Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-06 / 55. szám
Ob! ősüveg, alkotóerő, pályázat CteSfeéSsSE leve — Hiába nyertem pályázatokon; addig nem vagyok elégedett, amíg jó üzletet nem hoznak a gyárnak a munkáim — fejtegeti Zagyi Pál. — Három év termése fent van a bemutatóteremben, de még egyik külföldi üzletkötő sem adott le rájuk megrendelést. Ügy gondoltuk, az a baj, hogy csaknem minden váza, kehely, pohár színes, űberfangos. Ezek nagyon szépek, de méregdrágák. így az idei pályázatra változtattam a technikán: fehér üvegre készítettem a mintákat... CSISZOLT ÉS SZŰZ Számát se tudják, annyi pályamunkát adtak le idén (is) az Alkotó ifjúság pályázatra a salgótarjáni öblös- üveggyár gravírozóműhelyének munkatársai. Az öttagú kollektíva az üzem egyik nyugalmas hangulatú műhelyében dolgozik. A helyiség közepén polcrendszer, rajta különfajta üvegek, csiszolt, félig csiszolt és még ,„szűz” állapotban. A fal mellett húzódnak a munkaasztalok, a rájuk épített csiszoló- és gravírozóeszközökkel. Itt sorakoznak a készülő munkadarabok is: űberfangos üvegkupák, beléjük dolgozott angol nevekkel; színes váza, rámunkált vadászkutyával; egy másik üveg- Egzotikus erdőt „rajzol” Kocsa Irén a színes vázára; edényre éppen egzotikus fát mestere, Szikszai Pál szavakkal „vezérli” a finom kéz- faragnak”. Feltűnő a csa- mozdulatokat, íádias alkotó légkör ... — Itt nem is lehet más! — mondja Palik József. — Mert nemzetközi szintű profijait annyira, mint ők, talán nem. ha csak egyikünk is el kéz- kérik föl! Zagyi pedig vál- Zagyi Pali például otthon is dene csapkodni, hangoskod- íalati pályázatokon vitte a foglalkozik ezzel a témával, ni, a többiek azonnal képte- prímet. Kétszer lett ÜM-első új és új minták járnak a lenek lennének erre a mun- az Alkotó ifjúság pályázaton; fejében. Én itt még nem tarkára. A nyugalom elsődleges s jellegzetes eredménye, hogy tok. munkafeltétel. _ tavaly a tarjáni gyáron be— 'És mi kell még? lül az első, második, har— Jó rajztudás — feleli madik, negyedik és ötödik Szikszai Pál, a kollektíva ve- helyezést az ő munkái nyer- A szakma egyik sajátossá- zetője. — Jelenleg is járunk ték el, rajta kívül még egyet- gaként emlegetik a mesterek, rajzszakkörre. önmagában len csiszolót díjaztak. hogy a hibát az üvegen már ez persze kevés volna. A leg- _ Nem lehet elégszer nern lehet javítani. Ha egy e gyszerűbb munkához, a be- mondani hogy ez a gárda óvatlan mozdulat „beleron- tűíráshoz is legkevesebb két többre képes, mint dít” a mintába, akkor már év gyakorlat szükséges. Ere- amjiyen feladatokat kap — legjobb esetben is csak mádetilog egy megyénkben fes- j^özli Szikszai Pál. _ Az sik> nagyobb mintával lehet t őművész tanított minket igényeiteknél sokkalta szebb használhatóvá tenni az árut. raizra. Egyszer ő is megpró- árukat is készíthetnénk Saj- .-így lesz egy őzikéből púpos bált a gépünkön gravírozni. nos a világgazdasági racesz- ................................ ........ C sodálkozva “ ~ NÉVADÓ: KÖZELRŐL hogy „sehogyse úgy ahogy szeretné. tapasztalta, szidt megy” _____ ____ teve” — jegyzi meg fotóm i műhelyünkben sunk- „Pontosan!” — helyeselnek a gravírozok. Nem írhat rólunk anélKÉT „SHOWMAN” A kollektíva három mestere: Szikszai. Palik és Zagyi persze jócskán túl van az alantokon. A két idősebbik már nyugat-eurónai vásárokon is „föllépett”, min a is meg lehet érezni. Az igényes, ennélfogva drága termékekből az utóbbi években kül, hogy megemlítené bri- egvre kevesebbet rendelnek gádunk nevét — köti ki tőlünk. A fennmaradó Szikszai. — Juhász Károlyt alkotóerő választottuk névadónknak, hasznos tavez^sére kínál Kettőnknek S volt a meste- alkalmat az Alkotó ifi ' re, évekig együtt dolgoztunk, pályázat. A két negyvenen Mint emberre és mint szaktekintélyre egyaránt felnézM. P. túli mester a brigád legfiashowman” a naevközönség tahibb tagjával, a 18 éves tünk rá. A közéletben is részt előtt Még megmunkálásán \T^\ fu6baK vett: e!sők közt iéPe« a munkelvheket. vázákat csiszoltak f,1ett tárgyakat nyújtottak kásőrségbe. Nem sokkal háti vásárlátogatók szeme lát- ,be' Igy a párosok áUagéiet- lála után döntöttünk tára. Szikszai Zürichben, kora megfelelt a kovetelme- hogv a brigád nevében éljen Bécsben és Genfben. Palik nyeknek- tovább, pedig Bécsben és Linzben — Ma§a is szereti annyira „mutatott be műsort”. Mon- a szakmát, mint a mesterei ? ^ dani sem kell, hogy ilyen — Én is szeretem — feleli produkcióra csak a szakma a tizenéves csiszoló —, de Milyen makacs kismadár ez a cinege. Rendületlenül fújja, hogy kikii'él-kikitél. Méghozzá Zsúnynusztán, ahol akár decembernek is nézhetné az ember a hónapot, mert olyan a hó. Aztán a köd! Sűrű, alig látni át rajta. Az autók lámpáit is néhány méterre lehet észrevenni. Ez a madár meg fújja a magáét. Ott, a régi kastély udvarán a megvénült akácfán valahol, mert a ködben nem is lehet látni öt. Tóth Antal is kereste tekintetével, amikor ez asszonyát kísérte c buszmegállóhoz. A téli bekecs volt rajta, meg a bundasapka, mert hiába, a hideg az hideg. Ez a madár meg fújja nótáját rendületlen. Az öreg nyugdíjas alighanem, mégis a cinegével értett egyet, mert felrántotta a vállát és inkább magának, mint a feleségének megjegyezte: — Megy a tél.... Aztán hogy ezt miből merítette, az ö titka maradt, mert azt már nem mondta meg. hogyan következtette ezt ki. Igaza is volt, mert gondolhatta a madár dalából, meg a kis patakocskákban folydogáló hőiéből is, De abból is. hogy odafent az erdőn a Zsulyin olyan zaiial iramodott a szél. hogy hallani leheteti a fák nyögését. Így Biztos kézzel kell bánni a tollal is. Szemlélteti fiatalabb kollégáinak. József ezt kulcsár) Dolfozrj és gyermeket nevelni A NŐPOLITIKÁI MUNKÁRÓL Az elmúlt év októberében tanácskozott a III. országos nőkonferencia. Milyen tapasztalatokat adott a Nógrád megyei nőmozgalom számára, ajánlásait hogyan hasznosítják a nőpolitikái munkában. Erről beszélgettünk Ozsvár István- néval, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága politikai munkatársával, a nőkonferencia egyik résztvevőjével. NÓGRÁDBAN — Kérem, szóljon a nőkonferencia legfontosabb megállapít ísairól. Ez a tanácskozás mennyiben adott újat a nőpolitikái munka számára? — A III. országos nőkonferencia a szocialista demokrácia hasznos, jó fóruma volt. A küldöttek egy-egy munkahelyi, lakóhelyi közösség megbízásából vettek részt tevékenységében, s annak érdekeit képviselték. A résztvevők, köztük a tizenöt Nógrád megyei küldött felkészülten, gazdag tapasztalatok birtokában érkeztek. így aztán nyílt, őszinte véleménycsere bontakozott ki. A beszámoló, a vita résztvevői reálisan, szélsőségektől mentesen ítélték meg helyzetünket. Nagy felelősséggel szóltak a nőpolitikái határozat végrehajtásáról, arról, hogy nehezebb külső és belső gazdasági körülmények között is eredményesen dolgoztunk, s őszintén felvetették a munka során jelentkező gondokat is. Ezért rendkívül fontosnak tartom a nőkonferencia megállapítását, hogy a párt politikája, így a nőpolitikái határozat kiállta az élet, a kritikus évek • próbáját. Helyesen határozta meg a legfontosabb feladatokat, s a továbbiakban is ennek megvalósításán kell munkálkodnunk. Természetesen úgy, hogy a konkrét tennivalókat még inkább hozzá kell igazítanunk körülményeinkhez, íehetőségeinkhez, a mai követelményeinkhez és korszerűsítésre szorulnak nőmozgalmi munkánk módszerei is. A nőkonferencia ajánlása nagy politikai felelősséggel szól mindezekről. Nem kerget illúziókat. A nők munka- és életkörülményeit, a családok helyzetét javító, fél évtizedre szóló javaslatok számolnak a népgazdaság teherbíró képességével, s azzal, hogy megvalósításukban a férfiak mellett cselekvőén részt vesznek a lányok, asszonyok is. —- A nőkonferencia ajánlása részletesen szól a dolgozó nők élet- és munkakörülményeiről, annak folyamatos javításáról. Milyen tennivalók adódnak e tekintetben Nóg- rádban? — A nőkonferencián is sok szó esett róla, magam is jelentős eredménynek tartom itt a megyében, hogy a dolgozó asszonyok többsége nagyobb konfliktusok nélkül, egyre inkább eleget tesz kettős feladatának : vállalt munkájának és anyai hivatásának. A megye iparszerkezetének átalakításával, egy sor könnyűipari üzem letelepítésével, a meglevő üzemekben a munkahelyek korszerűsítésével, a következetes településfejlesztő munkával, a mezőgazdasági üzemekben a melléküzemi tevékenység szélesedésével lényegében megoldódott a lányok, asszonyok foglalkoztatása. A megye több mint száztízezer aktív keresőjének csaknem fele leány, asszony. A munkaképes korú nők több mint nyolcvan százaléka dolgozik. Többségük, a foglalkoztatottak caknem fele az iparban, egynegyede értelmiségi pályán munkálkodik, a többi pedig a mezőgazdaságban, a szolgáltatóiparban. Ügy gondolom azonban, hogy ma már nem csupán az a kérdés, hogy van-e munkája a tenni akaró lányoknak, asszonyoknak. Az sem mindegy, hogyan, milyen hozzáértéssel végzik dolgukat. Hiszen a munkakörülmények, a technika, a technológia sokat változott, korszerűsödött az elmúlt években. A népgazdaság, az üzem, az egyén érdeke is az, hogy mindenütt felkészült, a munkájukat értő, hatékonyan végző, abban örömet lelő férfiak és nők dolgozzanak. Nagy eredménynek tartom, hogy az elmúlt években megkétszereződött azoknak a fizikai munkát végző nőknek a száma, akik valamilyen szakmát tanultak. Ám, az igazsághoz tartozik, hogy így is csupán a fizikai munkásnők harmadának van szak- képzettsége. A jövőben is figyelemmel kell kísérnünk az üzemekben, az intézményekben a bérarányok alakulását. Kirívó aránytalanságok ugyan nincsenek az azonos munkát végző férfiak és nők teljesítményének elismerése között, bár különbség a nők rovására még akad. Arra törekszünk, hogy a gazdasági vezetők, a pártszervezetekkel, a szakszervezeti és a nőbizottságokkal együtt munkálkodjanak az indokolatlan különbségek megszüntetésén. — Hogyan sikerül egyeztetni a munkát és az anyai hivatást. Kérem, szóljon a családpolitikai tevékenység megyei tapasztalatairól. Milyen tennivalóink vannak e területen? — Azt tapasztaljuk, hogy üzemeinkben, intézményeinkben általában figyelembe veszik a kisgyermekes, a gyermeküket egyedül nevelő anyák, a kismamák gondját. A lehetőségek határain belül, igyekeznek olyan munkarendet kialakítani, hogy a dolgozó asz- szonyoknak lehetőségük legyen anyai hivatásuk felelősségteljes gyakorlására. Emellett központi és helyi szociálpolitikai intézkedések sora segíti a családellátást, a gyermeknevelést. A gyermek- gondozási és a gyermeknevelési segély egységes rendszerén túl, szélesedett a gyermekintézmények hálózata. Erőforrásainkat koncentrálva, jelentős társadalmi összefogással elértük, hogy minden száz óvodás korú gyermek közül kilencvenegyet fogadnak az intézmények. Tovább javult a bölcsődei ellátás és az általános iskolai napközi otthonok zsúfoltsága is folyamatosan egyhül. Véleményem szerint, s azt hiszem ezzel nem állok egyedül, gyorsabb változások következtek be a női egyenjogúság elismerésében, gyakorlatában társadalmi méretekben, mint a családban. Különösen a fiatalabb korosztálynál kialakulóban van az egymás kölcsönös becsülésén, egyéniségének tiszteletben tartásán alapuló, a családi terheket arányosan megosztó, szocialista családmodell. De azt is tapasztaljuk, hogy ma még nagyon sok családban tartja magát az a szemlélet, amely az anyai hivatást, a család ellátását szembeállítja a nő munkavállalásával, képzésével, közéleti tevékenységével. Az életkörülmények további javításán, a szolgáltatások korszerűsítésén túl min” dén bizonnyal hatékonyabbá kell tennünk minden szinten a családi életre való nevelést. Az erőteljesebb szemléletváltozás, a Család ellátásában kialakult 1 ésszerű és arányos teherelosztás, a gyermekek folyamatos munkára nevelés« hozhat lényeges változást e tekintetben. — Az asszonyok, lányok, munkába állásával egyre több szó esik a nők közéleti tevékenységéről, vezetővé neveléséről. — A nők közéleti tevékenysége erőteljesebbé vált az utóbbi években Nógrád megyében is. Ez egyenes következménye a szocialista demokrácia szélesítésének, szakmai és politikai iskolázottságuknak, s felelősségüknek a munkahelyi, a lakóhelyi közösség iránt. Egyre többen vállalnak önzetlen munkát a közösségért. A tanácsi testületekben dolgozók csaknem harmada nő. Ennél erőteljesebb képviseletük a társadalmi és tömegszervezetekben. A KISZ választott testületéiben megközelíti az ötven százalékot. Ügy tapasztaljuk, hogy a lányok, asszonyok többsége nagy felelősséggel tesz eleget megbízatásának. Sokan vállalják munka mellett a továbbtanulást, hogy eredményesen lássák el munkájukat. A dolgozó nők csaknem fele részt vesz a , politikai képzés valamilyen fői-májában. Jelentősek az eredmények a nők vezetővé nevelésében is. Elsősorban az alsóbb és a középszintű vezetői posztokkal növekedett arányuk. A jövőben azért arra kell törekedni, hogy az arra alkalmasak közül többen töltsenek be magasabb szinten is vezetői, irányítói munkaköröket. Ma még nagyon gyakran konzervatív szemlélet akadályozza ezt. A szemlélet és a gyakorlat változásával —, s ebben nem kevés feladata van a politikai nevelő munkának — juthatunk el oda, hogy a társadalom minden tagja, köztük a dolgozó nők, közéleti ember legyen. Olyan tevékeny ember, aki képességének megfelelően vesz részt a döntésekben, s azok végrehajtásában. — Köszönöm a beszélgetést. Tavaszi virág... múlt el az a nap, meg az éjszaka is. Aztán mit ad Isten, másnap ránevetett a nafény Zsúnypusztára. Mennyivel masabb ez az öreg tanya ilyen fényben, mint a ködben. Még a sár, sem tűnik olyan taszi- tónak. Pedig az van, csizma- szárt érő. Raktak le járdalapokat, hogy kikerülhető legyen a latyak. Aztán Tóth Antal azt mondta, most nézzem meg. Kifelé tekintett a Nagyva- dócsra, nuijd a Sátorosra. — Kint a hegyekben megrokkant a hó... — Akkor talán a madárnak lesz igaza? — Az biztos. Láttam már barkát is, ami kipattant... Mondta, hogy már jöhetnek az unokák, akik a fővárosban élnek. Az öreg szeme felcsillant a gondolattól is. Hogyne örülne, hóeséskor voltak utoljára otthon. Micsoda gyerekek! Teli lesz velük az egész környék. olyan jókedvűen hangosak. Cibálták namtapju,- kat. hogy menjen velük, ki a 7 sulidra. Abban a derékig érő hóban, mentek is egy da-_ rabon, aztán mikor egyre csendesült a hangjuk, a lélegzetük meg felgyorsult, visz- szafordullak. Akkor mondták az öregnek: „Nem baj papa, ha jobb idő lesz kimegyünk... „Hát itt van a jobb idő. De mennyivel jobb! Valósággal simogat a napfény. Kint az erdőn a fák között már csak kószál a szél, takarítja a havat. — Majd barkáért megyünk... — tervezett a nagyapa. Aztán a hét végén megérkezett a nagy „csávát”. Két fití, egy lány. Odaálltak az öreg szülék elé. és megkérdezték: ..Tudjátok, miért iöi- jünk? Segíteni nektek. Hozunk be fát, vizet is, meg mindent ami kell...” A nagyobbik fiú félrehúzta nagyapját és a fülébe súgta: ..Van-e már nyílott barka?” Tóth Antal na a. ion komolyan véve az érö-l-iödést, félre- vonta unokáját: — Van. De csak kint a Kis- rudacson. — Akkor oda megyünk. Elindultak, mert a mamának tavaszi virág kell. Mert a mama nagyon jó asszony. És elindultak ki a Kisru- dacsra. A cinege meg fújta a magáét, elvégre neki most ez a feladata. Bobál Gyula y . g.
