Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-18 / 116. szám
t Honismereti tábor Solgón A Hazafias Népfront Nógrád megyei bizottsága, a KISZ Nógrád megyei bizottsága és a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága az idén nyolcadik alkalommal szervezi meg a megyéi ifjúsági honismereti tábort a középiskolák érdeklődő tanulói számára. Az 1983. augusztus 1—10. között munkálkodó fiataloknak a salgóbányai Lovász József KlSZ-ve- zetőképző iskola ad otthont erre az időszakra. Öt szakcsoportban tevékenykedhetnek a tanulók, amelyek közül három (a nyelvészeti, művelődéstörténeti és a munkásmozgalom-történeti) tovább folytatja Etes és környékének l '.nyászattörténeti kutatását. A régészeti csoportnak a salgói vár feltárásával lesznek izgalmas feladatai, a városi életmódkutatók pedig Salgótarján úgynevezett középrétegeinek (kisiparosok, kiskereskedők stb.) életmódjával kapcsolatos adatokat, tárgyakat és dokumentumokat gyűjtenek majd. A csoportok felkészítését és irányítását múzeumi szakemberek végzik. Várják mindazoknak a fiataloknak a jelentkezését, akik kedvet éreznek a komoly történeti gyűjtő- és kutatómunkához! B. L. A honismereti tevékenység főbb eseményei NÓGRÁD MEGYÉBEN 1983-ban Az újjáalakult megyei honismereti bizottság 1983. évi munkatervében néhány különlegesen izgalmas, érdekes és időszerű feladatra is találunk. így első helyen szerepel, hogy a földrajzinév-gyűj- tést —, mely többszöri neki- veselkedés után mindig elakadt — szakmai előkészítés után egy járásra koncentrálva (a salgótarjániban) feltétlenül el kell indítani. Ugyancsak fontos feladatként szerepel az is, hogy a tsz-krónikaírás, a faiukrónika- írás, az üzemtörténet-írás területén komolyabban kell tevékenykedni. Ehhez olyan aktívákra van szükség, akik elhivatottan, folyamatosan és szakszerűen végzik ezt a tevékenységet. Ennek a feladatnak a koordinálását is vállalja a honismereti munkabizottság. Külön érdekessége a munkabizottság elképzeléseinek, hogy a lehetőségeikhez mérten szeretnék erősíteni a szőkébb lakóhelyhez, az adott faluhoz, városhoz való érzelmi, s értelmi kötődést is. Ennek keretében széles körű felvilágosító munkát szerveznek a műemlékek, a megőrzésre méltó épületek, s egyéb lét«srtTnéfí#él<- ' ‘Tt/kozönább védelme érdekében. Rövid formában összefoglalják és elküldik a megye mindéi) iskolájába az adott település történetét, hogy a gyerekek naponta lássák és véssék magukba szülőföldjük múltjának megőrzésre méltó, szép emlékeit, hagyományait. A honismereti munkabizottság tervezi, hogy az 1982-es évhez hasonlóan ez év novemberében is megrendezi a megyei honismereti aktivisták találkozóját, amelyen már a kutatók egyéni szakmai bemutatkozására is lehetőség nyílik. P. M. Honismereti hírek Az 1982. évi országos nép-' rajzi gyűjtőpályázaton Nagy Zoltán második díjat nyert „Fehér liliomszál” című kétkötetes pályamunkájával, amelyben a megyében fellelhető népi gyermekjátékokat gyűjtötte össze. Komjáthy Jenő születésének 125. évfordulója alkalmából a balassagyarmati honismereti kör a Palóc Múzeummal és a városi könyvtárral közösen emlékünnepséget és koszorúzást szervezett a költő egykori tanárkodásának színhelyén. Majd ugyanezt a programot Szécsényben, a költő szülővárosában megismételték, ugyancsak nagyszámú érdeklődő jelenlétében. A szécsényi Honismereti Híradó öt év alatt tíz számban jelent meg, A hamaro- ssm megjelenő 1983. évi első számban rövid repertóriumot is közölnek az eddigi publikációk tételes felsorolásával. Nagy érdeklődés várja a b-lassagyarmati Honismereti Híradó hamarosan megjelenő új számát, amely teljes egészében tartalmazni fogja az 1982-ben rendezett, a Nógrádi Nemzeti Intézet történetével kapcsolatos előadói konferencia szövegét. Indul az 1983. évi honismereti pályázat 1983-ban a megyei rendező szervek ismét kiadták a néprajzi, helytörténeti és munkásmozgalomtörténeti tárgyi és dokumentációs gyűjtőpályázat felhívását. E felhívás értelmében pályamunkát az adhat be. aki történet- írással. múzeumi gyűjtéssel hivatásszerűen nem foglalkozik. A pályázatnak felnőtt és ifjúsági kategóriái vannak. Egy pályázó több pályamunkával is szerepelhet, amelyet két példányban, személyi adatokkal ellátva kell beküldeni a Nógrád megyei Múzeumok igazgatósága címére (Salgótarján, Nógrádi Sándor tér 8.) A pályaművek beadási határideje 1983. augusztus 31. A pályázat lehet, önálló és helyszíni gyűjtésen alapuló, levéltári kutatásokon nyugvó, eredeti ismeret- és tényanyagot feltáró tanulmány. vagy szabadon választott témát feldolgozó munka is. A pályázathoz ajánlást is készítettek a múzeum szakemberei részére, akik még a témaválasztás előtt állnak. A pályázók rendelkezésére bocsátják a megyei múzeumok könyvtárait, adattárait kutatás céljából, de ugyanígy kutathatnak a megyei levéltárban is, vagy felhasználhatják a megyei könyvtár gazdag helytörténeti gyűjteményét. A kutatók^ mindezek mellett használják a megfelelő szakirodalmat is tájékozódási, gyűjtési és feldolgozási szempontok kialakítása érdekében, de a pályamunkáikban a hangsúlyt a saját maguk által gyűjtött anyag feldolgozására és közlésére fordítsák A muzeológusok folyamatos szakmai segítséget és konzultációs lehetőséget biztosítanak a nálváz- ni szándékozóknak. Az eredmény- hirdetésre ez év októberében kerül sor a múzeumi és műemléki hónap keretében, amikor a pályázatot meghirdető Hazafias Népfront megyei bizottsága, a KISZ Nógrád megyei bizottsága és a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága az alábbi díjakat ítéli oda: Helyezés felnőtt Ifjúsági I. 2000 1500 II. 1500 1000 III. 1000 500 A díjak odaítéléséről bíráló bizottság dönt. A díjazott pályaművek egyik példányát tovább küldik az országos pályázat meghirdetőinek, a másik példányt a múzeum adattárában helyezik el. Az évtizedes múltra visszatekintő megyei honismereti pályázat eddig is számos kiemelkedő szintű, tudományos igényű munka megszületését hozta. Várhatóan ebben az évben is több pályamű születik meg s a felnőtt, tapasztalt pályázók mellett a fiatalok, a diákok munkáival is találkozhat a bíráló bizottság. B. I. 99 Nincs az én életemben semmi érdekes...” Wolf Ida szécsényi nyugdíjas pedagógust régóta ismerem, s azt hittem, nem tud már meglepetést szerezni nekem, amikor nemrégen a NÓGRÁD-ban olvastam, hogy milyen jelentős Madách-do- kumentummal ajándékozta meg a szécsényi múzeumot. A kíváncsiság vitt el hozzá, hogy megkérdezzem, tartogat-e még ilyen érdekességet a múzeum számára. — Hát elképzelhető — mutat "körbe szobája falán Ida néni. Bár ezeknek a dokumentumoknak a döntő többsége már családi vonatkozású, rúint például dédanyám 1826-ból származó keresztlevele, vagy nagybátyám, Niedermann Miklós 1886-ban kelt szécsényi postamesteri kinevezése. — Niedermann Imre nevű volt vármegyei levéltárost és a me-gyetörténet kutatóját ismerem. Rokonságban voltak? — Igen, édesanyám testvére volt a későbbi tudós levéltáros. Édesanyám egyébként évtizedekig volt postamester Szécsényben, édesapám pedig, Wolf Béla, aki Szepes megyéből' került ide, adóügyi jegyző volt a városházán. — Ida néniből pedig pedagógus lett. Itt van a kezemben a díszes oklevele. 1945. december 15-én kelt, magyar —német—történelem szakos polgári iskolai tanári minősítést szerzett. Mi motiválta erre a pályára? — Azt hiszem, jó pedagógusaim voltak. Herkovits Ilonára, a polgári iskola igazgatónőjére emlékezem szívesen vissza, aki egész életével, pedagógusi mentalitásával alapvetően meghatározta sorsomat. A budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium után Szeged következett, az ottani állami polgári iskolai tanárképző főiskola. A végzés után pedig Szécsény. — Vagyis Ida néni azt mondja, hogy 1945-től kezdődően mindvégig Szécsényben tanított? — Igen. 34 évig tanítottam Szécsényben, ugyanazon iskolában, de a történelmi változások következtében ez az iskola öt munkahelynek szá- mitott. Több elismerést is kaptam munkámért, de azért az a legszebb benne, hogy több mint 3000 gyereket tudtam elindítani az életben, megszerettetni velük a mi szép nyelvünk művelését és történelmünk alapos megismerésének vágyát, igényét. — Lettek-e követői egykori tanítványaiból? — Lettek. Amikor nyugdíjba mentem a tantestületem tagjai közül 17 pedagóguskollégámat valamikor kisgyerek korában én is tanítottam és talán hatottam életük ilyen alakulására. — Ida néniről az is közismert, hogy a honismereti mozgalom lelkes patrónusa, aktív résztvevője már évtizedek óta. Hogyan kezdődött ez a vonzalom? — Egyrészt a családi tradíciókból ered, amint már említettem. Nagybátyám sok érdekességet mesélt nekünk gyerekeknek: *a megye múltjából, amire nagyon érdemes volt odafigyelni. Aztán a helybeli idős néniktől nagyon sok ízesen előadott mondát, mesét hallgattunk, amelyek mind megfogták fantáziánkat. Másrészt a hivatásom is ezt „parancsolta”. Hogyan tudnák megérteni a gyerekek a nemzeti múltunk nagy összefüggéseit, ha szűkebb lakóhelyünk múltját nem ismerik, ha nem tudják, hogy a történelem nem valami távoli, ismeretlen dolog, hanem mindaz. ami a dédszüleikkel, szüleikkel megtörtént, s aminek ők is részesei. Már 1945-ben szakdolgozatomat is ebből a témából írtam meg — Nógrád megye és az irodalom —, s azóta is minden alkalmat megragadtam, hogy Szécsény, Nógrád megye múltjáról beszélhessek a gyerekeknek. — Iskolán kívül is... — Igen, hiszen nagyon régóta vezetek honismereti szakköröket, ahol sok-sok gyerekkel végzünk közös munkát szülőföldjük múltjának, hagyományainak mélyebb megismertetése érdekében. Büszke vagyok rá, hogy sokan, egyre többen ismerik fel múltunk szellemi és tárgyi értékeit, s azok megmentésének szükségességét. Legutóbb is például a gyerekek hoztak be kallódó kőzeteket, amelyekről kiderült, hogy Ipolytarnócról származnak. Természetesen, beadtuk a múzeumba ezeket. — Abba a múzeumba, ahová Ida néni maga is sok tárgyat, dokumentumot adott be a családi fényképektől a tulipános ládikón át a petróleumkályháig. Amellett kisebb pályamunkákat is irt a szécsényi mondákból, a polgári leányiskola történetéből... — Nincs ezzel mit dicsekedni. Hiszen ez a hivatásom. Mondtam én magának, nem történt velem semmi érdekes. .. P. M. Az 1982. évi honismereti tábor tagjai az adatközlőkkel Etesen. Képek a horpácsl Mikszáth Múzeumból. Készül a megyei szépirodalmi topográfia Szokatlan fogalommal kell ismerkedniük mostanában a honismereti aktivistáknak. Országszerte kibontakozóban van az úgynevezett irodalmi topográfiák összeállítása. Ennek lényegéről, a megyei feladatokról kérdeztük Horváth- né Szabó Ágnes irodalomtörténész muzeológust. — Az irodalmi topográfia nem más mint egy iró és egy adott település kapcsolatának a lehető legteljesebb feltárása. — E summázott megállapításból több kérdésem adódik. Csak a szépirodalmi alkotókra gondolnak? — Nem. Az írók, költők mellett publicistákra, történészekre, irodalomtudósokra 'is keli figyelnünk. Sőt, én még azt is mondhatnám, hogy kis megye lévén, s ha már elkezdtük a munkát, érdemes lenne kiterjesztenünk érdeklődésünket más tudományágak művelőire is, mint például, Borbás Vince vagy Petényi Salamon. — Ezek szerint sem időben, sem térben nem korlátozott a kutatás? — Valóban így van. Kizárható-e a topográfiából a Losoncon született Kármán József? Vagy hagyjuk el Kisdi Benedeket, akinek dátumai elég bizonytalanok? Az adott helyzet dönti majd el, ki kerül a topográfiába. — Ezek szerint van bizonyos megkötés? — Bizonyos kritériumokat fel kellett állítani. Így többek között az 1848 utáni időszakban csak azokat a szépirodalmi alkotókat kell feltüntetnünk, akiknek már legalább egy kötete megjelent. Persze ebben is szükség van bizonyos mérlegelésre. Mindezeket a szempontokat alaposan kidolgozták már, nekünk csak értelemszerűen és rugalmasan kell a megyei viszonyokra alkalmaznunk. — Élő írókkal is foglalkozik maid a tonbgráfia? — Természetesen. Mi hajlamosak vagyunk csak a múlttal törődni s nem veszszuk észre, hogy a mai valóság is történelemmé válik egyszer, s miért nehezítsük meg a majdani korok kutatóinak munkáját? — Melyek azok a lényegi kérdések, amelyeket vizsgálnak? — Gyakorlatilag tíz kérdés- csoportot kell kiderítenünk minden személlyel kapcsolatban. Ezeket háromféle variánsban, három kérdőívben dolgozták fel, amelyek közül szabadon lehet választani. Ezek a kérdéscsoportok a következők: az iró születési adatai, iskolázása, lakhelyére, utazásokra, műveire utaló vonatkozások, halála és sírhelye, emléktáblája, az emlékét őrző domborművek és szobrok, a róla elnevezett intézmények, utak, terek s végül a netán meglévő emlékszobák, emlékmúzeumok. — Meglehetősen 'Sokrétűek: ezek, alapos munkát igényelnek. Kire számítanak a gyűjtésben? — Természetesen, egyedül nem lehet elvégezni. Alapvetően a megyei könyvtár segítsége mérvadó ebben, ahol kitűnő helyismereti gyűjtemény s már eddig is meglévő jelentős adatgyűjtés segítheti a munkánkat A konkrét gyűjtésben pedig számítunk a régi honismereti rktivis- ták közreműködésére és a diákok segítségére is. — A megyében Korábban! jelentek mór meg ilyen jellegű összefoglalások. Például a Madách Gimnáziumnak volt egy Irodalmi szakköre a haiti vanas évek közepén, amelyben a diákok Leblancné Kelemen Mária irányításával ilyen jellegű munkát végeztek. Várható most is, hogy a végeredmény egy ilyen szempontú feldolgozás lesz? •— Erről még korai nyilatkozni, hiszen most kezdjük a munkát. Mindenesetre szeretnénk elérni, hogy gyűjtésünk a maximális teljességgel történjék s adataiban beépüljön egy majdan készülő nógrádi helyismereti lexikonba is. I- iy NÓGRÁD — 1983. május 18.( szerda
