Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-07 / 81. szám

PluszdoHárért bérpreferencia Ha o«la-visss«i megfelelnek a feltételek... Megtört a 11 éven át tartó sikersorozat a Gránit Csiszo­lókorong és Kőedénygyár tol- mácsi telepén, új nevén, a Gránit Csiszolószerszám és Kőedény Gyártó Vállalat Ke­rámiaipari Gépgyárában, Rútságon. — Az egymást követő 11 évben mindig elnyertük a Kiváló telephely, gyáregység címet. Mivel a tavalyi évben tőlünk jobb is volt, így hát odá lett az elsőség — mond­ja a közvetlen, barátságos, jó humorú, friss szellemű Sző­ke Gyula, a gyáregység ve­zetője, aki ennek a kollektí­vának az alakulása óta a ve­zetője, énnek előtte pedig ezen a helyen, csak sokkal szegényebb körülmények kö­zött, az akkori gépállomás igazgatója. így jártak a múlt évben, pédig eredményeiket másutt is "szívesen 'és örömmel vál­lábák magukénak. Személyesen — egy negyed óra alatt — összfeladatunkat 9,2 szá­zalékkal szárnyaltuk túl. Nem terveztünk tőkésexportot, az év végére mégis 75 ezer dol­lár értékben szállítottunk a tőkéspiacra. A szocialista ex- portot 40 ezer rubellel meg­tetéztük. A fedezeti ösz- szeg, az előírt 11,5 millió he­lyett 15 millió lett. Ugyan­csak a tervezettnél nagyobb­ra sikerült a bérfejlesztés — elérte az 5,2 százalékot vé­lekedik a gyáregységvezető. , — Megmondaná miért ke- r.ülfek a második helyre? — Volt egy szépséghibája az elmúlt évi munkánknak. Egy gyártmányból, a piaci értékesítési nehézségek mi­att nem kaptunk elegendő rendelést. Az 1981. évinél ki­sebb igénnyel jelentkezett az Autófém, az ELZETT pedig csak 50 százalékát rendelte a korábbi mennyiségnek. Rak­tárra pedig mi nem gyártunk. Néin "tagadóm, hogy az " élsó hely- elvesztése'«jólesett, "de azért nem Keseredtünk el. Sőt! Elhatároztuk, hogy még jobban, eredményesen tevé­kenykedünk az 'idén. 'Ezek után jogos a kérdés: mii bizonyít az új esztendő eddig eltelt időszaka. A szer­teágazó tennivalók csokrá­ból, a legfontosabbra, az ex­porttevékenységre és annak össztönzésére szűkítsük le érdeklődésünket. — Erre az évre 60 ezer dollár tőkésexportot tervez­tünk, amit az első negyedév eddig eltelt időszakában már teljesítettünk is. Régi part­nerünk, aki 1974-től vásárol­ja tőlünk a kemencekocsikat, március 31-ig 165 darab le­szállítását kérte. — És sikerült? — Igen. Személyesen jött átvenni a termékeket, ami­vel egy negyed óra alatt vég­zett. Valószínű azért, mert eddig még mindig kifogásta­lan kemencekocsikat gyár­tottunk a részére. Nem di­csekvésként mondom, de újabb 34, méretében azon­ban eltérő kemencekocsira kért ajánlatot május 31-ig. Ha az árban meg tudunk egyezni, akkor átszervezéssel legyártjuk a kért mennyisé­get. Ez plusz 15 ezer dollárt jelent majd. — E teljesítés után bérpre­ferencia jár — vetem közbe. — Igen, számításaink sze­rint 30 .ezer forint. Az álta­lunk gyártott kemencekocsi­kat komplett kemencesorok­ba építve adja el nyugatné­met vevőnk, aki a kemence­gyártó berendezések eladá­sával kapcsolatos világcé­gekhez tartozik. Ismerik őt Távol-Keleten éppúgy, mint Dél-Amerikában. Mi pedig szívesen legyártjuk, amit kíván, ha ráadásul jól is já­runk. Azt valljuk: nekünk minden dollárt meg kell fog­ni, ha az üzlet számunkra is előnyös. Egyik beszélgeté­sünk során elmondta, hogy szerinte élénkülés várható a gazdasági és kereskedelmi életben. Később az iránt ér­deklődött, hogy képesek va­gyunk-e vágó- és légvezeté­kek gyártására. Megmutat­ta az ezzel kapcsolatos rajzo­kat is. Ha árban meg tudunk egyezni, akkor megcsináljuk — szól ismét határozottan a gyáregységvezető. Nemrég, egy másik nyu­gatnémet cég kísérleti jel­leggel 16 darab kocsifelfüg- gesztőt kért a kollektívától. A kért mennyiséget már le is gyártották. Valutában ez nem jelent sokat, elsősorban új piaci kapcsolatot hoz szá­mukra. Ha a feltételek öda- yissza . megfelelnek, . akkor megkezdiük a kézi gépek gyártását. — Még messze ván az év vége — kér ismét szót Szőke Gvula — s addig még tovább növekedhet tőkésexnortunk. Mi nasvon szeretnénk, ké­szen állunk az úiabb kíván­ságok teljesítésére... A partnereknek tetszik Az exportnál maradva ve­tődött fel az újabb kérdés: vajon a rubelelszámolású ex­portban meg tudják-e ismé­telni az 1982. évi tiszteletre méltó eredményt? — Partnereinknek tetszik az általunk gyártott és aján­lott gép. Igény is van rájuk. Csupán az államközi kerete­ket kell még megszerezni. Az előbbiek hiánya miatt az el­ső negyedévben csak Cseh­szlovákiába szállítottunk 35 ezer rubel értékben. Az an­gol licenc alapján készülő vibrációsgépek családjából szocialista partnereink első­sorban a műanyag vibrótes- teket kérik tőlünk. Terméke­inket bemutattunk Brünben, Lipcsében, Zágrábban, majd pedig Leningrádban. Eddig cseh és NDK cégek érdek­lődtek. Ha árban közös ne­vezőre tudunk jutni, akkor 150 ezer rubel értékű előbb említett termék kerül a meg­rendelőkhöz. Az év végére el­érjük a 230 ezer rubeles ter­vünket. A feladatokra felké­szültünk, a szükséges intéz­kedéseket már megtettük — hangsúlyozza a gyáregység vezetője. Egymásra épül Az exportterv gazdaságos, jó minőségben és határidőre történő teljesítését külön is díjazzák. Többféle módon: bérpreferencia, mozgóbér és egyéb más formában. A tő- késexportterv túlteljesítésé­vel járó 30 ezer forint bér­preferenciát három csoport között osztják szét. A mozgó­bér éves szinten a fizikai dolgozóknál elérni a 135 ezer forintot. Az alkalmazottak és a műszakiak pedig prémiu­mot kaphatnak. Az ösztönzés követelménye egymásra épül, egybeesik az alkalmazottak, műszakiak, fizikai dolgozók követelmény- és feltételrend­szerével. — A mozgóbért az üzem­részeknek egy összegben ad­juk. ki. Felosztását az üzem- és művezetők, a szakszerve­zeti bizalmiakkal együtt old­ják meg, a végzett munka arányában — mondja Szőke Gyula. - z Bár a legfontosabb adatok az első negyedévről előzete­sek, annyi már most ''is lát­szik, hogy a íőkésexporttérv teljesítése, a szocialista meg­rendelők igényeinek kielé­gítése, a hazai kívánságok első negyedévre esedékes részének megvalósítása mel­lett eleget tesznek a gazdál­kodás követelményének is: az előírt fedezeti hányadot valószínű, egymillió forinttá! teljesítik túl. (venesz) Mire csévélik a kábelt Balassagyarmaton? TovábbDOBott termék — Tegnap, mikor vidékről visszajőve megkaptam a te­lexét, azonnal telefonáltam, de már nem találtam bent. Azt akartam mondani, hogy ha „dobügyről” van szó, akkor mi már nem tudunk mit monda­ni, mert illetéktelenek va­gyunk. Ez az ügy már tavaly lefutott; túltárgyalt kérdés. Bármi másról szívesen nyilat­kozunk. Vannak nálunk je­lentős fejlesztések, azokkal foglalkozunk, mert előre sze­retünk nézni... Nem elhanyagolt gondja tá­madt a balassagyarmati kábel­gyárnak — sőt a Magyar Ká­bel Műveknek — a kábeldobok­kal. E fontos „csomagolóesz­köz” eddigi gyártója megtisz­tította profilját ettől a ter­méktől, új és teljes értékű gyártó azonban átmenetileg nem akadt. Így kül- és bel­földre irányuló kiszállítások bizonyos mérvű fennakadása vetítette — vetíti — előre ár­nyékát. — Évi 41 ezer darab kábel­dobot használunk fel, ebben benne van a 80 centiméteres átmérőjűtől a két és fél mé­teresig több fajta — közli Va­sas József, az MKM dobgaz­dálkodási osztályvezetője. — A felújított és a fadobok ki­egészítésére régebben évente 15 ezer, az utóbbi esztendők­ben 12 ezer darab új fémdobot rendeltünk a Balassagyarmati Fémipari .Vállalattól. — Állítólag ők már két éve bejelentették, hogy a dob­gyártásról le fognak állni, de ezt nem mindenki vette ko­molyan... — Már jóval korábban be­jelentették ezt, de mégis le- ádtuk a megrendelést és ők szállították a dobokat. Tavaly tapasztaltuk, hogy valóban le kívánnak állni a gyártással, mert éves előrendelésünknek csak a felét igazolták vissza, s a második fél évben már ésak kis részét gyártották le Igényünknek. Évente 90—100 millió forin­tot fizetett az MKM dobgyár­tásért és -javításért a fémipa­ri vállalatnak. A gyártáson 7 százalékos, a javításon még nagyobb arányú volt a nye­reség a hírek szerint. Am a PROFILTISZTÍTÁS szlogenje hatékonynak bizonyult: az ALUTRÖSZT alumíniumból kívánja formálni jövőjét, s ebbe nem fér bele a vasdob. Ez világos. — Nyolc-tíz éve folyik ter­mékszerkezet-váltás nálunk — tájékoztat Hlavaj Sándor fő­mérnök. — A dobgyártás meg­szüntetése a tervszerű fej­lesztési politikánk szerves része volt, mint sok más mó­dosítás. Ezért nem kívánunk foglalkozni olyan kritikákkal, amelyek a hozzá nem értésből fakadnak. — Természetes dolog, hogy egy vállalat elsősorban a sa­ját nyereségével törődik, és az összgazdasági érdek a nu­mero 2-es sorszámot viseli. Mégis elgondolkoztató, hogy egy exporttermék tartozéká­hoz a szomszédos gyár 70 szá­zalékkal drágábban, tetemes szállítási költséggel jut hoz­zá. Ezzel növelni kénytelen árait, s így romlik versenyké­pessége a nemzetközi piacon... — Az árak megállapítása a vevő és az eladó dolga. Mi ebben sem vagyunk illetéke­sek. Január elsejével leadtuk a dobgyártást, és megegyez­tünk egymás közt, hogy nem foglalkozunk vele tovább, mert nem avatkozunk bele abba, ami nem a mi dolgunk. A kábelgyár és a fémipari vállalat közösen talált egy gyártó utódot a Magyarnándo- ri Állami Gazdaság „személyé­ben”. Közel lett volna, a nán- doriak is örültek a lehetőség­nek. mégis kútba esett a kez­deményezés. — Nem tudtuk előteremteni az anyagi feltételeket: 15—18 millió forintot — sajnálkozik Cseh Marcell igazgató. — Egy almatárolót alakítottunk vol­na át. Szabvány, jrja elő a vi­lágítást, fűtést, szellőzést. Hi­tel nélkül szó sem lehetett az átém'tésről. Tavaly nyáron for­dultunk a. bankhoz, az akkori gazdasági helyzetben azonban nem volt mód igényünk kielé­gítésére. így sajnos ettől a nagy lehetőségtől elestünk. Sót tárolunk és csomagolunk a kiszemelt helyiségben. Dobügyben egyetlen kiút nyílt. — Feladtuk azt a kívánat* mat, hogy „a dobgyártás ma* radjon megyén belül” —» mondja Vasas József. — . Á bekecsi téeszhez fordultunk, amely korábban, a December 4. Drótműveknek már elvál* lalta a dobgyártást. A dobja* vitásra, ami nagyon nyerésé* ges, akadt volna vállalkozó közelebb is, de a központban azt mondták: akié a leves, azé legyen a hús is! A bekecsiek Miskolcon, egy kiszuperált vágóhídon ren­dezték be üzemüket. Tavaly az év végén 300 darab dób*‘ bal siettek az MKM segítségé­re. Ezek azonban olyan mi­nőségűek voltak, hogy sző sem lehetett az exportban va-’ ló felhasználásról. így aS MKM a BIZAKODÁS jelsza* vát adta ki: hátha belerázód-! nak a bekecsiek az új porté-] ka gyártásába. Egyik szemünk sír, a másik meg nevet, ha á taglalt vál­tozást értékeljük. Mert rossz a dologban, hogy egy vállala­tunk, amely exportál, bonyo­dalmakkal találta magát szem­ben. De biztató mozzanata az ügynek, hogy egy másik vál­lalat, elhatározása szerint, pon­tosan végrehajthatta gyárt- mányszerkezetének módosítá­sát. s nem kapott felsőbb ukázt arra, hogy „összérték­ből” álljon el szándékától. Ez a vállalati önállóság kibonta­kozásának üdítő jele! — Kilátásban van egy üjább vállalkozó a dobgyártásra — tudatja derűlátón Vasas Jó­zsef. — A hatvani Lenin Ter­melőszövetkezet. Nekik már van egy jól felszerelt ipari üzemük. Egvedül présgép kel­lene még. De már intézked­tek a beszerzésre, s ebből is láthatjuk, hogy vállalkozásu­kat komolyan gondolják. Molnár Pál , «égyszáztízmillió forint értékű terméket gyártanak az idén i Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységében. Itt készül ^yebck között a Tiszán átívelő új csongrádi vasúti híd, .alamint a paksi atomerőmű négyes blokkjának reaktor- ödémje, valamint más megrendelőknek futódaruk, emelő­szerkezetek, futómacskák. Az Gzdi Kohászati Üzemek szá­nára 150 millió forint értekben kötélpálya-acélszerkezeteket íyártanak, a tartóoszlopokon kívül csilléket, gépészeti szer­kezeteket adnak át nekik. Képünk a gyáregység szerelőt csarnokában készült. — kulcsár — — Kemény csapat ez, ne­kem elhiheti. Már nemcsak azért mert az öntödei munka önmagában is keménységet igényel, hanem az összefo­gása, a jó Szelleme miatt is. Hajtós fajtájú emberek ezek, s nem csak a dologban. Elhi­szi, ha nem ilyenek lennének, nem lettünk volna már tíz­szer aranykoszorúsok, sőt, ta­valy meg a vállalat kiváló brigádja. Egyébként a Csépe Sándor nevét vettük fel. Biz­tos tudja, ki volt... Vurom Lajos jellemzi így röviden azt az - öntödei hu­szonegyet, akiket a, brigádve­zető — az itteni berkekben so­kat emlegetett Győrik Ferenc immáron hosszas betegsége miatt szeptembertől irányít. Igazi sikercsapata ez a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek ko­vácsoló és öntödei gyárrész­legének, pedig körülményeik cseppet sem rózsásak. De hát hol lehet hasonló munkahe­lyen mellőzni a szálló port, a hőséget meg a huzatot, a zajt és a nagy fizikai erőkifej­tést... Mondom is ezt Vurom Lajosnak. — Idén mindezen túlle­szünk — néz maga elé, s megmagyarázza a fel sem tett kérdést. — Megszüntetik az öntödét, úgy hogy a brigád most nehéz helyzetbe került. Túl sok még a bizonytalan­ság, ki hová' kerül, úgy hogy vállalásokat is csak fél évig' tettünk: Lehet, utolsó nagy ténykedésünk az lesz, hogy szétosztjuk azt a négyszáza­lékos bért, amit emelésként. április elsejétől megígértek. — Még egy utolsó búcsúve­szekedés? — Nem szoktuk mi azt! Vitatkozunk, győzködjük egy­mást, keményen oda-oda­Felhagyott egyenlősdi — De, az előbbiek szerint] nem minden esetben sikerül még így sem a megmagyará­zás. — A brigádgyűlés, amely­nek szava szent, hagyja jóvá a személyekre szóló béreme­lést. vagy ennek elmaradását. Sértődött vagy sértődékeny emberek sajnos mindig akad* mondogatunk szemtől szembe, birós fajta, nem tudnék annyi nak’ annak ellenére, hogy kö- A veszekedés asszonydolog. öntvényt „elintézni”, akkor Z0.saR “SSZeiiK meg a vitas - Eszerint a béremelések mi lenne? Hiába végezném a e_e~ke“\., _ .... .. . „odaítélésénél” sosincs harag? legnehezebb. legpiszkosabb k ** száiízzel Földi' Já- _ No ezt azért nem mon- fizikai munkát, ott tartanék kesernyés szájízzel Földi Ja- , , , e. ,, ,n „in* /.rahérpcek- nos rezsigazdalkodo, a bngad .Tauvi*ly is V?U ,\eg' oraberesek. műszaki patronálója - neih alabb ket-hái om emberrel ko- Látszik, „nem ette meg még volt kivétel a tavalyi szép Emberek, pénzek, különbségek moly összeszólalkozásunk, pe- a kutya a telet...” dig tudhatnák már, nem ve­szünk mindenkit egy kalap — Látja — mondja Városi ünnepség sem, amikor átve­hettük a Vállalat kiváló bri­gádja címet. Tudja, ez sze­alá, réges-rég megszűnt az Nándor a brigád egyik tag- H-^ivgnkent: ezerötszáz-ezerift egyenlősdi. Huszonegy külön- Ja> aki az öntödei üzem szak- böző munkát végző, más-más- szervezeti területfelelőse is száz forinttal jár, de egyálta­lán nem azt jelenti, hogy féle képességű egymástól el- egyben —, amíg pénzről van Idn u V ieie Kepebsegu, egymástól ei minöitr van vita c mindenki ennyit is vihet ha térő teljesítményeket produ- szó, méö minőig van vita, s Sí*»« “ .iffiri "W5f a? Üt, “ÍS «ÄSTJÄIS» tatott nézet lenne a legna- s®§: aki kap, örül, aki nem. A béreket diffe- ak.adtak "lyanok> akik . száz, nyolcszaz forintot hat­kap­gyobb igazságtalanság. káromkodik. Az öntvénytisztítók csapa- renciáltan, a fontos munkate- . . • . annál sokkal tából int magához esv em- Fületeket kiemelve osztjuk ,ak’ ITias°k 1meg ennel sokkal úrnői un maganoz egy em -rHprr, pmpl;i. többet... Ki-ki erdemei szerint, bért a brigadvezeto — jobb szet> s erűem szerint emeljük „. , h . a kalan hüvelvkuiiának elvesztése az alacsony órabéreket. Hang- , ,szen n.em ,e?ykalap hüvelykujjának elvesse ata venni azt, aki ket-három, előtt maga is fizikai dolgozó, most csoportvezető —, ám kér, ne írjuk ki az illető nevét. — Azóta már egy év telt el, megváltozott. Fölösleges a múlt tévedéseit felhánytor- gatni! — magyarázza. meg azt, aki már tizenöt- húsz esztendeje itt dolgozik. S azokat sem, akik csak el­végzik az üzemben a munkát, aztán aggyisten se közösségi élet, se társadalmi munka, meg ennek sok-sok összetevője van. Legfőbb törekvésünk az igaz­ságosság, s néha ez egyesek­nek fáj. — Mert mi — veszi át a elel_ se ,,aisauuuiu muiisa, meg „ , , „ szót újra a brigád vezet ő- azokat akik mindezt megte­— Tavaly maga nem kapott nyílt plenumon, szemtol- szik Néhol még hiányzik az béremelést szembe egyenként értékeljük önkontroll és ez esetenként a — Nem! Egy rohadt fillért a végzett munkát, s mondjuk bajok keverője sem! Igaz, nem csak én, ha- meg kinek-kinek, mire szá- _ yita _ mondja Vurom n em egyik társam sem, akik- míthat. így még' a gyanú hal- Lajos _ biztós jesz az jdei kel itt dolgozunk. Azt mond- vány árnyéka sem merülhet bére,osztásnál is. hiszen em- tak, mi amúgy is eleg rende- fel, ho.gy a berelosztasnal va- berek vagyuk különbözők És sen keresünk, most kimara- lami susmus történt, hogy különböző fizetésűek dunk. De bocsánatot, kérek, az „úgyis mindegy, mert fent az én érdemem. Mert mi tel- már döntöttek.” Karácsony György jesítményesek vagyunk, az után vesszük fel a szép pénzt. 1 ~T ~ “ ~ * És ha én nem lennék olyan J NOGfíÁD — 1983. április 7., csütörtök o

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom