Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)

1983-03-20 / 67. szám

Színházi levél Ä régi nyár — télen Egy kedves semmiséget, egy ötvenöt évvel ezelőtti operet­tet vett elő a József Attila Színház, ér színlap szerint zenés játékká alakítva. Magam in­kább redukált operettnek ne­vezném, hiszen szerkezetében, felépítésben megmaradt ope­rettnek. csupán alkatelemeiben redukálódott. Zenekar helyett csak egy zongorista meg egy dobos játszik, végig fent, a színpadon ülve, és ott meghitt bárhangulatot teremtve. Ének­kar és tánckar helyett pedig csupán két csinos és ügyes fi­atal hölgy (Szórádi Erika és Fördős Magda) működik köz­re, bizonyos statisztabeli és segédszínészi feladatokat is ellátva. Békeffi István librettója, is­métlem, könnyű semmiség, de ízléses és kedves, eleganciája van, humora szelíd mosoly és csipetnyi irónia finom keveré­ke. Lajtai Lajos zeneszámai behízelgően dallamosak, s olyan örökzöld slágerek vannak köz­tük. mint a Legyen a Horváth kertben Budán!, meg a Hol van az a nyár, hol a régi szere­lem ? Törőcsik Mari a Régi nyár fő­Ezt a fajta könnyű szórako- szereplője Réli Zoifán okvarelliei Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez Rélj. Zoltán Balassagyarma­ton élő festőművész különös vállalkozásba kezdett 1Ü7S- ben. Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez ak- varelleket készített. Ez a. munka több éven út tartott, 1982-ben fejezte be a teljes sorozatot. Az akvarelleket a művész november 4-én Salgó­tarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban nyíló kiállításán láthatja majd a közönség. A lapok mérete 70X50. Mi indította el a vállalko­zásra? — Az ember tragédiája olyan mű, amit időközönkénti mindig elővesz az ember — mondja a művész. Ez a ha­talmas költemény az ember életének úgyszólván minden mozzanatához ad valamit. Az ilyen műalkotások ösztönöznek arra, hogy saját gondolatain­kat is összefoglaljuk, amikor olvassuk őket. Számomra nem föltétlenül új dolgokat mond a mű. Újdonsága és varázsa az a tömörség, ahogy gond­jainkat megfogalmazza. Az is ösztönzött a festésben, hogy ezeket a nagy és érvényes gondolatokat a mi fáink, Ipo- lyunk, rétünk között élő, örü­lő, szenvedő ember írta le. Mintha csak összefoglalta vol­na azoknak az embereknek a gondolatait, akik az elmúlt korokban itt éltek az Ipoly völgyében, ha nem is voltak képesek ékes szavakkal szól­ni. Anélkül, hogy Madách Im­réhez kívánnám hasonlítani magamat és munkáimat meg­jegyzem: én is innen örülök annak, ami jó, innen érzem, ami fáj, innen szemlélem a világot, hiszen itt születtem és nem is kívánkozom más­hová. Madách arra is nélda — bár erről nem szuktunk beszélni —. hogy a nagy gon­dolatokhoz nem kellenek vi­lágóceánok, magas hegyek. Ezek a mi nógrádi dombja­ink között is megszülethetnek. — A sorozat meglehetősen hosszú ideig készül:. Mi volt ennek az oka? — Egyrészt, nem úgy csi­náltam, amint talán az it- lusztrációkaj: szokás, hogy elejétől végig sorrendben fes tettem meg a színeket. Nem illusztrációnak szántam ugya­nis ezeket az akvarelleket. Mindig azt festettem, ami ép­pen gondolatilag és hangula­tilag foglalkoztatott. Másrészt — s ez talán e módszerből is következett —, amikor az ak- varellek teljes sorozattá áll­tak össze, nem voltak eléggé egységesek, sem gondolatilag, sem festőileg. Évek teltek el, amíg újabb és újabo lapokkal kiegészülve egységessé vált a sorozat nyelve, megfelelően annak, amit eddig tájképben, portréban kifejlesztettem ma­gamban. Úgy érzem, hogy ezek az akvarellek mintegy eddigi munkásságomnak is összefoglalását jelentik, Ma­dách műve kapcsán. Nem véletlen, hogy e vál­lalkozás újszerűségére néhány Madách-kutató is felfigyelt. Például Herényi Ferenc sze­rint ez az első kísérlet arra. hogy a táj lokális színei, le­vegője is megjelenjen a Tra­gédiában. Mi ezeknek a szí­neknek a jellemzője? — Mindenütt jelen van egy motívum, egy okkeres, meleg tónus, ami a nappal azonos — jegyzi meg a művész. — A nap, amitől az életünk függ megjelenik az elsőtől az utol­só színig. Az utolsó színhez készült akvarellemen például Ádám átöleli Évát és így mennek a nagy fényesség fe­lé. Igen, a nagy fényesség, a sárgás, vöröses lángolás ak- varelljeim színeinek jellem­zője. Azt hiszem, mindenki szeretne nagy világosságban és tisztaságban élni, ha ez nem is sikerül igen gyakran. Én a Tragédia „sötét" színei­ben is az így értelmezett fé­nyesség hiányát látom. Te­hát, azt festettem, amit ne­kem mond ez a mű. már csak ezért sem illusztrációkról van szó. Hiszen én is tudom, hoav például . az édenen kívüli színhez Ipoly-parti fákat fes­tettem. s nem ilyen fák vol­tak a naradicsomban. Ezek az én fáim. Ez az ér. éden- kertem. S mindazoké, akikitt élnek. Tóth Elemér Szanatórium napenergiával zást nagyon sokan szeretik. A régi nyár tehát hosszú és nagy közönségsikerre számíthat. Márcsak azért is, mert Iglódi István rendezésében igen ízlé­ses, gördülékeny, könnyedén kellemes előadás elevenedik meg. Olyan könnyed és tem­peramentumos komédiázással, amilyet Makay Sándor, Szeren, esi Éva és Borbás Gabi mutat be, olyan öniróniával átszőtt rezonőri tartással, amiként Káló Flóriántól látunk, olyan eredeti humorú kabinetalakí- tásokkal. amilyenekre Bakó Márta, s Málnai Zsuzsa nyújt példát, és olyan színészi kiug­rással. amilyent a még főisko­lás. de máris sokoldalúan te­hetséges Rátóti Zoltán köny­velhet el magának. Mégis mindaz, amiről eddig szó volt, csak staffázs.. Hol erősebben, hol halványabban felfénylő kísérete a sztárnak, vagy — régi ooerettről lévén szó, használjuk a régi megje­lölést — a primadonnának. Körülötte forog ez az egész produkció, miatta és érte talál­ták ki az angyalföldi színház­ban ezt az egész zenés játékká redukált operettet. A főszereplő, a primadonna, a sztár: Törőcsik Mari. Miatta .érdemes volt elővenni télen is A, rég)' nyár című habkönnyű játékot. Legnagyobb élő szí­nésznőink egyike ebben a ze­nés játékban is méltó önmagá­hoz, ahogy játszik, ahogy éne­kel, ahogy táncol — megint- csak pillanatok alatt belopja magát a közönség szívébe. Valami szomorúságot a derűs percek közepette is érez az ember. Azelőtt ugyanis, A ré­gi nyár ősbemutatója idején, a két világháború közötti kor­szakban a Törőcsik-képességű és -rangú nagy színészek, miután különböző prózai szere­pekkel végigjátszottak a sze­zont, nyáron néhány hétre el­mentek a Budai Színkörbe, vagy Erdélyi Mislca Erzsébet­városi Színházában Régi nyárt, vagy más operettet játszani. Hogy lazítsanak egy kicsit. Meg azért is, hogy rangot ad­janak személyiségükkel, sze­replésükkel a pesti nyárnak. És végül — minek tagadnánk? — azért is, hogy e rangért cseré­ben javítsanak anyagi helyze­tükön. Dehát akkoriban — utá­na mentek el a nagy színészek operettet játszani nyáron és nem helyette. Törőcsiknek vi­szont másfél év óta ez az első premierje. A színházi bemuta­tója, a téli színpad munkája. Az egész évadra szólóan. Oly gazdagok vagyunk, hogy leg­nagyobb színészeink képessé­geivel ilyen tékozlóan bánha­tunk? Barabás Tamás A moszkvai építészeti inté­zetben elkészültek egy új sza­natóriumkomplexum tervei, amelynek valamennyi műsza­ki berendezését — a fűtést, a szellőzést, a légkondicioná­lást — a napenergia segítsé­gével kívánják működtetni. Az építkezésre Gelenndzsikben (krasznodári körzet) kerül sor. A fordított csonkagúlu alakú tetőszerkezeten összesen 4500 négyzetméternyi területű nap­berendezést helyeznek majd el. «9 A salgótarjáni öblösüveg­gyár „Kossuth” Művelődési Házának TEMPRESS színját­szó csoportja új bemutatóra készül. Erdős István „Csoda­rokolya” című mesejátékának főpróbái folynak. A szécsényi II. Rákóczi Fe­renc Művelődési Központ „Rokka” színjátszó együttese a falusi színjátszó csoportok országos találkozójára készül. Erdős István: „Nyomába ért a gyorsvonat” című dokumen­tumriportjának próbái zajla­nak. Mindkét előadást Molnár Ernő rendezi. xxxxxxxx A főhadiszállás a öblösüveg- gyári kultúrotthon. Ezen a szerda délutánon is innen in­dul. A krónikás először tart alkalmi utasként a rendező­vel, Molnár Ernő három éve minden héten legalább egy­szer Szécsénynek veszi az irányt. — Nem mondhatnám, hogy szerencsésen kezdődött kap­csolatom a szécsényiekkel. Amikor meghívtak, vagy húsz lelkes idős nő és férfi remél­te tőlem, hogy újra színpad­ra állítom velük azokat a nagyoperetteket, melyekben hajdan nagy sikert arattak. Mikor közöltem, hogy ezt a műfajt én nem kultiválom, tüntetőén magamra hagytak. Aztán, híre ment, hogy cso­port szerveződik a művelődé­si központban, fiatalok léptek a nagyszülők helyébe. Nem túl népes, de lelkes kis cso­porttá kovácsolódott az új SZABÁLYTALAN PORTRÉ A KISZ-DUASROL „...csak nevezzetek nyugodtan Nyúlásnak!" — Hogy miért hívnak Nyú­lásnak? Még kölyökkoromban rámaggatták ezt a becenevet, mert lévén szenvedélyes atle­tizáló„ olykor úgy futottam, mondták, mint a mezeinyúl. A Mezei Istvánból így egyre inkább Nyúlás lett, azt hiszem, így ismernek a legtöbben. Amikor a klubba új gyerekek jönnek, s kissé félszegen szó­lítanak meg, mondom is ne­kik: srácok, csak nevezzetek nyugodtan Nyúlásnak! Siheder korában sportsike­rekről álmodozott, keményen rótta a köröket, s mohón leste a stoppert, mikor közelít már a világcsúcs felé. Nagyon las­san közelített. Aztán bekö­szöntött a beatkorszak, gomba mód megszaporodtak a „gom- bafejüek” követői, s nemsoká­ra az apci művelődési ház színpadán is- föllépésre készült a helyi group. Ekkor váratlan fordulat történt a falucska éle­tében, a kultúrház irányítását egy budapesti házaspár vette át. akik eltökélt szándékkal láttak hozzá, hogy egy kis pezsgést vigyenek a vidéki életbe. Voltakéopen ennek esett „áldozatául” az ekkor éppen felnőttkorba lépő a már néhány esztendeje klubvezető Mezei Pista. — Azt mondta, Margitka, az igazgatónő, vagy elvállalom a zagyvaszántói kultúr házat és könyvtárat, vagy be sem tehet­jük többet a lábunkat a mű­velődési házba. Szakmailag és emberileg nagyon sokat segí­tett. Így leltem hát először és utoljára „kultúrigazgató” ezer­húsz forintért. Az újabb állomás: Pásztó, művelődési központ, a nagy tanúlságok, sikerek és kudar­cok színhelye. Naivan azt hit­te, hogy a művelődési ház arra való, hogy oda bárki, bármikor, mint valami szent helyre be­mehet. Máig is bosszantja, ha a köz és művelődés fogalmait összekeverik, vagy szétválaszt­ják. — Nemrégiben Sulibulit rendeztünk a megyei művelő­dési házban, a vége felé már vagy nyolcszázan is lehettek, alig fértünk. Amikor mondja egyik népművelő ismerősöm: hogy lehet ide eijnyi embert beszabadítani?! Rögtön eszem­be jutott az a kiállítás, amely­nek megnyitóján éppen tizen­kilencen voltak, s ezek közül tizenketten munkatársak, és hozzátartozóik. Szóval, hivatás- tudat nélkül ezt nem lehet, nem szabad csinálni! Aki saj­nálja az időt, a fáradságot a rendezvényektől, az menjen el teremőrnek a múzeumba! De maradjunk Pásztőnál, ahol ottléte alatt beindult az irodalmi színpad, országos hír­nevet szerzett az MKM pan­tomimtrió, s a házasságkötő terem heti öt napra átvedlett szabadidős-klubbá. Akkoriban úgy érezte, beigazolódnak el­képzelései, mindent megvaló­síthat, amit lehet és tud. Per­sze, aki sokat dolgozik, az hi­bákat is elkövet, volt ilyen is bőven, de sohasem jóvátehe­tetlenek. Aztán megnősült, la­kásra volt szükség — mentek Kagylóéra. Tnnen, a tiszavirág­életűnek bizonyult házasság után újra Pásztó következett, majd ismét a falujában kötött ki. — Segédmunkásként dolgoz­tam egy szűcsüzemben, legfő­képpen azért, mert betegen fekvő édesanyámat csak így segíthettem, mivel ketten vol­tunk „a család”. Közben gyak­ran bejártam Salgótarjánba, nem volt olyan KISZ-es ren­dezvény, amelynek szervezői között ne lettem volna ott. Megrendeztük az első amatőr poozenei tábort, amely az or­szágban is példa nélküli kez­deményezésnek bizonyult. s azóta is töretlen a népszerűsége, Ugorjunk egyet az időgéppel 1981 derekára, ugyanis ekkor­tól dolgozik Mezei István a József Attila megyei Művelő­dési Központban, mint az ifjú­sági klub vezetője. — Részben teljesült a nagy álmom, hogy van egy szabad­idős-hely, ahová nem kell be­lépő. bárki, csaknem a nap minden szakában beülhet. Per­sze, még messze állunk az iga­zi szabadidős-helytől, nem ér­tem, például, miért lehetetlen, hogy egy-egy kóla, üdítő, szendvics mellett beszélgethes­senek. szórakozhassanak?! Végül az országos elismerésé­ről, a pénteken átvett KISZ- díjról kérdem. Nem is Mezei Pista lenne, ha nem azzal kez­dené, hogy fölsorolja, mennyi­en osztoznak ezen, kiknek, mi­lyen része van benne. Tegyük hozzá: a nagy rész neki jut... T. L. A zaj és következményei Nem a zaj beteríti meg az em­bert, hanem a zaj miatti méreg — erre az eredményre jutottak a berlini Freie Universität egy pszi­chológus csoportjának vizsgálatai. *»A zaj nem automatikusan idézi elő hatását, és a hatás nem nö­vekszik feltétlenül a hangerősség­gel”, jelentette ki Wolfgang Schönpflug professzor. „A döntő' a szubjektív reagálás a zajra és a zaj emocionális értékelése”. Ezzel magyarázható, hogy külön­böző emberek különbözőképpen reagálnak a játszó gyermekekre. A zajprobl-ám&kai azonban nem szabad lekicsinyelni. „A zajnak zavaró hatása van. amelyre tekin­tettel kel! lenni. Ez a hatás azon­ban az érintett személyektől, ké­pességeiktől és céljaiktól függ.” A berlini pszichológusok felis­merése üzemekben, irodákban és lakásokban, valamint olyan labo­ratóriumi kísérletek tapasztalatain nyugszik, amelyek során a kísér­leti személyeket munkájuk vagy kikapcsolódás közben órákon át hangszalagról közlekedési zajjal árasztottak el. Kiderült, hogy a rövid ideig tartó zörejek, mint pl. a biciklicsengetés, először figyel­met keltenek, csak ezután követ­kezik a zörej érzelmi értékelése, amely kezdve attól, hogy napi­rendre térnek fölötte, a felhábo­rodásig terjedhet. A zaj a tanulást is akadályoz­hatja. A kísérletek során kimutat­ták, hogy a zaj zavartényező a legalacsonyabb képességű szemé­lyekre hat a legerősebben. Sőt a lárma gyakran bűnbakká válik kudarc esetén. Aki úgy érzi, hogy feladatai meghaladják az erejét, azt hamarabb zavarja a közleke­dési zaj. Hogy a túlterheltség ér­zése valóban mérvadó, azt az a megállapítás erősíti meg, hogy a könnyű szabadidő-foglalkozások még el is terelik a figyelmet a közlekedés zajáról. SZÉCSÉNYI ROKKA-PRÓBA Vendégségben a „vendég rendezővel „társulat”. De erről győződj meg magad! XXXXXXXX Tabarin érkezett utolsónak, tréfás kedvét ezúttal sem hagyta otthon. Fruzsina és Panni eközben már mindenkit bemutatott. Villanyszerelő, művezető, gyesen lévő kis­mama, bőrdíszműves szak­munkástanuló, fodrász, óvónő egyaránt megtalálható a cso­portban. — Neveket felesleges említened. — mondja egyikő­jük. — Nekünk mindig az a nevünk, ami az éppen műso­ron lévő darabban. — Azért a Skoda Máriát mindenképp említsd meg! — mondja másikuk. — Ö a kö­zösség „menedzsere”. — Ugyan már! — hárítja el a tolmácsolt véleményt a „menedzser” — Csak hivatal­ból teszem, amit bármelyik népművelő kollégám tenne. Szerdánként én vagyok az ügyeletes, ennyi az egész. Azt már a többiektől tudom meg, hogy azért épp szerdán ügyel, merthogy ez a csoport próbanapja,.. XXXXXXXX Hanem a nevek mégis meg- tévesztőek. Hisz a kedvelt vá­ri sári komédiák szereplőit jut­tatják eszünkbe, jóllehet leg­utóbbi sikerét a csoport már egészen más műfajjal aratta. — Mi tagadás, amikor a fa­lusi színjátszó csoport megyei találkozójára darabot keres­tünk, egyöntetűen amellett voltunk, hogy valami „jó kis marhaság kellene” — mondja Tabarin, azaz Mocsány József. — Csak a Pék Anna látottkez­dettől fantáziát Erdős István dokumentumriportjában. Ne­künk valahogy nem akarózott „felsőbb osztályba lépni”. — Aztán, hogy elemezni kezdtük az anyagot, igencsak megváltozott hozá a viszo­nyunk. — veszi át a szót Véghné Zahorecz Zita. — Mert ez a dráma akár ma is megtörténhetne, kivált faluhe­lyen, mint a miénk. Rá kellett jönnünk, hogy szinte egytől egyig be tudnánk azonosítani szereplőit. — Ami a legfurcsább — te­szi hozzá Skoda Mária — a szécsényi bemutató is sikert aratott, pedig . az előadás vonzerejét egy vásári komé­dia jelentette. Mégis mindenki a dokumentumriportról be­szélt utána napokig a község' ben. Siker dolgában a Rokka színjátszó csaport éppenséggel egyébként sem áll rosszul. Molnár Ernő még azt a kije­lentést is megkockáztatta, hogy talán nem is ártana egy kis „bukás”, nehogy elbízza magát a társulat. Megalakulásuk első eszten­dejében — 1980. december 6- án — első nekifutásra kiváló alapminősítést szereztek a ba­lassagyarmati versenyen, és biztosan nyerték a falusi szín­játszó csoportok megyei ver­senyét is a közelmúltban. A vásári komédiák ugyan némileg garantálták a sikert az eddigi fellépéseken, de most már nem akarnak visszalépni. Terveikről azonban egyelőre még nem beszélnek. — Előbb a győri kihívás­sal kell megbirkóznunk — mondja Molnár Ernő. Búcsúzóul a csoport költ­ségvetése • iránt érdeklődöm. — Költségvetése nincs a csoportnak, de ha bármire szükségünk volna a művelő­dési központ bizonyára támo­gatná — így a feltételes vá­lasz, majd rövid szünet után az indoklás; — Harmadik éve rendezem a csoportot, de ha jól számolom, eddig még kü­lönösebb óhajunk nem volt... Hazafelé már salgótarjáni terveiről beszél Molnár Ernő: —• Szóval, ha minden jól megy, akkor a hónán végén megtart­ja a TEMPRESS a „Csodaro­kolya” premierjét... — P. — NÓGRÁD - 1983. március 20., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom