Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-24 / 96. szám

EMLÉKEK ÉS JEGYZETEK LABDARÚGÓ NB II. Sok a kérdőjel az STC-nél Ma délután öt órakor az STC, a Szekszárdi Dózsa csa­patát fogadja Salgótarjánban, a tóstrandi pályán. A tolnai főváros együttese a tavaszi szezont kedvezőbb po­zícióban várta, mint a hazai csapat. Az őszi idényben szer­zett 21 pontjukkal a táblázat Ötödik helyén fordultak. A folytatás azonban nem úgy si­kerül, mint gondolták. A köz­ismert totóbotrány megtize­delte soraikat, így februárban egy új, megfiatalított együt­tessel kezdték meg a pont- vadászatot. A tavasszal lejátszott nyolc fordulóban eddig csak hat pontot sikerült gyűjteniük — 2 győzelem, 2 döntetlen és 4 vereség —, így jelenleg összes­ségében 50 százalékos telje­sítménnyel, az NB II. kilen­cedik helyezettjeként érkeztek a Karancs aljára. Az együttes erősségei: a ta­vaszi ötödik fordulóban Szek- szárdra igazolt, honvédos Freppán, aki az elmúlt mér­kőzéseken vezéregyénisége volt a csapatnak, valamint a Pécsi VSK volt karmsa, Uj- bert, aki a II. fordulótól erő­síti Babits városának csapa­tát. E két játékos vezérleté­vel az utolsó négy fordulóban Tapolcán a ősszel gól nélküli döntetlen eredménnyel fejeződött be a két együttes nagybátonyi ta­lálkozója. A meglehetősen unalmas, helyzetek nélküli mérkőzésnek akkor — lévén mindkét csapat jobb pozíció­ban — nem volt különösebb tétje. így sem a szakvezetés, sem pedig a szurkolók nem búsultak különösebben. A mai összecsapásnak annál in­kább döntő szerepe van! Min­denekelőtt a Bauxitbányász szempontjából: a Balaton-parti gárda 24 bajnoki pontjával épp hogy csak megelőzi a ki­eső helyen levőket. A vendég­látók egyébként az elmúlt két fordulóban vesztesként hagy­ták el a játékteret. Otthonuk­ban 3 góllal szenvedtek vere­séget a Volántól, a Ganz- MÁVÁG pedig 2—1-re nyert ellenük a fővárosban. A Nagybátony újra hazai környezetben veszített! A Hódmezővásárhely — igaz, balszerencsésnek mondható góllal — szerezte meg a két öt pontot gyűjtött az együttes, legyőzve az élmezőnyhöz tar­tozó Szeged és Kecskemét csapatát, és döntetlent elérve a Dorogi Bányász ellen. — A múlt szombati keszt­helyi győzelem jó hangulatot eredményezett a tarjáni lab­darúgó-szakosztályon belül, bár a felkészülésünk koránt­sem volt problémamentes — mondta Borbély András, az STC vezető edzője. — A leg­nagyobb gondot a sérülések okozták. Kovács III. még mindig nem kezdte el az ed­zéseket, Bogdán Keszthelyen, az első percekben megsérült, ezért le is kellett őt cserél­nem, a keddi edzésen pedig Balga is húzódást szenvedett. Rajtuk kívül a mai mérkő­zésen nélkülözni vagyok kénytelen Kántor Mihályt, aki két sárga lapja miatt nem léphet pályára. így csak kere­tet tudok mondani. A kezdő tizenegyet a — László, Rédei, Babcsán. Bogdán, Mákos, Varga, Kalmár, Kovács I., Ju­hász, Földi Berindán, Balga, Zsidó, Szanyi,’ Kovács II., Szedlák — 16-os keretből, a sérülések felépülésétől függő­en, csak közvetlenül a mérkő­zés előtt jelölöm ki. — pllinyi — Nagybátony pontot. A Bányásznak ta­vasszal ez volt a harmadik otthoni veresége... A | csapat egyébként becsülettel küzdöt­te végig a 90 percet. De gólt nem tudott lőni, pedig szám­talan alkalom nyílt rá. Hogy ma mi lesz Tapolcán? A pa­pírforma alapján Németh La­jos legénységének biztos győ­zelmet lehet jósolni. A „le­het” viszont még nem tény! Vagyis: a nógrádi együttes ne- kidurálhatja magát, ugyanis még nincs minden veszve... „Remélem — mondotta Ba­ranyai Gyula edző —, hogy az egyik pontot megszerezzük a Bauxitbányásztól. Amennyi­ben a Kazincbarcika vagy a Hódmezővásárhely elleni tel­jesítményt meg tudjuk ismé­telni, meglepetést is okozha­tunk. A pályáralépő csapat: Kocsis — B. Kovács, Orosz, Boros, Gyurácz, — Cséki, Be- dő, Mihalkó — Szabó L., Kiss Gy., Vágó. Csere: Hiesz, Ta­más, Kiss K. ti TEKE NB II. KELETI CSOPORT Két vereség idegenben Az elmúlt hét végén az utolsó fordulót bonyolították le az NB Il-es férfi és női te­ke-csapatbajnokságban. A So­moskőújfalu női csapata az utolsó fordulóban Nyíregyhá­zán, a TAURUS otthonában vendégszerepeit. Már a mér­kőzés elején biztos vezetést szereztek a helybeliek. A vendégek nem tudtak „felnő­ni” a hazai pálya előnyét él­vező játékosokhoz. így ezen a mérkőzésen csak a szépítésre volt lehetőség a nyíregyházi „oroszlánbarlangban”. A férfiak mezőnyében a Salgótarjáni Síküveggyár gár­dája az utolsó fordulóban szintén idegenben, Miskolcon, az ÉMTE csapatával mérte össze felkészültségét. A válto­zatos, izgalmas találkozón a győzelmet a Miskolci ÉMTE együttese szerezte meg. Eredmények: Nők: Nyíregy­házi TAURUS—Somoskőúj­falu 7—1 (2564—2223). Nyír­egyházi TAURUS: Szentpéte- ri 444, Lakatos 440, Kiszelyné 416, Szabó 400, Brozsekné 437, Kieszely 427. Somoskőújfalu: Tóth 399, Huszár 414, Kor­mány 363, Cs.: Nagy 344, Oláh 331, Szabó 372. Férfiak: Miskolci ÉMTE— Salgótarjáni Síküveggyár 5—3 (2676—2499). (Részletes jelen­tés nem érkezett.) A bajnokság végeredménye. Keleti csoport. Nők: 1. DMVSC 12 4 85-43 24 2. Ny. Taurus 10 1 5 81-47 21 3. Szent MÁV 10­6 71-57 20 4. Kecsk. MÁV 10­6 68-60 20 5. Kinizsi S. 9 1 6 73-55 19 6. Somoskőújf. 6 1 9 59-69 13 7. Szóin. MÁV 5 1 10 51-77 11 8. Szanki Oialb. 5 1 10 40-79 11 9. Vasas Ikarus 1 3 12 38-90 5 Férfiak: 1. C. Közgép 2. SZ. Építők 3. Ny. Taur. 4. M. ÉMTE 5. S. Síküveg. 6. Hódgép 7 DMVSC 8. HSerő. 9. E. Spart, to. K. MÁV 11. Ö. Spart. 12. Kinizsi Sör 13. V. Ikarus 14. Chlnoin 20-6 134- 74 40 18-8 130- 78 38 15 - 11 118- O’ sn 15 - 11 110- 98 30 14 - 12 120- 83 28 13 1 12 108-103 27 13 - 13 102-108 26 12 1 13 108-100 25 12 1 13 95-113 38 11 1 15 94-114 23 11 - 15 92-116 22 9 1 16 87-121 10 9-17 84-124 1« 7 1 18 77-131 15 Kísérőszöveg a képmagnófelvételekhez 48 perc az ökölvívó úttörő-olimpiai döntőből Még mindig a levegőben vannak az ökölvívó úttörő- olimpia döntőjének utórezgései. Tíz nap telt el az éremki­osztás óta, de a tarjáni kis kesztyűsök azóta is tanulmá­nyozzák a mérkőzéseiket őrző képmagnófelvételeket. Ké­szülnek a következő — barátságos — találkozókra, sőt, né- hányan már a jövő évi, jánoshalmi ötkarikás küzdelmekre. Pergessük most vissza mi is emlékezetünkben az STC bokszolópalántáirak fellépéseit. Nézzük, miként is vívták meg a maguk néhány menetét a salgótarjáni sportcsarnok közepén fölállított ringben? néha beugrásból talált, és jól védekezett. („Igyekeztem ki­hajolni és ballal ütni, bár az első szünet után a kapott ed­zői tanácsok ellenére betalált az ellenfél A harmadik me­netben próbáltam tisztább ülé­sekkel a javamra fordítani az állást, és amikor a sarokt-a mentem a végén, akkor mond­ta Varga Tibor edzőm, hogy megx'an...’’) Szoros mérkőzés volt, három pontozó őt látta jobbnak. így szerezte meg Jós­ka az első tarjáni aranyérmet. Amikor a magasba emelték a kezét, akkorát ugrott örömé­ben, mintegy atléta. Légsúlyban Németh Sándor képviselte Nógrád megyét. Az ám, de mindjárt elsőre olyan nehéz ellenfelet kapott, aki nem zavartatta magát attól, hogy a közönség Sanyit bíztat­ta. Óriási iramban estek egy­másnak, Németh belharccal próbálta ellensúlyozni a buda­pesti Szalma Attila hosszabb karjait. Ez az összecsaDás az elődöntők közül az egyik leg­színvonalasabb csatát hozta, két remekül képzett ökölvívó párharcát. A tarjáni verseny­ző jól mozgott el, de szélesen ütött, Szalma pontosabb volt. Nem csoda: évek óta bokszol az ÉVIG sportolópalántája. tu­dását fémjelzi a most kapott szakmai különdíj is. {Németh: „Nekem kellett volna irányí­tanom, közelről többet ütve. Az első két menetben nem is volt baj, bár igazság szerint már a mérkőzés előtt kicsit megkövnyebültem, mert a másik ágon kikapott Árpás, aki tavaly megvert. Próbál­tam-ddail elmbzogni. de nem ütöttem eleget. Ha másnap ke­rülünk össze, talán megve­rem.”) így azonban egyhangú pontozással Szalma győzött, és a döntőt is megnyerte: Sa­nyi a legharcosabb nógrádi versenyző különdíjasai vigasz­talódhatott csupán. A következő két súlycsoport­ban nem indultak a hazaiak, illetve nem jutottak a leg­jobbak közé. Aztán a könv- nyűsúlyban Lakatos Sándor lépett szorítóba az STC szí­neiben az egri Tábori Péter ellen. Bár a hevesi fiú tűnt magasabbnak és erősebbnek, mégsem támadott meggyőző­en. csak be-beugrott néha egy­két ütés erejéig. Szurkálga- tás és kevés akció jellemezte az első menetet. A második másfél perc közepén aztán hirtelen megvillant Lakatos bal karja. Tábori hanyatt esett és már számolt is rá a mérkő­zésvezető, Sanyi pedig boldo­gan mehetett a sarokba az edzői pusziért.. (Lakatos: „Közel akartam kerülni a gyerekhez már az elején, bel- harcot erőltetni, de sokáig semmi nem jött össze. Hallot­tam a közönség biztatását, szépen akartam bokszolni. Ott ült a nézőtéren a bátyám, meg a kisterenyei nevelőotthonból is sokan. Szünetben persze jogosan kaptam a let olást Ti­bi bácsitól, aztán később tisz­tán bejött a balhorog!”) Sanyi döntő fölénnyel nyert. A másik ágon továbbjutott Vasas-öklözőt, Kálé Zolit megelőzte a jó híre, és a ta­valyi úttörő-olimpia győzelem­nél jobb ajánlólevél nem is kellett Menekült i3 előle La­katos a döntő első menetében, de időnként beugrált elé, ke­reste az ütőtávot, fölvette a harcot. A technikás Kálé bal­lal szürkéit, jól mozgott, tá­madott végig. Nagy lendület­tel küzdött sorozott, űzte el­lenfelét. Lakatos el-elhaiolt, de egvre fáradtabban, pontat­lanabbá. és kívülről-belülről egvaránt erős ütéseket kanott („Nagyon izgultam, nem tud­tam betartani a taktikát. Nem találtam el kinyújtott jobb kézzel sem, képtelenség volt őt távol tartani. Belharcban megfogott, még a 1taromat is meghúzta, nem tudtam a vé­gén sem védeni, sem ellépni már. Ennyivel jobb volt az ellenfél. Tavaly bronzot nyer­tem, most ezüstöt, jövőre me­gint elindulok,..”) Kálé 3:3 arányú pontozással nyert, és szakmai különdíjjal ismerték el kétségtelen tehetségét. Következett Botos Albin di­adalmenete. Az STC kisváltó- súlyú ökiözőjét újabb országos elsőséggel gyarapította a Botos-dinasztia éremgyűjte­ményét. A borsodi Dabszky Imrét kapta ellenfélnek az elődöntőben, és a kezdő más­fél perc az ismerkedő, tapoga­tózó szurkálások .jegyében telt el. Később Dubszky támadott, Albin azonban visszaverte pontos ütésekkel az erőtelje­sebb ellenfél akcióit. Jól tán­colt el, sőt a harmadik menet­ben védekezésből följött, erő­sebben ütött, főleg jobbal. (Botos: „Igyekeztem kereszt­beverni már az elején, meg is nyertem érzésem szerint az első menetet. Tibi bácsi azt nógrádi öklözőnek találták a szakemberek. A harmadik hazai arany­érem Oláh Pál nevéhez fűző­dik. A nagyváltósúlyúak elő­döntőjében a tártai éksorból előlépett tiszadobi Tóth Bar­nával. lépett a kötelek közé. Az első menetben alig volt akció, csak méregették egy­mást Szünet után már súlyo­sabb, pontosabb ütések zu­hogtak, óriási keresztbeveré- sek után tapsolhatott a közön­ség; Oláh jött ki általában győztesen az összecsapásokból. Az utolsó másfél percben is 5 volt a kezdeményezőbb. Tóth­ot a gong előtt meg is intet­ték szabálytalan ütésért („Oláh: Vártam, inig kijön, hadd támadjon, én meg fede­zékből ütöttem vissza. Aztán mondta Tibi bá', hogy többet kell akcióznom, de annyira csapkodott a gyerek, nem akar tam belelépni egy ütésébe. Jól jött a bíztatás, éreztem, hogy Németh Sanyi nem jutott a döntőbe. Kispapírsúlyban a 23 kilós Raffael Géza lépett a tarjá- niak közül elsőnek a kötelek közé. A győri Vidák József mozgása nem tűnt valami meggyőzőnek, mintha nem volna régi ismeretsége a sportággal. Fejelt, kaszált a kezeivel a levegőben, de a hazai közönség bíztatását él­vező kis Géza elhajolt és pon­tosabban ütött, utána ügye­sen elmozögvar TRaTfáel: „Ereztem, hogy könnyű ellen­felet kaptam. Csapkodott, de kikerültem, aztán adtam neki! Végig irányítottam, nem volt nagy meccs”.) Egyhangú pon­tozással nyert, mint a borso­di Szabó Károly a másik ágon. A döntőben aztán az erőtelje­sebb miskolci fiú támadott inkább az első menetben, de sok volt a pontatlan ütése. Géza ekkor még gyprs volt, elhajolt, és tisztábban ütött. A második másfél percet is végigtámadta Szabó, ekkor Raffael már kevesebbet ütött, de még képes volt eltáncolni, kettős fedezékkel védeni ma­gát. Az utolsó menetben már szinte csalogatta magára el­lenfelét, egyre több ütést ka­pott, az adok-kapok csatában nem védekezett és alulma­radt. („Hajtás, erős partnert kaptam. Úgy szólt a taktikai utasítás: kilépni mellé, ellán­colni, közben megütni. A má­sodik menettől kezdtem fá­radni. néha lent volt a kezem és elöl maradt az állam. Sza­rosabbnak éreztem a meccset, mint a pontozók”) A vég­eredmény: Szabó nyert „egy­hangúlag.” Sárközi József lépett utána színre papírsúlyban. Az STC versenyzője, akit edzője a ta­nulásban is követendő példa­képnek állít a többiek elé. mar az elődöntőben borsodi ellenfelet kapott: Lázi Tibor magasabbnak, fürgébbnek, erősebbnek is látszott nála. Mégis Jóska támadott végig, mellette a nagyobb rutin szólt. Egyszer figyelmeztették a tar­jáni fiút tenyeres ütésért, el­lenfelét viszont fejelésért. Sár­közi mindent beleadva, vé­gigűzte hajtotta Lázit, el is fáradlak a végére. (Sárközi: „Állandóan támadni, rajtama­radni, elélépkedni. ez volt a taktikám. Es hogy háromnál kevesebbet ne üssek egymás után. A harmadik menetben véletlenül két percet mérlek másfél helyett, persze hogy már ki voltam a végére”.) A döntőben aztán fordult a kocka: a tatabányai Oláh tá­madott, Jóska pedig eltáncolt, és néha betalált. Az erősebb alkatú, magasabb, technikás ellenfél űzte most körbe a szoritóban a tarjáni fiút. aki sokáig kereste az ütőtávot, Aranyérmet és különdíjat is nyert Botos Albin (balra). mondta szünetben, ne erőltes­sem a támadást, táncoljak el, felütéssel próbáljam megállí­tani. Ment is a dolog, de vég­eredményben a harmadik me­netben győztem, jobban haj­tottam, keményebben és pon­tosabban ütöttem. Azért az egyhangú pontozás kicsit tűl- zás-vetta. ••'( • • ív • h Pedig ugyanígy hozták' 'ki győztesnek a másik ágon a győri Marosi Sándort is. Szemmel láthatóan tartottak egymástól a döntő első mene­tében, kevés volt az akció. Aztán Albin rákapcsolt, el­lenfele fáradni látszott, néha kettős fedezékbe menekült, fe­jelt, szélesen ütött, de inkább csak ijesztgette a tarjáni ök- lözőt. Az pedig csak a megfe­lelő pillantatot várta, hátrált, eltáncolt, de nem volt elég én vagyok fölényben. A végén pontosabban és többször is találtam”) A pontozóbírók is egyhengúlag őt látták jobb­nak A budapesti Nagy József 4:1 arányban találtatott győztes­nek a másik ágon. A döntő­ben, a Vasas-versenyző lépett ■föl támadólag, de néha mély­re hajolt, máskor eltáncolt; kicsit túlságosan tisztelték egymást az ellenfelek. Oláh sokat mozgott, jól lépett el, de keveset ütött. Az erőtel­jesebb Nagy lassan kezdett ki­fáradni, végül alig védekezett. Pali nagy lendülettel, önbiza­lommal jött előre, de azért okosan, jól bokszolt. (.,Ráme­nősebb volt az ellenfelem, mint az elődöntőben. Azt mondta az edzőm, támadnom kell, távolról üssek egyenese­A harmadik STC-győzclmet Oláh Pál nyerte. Bábel László felvételei határozott. („Még az első me­netben kiment a nagyijjam egy jobbhorogtól. Fájt is vé­gig zavart, sőt még a jobb karomra is kaptam egy erős ütést. Jól öklözött az ellenfél, de a végén bejött nekem egy jobbcsapott meg két horog, és mivel ö szabálytalankodott is, bíztam a győzelemben. Ezt el is várta tőlem a család, az egyesület, mindenki.”) Volt is aztán öröm! A válogatott Botos Tibor büszke volt öccse aranyára, mondván: nagyon ha&onlít a gyerek morgása az övére... Albint a legjobb két. Éreztem, hogy többet kel­lett volna nyújtani, bizonyta­lan voltam a végeredmény­ben, talán csak a bíztatás se­gített Az eredményhirdetésnél aztán megkönnyebbültem. Ott ült a nézőtéren az egész ro­konság. .. Kár, hogy jövőre már nem indulhatok!”) Oláh szoros küzdelemben. 3:2 ará­nyú pontozással nyert. Eddig a jegyzetek forgató­könyvéből ösázeáilított doku­mentumvázlat. A leirt szó jobban megmarad... (várkonyi) ,! Hírverő bemutató mérkőzéseket játszik vasárnap Bujá­kon az STC ökölvívó-szakosztályának néhány serdülő és felnőtt versenyzője. Az úttörő-olimpia salgótarjáni aranyér­mesei mellett szorítóba lépnek az egyesület válogatott ök- lüzői is. A barátságos találkozó 10.30 órakor kezdődik. NÓGRÁD - 1983. április 24., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom