Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-21 / 119. szám

Felelősség és továbblépés Az úttörövezetők Vili. országos konferenciájának csapatszintü előkészületei Á Manvnr Üttörök Szövetsége, négy- _ ' u3;ul évenként rendezi meg az úttörövezetők országos konferenciáit, amely az úttörőmozgalom demokratizmusának fon­tos színterei. Mivel az úttörőmunka mindig is szorosan kapcsolódott a gyermektársada­lom, az iskolai nevelömunka konkrét, na­pi gyakorlatához, a tanulóifjúság helyzeté­nek; életkörülményeinek folyamatos válto­zásaihoz —, ma különösen fontos lehet, hogy mennyiben tudja ezeket az úttörőmoz­galom követni, sőt kezdeményezéseivel, haté­kony munkájával a változásoknak sok te­kintetben az élére állni. Közeledik a századforduló,. amikor is a mai úttörőkorú gyerekek az ország népes­ségének derékhadát jelentik majd és még akkor is csak harmincévesek lesznek. Az ország jövőjéről van tehát' szó, amikor most megkülönböztetett figyelemmel fordulunk az úttörők munkája felé. Négy év telt el a VII. országos úttörővezetői konferencia óta, amely gyakorlatilag már számos reformgon­dolat ihletője volt és nem kis eredményeket hozott. Az új általános iskolai nevelési és oktatási dokumentumok bevezetése az úttö­rőmozgalmat is arra késztette, hogy a ko­rábbiaknál hatékonyabb partnere legyen az iskolai munkának, a nevelőtestületeknek. Eb­ben az időszakban vezették be az ötna­pos tanítási hetet, olyan új gondok jelentkez­tek, amelyekkel gyakorlatilag még most sem tudnak mit kezdeni sem az iskolák, sem az úttörőcsapatok. Ebben a helyzetben nyilvánvalóan helyes volt az a törekvés és tevékenységi mód, amellyel az úttörőcsapatok szélesíteni igye­keztek társadalmi kapcsolataikat; mind több társadalmi segítőt, patronálót nyertek meg a mozgalom számára. Kezdenek kialakulni a családok, szülők aktivizálásának új formái. Sokan vitatják, de a gyakorlat minden­képpen azt bizonyítja, hogy a látványos, de tartalmilag szegényes külsőségek, a formális elemek folyamatos visszaszorítása csak hasz­nált az ügynek. A vita magja az; milyen mértékben alkalmazzák, sőt egyáltalán kell- e az egyenruhák, a katonás jellegű de­monstrációk, a felnőttek ünnepségein oly „cu­ki” úttörőköszöntések, virágcsokor-átadások, puszilkodások. Teljes mértékben nem kell, nem is szabad elhagyni ezeket a fontos ele­meket de fetisizálni sem kellene annyira, amint az a gyakorlatban tapasztalható. Né­hány dologgal szembe kell nézni végre. Töb­bek között azzal, hogy a mai gyerekek már nem úgy értékelik a külsőségeket, az egyen­ruhát, a demonstrációkat, az alakiság póza­it, mint két vagy három évtizeddel ezelőtt. Főként akkor nem, ha jelképeink eszmei, ideológiai jelentőségét nem ismerik, csupán a felnőtteket utánozva felmondják például a zászló, a nyakkendő, az egyenruha jelen­tőségéről hallott általánosságokat. Az elit és a tömegesség kezdettől fogva kísértő ellentéte ma is érződik. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire káros. Társadalmunkban minden gyerek fontos, mindre szükség van. Ezt nem elég időnként psak kijelenteni, így is kell foglalkozni min­den gyerekkel az iskolai órákon, az úttörő­foglalkozásokon. Kiemelkedőek természete­sen mindig lesznek, de sem a tehetség, sem a hazulról hozott többlet nem ad előjogokat az általános iskolában, az úttörőcsapatban sem. A kiválóak eredményei, a különböző tanulmányi versenyeken szerzett helyezések, oklevelek nem jogosítják fel az iskola és az úttörőcsapat vezetőit arra, hogy munkájuk lényegéről, a gondjaikra bízott gyerekek zö­mének általános képzéséről, neveléséről megfeledkeznek. A Magyar Úttörők Szövetségének orszá­gost tanácsa nemrégiben levelet juttatott el valamennyi úttörővezetőhöz, amelyben a most kezdődő csapatszintű, majd a szeptem­ber 10-ig lebonyolításra kerülő járási, városi úttörővezetői értekezletek elé tárja a mozga­lom továbbfejlesztésére kialakított elképzelé­seit, gondjait. A levél számos, a fentiekhez hasonló, mondhatni eretnek módon, de min­denesetre folyamatos megújulásunk talajá­ból táplálkozó elképzeléseket bocsátanak vi­tára. A vita tapasztalatai alapján az. októ­berben lezajló megyei, majd a decemberi országos konferencián megfelelő határozato­kat dolgoznak ki az úttörőmunka tovább­fejlesztésére. A mostani, csaptszintű vezetői konferen­ciák természetesen a gyerekek látószögéből mérik fel a helyzetet, hisz’ ezeken a tizen­négy évnél idősebb ifivezetők is teljes jogú vitapartnerek lesznek, tehát az úttörőmunka közvetlen tapasztalatainak tükrében formál­hatják meg elképzeléseiket, véleményüket, bíráló szavaikat. Milyen kérdésekre vár vá­laszt az országos úttörőtanács? A csapatok napi gyakorlata mennyire tük­rözi a gyerekek igényeit? A csapatok szer­vezeti felépítése, mechanizmusa megfelel-e a mai követelményeknek? Mennyire műkö­dőképesek a csapatok kisebb egységei, a ra­jok, őrsök, az iskolában és az iskolán kívül a szabad időben, vakációk alatt? Tudunk-e és milyen hatásokkal tudunk fakultatív programot szervezni minden úttörő, a szür­kék, a jelenleg nagyon is passzívak számára? Milyenek legyenek ezek, hogyan kapcsolha- tóak a hagyományos programokhoz, kik ve­zessék; hol húzódik a határ az iskolai mun­ka és az úttörőtevékenység között? Nagyon fontos témakör, a csapatok és a családok, a felnőttek kapcsolata, a pártoló tagság, a segítők tömeges bevonása az ipari és mezőgazdasági munkások-munkásfiatalok, diákok, művészek, értelmiségiek, katonák, munkásőrök köréből. Mindez hogyan válik új erkölcsi, nevelési értékek formálójává, mennyiben segíti elő a szülőföld, a hazasze­retet érzésének kialakulását, elmélyülését, hogyan formálja gyermekeinkben az időseb­bek, a szülők, a társadalomért sokat fárado­zó munkások, parasztok iránti tiszteletet, ho­gyan ösztönöznek a fizikai és elméleti tudás megbecsülésére, az értékek, főként a lakó­hely értékeinek védelmére, gyarapítására, hogyan serkentik a modern tudományos, technikai ismeretek, műveltség megismerésé­re, megbecsülésére úttörőinket? Alapos elemző munkát feltételez minden úttörővezetőtől annak a kérdéscsoportnak a megválaszolása is, hogy mit lehet és kell tenni a gyerekek zömének aktivizálása ér­dekében? Mi a vonzó, az érdekes a mai gye­rek számára, hogyan szüntethetők meg az úttörőélet fehér foltjai, mit kell és lehet ten­ni az elszürkülés ellen? Mit jelent ma a romantika, mi nyújt igazi élményt, milyen új formák kellenek ahhoz, hogy minden út­törő a ■ szerényebb képességű, a hátrányos helyzetű is megtalálja a maga szórakozását, hasznos elfoglaltságát az úttörőcsapat, az út­törőházak, a különböző úttörőakciók kerete­in belül. A | 'L—— nyitott iskola feltételezi az VQIODQn ugyanúgy nyitott, sőt egy­re nyitottabb úttörőmozgalmat, ehhez azon­ban még sok a tennivaló, ma még nincse­nek mindenütt meg a kellő személyi és tár­gyi feltételek. A lényeg — a válaszok várha­tó sokoldalúsága ellenére is az, hogy a nyolcvanas évek úttörőmozgalma a szerve­zet egyértelmű politikai és nevelői arculata mellett a csapat önálló saiátos. sokszínű munkájára épül. Vasvári Ferenc Eminenserények — Vannak ellenségeid, iri­gyeld? Persze, hogy meghökken a kérdésen, hiszen akinek jó­szerivel minden energiáját és idejét a munka, a tanulás teszi ki, annak eszébe sem juthat efféléken mo-fondí- rozni. Zavarát leplezvén vé­gigsimítja hosszú, barna ha­ját, arcán enyhe grimasz éled, nem túl meggyőzően válaszol: — Miért ne lehetné?! Ta­lán olyan esetekben akadnak irigyeim, amikor egy-egy el­ismerő szót kapok... Azt hi­szem, a "munka során már kevésbé. . . Őszintén szólva, valóban irigylésre méltó pályát futott be az alig tizenhét esztendős Jakab Csilla. Tizenegyedik éve, hogy bizonyítványában minden rubrikát jelesek töl­tenek meg, se szeri, se száma a sikeres versenyszereplé­seknek, s mint bizottsági tit­kár nem kis részt vállalt ab­ból a munkából, amelyet az idén az ifjúsági . mozgalom legmagasabb kollektív elis­merésével, a vörös vándor­zászlóval jutalmaztak a ba­lassagyarmati Balassi Bá­lint Gimnáziumban. — Talán egy titkár felele­ténél elnézőbbek a tanárok, netán figyelembe veszik a mozgalmi munkát is... — Nem tapasztaltam. Van­nak nekem karóim is bőven, csakhát kijavítom! — mond­ja nevetve. (Megyeri Sándor igazgató- helyettes: — „Szuperértelmes” tanulónak tartom Csillát, aki minden tantárgyat nagyon komolyan vesz, s tanul. Nem lehet neki, nem jelest adni, ha egyszer kiválóan tudja az anyagot, még ha olykor be­becsúszik egy gikszer... In­kább azt mondom, vele szem­ben inényesebbek vagyunk, egv KISZ-titkár igenis a ta­nulásban legyen példamuta­tó!) Időtérképet készítünk Csil­la egy átlagnapjáról: fél hét­kor csörög a vekker, negyed nyolckor már az iskolában található, megbeszéli a na­pi teendőket, átfutja a tan­anyagot, s ha éppen hiányzik valamelyik házi feladat még pótolja. A délutáni menet­rend: mozgalmi munka, be­vásárlás, takarítás otthon, sé­ta a városban. — Imádok csatangolni! —, mondja nem titkolt örömmel. — Amikor csak úgy ténfe- regve, barátaimmal császká- lunk az utcán. Megdumáljuk a dolgokat, iszunk egy kólát, kicseréljük a friss híreket. .. egészen másként megy utá­na otthon a tanulás és a há­zimunka. (Megyeri Sándor: — Nem beszél róla, de a teljes kép­hez tartozik, hogy Csilla ott­hon nem keveset dolgozik. Édesanyja beteg, gondozza őt, s ellátja a háztartást is, sőt, hatodik osztályos öccsét föl­készíti az órákra, tanítgaija. Ez a gondoskodás nem ér vé­get otthon, itt az iskolában is odafigyel az újonnan jött di­ákokra, a tehetségesebbeket „kiszemeli” magának, segíti, gvámolítja őket. Itt van pél­dául az első éves Vizler Eri­ka, gondoskodik róla a tanu­lásban, a mozgalmi munká­ban. Az igazi vezető egyik ismérve, hogy magát a leg­jobb képességűekkel igyek­szik körülvenni.) Csilla vágya-udma. hogy a gimnázium mind jobban le­gyen jelen a város mihdenna- pi életében. Rendezvényeikre meghívják a társiskolákat, no­ha azok olykor távolmarad­nak. — Együtt könnyebb lenne, s b'zonvára a város érdeke is azt kívánja, hogy a diák­ság közös erővel kezdemé­nyezzen. Ám, néha megre­ked ez a vállalkozói szel­lem. ki-ki „begubózik” a sa­ját kis birodalmába. ahe­lyett, hogy nyitna! Mintha az utóbbi időkben javulna a helyzet, azt hiszem, rajtunk, balassisokon kevésbé múlik. (Megyeri Sándor: — Csillát azért is szereti a diákság, mert nemcsak beszél, hogy gyerekek ezt és ezt kellene csinálni, hanem közibük áll, minden megmozduláson ott van és teszi a cfolgát. Hong voltak-e kudarcok? Persze! Nem egy olyan rendezvény akadt, amelyre a vártnál jó­val kevesebben jöttek el, no­ha mindenki megígérte, hogy ott lesz! De szerencsére ez nem kedvetleníti el őket, csu­pán hasznos tanulságul szol­gál.) Csilla szemmel láthatóan nem szereti, ha az elismerő szavakat szemébe mondják. Nem szokott hozzá. Érezni szavaiból, hogy csupán az öt­leteit, elképzeléseit igyek­szik megvalósítani, s hogy ez olykor babérokat is terem, nos, ez a dolog velejárója. Ám, ha elmarad, hát iste­nem, az a fő. hogy a gvere- kek jól érezzék magukat! — Nem hiszem el és vitat­kozom, amikor közömbösek­nek, érdekteleneknek emlí­tenek bennünket, mert tu­dom. hogy minden diáktár­sam tele van elképzelésekkel, ötletekkel, vágyakkal. Csak érmen a lehetőséget nem kan­ták meg mindig. Mert ez magában hordozza a kudarc kockázatát is, s ezt nem tud­juk mindig elviselni, néme­lyeket végképp elkedvetle­nít. De meg kell adni az újabb bizonyítás lehetőségét is, ellenkező esetben elveszít­hetünk egy jobb sorsra érde­mes embert. Hogy Csillát egyelőre „nem sikerült elveszejteni” az két­ségkívül több ember érdeme. Egy kicsit azonban ő . is ben­ne van a dologban, mondjuk, tehetségével és szorgalmával. És ez nem kevés. I Tanka László Mi bosszantja a várost? — Balassagyarmat alig tíz év­vel ezelőtt még olyan volt, mint egy ékszerdoboz. Sok vi­rág, gyönyörű parkok díszítet­ték. Most nem túlzók, ha azt mondom, hogy a kosz eszi gyönyörű szülővárosunkat. Mire lenne szükség? Egyszer kellene tökéletesen kitakarí­tani a várost, és utána min­dennap elvégezni a takarí­tást. Nem lenne cigarettacsikk és papír a járdán, hiszen a lakosság is vigyázna otthoná­ra. — Nem. hinném, hogy bár­ki is elégedett lenne Balassa­gyarmat ellátásával. Csak egy példát hadd mondjak. Ma a zöldség drágább a balassa­gyarmati piacon, mint Bu­dapesten. A minőségről már nem is .szólva, hiszen az áru hosszú utaztatása a romlással jár. Az iparcikk terén9 Ruhá­ból, cipőből alig van kínálat. Valamit tenni kellene! Osszlávok tehénkultusza Lengyelországban a lausitzi kultúra egy 2700 éves temető­jét fedezték fel. Az eddig át­vizsgált terepen több mint száz embersírt találtak, de állatsí­rokat is — három tehén és két borjú csontvázával- A kövek­kel szegélyezett állatsírok az embersírok között vannak, és égetett agyagedényeket is tar­talmaznak. E felfedezés azért volt különösen meglepő, mert ez az első eset, hogy Len­gyelországban bronzkori állat­sírokra bukkantak. A leletek arra engednek következtetni, hogy az ősszlávok a tehénkul­tusznak hódoltak. Győztes hajómodell Egy nap videgenben" lőtt a jeles esemény a tera- télkedö és túra, filmvetítés és Alckszej Zaharov a győztes Vosztok modelljével. A moszkvai Alekszej Zaharov sok éve hódol szenvedélyének: hajómodelleket készít. Hogy a ré" letűnt századok hajói — apró­ban — óira életre keljenek Zaha­rov keze alatt, ahhoz sok időt kell a mesternek a könyvtárban tölte­nie a krónikákat lapozgatva, ten­geri csaták leírásába mélyedve. Zaharov nemrégen fejezte be a Vosztok egyárbocos modelljét, A nagyító is elengedhetetlen szer­száma a hajómodell készítésének. amelyet szakértők a modellezés magasiskolájának tartanak. A ha­jótest és az egész kötélzet l.ioo- as kicsinyítésben készült. Az ágyúkból milliméteres átmérőjű, csipetnyi golyókat lehet kilőni. Zaharovnak ezt a munkáját a hajómodellezők leg­utóbbi országos versenyén a leg­jobbnak minősítették. A fanfárok hangja vissza­verődött a palota mögötti hegyoldalról, a sokadalom fölzúdult, ahogy a díszes me­net a lépcső tetejére fölért. A cerernóniamester pedig zengő hangon köszöntötte őket: — „ ...Nagy, szép eskütétel vár ez órán reád, Orgoványi Péter, Tisztes leányasszony, Árvái Orsolya, te esküvésed- nek virradt ráirk az napja!” Orgoványi Péter, nemes vi­téz, királyi apród bársonygú­nyájának aranvan igencsak cifrán hányta fényét nap... ...ina. de hol is vagyunk tu­lajdonképpen? Mi ez a sok, fényes ruha, bíbor, bársony és buggyos rovidnadrágú fér­fiak, földig súlyos ruhájú fej­díszes úrhölgyek? Játék, ked­ves olvasó, mégpedig szép játék. Mátyás korát idézték ezek a pillanatok néhány nappal ezelőtt Visegrádon. A baldachin a kócsagtollas fö- veg visszaröpítette a királyi palota elé sereglett százakat a reneszánsz korába. Fölsorolni is hosszú volna hányas munkálkodtak annak a napnak sikerén egykoron, d>? ? mai szervezők is kitet­tek magukért. Egy napra ki­csit visszaforgatták az idő ke­rekét. Felnőtt és gyerek talált magának látni- fogni- gyúrni- rajzolni- vetélkedni valót igazságos Mátyás egykori re­zidenciájában és környékén. Fényképezőgépek és film­felvevők pergőtüzében zaj­szoin. Orgoványi Péter, nemes királyi vitéz és mátkája, Ár­vái Orsolya épp a díszes tér­deplőkön vizsgálták „lelki ös- méretüket egymás iránti tisz­ta szándékok felől”, majd uj­júkra húzták a gyűrűket, lát­ható jeléül a nagy fogada­lomnak •A balassagyarmati családi ünnepségeket rendező iroda lelkes „pártolói” játszottak egy kicsit az idő\el a gondol­kodásra serkentő környezet­ben. Mert sok minden eszébe jutott o-tit — remélhetőleg — gyermeknek, felnőttnek egy­aránt „Gyertek játszani Visegrád- ra!” invitált mindenkit a pla­kát. a meghívó. A királyi pa­lota tereszán zenészek, tán­cosok adtak ízelítőt a rene­szánsz magyar muzsikáiából. táncaiból. Aki kedvet kapott — és sokan kaptak —, a tű­ző fan ellenére is igyekezett valamit ellesni a táncház fi­guráiból. Salamon tornyá­ban bábosok mutálták be tu­dásukat. Az ügyesebb kezűek ablaküveget festhettek, cí­mert tervezhettek, ■ századok­kal ezelőtti bábokat kelthet­tek életre, rongyból, kócból. fából megint mások papírhai- togatásból kaphattak szakmai tanácsokat. Veit szellemi ve­haditoma. Mindez szervezet­ten. pergőn élvezetesen. Ügy hiszem a szomszédvár ötlete termékenyen él tovább kicsik és nagyok fejében. A királyi palota múltidéző levegője és a számtalan, a reneszánszhoz kapcsolódó ötlet, játék elérte, amit szándékozott. Aki ott volt, szórakozva tanult vala­mit. beleszagolt egy kicsit a régmúltba. S amikor Orgoványi Péter és Árvái Orsolya épp „az ki- ráli szeméi színe előtt” tet­te esküvésőt' még sorban gör­dültek be a buszok a szűknek bizonyuló parkolóba, s ontot­ták magukból a gyerekeket, a kirándulókat. Nevetéstől, jókedvtől volt hangos Viseg- rád ezen a napon. Pia a múlt megidézése lett volna „csati” a haszon, ráadás csu­pán a jókedv már akkor is elégedettek lehettek volna a rendezők. De sok mással is törődtek. Vagy talán nem is ők? Ki tudja. Tény, hogy minden étterem, presszó tárt ajtókkal várta a nagyközség vendégeit. Utcai -standokon és a rendezvény helyszínein is mérték az üdítőket, szendvi­cseket, „a? seritalt”. Min­denből volt bőséggel tisztes áron. Uram bocsá’ a ritkán emlegetett mellékhelyiségek­ben volt papír, még délután is. Bármily furcsa, a gyerek ebbö’ is tanul. A vízcsapok­ból folyt a víz, volt szappan és törölköző Hát igen, így is lehet — sóhajtott föl az egyik szereplő, nyilván más­irányú tapasztalatai okán.. Ám hiába minden jó ötlet, ragyogó idő, ha nincs part­ner. ha a hívó szó süket fü­lekre talál. Itt nem talált, ezen a napon Visegrádot „megszállták” az idegenek. Ezrével jöttek Pest megye minden zugából Ktfiebb-na- gyobb iskolások, szüleik, de nyilván akadt olyan is, aki csak véletlenül járt arra De ott maradt! Nem, nem Pest. megyében találták föl a meleg vizet, csupán egy ió ötletet, türel­mesen beérleltek és megvaló­sítottak. Kár hogy olyan ke­vesen voltunk ott Nógrádból. Történelmi nevezetességű he­lyeknek ez a vidék sincs hí­jával, Jó Orgoványi Péter és tisztes leányasszony Árvái Orsolya átöltöztek, farmert és trikót öltöttek, maid Vác után Katalin-pusztánál át­lépték a megyehatárt. A fan­fárok ott lapultak az autó­buszban. csöndben. Reméljük mihamarabb érces hangjuk­kal játszani szólítanak ben­nünket Hollókőre, Szécsénv- be, Nógrádba vagy bárhová, ahol a múlt és jelen jó ízlés­sel egymásba köthető. —hortobágyi-^ •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom