Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-15 / 114. szám

A múlt évi tervnél mintegy 8,5 millió forinttal több munkát vállalt az idén * Számí­tástechnikai és Ügyvitelszervezői Vállalat salgótarjáni gyáregysége, jelentős segítséget adva ezzel a megyei üzemek munkájához. Igyekvcsüket bizonyítja, hogy négy év alatt háromszor nyerték el a Kiváló címet. Képünkön: Tóth Károlyné és Szluka Éva munka \ közben. Fotó: Barna Energia takarékosabban A helyi tanácsok, az intéz­mények az elmúlt hónapok­ban tovább folytatták azok­nak az intézkedéseknek a megvalósítását, amelyek az ésszerű energiatakarékossá­got szolgálják. Így folyamato­san halad a megye intézmé­nyeiben a rendkívül költsé­ges olajkályhák cseréje ol­csóbb íütőeszközökre. Az el­múlt évben csaknem 850 ilyen fűtőtestet cseréltek ta­karékosabb, olcsóbb fűtésre. A fűtéstechnológia módosí­tását a tanácsok mintegy 9 millió forinttal segítették. A drága olajat egyre több he­lyen váltja fel a gáz. Így többek között Salgótarjánban, a KÖ.IÁL-nál tértek át olaj­fűtésről gázenergiára. A me­gyeszékhelyen, az új keres­kedelmi szakmunkásképző intézet eredetileg tervezett olajfűtését ugyancsak „átál­lítják” gáztüzelésre. Folya­matban van a 211. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zetben is gáztüzelés technoló­giájának kialakítása. Ugyancsak az energiataka­rékosságot szolgálja — sike­res pályázat eredményeként — az iskolák világításának korszerűsítése. A központi tá­mogatásból 1,2 millió forin­tot kapott a megye e célra, amelyet a lakosság jelentős társadalmi munkával egé­szített ki. Mintegy 30 telepük lésen 39 iskola világítását tették így korszerűbbé. Né­hány községben — többek kö­zött Szurdokpüspökiben, Szé- csényben — az utcai világí­tást oldották, ’vagy oldják meg takarékosabban. Energia a lakásoknak Házgyári elemek felhaszná­lásával Mátranovákon új többszintes házat építettek a munkáslakás-akció kereté­ben a Ganz-MÁVAG helyi üzemében dolgozóknak. Az ÉMÁSZ salgótarjáni igazga­tóságának hálózati szerelői most azon munkálkodnak, hogy a hamarosan átadásra kerülő otthonok energiaellá­tását biztosítsák. Ennek meg­felelően a 20 ezer voltos há­lózatról leágazó vezetéket épí­tenek, transzformátorállo­mást helyeznek üzembe és korszerű kis feszültségű, föld­kábelhálózatot alakítanak ki. Emellett a korszerű lakások­hoz méltó modern közvilágí­tást is felszerelik, az új há­zak körnvékét higanygőz- lámpák világítják meg. Az elektromosszerelés értéke meghaladja a félmillió fo­rintot. Telített napok, sok feladat Nagyüzem — a gépüzemben A Nógrádi Szénbányák harmadik külszíni fejtés ener- nagybátonyi gépüzemében gia- és telefonhálózatával szinte percnyi kihagyás nél- Ez a szénosztályozónál is nagy kül dolgoznak. A már> javá- feladatokat ad a gépüzemiek- ban folyó kányás-bányaüze- nek, hiszen le kell bontani, el kell szállítani a kányási feladórészt. Mindezek mellett javában tart már a fokozott ütemű nyári téemkázás, a kö­télcsere, a szénnel teli csillé­ket szállító tartóoszlopok érkeznek a recskiek, valamint megerősítése. Felkészültek a mi rekonstrukció aknamé- lyítési műveleteihez Tiri- besről „behozták” az ener­giát, s tart a transzformátor­állomás kivitelezése. Arra az időre, amikor Nagybátonyba A szavak fedezete a Bányászati Aknamélyítő Vállalat dolgozói, ezzel a munkával is kész lesznek. Ügy, miként a hivatalosan jú­többletszén folyamatos fel­adásának biztosítására, .s a mélyművelésű aknák terme­lését segítendő, két EHOR, és lius elsején beinduló, Nyír- egy F—6—HK típusú gép med II. néven bejegyzett, nagyjavítását is elvégezték. A vasszerkezeti műhely szakszervezeti fő­bizalmiját — mielőtt még a mandátuma le­járt volna — a munkások visszahívták. He­lyére az egyik szocialista brigád vezetőjét állították. Mindkettőjüket jól ismerem, né­mi meglepetéssel hallottam hát a hírt. S mert e látszólag elszigetelt, ezért nem túl­zottan nagy jelentőségű eseménynek vannak általánosabb érvényű tanulságai, úgy vélem, érdemes néhány gondolatot idejegyezni er­ről. A téma kiindulópontja: az előző fő­bizalmi amolyan mindenesféle a műhelyben. Jó öt esztendeje került ide a technikumi érettségi után. Az itt honos szakmákat — lakatosok, hegesztők, betanított és segéd­munkások dolgoznak együtt — közelebbről nem ismerte, a műszaki rajzokhoz viszont értett, és jó szervezési képességeket is fel­tételeztek róla. Figyelmessége, a munkások­hoz fűződő barátsága révén hamar befogad­ták, aligha volt meglepő tehát, hogy őt vá­lasztották főbizalmivá. Jó ideig nem is volt semmi baj, pontosán megjelent az értekez­leteken, vezette a jegyzőkönyveket, mi több, az ő munkaversenv- és egyéb kimutatásait példaként mutogatták, emlegették vállalat- szerte. Mi történt hát? Ha egyetlen montattal kellene válaszolni erre, azt felelhetjük: gyengesége, határozat­lansága tűnt elő. A munkahelyi értekezlete­ken a dolgozók nyíltan szóvá tették a sűrű­södő gondokat, hibákat. Elmondták: kevés az anyag, nem folyamatos a termelés, gya­kori az állásidő, ezért csökkennek a kerese­tek is. A fegyelmezetlenebbek kezdtek visz- szaélni a munkaerőhiánnyal; ha rendezet­tebb, pontosabb munkát követeltek tőlük, egyszerűen odavágták: megyünk máshová, ezt a pénzt bárhol megkaphatjuk. Mit. tehet ilyenkor a bizalmi? Úgy tűnt, nem sokat. A szervezetlenséget, az anyag- ellátási hibákat ugyan szóvá tette az üzem és a vállalat vezetőinek, kapott is ígérete­ket, ezeket rendre-sorra továbbította a mun­kásoknak, aztán — maradt minden a régi­bben. A fegyelmezetleneket is próbálta meg­győzni: tartsanak ki, ne hagyják cserben munkahelyüket. Mindez persze, édeskeveset segített a szervezetlenségen, fluktuáción. Ami az új bizalmit illeti, lakatosból lett az egyik legjobban dolgozó szocialista bri­gád vezetője. Első látásra úgy tűnhet, alig­ha képzelhetünk el nála gorombább brigád­vezetőt; a legkisebb hiba, fegyelmezetlen­ség elég ahhoz, hogy ingerültté váljék, ami­kor bizony nem válogatja a szavakat. De az is igaz, hogy mindig vállalja a szakmailag leg­bonyolultabb munkát, s ha kell, kétszer ak­kora teljesítményre képes, mint bárki a be­osztottjai közül. A munkások pedig ezt tart­ják róla: igaz, szid bennünket, néha gorom­ba is, de a brigádjában lehet a legjobban keresni, itt mindig folyamatos a munka. Az ok kézenfekvő: . még a vállalat vezetője is tart tőle, hiszen szava járása, sőt életelve: ha mi tisztességgel dolgozunk, ennyi elvárható mindenkitől. Az első jel után eltanácsolja a brigádból a fegyelmet sértőket, s kiharcol­ta, hogy az i£y megtakarított bér jó ré­szét azok kapják, akik helyettük is dolgoz­nak. A rend és az érdekeltség csakhamar fegyelmet teremtett. Tanulságos volt maga a választás is, mert a brigádtagok jócskán bírálták a brigád­vezető hibáit, szemébe mondva, hogy aki dolog úgy kezdődött, hogy R. Lacit előbb csak macerólni kezdték. Gép­kocsi-előadóként dolgozott a szövetkezetben, de ha kellett, besegített á léltúrba, s ha megkérték a hölgyek, hát át­ugrott egy kiló kenyérért a szomszédba. Mindezt három­ezer forintért, gépipari szak- középiskolával a háta mö­gött. Szóval előbb csak ma­Civil a pályán gam a váltásra. Pedig jól jártam! Azt a melót fél kézzel megcsináltam, ehhez nem sokat, értettem. Itt ugyan ke­ményen kell hajtani, napi tíz órát ácsorgók a pult mö­gött. de fölöltözködtünk a cerálni kezdték, hogy miért családdal, megvehettem ma­aznap ment vidékre, amikor ment, hol volt két hónappal azelőtt, csütörtökön délelőtt fél tizenegykor, miért jár farmernadrágban és így to­vább. Pedig évek óta ugyan­úgy dolgozott, a kutya nem érdeklődött utána, hagyták békéi:. Egy ideig tűrte, az­tán amikor másodszor is ki­maradt a fizetésemelésből és húsz fillér jutalmat nem ka­pott. megunta a szekatúrát: fölmondott. Senki sem ma­rasztalta. Másnap már ott ült a helyén az egyik szö­vetkezeti alvezér érettségi­zett retyerutyája, háromezer, hatszáz forinttal dicsekedett a neve a bérlistán. R. Laci némi segítséggel beállt csa­posnak az egyik szerződéses vendéglőbe és ma három­szor annyi forintot visz ha­za, mint bármikor korábban. A szövetkezeti vezérkar né­ha betéved hozzá egy sörre, kedélyesen elcseverésznek és R. Laci valamiféle hálát is érez, bevallatlanul. Utáltam az íróasztalt, nekem minden bajom volt már az örökös kuksolástól a papírok között. Ha nem utálnak ki, még ma is ott körmölök. Önként valahogy nem szántam volna rá ma­gamnak a szupermagnót, a nyáron pedig alighanem nyu­gat-európai útra indulunk. Tőlem függetlenül megindult körülöttem az élet. Legendák keringnek arról az sz.-i építészmérnökről, aki immáron hatodik eszten­deje szenesember, szezonban nagyjából negyven lilaha­sú bankót számolgot havon­ta és fütyül a diplomájára. Mindketten „civilek a pá­lyán”, s ha vállalkozásukról kérdi őket valaki, egyetlen szóval felelnek: pénz. Mogyorósi Péter, a KISZ balassagyarmati városi bi­zottságának munkatársa más­ként vélekedik a pályamódo­sításról : — Tanult szakmám sze­rint mezőgazdasági gépsze­relő vagyok és szerettem is a munkámat. Ez azonban nem mindig elegendő. Egy környékbeli termelőszövet­kezetben töltöttük mindig a nyári gyakorlatot ahol köny- nyen összevethettük az isko­lapadban hallottakat a való­sággal. Hogy mi lett az ered­mény? Néhány példa. Me­gyek a raktároshoz, mondom neki, subler kéne, mert mé­gis jó, ha az ember a drága gépeknél pontosan mér. Az öreg raktáros megvakarta a fejét, subler van, de össze­hajtható. Egye í'ene, olyat még úgysem láttam. Adott egy colstokot, ami azért nem ugyanaz. Más. Nekünk kel­lett napok alatt felkészíteni a kombájnokat az aratásra. Ott volt az egész tél, a ta­vasz, nem jutott rá ideje az öreg szakiknak. Más. Az egyik kombájn azért ment tönkre a munka dandárjá­ban, mert elfelejtették olaj­jal föltölteni. A kár nagyjá­ból , tizenötezer forint. Sorol­hatnám még. Rájöttem, az időbeosztása sem pekszik ne­kem a mezőgazdasági mun­káknak Váltottam. Előbb gépbeállító lettem a FIM helyi kerámiagyárában, majd a Komszomol főiskola egy esztendejének elvégzése után bekerültem az apparátusba. Ügy tűnhet, hogy most hom­lokegyenest mást csinálok, mint korábban. Nem! Az a termelésben eltöltött jó né­hány esztendő nekem na­gyon sokat segít a politikai munkában, hiszen a mágam bőrén tapasztaltam meg sok gondot, problémát. Nem ide­gen hát a fülemnek a fiata­lok öröme, de számtalan ne­hézsége sem. Karmann János tűzoltó fő­törzsőrmester Balassagyar­maton. Nevét fennen hirde­ti egv tábla az evangélikus templom mellett: könyvkötő. Hogy is van ez? — A dolog roppant egy­szerű. Időre van szükségem. társadalmi tisztséget vállal, az nem beszél» hét akárhogy, annak kötelessége a szemé­lyes jó viszony a műhely dolgozóival. Ára mégis rászavaztak. Ez hát a történet, s talán arról is érde­mes szólni, miért jegyeztem ide mindezt. Nos, napjainkban — különösen a Központi Bizottság legutóbbi határozata ismeretében —• sok szó esik az üzemi demokráciáról. A XII. kongresszus dokumentumaiban olvashatjuk. „Az üzemi demokrácia a szocialista demok­rácia alapvető része, amely lehetőséget ad a vállalati gazdálkodásban, a helyi és köz­ügyekbe való beleszólásra; növeli a dolgo­zók felelősségtudatát, fokozza aktivitásukat! Az üzemi demokrácia jelenlegi működése és hatékonysága nem felel meg a követelmé­nyeknek, ezért mind tartalmában, mind mód­szerében tovább kell fejleszteni”. Mindez pedig úgy kapcsolódik példánké hoz, hogy — az üzemi demokráciáról szólva — sokan kizárólag jogként értelmezik ezt a fogalmat. Mintha a jogok gyakorlásának, az üzemi demokrácia fejlesztésének nem len­ne semmi köze a fegyelmezettebb, jobb mun­kához. Ilyen módon a demokrácia, egyfajta,' mondjuk, így: szóbeliséggé szűkül, csupán az őszinte szónak, a hibák nyílt közlésének le­hetőségére korlátozódik. Demokrácia ez isi de nemcsak ez. A Központi Bizottság hatá­rozatát olvasva, nyilvánvaló, hogy a követ-' kező években csak akkor őrizhetjük meg ki­vívott életszínvonalunkat, csak úgy építhet­jük eredményesen a szocialista társadalmat^ ha jobban dolgozunk, ha tehát következete­sen végrehajtjuk a munkafegyelem javítás sára, a termékek színvonalának és termeié-' kenységének növelésére, az ipar szerkezeti átalakítására, a hatékonyságra irányuló ter­veket, határozatokat. Természetesen ennek része, feltétele a de-' mokratizmus is, hiszen aligha nélkülözhető például a tervek, a feladatok nyílt vitája. Csakhogy: mit ér ez a vita, hanem követi a végrehajtás, a felelősebb munka? Ezért w mellőzhetetlen része az üzemi demokráciának ama másik oldal, az tehát, hogy nem elég közösen jó határozatokat hozni, de a végre­hajtásért vállalt felelősség is közös. Aki az üzemi demokráciát csak jognak tekinti, az lényegében visszaél ezzel a joggal. Azért is kell egyértelművé tenni ezt, mert a techno­lógiai fegyelem, a pontos munka nem lehet: vita és szavazás tárgya. Modem termelő- szövetkezetben alapelv ez, s megszegőinek — bármily bölcsen beszéljenek a demokráciád ról, a jogról — nincs valóságfedezetük. A demokrácia — beleértve természetesen az üzemi demokráciát is — csak társadalmi fegyelemmel párosulva funkcionálhat ered­ményesen. A vélemények kifejtésére alkal­mas fórumok megszervezése, a bírálatok, ja­vaslatok számontartása, a jó kezdeményezé­sek megvalósítása szükségképpen követel szervezett munkát, Más szóval, ahol eltű­rik a lazaságokat, ahol félnek fellépni a fe­gyelmezetlenekkel szemben, ott szervezhet-' nek bármily ülést, tanácskozást, fabatkát sem érnek a szónoklatok. A szocialista demokrácia — eltérően pol­gári előzményeitől — nem titkolja, hogy célt szolgál: a közösség, a többség érdekeit. Ezt pedig csak akkor teljesítheti, ha jogot és kötelességet szocialista szintézisben egyesít. F. J. ................ mód szerrel nevelünk, mert azt hiszem ezt tesszük, ha­nem közvetve, rendezvénye­ink hangulatával, esztétiká­jával hatunk. Egy esemény térbeli elrendezése kicsit színházi feladat, hasznát ve­szem tehát a színházi gya­korlatnak. Eszköz az iroda­lom, mert a versgjc, a próza hozzátartozik egy-egy ünne­Huszonnégy órát szolgálat­ban tóitok, utána viszont negyvennyolc órán át a ma­gam uraként- azt lehetem, amit szeretek. Persze nem könyvet kötök, azt csupán a jobb megélhetés kedvéért pélvhez. magam terveztem az csinálom, mellékfoglalkozás­ként. Ezt taultam, ehhez ér­tek. Az idő viszont a grafi­kához szükséges. Egyszer ta­lán megteremthetem annak föltételeit hogy képzőművé­szetből éljek. Mindez Csikasz István iro­dájában derül ki, aki maga is közbeszól: — Jánossal régóta ismer­jük egymást. Nagyon tehet­séges ember. Nem mondta, de kitűnő versmondó is. Tűz­oltóként jutott annyi szabad időhöz, hogy a grafikának hódolhasson. Szó ami szó, Csikász Ist­ván is civil a pályán. Ő ve­zeti egy híján tíz, esztendeje a város elismert családi és társadalmi ünnepségeket szervező irodáját. Pedig ere­dendően pedagógus. Verseket esztendők óta publikál. Raj­zai, festményei megyehatá­ron túl is ismertek. Az álta­la irányított amatőr színpa­dok sok sikert megértek. — Nincs messze a pedagó­giától az. amit csinálnom kell. Irodánkon keresztül az állam is megpróbálja meg­adni polgárainak, életük emelkedett pillanatainak ün­nepélyességét. Nem direkt iroda minden kiadványát, az emléklapokat, a meghívókat, emblémákat. Nyugodt szív­vel mondhatom, hogy min­den képességemet maximáli­san kihasználhatom. Teszem ezt azzal a tudatta!.. hogy mások hasznára vagyok A gyerekek hiányoznak, de a pedagógiának nagyobb, széle­sebb területén mozoghatok, mióta az ilyen irodák orszá­gon tanácsadó testületének módszertani csoportjában is kaptam feladatokat. Szó­nokképző tanfolyamokat ve­zetek, irodavezető alapfokú képzésénél segédkezek és így tovább. Semmi sem maradt haszontalanul abból, amit megtanultam. Civilek a pályán? Első lá­tásra talán úgy tűnik, de sza­vaik nyomán kikereked'k egy másik kép, ami erősebb vonalakkal festett, mint R. Lacié és a legendás építész­mérnöké. Nem a pénzért vál­laltak valami mást. valami szokatlanabbat annál. mint amire ilyen-olyan papírjaik jogosítják őket. Igyekeznek összhangot teremteni képes­ségeik és lehetőségeik között.' Nem csak a maguk hasznára. Hortobágyi Zoltán NÓGRAD - 1983. május 15., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom