapján struktúraváltáson esett át a mi vállalatunk is: most a gyorsan megtérülő technoló-. giai és szervezési feladatokra koncentrálunk, oly módon, hogy a technológiai fejlesztésre építjük fel a munka- és üzemszervezést. — Mit kérnek a gyártól a munkáért? — Szerények az áraink. Pontosan az egytizedét kapjuk mint a külföldi szakemberek. — És mit ígérnek érte? — A termelékenység húsz- százalékos emelkedését. S ezt nem egy-két év múlva, mint a külföldi szervezők, sokkal előbb. Salgótarjánban például már fél év elteltével mérni fogják az eredményt. — Végeztek-e már másutt hasonló szervezést? — A Fékon Ruhaipari Vállalat számára, de még nem vezették be. A kisszériákra alkalmas termelékenységjavítás módszerét tizenhét hazai ruhásszövetkezetnek is kidolgoztuk, a gyakorlatban 10—52 százalékos lett a termelékenység emelkedése. Persze a szövetkezeti iparban lényegesen bőségesebbek a tartalékok, mint az állami vállalatoknál. Az új szervezési eljárás kísérlete júniusban indul — egyelőre a varrodai „C” szalagon. A szükséges eszközökből csak egy-egy darabot készítenek el, s ezeket átadják a varrónőknek próbára. Dönt- ség el ők, valóban könnyíti-e munkájukat? Hiszen úgy kell ezután többet dolgozniuk, hogy annyira se fáradjanak el, mint eddig! A munkások együttműködését serkenti az is, hogy a szervezés nem jár majd együtt általános, nagy normarendezésekkeL Takács Jánosné: — Mi az eredményt nem a normák emelésétől, hanem a többlettermelésre rakodó nyereségtől várjuk. A normákhoz csak a feltétlenül szükséges, kirívó esetekben nyúlunk hozzá. Ettől is reméljük azt, hogy ne csak a szervezést megrendelő felső vezetés legyen segítő partnerünk, hanem a középvezető gárda és a gépeknél ülő munkás se legyen ellendrukker! A szervezőknek fizetett díjon felül 300 ezer forintba kerülnek a módszerhez alkalmazott gépek, eszközök. Némi energiát vesz igénybe a végrehajtók fölkészítése — előbb a termelésirányítóké, majd a munkásoké. Nemcsak ellenükre, de nélkülük sem lehet sikerre vinni az ötletet, bármi jó legyen is az. — Mennyi időn belül „fizeti ki magát” a kisszériákr* alkalmazott 3M? Kaszás Józsefné dr.: — Hetek alatt meg kell térülnie! Az emberek munkája nem változik, csak szervezettebben, jobb körülmények kö^ zött végzik el. Szendi Márta 1 N6GRÁD - 1983. május 26., csütörtök <>-- 3
