Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-06 / 55. szám
Humorban hol a határ? FELEL FARKASHÁZY TIVADAR „Ifjúsági kabarét” szervez március 10-re a salgótarjáni sportcsarnokba a rádió és a megyénkben Express-iroda. A műsor után a humoristák és a STC-öregfiúk egyórás futballmeccsen mérik össze játékerejüket. „Ellenfélnézőben” járt megyeszékhelyünkön Farkas- házy Tivadar, a rádió kabarészínházának szerkesztője, az első humorfesztivál győztese. Az alkalmat megragadva ostromoltuk meg személyét és munkáját érintő kérdésekkel. — Honnan ered ez a képzeletmozdító név: Farkasházy? — Az ükapámat még Fischer Mórnak hívták, ő alapította a Herendi Porcelángyárat a múlt században. Az 1967- es párizsi világkiállításon díjat nyert, ekkor kapta — mivel akkor még nem kiváló dolgozói címmel jutalmaztak — a Farkasházy előnevet. — Az, hogy ön közgazdából profi humorista lett, annak a jele, hogy nálunk a gazdaságtan vicces tudomány? — Először is a humoristaság nem vicces dolog. Másodszor: ma is közgazdásznak tartom magam. De így többet tudok tenni a szakmáért, mint ha mondjuk egy főhatóságnál koordinálnék. Most is közgazdasággal foglalkozom, de így meg is értik az emberek, amiről beszélek. — Mindig fenntartással fogadtam, ha valaki a könnyű műfajt nehéz műfajnak akarta feltüntetni... — Csak provokáljon nyugodtan, az mindig érdekes. A humor nem megbecsült műfaj. Ha valamire azt mondják: alpári, elcsépelt, az csak erre a szakmára vonatkozhat. Jellemző, milyen dicséretet kapunk. Egy rádiófelvétel után az egyik néző odament Sós Ga- bihoz és így köszöntötte: „Művész úr, gratulálok! Magából csak úgy dől a hülyeség!” De nem is baj, ha szidnak minket. Az elégedett humorista olyan, mini a meggazdagodott torreádor. Nincs kedve odaállni a bika elé. — Ment-e a humor által a világ elébb? — Nehéz kérdés. Mert a humornak nem ez az elsődleges célja, hanem inkább az, hogy segítse a világot előbbre vivőket. Ha sikerül hozzájárulni a demokratikus közérzet megőrzéséhez, valamennyire ez is előbbre viszi a dolgokat. — Hogyai érzékeli hogy humorban hol a határ? — Ott, ahol az ország határa. Minden nép más formanyelvű humorhoz szokott. Amin itt jót nevetnek, az máshol sértődést okozhat és fordítva. Ezért ritkán foglalkozunk a világ más részeivel. — Országon belül hol a humor határa? — Ez összefügg a bátorság és a felelősség kérdésével. Aki feltűnésvágyból odamondogat, az nem bátor, hanem felelőtlen. Észrevenni, hogy ez a fajta odamondogat»» leginkább azokra jellemző, akik tehetség dolgában legfeljebb a középmezőnyben tartanak. Egyébként minálunk „határt” nem felsőbb vezetők szabnak, hanem alacsonyabb szinten vélik, hogy ilyen van. Egyszer parodizáltunk egy rangos vezetőt, és megsértődött, de nem ő, hanem egy beosztottja. Botrányt akart csapni, ám elmaradt, mert hamar kiderült, hogy a vezetőnek nagyon tetszett a műsorunk. — Minálunk a politikai életben egészséges arányban jelen van-e a humor? — Sok politikusnak van kiváló humorérzéke, és ez jó dolog. Gyakran részt vesznek a műsorunkban is. Egyszer a tervhivatal elnökhelyettese vállalkozott a fellépésre. Többen kérdezték: nem lesz eb bői baja? Természetesen nem lett, sőt egy év múlva előrébb lépett: pénzügyminiszterré nevezték ki. — Kínál-e elég témát a humoristának Magyarhon? — Bőven és még sokáig el leszünk témával látva. A politikát, gazdaságot az utóbbi időben, például a szilveszteri műsorban eléggé kimerítettük. A következő adásunk március 7-én lesz. a nőnap előestéjén, ebből adódik, hogy témája: a gyengébb nem. Ezt is igényesen kívánjuk megoldani, hiszen a kabarészínház a leghallgatottabb műsor. A hétfői kívánságműsornak 30, a Szabócsaládnak 28 százalék a hallgatottsági aránya; a miénké pedig több mint ötven. — Abban, hogy az első „ifjúsági kabaré” Salgótarjánban lesz, van-e valami hátsó gondolat? — Az az egy „hátsógondolat” húzódik meg mögötte, hogy szeretnénk a nézőknek három kellemes, vidám órát szerezni. Ebből a célból eljön többek között Markos György, Nádas György, Nagy Bandó András, a legutóbbi humorfesztivál nyertesei; Boncz Géza, az előző h umorf es zti vál nyertese. Valamint Lehr Ferenc és Angyal János, ők a Ki mit tudón nyertek. Hogy kik hol nyertek, ezt feltétlenül írja bele a cikkbe, hogy ezt tudja róluk a közönség. Mert itt a Stécé-öregfiúk ellen aligha fognak nyerni. Molnár Pál .KÖZVETÍTI A FURÁK!” Hasznosított „KI MIT TUD?"ff Kollégiumi klub, nem csak kollégistáknak Ki ne tudná, hogy idén ismét lesz KI MIT TUD? A nyilvános tehetségkutató versenye — a többszöri határidőmódosítás után — végül is 1982 december 20-ig jelentkezhettek a magukban átlagon felüli képességeket gyanítok. Országos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de Nógrád megyében több mint kétszáz — huszonhat éven aluli — fiatal jelentkezett a különböző kategóriák valamelyikére. Ez az imponáló szám persze nem azonos a tényleges versenyzői létszámmal, mert várhatóan sokan meggondolják magukat. Bizonyára lesznek, akiket az első fellépés előtti este hagy cserben önbizalmuk. Igaz, ami igaz, gondolkodásra most már nincs sok idő, a megyei elődöntőkig mindösz- sze egy hét van hátra... ' Nem titkolt szándékunk, hogy ezúton némi bátorítást adjunk azoknak, akiken már> most erőt vett a lámpalá^. Bár a „KI MIT TUD?”'hivatalosan megfogalmazott célja a tehetségkutatás, haszna ennél jóval több lehet, ha... Ha a versenylázt jól hasznosítják. Mint például Salgótarjánban, ahol a „KI MIT TUD?”-nafc máris vannak nyertesei. xxxxxxxx Az elmúlt év novemberében alakult klubra Antal Gábor, a KISZ .Nógrád . megyei bizottságának kulturális ügyekkel foglalkozó munkatársa hívta fel figyelmünket; — Ez a több mint félszáz jelentkezési lap mind a salgótarjáni Furák Teréz középiskolai leánykollégiumból érkezett. — mutatott egy paksamétára, melynek néhány lapján ez állt: „Közvetíti a Furák!” — A kollégium „KI MIT TUD?” klubjában ugyanis a megyeszékhely több középiskolájának versenyre jelentkezett tanulója készül fel, szakemberek segítségével. Azok az ifjú olvasók, akik maguk is jelentkeztek a „KI MIT TUD?”-ra, de eddig mit sem tudtak a közös felkészülés lehetőségéről, a „szakemberek” szó olvastán ne gondolják, hogy. a „klubtagok” helyzeti előnyben lesznek a verseny során! Tény, hogy az amatőr táncosokkal, énekesekkel, versmondókkal, az előadóművészetben jártas felnőttek foglalkoznak; de csodákra, az egyéni adottságok megváltoztatására ők sem képesek, és nem is ezt a célt tűzték maguk elé. Ha úgy tetszik, ők a műhelymunka megszervezésében, irányításában érdemelték ki elsősorban a szakember jelzőt. Liszkay Zsuzsa, a klub vezetője például a kollégium kulturális nevelőtanára: — Eredeti tervem csupán az volt, hogy — a meglevő eredményekre építve — a „KI MIT TUD?" és az ezzel egyidőben megrendezésre kerülő országos diáknapok apropójából várható versenyláz hasznosításával gazdagítsam a kollégium egész éves művelődési tevékenységét. Hogy Liszkay Zsuzsa vállalkozása túlnőtt a kollégium falain, az annak is betudható, hogy a közművelődési és oktatási intézményekben dolgozók másutt nem, vagy csak késve ismerték fel a kibontakozó versenyiázban rejlő lehetőségeket. És az egyik kínálkozó lehetőség, a gyakorta hiányolt „műhelymunka” megteremtésének lehetősége. Miben áll a salgótarjáni „KI MIT TUD?” klub műhelymunkájának lényege? Mindenekelőtt — véleményünk szerint — abban, hogy tagjai közösséggé kovácsolódtak. Míg tegnap mintegy félszáz „rivális” szólista és csoport volt a klub tagja, addig holnap félszáz „drukkert” tudhat maga mögött egy-egy versenyző. Amíg tegnap legtöbben a sikerélményszerzés természetes vágyától fűtve jelenkeztek „szereplésre” addig mára sokuknak volt sikerélményben része a „szerepre” való felkészülés során. A klub néhány tehetséges versmondójával beszélgetve kitűnt, hogy a klub nem csak az előadandó művek jobb megismerésére, interpretálásuk mikéntjére nyújtott lehetőséget. Legalább ennyire hasznos útmutatást kaptak a diákok önmaguk megismeréséhez is... A klub ötven-valahány fős tagságából már csak tizennégyen készülnek a versenyre. Nem mintha a többieket a lámpaláz tartaná vissza a fellépéstől. Valószínűbb, hogy ők már a felkészülés során megtudták azt, amire — műhelyek híján — mások csak a versenyen kaphatnak választ: Mármint azok, akik elsősorban „hasznot” szeretnének húzni a versenyből. Hogy eredményesebben készülhessenek a versenyen kívüli „KI MIT TUD?"-ra. p. k. Hit sütsz...? Hint oldott kéve Sárközi Györgry történelmi regényének televíziós változatát — március lO-töl —• hét részben, hét egymást követő héten láthatják a tévénézők. Az író talán legnagyobb vállalkozása ez a grandiózus alkotás, amelyben megéled Mednyánszky Cézár életregénye, s mögötte az 1848. előtti időszak magyar világaSárközi György mindent ismert és mindent feldolgozott ebben a regényben, amit Mednyánszky Cézár életéről, családjának sorsáról tudott. Minden bizonnyal ismerte azt a kis könyvecskét is, amely 1858-ban jelent meg Londonban, a címe: Egy katolikus pap vallomásai. A kiadvány ugyanis nem tünteti fel a, szerző nevét, a szereplőket sem saját nevükön nevezi. Amikor a magyar változat 1930-ban megjelent, köztudottá vált, hogy ez a könyv, mint a címe megfogalmazta: „Báró Med- nyánszky Cézár az 1848—49. év! honvédhadsereg főpapjának emlékezései és vallomásai az emigrációból”. Ez az emlékirat volt nyilvánvalóan Sárközi György regényének is legfőbb forrása és ihletűje. Fantasztikus regény Mednyászky Cézár élete. A esaládi háttér is eleve izgalmas. Ott él a Felvidéken egy lengyel eredetű, magyarrá lett bárói család; s a három fiútestvér egymást múlja felül tehetségben : Eduard, László és Cézár. Lászlóból a szabadságharc mártírja. Cézárból pedig az egy- házhü papja, majd a forradalom tábori főpapja és az emigráció kalandos hőse lesz. A vele történteket mintha Jókai fantáziája formálta volna. Pedig nem a képzelet szülötte ő, hanem a nagy idők teremtménye. A kor hőse. Minden, ami vele megesett, összefoglalása, szinte kikristályosodása mindannak, ami a forradalma . szabadságharcosokkal megtörtén - hetett. Ezért hát végletes helyzetekbe és történetekbe sodródik a szabadságharc idején, különösen az emigrációban, mígnem eljut a végső nagy önfeláldozásig, a morális megsemmisülésig. A tévé hétrészes sorozatának forgatókönyvét Nemeskürty István készítette. A film készítését Révész György vállalta. A távoli világokat is úgy sikerült képben megjeleníteni, hogy érezzük, London, Párizs, Colmar, Ausztrália hangulatának atmoszférikus és történelmi jelenlétét. Azt hiszem, hogy ennyi színész mozgatása, hiszen több mint száz neves színész kapott feladatot a filmben, az egyik legnagyobb fegyverténye Révész Györgynek. Kovács Titusz, a főszereplő kiválasztása is jó találat volt, személyiségében megvan az aszkézis lobogása és a teljes élet szeretetének, befogadásának igénye egyaránt. Sárközi György sorsa is tragikus. nagy magyar dráma. Ez a kiváló művész nemcsak nagy személyiség, hanem nagy író is volt. Negyvenhat évesen hall meg munkaszolgálatosként, Balfon, végelgyengülésben. Ez a tévéprodukció tehát egy kicsit az ő feltámadása is lehet. Illés Jenő „Kihajolni veszélyes!” — ezzel a sejtelmes címmel adott műsort a minap a József Attila Megyei Művelődési Központban Szűcs Judit. Az egyes nyugat-európai országokban is ismert táncdalénekes „show- jában” egy fregoli együttes és két dzsesztáncos lépett föl, emelvén a nem mindennapi látványosság nívóját. A neves — egy rosszmájú megjegyzés szerint: „az egész országban világhírű” — művésznő mérhető tetszést aratott a tarjáni közönség körében. Éneklése, arcjátéka, mozgása többször Is fölidézte azt az ifjúkori üdeséget, amivel megszerettette magát országszerte. Fényesen igazolta az alapját azon vélekedéseknek, amelyek szerint az egy évtizede pályán levő énekesnő még korántsem jutott túl pályája csúcsán, sőt a jövőben még nem kevés sikerre számíthat akár az országhatárokon túl is. Ez utóbbi törekvésére utalt, hogy egyik tetszetős számát angolul énekelte el a nógrádiaknak. Szövegmondása többször is biztatóan emlékeztetett az eredeti szigetországi kiejtésre. Egy „palyback” (visszajátszott) dalával szemléletesen bizonyította, hogy magas szintű tévéfölvételekre is felkészült: csak az első sorokban ülők láthatták, hogy az éneklés és a szájmozgás összhangja itt-ott nem stimmel. Magabiztosan előadott „öltözőszámaival” emlékezetes produkciót nyújtott az erősebbik nem nézőtéren ülő tagjainak. Mindent egybevetve a „Kihajolni veszélyes” amellett tett tanúbizonyságot, hogy a művésznő nem megalapozatlanul tette oda keresztneve után a „h” betűt, írván, hogy „Judith”. Erre a megkülönböztetésre Tarjánban is „rá- szolgálth”. kép: kulcsár szöveg: molnár M'-dnyánszky Cézár az emigrációbaQ (Kovács Titusz és Kállai Ferenc) A matekkirály tündöklése és bukása (Tanulni nagyon rossz, de tudni nagyon jó — Micimackó.) Miként a Messiást,. úgy vártuk G-t minden matekóra előtt, s ha késett néhány percet már a félosztály cidrizett, különösen dolgozatíráskör. Ilyenkor valamelyikünk fölszaladt az emeleti tornaterembe, tótumfaktumunk öccsétől megtudakolni, nem történt-e valami baj, itt lesz-e? G. távolmaradása . esetén ugyanis a „röpik” átlagértéke padsorunkban legalább egy jeggyel rosszabb volt. Történt egyszer, hogy G. dolgozata ■ szekundára sikeredett — ami egyben a padsorátlagot is jelentette. Sőt, az ezt gyors egymásutánban követő1 két dolgozat is hasonló katasztrófával végződött. — Ez már magas nekem... nem értem egészen... tanuljátok meg... — ilyenféléket mondott magyarázatként trónjat- vesztett eminensünk. S kénytelen-kelletlen odáig fajult a helyzet, hogy hozzáláttunk az önálló tanuláshoz, aminek aztán hamar megmutatkoztak a kedvező jelei. G. pozíciója olyannyira megváltozott röpke néhány hónap alatt, hogy r~ -r ő kapta tőlünk a sebtiben továbbított puskákat. Ám, hiá^ ba faggattuk, tündökletes buFilléres emlékek kásáról nem volt hajlandó többet elárulni. A minap sok-sok év után a Karancs presszó pultjánál futottunk össze. Meglepetten hallottam hogy biológia—földrajz szakos .tanár, s egy vidéki iskolában tanít. Miközben jóízűen borozgattunk, megnyomva az emlékezés billentyűit diákéletünk képzeletbeli zongoráján, hirtelen megoldódott G. pünkösdi „matekkirályságának” rejtélye. — Képzeld, tegnap az egyik diákom éppen azzal a trükkel akart megetetni — mesélte hahotázya —, amivel annak idején én vertem át szegény, megboldogult Kálmán bácsit! Ugyanúgy megvette a tanári kézikönyvet, s abból írta^az ötös dolgozatokat. ahogyan . akkor én csináltam Azt hitte, túl jár az eszemen! — kacagott nagyot, fölhörointve a maradék italt, miközben én arra gondoltam, ha akkor Kálmán bácsi G. trükkjeire nem figyel föl, még e kevés számtanismeretnek is híján maradtam volna... Mentsége: munkáról álmodott — (Ismerje be, hogy elaludt! — mondja idegesen a főnök. — Ez igaz — válaszol a beosztott, — de azt álmodtam, hogy dolgozom!) Sohasem hittem volna, hogy e vicc a valóságban is lejátszódhat, s hogy a közelmúltban egy kiváló dolgozót nekem kell ébresztgetnem munkahelyén, beszéljen a jó munka sikerének titkáról! — Láttam Sanyi bácsit munkásruhában, dehát ez még nem jelenti azt, hogy dolgozik is — mondta tréfásan a telefonba megyénk egyik nagy- vállalatának üzemvezetője, tatán nem is sejtve mekkora igazságot mond, amikor arról érdeklődtem, bent találom-e a felsőbb szervek által „portrébemutatásra” javasolt embert. — Jöjjön nyugodtan... — tette le a kagylót. Mentem nyugodtan. A város peremén levő telep műhelyében félhomály, álmosan tűznek be a déli napsugarak. Az üresen ácsingózó satupadok melleti egy, csak egy le- gérjv van talpon. Egyébként kettőnek kellene talpon lenni, Z. Sándor békésen szundít egy félre eső zugban Mélyen aludhat, ugyanis az alvástudomány mai álláspontja szerint, aki hangosan és andante hoikol, az minimum félj órája már Morpheus karjai-' ban lehet. — Z elvtárs! Sanyi bácsi! — próbálkozom a variációkkal többször is, míg végre ez utóbbira fölhorkan az öreg: — Hegesztek én... zárd el a palackot... ide azt a hegesztőt! — kapom az utasításokat,’ de aztán ki sem nyitva a szemeit tovább fújja a kását. Hogyan mondjam cl neki,’ hogy arról szeretnék írni, milyen a jó munkaerő? Sehogy, Még megharagudna, hogy legszebb álmaiban holmi prózai kérdésekkel zavarom. — Szabadságon volt, s hát biztos bekapott egy kicsit... — magyarázza búcsúzáskor a főnök. — Egyébként, köszönjük, hogy szólt! Mert, ugye, ha netán hegesztőpisztolyt fog a kezébe, még ott marad... Hazafelé azon morfondírozom, talán egy valóságos hőstettet vittem véghez. Hiszen, valóban megvolt az esélye annak, hogy egy hegesztő munkaidőben hege'sztőpisz- tolyt vesz a kezébe. Manapság ez még egy vesztesége« vállalatnál Is megeshet. Tanka LászlS NÓGRÁD - 1983. március 6., vasárnap
