Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

ger a

MUNKASARCOK

Lakcíme: Fenyvesalja űt 28.

Az első negyedévben mintegy 2,5 millió forint értékű Panni óvodai bútorgarnitúra készült el a TANÉRT részére az Ipoly Bútorgyár szécsényi gyáregységében. A műanyag fóliával bevont színes front felületű bútordarabokat óvodai felszerelésként használják fel. A hagyományos fa bútortípusnál ez jóval előnyösebb, hiszen tisztításkor könnyen lemosható a fóliával bevont bútorelemek. Képünkön Vhrin József művezető az elkészült Panni garnitúrát ellenőrzi.

Hatszáz alatt maradt az üzemi balesetek száma

Elkészült az összesítés a megyénkben az első negyedévben történt üzemi balesetekről. Az adatok helyzetjavulásról tanúskodnak a múlt év első negyedéhez képest Mindent egybeszámolva félszázzal kevesebb sérülés adódott, a végzetes balesetek száma nyolccal kisebbedett, a sebesülés miatt kieső napok is „fogytak” 3 ezer 139-cel. Több lett viszont a csonkulás- sal járó baj 2-vel.

Miként az SZMT munkavédelmi osztálya megállapította: összesen ötszázkilencven sérülés érte el azt a súlyossági fokozatot — három hónap alatt Nógrádban —, amely már bejelentésre kötelezi az

üzemeket. E sérülések közül kettő oltott ki emberéletet: ezek egyike bányában — Ménkesen —, másik a közúton történt

Négy olyan baleset fordult elő, amely maradandó következménnyel, azaz csonkulással járt. Egy ilyen adódott a Volán vállalatnál, ugyancsak egy a salgótarjáni bányagépgyárban és kettő a szénbányáknál.

A mutatók behatóbb elemzése nélkül megállapítható, hogy a „globális” balesetritkulás ellenére egyes helyeken szaporodtak a sérülések. A fő trend, a csökkenés több tényezőnek köszönhető. Általában sikerült a szűkösen rendelkezésre álló pénzt hatékonyan fölhasználni; a legveszélyesebb veszélyforrások megszüntetésére költötték a forintokat a gyárak, üzemek. Emellett a megelőzés „emberi tényezőit” is hatásosabban mozgósítják a felelősök. Konkrét munkahelyre szabottak az oktatások, alaposabbak, célratörőbbek az ellenőrzések. Nem maradt eredmény nélkül az sem, hogy a munkavédelmi felelősök egyre gazdagabb és rendszerezettebb ismeret - anyaggal látják el föladatukat. Részben a tüzetes fölkészültségnek is betudható, hogy mind bátrabban élnek a szigorral, a felelősségre vonással az előírásokat durván megszegőkkel szemben.

m. p.

OLYAN, MINTHA nekünkszaladna lefelé a hegyről a fenyves. A házat övező kert éppen az örökzöldek felma- gasodásánál kezdődik — ér véget —, s elegendő lenne csupán egy hosszú karnyújtás a fákon díszelgő tobozok megérintésére. De hát ez fizikai képtelenség, megteszik viszont helyettünk a réges- rég nem látott mókusok, amelyek merész ívű ugrásokkal röpködnek egyik ágról a másikra.

— Látja — mondja Mag

István, az ötvenéves öntő — ez nekem a benti füst, zaj, hőség után a kikapcsolódásom. Egy kis ideig elnézegetem a természetet, szívom magamba a jó levegőt, figyelem a fáim fejlődését. Hiszen itt, ezen a kétszáz négyszögölön ültettem szilvafát, almát, körtét, diót, közéjük meg ribizlit. A többi, szabadon maradt területen megterem egy kis krumpli, paradicsom, paprika, sárgarépa, zöldség, káposzta, szóval, minden, ami a háztartásban kell. Szívesen foglalatoskodok itt az öntödei munka után, két okból is. Egyrészt, mert a kohászatban dolgozókat, függetlenül attól, hogy folyamatos műszakban dolgozunk, nincs se szabad szombat, se a családdal együtt eltöltött akármilyen ünnepnap, nem fizetik meg annyira, ahogy az mi- szerintünk, a más szakmákhoz viszonyítva elegendő lenne. Panaszkodásba éppen nem fogok, mert azért havonta hazaviszek öt és fél—hat ezer vagy még ennél is több forintot, de tudja, nem olyan nagy összeg ez manapság. Persze, nem a pénz miatt tartom föl elsősorban ezt a kis „gazdaságot”, hanem, hogy az alvás után legyen mivel elfoglalni magam, s beszívhassam ezt a jó hegyi levegőt

Mag István nagyon szép helyen lakik Zagyvarónán.

— De, amíg ezt a házat, 1965-ben, OTP-hitel segítségével fel nem építettem, a Zabar melletti Utaspusztáról jártam be az ötvözetgyárba dolgozni. De aztán meguntuk a hosszú utazgatásokat. Mondom ezt többes számban, mert a feleségem is itt dolgozott a gyárban, darus volt, de aztán különféle betegségek miatt leszázalékolták, és rokkantnyugdíjas már jó ideje. Otthon van, tesz-vesz, ellát mindkettőnket. Mert van egy fiunk is, igaz, későn jött, most jár az ötödik osztályba, úgyhogy neki már nem számít: közelebb, vagy távolabb.

— De azért neki sem mindegy...

E céloknak megfelelően fejlesztjük a közoktatás személyi és tárgyi feltételeit. Arra törekszünk, hogy az általános iskolát elvégző gyermekek egyre többen az érettségit adó iskolatípusban tanuljanak tovább. Az iskola az, amely leghatékonyabban tudja alakítani, befolyásolni az ifjúság műveltségét, erkölcsét és ízlését. Ezért is nélkülözhetetlen, hogy az iskola a fiatalokban hiteles képet alakítson ki a szocializmusról, hogy a fiatalok helyes történelmi szemlélettel értékeljék vívmányainkat, a szocializmus társadalmi, gazdasági építésében elért sikereinket. De jól lássák a fejlődés során természetszerűen jelentkező nehézségeket, a világhelyzetből adódó feszültségeket is.

Az iskola mellett sokat tehetnek ebben a közművelődés szakemberei, irányítói, a Palócföld, mint alkotóműhely mellé felsorakozó szerzői gárda, a megyében élő és alkotó képző. és iparművészek, a kibontakozó megyei tudományos élet aktív résztvevői. Többségükben nagy az elhivatottság, az ügyszeretet, s egyre jelentősebb szerepet vállalnak a megye kulturális arculatának formálásában, a kulturális életünk, munkánk alakításában. E műhelyek dolgozóitól —, mint az agitációs és propagandatanácskozás is hangsúlyozta —, mi nem a lakkozás, a szocialista fejlődés ellentmondásainak leplezését, elhallgatását várjuk..., hanem mai valóságunk kritikai elemzésére, tanulságaink feldolgozására van szükségünk. Úgy vélem, hogy a megyében élő, alkotó képző, és iparművészek, zeneművészek, írók munkája, művészeti alkotása — csakúgy, mint eddig — hiteles képet közvetít mai valóságunkról, rólunk kortársainknak és az utódoknak. Jó feltételt teremthet ehhez az, hogy a művészek egy része és a nagyüzemek között szocialista szerződés jött létre. Ily módon a művész közvetlenül szerez élményt, ismeretet az üzem tevékenységéről, mai valóságunkról, s ez kedvezően befolyásolhatja alkotó tevékenységét. Ugyanakkor a művész üzemi jelenléte hozzájárulhat a vállalati kollektívák körében az alkotások értőbb befogadásához. Jó példái ennek a tárlatlátogatások, tárlatvezetések, a Palócföld szerzői táborának találkozásai az üzemek dolgozóival.

A megye kulturális életében a közoktatás, a közművelődés, a művészetek mellett egyre fontosabb szerepe van a kialakulóban levő tudományos életnek, melynek alapelvét a megyei pártbizottság 1970 márciusában fogalmazta meg. Az akkor elfogadott irányelvek megállapításai ma is érvényesek. A mai helyzet, a fejlődés azonban megköveteli az összehangoltabb és irányítoítabb kutatómunkát. Ennek segítése, koordinálása érdekében fogalmazta meg a

tanács művelődési bizottsága, hogy az egységes művelődés- politika, művelődésirányítás keretében meg kell teremteni a megyében a nyitottabb kutatómunka lehetőségét. Azt jelölte meg fontos feladatul, hogy segítse a megyei eredmények bemutatását, a megyében és a megyén kívül. A megjelenő kiadványok eddig is figyelemre méltó szerepet vállaltak a tudományos értékű eredmények közkinccsé tételében.

Fontosnak tartom, hogy a megjelenő kiadványok, periodikák között a munkamegosztás erősödjön, hogy a Nógrádi Művelődés művelődéselméleti fórummá váljon, információs jellege erősödjön. A Nógrádi Fórum tevékenységét bővíteni szükséges az egészségügyi tudományos munkák publikálásával. S indokolt, hogy a Palócföld szélesebb körű publikációt biztosítson a társadalomtudományi kutatásoknak. Mindezek érdekében az irányítás szélesíti társadalmi kaocsolatait, fejleszti együttműködését a Miskolci Akadémiai Bizottság megyei szakembereivel és tanácsadó testületként működheti a megyei tudományos tanácsot.

Nagy hangsúlyt kapott a tanácskozáson — indokoltan — az irányítás, az irányításban dolgozók felelőssége. Ez érthető! Hiszen ma az állami irányításnak a közoktatásban biztosítani kell a folyamatban levő tartalmi reform eredményes végigvitelét. az ehhez szükséges feltételek személyi, tárgyi megteremtését. Javítani szükséges az irányítás szakszerűségét. csökkenteni a pedagógiai munka bürokratikus túl szabálvozot*sá gát. A pedagógusok továbbképzését úgv kell szervezni, hogy minden pedagógus megismerje a fejlesztés érdekében hozott politikai döntéseket, az új követelményeket, s az általános és szakfelügyelet segítse annak gyakorlati megvalósítását.

A közművelődésben javítani szükséges az irányítás koordináló, ellenőrző, segítő és orientáló szerepét a közművelődési szemlélet alakításában, a szellemi és anyagi erők jobb kihasználásában, a tanácsi és más szervek, üzemek, szövetkezetek együttműködésében. A munkában nagy feladat vár a helyi tanácsokra, hogy fejlesszék a közoktatás, közművelődés tárgyi és személyi feltételeit, javítsák a pedagógusok, közművelődési dolgozók élet. és munkakörülményeit. A bizalom erős, hogy értelmiségünk a nehezedő körülmények között is — csakúgy, mint eddi” — vállalja az iskola társadalmi funkcióinak hatékonyabb érvényesítését, a közművelődésben, a tudományban, a művészetekben, a művelődést ösztönző társadalmi légkör további erősítését.

BERKI MIHÁLY

— Hát, nem! Nagyon jól megvagyunk itt. Van helye a jószágoknak, látja, én nem is tudom, hány tyúk, meg friss kelésű csirke kapirgál a zöldben, aztán ott, a kerítés melletti ólakban nyulakat nevelek, meg vettünk három malacot is az idén. Kettőt eladunk belőlük, egyet, mint minden esztendőben, megtartunk magunknak, felhizlaljuk, leöljük. Decemberben is vágtunk egy szépet: igaz, nem volt az a hej’ de nagy, talán százharminc kilós lehetett, de lett belőle szalonna, kolbász, egyéb füstölthús annyi, hogy még jó ideig kitart.

ZÜG A FENYVES, tiszta levegőjű szele meglobogtatja kerítésnek támaszkodó kezünk kabátujját. Fent, messzebbről kakukk kiált, hangjára ráfigyelünk, és Mag István sajnálkozva állapítja meg, hogy egyetlen fillér sincs elhordott nadrágja zsebében. Pedig, miként bizonygatja, a fáma szerint az járja, hogy akinek a szép madár első hangjának hallatakor van valami pénz a keze ügyében, akkor nem lesz szűkös az esztendője. Ennyiben maradunk...

Lefelé ballagunk a kert végéből a házhoz, s közben a barna arcú, szikár ember elmeséli élete történetét.

— ötvenhét októberétől dolgozok az ötvözetgyárban. Előtte a Zabari Állami Gazdaságban volt munkám, de, hogy az megszűnt, s helyén tsz alakult, jobbnak láttam biztosabb megélhetés után nézni. Mert tudja, amikor jó évünk volt, úgy hozta az időjárás, nem panaszkodhattunk a pénzünkre. De, ha nem, hát akkor csinálhattunk akármit is, látástól vakulásig, még rendes mulatságra sem futotta a zárszámadáskor. így

lettem hát gyári munkás. És nem bántam meg.

— Pedig a friss levegő, a napsütés után furcsa lehetett a kezdet...

— Egyrészt igen. De tudja, mi ennek a munkának a kimondhatatlan előnye? Hogy letelik a nyolc óra és aztán azt teszi az ember, amihez kedve van, ami a családnak hasznos. Én, ne vegye ezt szép szónak, az első pillanattól megkedveltem a gyári munkát. Pedig hol kezdtem... Segédmunkát végeztem elsőként, aztán hat hónapig a kő- törőnél voltam, s csak aztán kerültem a kohóba, az egyes kemencéhez. Ott húztam le tíz évet. Hatvanhéttől a kettesnél vagyok brigádvezető, a petőfiseknél. Négyszer voltam már kiváló dolgozó, most meg, nem olyan régen, április 4. tiszteletére megkaptam a Kohászat kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést.

— Hogy telt el ez a huszonhat év?

— Mintha észre sem vettem volna: szaladt. Egyetlen napot sem hiányoztam, s bár néha elég gyengének, megviseltnek éreztem magam, nem maradtam otthon. Mindig bevitt a munkahelyre az akaratom. Mert, ha valaki szereti, amit csinál, ahhoz ez kell: kitartás, akarat, valamiféle csakazértisség! A tüdőm rendben van, jó erőt is érzek még magamban, de a lábaim bizony, már akadoznak-bot- ladoznak. De csak megtartanak még négy évig, mikor nyugdíjba megyek.

LEÜLÜNK pihenni a ház előtti kispadra, s miközben eszünkbe jut cigarettára gyújtani, az alattunk elterülő tájat pásztázza tekintetünk. A hegygerinc mögül felfelé tör az ötvözetgyár kohójának füstje....

Karácsony György

Cement helyett

A Novoszibirszkben közelmúltban felépült panelházak külsőleg semmiben sem különböznek a mellettük álló többemeletes épületektől. Az új lakók sem találnak semmi eltérőt a korábbi panellakásokkal szemben sőt, sokszor még az építők sem tudják, mi a különbség a felhasznált új és régebbi építőelemek között. Ma még csak a szovjet kutatók tudják, hogy a mindennapos használat során milyen előnyökkel rendelkezik a cement nélkül készült építőelemek alkalmazása.

Cement nélküli építkezés?

— Igen, ez a lehetőség ma már gazdaságosan hasznosítható realitás — mondja Alek- szandr Bezverkij, a műszaki tudományok kandidátusa, a szibériai lakó- és középületek kísérleti tervezőintézetének osztályvezetője.

A cement mind ez ideig az építkezések nélkülözhetetlen eleme. A legkisebb házak felépítésétől a legnagyobb beruházásokig a cement alapvető fontossá gú építőanyagként szerepel. S bár a Szovjetunióban egész iparág foglalkozik cementgyártással, még mindig nem elég a gyártott mennyiség. Ezért különösen fontos a cementet helyettesítő — bőségesen rendelkezésre álló alapanyagokból készülő — kötőanyagok előállítása. A kutatások során elsősorban r. kanszk-acsinszki barnaszénlelőhely salakját vették figyelembe. A barnaszénből és a feketeszénből keletkezett salak meghatározott mértékű keverésével, feldolgozásával olyan anyagokat sikerült elő— salakbelon

állítani, amelyek műszaki jellemzőiket tekintve semmiben sem maradnak el a különféle betontípusoktól.

A kőszén salakból készült keramitsalak betonkerítéseket már több mint 10 éve alkalmazzák Novoszibirszkben. A házgyári elemek gyártásánál a hőerőművekben mellék- termékként keletkező salakot hasznosítják.

Egyetlen novoszibirszki hőerőmű évente 300 ezer tonna meddőt termel. Ezek elszállítása, a meddőhányók területének biztosítása több millió rubelbe kerül. A salakból „cementet” előállító berendezés gyártási költségei megközelítőleg azonosak. De ezek üzembe helyezésével csökken a meddőhányók által elfoglalt mezőgazdasági területek mértéke, jelentősen csökkennek a szállítási költségek, a salakbeton kötőanyag alkalmazásával az építkezési költségek mintegy tizedével csökkennek.

A salak nemcsak a panelek gyártásához hasznosítható, de kiváló kötőanyag a bonyolult lépcsőfeljárók gyártásánál is. A novoszibirszki gyár eddigi tapasztalatai szerint az így készült építőelemek semmivel sem maradnak el a cement felhasználásával készült elemek mögött.

A salakbetont ma még nem használják fő tartószerkezetek gyártásánál, de talán már a közeljövőben megépülnek azok a lakóházak is, amelyeknél az alaptól a padlásig minden panel, minden építőelem salakbetonból készül.

o. k.

Metró épül Havannában

A kubai fővárosban az 1986—90-es ötéves terv folyamán megkezdik a metró építését. Az első szakaszokat 1991—95 között helyezik üzembe. Havanna fejlesztésének hosszú távú perspektivikus terve, melyben a közlekedési problémák megoldása a

hét elsőrendű fontosságú pont egyike, 2000-re egy 30 kilométeres metróhálózatot irányoz elő.

A metró vonalai elsősorban a belvároson túl és a külvárosokba fognak utasokat szállítani.

NÖGRAD - 1983. április 23., szombat 3