Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)

1983-03-02 / 51. szám

OJ gépeket dollárért Szénbányák és Világbank! „Továbbra sem mondunk le a nagybátonyi szénmosó építé- sé'öl — olvasható a Nógrádi S"énbányák 1982-es gazdálko­dásáról szóló »Információs je­lentésiben. — Kérelmünk­kel felsőbb szervek támogatá­sával a Világbankhoz fordu- lim’- hitelfedezet biztosítása ér­dekében-’. ...for Development „International Bank for Re­construction and Development” — Nemzetközi Bank az Üjjá- éoílésért és a Fejlesztésért: azaz: Világbank. E tekintélyt parancsoló elnevezésű pénz­ügyi szervezetnek kíván köz­vetett ügyfele lenni egy Zagy­va-völgyi bányavállalat. Mire föl ez a nagyralátás? — A Világbank szívesen tá­mogatja többek között az ener­getikai beruházásokat — tájé­koztat Kovács Ödön, a Nóg­rádi Szénbányák osztályveze­tő-helyettese. — Nálunk a fej­lesztési bank közvetítésével já­rul hozzá az oroszlányi és a nagybátonyi dúrvamosó, a ta­tabányai finommosó építéséhez, valamint — a liászprogramon belül — egy Pécs környéki bánya és a nagymányoki bri­kettgyár fejlesztéséhez. A tá­mogatás a gyakorlatban azt je­lenti, hogy a beruházások meg­valósításához kellő nyugati gyártmányú gépekre hiteleznek pénzt. — Tehát nincs szó arról, hogy a Világbank kölcsönzi a komplett beruházás költségét? — Vállalatunknál is hallani ilyen mondatokat: „most már a beruházás könnyen megoldó­dik, hiszen a Világbank fizeti”. Ez természetesen távol áll a valóságtól. A mi beruházásunk költsége a mostani számítás szerint összesen háromszázki- lencven millió forint. A Vi­lágbanktól származó hitelből pedig „csak” 26 millió 600 ezer forint értékű gépet, illetve li- cencet kívánunk vásárolni. E hitelhez is meg kell lennie a forintfedezetnek. 77 ezer tonna olaj! Mint a szakember szavaiból kiviláglik, egy „nehéz szusz- penziós, két magnetitkörös” mosókádat szereznének be a megoályázott költségből, a be­rendezés fölépítéséhez kellő li­cenced együtt. Már tavaly el­kezdték a telepítéssel kapcso­latos teendőket intézni, ám a beruházások lefékezésével együtt a bányavállalat is álljt vezényelt az előkészületeknek. A Világbank kínálta lehetőség csillantotta meg ismét a re­ményeket a fejlesztésre, amely egyébként összhangban lenne a kányási aknaüzem bővíté­sével. — A fejlesztési bankunknak írt levelünkben ismertettük — nyitja ki Kovács Ödön a dokumentumot —, hogy az évi 770 ezer tonna szenet adó ká­nyási aknaüzemben, a száraz szénosztályozó mellé felépíten­dő szénmosóval növelni lehet a lakossági tüzelésre alkalmas szén termelését. A berendezés évente 77 ezer tonna tüzelőolaj helyettesítését teszi lehetővé! — A jelentékeny munkát fő­vállalkozásban a tatabányai AVF végzi el várhatólag. Ter­vezéstől a kulcsátadásig a Ko­márom megyei vállalat szer­vezi a tevékenységet; alvállal­kozóként természetesen bevon­ja például a nógrádi bányász- tervezőket, a kisterenyei építő­ket és így tovább. — HA — emeli ki a föltéte­les mód kötőszavát Kovács Ödön — minden az elképzelé­seink szerint történik, akkor 1984. január 1-én nyitja mega hitelkeretet az Állami Fejlesz­tési Bank, és a munkálatokat legkésőbb 1986. első fél évé­nek végére kell befejezni. A Világbank nem kölcsönöz pénzt olyan beruházásra, amelynek megvalósulási ideje harminc hónapnál hosszabb. Közvetett haszon is Az előzetes számítások sze­rint a három műszakban dol­gozó szénmosó mintegy 120 embert foglalkoztatna. A kü­lönféle átcsoportosítások révén várhatólag nem követelne számbeli állománygyarapodást, ám speciálisan képzett szak­emberekre majd szükség lesz. — Egy ilyen szénmosó tény­leges haszna, a beruházás va­lódi megtérülési ideje ponto­san kiszámíthatatlan — medi­tál a szakember. — Mert az­zal, hogy teljesen kiszűrjük a meddőt, s tisztán szenet adunk el: ésszerűsítjük a szállítást, kíméljük az erőművi berende­zéseket és így tovább. Ennél­fogva a szénmosó a közvetle­nül mérhető megtakarítás mel­lett is lényegesen előnyére vá­lik a népgazdaságnak. Molnár Pál Kábelvizsgálat A Bell telefontársaság la­boratóriumában egy kézben tartható berendezést dolgoz­tak ki, amellyel a telefon lég- vezetékes kábeleiben fellépő töréseket a földről lehet meg­állapítani. Eddig a kábeltö­réseket fárasztó, körülményes, sőt veszedelmes módon a póznákra mászva kutatták fel a javítóosztag emberei. Az új készüléket csak rá kell irányítani a földről a légveze­tékre. A kábeltörés helyén a hallhatóság határán levő szi­szegő hang keletkezik. Ezt a hangot a készülék hangérzé­kelője egy telefonkagyló mik­rofonjára irányítja. A mikro­fonban a hang felerősödik. A hangjelzés alapján a kábel­javítók megtalálják a pontos helyet, ahol a felsővezeték sé­rült. A Bell laboratóriumok a készüléket a terepen ki­próbálták és kitűnőnek talál­ták. A föld legnagyobb világítótornya A földkerekség legnagyobb világítótornyát Franciaország északnyugati „csücske” men­tén, a bretagnei Ouessant- sziget előtt fogják felépíteni. A toronynak biztosítania kell majd a hajózást „a legna­gyobb és legveszélyesebb ten-- geri útvonalon”, ahogyan Louis le Pensec francia ten­gerészügyi miniszter a La Manche-csatornát nevezte. Bretagneban még élénken em­lékeznek a négy évvel ez­előtti nagy katasztrófára, ami­kor az Amoco Cadiz óriás tar­tályhajóból 233 000 tonna kő­olaj ömlött a tengerbe. Ak­kor több ezer madár pusztult el, a tengerpart sok kilomé­ter hosszúságban beszennye­ződött, és az egész fauna sú­lyos károkat szenvedett. En­nek a szerencsétlenségnek a nyomai még ma sem tűntek el teljesen. Az új világítótorony rendel­tetése lesz, hogy minimálisra csökkentse a környezet szá­mára katasztrofális következ­ményekkel járó, hasonló tar­tályba jó-szerencsétlenségek kockázatát. Az építési mun­kálatok idén kezdődnek. A világítótorony 45 kilométer­nyire a parttól, 100 méter ma­gas, a emelkedik majd ki a vízből és ellenőrzi az élénk hajóforgalmat. Szécsényiek Kórósért A település fejlődéséhez 6,5 millió forintos társadalmi munkát tervezett az idén a szécsényi tanács. Mindennapos teendő a la­kóházak előtti közterületek rendben tartása, a vízelvezető árkok takarítása. Megvették már a kora tavasszal kiülte­tendő facsemetéket. A Vár- kertet szeretnék régi pompá­jában helyreállítani, ehhez a nyáron építőtábort szerveznek. A rárósi ifjúsági tábor csinosításán eddig is sok idő­sebb és fiatalabb szécsényi munkálkodott. Az idén a vi­zesblokk kialakításában kí­vánnak jeleskedni a nagyköz­ség gazdasági egységei. Az intézmény dolgozói és a tanulóifjúság vállalta, hogy a munkahelyek és iskolák kör­nyékét közvetlen környezetü­ket takarítják, óvják. Húszmilliós veszteség nydmábcsn PÁRTTAGGYÜLÉS A DRÓTHÚZÓBAN — Nehéz feladatokkal kel­lett megbirkóznunk tavaly.,. Ezért aztán mi is arra töre­kedtünk, hogy a pártmunka a gazdasági feladatok eredmé­nyes végrehajtását segítse — kezdte a múlt esztendei ta­pasztalatok összegezését a párttaggyűlésen Varga Gyula. A dróthúzó fiatal művezetője a pártvezetőség tagja, s ő irá­nyítja a vezetőség mellett dolgozó termelési bizottságot. NEHÉZ HELYZETBEN A taggyűlésen többen is szóltak arról, hogy munkában és tapasztalatokban egyfor­mán bővelkedett a múlt év a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben. A huzalmű-gyár- részleg, ahol a dróthúzók, pá­colok, lágyítók, csévélők — az alapszervezet tagjai — is te­szik a dolgukat, majd hatszáz embert foglalkoztat. Többsé­gében munkájukat jól értő, tapasztalt szakembereket. Mégis a múlt esztendőt hu­szonkét milliós veszteséggel tervezték. A vállalati tervezők ala­posan meggondoltak, megfon­toltak mindent, mielőtt dön­töttek. Jó néhány, a tarjám­nál jelentősebb kohászati vál­lalatnak adódtak ugyanis tar­tós termelési, értékesítési gondjai, hogy a piacon csu­pán mérsékelt az érdeklődés a kohászati termékek iránt. A folyamatos munkához szük­séges anyagok hiánya, a sze­rény piaci lehetőségek, a szál­lítási gondok megtépázták a gyáriakat is az elmúlt évek­ben. Az esztendő végén az­tán kiderült, hogy a veszte­ségből eltűnt húszmillió. Nem egészen kettő maradt, meg olyan körülmények, hogy az idén már nyereséget tervez­tek a gyárrészlegben. A huzaltekcrcsek a horganyzóba indulnak. (Kulcsár József felvételei HASZNOS TANÁCSOK Mi történt hát a huzalmű­ben? Mit tettek a dróthúzó­ban a gépeken dolgozó mun­kások, a technikusok, a mér­nökök? Azt mondja Földi Cyörgy, a pártalapszervezet titkára, hogy tulajdonképpen semmi különöst. Igyekeztek jól elő­készíteni, megszervezni mun­kájukat, hasznosítani a mun­kaidőt, vigyáztak a gépekre, az emberekre, takarékosan bántak az anyaggal, az ener­giával. A termelékenység nyolc és fél százalékkal emel­kedett. — Az őszinte, nyílt beszéd régi-régi jó szokás nálunk — magyarázta a párttitkár. Cso­portvezető a huzallágyítónál, ahol bizony nem kevés gond adódott a múlt évben. Vagy az anyaggal volt baj, vagy az ember volt kevés. Nem egyszer megtörtént: embere­ket csoportosítottak át, hogy a gépek folyamatosan dolgoz­zanak minden műszakban. — A múlt évet is azzal kezdtük, hogy összehívtuk a párttago­kat, mint most... Elmondtuk, milyen feladatok várnak a dróthúzóra. Nem titkoltuk azt sem, nehéz hónapok elé nézünk, s ha valamikor szük­ség volt a párttagok okos sza­vára, munkájára, példájára, most megmutathatja minden­ki mire képes... A pártmegbízatásokat szi­gorúan a termelési tenniva­lókhoz kötötték. A termelési bizottságba az üzem minden fontosabb területéről verbu­váltak tagokat. Tapasztalt, tiszteletben álló munkásokat, pártmegbízatásként. Ök meg sok-sok információval, ta­náccsal segítették a pártveze­tőség, meg az üzemvezetőség munkáját, hogyan javíthatják tovább a munkakörülménye­ket, a munkafeltételeket, az emberek közötti kapcsolato­kat, a munkahelyi légkört. Az üzem végül is teljesítette tervét. PÉLDÁK A HELYTÁLLÁSRA Papanitz István gyárrészleg­vezető a taggyűlésen elisme­réssel beszélt a múlt eszten­dőről : — A tőkésexportot tekin­tettük a legofontosabb felada­tunknak. Azt, hogy gyorsan és jól alkalmazkodjunk a piac igényeihez... Végül is a vállalati nyereség 236 millió forint, több a tervezettnél! Termelékenyebb, jobb minő­ségű munkát végeztünk, mint korábban... S a tőkésexport negyvennégy százalékát a hu­zalmű hozta. Ebben pedig ott van a dróthúzó üzem kommunistáinak, a munkás- kollektívájának lelkiismeretes tevékenysége is... A helytállás sok-sok példá­ját említette. így azt is, ami­kor az 1-es telepen kilyukadt az egyik horganyzókád. Ez pedig nem kevesebb, mint húsz tonna termeléskiesést jelent naponta, legalább két hétig. Csakhogy itt nem volt kiesés. A többiek az első szó­ra vállalták, hogy a kétszáz­tíz helyett kétszázharminckét tonna drótot horganyoznak naponta. Vagy ott volt az egyik nagy teljesítményű hú­zógép áthelyezése jobb körül­mények közé. Társadalmi munkában csinálták, két hét alatt. Ezer tonna huzalt nyertek vele. A műszakiak egy csoport­ja meg azon törte a fejét, ha az export akadozik, hogyan hozhatnának pénzt a hazai piacról, ha kell új, eddig nem gyártott termékekkel. tgy született meg az 1.2-es fényes fűzőhuzal is. A F ^'ső-tisza­vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság korábban külföld­ről hozta. Hírét vették a ko­hászati üzemeknek. Jöttek, társultak és megegyeztek. A gyáriak olcsóbbak és a huzal minősége semmivel sem rosz- szabb, mint a külföldié volt. így egészen természetes Pa­panitz István optimizmusa: — Az idén tízezernégyszáz tonna a tökésexporttervünk. ...Mi legalább tizenkétezer ton­nára szeretnénk teljesíteni... Csak legyen piac! Januárban ezerkétszáz ton­na exportáru hagyta el a gyá­rat. Ebből jó ezertonnányit a huzalműben termeltek. KORSZERŰSÍTENI ÉS DOLGOZNI Szót kért a taggyűlésen Szőcs Tibor is. A fiatal, te­hetséges mérnök a dróthúzó üzemet vezeti. — Sokszor kerültünk olyan helyzetbe a múlt esztendőben, hogy arra kértük az embere­ket, maradjanak még a gé­pek mellett, jóllehet munka­idejük letelt... Nem azt mon­dom, hogy soha nem zúgolód­tak; de elvégezték amit kel­lett — mondta. Mint kiderült, a munka, az exporttervek teljesítésének jó ösztönzője volt a teljesítmé­nyekhez mindjobban igazodó érdekeltségi rendszer. Az ösz­tönzésre az idén is szükség lesz, hiszen nem csak többet kell termelni a minőség is ja­vítható még. S nem is akár­milyen körülmények között dolgoznak. A szegverő kor­szerűsítése. az új, termeléke­nyebb gépek munkába állítá­sa azzal jár, hogy átmeneti­leg úgy számolják, egy eszten­deig — megbolydul az üze­mek megszokott termelési rendje. Üj helyre költöztet­nek legalább tiz-tizennégy dróthúzó gépet is. Bagyinszki Ferenc főbizal­mi legalább negyven eszten­deje dolgozik a gyárban. Volt kötő, húzó, s most munka­módszer-átadó. Mondják mű­szakkezdéskor nemigen előzik meg, s a műszak végeztével az utolsók között távozik. Megfontol minden kiejtett szót: — Sokat kell tennünk azért, hogy az idei tervet teljesít­sük... A gépek áttelepítése sem lesz egyszerű és az em­bereknek is meg kell szokni új helyüket... Minél előbb si­kerül, annál biztosabb, hogy a dróthúzó pótolja azt a kie­sést. amit a szögverő gépeit részleges leállása jelent... Abban maradtak, nogv meg­próbálják. V. G. Tetszetős családi házakból alakult ki Bereden az Ifjúsági út | NÓGRAD - 1983. március 2., szerda 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom