Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-27 / 98. szám

% Könyörgés tapsért A HÓNAP MOTARGYA Színjátszó „b Nem hiszem, hogy devalvá­lódott, értékét vesztette volna * szívből jövő taps, amiként erről egy nemrégiben lezajlott színház-közönség találkozón az illetékes rendező (amatőr­ből lett profi, a harcban talán túlontúl sok kéreg rakódott rá) megjegyezte. A taps nem lehet ma már igazi mérce? — „én arra biztatom a színészei­met, hogy előadás utáni ön­vizsgálatot tartsanak, arra figyeljenek, mit mond nekik a belső hangjuk, ne a tapssal törődjenek, a taps nem fejez ki semmit... ” Nekem úgy tűnt, hogy a mellette ülő színész, az ankét egyik részvevője, más véle­ményen volt és azon is ma­radt. A taps maga a közön­ség. A taps ma sem lehet más, mint volt hajdanán, a taps szó szerint tetszésnyilvá­nítás, a közönség joga — ak­kor is, ha egyre-másra ren­deznek olyan előadásokat az újra felmelegített „avantgárd” szent zászlaja alatt, ahol va­lóságos közönségbűn lenne, ha két tenyér összeverődne valamelyik sorban. Hát le­gyen! Legyen olyan előadás is, amelyet „nem tapsra ren­deztek”. De az amatőr leg­szebb dísze a szép, erős, jól hangzó (lehetőleg vas) taps, maradjunk meg ennél az ósdi kitüntetésnél. * A taps valóban lehet meg­tévesztő — csak egészen más­ként, mint ahogy azt az em­lített rendező gondolja. A her- vatag, vérszegény taps akkor veszti el hitelét, ha a nézőté­ren mindössze két-három em­ber üldögél, ök hárman akár­hogy erőlködnek — taDsuk nem egyéb, mint karikatúrája ■ közönség megnyilvánulásá­nak és valóban nem fejezhet ki semmit. Az a produkció, amely üres ház előtt „zajlik” valójában nem érte el a cél­ját, nincs befejezve abban az értelemben, hogy az előadás (bármiről legyen is szó) a közönségben ér véget, o‘t tel­jesedhet ki stb. Néhány ilyen üres ház „összejött” mostaná­ban és csak a rosszkedv mé­lyülhet el abban, aki mégis jelen van esetleg pusztán hi­vatalból, miközben a társak, a felnőttek, a családtagok tel­jes távolmaradásától kong a nézőtér például a nemrég bo­nyolított országos diákna­pok kulturális versenyének megyei döntőjén. Salgótarján­ban, a megyei művelődési köz­pontban. Szemforgató átkozó- dás helyett (ezeken már jó­val túljutottunk, erről írtunk, szóltunk már eleget és akkor is hiába, mert énnen azok nem olvassák, akiknek szólna a dörgedelem, ami amúgy sem ér ma már semmit, ha vala­mi devalválódott, akkor a dörgedelmek legelsősorban is!) inkább ideteszek egy másik tapasztalást: a balassagyar­mati területi bemutatókon a helyszíneken ugyanez volt a „közeg”, ez a majdnem sem­mi érdeklődés a diákság pro­dukciói iránt a tanárok, a tár­sak, a szülők részéről, egy­szerűen szólva ott sem volt közönség (hacsak a verseny résztvevőit nem számítjuk an­nak). Sőt, egyes produkciók kör­nyékén járva az is kiderült, hogy a diákok maguknak fab­rikálták a műsorokat, maguk választottak jól vagy rosszul, mindenesetre esetlegesen, ko­rábbi tapasztalatok teljes né- külözésével és maguk is ké­szültek fel a versenyre, ami­nek azért elvben mégis csak többnek kellene lennie, mint egy jó ízű és kellően laza, majdhogynem kedvesen, diá- kosan „felelőtlen” házi be­mutatónak, miegyébnek. Ta­lán a demokráciának is van­nak határai, talán az öntevé­kenységnek is léteznek kor­látái, de minek ezt „ragoz­ni”? * Már csak megragadva a di­ákság körében — feltűnő je­lenség több is akadt, itt van például egy érdekes, elgondol­kodtató (de ezt is elkoptattuk már, hogy „elgondolkodtató”) ellentmondás, hogy míg egy­felől az úttörőkorú gyerekek többnyire érdemdús színját­szásokkal léptek színpadra, másfelől a közéoiskolás, tehát az ODN-s, a diáknapok ver­senyén résztvevők között úgy­szólván egyetlen egy sem lé­pett szorítóba (ez, hogy „szo- rítóba” szószerint is érthető, hiszen a május elsejei egri te­rületi találkozón, ahol a nóg­rádi csapat mellett fellépnek a Szolnok és a Pest megyei középiskolások is, egy kötelé­től megfosztott ring lesz a színpad). Nincs színjátszás a megye középfokú tanintéze­teiben, nincs diákszínpad, di­ákhumor, diákjáték, nincs is­kolaszínház, amely a szakkö- rözésből szinte önmagától nő­hetne ki, nincs meg a legősibb hagyomány még nyomokban sem?! Vannak szólisták, vers- és prózamondók, de nincsenek gimnáziumi, szakközépiskolai diákszínjátszók, vagy ha van­nak, hova lettek a területi, megyei versenyek idejére, ho- gvan lehet itt egyórás nógrá­di műsort szerkeszteni, ha minden „csak” zene, vokális zene, diszkótánc (utóbbiból akár túltermelési válságról is hírt adhatnánk). Nincs is ilyen kategória! A Ki mit tud? és az ODN (or­szágos diáknapok) teljes me­zőnyében egy halvány kísér­forrásainál lettel találkoztam a balassa­gyarmati területi bemutatón; a berceli kisdiákok adtak elő valamit, amiről nem lehetett tudni pontosan, hogy micsoda (népszínműrészlet?), de amelyben így is volt nem ke­vés szellem, meg báj, meg egy egészen jó monológ egy egészen fiatal gyerekember tolmácsolásában, de tovább­vinni, megyei versenyre, Ki mit tud? mezőnybe terelni mégsem leheiett. Aztán volt még egy, amit meg a zsűri nem tudott hova tenni, egy groteszk játék mindennapi harcainkról az eleddig isme­retlen „SZPK-stúdió” kétsze­mélyes együttesének előadá­sában. És kész! A többi né­ma csend —, ahogy a Ham- letben is mondják. ♦ Nincs is abban semmi misz­tikus, érthetetlen valami, ami megfoghatatlan, hogy a szol­noki színház diákbérletes elő­adása utáni időre meghirde­tett — és a jegyzet elején említett — színház-közönség találkozóra szó szerint kötél­lel kellett fogni a középisko­lásokat, rajtuk kívül csak a főiskolások közül voltak je­len néhányan, ők azonban a közművelődési csoport tagjai­ként jöttek el az ankétra —, amely azért igy is egészen jól sikerült — tehát tulajdonkép­pen órán voltak akkor, ott a klubban. Nincs is abban semmi misz­tikus, érthetetlen valami, ami megfoghatatlan, hogy külö­nösen a pesti diákközönség ma már a színész, a színhá­zak rémévé lépett elő, aki mi­att le kell állni esetleg még az előadásnak is és aztán hiá­ba a színészi önkritika, az ön- marcangolás (érdekes, meny­nyire keményen tudja kriti­zálni. bírálni, felelőssé tenni magát éppen az, aki a bőrét viszi a vásárra, a színész, a rendező), a tény akkor sem változik idillikus képpé; a diákok a bérletek mellé nem vásárolhatnak meg semmi­lyen felnőtt, tanári, szülői jó­indulatot és felelősséget, je­lenlétet a legkevésbé. Nincs is abban semmi misz­tikus, érthetetlen valami, ami megfoghatatlan, hogy a kiha­lóban levő (?) megyei közép- iskolás diákszínjátszás nem produkálhat semmi meggyő­zőt ennek az ellenkezőjére, hogy ha már idáig „sikerült” eljutnunk, eljutunk esetleg a nemkívánt fővárosi szintig is —, amikor már nálunk is le kell állítani evy-egy színházi előadást. És akkor sem rm. ha­nem a színész, a rendező fog hamut szórni a feiére. Hacsak nem fordítunk a dolgon. Mert érdemes lenne! T. Pataki László — Nem tudna valamit en­gedni a lakbérből, tulajdonos úr? Nézze, ez a lakás olyan nedves, hogy kénytelenek vol­tunk autóüveg-tisztítót felsze­relni a televízió képernyőjére. * John és Sam tönkrement, amikor cégjük csődbe jutott, és útjaik elváltak. Néhány év múlva John be­tért ebédelni egy elég rossz, olcsó vendéglőbe, fis az egyik pincérben volt üzlettársára Ismert. — Hát ezt semmi szín alatt nem hittem volna! — kiáltott fel. — Te pincér vagy egy Ilyen ócska vendéglőben! HUMOR — Igen, pincér vagyok — felelte önérzetesen Sam —: de legalább sohasem ebédelek itt! * Toni már kétszer is olyan nyulal hozott haza a vadá­szatról, amelyről elfelejtette levenni a csemegeüzlet árcé­duláját. Nem sokkal kará­csony előtt a felesége megje­gyezte: — Ide hallgas, Toni, az idén őzgerincet akarok sütni ka- rácsonyraestére. Van egy ja­vaslatom: én megveszem az őzet, mégpedig jutányos áron. Te pedig a vörös áfonyát lő­heted hozzá! * Emil felolvassa a feleségé­nek az újságból, hogy a gaz­dag malomtulaidonos meghalt. Aztán megkérdezi az asszony­tól: — Mit szólsz hozzá, Emma? Most ugye szeretnél az özve­gye lenni? — Ugyan drága szívem — fuvolázza az asszony. — hogy mondhatsz ilyet! Hiszen egé­szen pontosan tudod, hogy én mindig csak a te özvegyed akartam lenni! Ferenczy Teréz versének kézirata Ez az esztendő Madách Im- re-emlékév, kettős évfordulót ünnepiünk. A költő 160 éve született és éppen száz éve mutatták be először fő mű­vét, Az ember tragédiáját. Az eseménysorozathoz —, mint ismeretes — tudományos tanácskozások, gazdag ki­adói tevékenység, kiállítások sora tartozik. Többek között bemutattak már Salgótarján­ban is Madách-illusztrációs kiállítást, a Nógrádi Sándor Múzeumban pedig a költő életével, munkásságával kapcsolatos emlékkiállítást. Ugyanakkor a megyei mú­zeumok helyes törekvései kö­zé tartozik, hogy ebben az évben Madách Imre kortársai­ról is történjen megemlékezés. Hiszen a múlt irodalmi ha­gyománya — akárcsak jelene — nem volna teljes akkor, ha csupán a kiemelkedő alko­tókra, képletesen szólva csak a hegycsúcsokra emlékez­nénk. A szelídebb dombok, magaslatok, a lankák jelen-* tik mindenkor azt a valósá­gos teljességet, amelyekből maguk a csúcsok is kiemel­kednek. A hónap műtárgya kiállítás­sorozatban a salgótarjáni Nóg­rádi Sándor Múzeumban ép­pen ezért célul jelölték meg, hogy Madách Imre kortársai­nak is szerény, ám gondolat- ébresztő emléket állítanak 1983-ban. Korábban már meg­emlékeztek Komjáthy Jenő­ről. A mostani bemutató ne- dig Ferenczy Teréz emlékét ébreszti, a szécsényi költőnő versének kéziratát állították ki, címe Szécsény, a vers 1852. október 21-én született. Látható még egv róla készült rajz reprodukciója is, arhely­Ferenczy Teréz nek eredetijét Barabás Miklós készítette. Ki volt Ferenczy Teréz, ez a tragikus sorsú költőnő, aki 1828-ban született Szácsény- ben, és 1853. május 22-én, 130 éve halt meg. Szíven lőt­te magát, ugyancsak Szé- csényben. A Magyar Irodal­mi Lexikon írja róla: „Uno­kahúga F. Istvánnak, a híres szobrásznak; több ízben járt nála Pesten, s az ő házában ismerkedett meg kora több neves írójával, így Lisznyai Kálmánnal és Bulcsu Károly- lyal. Szerelemre gyulladt egy ferences barát iránt, de az el- hidegült tőle. Közben bátyja is elesett a szabadságharc­ban. Szerelmi bánata és ez az esemény annyira megrázták, hogy öngyilkos lett. Lapok­ban szétszórtan megjelent költeményeit Bulcsu Károly gyűjtötte össze: Téli csillagok (1854). Üjra kiadta és életraj­zát is megírta Halmi Piroska: F. T. élete és költeményei (1903). Naplótöredéke nyomta­tásban nem jelent meg (1850)." A költőnő életével és mun­kásságával néhány helyi pub­likáció is megjelent,, foglal­kozik vele a Balassagyarma­ton élő dr. Szabó Károly, s 1938-ban az Irodalmi emlékek nyomában Nógrád megyében című kiadványsorozat máso­dik füzetében egy dolgozat. (Ez utóbbit a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola Ady Endre irodalmi szakkörének kuta­tócsoportja állította össze, amelynek vezető tanára Leb- lacz Zsoltné volt.) Az önkényuralom időszaká­ban Ferenczy Teréz üldözte­tést is szenvedett, csalódásai, szeretteinek elvesztése nem hegedő sebet hagyott lelké­ben. Élete utolsó idején írt verseiben már előteljesen tű­nik föl a halálvágy. így pél­dául az 1852 végestéjén cl-, műben: ,.Vj esztendő arra kérlek. Te hozd meg az én halálom Akkor, amit te megadhatsz, —• Üdvöm benned feltalálom. Es midőn haldoklóm, 1 Adj egy tekintetet: Hagyok-e a földön: Reményt és életet?" A kor egyik legtehetsége­sebb költőnőjéről az utókor gyorsan és csaknem teljesen megfeledkezett. Nógrád me­gye irodalmi hagyományai közö't napjainkban már szá­mon tartjuk. Ez a kis múzeu­mi bemutató is ösztönöz éle­tének és munkásságának megfelelő értékelésére és jö­vőbeni teljesebb feldolgozásá­ra. T. E. ! Vezetési stílus és tv-kamera A vezetői stílusról sok, többnyire bíráló sző esik mostanában. Ezzel kapcsolatban figye­lemreméltó tapasztalatokat szerezhettem, szemben a tv-kamerával. Abban a megtisztel­tetésben van ugyan is részem, hogy néhány év óta a Tévébörze műsorvezetőjeként csak­nem hétről hétre vállalatok és szövetkezetek vezetőit, szakembereit kérdeztem munkájuk­ról, terveikről. Már az is sokat árul el a vezetők szemé­lyes stílusából, önértékeléséből, hogy kit ül­tetnek a kamera elé? A többség felismeri, hogy egy ilyen adás hatásfokát nem kis mértékben határozza meg az informátor, a nyilatkozó egyénisége. Ezért egyre több az olyan vezető, aki nem a ma ga személyét tolja előtérbe, hanem az általa vezetett gaz­dasági egység jól felfogott érdekében vá­lasztja ki azt, aki a legalkalmasabb képvise­lője lehet a vállalatnak, szövetkezetnek. Gyakran csaknem forintra kiszámolt érvek­kel találkoztam, amikor az igazgató, vagy az elnök megmagyarázta: miért éppen azt a szakembert, ágazatvezetőt bízta meg a kép­ernyőn elhangzó tájékoztatással. Arra is volt jó példa, hogy a vállalat propagandaosztály­vezetőjére, vagy ha az nem volt, egy vezetői testületre bízták, hogy eldöntse: ki képvisel­heti leghasznosabban a kamerával szemben — az ügyet. Mert erről van szó; ügyről és nem egyéni szereplésről. Ezt ismerik fel többnyire az igazán jó vezetők. Műsorvezetői tapasztalataim „melléktermé­keként” tartom számon az autokratikus típu­sú vezetőkről szerzett megfigyelésemet. Érdekes szokás ugyanis, hogy az ilyen gaz­dasági műsorban nyilatkozó vállalatvezető­ket, szövetkezeti elnököt néhány munkatár­sa Is elkíséri a stúdióba. Van, aki csak azért hozza magával beosztottjait, hogy díszkíséret­tel érkezzék. Akad azonban, aki úgy gondol­ja, nem árt, ha kéznél vannak munkatársai, hátha olyan kérdés is felmerül, amire azok mégiscsak jobban tudnak válaszolni. (A< ilyesmi persze már nem az autokratikus ve­zetési stílus jellemzője!) AZ természetes, hogy a mikrofon előtt a leghatározottabb vállalatvezető is lámpalázaa lesz. Azon sincs csodálkozni való, ha szem­ben a kamerával a legmagabiztosabb vezető egyéniség is igyekszik minél előnyösebbnek mutatkozni. Az már elgondolkodtató, hogy ebbeli igyekezetében egyik-másik vállalatve­zető — feltűnően és mesterkélten visszafogva valós vezetési stílusát — igencsak szelídnek mutatkozik. Egy olyan vezetőnél figyeltem fel erre a tü­netre, átváltozásra, akivel korábban már ösz- szehozott az élet. Ez a vezető akkor még az újságíró jelenlétében is módfelett lekezelte munkatársait és nagy hangon döntött az olyan ügyekben is, amelyekben pedig nem ártott volna, ha szakértő beosztottjaira hall­gat. Most másodízben, amikor legutóbbi Tévé­börze felvételén találkoztam vele, rá sem lehetett ismerni. Szerény volt, mosolygós, még a nála fiatalabb, vele érkezett munkatársai­val is imponálóan udvarias. Láthatóan „adott arra”, hogyan reagálnak a tévések erre a mintaszerű vezetői magatartásra. Aztán a felvétel szünetében meghallottam az egyik munkatársa sóhaját: „Ha a főnö­künk a vállalatnál is ilyen megértő hangot használna, és úgy figyelne mindenkire, mint itt a kamera előtt, bizonyára megjavulna a dolgozók közérzete, s több lenne a nyeresé­günk is”. Azóta is azon tűnődöm, vajon mit tett a szóban forgó munkatárs azért, hogy ilyen ve­zetőjük legyen. Végtére is — ahogy mond­ják — kettőn áll a vásár... Még azt is mondani szakták: mindenkinek olyan a főnöke, mint amilyent megérdemel! Pálos Miklós műsor KOSSUTH RADIO: *.*7: Vllágahlak 3.58: Olvasólámpa 5.06: Szvitek *0.05: Diók félóra 10.35: Válaszolunk hallgatóinknak *0.50: Richard Strauss: A rózsalovag 11.17: Oj lemezeinkből 22.45: Életünk, ahogy éljük. Riport 13^5; Operaslágerek 13.35: Dzsesszmelódiák 14.29: Miska bácsi levelesládája 15.05: Külföldről érkezett 15.13: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek 15.25: MR 10—14 16.03: Kritikusok fóruma 17.03: Mi történt azóta? 17.30: Pátria 17.45: Debussy-művek 20.25: Ifjú művészek találkozója a stúdióban 21.16: Életünk tükre 22.30: Puccini: Manón Lescaut. Manón áriája és a IV. felvonás fináléja 22.42: Egy igazgató névjegye 23.02: Az I Musici di Roma kamarazenekar játszik 0.10: Régi zene fúvósokra PETŐFI RADIO: 8.05: T. Varga Anikó népdalokat énekel. 8.35: Idősebbek hullámhosszán 9.30: A 04. 05. 07 lelenti to.00: Zenedélelőtt 12.05: Nóták 4 NÓGRÁD - 1983. április 27., szerda 12.35: Tánczenei koktél 13.30: Labirintus 144)0: A Petőfi rádió zenés délutánja 16.00: Mindenki iskolája 16.40: Fiataloknak! 17.30: ötödik sebesség 18.35: Cigánydalok, csárdások 19.00: Zenei tükör. 19.30: Tűzön-vízen 19.45: A Madness együttes felvételeiből 20.35: Közvetítés az Anglia— Magyarország EB selejtező labdarúgó-mérkőzésről 21.40: A II. félidő közvetítése 22.30: Körmendi Vilmos szerzeményeiből 2340: Verbunkosok, nóták MISKOLCI STŰDIÖ: 17.00: Hírek. Időjárás, műsor- ismertetés. 17.05: Hanverseny­krónlka. 17.20. Ablak az ország­ra. Dr. Fodor László Jegyzete. 17.30: Index. Gazdaságpolitikai magazin. (A tartalomból: Az együttműködés előnyei és buk­tatói Miskolcon — Kerekasztai- beszélgetés a stúdióban). Felelős szerkesztő; Paulovits Ágoston. Szerkesztő: Tolnai Attila — Sport. 18.00. Észak-magyarországi króni­ka. 18.25—18.30: Lap- és műsorelő­zetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna. (Ism.) 8.05: Iskolatévé. Orosz nyelv. (Alt. isk. 6. oszt.) 8.30: Magyar irodalom. (Ált. isk. alsó tagozat.) 9.00: Magyar irodalom. (Ált. isk. 8. oszt.) 9.25: Fizikai kísérletek, ÜL 9.50: Stop! Közlekedj okpsanl 10.00: Delta. (Ism.) 10.25: A Hamr család. XI/10. rész. Csend. 11.30: Az 1977. óvi nagy jazzparádé. Francia zenés film. (Tsm.) 12.00: Képúiság. 14.35: Tskolatévé. stop! (Tsm.) 1145: Magyar irodalom. (Ált. isk. 8. oszt.) (Tsm.) 15.10: Orosz nyelv. (Tsm.) 15.35: Magyar irodalom. (Alt. isk. alsó tagozat.) 16.00: Fizikai kísérletek, m. 16.15: Hírek 16.20: Hétköznan! csoda. Magya­rul beszélő szovjet mese­játék gyerekeknek, és felnőtteknek. II/2. rész. 17.30: Az Afgán Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepén. 17.55: Reklám: 18.00: Biológiai forradalom. 18.45: Képújság 18.50: A Közönségszolgálat tájékoztatója. 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese 19.30; Tv-híradó 20.00: Azok a kedves eltűntek. Francia zenés film. 20.40: Anglia—Magyarország EB selejtező labdarúgó­mérkőzés közvetítése Londonból. 22.30: Tv-híradó, 3. 2. MCSOR: 20.00: Moliere- a képzelt beteg. Közvetítés az ödrv Színpadról, felvételről. 21.10: Közben: Tv-híradó, 2. (SZ.) 22.15: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 18.30: URH-köcsivaL 1940: Esti mese 1940: Tv-hfradő 20.00: Ljubasa. Szovjet film 21.15: Azimut. 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Zenés fejtörő 22.50: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Tudományos műszaki mű­sor. 2140: Időszerű események 224»: Nagy problémák. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7*: Epej* és vér. (14). Színes USA film felújítása. — Balassagyarmati Madách: Elefántsztori. Színes hangbemondásos japán film a szavanna impozáns lakóiról. 8 órától: Ária egy atlétáért (16)* Színes lengyel film. — Nagyba« tonyi Petőfi: Szerelem Montre« álban (14). Színes, szinkronizált kanadai filmdráma. — Pásztói Mátra: Szemben a világgal (16). Színes francia film. — Karancs- lapujtő: Üldözők (16). Színes, szinkronizált USA bűnügyi film.

Next

/
Oldalképek
Tartalom