Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)

1983-03-11 / 59. szám

A „szakasztás” napjainkban Tisztuló profil — tisztuló pályatűkör? Néptánc -|- népművelés — táncház Szécsényi szakközépiskolások között A magyar nép táncainak tanulása és előadása kétirá­nyú művészi tevékenység. A táncegyüttesben —, mint önként vállalt közösségben — a táncos önnön belső gondo­lat- és érzelemvilágát adhat­ja vissza a tánc során. Az összegyűjtött eredeti tánc­anyagot saját vérmérséklete, tehetsége szerint formálhatja újjá, mindamellett alkalmaz­kodnia kell a tánc kötött szer­kezetéhez, ritmusvilágához, motívumkincséhez. Hasonló szintetizáló alkotói tevékenység a koreográfusé is, amikor az eredeti tánc­motívumok sajátos nyelvén mindennapi életünk bonyo­lultságát próbálja meg szín­padra fogalmazni. Mindkét esetben lezajlik egy olyan folyamat is, amiről kevesen vesznek tudomást, illetve, melyet nem jelentő­ségének megfelelően értékel­nek. Nevezetesen, hogy a táncok elsajátításával párhu­zamosan, a közösség tagjai megismerik népi kultúránk összetevőit. .(Például a nép­tánc és a népszokás, népi hiedelemvilág kapcsolatait.) Egy táncfolyamat elemzése­kor feltétlenül tudatosulnia kell, hogy nem légüres tér­ben mozgó „valamiről” van szó, hanem különböző korok művészeti irányzataival szo­ros kölcsönhatásban álló foly­tonos megújulásról, fejlődés­ről. A néptánc tehát egyfe­lől egy szőkébb közösség mű­veltségét, történelmi szemlé­letét, ízlését gazdagítja, for­málja, másrészt a színpadi előadások során — a koreog­ráfiák közvetítésével — ugyan­ezt juttatja el a tömegekhez. A fentiek alapján megálla­píthatjuk, hogy a néptánc, mint a folklór egy ága, sajá­tos közlési rendszerével, nyelvezetével, sokrétű, gaz­dag ismeretanyag közvetíté­sére képes. * Eléggé elterjedt napjaink­ban a „táncház” kifejezés. El­sősorban a városban élő fia­talok kedvelt szórakozási le­hetőségeként tartják számon. A néptánc iránt vonzalmat nem érzők azonban keveset, olykor semmit sem tudnak a táncház lényegéről. Mielőtt a táncházat a köz- művelődés tükrében vizsgál­nánk, szükséges néhány sort lejegyezni a táncház eredeti funkciójáról, közegéről. A „táncház” a paraszti kul­túra táncalkalmainak egyik formája volt —, elsősorban az erdélyi mezőségben. Egy­kori elnevezései, „tánc”, „egy- pár”, „szakasztás” stb. A falu fiataljai íratlan, de szigorú szabályok szerint táncoltak végig egy rendet egy lánnyal. A táncrend itt öt-hat táncfajta meghatározott sorrendjét jelenti. A hagyo­mány szigorú szabályai pe­dig arra vonatkoznak, hogy „táncba” csak egy meghatá­rozott korosztály mehetett, ők is a falunak csak azonos részéről, például az alvégről, vagy — az erdélyi elnevezés szerint —, valamelyik „szeg”- ről. Más szegbeli lányok még vendégként sem fordulhattak meg a falu túlsó végének tán­cán. E szórakozásra nyáron ál­talában egy üres csűrt, telen­te pedig lakóházat vettek igénybe. A zenészek kifize­tésére és ellátására „petróle- umpénzt" szedtek. ''Ennek költségét a fiúk állták, az étel­ital összeadása és felszolgálá­sa viszont a lányok kötelessé­ge volt. Természetesen a ko­rabeli táncházaknak is lénye­ges eleme volt a kapcsolatte­remtés. Az azonos szegbeliek itt beszélték meg ügyes-bajos dolgaikat és persze gyakran vált a táncház párválasztás színterévé is. Mit ad ma az „egypár” a táncolóknak? Miért pont a mezőségi táncrend szolgál a legtöbb táncház alapjául?... Az erdélyi magyar táncok egyetlen más vidék táncaira sem hasonlítanak. Ugyanak­kor összefoglalóan tartal­mazzák a Kárpát-medencére jellemző jegyeket. Dr. Martin György így ír erről: „A pa­raszti tánckultúra lehetősé­geinek keretén belül a leg­magasabb fokra jutott el anél­kül, hogy leglényegesebb — az inviduális műfajokra jel­lemző — jegyeit elvesztette volna. A mezőségi táncok emellett látványosak és arány­lag könnyen megtanulhatók”. Napjaink városi táncház­mozgalmával szorosan ösz- szefonódik a Bartók és a Bi­hari táncegyüttes neve. A táncra alkalmas zenét legelő­ször a Sebő-együttes sze­rezte, gyűjtötte, dolgozta fel és terjesztette, illetve ők „ne­velték ki” az időközben or­szágszerte megszaporodott táncházak népzenei együtte­seit. A táncházaknak legtöbb helyen a művelődési intéz­mények adnak otthont és ezekben kezdettől törekedtek arra, hogy a táncok megta- níitatásán túl, más ismeret- anyagot is adjanak a fiata­loknak. A táncházak programjában ma is gyakran találunk nép­rajzi előadásokat, népművé­szeti bemutatókat. A táncház a népművészet ifjú mesterei­nek is lehetőséget nyújt arra, hogy alkotásaikat megismer­tessék. A tánc szüneteiben falusi mesemondókat hall­gathatnak a pihenő tánco­sok, egyes tánctípusokról rö­vid ismertetők hangzanak el, filmvetítések elevenítenek fel kihalófélben levő népszokáso­kat stb. A tanulás, az ismeretgya­rapítás — ebben a formában — nem kényszer, a tanítás­nak sincs „tankönyv íze”. Az önmagunk kifejezését segítő tudás, a maga természetes kö­zegébe, kötetlen formában válik műveltségünk kitöröl­hetetlen részévé. A táncházban — a diszkó­val ellentétben — a megfe­lelő világítás, a dohányzás, mellőzése, a tánc közbeni kö­zös dalolás megfelelő érzel­mi kapcsolatok megteremté­sét teszi lehetővé. A tánc lényegéből fakadó oldottság, felszabadultság termékeny talajt biztosít a szemlélet- mód, az ízlés fejlesztésére. < Oszvald György Régi népi hangszerek kiállítása Miskolcon a i Borsod-Mis- kolci Múzeum kiállítótermé­ben „Régi né­pi hangsze­rek” címmel kiállítás nyílt március 3-án. A tárlaton be­mutatott hang­szereket az or­szág különbö­ző gyűjtemé­nyeiből válo­gatták össze. A képen: A kecskeduda egy részlete. Miskolcon „Elvétve hallani még olyat a szülőktől: a gyerek tanára úgy ajánlotta ezt az iskolát, hogy állattenyésztő lehet, érettségit is kap, könnyebben lesz állatorvos, agronómus be­lőle, mintha gimnáziumba megy. Pedig néhány éve a középiskolai osztályok profil­ja letisztult, a gépekre álltunk át. Aki ide jelentkezik, mező­gazdasági gépszerelő, állattar­tó telepi és növénytermesztő gépész lehet a négy év után, vagy a szakmunkásképző ta­gozaton állattenyésztő, három év alatt”. Kiss Gyulát, a szécsényi Nógrádi Sándor Mezőgazda- sági Szakközépiskola és szak­munkásképző igazgatóját a félévzárás után kerestem meg, hogy az idei beiskolázási ered­ményeikről érdeklődjek. Meg­lepően jó kép rajzolódik ki. — Régen volt ilyen jó tan­évünk, illetve félévünk. A há­rom első osztályba 113 gye­rek jelentkezett — az állat­tartó telepi gépész szakra fe­lerészt lányok — és szeptem­bertől mindössze heten hagy-' ták itt az iskolát. Az elsősök beilleszkedése jól sikerült. Bár félévkor volt néhány bukás, a bukottaknak sem áll szán­dékában, hogy máshová men­jen, inkább azt ígérik, javí­tani fognak. Bacsa Mihályné igazgató- helyettes, pályaválasztási fe­lelős egy nagyon fontos dol­got fogalmaz meg. — Csak-csak tudják már, mit nyújt ez az iskola, mire készít fel, milyen képessége­ket, érdeklődést kíván a szak­ma jó elsajátítása, megszere­lése. Sokkal kevesebben jön­nek kényszerűségből, de kö­zülük többen menet közben megkedvelik a munkát. Aki nem — hát az kimarad, mint, ahogy az a hét fiatal. — És, akinek a tanulmányi eredménye nem megfelelő? — Marad egy megoldás a gépszerelőknek: átmehetnek a hároméves szakmunkásképző Ha az emberek ingben jár­tak, ő zakót hordott; ha má­sok zakót viseltek, ő ballon- kabátot vett föl; ,ha az embe­rek ballonkabétot öltöttek, ő nagylcabátot húzott, és így in­dult útjára. A piacra. Komótosan sétálgatott a sátrak között és megállt _ a mézet kínáló stand előtt. Hosszasan nézegette a teli üvegeket. — Milyen a méz? — kér­dezte. — Kitűnő — válaszolta az ártatlan termelőszövetkezeti lélek. — A kitűnő általánosan hangzik. Milyen méz? — Valódi — javította ki magát a termelőszövetkezeti írus. — A valódi semmit sem je­lent. Miből van? — Akácból — válaszolta az eladó. tagozatra. De igyekeznek benn­maradni inkább. 1 Mit mondanak választásuk­ról, közérzetükről maguk az elsősök? EJőször a legnép­szerűbb osztályból, a túlje­lentkezés után kialakított me­zőgazdasági gépszerelőből kér­deztem meg három fiatalem­bert. CserVenák Zoltán Szügy- ből került ide, kollégista. — Első helyen ezt jelöltem meg. Közepes körüli átlaggal végeztem az első félévet. Körülbelül azt kaptam, amit vártam: valóban azok a tár­gyak a legnehezebbek, amik­től tartottam, olyan a szigo­rúság, amire számítottam. A kedvencem az anyagismeret. Tőzsér Árpádnak Nógrád- szakálban többen „súgták”, hogy ide jelentkezzen. A ta­pasztalataik alapján tanácsol­ták ezt, és eddig nem volt oka megbánni. — Őszintén megvallom, egy­némely tárgyból erősítenem kell a jövőben, ha helyt aka­rok állni és nemcsak a .ket­tesre pályázni. Nem könnyű a matek, van követelmény az anyagismeretben és a többi szakmai tárgyban is... Eredetileg tengerész szere­tett volna lenni Kriston István, aki Salgótarjánból ment Szé- csénybe. Szülei józan taná­csa: ha. ez a vágy netalán megmarad a későbbiekben, akkor üsse kő, de most _ ta­nuljon meg egy tisztességes szakmát. — Négyes voltam félévkor, a terveim között szerepel a továbbtanulás. A gépészmér­nöki pálya vonz. A tengerre már nem gondolok olyan ko­molyan. Jó itt lenni, remekül összerázódott osztály a miénk. Bár heten buktak félévkor, egyikük sem akar átmenni a szakmunkástanuló osztályba. Majd segítünk a javításban! Kíváncsian várom a lányok vélekedését, gyanítva, köztük több a kényszerpályás, aki jobb híján jött csak állattar­tó telepi gépésznek. A har­Jordan Popov; Gyönyör — Én hársmézet keresek. Ha az árus azt válaszolja, hars, a különc figura meg­jegyzi, hogy gyógymézet ke^ rés. Napnál is világosabb, ha a méz gyógyfüvekből készült volna, a különc alak napra­forgómézet kér, ha naprafor­góból készült volna, ő akác­mézet akar. Ám ha mégis rendelkezésére állt a keresett méz, a beszélgetés tovább hú­zódott. — Ha gyógymézet akarsz, hát tessék gyógyméz — mond­ta az ártatlan lélek. — És biztos vagy benne, hogy ez tiszta gyógyméz? ,— kérdezte gyanakodva a különc. — Hát persze — felelte az árus. mincnégy fős osztályból a fe­le lány. Aki először nyilatko­zik, Vadema Tímea Salgó­tarjánból, éppen azok közül való, akik ellenpéldát képvi­selnek. — Első helyen jelöltem ezt, nem mondhatnám, hogy vég- , szükségből, érdekel a szakma. A jegyeim hármas-négyes kö­zött mozognak. Nagyjából azt hozta az iskola, amire gon­doltam, nem rajzoltam ideális képet magam elé, úgy tűnik. Velencei Anita Szalmatercs- ről már más eset, kevésbé egyértelmű a helyzete. — Az egészségügyi, a keres­kedelmi után harmadsorban jelöltem a mezőgazdasági szakközépiskolát. Azért ne rj érzem mégsem kényszermeg­oldásnak, mert közben na­gyon megszerettem. Sajnos, több tárgj’ból elégtelen lett az eredményem — hajtanom kell a bennmaradásért! Há­rom leány és egy fiú már ki­maradt év elejétől —, mi a többiek már együtt szeretnénk tanulni a továbbiakban. A nagylóci Dénes Melinda az óvónőképző után, máso­dikként gondolt erre a szak­mára. Nem bánta meg. Amikor elköszönnek, egy kérdés ott motoszkál bennem: vajon véletlen-e, hogy egyi­kük sem megyén kívülről jött, pedig Nógrádon kívül Fejér, Komárom, Pest, Heves megye is a beiskolázási körzetbe tar­tozik. Ma még talán nem gond ez, de a jövőre is gon­dolni kell, néhány évfolyam után ritkulni fognak az ál­láshelyek. Jelenleg a 392 fős diákságból mindössze 21 fia­tal ’ más megyebeli. Az ősszel elkezdett tudatos pályavá­lasztási munka nyomán jövő­re talán módosul a helyzet. És azt szeretnék, akik mos­tanában töltik ki a továbbta­nulási lapokat, azok között minél többen legyenek, akik örömmel, érdeklődéssel és meggondoltan ide pályáznak. G. Kiss Magdolna — Én értek hozzá, de te; bátyuska, még a valódi mézet sem tudod megkülönböztetni a szilvalekvártól. — Hogy én ne tudnám? — mérgelődik az eladó. — Har­minc éve foglalkozom kaptá­rakkal, bátyuska. .. — De ki is pusztultak ne­ked — szakította félbe kár­örömmel a különc. — Miután kipusztítottad a kaptárakat, ide küldtek mézet árulni. Ekkor az egészséges fiatal mézárus idegei felmondták a szolgálatot, és ingerülten ká­romkodni kezdett, rámutatott az üvegekre, és az öklét ráz­ta. A különc figura ilyenkor 'eloldalgott, és egy közeli sá­tor mögött megbújva örvende­zett a hatásnak. Szerette bosszantani azokat, akik mézet keverhetnek. Ki nem állhatta az édessé­get. Fordította: Adamecz Kálmán KOSSUTH RADIO: *.27: ..Naprakészen” 8.37: A stuttgarti kamarazenekar, két Pérgolesi-concertót játszik. 9 0s- „Vár egy új világ...” 9.33: Ki látszik körbe? 10.05: Zenélő Dominó O az! 10.3.5: Szeretők. 10.10: Kukely Júlia operettfelvéte­leiből. 11.00: Kilátó. 11 15: Szántó Ferenc nótáiból. 12.43: Hét végi panoráma. 14 07; Kadosa Pál műveiből. 15.03: Révkalauz. 13.33: Scbeidt: Gaillard battaglia. 15.42: Daloló, muzsikáló tájak. ío.Ofl: Ki vigyázzon? 17.05: Érien Kunz operaáriákat “nekel 17.35: Belvíz. Riport. 18.00; Pcrényi Miklós gordonkázik. 19.15: Homo ludens. 19.35 í Hangalbum. Szabó Pál 20.35: Operettkedvelöknek. 21.30: Eltűnt egy termelőszövetke­zet. 22.30: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót, kb. 23.30: DzsesszfelvételeinkbóL 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RADIO; 0.05: Az izraelita felekezet negyedórája. 8.35: Slágermúzeum. 9.21: Intermikrofon. 9.41: Eltűnt gyerekek. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: Tánczenei koktél. 12.40: Népi muzsika. 13.15; Külpolitikai arcképcsarnok. 13.35: Felütöm a telefonkönyvet. 14.00: A Petőfi rádió zenedélutánja. 13.40: Egészségünkért! 15.45: Elkie Brooks felvételeiből. 16.35: Jó utat! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Slágerek mindenkinek. 19.40; Régi nóta, bires nóta. 21.35: Ritmus! 22.05: Pécsi Kiss Agnes és Puskás Sándor nótákat énekel. 22.30: Nem szentlrás! 23.20: Népszerű szimfonikus muzsika. MISKOLCI STUDIO: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. — 17.05: Péntek este 4 NÓGRÁD — 1983. március 11., péntek j Eszak-Magyarországon. (A tarta­lomból: A kertészáruházban — Választék építkezőknek) Szer­kesztő : Nagy István. — 18.00: Észak-magyarországi krónika. — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőze­tes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna (ism.) 8.05: Iskolatévé. Fizika (ált. isk. 8. oszt.) 8.30: Fizikai kísérletek 8.40: Deltácska í).00: Fizika (ált. isk. 6. ®szt.) 9.25: Földrajz (ált. isk. 6. ©szt.) 10.00: Magyor irodalom (ált. isk. 6. ©szt.) 10.40: Deltácska 11.00: Képújság 13.45: í9kolatévé (ism.) 14.05: Fizikai kísérletek IT. (ism.) 14.15: Magyar irodalom (ism.) 14.55: Deltácska (ism.) 15.15: Aki mer. az nyer. IV. rész. (ism.) 15.53: Hírek 16.00: Felelet. VITI/5. rész (ism.) 17.20: Reklám 17.25: Pannon krónika. 17.55: Képújság 18.00: Ablak. 19.00: Reklám . 19.10: Tévátorna 19.15: Esti mese 19 30: Tv-híradó (SZ.) 20.00: A Telepódium bohózat- album. Bomba üzlet. 20.35: A fele sem igaz! 21.10: Pénteki randevú 22.10: Műkorcsolya-világbaj­nokság. 23.20: Tv-hiradó 3. 2. MŰSOR: 18.55: Jégkorong-világbajnokság. 21.20: Tv-híradó 2. 21.40: Mai svájci filmművészet. A világ közepe. (14 éven felülieknek!) 23.30: Képújság. BESZTERCEB AxNY A; 19.30: Tv-hiradó. 20.00: A malájt tigris — Olasz kalandfilmsorozat 5. rész. 21.00j Szórakoztató vetélkedőműsor. ?ÍAŰ: Operaintermezzo. 22.00: E2 történt 24 óra alatt. 22.15: A gondnok. — Francia film. 23.45: Hírek. 23.50: Prága 1982. — a tizennegye­dik nemzetközi dzsesszfesz- tivál műsorából. 2. MŰSORr 19.05: A2 első ütközet — doku­mentumműsor. 1J.30: A német nyelv klubja. 20.00; Műkorcsolya VB. — női ’ szabadonválasztott gyakor­latok. 21 30: időszerű események. 22.00: Tvan Stodola: Tea a sze­nátor úrnál — színilázi előadás felvételről. MOZIMŰSOR: ' Salgótarjáni November 7.: Dél­előtt 9 és 11-től Ovimozi (csak bérleteseknek!): Koncert a fűtő­testen. Színes rajz- és bábfilm film. Fél 4 és háromnegyed 6­mesesorozat. Délután 3-tól Iskola- tói: Ezüstnyereg. Színes olasz mozi (csak bérleteseknek!): Kla- western. — Pásztói Mátra: Maria bus a világűrben. Színes rajz- és Braun házassága. (16) Színes bábfilm mesesorozat. Háromne- NSZK-beli film. — Rétság: A la­gyed 6 és 8-tól: Üldözők. (16) tor. (16) Színes, szinkronizált Színes. szinkronizált amerikai olasz-—francia filmvígjáték. — bűnügyi film. — József Attila: 13 Szécsényi Rákóczi: Megáll az órától felnőtt filmklub: A vágy idő. (14) Színes magyar film. — titokzatos tárgya. ' (16) Színes Ersekvadkert: A koncert. Színes, francia filmszatíra. — Balassa- zenés magyar film. — Nagylóc: gyarmati Madách: Iskolamazi: Tobi. Színes, szinkronizált spa­Légy jó mindhalálig. Magyar nyol filmszatíra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom