Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)
1983-04-03 / 79. szám
VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! MSZMP NOGRÁD «EGYE I BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXXIX. ÉVF., 79. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1983. ÁPRILIS 3., VASÁRNAP Szabadság, bizalom, felelősség ünnepélyes, nagy nap maradt 1945. április negyediké mindmáig és az is marad, amíg csak magyar él ezen a kilencvenhá- romezer négyzetkilométeren, ahonnan harmincnyolc esztendeje űzték ki teljesen és véglegesen a hitlerista megszállókat, s velük ™ magyarság létérdekei ellen fegyvert fogott nyilas alakulatokat. Történelmi fordulat, olyan korszakos változás jelképe ez a nap, amelyhez fogható talán csak több mint egy évezreddel előbb zajlott le a Duna, a Tisza táján, amikor I. István megteremtette a magyar államiságot, ezzel gondoskodva róla, hogy megmaradjon a magyarság. Több mint fél esztendeig volt hadszíntér hazánk földje. A szovjet katonáknak hallatlanul szívós katonai ellenállást, nagy erőkkel végrehajtott ellenséges ellentámadásokat kellett legyűrniök addig, amíg véget vethettek a Magyarország földjén tomboló csatáknak. A még fasiszta kézen levő dunántúli részek felszabadulásával lehullottak az utolsó béklyók, bilincsek a magyar népről. A negyedszázados ellenforradalmi uralom, amely a Magyar Tanácsköztársaság időszakát követte, romokat, pusztulást hagyott maga után. Az úri osztályok, amelyek többre tartották saját uralmuk fenntartását, mint a haza sorsát, úgy távoztak a történelem színpadáról, hogy a szó szoros értelmében minden hidat felrobbantottak maguk után. A népre, a dolgozó tömegekre várt a feladat, hogy kezébe vegye saját sorsának intézését. Új országot építsen fel a romok helyén. Meglelje honát e hazában és egyszersmind e haza helyét az európai népek, mindenekelőtt a szomszédos országokkal való barátságban, békében. Az új Magyarország megteremtésének nagy munkája már azelőtt megkezdődött, hogy az egész országra kiterjedhetett volna az új, demokratikus államhatalom és . a szabadságot tettekkel köszöntő társadalmi erők befolyása. Még az ország fővárosa is a hitleristák kezén volt, amikor Debrecenben, amely 1848 után másodszor is az ideiglenes főváros szerepét tölthette be, megszületett a már felszabadított országrészek küldötteiből az ideiglenes nemzetgyűlés, létrejött az ideiglenes nemzeti kormány, megkezdődött a népi demokratikus forradalom. Az új Magyarországon földet osztottak a parasztoknak, a munkások üzemi bizottságaik útján saját kezükbe vették kifosztott, lerombolt üzemeik vezetését. Hadat üzent az új állam a náci Németországnak. A fasizmus honi maradványainak leküzdésére összpontosították erőiket a haladás képviselői. „Lesz magyar újjászületés!” — hangzottá jelszó, amely tömören fejezte ki a valamennyi igazi hazafi reményét, elszántságát hordozó programot. Igaz, mint a nemzet valamennyi nehéz órájában, akkoriban sem szűkölködtünk kishitűekben, akik azt latolgatták, harminc, negyven, ötven év kell ahhoz, hogy eltűnjenek a romok, megszűnjék az éhínség,- helyreállhasson a normális élet. Nem nekik, hanem a cselekvőknek lett igazuk. Munkások, parasztok, a magyar szellemi élet legjobbjai emberfeletti feladatokat vállaltak és végeztek el. A fel- szabadulás utáni időszak hősies erőfeszítésein, a magyar kommunisták kidolgozta okos, a nemzet és valamennyi dolgozó osztály, réteg érdekeit kifejező politikáján alapul mindaz, amit azóta elértünk. Igaz, a harmincnyolc esztendő során azt is meg kellett tanulnunk a szabadság csak feltétele, de nem biztosítéka a sikeres, eredményes munkának. Azt is tapasztalataink közé kellett és kell sorolnunk, hogy a megoldott teendők helyére mindig újabbak lépnek, amelyek ritkán könnyebbek az előzőeknél, legfeljebb mások, mint amelyeket már szívós, okos munkával elvégeztünk. Abban az országban, amely 1945. április negyedikén elindult a szabad fejlődés útján, azt is meg kellett érnünk, hogy olyan méltatlan személyek kezébe került a kormányzás rúdja, akik tévútra, a nemzeti tragédia felé vezették az országot. A magyar kommunisták legjobbjai — akik 1955 novemberében vállalkoztak a nehéz feladatra, a néphatalom helyreállítására és újjászületésére a párt iránti bizalom újraszervezésére — a felszabadulás után szerzett tapasztalatokat hasznosították: a népbe vetett bizalom, s a nép bizalmának kivívása nélkül lehetetlen tovább haladni a szocializmus építésének útján. Nagy, történelmi mércével mérhető eredményünk az immáron több mint negyedszázada tartó bizalom, amely a szabad ország kormányzata és szabadon gondolkozó, véleményét szavakkal és tettekkel egyaránt felelősségéhez mérten nyilvánító lakosság között kialakult. Mert — ez is 1945 tanulságai közé tartozik —, a szabadság felelősséggel jár. Annak a népnek, amely a szovjet hadsereg diadalmas harcai nyomán kezébe vehette saját sorsának intézését, egyben vállalnia kellett, hogy az adott feltételek mellett segít magán. Petőfivel szólva: szabadok voltunk, de fáztunk és éheztünk. A nélkülözések elviseléséhez szükséges önfegyelemre éppúgy szükség volt, mint az egészséges derűlátásra. A nyomorból való kilábaláshoz szükséges munkára éppúgy, mint a megszokott dolgokról való lemondásra. „Nincs lehetetlen, csak tehetetlenség van” — mondta akkor egy ünnepi szónok ... Hónapok alatt építették meg a magyar munkások, mérnökök az akkori egyetlen, állandó jellegű hidat — Bécs és a Fekete-tenger között — a Dunán. És a magyar kommunisták néhány rövid esztendő alatt hidat vertek eszméik és azok közé a tömegek közé, amelyeket egy negyedszázadon át, a Horthy-fasizmus aljas, nacionalista, soviniszta, szovjetellenes és antikommu- nista eszmékkel fertőzött. Szabad országunk történelme arra is tanít, hogy az országot vezető marxista—lepi- nista párt és a tömegek közötti bizalom éppen olyan drága kincs, mint az alapvető osztályok, a munkásság és a parasztság közötti megbonthatatlan szövetség. Amikor a hatalomért folyt a harc, a népi demokratikus fejlődés, a szocialista jövő ellenségei igyekeztek a dolgozók közé éket verni, olcsó, de jól hangzó demagógiákkal egymás ellen kijátszani az egymásra utalt, a társadalmi törvények természeténél fogva csak együtt boldoguló várost és falut. A párt, amikor a tömegek bizalmát ki kellett vívnia és meg kellett tartania, nem riadt vissza attól, hogy a leplezetlen igazságot tárja eléjük. Ígérgetések helyett célok voltak azok, amelyek egy elpusztított ország munkáskezeit, gondolkozó emberfőit nagy tettekre késztették. Sok minden gyorsabban, eredményesebben ment akkor, mint a legderűlátóbbak is remélték. Fájdalom, de éppen ez szülte azt az elbizakodottságot, amely később súlyos hibák forrásává vált. Nem volna helyénvaló azonban az sem, ha a mostani, néhány éve még el sem képzelhető, ráadásul új és új váratlan nehézségeink nyomán bárkin is a tehetetlenség érzése uralkodna el. A világ sokat változott az utóbbi esztendőkben. Olyan hátrányokkal kellett és kell a jövőben is a társadalmi célok alapját képező magyar népgazdaságnak megküzdenie, amelyek egész munkánk, gondolkozásunk átalakulását is kívánják. Olyan új gondokkal küzdünk, amelyekhez eddig nem szoktunk hozzá. Azzal mindenképpen számolnunk kell, hogy a fejlődés útján nem várt akadályok leküzdésével lehet csak haladni. Ami elkerülhető, az az illúziók kergetése. A változó valósághoz való igazodás korszakunk ismételten elhangzó parancsa. A nemzeti közmegegyezés kialakult, érdekeink különbözhetnek, de nem térhetnek el a legalapvetőbb kérdésekben. A haza sorsa továbbra is a dolgozó tömegek kezében van és ott is marad. Lemondást, önfegyelmet követelhet a jövő, nélkülözéssel azonban nem kell számolnunk. Jó úton járunk. Eredményeinket, amelyeknek taián legbecsesebbje a magyar társadalom belső békéje, képesek vagyunk megőrizni. A magyar nemzet, amely ma legnagyobb ünnepét üli, ebben a szellemben emlékezik arra az 1945-ös nevezetes napra, méri fel az immáron csaknem négy évtized maradandó tanulságait és tekint a jövőbe. Egy olyan hazában, amelyet egykor romok borítottak és a viszálykodás jellemzett, és amelyben ma nehezek a hétköznapok. Dehát éppen azért szép ez az ünnep, mert érezhetjük: jó munka van mögöttünk. És hasonló előttünk. Pályázat Szécsény fejlesztésére Országos pályázatot hirdetett az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint a Nógrád megyei Tanács Szécsény központjának fejlesztésére. A pályázat határideje 1983 júniusában jár le. A kezdeményezés célja, hogy megőrizve és továbbfejlesztve Szécsény sajátos településszerkezetét, műemlék negyedének városias hangulatát új lakóházakkal, közintézményekkel, meglevő épületek átalakításával, rekonstrukciójával, parkok kialakításával méginkább alkalmassá tegye Szécsényt középfokú társközpont funkcióinak ellátására. A pályázóknak tekintettel kell lenniük a már elkészült rendezési tervre, továbbá Szécsénynek a mezőgazda- sági szakoktatásban és az idegenforgalomban növekvő szerepére, s arra is, hogy az An- jou-uralkodók idején városi rangra emelkedett település belátható időn belül ismét várossá lehessen. Mm számumán: A főorvos * Az érfe'mes célok mozgósífcmak * Güsfrow, 1945. április 4. * Kikeleti bokréta Folytatódott a felszabadulási ünnepségsorozat K@sE©rísz®s@fef megemSékezések, elismerések Folytatódott az ünnepségsorozat szerte a országban hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából. Szombaton reggel ünnepélyes külsőségek között, katonai tisztelet- adással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. Zászló-- felvonási ünnepség volt szombaton reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos téren is, ahol ünnepélyes külsőségek között katonai tiszteletadással vonták fel az állami zászlót. Hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Minisztertanács és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szombat délelőtt kos?orúzási ünnepséget rendezett Budapesten a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél- és a magyar hősök emlékművénél, a Hősök terén. Mindkét helyszínen a zászlódísszel övezett emlékművel szemben csapatzászlóval fölsorakozott a magyar néphadsereg díszszázada, a magyar és szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Trautmann Rezső helyettes elnök helyezett el koszorút az emlékmű talapzatára. Az MSZMP Központi Bizottságának koszorúját Kádár János, a KB első titkára és Németh Károly, a KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai helyezték el. A Minisztertanács nevében Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István elnökhelyettes koszorúzott. Az emlékműveken elhelyezték a kegyelet és a hála- virágait a budapesti diplomáciai testület képviselői is. Megkoszorúzták az emlékműveket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Ellenállók, AntifasíszJ ták Szövetsége, a Magyar- Szovjet Baráti Társaság, a magyar úttörők szövetsége, a fegyveres erők s az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet déli hadsereg parancsnokságának képviselői. Végezetül a Fővárosi Tanács, majd a budapesti dolgozók, a fővárosi fiatalok helyeztek virágokat az emlékmű talaozatára. A kegyeletes megemlékezés az Internacioná- lé hangjai után a díszszázad elvonulásával ért véget. Megyénkben is folytatódott a felszabadulási eseménysorozat, szombaton délelőtt a megye- székhelyen mintegy másfél ezren vettek részt a felszabadulási hálastafétán. Számos teleu pülésen kulturális, műsort, megemlékezéseket rendeztek az ünnep alkalmából. S ott voltak megyénk kiváló dolgozói a Parlamentben is, ahpl elismerések. kitüntetések átadására került sor. (A nógrádi kitüntettek névsora a 2. oldalon olvasható). ifit
