Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)
1983-04-14 / 87. szám
Golyós írón Gazdasági esélyeiÉ Évelője Mire jó a nyelvtudás? A karancssági termelőszövetkezetben november elejétől új modem üzemviteli épületben készülnek az öngyújtók, a golyós trónok összerakása és a gázpalack-csomagoló anyagok készítése. A több mint háromszáz négyzetméter alapterületű létesítményben helyet kapott a műhely, kazánház, raktár és a szociális létesítmény. iWyAnijnli gazdasági és kulturális nyiU>tLuigU<:n tottságából következik, hogy számunkra a nyelvtudás létkérdés. De nemcsak a nyelvtudás, hanem a néptudást a más népek kultúrájában való jártasság is. Mi, tízmillióan ezt könnyebben tudomásul vesszük, mint azok, akiknek nyelvét százmilliók beszélik. „Hogyhogy ön nem tud angolul? Hát nem tanult az iskolában angol nyelvet?” Egy angol élhet abban a hitben, hogy a világban való eligazodásához elegendő, ha megtanulta azt, amit az „angol” tárgy (irodalom és nyelvtan) címén neki megtanítottak. De nekünk — és itt fordul előnyre a hátrány — helyzetünk követeli, hogy Shakespeare-n. Swiften, Defoe-n, Dickensen kívül ismerjük még Petőfit és Aranyt, Adyt, Babitsot. Radnótit, József Attilát — és Goethei, Hölier- lint, Verlaine-t, Rimbaudt, Puskint, Tolsztojt, Gorkijt is. Sokszorta gazdagabbak vagyunk tehát — vagy, legalábbis; lehetünk. Ma már a világkultúrában — akárcsak a világgazdaságban — egyetlen nemzet sem élvez abszolút fölényt. Nincs olyan nép, amelyik valóban korszerű és versenyképes tudással vértezheti föl állampolgárait, ha csak a saját belső fejlődésének eredményeire támaszkodik. Mennyire ösztönöz bennünket ennek tudomásulvételére a mindennapi társadalmi gyakorlat? Az ésszerűség azt diktálja: csak akkor boldogulhatunk, csak akkor tudunk külföldön is eladható terméket gyártani, csak akkor tudunk külföldön biztos piacot nyerni, csak akkor vethetjük meg lábunkat más országokban, ha annak a külföldi országnak nemcsak a nyelvét ismerjük, hanem az ottani szokásokat, a mentalitást, a gondolkozást — az egész kultúrát is. Nagyon nehéz azt megmérni, milyen erős nálunk a külföldi kultúra elsajátításának megismerésének valódi igénye. A nyelviskolák beiratkozási adatai azt bizonyítják: a szándék nem hiányzik. A felismerés szintjén tehát megtörtént a frontáttörés. Rengetegen szeretnének megtanulni oroszul, angolul, franciául, németül, spanyolul, olaszul. És nagyon kevés embernek sikerül. Ez nem elsősorban a nyelvtanítás hatékonyságának a kérdése, hanem: a valódi érdekeltségé. A nyelvtanítás hatékonyságában is igen sok gondra lelhet a kutató. De itt legalább ugyannvi hasznos kezdeményezésre is bukkan. Ilyen például a gimnáziumi fakultációk rendszere, amely leíKS'Visi. hetévé teszi, az eddiginél alaposabb nyelvta- nulást. Ilyen az új felvételi rendszer, amelyben követelmény az idegen nyelvi tájékozottság. De az érdekeltség még mindig nagyon töredékes, Töredékes, mert az élet mindennap! gyakorlatában nem érvényesül minden a tudás — pontosabban: a több tudás fölénve. Ez nem nyelvpótlékkérdés. Nyelvet tudni nem azért célszerű, mert a sikeres vizsga után az ember tizenöt százalékkal magasabb fizetést vehet át havonta. (Egyébként ,is,: egyre több helyen megszigorítják a nyelvpótlékok rendszerét. Ma már általában csak olyan munkakörben fizetnek nyelvpótlékot, ahol munkaköri kötelesség az adott nyelv ismerete.) A nagyobb előnynek abból kellene származnia, hogy az az ember, aki többet tud nagyobb teljesítményt mutathat fel. Az az üzletkötő, aki nemcsak tökéletesen ismeri területének nyelvét, hanem az ottani szokások. emberi kapcsolatteremtési módok,- gondolkozástípusok világában is jól tájékozódik, sokkal jobb üzleteket köt, mint aki tolmács segítségével próbál boldogulni. A kérdés pedig az: többet keres-e a nagyobb teljesítményt elérő ember, mint a másik? Nemcsak az üzletkötőknél vethető fel eí a kérdés, hanem a kutatás, a műszaki tevékenység, az oktatás, a gyógyászat — tulajdonképpen szinte az élet valamennyi területén. Jobban megfizelik-e azt a tanárt, aki előadásában szaktárgya legfrissebb eredményeit is beleszövi? Magasabb-e a jövedelme annak, aki (nyelv)tudása révén pontosabban.' jobban, eredményesebbben dolgozik? Ha a gazdaságot racionalizáló törekvések átfogják majd társadalmunk egészét, akkor minden vállalat számára létkérdés lesz a. munkatársak tudása. A racionalizálási törekvések teh^t megnövelik a valódi, a használható nyelvtudás iránti igényt: a vállalati, munkaadói igényt is. Csakhogy nyelvtudásunk mai állapota nem tűr halasztást. a nairflfáll mai igényeihez kénest Pítlnaa’J ugyan nem élünk idegen nyelvi analfabétizmusban, de a jövő távlataihoz képest nagyon sok még a tanulnivalö. A nyelvtudás megszerzése akarat és idő kérdése is. Az ország gazdasági esélyeit növeli a nyelvi kulturáltság színvonalának emelése. Ehhez egyéni és közösségi áldozatokra van szükség, és legfőképpen bizalomra : a jövőben. Szunyogh Szabolcs Tóth Árpád né műszakonként ötszáz tábla műanyag csórna- A csomagolóanyagok darabolását és az élek hajlitását Dalnok! golóanyagot készít. Dániclné készíti. Másodikról — előbbre? Tervek és isstesiséseif ELMÚLTAK már azok az idők, amikor a megyebeli Vo- lán-vál'Ialat szinte egyeduralkodó volt a közúti személyéi teherszállításban. Immár esztendők óta folyik ugyanis meglehetősen éles harc a ,MÁY- a közúletek, s újabban a termelőszövetkezetek, s más, gépjárművel rendelkező egységek között a fuvarpiac birtoklásáért. Mindennek következménye, hogy fordult a kocka: a vállalatnak kell a megbízók elébe menni. — Á gazdasági szabályozók, s az egyéb körülmények változásai afra késztettek, hogy minden eddiginél alaposabban mérjük., fel a lehetőségeket, jaa stabilabban akarunk talpon maradni — mondja Szó Béla, a Volán 2. számú Vállalat igazgatója. — Talán soha niég ekkora energiát nem ^Ordítottunk az idei tervek elkészítésére, megvitatására, a piackutatásra, az újabb •partnerek „megszerzésére” és a fuvarszervezésre, mint most. Hatalmas viták voltak, s -folynak még ma is példaként arról, meddig mehetünk el a „rizikózásban” — merjünk-e még jobban kockáztatni s mi az a biztonsági határ, amely nem. veszélyezteti vállalkozásaink eredményességét. A mai körülményekhez alkalmazkodás az élet valamennyi területén megnövelte feladatainkat, s előtérbe hozta az elő- zőekihél még jobban az anyaggal, az energiával és a költségekkel történő hatékonyabb gazdálkodást. A múlt esztendő szép sikert hozott a nógrádiaknak: a tröszt vállalatai közötti versenyben másodikként takarították meg a. legtöbb üzemanyagot, s különböző teljesítménymutatók elemzése alapján a hatékonyságban is a dobogó második helyét szerezték meg. A sok nagy között nem mindennapi teljesítmény volt tőlük. — Éppen ezért — véli az Igazgató — még tovább lépni egyre nehezebb. De hogy mégis sikerüljön. keressük azokat az újabb formákat, s tárjuk fel még ki nem használt lehetőségeinket, amelyek •zt biztosítják. Az idei év első két hónapjának eredményei alapján máris úgy tűnik, a Volán kettes 1933-ban sem fog a sor végén kullogni. Nem leplezett örömmel említik, hogy az elszállított súly 18,3, az árutonna/kilométer teljesítményük 6,2 százalékkal magasabb az előző esztendő hasonló időszakánál. A pótkocsis teljesítmény 14,3 százalékkal nőtt, s ennek ellenére, csaknem kilenc százalékkal kevesebb benzint és három százalékkal kevesebb gázolajai használtak el. S még egy fontos tény az eddigi adatok szerint az egy fizikai dolgozó egy napra jutó teljesítményértéke 5,4 százalékkal magasabb, mint a múlt év január-februárjában. • KÖSZÖNHETIK-e mindezt csupán a jobb. a szervezettebb. a körültekintőbb, az ön által rugalmasnak nevezett munkának? — Az alapot természetesen ez adja, de nem tagadjuk az általunk kidolgozott érdekeltségi és ösztönzési rendszerek „húzó” hatását. A Volán hatalmas munkát végez a Nógrádi Szénbányák külfejtési üzemeinél Kazáron és Homokterenyén. Mindkét fél számára fontosak a nagy teljesítmények melyek azonban csak a szerelők, a rakodógép-kezelők és a gépkocsivezetők összehangolt munkájával valósíthatók meg. Ám, hogy a „gépezet” zavartalanul üzemeljen, minimálisra kell csökkenteni a váratlan meghibásodásokat. idejekorán elvégezni a karbantartási és javítómunkát. Új intézkedésekkel így tették érdekeltté az „első lépcsőt”, a szerelőket az előzőeknél jobb, gyorsabb, pontosabb munkára és az eredmény nem maradt el. A teljesítmény növekedésével arányban fizetésük azóta csaknem ezer forinttal lett magasabb. A vállalat és az egyén érdeke találkozik azáltal is, hogy különösen a gépjármű- vezetőknél ösztönzik a második szakma megszerzését. Ezzel segítik a bármilyen ok miatt a volán mögül lekényszerült dolgozókat új helyen történő munkába állásra — szerelőnek, lakatosnak, hegesztőnek —. s óvják őket a jelentős keresetcsökkenéstől. Hasonló célokat szolgái majd a május elsején felavatandó rehabilitációs műhely is. A személyforgalomnál, a DH- munkarendszer részeként, mind jobban serkentenek a minőségi munkára: a pontosságra, a késések és járatkimaradások csökkentésére, az udvariasságra, . a tájékoztatásra. E követelmények teljesítésével vagy azok elmulasztásával nyolcszáz forinttal kereshetnek többet — illetőleg kevesebbet a buszvezetők. Újszerűén változtatták meg idén a munkaversenyt is. Negyedéves vállalásokat tesznek a brigádok, amelyet a három hónap elteltével azonnal értékelnek és — fizetnek. Április elején, a végzett munka függvényében, differenciáltan hétszázezer forintot osztottak így szét. • — A MEGNÖVEKEDETT feladatoknak ebben az új helyzetben csak úgy tudunk eleget tenni, s ezt már a gyakorik t igazolja, ha újszerű bérpolitikát folytatunk, s újfajta ösztönzési rendszereket vezetünk be. Természetesen, helyes és rugalmas piac- és üzletpolitika alkalmazása mellett. Ezekre az idén még nagyobb figyelmet kell fordítani, mert a Volán Tröszt szervezeti módosítása következtében, 1984-ban az eddigieknél lényegesen jobban megnő a vállalatok önállósága Nem szeretnénk a tanulópénzt visszafizetni... ! Karácsony György Képviseli: az acélgyárat BrSgcsdéimolc tanácskozására készülve — Elhangzott a vállalati brigádvezetők tanácskozásán, hogy ha több brigád is eléri a kiváló szintet, akkor mind kapja meg az érte járó kitüntetést. Ne a felsőbb szervek határozzák meg, hogy maximum ennyi meg ennyi lehet a kitüntetett kollektívák száma — fejtegeti a brigádvezetők választott képviselője. — Mert elég furán jött ki, hogy nálunk most tizenkét brigád érte el a kiváló szintet és csak hét kaphatja meg a kitüntetést. Az lenne jó, hogy ha a vállalatnak van rá kerete, minden brigád vegye át a megérdemelt jutalmat. — Éppen az a nagy kérdés, hogy ma van-e a vállalatoknak elég tág kerete... — Ha nem elég tág a keret, akkor Is van mód a jutalmazásra, mert 1500 forint helyett kapjanak, mondjuk, 1200 forintot a brigádtagok a Kiváló cím mellé... Fölelevenítsük-e? Javában zajlanak az előkészületek a május végi V. országos brigádvezetői tanácskozásra. A legtöbb vállalatnál Veszélyes női gíikeesivezeük A nemek közötti egyenlőség a közúti balesetek terén is jelentkezik: néhány év óta a női gépkocsivezetők több balesetet okoznak. 1960-ig száz férfi gépkocsi- vezető, 2,5-szer több balesetet okozott, mint száz nő — olvashatjuk az American Demographics statisztikáiban. Napjainkban — ugyanezen for- * rás szerint — már csak 1,5 szőr többet. Előrejelzések szerint a teljes egyenlőséget 1995- ben érjük majd el. Mi lehet ennek a fordulatnak az oka? A gépkocsi mindig is a hatalom és a szabadság szimbóluma volt az ember számára. A hatalomhoz és a szabadsághoz jutott nők^ fokoza'osan vetkőzik le velük született női óvatosságukat. már megválasztották azt az embert, aki az ország színe előtt képviseli majd ,a kollektívát. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben az 57 esztendős Molnár Sándorra esett a választás. Az üzemfenntartási gyárrészleg csoportvezetője 1940 óta ténykedik az acélgyárban, 1958 — tehát a kezdetek — óta brigádtag. Jelenleg az állami díjas „MHSZ Szocialista Brigádot” vezeti. — Munkásmúltjába belefért az 1958 előtti munkaverseny is. Volt-e olyan vonása annak, amit ma talán érdemes lenne föleleveníteni? — Akkoriban az egyéni ver. seny ideje tartott. Részt vettem az Élmunkás és a sztahanovista mozgalomban is; több kitüntetést szereztem. Mostanában érdemes erősíteni a verseny egyéni vonásait. El is kezdtük ezt azzal, hogy a vállalásokat egyénekre bontjuk le; sőt, ahol lehet. előbb teszik meg az egyéni felajánlásokat és ezekből összesítik a brigád vállalást. Ez a módszer hasznos, még jobban el kellene terjeszteni. Reméljük, belátják... — Milyen vadonatúj kezdeményezéseket tenne? — A gondolat talán nem vadonatúj, de föltétlenül alkalmaznunk kell, hogy az éves vállalások helyett időszakos vállalásokat tegyünk, s ezeket értékeljük. Januártól decemberig a világ annyit változik, hogy lehetetlen előre látni, mire tegyünk felajánlást. Ezqrt három-négy hónaponként újabb célokat kell kitűznünk. — Ezt már három-négy éve hangoztatjuk, a gyakorlatban mégis csigalassúsággal lépünk előre... — Még többször hangoztatjuk és reméljük, hogy felsőbb szerveink is belátják, hogy ezen az úton kell továbbhaladni. — Belátni mindnyájan belátjuk ezt, csak óvatosak vagyunk. .. — Talán a brigádvezetők tanácskozása lendíteni fog a* ügyön. Ott fel kívánok szólalni, s ha erre módom nyílna, elmondanám többek közt azt, amiről eddig beszéltünk. Ezen kívül a többi acélgyári brigádvezető gondolatait is ősz* szefoglalnám. Véleményüket a következő napokban, hetekben gyűjtöm egybe. Sok változási — Meglátása szerint a jövőben csökken vagy növekszik a versenymozgalom szerepe a munka szemszögéből? — Nem értek egyet azokkal, akik szerint csökken, mert szerintem inkább nagyön is növekszik a mozgalom jelentősége. A mai világban sok kellemetlen változás ér bennünket. Előfordul, hogy egy- egy munkáról váratlanul át. kell állni egy másikra. Ezt senki nem fogadja szívesen. Meg kell értetni az emberekr kel, hogy mégis szükség van rá. Ilyent megmagyarázni nagyon nehéz. Nehéz elfogadtat, ni a brigádtagokkal is, de velük talán valamivel könnyebb, mint a többiekkel. És ez a kis különbség is fontos. Molnár Pál NÖGRÁD - 1983. április 14., csütörtök \
