Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)
1983-04-10 / 84. szám
KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS a gyáregységeit önállóságáról, belső irányítási« érdekeltségi rendszerük korszerüsStésérőB A gazdálkodás hatékonyságának, a gazdaság mozgékonyságának, rugalmasságának, a kezdeményezőkészség nagyobb arányú kibontakoztatásának, valamint a végzett munka reális megítélése, elismerése, m'nősítésc céljából, szerkesztőségünk a salgótarjáni járási pártbizottsággal együtt „A vállalatok központja és gyáregysége kapcsolata, tennivalói” címmel kerékasztal-beszélgetést szervezett. Ezen részt vett: Huszák Artúr, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője, Szabó István, a salgótarjáni járási pártbizottság első t ikára, Balogh József, a Ganz-MÄVAG acélszerkezeti gyárának gyárigazgatója, Máté László, a Ganz-MÁVAG mátranová- ki gyáregységének Igazgatója, Bakos Sándor, ugyanennek a gyáregységnek pártvezetőségi titkára, Csornák Károlyné, a Váci Kötöttárugyár főkönyvelője, Zsuf- fa Mátyás, a Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységének igazgatója, Földvári Dezső, a Páva Ruhagyár szervezési osztályvezetője, Angyal Béla, a Páva Ruhagyár homok- terenyei gyáregységének üzemvezetője, Kecskés Béláné, ugyanennek az üzemnek pártvezetőségi titkára, Udvardi István, a FÜTÖBER gazdasági igazgatóhelyettese, Szűcs László, a FUTÖBER nagybátonyi gyáregységének igazgatója, Danyi Balázs, ugyanennek az tizemnek pártvezetőségi titkára. Szerkesztőségünket Venesz Károly, lapunk gazdaságpolitikai rovatvezetője képviselte. NÖGRÄD: — A vállalati törvény — 1917. — megjelenése óta mit tettek az irányításuk alá tartozó gyárak, gyáregységek önállóságának növeléséért, a belső irányítási érdekeltségi rendszer mai igényekhez való igazodásáért? — BALOGH JÓZSEF — A 130 éves, nagy múlttal rendelkező nagyvállalaton belül mi elég nagy önállósággal rendelkezünk. A többi gyárakhoz képest teljesen önállóan bonyolítjuk le feladatainkat belföldi partnereinkkel, félig, meddig megkaptuk a külkereskedelmi jogot is. A tervezésben is előbbre vagyunk. Magunk állítottuk össze VI. ötéves tervi feladatainkat, amely jól visszatükrözi a nagyvállalati elképzelésekét is. Kezünkben van a gyártmány- tervezés. Közvetlen kapcsolatot tartunk a tervezőintézetekkel, hogy a technológiánknak leggazdaságosabb gyártmányfejlesztést valósítsuk meg. MÁTÉ LÁSZLÓ: — Gyáregységünkben létrejöttek azok az osztályok, amelyek a folyamatos termelés feltételeit biztosítják. Véleményünket a gyár Vezetői meghallgatják, figyelembe veszik a műszaki fejlesztési elképzelések kialakításakor, a termelés előkészítésében, irányításában, a munkaerő-gazdálkodásban és a termékértékesítésben. CSERNÄK kArolyné: — Vállalatunk öt gyáregységében a termelési folyamatok szorosan egymáshoz kapcsolódnak, emiatt egyikük sem tudna önállóan tevékenykedni. Ennek ismeretében tettük meg az önállóság növelésére irányuló intézkedéseinket. A tervezésben magunk mögött hagytuk a tervmutatók kizárólagosságát, pályázat alapján növeltük a belső érdekeltséget, közös egyeztetéssel, kockázatvállalással, a feladatokhoz való rugalmas igazodással alakítottuk ki az exporttevékenységgel kapcsolatos tennivalókat, a varrónők javára megváltoztattuk a 20—25 évvel ezelőtt kialakult bérarányokat. A gyáregység kezébe adtuk a munkaerő-gazdálkodás komplex feladatait is. ZSUFFA MÄTYÄS: — Egyetértünk a vállalatnak azzal az állásfoglalásával, hogy minden gyáregység a maga feladatát oldja meg a piac megtartása érdekében. E területen jelentkezik nálunk elsősorban az önállóság és a vele járó felelősség. Jó dolog, hogy a gyár vezetői nem cserélgetik a kialakult és begyakorolt gyártmányokat, a gyáregységek között. Ennek kedvező hatása tükröződik a gaz- lálkodás színvonalának javulásában. FÖLDVÁRI DEZSŐ: — Növeltük a homokterenyei gyáregység önállóságát, a munkáltatói jogkör gyakorlásában, a •kapott bérfejlesztési lehetőségekkel önállóan gazdálkodik, a normákat és a vele járó bért is helyben alakítják ki. ANGYAL BÉLA: — Gyáregységünk kezdeményezésére 1979-től kedvező változások történtek a bérgazdálkodás, a gyártás-előkészítés, a kádermunka bizonyos területein. UDVARDI ISTVÁN: — A vállalati törvény és a belső kényszer gyorsította fel azt a folyamatot, amelynek eredményeként nagybátonyi gyáregységünkben megtein.mtettük az önálló elszámoláson alapuló termelés-gazdálkodás szervezeti feltételeit. Időnként azonban kényszerű beavatkozásra van szükség, mert kötelezettségeink teljesítésének elmulasztása igen súlyos következményekkel járna az egész vállalatra. Az előbbiek azonban nem jelentik a rendszer alapvető elveinek felrúgását. szűcs LÁSZLÓ: — A kapcsolat nagyon sokat javult. Ehhez hozzájárult a gyáregység is oly módon, hogy az elmúlt esztendőben teljesítette termelési, gazdálkodási feladatát. Az előbbiek viszont nem jelentik azt, hogy az együttműködés problémamentes, nincsenek vitáink. Ezek azonban előremutatóak. NÓGRAD: — Az eddig tett intézkedéseket mennyiben tartják elégségesnek? BALOGH JÓZSEF: — Nem tartjuk elégségesnek, ezért az idén már a mátranovákiak saját maguk tervezték meg az üzemi eredményük nagyságát, annak elérésével kapcsolatos tennivalókat. csernäk kArolyné: — Változtatni kívánunk az elosztási elveken. Az eredmény és árbevétel korrekcióját akarjuk bevinni az új követelményekbe, s ezeket év közben is változtatni fogjuk azért, hogy jobban érvényesüljön a munka szerinti elosztás elve. Előbbi elképzeléseink megvalósítása valószínű, segít majd a kezdeményezőkészség fokozásában, a gazdálkodás színvonalának javulásában. földvári dezsö: — Mi sem vagyunk elégedettek az eddig tett intézkedésekkel. Jobban be kell majd vonnunk a gyáregységet a tervezőmunkába, a vállalati fejlesztési célok kidolgozásába, jobban kell differenciálnunk a végzett munka alapján, mert ezt eddig csak kismértékben tettük meg. UDVARDI ISTVÁN: — Az eddig tett intézkedéseket mi sem tartjuk elégségesnek. Bár az érdekeltség elvi szabályozása megvolt, a gyakorlat azonban eltért ezektől. Szükségessé vált továbbfejlesztése, finomítása oly módon, hogy az jobban ösztönözzön az eszközök kihasználásának növelésére is. NÓGRAD: — Tapasztalataink szerint a vállalati központokban nagyon nehezen szabadulnak meg az eddig megszokott irányítási rendszertől. Vajon mivel magyarázzák ezt a helyzetet? CSERNAK KAROLYNÉ: — Ebben nem csak mi, hanem egyes központi intézkedések is belejátszanak. Például a jelenlegi bérszabályozás komplex jövedelmezőségi mutatójába nem tudjuk beépíteni az anyagtakarékossággal kapcsolatos érdekeltséget. UDVARDI ISTVÁN: — Sajnos, mi sem tudjuk úgy közvetíteni a változásokat, ahogy szeretnénk, mert a felsőbb szervek részéről időnként erőteljes konkrét beavatkozást tapasztalunk. Ez elsősorban az adatok, jelentések kérése formájában jut kifejezésre, amelyekre nekünk a gazdálkodásunkban nincs szükségünk. NÓGRAD: — Szíveskedjenek ismertetni az önállóság, a belső irányítási és érdekeltségi rendszerek továbbfejlesztésével kapcsolatos elképzeléseiket, figyelembe véve a gyárak, gyáregységek ezzel kapcsolatos esetleges javaslatai, '«•'zdeményezéseit, illetve kívánságait? csernak kArolyné: — Termékeink rövid átfutású- ak, mindenkor igazodnak a divatigényekhez. Ahhoz, hogy a nehéz külpiaci versenyben helytálljunk, teljesebbé kívánjuk tenni kapcsolatrendszerünket. Vagyis, az előre egyeztetett kockázatvállaláson túl, a rugalmas igazodás érdekében a tőkés partnerekkel való tárgyalásokba bevonjuk az érdekelt gyáregységek vezetőit, meghallgatjuk véleményüket, álláspontjukat, ugyanakkor a külföldi vásárlót elvisszük az érdekelt üzembe, hogy konkrétan megismerje a termékgyártást. ANGYAL BÉLA: — Olyan érdekeltségi rendszert szeretnénk, amely nem tompítaná le, hanem a jelenleginél jobban érzékeltetné velünk a közgazdasági szabályozókból adódó nagyobb feladatokat. Vagyis, érdekeltségünk szerkezete, követelménye legyen azonos a vállalat központjáéval. Ennek ismeretében jobban meg tudjuk ítélni a végzett munka eredményét, minőségét stb. UDVARDI ISTVÁN: — Az 1983. évi szervezeti szabályzatunkat lényegesen megváltoztattuk, a hatásköröket még jobban elhatároltuk. A tavalyi kísérleti tapasztalatokat figyelembe véve az idén a differenciálás gyorsabb ütemének megvalósítása érdekében jövedelmezőségi követelményeket írtunk elő a nagybátonyi gyáregység vezetőinek és dolgozóinak. szabó ISTVÁN: — Helyes, hogy a komplex jövedelmezőségi mutatót helyezzük a gyáregységek munkája megítélésének középpontjába. Ez a mutató azonban csak ott jó, ahol nem nagyon térnek el a feltételek egymástól. A kulcskérdés az, hogy a vállalat központja miként találja meg azt a sajátos érdekeltségi rendszert, módszert, amivel hozzásegíti a gyáregységet a hatékonyság, gazdaságosság követelményeinek növeléséhez. illetve teljesítéséhez. SZŰCS LÁSZLÓ: — A komplex jövedelmezőségi mutató kialakításánál nem célszerű alkalmazni a direkt- módszert. A vállalati elképzelésekbe be kellene építeni az egyenlőtlen tervezéssel kapcsolatos felfogást, tekintettel arra, hogy az adottságok és feltételek a gyáregységek között igen különbözőek. Csak az ilyen elbírálás alapján tudunk helytállni a népgazdaság által előírt követelmények teljesítésében. Csak az ilyen feltételeken alapuló jövedelmezőségi előírások késztetik a kollektívát még nagyobb cselekvésre. Mi a vállalat szerves részének tartjuk magunkat, nem pedig egy részének. HUSZÄK ARTÚR: — Nem törekszünk a vállalati központoktól való elszakadásra. Viszont keressük azokat a módszereket, miként lehetne még jobban kibontakoztatni a társadalmi szervezetek gazdálkodást segítő tevékenységét, hogy ne csak megértessék és elfogadtassák a dolgozókkal a mindenkori követelményeket, hanem mozgósítsanak annak konkrét eredményes végrehajtására. Ez azt is jelenti, hogy a gyáregységeknek és dolgozóknak is minden tekintetben érzékelniük kell azokat a változásokat, amelyek arra irányulnak, hogy nem csak termelniök, hanem elsősorban gazdálkodniuk kell. Ennek során tisztázni szükséges miért felelős a központ és miért a gyáregység. Az eddigi tapasztalatok azt jelzik, hogy az utóbbiak nem érzik még azokat a követelményeket, amelyeket a szabályozó rendszer, a vállalati központokra kényszerít. Vagyis, a rugalmas reagálás mozgásiránya mást mutat fent és lent. Valószínűleg ez azért van így, mert a központokban nem találták meg a belső érdekeltségnek azt a formáját, tartalmi követelményrendszerét, aminek eredményeként a gyáregységekben dolgozók is ugyanazt éreznék, mint a központokban. NÓGRAD: — Végül kérem, közeliek, hogy a mostani gyakorlat mennyiben teszi lehetővé, illetve mennyiben gátolja a gyárak, gyáregységek párt rlapszer vezet einek, pártszervezeteinek hatékonyabb gazdaságirányitő, ellenőrző, szervező munkáját, miként teszi lehetővé, illetve nem a termelés és gazdálkodás reális megítélését? HÚSZAK ARTŰR: — A pártbizottság, a pártvezétősé- gek és a pártalapszervezetek továbbra sem kívánnak konkrétan beleavatkozni a gazdálkodással kapcsolatos tennivalókba. A Ííclyes, elfogadott, testületek által megerősített célok megvalósítása érdekében viszont fokozzák a politikai együttműködést, javítják agitációs és propagandamunkájuk tartalmát, élnek a koordinációs jogaikkal, a legeredményesebb módsze’zek elérése, célok kialakítása érdekében pedig ütköztetni kívánják a különböző érdekeket. A pártvezetőségek, pártalapszervezetek a termelés-gazdálkodás feltételeinek birtokában, a konkrét célok ismeretében, a politikai segítséget továbbra is megadják. SZABÓ ISTVÁN: — Akkor járunk el helyesen, ha az önállóság növelését, a belső irányítási, érdekeltségi rendszer korszerűsítését nem célnak, hanem eszköznek tekintjük, a mindenkori gazdálkodási követelmények teljesítése érdekében. A politikai munkának azonban vannak gazdasági indokai. Ezért a párt- szervezetek, pártalapszervezetek, gazdasági irányító, segítő munkájához szükség van arra, hogy tudják: milyen náluk a gazdasági munka megítélése, mihez kell politikai segítség, azaz, mit kell elvégeznie a kollektívának. Olyan mérőrendszerre van szükség, amely meghatározza, milyen szellemben és hogyan foglalkozzanak a gazdasági feladatok politikai megértetésével a pártszervek, -alapszervezetek. KECSKÉS BÉLANÉ:- — Hatékonyabb pártmunkát csak akkor tudunk végezni, ha a pártvezetőség, a párttagok és a dolgozók véleménye benne van az éves feladatokban, a gazdasági tervekben. Bennünket a koordinációs megbeszélésekre eddig még csak egyszer hívtak meg, kértek előzetes véleményt. Tudjuk, hogy a vállalatnak vannak jó elképzelései az önállóság, anyagi érdekeltség növelése érdekében, azok megvalósítását azonban igen lassúnak tartiuk. csernak kArolyné: — A pártbizottsággal jó a kapcsolatunk, az eredményes együttműködés érdekében az információs tevékenységünket mélységében tovább kell javítanunk. Mégpedig azért, hogy növekedjék egymás munkájának reális megítélése, fokozódjon a nélkülözhetet-, len rugalmasság, az egymásra utaltság felismeréséből fakadó cselekvőkészség. BAKOS SÁNDOR: — Nem kis büszkeséggel szólhatok arról, hogy, ami a legtöbb vidéki gyáregység és központja között gondot jelent, az nálunk megoldódott. Kialakított és működő rendszerünk van a vállalati pártbizottsággal. Rendszeresek a koordinációs értekezletek. Meghívnak bennünket a kibővített titkári értekezletre, aktívaülésre. Ott vagyunk a vállalat, ágazat gyáregységet tárgyaló pártbizottsági, illetve végrehajtó bizottsági ülésén. Meghívnak bennünket az alapszervi titkárok éves felkészítő táborába és a gyáregység első számú politikai, vezetői részére szervezett egyhetes továbbképzésre. Az ágazattal rendszeresek a közös négyszögülések, amelyeket negyedévenként tartunk, értékeléssel és feladatmeghatározással egybekötve. Részt veszünk a testületi üléseken, a kibővített rendezvényeken,' Rendszeres az úásos információcsere a vállalati pártbizott-' ság, az ágazati párt-végrehaj- tóbizottság és köztünk. Az előbbiek azt mutatják, hogy egymás munkájának segítésére milyen sok lehetőségünk van. Egyenlő partnernek tekintenek bennünket, javasla-' tainkra, véleményeinkre ad-] nak, jelzéseinkre intézkednek.' A kapcsolatok kedvező alakulásában nagy jelentősége és felelőssége van a gyáregység vezetőségének is. Elsősorban nekünk kell megteremteni azokat a lehetőségeket, lm szükséges, akkor kikényszeríteni, hogy mindenütt ott le-' hessünk, ahol rólunk van szó, velünk kapcsolatban születnek döntések, illetve azok előkészítése folyik. Ezt a státust nem elvtelen kapcsolatokon keresztül, hanem munkánk révén tudjuk kivívni magunknak. Az eddig kialakult rendkívüli jó kapcsolat nem jelenti azt, hogy nem voltak és a jövőben nem lesznek véleménykülönbségek,' amiket továbbra is egymás között rendezünk le. * Az eszmecsere igen sokszínűén érzékeltette a kapcsolatok különbözőségének formáját, tartalmát, mélységét, utalva az ugyancsak sokrétű úiabb tennivalókra. Egyöntetű igényként jelentkezett a megkezdett úton való gyorsabb ütemű továbbhaladás, új kezdeményezések, elkéoze- lések kialakítása, közreadása, úiabb, közösen kialakított hatékonyabb módszerek bevezetése. Ezt az utat kell járni, mert ezt követeli, erre kényszeríti a gyáregységekét és köznontokat a ma valósága, a holnap és holnapután új követelményrendszere, a nehéz külniaci helyzet, a belső piac szűkülése, a viszonylagos fejlődés minél eredményesebb biztosítása. A kerckasztal-beszélgetcs résztvevői
