Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-24 / 96. szám

Mint a leap, Rgfy ispsia at. .Édesanyám, tettek, a sors nágynénéim mindig arrain- bárhová is tak, főztek tanultak, klasszi­kus írókkal ismerkedtek, színjátszó csoportot szervez­vessen, soha ne feledjem hon- tek. Mindannyian érezték itt nan indultam, mert az egy­szerű emberek gondjait gon­dolatait, csak akkor tudom átélni átérezni ha magam is egyszerű maradok”. Hitvallás, életfilozófia? A kis Bátki Margit számá­ra akkor, tizenkét évesen fe­lesleges jótanácsnak tűnt. Hi­szen mit sejtette ő azt, az ap­ró zagyvarónai lakásban. a bányász édesapa és a mező- gazdaságban dolgozó édesanya oltalmában hogy az élet egy­szer majd mily nagy felada­tokat oszt neki. Járta az általános iskolát aztán, ámikor 1913-ben meg­halt az édesaoja, az élet is­kolája is próbára tette. Vé­get ért a felhőtlen gyermekkor a délelőtti tanulás mellé sze­gődött a délutáni munka. Társaival fákat ültetett a salgói, a dolinkai csemete­kertben. Ma. ha elmegy az évtizedek során izmossá, óriássá tere­bélyesedett fák mellett, el­gyönyörködik a magasba törő fenyők üde zöldjében, mind­untalan eszébe jut a fizetsége, a heti tizenhat pengő húsz fillér, amelyből édesanyja a filléreket neki ajándékozta. Mekkora boldogság! Hát még az mily nagy megtiszteltetést jelentett a fiatal lánynak, amikor Szántai Juli néni, a nőmozealom régi harcosa, a helyi MNDSZ-titkár tízesbi­zalmivá választotta. A politi­ka, a politizálás akkoriban csupán az édesapja és barátai késő estébe nyúló. olykor homályos beszélgetéseit jelen­tette neki. Mégis büszkén jár­ta az utcákat, hordta az MNDSZ-bélyegeket háztól házra. Később a zagyvarónai Han­gya szövetkezetben dolgozott, dobozokat cipelt, élelmiszeres zsákokat emelgetett. Aztán szerelmes lett. A rónabánya- telepi bányász futballcsapat balszélsőjébe. Az 1948-ban megtartott esküyő után na­pokig ízlelgette az asszonyne-% vét Szoó Béiáné. t Huszonkét évesen a zagyva­rónai MNDSZ titkárának vá­lasztották. Asszonyokkal népe­sítette be a Hangya szövetke­let nagytermét. Szabtak, varr­valami új kezdődik. Habzsol­ták, itták magukba a főzőka­nálon túli világot. A budapesti MNDSZ-iskolá- ban értette meg a zagyvaró­hetne a Vöröskeresztet széles­körű tömegszervezetté fejlesz­teni? Félelme alaptalannak bizonyult, mert segítségére voitak az apró falvak egysze­rű emberei, a vöröskeresztes aktívák. Aztán ott volt Sze­rencsi Sándorné, Holczer Ká- rolyné, a munkatársak, akik nai fiatalasszony, milyen nagy átadták sajátos módszereiket, jelentőségű az emberek életé- vöröskeresztes tapasztalatai ­ben a politika, mily nagy fel- kát. így történhetett, hogy a szervezet szinte napról napra nőtt, terebélyesedett. Az in­dulásnál 35 vöröskeresztes adatok állnak a nőmozgaiom előtt, hogy az évszázados kon­venciók, tilalomfák ledőlje­nek. A megye MNDSZ-titkára- szervezetet számláltak 1900 ként ennek szellemében csele- taggal. Ma 444 alapszervezet kedett. csaknem 45 ezer embert tö­Fáradhatatlan volt, az mais. mörít. Az 1959-es első vörös- Járta a megyét. Ment egyik keresztes kongresszuson már faluból a másikba, megismer- stabil volt a gárda. te az embereket, kedves isme­rősként fogadták a szécsényi, a rétsági járásban. Megye- szerte csak így kezdték emle­getni: tudod a Szoó Mancika! Ma sem szégyelli, hogy palóc maradt. Harcolt a nők mun­kába állításáért traktoroslá­nyokat toborzott, s mert a szükség úgy kívánta, rábe­szélte az asszonyokat a bányai munkára is. Hej, de haragud­tak, amikor egy rendelet ki­parancsolta őket a bányából! Hetekig agitálta az anyákat, adják a gyerekeiket óvodába, gyűjtést indított az árvízkáro­sultak megsegítésére. Ott volt Mert nem csak a statisztika szépült meg, de egyre többet mozgolódtak a falvakban la­kók. Tisztasági mozgalom in­dult, társadalmi munkában virágokat, bokrokat ültetlek a falusiak, kimázolták a bam­bitokat. Felragyog a szeme, amikor a véradásról kezd be­szélni. Mert nagy dolog volt a megyében megalapozni a véradást, aktívákat szervezni, akik ezer gonddal dolgoznak a humanitás jegyében. A vöröskeresztes munka mellett közel három évtizede a tanácsi munkát is felelős- ségteliesen végzi. Nem volt a tsz-szervezés kínos-nehéz könnyű vezető testületekben napjaiba a férfiagitátorok kö- véleményt alkotni, őszintén zött. Az estéi mindig hosszú- nyilatkozni, sokszor nehéz ra nyúltak. Mire Salgótarján-, kérdésekben. Kedves élménye ba ért vidéki barangolásaiból. a tanácsi munkában Alsópe­tény. Keszeg, ösagárd válasz­tóival való húszéves kapcsola­ta, egészen a tarjáni körzetig. nyugdíjba készül. Egy­munkásnak lenni azokban az re gyakrabban leltározza az időkben. A férj. Szoó Béla életét. Mit tett jól, mit kel­szintén pártmunkás lett. Fele- lett volna másként tennie. Bégével közösen vitatták meg Munkája elismerését fémielzi a gondjaikat,^ keresték a helyes sok-sok kitüntetés, a Vörös­irányt a zűrzavarban. És vál- kereszt-munkáért kijáró ér- laiták a felelősséget, mozgal- mek, amelyeket mint a Vö- mi múltjukat akkor is, amikor röskereszt országos vezetősége ez éppen nem számított ér- tagjának is adományoztak. A az utolsó villamos is elment a rakodó felé. Gyalogszerrel tette meg a nyolc kilométe­res utat hazáig. Nem volt egyszerű párt­Ez év végén demnek. 1958 után át kellett értékelni eddigi munkájukat. Ügy határoztak, folytatják amit elkezdtek. Szoó Béiáné, a pártbizottság felhívására a megyei Vöröskereszt titkára lett. Es kezdődött elölről min­den. Utazás, szervezés, agitá- lás, gyötrő gondokkal teli ál­matlan éjszakák, hogyan le­Munka Érdemrend ezüst és arany fokozata. Hogy mit kel­lett volna másként ? Talán né­ha túlságosan szenvedélyesen harcolt talán olykor higgad­tabb lehetett volna. . Aztán megnyugtatja a lelkiismere­tét. Amit tett soha nem volt öncélú, mert az ügy érdeké­ben, az emberekért tette. Kiss Mária Mérges fe'gyMi fe’epüése A bakul kígyótenyésztő érik a több kilót és egyetlen kell venni a mezőgazdaság­kombinát inkubátoraiban kel- kígyó évente alig néhány száz várható fejlődését is, hiszen tetteit több mint ezer vipera milligramm száraz mérget tud az újabb és újabb szántóterü- került kitelepítésre a kauká- kitermelni, nem csoda, hogy a letek leszűkítik a kígyók élet- zusi hegyvonulat hegységeibe, természetes szaporodás már terét, öt év múlva elindulnak A kipusztulástól fenyegetett elégtelen. A miskolci munka a kigyóbefogók a gyógyszer­viperák első ízben kerültek egy hosszan tartó kísérlet kez- mesterséges tenyésztést köve- detét jelenti. Az inkubátorban tőén kitelepítésre Azerbajd- „született” viperákat lakat- zsánban. Ennek a munkának lan, ember nem járta terület- az ökológiai jelentősége mel- re helyezték ki. Korábban na­lett rendkívül nagy szerepe gyón sok kígyó élt ezen a vi- van a gyógyszeripar számára déken, de az állandó befogás is, hiszen a kígyóméreg az felborította az ökológiai egyen- egyik legértékesebb alapanyag, súlyt, amelynek helyreállítá- Má, amikor a száraz méreg- sa most az egyik fontos fel­ből az ipari szükségletek el- adat. Ugyanakkor figyelembe ipar számára olyannyira fon­tos „merges donorok” begyűj tésére. A legjobbaknak többet, a gyengébbeknek kevesebbet A düfes'endéEás közérdek l több nemzetközi érvé­nyű szakvizsgával, 'mes­teri oklevéllel rendelke­ző hegesztő alig harminc szá­zalékkal keres többet, mint a sályatérre éppen csak bacsop- pení társa- Főnöküknek, a művezetőnek a jövedelme mindkettőjükétől elmarad. A csoportvezető mérnök fizetése még a művezetőénél is ala­csonyabb, s csak adhatp ki­egészítésekkel éri el az elfo­gadható szintet. A televízió egyik népszerű műsorában e tények mögött a bárszabályo­zás ellentmondásait kutatgat- ták a résztvevők. Azoban alighanem érdemes más ol­dalról is megközelíteni a mun­ka értékességének és elisme­résének összefüggéseit Egy vidéki textilüzemben például az elismerten legjobb szövőnő visszautasította a hat­van filléres béremelést. Gon­dolhatná az ember, kevesell­te az összeget, pedig éDoen hogy sokallta. Á többi lány és asszony között ugyanis átla­gosan csak harminc fillérnyi emelést osztottak, s attól tar­tott: a neki juttatott minimá­lis, de mégis csak nagyobb összeg miatt a társai maid ferde szemmel néznek rá. El lehetne, s gyakran el is szok­ták intézni az ilyen ügyeket azzal, hogy a szocializmusban az emberek megszokták a jövedelmek kiegyenlítődését, ennyi az egész... Csakhogy, mint a gazdaság­ban még oly sok esetben, ez­úttal sem pusztán szokásról van szó. A mélyben a tevé­kenységet, a másokhoz fűződő kapcsolatokat a legerőteljeseb­ben meghatározó erő. az érdek munkál. Érdek, amit lehet ideológiai, erkölcsi köntösbe attól még az gyengébbeknél ígéretesebb bé­rekkel képesek a kiemelkedők gyorsabban erőrejutni. öltöztetni, de marad, ami. Talán kissé hosszan időz­tünk e kérdésnél, ám megér­tése nélkül nehéz tájolni gaz­daságunk jelenének és jövő­jének több, fontos vonulatát. Vizsgálódjunk például egy kissé tágabb körben, s vegyük szemügyre a vállalatok, az üzemek közötti differenciálást. Az elosztási elv már régóta köztudomású: azok haladja­nak nagyobb léptekkel, akik a honi és a külpiaci versenyt nyereségesebben állják. Még­is egy-egy iparág gazdálkodó­it összehasonlítva megállapít­hatjuk: a felosztható jövede­lem, a beruházási lehetőség csak nyomaiban tükrözi a gazdálkodás eredményességét, eredménytelenségét. Ez ügyben a helyzetelem­zés alapján a teendőket a Központi Bizottság . legutóbbi ülésének határozata így fog­lalta össze: „Iparpolitikai irányelveket kell kidolgozni, amelyek számolnak a termelés differenciált fejlesztésével, a piaci követelményekkel és az ország nemzetközi kapcsola­taival. Azok a vállalatok, szö­vetkezetek fejlődjenek dina­mikusan. amelyek a külső és belső feltételekhez alkalmaz­kodva nyereségesen gazdál­kodnak Ennek érdekében mű­ködési feltételeiket javítani kell”. A változásokat jelző következtetéseket nem nehéz leszűrni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vállalatok nyereséges csonortiának dinamikus feilő- déséhez fejlesztési, jövedelmi alapot kell a jól gazdálkodók­nál meghagyni. Csakis így, megalapozott fejlesztésekkel, vonzó, s — hangsúlyosan — a közepeseknél, valamint a Ez esetben viszont egy ideig kevesebb támogatás jut a kö­zepeseknek. a gyengéknek. A régi és megalapozott bölcselet erre a területre is érvényes: elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Vagyis, ha a költségvetés a nyereség na­gyobb hányadát hagyja ottv' ahol azt megtermelték, akkor kisebb összegeket lehet csak az államkasszából a hiánnyal küszködőknek kiutalni. A té­tel közgazdasági egyszeregy­nek számít, ám a végrehajtás­nál — miként történt a múlt­ban is — belép az érdek. Ese­tünkben a vállalati és az egyéni érdek. Mert ki ne ér­tené meg azokat, akik munka­helyi közösségként együttesen, s igazgatóként, mérnökként, marósként nehéz szívvel fo­gadják el vállalatunk, szövet­kezetük súlyának csökkenését, visszaszorulását, esetleg meg­szűnését. Első pillantásra, s nem is megalapozatlanul, ér­dekeik a változások ellen szólnak. M I égis joggal állítható, hogy ez az ellentmondás ' alaovetően átmeneti. A munkaerőnek, a gépeknek, be­rendezéseknek a KB-ülésen is határozott átcsooortosítása, a piacképes termékek, gvarano- dása. belátható időn belül fel­gyorsíthatja a nemzeti jöve- delenv növekedését. És nem túlzás állítani azt sem, hogy csakis ígv lehet nagyobb az a felosztható summa, amelybal hegesztőnek és szövőnőnek, mérnöknek és nyugdíjasnak I egyaránt meríteni lehet. Mélykúti Attila j Szolidaritás a világ ifjúságával A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség huszon­hat évvel ezelőtt április 24-ét, a gyarmati ifjúság szo­lidaritásának napjává nyilvá­nította. Akkor még sok gyar­mat népe nyögött iga alatt, s a gyarmati országok ifjúsága elkeseredett harcot folytatott a gyarmattartó hatalmak el­len, hazájuk függetlenségéért, szabadságáért. Ezzel a harc­cal vállalt szolidaritást ükkor a világ haladó ifjúsága. Azóta nagyot fordult a vi­lág, a föld térképéről csak­nem teljesen eltűntek a gyar­matok, bár Dél-Afsíkúban és a világ néhány más pontján még szívós utóvédharcot folytatnak a gyarmattartók uraimuk fenntartásáért. Az új világhelyzetben a megemléke­zés tartalma is megváltozott, és a DÍVSZ 1972 óta nemzet­közi ifjúsági szolidaritási nap­pá nyilvánította április 24-ét. E harci nap arra figyelmezteti a világ ifjúságát, hogy a gyar­matosítás felszámolása után sem szűnt meg mindenütt az elnyomás, a kizsákmányolás. A harc változatlanul folyik a még gyarmati sorban élő né­pek teljes felszabadításáért, a neokolcnializmus, a fajilldözés. a fasizmus, a népelnyomó diktatoiikus rendszerek ellen. a békééit, a nemzeti függet­lenségért és a társadalmi ha­ladásért. A világ haladó ifjúsága el­ítéli az imperializmus agresszív köreinek eny­hülésellenes politikáját, és ki­fejezi szolidaritását a tőkés- országokban a békéért, a nemzetközi enyhülésért har­coló fiatalokkal. A fegyverke­zési hajsza ellen, a nemzeti függetlenségért, a demokráci­áért és a társadalmi haladás­ért vívott küzdelmükben a vi­lág fiataljai mindenkor szá­míthatnak a magyar ifjúság együttérzésére és támogatásá­ra. ^fttlIlIflIlllllllllllllllllllllllllllllllllltlIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIMlllllllllllllllllllllllllllllllllttlIIIIIIIIIIIIIIIII'lllllllllllllllllllllllllllllltlIlilIflIllllllllllllllttlIlllllllltillllllllllttlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIItlIlllllllllltlIf Folyamatos a termelés a Salgótarjáni Ruhagyár hollókői üzemében. A hazai megrendelések mellett külfüldre is szál­lítanak árut. Képünkön: Fábián Istvánné munka közben — Rigó — Álló hónapja már nem tud­ják készre szerelni a nyugat­német AEG-licenc alapján készülő automata mosógépek motorját az Ikladi Ipari Mű­szergyár berceli gyáregységé­ben. Jelentéktelennek látszó, negyedtenyérnyi műanyag al­katrész hiányzik hozzá — itt „csokinak” nevezik, —, s ezt az apróságot importból vár­ják. Márciusban háromszáz ro­tációs kapát készítettek el Bercelen, s ezzel á rendkí­vül népszerű termék szerelő­sorára is kitehették a STOP- táblát. Elfogyott a hozzávaló Totmann-kapcsoló — ugyan­csak import —, május vége előtt nem is számíthatnak az utánpótlásra. Várnak tehát, noha minden valamirevaló kertet az év első felében szoktak megkapálni. Bizonytalan, kiszámítha­tatlan az importalkatrészek érkezése. Majdnem, mint a kutya vacsorája. A gyártó viszont akkor él meg, ha ter­mékkibocsátása rendszeres és folyamatos — a türelmetlen várakozást nem honorálja a piac. Az ipari műszergyár úgy határozott, fordít egyet kiszolgáltatott sorsán... — Az anyaggyári műszaki apparátus döntése alapján néhány hete importkiváltó bizottság alakult — hallom Gecse József berceli gyáregy- ségvczetőtől. — összegyűjti a termelő gyáregységek ötleteit STOP-táblák a szerelőszalagon arra, melyik importalkatrészt lehetne hazaival helyettesíteni. A mi listánk már kész. Jó hosz- szú a lajstrom, s csaknem valamennyi tétele meghökken­tő: vajon miért kellett ed­dig a külföldire hagyatkozni? A mosógépmotor műanyag csatlakozóháza például nem­csak küllemre egyszerű hol­mi, házilagos előállítása sem kivihetetlen. Ikladon mű" anyagüzem működik, szer­szám kérdése, és kezdődhet a gyártás. A berceli Kandó Kálmán komplexbrigád viszont a kondenzátorok import-ragasz­tóanyagának magyar helyette- tesítését találta ki. Újításu­kat megvalósították, az így ragasztott terméket most vetik alá a nyúzópróbának. Segíts magadon! Nekivesel­kedtek, és sorra puhatolják a szóba jöhető gyártókat: ki tudna csinálni hőkioldó relét, kitől kaphatnának radiális kétajkú tömítőgyűrűt, fém­csatlakozót. Nincs könnyű dolguk, hisz járatlan utakat taposnak —, de a kényszer nagy úr! Tetejébe még sür­gős is a dolog: a piac nehe­zen viseli a késedelmeket Márpedig nem azért alakí­totta ki a gyár a már most két lábon álló termékszer­kezetet (villanymotorok és szellőzőkészülékek), hogy ap­ró alkatrészek időnkénti hiá­nya miatt bizonytalanná vál­jon a gyártás. És nem azért vállal a most előkészületben levő taktikai termékekkel a szokásosnál jóval merészebb rizikót, hogy a jó ötletek megvalósítása rajtuk kívül ál­ló tényezőkön múljék. Legújabb terveik mind olyan gyártmányokra vonat­koznak, amik ázonnal és na­gyon kellenek a piacra. — Beszállunk a tévé ötlet­meccsében szereplő mini gör­gőseke és tárcsás kapa gyár­tásába — tudatja Gecse Jó­zsef. — ötszáz, illetve ötezer darabos az eddigi kereske­delmi igény, az országos hír­verést is elvégezték már. Az ekét várhatóan mi, berceli- ek készítjük majd, de előbb kooperációs partnert kell ta­lálnunk lakatos- és sajtoló­munkákra. Elkészült a másik taktikai termék, a hómaró prototípusa, nyár végétől sorozatban ké­szül a házfelügyelők prakti­kus segítsége. A járdatisztí­tó gépből ezerötszázat kért eddig a kereskedelem. To­vábbi ötszázra jelentette be igényét a Zuzim nevű, mező- gazdasági hulladékot, venyi­gét aprító szerkezetre. A fel­aprított hulladék gyorsabban érlelődik össze, s kiválóan al­kalmas termőtalajok trágyá­zására. S, hogy hol itt a rizikó? A kisgépek elmések, jól hasz­nálhatóak, a gyár az eszté­tikus kivitelre is ügyel. Az eddigi kereskedelmi igények csak kis sorozatot tesznek ki, a felszerszámozás költségei ellenben annál borsosabbak. A további rendelések pedig nem csupán a frissiben ala­kult marketingosztály igyek- vésén múlnak... Az okos kisgépek piaci si­kerével „háromlábas” ter­mékszerkezetet mondhat ma­gáénak az ipari műszergyár —, s ez már a mai, gyorsan változó piaci kereslet közepet­te is biztonság számára. S, ha mégsem...? A segíts magadon jelszó akkor is érvényes: még mindig elővehetik a tartalék- tippeket. Tehetik, mert van­nak ilyenek. Szendl Márta NÖGRAD — 1983. április 24., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom