Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-24 / 96. szám

Inke László Madách apropóján LELKET KERESEK Emlékezünk. Nemcsak ml. A művészet emberei is szá­mon tartják, hogy élt egyszer a múlt században egy Ma­dách Imre valahol a nógrádi végeken, ott, ahol a szellem nemcsak telente fagy be. S ez a Madách Imre csudás dol­gokat vitt véghez. Mindenek- fölött megalkotta nemzeti irodalmunk legnagyobb drá­máját, Az ember tragédiáját. Paulay Ede igazgató, ren­dező száz esztendeje mutatta be először a budapesti Nem­zeti Színházban, Jászai Mari­val, Nagy Imrével és Gyenes Lászlóval a főszerepben. A könyvdráma ettől kezdve megelevenedett, s egyre fogy azoknak a száma, akik nem tartják érdemesnek a szín­padi bemutatásra. Inke László, a Thália Szín­ház április elején kitüntetett színművésze első önálló estje tárgyául Madách életét és művészetét választotta. A címadó versnek ugyan nem az alsósztregovai költő az atyja, mégis teljességgel kap* csolódik életéhez, munkássá­gához. A Lelket keresek cí­mű költeményt Móra Ferenc írta, akivel a legmesszebb­menőkig rokonszenvezik a művész. Móra verse ma is időszerű: hit és humánum van benne. S ezt a tartalmat Inke kitűnően aknázza ki. Egyszerre vagyunk jelen az adott időben, a madáchi múlt­ban és Móra közelebbi idő­szakában. Ez az időszemlé­iét lehetőséget ad a művész­nek arra, hogy kedvére bán­jon az idővel, elfogadhatóvá tegye a különböző idejű tör­ténéseket. Így természetes lesz számunkra a műsor sze­mélyes kezdete a színművé­szeti akadémiáról, s e való­ság átmenete a régmúlt idők­be. Ha rajtam állna, kötelezővé tenném ezt az előadói estet az iskolák számára. Rengeteg tényanyag van benne, részben művészileg átélhetően. Meg­ismerhetjük Madách édesany­ját, apját, testvéreit, barátait, sőt tudomást szerezhetünk sze­relmeiről — 16 éves korától kezdve —, Dacsó Lujzáról, Lónyai Etelkáról és Fráter Erzsébetről. De, ha csak eny- nyit tudnánk meg, kevés vol­na manapság. Megismerjük a szereplő személyek egymáshoz való viszonyát is, így tehát képet alkothatunk arról a pszichológiai, szellemi folya­matról, amely végül is Az ember tragédiájának születé­séhez vezetett. A fentiekből következik, hogy Inke László Lelket ke­resek című műsorát elsősor­ban ismeretterjesztő erényei­ért kedvelem, másodsorban művészi értékeiért. Az utób­biak nemegyszer csorbát szenvednek. Persze, teljesség­gel nem tagadhatom létezé­süket. Néhány esetben valódi művészi élményben részesü­lünk. Átérezzük például a feleség drámáját, a költő ér­zelmi és intellektuális kál­váriáját Az egész azonban nem hatol a szívünk mélyére. Vagyis az eszünk felfogja, de a lelkünk nem fogadja be ma­gába. Hogy miért? Nem a válo­gatás minősége miatt. Az in­terpretálásban érzem a kifo- gásolandók velejét. Inke oly­kor többet hagyatkozik a mimikára, a gesztusra, a hangra, mint, amennyit kel­lene. Előfordul, hogy egy-egy hangulati, tartalmi részletet külsődlegesen készít elő. Nem a szöveg hat tehát, hanem a rutin, a „cicoma”, melynek értéke könnyen enyésző, mint a buborék. Némelykor az az érzése a hallgatónak, mintha eleve elrendelt hangulat ré­szese lenne, s ezt a hangu­latot egyszerűen csak „szál­lítja” a színész, aki mintha elszokott volna a finom, pon­tos ábrázolástól, és átme­net nélküli hangulat-, hang­váltásokkal „kísérletezik”. Olykor túlmagyarázást is érzékelünk. Példaként említ­hetem azt a részt, amelyben Inke a Tragédia írásának kezdetéről elmélkedik, cáfol­va eddig elfogadott adatot. Magyarázata világos, ám kö­rülményes, így, ebben a for­mában aligha érdekelheti egy előadóest közönségét. Az eredeti előadásban sze­repelt egy sokak által kifo­gásolt írás, Inke László szer­zeménye. A művész ebben — ahogyan hallomásból isme­rem — előadja életútját a Tragédia Ádámjától a kemény öklű krimikirályig, Kojakig. Szerencsére nem láttam ezt a betétet, mert időközben a művész lemondott arról, hogy Madách-emlékműsorában sze­repeltesse. Látatlanban állí­tom hát: helyesen tette. így az általam látott-hallott mű­sor, a színészi fogyatékossá­gok ellenére, élményt jelen­tett. A csoda beteljesült: Inke László lelket keresett és lelket talált. Idejét, energiá­ját érdemes volt Madách Im­rére áldoznia. Programja — további mű­vészi érleléssel — az évfor­dulón kívül is megállja a helyét. (ok) Bronjusz Radjackasz litván fazekasmester Litván fazekasok Litvániában igen népszerű a kerámia, majdnem minden családban található kávés-, teás-, söröskészlet, virágvá­zák, dekoratív falitányérok, vagy padlóvázák a szoba sar­kában. A Dajle népművészeti és háziipari kombinátban a bo­rostyán, a fa, a fém, az agyag és a textilek legavatottabb szakértői dolgoznak. A népi iparművészek szövetsége több mint kétezer tagot számlál. A szövetség gondoskodik tag­jai megfelelő élet- és mun­kakörülményeinek biztosításá­ról, ellátja őket nyersanyag­gal és szerszámmal, s gon­doskodik termékeik értékesí­téséről is. Az utánpótlásban és továbbképzésben is nagy segítséget nyújt, és rendsze­resen rendez tapasztalatcse­rékét, kiállításokat, versenye­ket. Litvániában több mint tíz esztendeje évente megrende­zik a kézművesnapokat, ami­kor a mesterek bemutatják legjobb munkáikat. Sok tíz­ezer csodálója akad ilyenkor a borostyán, a fém, a fa, a textilek és az agyag elhivatott művészei munkáinak. A sokarcú Sulyok Az utolsó nagyok egyike. 0 még tudja, mi az: megjelenni. Ha belép a színpadra, mintha új reflektorok gyúlnának és irányítják rá, csakis rá a fi­gyelmet. ö még tud beszélni, érthetően, ízesen, tagoltan, torzulás és affektálás nélkül, ami ahogyan a tragédiák hős­nőihez illik és azért a komé­diákban sem éppen hátrány... Neki még van stílusa — mondhatnánk —, mert két­ségkívül Sulyok Mária már jó ideje senkihez sem hason­lítható, senkivel sem összeté­veszthető pompás egyéniség. Színésznő, aki megtalálta ön­magát. Mert tessék csak meg­nézni a régesrégi filmeket — a Maga lesz a férjemtől — a Férjet kérésekig legfeljebb egy nagyon szép, elegáns, hódító szépasszonyt látni, aki sokat sejte'ően mer a Jávor Pálok szemébe nézni, aki minden pillanatban hajlandó egy kok­télt meginni, lehetőleg távol a várostól, kinn a meghitt kas­tély meghitt sarkában... És ez a kedves, bájos, de soha­sem elesett, gyöngéd me­nyecske —, aki azért a szín­padon is főleg vampok, dé­monok megformálására volt jogosított, félretett minden talmi csillogást, szerepeket keresett és talált magának, olyan káprázatos gyorsaság­gal, hogy nem sokkal később, már a felszabadulás után, a Mágnás Miskában képes volt önmaga paródiáját is eljátsza­ni, úgy figurázva ki grófnő­jét, hogy közben egy hajdan­volt színházi világ modoros­ságairól is elmondhatta véle­ményét. Sulyok a legjobb iskolákat járta, akkor volt a Madách tagja, amikor még Pünkösti Andor neve fémjelezte a tár­sulatot, s később a Nemzeti, majd a Néphadsereg Színház­beli korszakában sem fogott mellé. Az akkor legjobbak ve­zették és az akkor legjobbak voltak partnerei. Megszám­lálhatatlan színpadi szerepe közül szinte nem is lehet iga­zán jellemző példát találni átalakulási képessége határ­talanságára, figurateremtő trZszsége ötletessésére. Volt Gertrud és Gertrudis, Arka­gyina és Gurminszkaja, taní­tónő és királynő, úriasszony és színházi mama. Voltakép­pen az egész repertoárt fel kellene sorakoztatnunk itt —, hogy meggyőzzük az olvasót, Sulyok mindent tud. Ma már legendák övezik azt az Amerikai Elektra-elő- adást, amiben még ő lehetett Kristin, vagy Jean Cocteau neurotikus Rettenetes szü­lőkjének bemutatóját, ahol Yvonne-t formálta meg. Ez már ugyanúgy a színháztör­ténet, mint Bajor, vagy Törzs nagy párviadalai a Néma le­ventében. Szerencsére napja­ink nézői — sokan éppen a tévé jóvoltából — találkoz­hattak vele Szabó Magda Ré­gimódi történeté nek adaptá­ciójában —, s megbizonyosod- ha4tak róla, Sulyok milyen remekül ismeri hősét. Mennvi tűz, mennvi energia feszül benne, milyen magátólértető- dően simul a Víg után a Ma­dách másként hangolt társu­latába játéka, milyen óvato­san és tisztességesen vezeti partnereit, mennyire nem él vissza lehetőségeivel. És persze o‘t a másik Sulyok is — A testőr-beli ravasz, együ- gvűnek tettetett mama, aki élvezi a félreértések és félre- játszások molnári taktikáját, akinek nem kell kikacsintania ahhoz a nézőtérre, hogy a tisztelt néző tudia, mennyire játék ez a javából!... Másoknak bizonyára eszé­be jut a feledhetetlen Bilicsx oldalán diadalra vitt Dürren­matt-darab, Az öreg hölgy lá­togatása — ez a látszólagos cinizmusba bújtatott melo­dráma, amit Sulyok nem akart másnak eljátszani, mint ami — és ami éppen ettől lett hi­deglelősen modern és hihető! A filmmel később sem sok szerencséje volt, mert csupa olyasmit bíztak rá, amit ő úgyis tud —, ezért néha egye­nesen feleslegesnek találták a fáradságot, hogy megírják neki a szerepet. Történelmi drámák és kedélyes pesti élet­képek sorakoznak filmmográ-' fiájában —, s bizony olyan igazán fontos, olyan igazán nagy, csak Sulyok Máriára méretezett produkció egy sincs köztük — még az a Macskajáték is elkerülte, amit éveken át játszott — fáradha­tatlanul, dacolva a fenyegető elszürküléssel, a kidőlő, vagy távozó kollégákkal! Mint öz­vegy Orbánné, született Szkal- la Erzsi az emberi magára- hagyottság olyan szép és ben­sőséges parádéjával szolgált, hogy Örkény ideálisabb hős­nőt el sem képzelhetett volna nála! ö volt a motorja — so­ha sem egyenetlen teljesítmé­nyű motorja — ennek az em­lékezetes produkciónak, amely végre őszintén és híven, ha­tásosan és hitelesen mesélt a pestieknek — a pestiekről. Most, amikor 75. születésnap­ján köszöntjük, nem is kíván­hatunk neki tiszta szívből mást —. mint egv új. úinbb Macska játékot.. Megérdemli. Nemlaha György RejtvényfejLő nógrádiak Mind több híve van hazánkban is a rejtvényfejtésnek, e sajátos szellemi sportnak. Több helyütt már klubba tömörülve hódolnak kedvenc időtöltésüknek a rejt­vénykedvelők. Az i983. évi országos rejtvény- fejtő-bajnokság rendezésére az idén tízéves MEDOSZ Vízügyi Rejtvényfej tők Klubja (Budapest) vállalkozott, s ennek révén e verseny gazdája lett a Mezőgaz­dasági, Erdészeti és Vízügyi Dol­gozók Szakszervezete, s vele együtt e versenyeket szakmailag is irányító, ellenőrző, díjakkal ju­talmazó Füles szerkesztősége. Az idei országos rejtvényfejtő­bajnokság színhelye Balatonaliga, időpontja: április 23—24. Azért kétnapos ez az erőpróba, mert 23-án, a csapatversenyeket tar­tották, külön a mesterfokút és külön a haladó fokút. Hasonló megosztásban írták ki a rende­zők az egyéni bajnokságot, amelyre ma kerül sor. A csapat- versenyre kilenc mesterfokú és 24 haladó fokú (négy-négy tagú) csapat nevezett, az egyéni baj­nokságon 40 mesterfokú és 120 haladó fokú versenyző küzd a díjakért és helyezésekért. Ami ugyancsak figyelemre érdemes, minden idők legnépesebb orszá­gos rejtvényfejtő-bajnoksága lesz a balatonaligail Megyénket két csapat képvise­li a verseny haladó csoportjában csapatban és egyéniben: a balas­sagyarmati Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központ, valamint Ka- rancskeszi rejtvényfejtő klubja vív szellemi csatát a különböző díjakért, amelyet a rendező ME­DOSZ és a Füles szerkesztőséf® mellett az Állami Biztosító, az Országos Takarékpénztár, vala­mint állami gazdaságok és mező- gazdasági intézmények ajánlottak fel. Évente négy pontszerző verseny van, ezek egyike az országos baj­nokság. A Füles által alapított, és először 1979-ben odaítélt ,Aranyceruza” díjat az az egyé­ni versenyző kapja, aki egy év­ben három pontszerző versenyen a legtöbb pontot gyűjti. Balaton- aligán, az országos bajnokság al­kalmával adják át a múlt évi győzteseknek az ,,Aranyceruza’*- díiat: mesterfokon Gyócsi Géza, a balassagyarmati rejtvényfejtő­klub vezetője, haladó fokon Vi­da István a székesfehérvári rejt­vényfejtő. sz. zs. i 9 SPECIALIS IFJÚSÁGVÉDELEM Akcióban a csoport ÖNKÉNTES SEGÍTŐK - KOLLEKTIV SEGÍTSÉG Kigördül a Lada a főkapi­tányság elől. Utasai megbe­szélik az „akció” menetét. Az „értekezletbe” az URH-ké- szülék is beleszürcsög, kér« dezetlenül. 17.30-kor Pásztón, egy ta­karos családi ház előtt csa­pódnak be a gépkocsi ajtói. Hamarosan előkerül a család­fő, a pincéből. — Jó estét kívánunk. Csa­ládlátogatásra jöttünk, Zsolt felől szeretnénk érdeklődni. — Az apa alkoholtól fényes sze­me megrebben, de készsége­sen terelgeti vendégeit a la­kásba. Ragyogó tisztaság, hi­deg rend uralja a fényesen berendezett lakást, makulát­lan a gépi perzsa. Az egész ház a „tiszta szoba” benyomá­sát kelti. — Jó gyerek a Zsolti, ké­rem, semmi baj nincs vele. Hát, ugye volt az a kis... — A harmadéves szakmunkásta­nuló közúti balesetet okozott kismotorral, s elmulasztotta a segítségnyújtást. — Meddig maradhat távol este? — Kilencig. — És haza is jön kilencre? — Ha csak öt percet is ké­sik, másnap egy órával ha­marabb kell hazajönnie — vágja ki büszkén a borvirá­gos orrú szikár ember, de közben kissé megtántorodik. — Kik a barátai? Elmond­ja itthon, mit csinál, amikor távol van? — A barátai' főiskolát meg egyetemet végzett fiúk, ren­des gyerekek. És a fiam ne­kem haver. Ügy kezel. Még a lányokat is elmondja... — Huncutnak szánt torz mosoly jelenik meg az arcán, majd láthatóan elérzékenyül. Egyéb­ként is a részegségnek az érzelmes-érzelgős stádiumá­ban van... A beszélgetés vé­gére egyértelműen kiderül, a három műszakban dolgozó szülők mellett Zsolti azt csi­nál, amit akar. * Pedagógusok, orvosok na­ponta találkoznak fiatalok­kal, akiknek olyan segítség­re lenne szükségük, ami átlé­pi az orvos-pedagógus mun­kaköri lehetőségeit. Veszé­lyeztetett gyerekek, akiknek az iskolában, az orvosi ren­delőben lecsapódó problémái a családi háttérben gyöke­reznek, s az említett szakem­berek munkahelyükön semmit sem tehetnek. E felemás helyzet enyhíté­sére alakult meg megyénkben a közelmúltban a speciális önkéntes ifjúságvédelmi cso­port. Király Mihály rendőr főhadnagy irányítja, fogja össze a csoport munkáját a megyei főkapitányság részé­ről. — Már hét ilyen csoport működött a megyében, hat­vanöt fővel, ám most alakult meg a megyei hatáskörű kol­lektíva. Jelenleg kilenc peda­gógus és négy egészségügyi dolgozó tevékenykedik, azzal a céllal, hogy felkutassa és folyamatosan figyelemmel kísérje a veszélyeztetett gye­rekeket, fiatalokat, s prob­lémák esetén, mint a rendőr­ség önkéntes segítője, hat­hatósan intézkedjen. A cso­port bekapcsolódik a fiatalok által nyolc óra után is sűrűn látogatott szórakozóhelyek ellenőrzésébe is. * A salgótarjáni szórakozó­helyeken szinte mindennapos látvány az esti órákban sö- rözgető középiskolás asztal- társaság, bár minden középis­kola házirendjében egyértel­műen benne foglaltatik a til­tás. A Pécskő presszó egyik szegletében három lány és három fiú kólázgat, kilenc-. kor. A három kereskedelmi szakiskolás leányzó beszédes tekintetet vet az igazoltató Király főhadnagyra, míg át­nyújtja a személyi igazol­ványt. Mintha az igazoltató te­hetné róla, hogy őket most majd felelősségre vonják az iskolában! Egyikük régi is­merőse az ifjúságvédelmi cso­portnak, azok közé a fiatalok közé tartozik, akiket figye­lemmel kísérnek a felelőssé­get érző szakemberek. A sörbárban is találunk egy „tilosban járó” diákot, fiatal felnőttek társaságában. Visel­kedésén látszik, nem termé­szetes számára a későig való szórakozás, az értesítést azon­ban megkapja a gépipari szakközépiskola. * Gortva Mária kilenc évig pedagógus volt, most a váro­si tanács művelődési osztá­lyán az iskolák felügyelője. — A veszélyeztetett gyere­kek majd mindegyike napkö­zis, a délutáni programjuk és felügyeletük biztosított. Az esték azonban... Az ilyen el­lenőrző utak alkalmával sok tapasztalatot szerzek a ve­szélyeztetett gyerekek estéiről. Felveszem a kapcsolatot az iskolával, a szülő munkahelyé­vel, ha szükséges, és súlyos esetekben intézkedik a rend­őrség. A sokat hangoztatott pedagógusoptimizmus a gyer­mekre vonatkozik, a szülők­kel szemben elkerülhetetlen adott esetben az erélyes fel­lépés. Az ifjúságvédelmi rendőri csoport tagja Váradi Anna pszichológus, gyógypedagó­gus, aki igazságügyi szakér­tő is gyermekelhelyezési pe­rekben. — Tizenöt éves munkám során olyan érzékenységre, fogékonyságra tettem szert a család- és gyermekvédelmi ügyeket illetően, hogy ez szin­te állandó készültséget jelent a számomra. Munkahelyemen az idegbeteg-gondozó inté­zetben elég tapasztalatot szerzek a gvermekek érzelmi és személyiségfejlődésében be­álló zavarokról, épp a család rendezetlensége miatt. A bon­tó- és gyermekelhelyezési pe­reknél is az a tapasztalatom, hogy a szülőknek fontos a vagyon, az egzisztencia, csak a gyermek és a gyermek ér­deke nem. Kellő komolyság­gal, felelősséggel be kell avat­kozni a gyermek érdekében, össze kell fogni az iskolá­val, a szülők munkahelyével, s mi ezt is tesszük. * Csöpp kis szoba-konyhás la­kásba lépünk be Pálfalván. Idős néni kínál bennünket hellyel szívélyesen, bár már tíz óra felé jár. — Ildikót keressük. — Ott van... annál a fér­finél. .. Ildikó tizenöt esztendős, a ruhakészítő-szakmát tanulja, de nem nagy kedvvel. Az is­kolában mindig fáradt, ál­mos. nagy fekete karikák árulkodnak a szeme alatt, helytelen életmódjáról. Ildikó nyolcadik osztályos volt, ami­kor megismerkedett a har­minchat éves elvált férfival. Már két éve vele él, mos, főz, takarít, jó feleség módiára látja el teendőit, csak első kő- teljességére, a tanulásra nem jut már idő, energia. A 73 éves nagymama nevelte Ildi­kót — miután édesanyja gyil­kosság áldozata lett —. de ma már nem tud hatni a lányra: — Csináljanak már valamit kérem, én hiába beszélek! Veszprémi Erzsébet NÚGRAO — 1983. április 24., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom