Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-16 / 63. szám
Ä bírónő szemszögéből Legfőbb vesztes a gyermek Gyanús mozdulattal törtetett f rel'J a hűtőgép felé, már ek. jy°r sejtette- hogy üres lesz. Ui es volt. Éhes gyomra ideges rangasba kezdett - ez már kü mentette a causa finalist. Más. Viilókeresetet... eglehet túlságosan komolyta- .. példa, mégsem egyedülál. Jo a válóperek történetében, hi. Szen_ olykor nevetségesen eev szerű eset indít el akár tragél e'fzsfn%fUL'adó eseményeket, v d á I ?rÁ*Sz??asi Z^uzsanná- val, a Salgótarjáni járási Biró- sag polgári peres bírónőjével an-ol beszélgettünk, melyek a gjakon válookok a fiatal há zások körében, honnan veze‘ kL -*ÍL a..híróságig, s melyek a belátható következmények’ A Pereknek több mint a ele családjogi, s ezek zöme bontoper. Sajnos, gyakori közöltük _ az elnamarkodott, hirtelen jött elhatározás, amikor vaP1 US,°!í m‘att a házastársak valame y.ke már válni akar. S ezzel voltaképpen elindít egy la Siór.2yaióimárnehézki: milyen gyakoris áÍdl hií r6!/* clsö> úgyncve- *ctt békítő tárgyaláson? — Jó lenne most valami szép szamot mondani, de á valóság az, hogy elég kevés a bí »óság békítő tárgyalásán a oer megszűnése azáltal, hogy af«> lek kibékülnek. Gyakoribb az eljárás egy évig tartó szünetelése, ami azt jelenti, hogy a her n^m szűnik meg, csak egy esztendő múlva, tehát a házas tarsak ezt az időt próbának tel "ST'vöKS heÄk- S így a haza-aS ~ Ellenkező esetben ki kell mondám a válást, amelynek Iffazj áldozata minden bizony nyal a gyerek. y ~ Havonként átlagosan ti. kodnmhUSZ-,ya,ldPerben bírás' tnmT’ S aIta!anos tapasztala. veTz4°eSy a,miereSkedés Iegfőbb vesztese valóban mindig a fákat1?• Ar VáláSÍ herceh’m- uakdt.° l/nyh meg a legjobban. A fiatal házasok egy ré I?-r;em tervezi meg a családi í1'í^t, olykor a lakáshoz jutás eszközének tekintik a gyedeket Aztán éveken keresőül albérletből albérletbe vlndó. rolnak, miközben az ezzel kor. íó°??S nehézségeket, az önál- 1° iaKas hj^nyát nem, vagy alig tudjak elviselni. °-Hiányzík a fiatalokból az egymás iránti tolerancia is.„ saikannf!i°S*an’ hiszen egy tár. *^kaP'c®olat- amelyet önként vállaltak feltételezi az egy. massal szembeni tiszteletet 3 szer‘-ietet. Ez náíukSnohSajn0S ritkán naijUK, non a az emberi ír-m dÖbht0kflényegére utal- Olykor döbbenetes, hogy micsoda ap. ró ügyekből keletkeznek a perpatvarok! Néha elegendő egy rossz szó, hogy a másik „kritikát” kapjon. Minden család esetei, története más és más. Találóan igaz, ahogyan Tolsztoj az Anna Kareninábar. írja: a „boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, de minden boldogtalan család a maga módján az”. — Az okok nagyjából ismertek. de. mi lehetne a kiút? — Gyakran kiderül, hogy a keresetet benyújtó tulajdonképpen csak egy fórumot keres arra, hogy valahol valakinek elpanaszolja a sérelmeit. S mivel a magánügyeket illetően erre sok lehetősége nincs, hát a bírósághoz fordul. Nos, véleményem és tapasztalataim szerint csökkentené a perek számát, ha valamiféle „házassági tanácsadó szolgálat” működne, mondjuk pszichológusok, jogászok közreműködésével. S e fórum választ adna a házasság közben fölmerülő problémás kérdésekre, tanácsokkal szolgálna, egyszóval segítené a fiatal házasok mindennapi helyzetét. A másik megoldást elősegítendő lehetőség a gyerekek, fiatalok családi életre nevelés? lenne, az eddiginél sokkal tartalmasabb szinten. Ennek elsődleges tere nyilvánvalóan a család, a harmonikus környezetet, a nevelést nem lehet pótolni forintokkal, játékautókkal, ahogyan sokan ezt teszik. Ugyanakkor, nem mellőzhető az iskola felelőssége és lehetősége sem, jóval több teret kellene szentelniük a családi élet kérdéseinek. — Végezetül egy személyes kérdés: hivatásánál fogva egy sor családi perpatvar ismerője lesz. Nem okos-e gondot ez a magánéletében, magyarán mennyit „cipel” haza ezekből a problémákból? — Tagadhatatlan, hogy a munkaidő után sem tudom magam függetleníteni az ügyektől. De ha arra gondol, hogy ezék miként hatnak a magánéletemre. akkor azt kell mondanom, hogy többségében szerencsésen sikerül tűltennem magam a lelki-személyi hatásokon. Sőt, mondhatni egyfajta tanulságként is szolgálnak bizonyos esetek... Tanka László „Úgyis nő a fű" — mondja dr. Egyre több folyóirat foglalkozik a fiatalok szexuális problémáinak megválaszolásával. Ezeket a felnőttek is olvassák — sokan nemtetszésüknek is hangot adnak: „miért kell a fiatalokat ilyesmire megtanítani?’* Dr. Veres Pált, az ismert szexológust kérdeztük. — Veszélyes-e a nemi Ismeretterjesztés? Hogy mi az, amit elmondjunk és mi az, amit ne mondjunk el, nagy gond. Mert baj van akkor is, ha a gyerek túl korán kapja meg az információkat, meg akkor is, ha későn. A gyerek nyitott szemmel jár, s ha kénytelen együtt lakni szüleivel, egy s más áthallatszik, mindent észlel és mindenre kíváncsi. Kíváncsi és gondolkodik: jó ez, nem jó ez? Meg kéne próbálni. S ha teheti, megpróbálja. Nagy butaság volna, ha valaki kimenne tavasszal a rétre, leülne a földre és elkezdené kalapáccsal visszaverni a füvet a földbe. Azt verheti, ahogy akarja, mert ha jön a tavasz, a fű úgyis kinő. — Na, de ki tanítja meg a fiúkat, a leányokat? Apuka nenn tanítja, anyuka sem, az iskola sem, más sem . . . — Hát ez így nagyon nehéz kérdés. És itt szoktunk a pedagógusokkal vitatkozni. Mert a gyereket mindentől eltiltjuk, de attól ők még nem tartják be a tilalmakat. Attól ők még csinálják. Meg kell mondani, hogy gyerekek, hát azért nem csak áfc van, hogy ölelgetitek egymást. Mert ez is van. Ennek azonban sok értelme nincs — nyíltan megmondom. Tavaly több tizenéves házasságot bontottak fél. mint amennyit kötöttek. Veres Pál — Hogy lehetne ezt megelőzni? — Szerintem nem a válást kellene megnehezíteni, hanem a házasságkötéskor kell bizonyos feltételeket szabni a tartósság kedvéért. — A mai törvények között mit lehet tenni? — A fiataloknak nem azzal kell kezdeni a nemi életüket, hogy mindjárt kipróbálják. Először meg kell egymást ismerniük. Mégpedig alaposan. Ha valakivel együtt járnak fiúk, lányok, akkor mindig arra gondoljanak, hogy köztük történhet valami majd. Érdemes megkérdezniük maguktól: vajon vállalom-e ezt a lányt vagy ezt a fiút? Ezután jön egy fontos gyakorlati kérdés: hol történjék a randevú? Bensőséges kapcsolat bensőséges helyet követel. Én úgy gondolom, erre legalkalmasabb a szülőknek a lakása! A lány sokkal jobban tud vigyázni otthon, mint ha elcsalják valahová. Sajnos, ma ez még úgy hangzik, mint eretnek tanítás, szentségtörés. — Mit tanácsol még a nógrádi fiataloknak? — A szerelem, a nemiség az emberi élet egyik legszebb része. Ám nem kell elsietni. Meg lehet enni az éretlen gyümölcsöd is, de nem olyan finom, mint az érett. Érdemes megvárni az érés ideiét. Végezetül pedig, ha elérkezik annak az ideje. hogy egészséges nemi kapcsolatot éljen, ismerte meg salát testét és a másikét is, és csak utána öleljék meg egymást. Megfontoltan, hogy ne kelljen később semmit megbánni. G. István Gábor Hit jelent önnek a szerelem? A legutóbbi ifjúsági oldalon megszólaltattunk négy — valamilyen szempontból érdekes — nógrádi személyiséget. Az oldal témájáról, a Mesterről kérdeztük őket. A sort sze" retnénk folytatni. Kérdésünk: Mit jelent önnek a szerelem? ★ Csikász István, a balassa * 58 gyarmati családi ünnepeket rendező iroda igazgatója, tanár: Hivatalból is gondolkodnom kellett a kérdésen, hogy az összeházasulókhoz szólni tudjak. A szerelem állapot, ami kezdődik, elhalkul és véget ér, de számomra nélkülözhetetlen. Korán megismerkedtem az érzéssel, az iskolában állandóan szerelmes voltam. Hamar rájöttem, hogy „hódítani” nem csak a külsővel lehet. Néhány mélyebb kapcso* lat rádöbbentett, a szó szerelmi eszköz. Korán megismerkedtem a művészetekkel, s örömmel konstatáltam, az ajándékba adott rajzzal is célt érhetek. Első verseimet kifejezetten a szerelem hatására írtam. Az iparművészeti főiskolán lettem először igazán szerelmes, a felvételin, mert sírni láttam egy lányt. A síró nők mindig meghatnak, el- lenálhatatlan vágyat érzek, hogy segítsek rajtuk. Csoporttársak lettünk, de úgy tűnt, labdába se rúghatok a vetély- társak között. Ám á kidolgozott stratégiám győzött. Mire Budán kivirágzott az akác, eljött a boldogság. Épp Budán, épp az akáccal. Tépegettem a leveleket, szeret-nem szeret. Folyton az jött ki, hogy nem. S ő megnyugtatott: rosszak az akáclevelek. Az ellenforradalom áldozata lett. Szerencsére, mégsem vesztettem el az érzést, s azóta is sokszor voltam szerelmes. Ez olyan lelkileg lázas állapot. Számomra alkotó periódust is jelent. Árvái Ágnes, üvegcsiszoló, a KISZ Központi Bizottságának tagja: Legszebb a diákszerelem, az új, izgalmas, sose tapasztalt érzés. Utána már ritka az igazi nagy fellángolás. Miért? Az emberek eltávolodtak egymástól, ki-ki a munkájával, a „mellékessel” foglalkozik. Közben pedig eljutunk odáig, hogy szégyelljük a közvetlenséget, az őszinteséget, legalábbis az őszinte szavakat. Ha az ember szerelméről, az érzéseiről vall, a kapcsolat veszélybe kerül, mert a megnyilatkozó kiszolgáltatot" tá válik partnerének. Nem sikk „érzelgősködni”. Sajnos a férfiak többsége még napjainkban is olyan feleséget keres, akinek nincsenek tapasztalatai a másik nemről. A modernül gondolkodó nőt csak addig szeretik, amíg nincs szó házasságról. Pedig épp abból lesz jó feleség, aki megalapozottan választott. Én egyébként — elég hosz- szú idő óta először — épp szerelmes vagyok. Nagyszerű állapot. Az ismerőseim szerint is, mintha kicseréltek volna, bár, ha sokáig nem látom őt, ideges vagyok, a környezetemmel pedig türelmetlen. Egy KISZ-rendezvényen találkoztunk. A külleme alapján megtetszett, no, de ez még nem jelent semmit. Kiderült, hogy sok közös témánk van, érdekelt a munkája és ezt visszakaptam tőle is. Ez nem természetes, mert az emberek magukról szeretnek beszélni, a másik már kevéssé érdekes, ö véletlenül őszinte is... Somoskőí Ödön, festőművész, tanár: Szerelem? Azon nem szoktunk gondolkodni, mennyiben határozza meg a szerelem a közérzetünket. Pedig nagyon fontos motiváló tényező. Az ember általános örömöt, boldogságot érez, s nem tudja mitől. A szerelem valaki iránt alapvető bizalmat feltételez, s ennek megfelelően biztonságérzetet. A szerelem számomra megadja a lehetőséget a nyugodt munkára. Művésze válogatja, milyen életszituációkra, kapcsolatokra van szüksége az alkotáshoz. Nekem az a jó, ha munka közben észre se veszem, hogy mellettem van a feleségem. Hagy dolgozni, nem akarja, hogy folyton rá figyeljek. És, nekem az a jó, ha nem ért ahhoz, amit én csinálok. Lehet, hogy ez önzés. Szoktak beszélni a művészfeleségek lemondó életéről. A feleségemtől kellene megkérdezni, erről mi a véleménye. A szerelem nem inspirált még soha konkrét alkotásra, tehát a szerelmet még nem akartam megformálni. De amikor egy gondolat, egy téma megfog, kínoz, feszít, nem hagy nyugodni, amíg testet nem ölt egy kép formájában — ez is szerelem. Egy izgalmas állapot, amelyben megszűnik az időérzék, fáradságérzés. Veszprémi Erzsébet > »Z* v *1* *1* *1* *1* «$► *1* *Z* *Z* *Z* *•* *+* *** *** *1* *•* *•* „Szavak nélkül is megértjük egymást..." VJ is hittem volna, hogy InWlTJ egyszer, életünk alkonyán valaki megkérdi tőlünk: mi a kiegyensúlyozott, boldog házasság titka? Az együtt eltöltött 58 év során még önmagunknak sem tettük fel ezt a kérdést. Természetes volt, hogy rakódnak egymásra a napok, évek, évtizedek közös örömben, bánatban és természetes volt az is, hogy ha fiatalon összekötöttük a sorsunkat, azt csak az elmúlás tépheti szét. Halász Jánosné, Mária néni hangos meditációja közben simogató pillantást vet a karosszékben üldögélő férjére, János bácsira, aki elérzékenyülve issza felesége szavait: — Bizony, én az asszonyom nélkül egy napot sem bírnék elviselni - szól elcsukló hangon, s nem tudni, a szobába beosonó pajkos napfény, vagy valami más csillogtatja meg a szemét. Romantikus elbeszélés? Nem! A történetet az élet írta, szereplői a salgótarjáni garzonház 13. emeleti lakásában morzsolgat- ják immáron öreg napjaikat. Mária néniről nem állítható, hogy érzelgős asszony. Ellenkezőleg. Csodálatra méltó, ahogy 78 esztendős korára is sikerült megőriznie friss szellemét, határozottságát, fiatalkori hamvassó- gának nyomait. János bácsi gyakrabban elérzékenyül. Lassan kilencvenkettedik évébe lépked, s ilyen korban az emberi lélek a gyermekéhez válik hosonlatossá.- Sziráki vagyok, ott ismerkedtem össze az urammal. Alig múltam húszéves, 5 meg 34 éves özvegyember volt három fiúgyermekkel. Augusztusban kezdtünk egymásra kacsintgatni, november 7-én pedig rneges- küdtünk. Sokan megszóltak a karkülönbség, meg a gyerekek miatt. Nem érdekeit. Tetszett rekem ez az ember, tiszteltem a jóságát, józanságát, de a szerelem nem lángolt bennem. Hát még mikor rámszakadt a három fiú gondja! Elárulom, egyszer- kétszer megfordult a fejemben, elszöknék én innen, ha lenne hová! Aztán menekülés helyett őszintén megmondtam Jánosnak: nézd, úgy tudok csak igazi anya lenni, ha saját gyerekem is lesz. Egy esztendő múlva megszületett Árpád. Nem volt akkor nálam boldogabb, szerelmesebb asz- szony a földkerekségén. János bácsi a járásbíróságon kereste a kenyeret, a megélhetést népes családjának. Mária néni pedig a háztartással, o gyerekneveléssel foglalatoskodott. Fiait nem kényeztette. Szigorú, kemény osszony volt, mindig szorosra fogta a gyeplőt.- Életünk, az akkori családok életéhez volt hasonlatos. Talán csak annyiban különböztünk másoktól, hogy mi az urammal mindijj mindent megtárgyaltunk, megvitattunk, alig veszekedtünk, igyekeztünk egymáshoz alkalmazkodni, egymás gyengéit elviselni. Tiz percnél hosszabb ideig soha nem haragudtunk. A két embert nem csak az örömteli napok hozták egyre közelebb egymáshoz, hanem a közös bqnatck, küzdelmek is. Nehéz idők jártak akkoriban. A Halász házaspár Salgótarjánba költözött, lakásgondjaik nehezen oldódtak meg. Aztán jött a háború, a négy fiú közül kettő odaveszett. — János társam volt a bajban is. Soha nem ivott, nem dohányzott, nem csavargott, mindene volt az otthona, a családja. — Persze, hogy jólesett hazasietnem, hiszen Mária, ez a derék asszony, nyugodt, szép otthont teremtett mindannyiunknak. Hangos szó a házunkból nem szűrődött ki soha. A mai fiatalok azt hiszik, ha egyszer összezördülnek, az már őrök haragot, válást jelent. Azt gondolják, ha a szerelem elmúlik, újabb kapcsolat után kell nézni. — Csak szerelemből megélni nem lehet. A szeretet, egymás értékeinek bocsülése a legszorosabb összekötő kapoc». Azt sem tartom helyesnek, hogy manapság a fiatalok közös életük kezdetén majd mindent megkapnak szülői segítséggel. Nincs miért küzdeniük, nincs olyan közös céi, amit együtt érnek el, - mondja Mária néni. Halászék két gyereke, Gábor és Árpád boldog családban élnek, ahogyan azt a szüleiktől látták. Ritka az a nap, hogy gyerekek, unokák, dédunokák ne nyitnák be az ajtót az idős emberpárra. Az ötvenedik házassági évfordulóra, az aranylakodalomra kedves ünnepséget rendeztek r> T _ _ _ >olt már 02 is. " Nyolc esztendővel ezelőtt. Múlnak az évek, egvre öregszünk az urammal. Ha fáraszt a televízió, az újság, hát gondolatainkba mélyedve nagyokat hallgatunk. De, amikor ránézek Ionosra, a szeméből, az arcából kiolvasom azt, mire is gondolhat. Mi szavak nélkül is megértjük egymást. Kiss Mária Beszélgethetünk Is réta — Sírig tartó szerelem? Töredelmesen bevallom, sosem hittem ilyesmiben — mondod felkönyökölve. — De mint illúzióra, sokat gondoltam erre: milyen szév lehet! Ketten százezerből: no, optimistán: tízezerből, szerethetik így egymást. De éppen engem valaki? És cn éppen őbenne találom meg az igazit?- _ Csak azért tartod illúziónak, mert föl sem tételezed, hogy találkozhatsz a pároddal — válaszolom, . miközben cigarettára gyújtok. — Az a baj. hogy önmagadban nem bíztál talán sohasem. — A szerelemben viszont hittem és hiszek. De talán nem ugyanarról beszélünk... — Elgondolkodsz, _ hátrahúzod a szemed elöl a hajad. Amiről én szólok, szintén nem minden emberhez jut el, csak aki alkalmas rá. — És miből derül ki, hogy ki ilyen? —- faggatlak. — Tulajdonképpen egyszerű a képlet. A szc- telemhez kell egy férfi és egy nő, akik emberként is becsülik egymást és szexben is összehangolódnak. — Ez minden? — Nem egészen. Ez így egy langyos, de tartós házasságnak is megfelel, vagy egy ütés-kopás álló viszonynak. — Ez igaz — hagyom helyben —, de még messze nem az a teljesség, amit én értek szerelmen. — Persze, kell még valami plusz, amit éppen az a nő és férfi talál meg egymásban — magyarázod gesztikulálva. — És amíg tart a szerelem, ezt a oi- Ióa egyik legfontosabb dolgának fogják fel. — Ha nem éppen a legfontosabbnak — mondom a magamét. — Ügy értem: bár a szerelem csak része az életnek, de nélküle nem lehet teljes. És amint hiányozni kezd, ez a hiány mindennél erősebben érezhető. — Márpedig előbb-utóbb elmúlik. Viszont a következmény többféle lehet. — Éspedig? — nézek rád, a cigaretta füstjétől is ösz- szeszűhitett szemmel. — Az egyik perspektíva, amit már mondtam: a harmonikus, ütés-kopás álló viszony. __ Tehát lemondás a szerelemről, vagy csak az eredetileg választott partnerről? — ámulok megütközve. — Várd ki a vegét | intesz türelemre, és a karodra hajtod a fejed. a az egyik fél az örök szerelemmel tévesztette össze, akkor összetörik az egesz legfeljebb egy szép emlék malaEs ezért az emlékért I nem éri meg...? . , i _ Hadd mondjam végig, j A z is lehet, hogy valamelyik fél, vagy szerencsésebb esetben mindkettő egy másik emberben talál r&\ egy olyan roppant fontos dologra, amit csak tőle kap meg. . — Akkor viszont kezdő-1 dik elölről az egész mondom ki hangosan, amire most te is gondolhatsz. — tgy van? — kérdezem, s megsimogatom a hajad. __ Kivéve a két ember k özti örök szerelmet makacskodsz. ., __ Há van ilyen, miért n e lehetne az a tiéd, az enyém is? — Tulajdonképpen — karolsz át, s nem folytatod a mondatot. _ Ha akarod, még beszélgethetünk róla — vetem föl. de a kezem mar mást mond. — Most inkább — ez a másik félbe maradt gondolat, mielőtt egészen közel bújsz hozzám. Azt hiszem, szerelmesen. — IF —
