Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

BEMUTATJUK: Táncfórum Budán Budának ama részén, ame­lyet egykor Vízivárosnak ne­veztek, szép, barokk és copf stílusú polgárházak karéjá­ban, a Corvin tér északi ol­dalán áll a budai Vigadó. Az Árkay Aladár és Kalina Móric tervei alapján 1900- ban emelt épületben műkö­dik napjainkban a Népműve­lési Intézet. S ez a székháza éppen harminc év óta az Ál­lami Népi Együttesnek. Az együttes beváltotta az alapító koreográfus, Rábai Miklós elképzelését; szándéka az volt, hogy tárják fel, te­gyék világszerte közkinccsé a magyar néptánchagyományt. Es harminckét éves fennállá­suk folyamán több kontinens negyven országának számta­lan színpadán arattak ferge­teges sikert; Pekingtől Moszk­váig. Londontól Név/ Yorkig, Rio de Janeirótól Párizsig — több mint háromezer-ötszáz fellépés, ötmillió néző tap­solta meg a közel 150 tagú társulat produkcióit. A legis­mertebb műsoruk az Ecsferi lakodalmas, amelyet hösszű évek óta lehetetlenség ki­hagyni a repertoárból. Rábai 1974-ben bekövetke­zett halála ceruzát vont az együttes múltja és jövője kö­zé; de új erők hoztak friss pezsgést, új tervek, koreográ­fiák sokasága született. Az Állami Balettintézetben nz utóbbi esztendőkben már néptáncosképzés is folyik. A folytonosság biztosított. Az Állami Népi Együttes külföldi kötelezettségeinek sokasodásával csökkent a bu­dai Vigadó kihasználtsága. Nemrég korhűen restaurál­ták, korszerű világítás- és hangtechnikával szerelték fel a 280 nézőt befogadó színház- termet. Falait iparművész ter­vezte dekoráció szépíti, ké­nyelmes zsöllyéit mohazöld bársonykárpit teszi otthono­sabbá, egyben ünnepélyeseb­bé. Ez a körnj’ezet már mél­tónak látszott egy remei: el­A budai Vigadó épülete gondolás megvalósításához Is. És három éve megszületett a Budai Táncfórum. Nemrég bizonyította be el­ső ízben Budapesten megren­dezett Interoalett ’73, hogy milyen friss impulzusokkal gazdagodnak a közös prog­ramban bemutatkozó hazai és külföldi együttesek. Aligha kell bizonygatni, hogy ko­runkban hatványozottan lét­jogosult egy olyan táncfórum, ahol a szakemerek — koreog­ráfusok, táncosok, kritikusok — és a nagyközönség minél többféle tánckísérettel, és ki­érlelt irányzattal ismerkedhet. „A tánc tolmács nélkül Is mindenki által érthető” — mondta Rábai. Ám amióta ki­derült, hogy a táncművészet nem térhet ki a súlyos egyé­ni-társadalmi tartalmak adek- vát — és csakis a tánc által kifejezhető — közreadásának feladata elől, tudjuk: ez a tánc már kevésbé közérthető. Márpedig minden művészeti ág célja, hogy minél többek­hez szóljon, minél érthetőb­ben, átélhetőbben. A Budai Táncfórumnak nincs önálló társulata. Célja nem a szériás előadások so­kasága, hanem a minél több és minél többféle program felsorakoztatása. Itt ismerhette meg a Buda­pesten élő és idelátogató kö­zönség a Pécsi Balettet, a Győri Balettet. Nyilvánossá­got biztosít a táncfórum az ország színházi tánckarainak néptánc együtteseinek. Egy kiragadott, de tarka felsorolás is érzékelteti az elvet: a közfigyelem ébren­tartásáét, az új intonációk fel­mutatásáét. Láthattuk a tánc­fórumon a Népszínház és a néphadsereg közös tánckarát, az Állami Balettintézet vizs­gázó növendékeit, egy fővá­rosban először szereplő főis­kolás amatőr együttest. Min­dennapi gyakorlatától lénye­gében különböző bemutatót tartott a Fővárosi Operett­színház tánckara. Egy pesti éjszaka címmel a Maxim Va­rieté, a Moulin Rouge és a Jeszenszky jazz'oalett kapott lehetőséget képességei felvil­lantására. A szelekciót a Ma­gyar Táncművészek Szövetsé­ge végzi — az • utolsó szó azonban mégis a rivaldák előtt mondatik ki, a szakma képviselői, és a tánckedvelő közönség által Péreli Gabriella ROBERT ROZSGYESZTVENSZKIJ ARS POETICÁJA „Ä földi élet a tét" A költő nagy hírnévnek ör­vend. Robert Rozsgyesztvensz- kij eddig negyven verseskö­tetet jelentetett meg, a Szov­jetunióban kiadott könyveinek összpéldányszáma csaknem kétmillió. Ütja egyenes volt az iroda­lomig, nehézségek néküli. Az irodalmi főiskola huszonkét éves diákja már a Szovjetunió írószövetségének tagja. Ma negyvenkilenc évesen emberi és alkotói érettségének kor­szakát éli. Az izgatja, ami az emberiség millióit. — Kétszáztíz lépés című versében, amelyért a Szovjet­unió állami díját kapta, arról vall, hogy legnagyobb versét nem sikerült még megírnia. Ma mi izgatja a legjobban? — Elsősorban az emlékek. Gyermekkoromat a második világháború égette meg, bár én a golyók sivításából, a bombák robbanásából semmit sem hallottam. Emlékszem, alig tudtam visszatartani könnyeimet frontra induló apám előtt. Az öreg postás bácsi csoszogó lépteit Is hal­lom még; nem tudtuk, mit hoz, örömöt vagy bánatot. Emlékszem arra, mennyire vártuk a győzelmet, és arra a határtalan boldogságra, ami­kor eljött — 1945. május 9-én. — Melyik verseit tartja a legfontosabbaknak? — Nem tudom. Talán a Rekviem... Büszke vagyok rá, hogy a Nagy Honvédő Hábo­rú hőseinek emelt sok em­lékműre e versből idézett so­rokat véstek. Rozsgyeszt.venszkij Rekvi­emjét szinte katonai eskünek tartják. A neves szovjet ze­neszerző, Dmitrij Kabalevsz- kij zenét írt a vers soraira. A művet számos európai or­szágon kívül Japánban is előadták már. — A Kétszáztíz lépés, úgy érzem, az ön ars poeticája. — Meglehet. Olyan gondo­latokat fogalmaztam meg ben­ne, amelyek mindig érdekel­tet Mai életünkről, a múlt­Robert RozsgyesztvenszkiJ ról és a jövőről, emlékezés és álom keveredik benne. Mind­nyájunknak a korral szembe­ni felelősségéről szól, amely­ben élünk. Nehéz időben élünk, habár meggyőződésem, hogy könnyű kor a földön so­hasem létezett, és nem is fog. Egyszer a Vörös téren figyel­tem a Lenin-mauzóleum előt­ti díszőrségváltást, és akkor találtam meg e Vers gerincét, fő motívumát — azokat a lé­péseket, melyek egységes egésszé fogják össze a verset, a múltat és a jelent. — Megdöbbentő szám ol­vasható benne: a világon ti­zenöt tonna robbanóanyag jut egy emberre... — Két évvel ezelőtt egy UNESCO-közleményben fe­deztem fel ezt a borzasztó statisztikai adatot. Ma ez a szám bizonyára magasabb, addig fog növekedni, amíg az ész nem diadalmaskodik, amíg meg nem értik, hogy maga a földi élet a tét. Gyak­ran hallom nyugaton, hogy egy költőnek, úgymond, nem Illik politikával foglalkoznia! Ügy gondolom viszont, hogy a költészet nem tűri a közöm­bösséget, ma egy költő sem nélkülözheti közéleti tempera­mentumát. — ön vezeti a szovjet te­levízióban a Dokumentális képernyő című műsort, amely a legnépszerűbb adások közé tartozik. Mikkel foglalkozik benne? — Ez a műsor társalgás az emberekkel az őket érdeklő eseményekről. Egyáltalán nem törekszem különleges témák kiválasztására. A tévészer­kesztőkkel együtt kiválogatjuk az emberközeli kérdéseket. Emberi sorsokat mutatunk be. Számomra mindig vonzó a kezdet: az élet első pillanata, a munkába állás, az első sze­relem. Vagy például a biza­lom... a tradíciók átadása, a ma és holnap. És az az örök téma, amelyről már beszél­tem: az emlék, az emlékezés. RozsgyesztvenszkiJ egyik legkedvesebb műfaja a dal: népszerű szerzők zenésítették meg őket. Most jelent meg a Beszélgetés a dalról című könyve, amelyben szükséges­nek látta elméletileg is ér­telmezni ezt a műfajt. — Mivel magyarázható ki­tartó érdeklődése a dal iránt? —' Az igazi dal hozzátarto­zik az életünkhöz. A dal szü­letésétől haláláig végigkíséri az embert. A dalba belefér az egész emberi élet, a nehéz, az örömteli, a keserű, a boldog. Számomra ezért annyira ko­moly dolog a dal. Milyennek ítéli saját eddi­gi életművét? — Tudja, nekem csak a megírás pillanatában tetsze­nek az írásaim. Azután mind kevésbé. Gondolkodom, ho­gyan lehetett volna máskép­pen, jobban, pontosabban, ki­fejezőbben megcsinálni. Sokat dolgozom: verseket és dalo­kat írok. Nem találok ki semmi különlegeset. Egysze­rűen csak élek. Valentyina Zsegisz ÜJ MYVEK Gábor György 1958-ban elő­ször, majd azután többször megjeiont összeállítása (Gon­dolatok könyve) óta nem je­lent meg nálunk aforizma­gyűjtemény. Gábor György csak francia szerzőket vett fel gyűjteményébe — jórészt sze­mélyes érdeklődése alapján főleg francia gondolkodókat. Kristó Nagy István évtizedes gyűjtőmunkával egy egészen nagyszabású gyűjteménnyel rukkolt ki a közelmúltban. Bölcsességek könyve. Aforiz­mák, szállóigék címmel bocsá. tóttá ki ezt a közel 700 ol­dalas gyűjteményt a Gondolat Kiadó. A rendszerezés első kötete, és csak 1800-ig élt szerzőket tartalmazza. A kötet kronologikusan sorolja fel az ókor, középkor s az azt követő évszázadok legértékesebb gon­dolatait. Az aforizma vala­mely életbölcsességet, igazsá­got, elmésséget kifejező tömör, szellemes mondás, amelyet szí­vesen idézünk, s néha kérked­hetünk is vele olvasottságun­kat, jó memóriánkat fitogtat­va — hasonlít a közmondás­hoz, azzal a különbséggel, hogy az aforizma szerzőjét mindig ismerjük. Kristó Nagy István gyűjteményéhez gaz­dag apparátus járul: a források megjelölése, név. és tárgymu­tató, amely rendkívül könnyű, vé és kellemessé teszi a' kö­tet használatát, hisz általában egy-egy tárgyakhoz, gondo­latkörhöz keresünk egy-egy tömör megfogalmazást. Ke­reshetünk olyan kedvelt személyekről is, mint például az anyós: „Békességről — míg anyósod is él — sose álmodj!” (Juvenalis). Idézhetnénk a gö­rög bölcseket, vagy a Biblia egy-egy mondatát, Shelleyt, vagy Chamfort bölcsességeit. A kötet a „gondolkodó és író magyarokat” is számba veszi, bőséggé} például Széchenyi Istvánt: „Az ember élete két részbe! áll. Az elsőben remény­iünk egy boldog jövőt; a má­sodikban bánkódunk elköve­tett hibáink felett. E két idő­szak között alig marad egy percünk a csendes, boldog él­vezetre.” Kristó Nagy István összeállítása természetesen nem egy szuszra való olvasás­ra készült, sokkal inkább la­pozgatásra, forgatásra és tű­nődésre elmúlt századok gon­dolatai felett. A régi magyar múltba kala­uzol el bennünket Zolnay László könyve. Az elátkozott Buda — Buda aranykora ko­rábbi írásaink egy kötetbe va­ló gyűjtése, Zolnay könyvét elsősorban az különbözteti meg a hasonló régészeti, történel­mi tárgyú művektől, hogy anyagának enciklopédikus gaz­dagságán túl páratlanul élet- és emberközeli. Leírásai ér­zékletesek, szemléletesek, alak­jai elevenek, úgy érezzük, mintha magunk is ott lennénk a budai középkor eseményei és emberei között. Történetei­nek szereplői papok, polgárok, nemesek, tudósok, szegények és gazdagok, akiket munkájuk, szórakozásuk közben ismerünk meg egy budai udvarházban, egy piacon, vagy egy fürdő­ben. Történetisége mellett és ellenére élvezetes olvasmány. Alig ismert tényekkel, törté­nésekkel a középkori magyar főváros és lakóinak életével ismerkedhetünk meg benne. A Hereditas-sorozatban alig jelent meg új mű az utóbbi időben. A korábbiak Dienes A honfoglaló magyarok. Sza­bó A kef'ák Magyarorszá­gon, a legutóbbi: Kovács A bronzkor Magyarországon — ugyancsak nagy sikert arat­tak. A Corvina Kiadó egyik legízlésesebb . sorozatainak egyike. A kor széles körű és tudományos ábrázolása, bemu­tatása mellett igen gazdag képanyaga tette kedveltté e sorozatot nemcsak a szakem­berek, de az érdeklődő nagy- közönség körében is. Fritz Je­nő a Pannonok évszázadé-1 dolgozta fel a sorozat számára Fontos korszakváltás a római birodalom történetében 193. Ekkor győzött az évekig tartó polgárháborúban Septiniius Severus, az őt támogató pan- nóniai és Duna-vidéki légiók­kal. Ekkor emelkedett föl a pannóniaiak csillaga. A csá­szári kedvezések virágkort hoztak a Duna mellé, kultúrát, békét, új építményeket, palo­tákat és fürdőket, melyek rom­jait még ma is megcsodáljuk. A severusi virágkort azonban alig négy évtized múltán sú­lyos gazdasági bajok árnyé­kolják be, majd a politikai bajok nyomására valósággal csatatérré változott a Duna mente. Gótok, frankok kalan­doztak erre, s a békét az öl­döklés váltotta fel. Fritz Je­nő Pannónia történetét dol­gozta fel 193 és 284 között, ezt a rendkívül mozgalmas és ese­ményekben gazdag időszakot, a nagyszabású építkezések és kulturális felemelkedés idő­szakát. s a hanyatlását. Az ízléses kiállítású kötethez igen gazdag képanyag járul. Szverdlovszki lelet Az 1789-es francia forra­dalom első hetének egyedi dokumentumaira bukkantak Szverdlovszkban (OSZSZ- SZK). A gyűjtemény poli­tikai pamfletteket, forradal­mi kiáltványokat tartalmaz. „Az emberi és polgári jo­gok”, valamint „A francia állam polgárainak nyilat­kozattervezeteit”, cikkeket a Bastille várbörtönről, és más anyagokat is. Megvan a korszak néhány újságja is, összekötve. A gyűjteményt az uráli állami egyetem könyvtárá­nak ritka könyvekkel fog­lalkozó osztályán dolgozó A. G. Moszin fedezte fel. Hogy ki állította össze az anyagot, mikor és hol kö­tötték össze? Erre a kérdés­re eddig még nem sikerült válaszolni. 8 NÓGRÁD - 1983. április 16., szombat Zelei Miklós: Mindennapi világvégünk mintha a föld forgott volna alatta a zsúfolt busz úgy haladt előre rángatva rázva és mire elhagyta forró ablakaira kenődve látszott az utca hullámos házsora s kandiszekrényben párolgó tömeg Odaragadt tekintetünk lássuk a jelenlétünket amint eltemet egy templom olvadó falához érve nem tudom ki volt keresztet vetett s a délutáni fényből testet öltve az autók és izzó motorok között ■ mezítlábas ősz isten lépkedett s láttuk városunkat felhői fölött Zala György, a millenneumi emlékmű alkotója Zala György 125 esztendő- a hozzá igyekvő sugárutak- vei ezelőtt, 1858. április 16-án kai. Árpád fejedelem szobor­született. Budapesten a min- csoportját élete főműveként tarajziskolában folytatta ta- Zala György mintázta. Az nulmányait, később a bécsi oszlopokra került nagy bronz- E. Helmer pallérozta tehetsé- csoportok a Háborút és a gét, végül a müncheni akadé- Békét, a Tudást és a Dicsősé- mia hallgatója lett. Mintázni get, a Munkát és a Jólétet tökéletesen megtanult, ez lát- szimbolizálják, a kolonnádok szik minden művén, még ak- réseiben királyaink, történei­kor is, ha eszményei ma már mi személyiségeink portréi olykor meghaladottnak tűn- láthatók, évszázadaink törté­nek. Első fontos műve a Mária néseit domborművek jelení- Magdolna, 1884-ben keletke-. tik meg. Ez a tér a mai eszmé- zett, ma a Nemzeti Galéria nyeinkhez képest kétségtele- őrzi. Iskolát teremtett az ara- nül konzervatív, de Európa di Szabadság-szoborral, me- más ilyen jellegű terveivel lyet Huszár Adolf kezdett el állja a versenyt pomnát és faragni, Zala fejezte be 1889- méltóságot sugall... E méltó ben. Ez a stílus lett később külalak is hozzájárul ahhoz, honos a világháborús emlék- hogy ez a tér ma szabadság- művek készítésénél. Jeles mű harcos elődeink hősi terévé Ligeti Antalról készült port- magasztosult, ahol ünnepe- réja, de az igazi tett a mille- inken állami szerveink ko- neumi emlékmű, melyet pá- szorúznak, s minden jelentő- lyázat nélkül 1894-ben kapott sebbb külföldi delegáció is el­feladatnak, s melyen közel helyezi virágait, harminc évig dolgozott az Figyelemre méltó a nagy­építész Schidanz Alberttal, körösi hősi emlékműve, De- A Hősök tere a magyar his- ák Ferencről mintázott szege- torizmus nagy emléke, mely di portréja, és az esztergomi a kolonnádokban számba vette székesegyházba került arcmá- Bernini Szent Péter székes- sa Csernocli János heroegprí- egyház előtti barokk terét és másról is. a párizsi Étoille központúságát Losonci Miklós A millenneumi emlékmű

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom