Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

I

Ez évben is igen sok megrendelést kell kielégítenie a Salgótarjáni Kohászati Üzemek huzalnuí gyárrészlegének horganyzott huzalból. Képünkön a negyvenszálas berendezés látható üzem közben.

Brigádok, vállalások és... (II.)

A Nógrád megyei Állami , Építőipari Vállalatnál Gordos István mnkaverseny-felelős, a „címügyben" legilletékeseb- bek egyike azt mondja:

— A száznegyven körüliből nyolcvánöt-nyolcvanhétre tehető a szocialista címmel bíró kollektívák száma, a többi ,az e mozgalomban részt nem vevő munkabrigád. Tudom, pontatlannak tűnik a meghatározás,* de ez nálunk esetenként a munka természetétől s más tényezők függvényében változik. Volt" úgy, hosszú éveken át egy helyen dolgozó, nagy számú csapat oszlott fel, mert az élet és a brigád összetétele úgy diktálta, hogy más-más építkezéseken végezzék tevékenységüket, s akadt példa arra is, hogy egyik budapesti íőépit- kezésüriktől vándorolt át, vélem anyagiakban jobb ígérettől felbuzdulva, jelentős tagot számláló brigád más vállalathoz. Objektív, ám szubjektív okok is befolyásolják nálunk a szocialista brigád- mozgalom helyzetét

Előző írásunkban már utaltunk arra: sértődések, vagy arra visszavezethető okok miatt a múlt évben két, a Vállalat kiváló brigádja címmel büszkélkedő kollektíva is „kiszállt” a versenymozgalomból. Az egyiket Hartmann József, a másikat Kömbicz Sándor vezette.

Tényleg, miért?

Az első esetről Serfőző Tibor, a salgótarjáni Beszteree- lakótelepen székelő építésvezetőség művezetője a következőket mondja:

H

a egyszer valakire rászakad a baj, akkor jön esőstől, csak győzze kapkodni a fejét az ember, így van most az öreg Szappan Pista bátyánk is. Ez a gylm-nyám hol süt, hol esik ; idő a szivéig hatolóan szag-’ gatja testét. És senki sem tudja azt pótolni, mint hites felesége, Bába Mari. Annak olyan finom a fogása, hogy érintésre szűnik a fájdalom, A múltkoriban hoztak vala- honnét a szovjet földről fekete pasztaszínű , kenőcsöt. Egyenesén a kígyó mérgéből gyúrják. Igaz, marja testet kegyetlenül de megszünteti a fájdalmat. Ezzel tudja a feleség gyógyítani az öreget.

— ötvenedik éve élünk együtt. Ismeri a legr ej tetteb izomszélámát is — mondta Szappan István.

Nemrégen volt Szappan István születésének 80. évfordulója. Nagy ünnep volt. Az egész család összegyűlt Mát- vaszőlősre az öreg otthonába. Nem fényes hely, inkább nyugalmat nyújtó. Itt van lépésnyire a falu elején, még vakolatlanul h ház. De az úd- varon már á pucoláshoz szükséges homok, mész, meg minden. Bent a lakásban kényelem, egy bontott Agy az öregnek, hogy ha elfárad, akkor lepihenhessen. összejöttek a gyerekek, öt fiú, négy lány, huszonkettő unoka,

— Én ebben az ügyben nem szívesen nyilvánítok véleményt, de az tény: a Harl- mannék már jóelőre fel voltak' készülve az itt alkalmazott házgyári technológia folytatására, s hallottam, valakik ezt meg is ígérték nekik. Aztán, végül is, egy másik brigád látott neki annak a munkának. Hogy ebből volt sértődés, az biztos, bár gondolom, ezt magának elmondták. .. Nekem csak az a véleményem, hogy jobban kellene előkészíteni a döntéseket, megfontolni a kimondott szavakat. Egyébként a Harbman- nék munkájára semmiféle panaszunk nem lehet azóta, hogy állítólag megsértődtek és más munkát végeznék.

Hartmann József brigádve- saetőé a szó:

— Ígérgetésekből nem lehet élni! Mi rákészültünk egy általunk már ismert technológia folytatására, de valakik közbeszóltak. Addig aktívak voltunk, • aztán, hogy „lecsillapodtunk”, már hivatal oe fórumokra sem voltunk meghívottak. Lehet, mondtunk néhány rossz szót, de azért mégis a Vállalat kiváló brigádja címet viseltük.

— Hallom, év végi értékelésüket sem csinálták meg, új felajánlásokon sem töprengenek. Sőt, rossznyelvek szerint tettek olyan kijelentést is, hogy még a szakszervezeti díjat sem fizetik.

— A legutóbit akár viccnek is veheti: én vagyok a szak- szervezeti bizalmi! Az előbbiek viszont eddig valósak.

— És nem gondolkoznak a továbbiakon?

tíz dédunoka. Csak úgy ragyogott Szappan István a boldogságtól. Rossz a látása, mert a bányában aknát hajtva homokba értek. Kidú- coltók szakszerűen!, de olyan nyomással, minit) ott volt, nem bírtak. Szappan István meg szerencsétlenségére éppen akkor haladt el az exponált helyen, amikor a nyomás kivágta az ácsolatot, amit ráadásul szemlélgetett vájár módjára. Na aztán a homok akár a vizsugár belevágott a szemébe. Éppen hogy nem vesztette el örökre látását. Gyengélkedik ezzel is.

A születésnapi ünnepség szépen eltelt, még a megyeiek is betoppantak egy kis ajándékkal, jó szóval. Szappan István elégedett volt, még a könnye is kicsordult örömében. Az öreg jól tartja magát, színes az arcbőre, vidám a hangja, mindig telik erejéből néhány nevettető történetre. Nem lehet rossz az ellátása, amit a sziporkázó kedve, meg a gömbölyded pocakja is igazol. Azt mondja széles gesztussal:

— Csak ez a köszvény ne lenne, a kutya llliomját,

Ott a baj, hogy most nincs aki gyógyítsa. Bába j^Tarit Pesten a kórházban ápolják.

— De igen. Remélem, másokkal együtt...

Fél éve nem adott életjelt magáról — már ami a naplóba történő és más hivatalos fórumok felé kellő be. és feljegyzéseket illeti — az 1. számú főépítésvezetőség szebb időket megért brigádja sem.

— A csapat — mondja Mester József, a nagybátonyi bányászlakások kivitelezésének egyik művezetője —, a munkák különböző jellege miatt annyira szétszóródott, hogy értékelésük szinte képtelenség. Már tavaly is panaszkodott érre Gömbicz Sándor, az öreg brigádparancsnok, merthogy amíg együtt voltak, többek között hosszú ideig a' salgótarjáni síküveggyár Zagyva—III. részlegének építésekor, kétszer kapták meg a Vállalat kiválóié brigádja címet Mi lesz a sorsuk idén, még n**™ tudni. Tény. jelenleg is legalább

helyen dolgoznak. KI hogyan csinál, azt legföljebb a« ottani munkavezetőjük tudja...

•! -VWWÍB*

Az öreg Gömbicz busza ma délig nem ért be Nagybá- tanyba; befútta az utat a hó. De amilyennek ismerem, nem tesz le arról, hogy a nyugdíjáig hátralevő szűk két év alatt ne vezetné megint „győzelemre” brigádját Mert említették társai,, már sok papírt elhasznált az idei vállalások megfogalmazására.

Miként megteszik ezt a Beszterce-lakótelepen dolgozó Hartmannák is...

Karácsony György

Beteghez ment látogatóba. Valami felizgathatta nyugalmát, mert az amúgy is ingadozó vérnyomása éppen akkor, amikor a lépcsőn állott), magasba szökött. Ettől úgy megszédült, hogy a lépcsőről lezuhant néhány fokot. Any- nylra megsérült, hogy ápolásra szorul. Szappan István pedig itthon szorong, feszeng, búslakodik élete hűséges párja után, aki egyedüli igazi gyógyítója. Ott a menye velük, odaadóan figyelmes is, dehút az nem Bába Marl, a felesége. A keserűségtől megfakult az arca, a hangja Is komor lett;

— Olyan asszony kevés van a földön, mint az én Marim.

Csend lett a Klsszobában. Az ágynemű zizegett, amikor hozzáért, meg a tűz dorombolt. Valahová a távolba látott most -Szappan István. Talán éppen oda, ahol a bányában megszólította őt az a halk szavú, de izzó tekintetű ember, hogy nézze meg Szőlősön, mint nyomorog a nép. Tudhatta-e Szappan Istvántól jobban valaki is, mi az igazi nyomor?

A cseléd édesa'pja korán elpusztult az igavonódban. Ott maradtaK magukra tuR

namiffitlf H?3 étet híreit Olvasva meg- NCIIKGIHUII szoktuk, hogy két ország kormányfői időnként találkoznak egymással. S azt is, hogy nemcsak csúcstalálkozók vannak: a két ország külügy-, ipari, mezőgazdasági meg más miniszterei is fel- felkeresik egymást, hogy — az ilyenkor szokásos közlemények szövege szerint — „a felek kölcsönösen kicserélhessék és egyeztethessék a nézeteiket... ”

A diplomáciai életből vett hasonlatnál maradva a hazai minisztériumok és a megyék között is gyakoriak az alsóbb, meg a felsőbb szintű tárgyalások. Hogy milyen időközönként, az minisztériumonként változik. A MÉM-ben például „az a szokás alakult ki-, hogy a miniszterhelyettesek az év első hónapjaiban látogatják végig a 19 megyét, tervegyeztető tárgyalások címén, bár magától értetődik, hogy nemcsak arról konzultálnak. Az ÉVM, IPM (Ipari Minisztérium) államtitkárai, miniszterhelyettesei viszont általában akkor mennek, amikor az eldöntésre váró ügyek összegyűlnek. Arra törekszenek, hogy évenként egyszer lehetőle® minden megyét felkeressenek.

' Maguk a miniszterhelyettesek az államtitkárok mondják, hogy az alsóbb szintekre hárul a munka zöme, hiszen ott állandóak a kapcsolatok. Való igaz: a minisztériumok főosztályvezetői, osztályvezetői, szakértői rendszeresen részt vesznek a megyei pártbizottságok, tanácsok olyan ülésein, amelyeken — a tárcájukat is érintő — közös ügyeket tűznek napirendre, mint ahogy az is régi gyakorlat, hogy a megyei párt- és tanácsi vezetőket is gyakran meghívják a minisztériumok országos rendezvényeire.

Mindez persze még csak keret, ami vajmi keveset árul el a tartalmi munkáról, mármint arról, hogy miről és hogyan tárgyalnak. Ez még akkor sem elhanyagolandó kérdés, ha egyértelmű és világos-, hogy a „felek” tudatában vannak annak, hogy az országos meg a helyi érdekek alapjában véve megegyeznek.

Ez annyira természetes, hogy — úgy mondjuk — erre szót sem vesztegetnek, A Fejér megyei Tanács elnöke is nyomban egyetértett azzál, hogy egy ideig várhatunk még a tervbe vett bicskei hőerőmű felépítésével, hiszen — hála a mind sikeresebb energiatakarékossági mozgalomnak — észrevehetően kevesebb az ország energiaigénye, mint amennyire számítottunk, s különben is itt van a paksi atomerőmű első részlege. De amikor arra' fordult a szó, hogy — a hőerőmű építésére számítva — tető alá került 120 új lakás a nagyközségben, amelyet eredetileg átmeneti munkásszállásnak szántak és most üres lesz, a kié légyen, megkétszereződött a figyelem. A megyei tanács elnöke — érthető okokból — azt fejtegette, hogy szeretnék megszerezni sast a 130 új ottbont, az IPM államtitkára viszont — ez is természetre — ar-i

ra hivatkozott, hogy az ország egyik ismert nevű vállalata új üzemet akar létesíteni Bicskén, feltéve, hogy lakáshoz jutnak a vezető szakemberek és szakmunkások. A megyei tanácselnök — mosolygó arccal és nagyon fegyelmezetten — azzal folytatta, hogy mámé legyen félreértés, de a helybeliek lakásérdekei talán fontosabbak volnának, mire az államtitkár úgy válaszolt, hogy a' tudomása szerint város szeretne lenni Bicske, miért ne volna érdeke hát, hogy egy újabb gyárral gazdagodjék?... Vagyis —, amint várható volt — nem tudtak azonnal megegyezni, ezért abban maradtak, hogy a naegye és a minisztérium szakértői még egyszer megvizsgálják a témát, s két hét múlva majd döntenek.

Ez a 120 lakás csak egy kis ízelítő abból, miképp megy végbe az életben az a folyamat, amit a közgazdászok a tárca-, meg a helyi érdekek ütköztetésének, egyeztetésének neveznek. Ugyanis se szeri, se száma az összehangolást igénylő témáknak. Az IPM és a megyék megbeszéléseinél maradva ezek közé tartoztak például a káderügyek (sok új ipari vezető került a régiek helyébe, s ilyenkor mindig a minisztérium meg a megye dönt, közösen), az egyes vállalatok decentralizálásával járó problémák, köztük annak mérlegelése, mi történjék- a KELKA helyi részlegeivel, az energiagazdálkodás ilyen- olyan területe; eközött a közületi olajkályhálc helyettesítése, vagy pedig az, hogy a vállalatoknak kisebb a nyereségük, ezért kevesebb pénzt tudnak befizetni a szűkölködő tanácsnak stb.

Van tehát miről beszélni, sőt vitázni. De mivel az alapvető dolgokban valóban azonosak az érdekek, ha közleményt írnánk e

megbeszélések tartalmáról, nem kellene olyan diplomáciai szóhasználattal élnünk, hogy „a felek kölcsönösen kicserélték a nézeteiket az egymást érdeklő kérdésekről”. Ehelyett hosz- szú listában rögzíthetnénk, hogy mi mindenben egyeztek meg. Még mindig az IPM-re visszatérve például, a minisztérium — Ti- szakécske, illetve a megye kívánságának eleget téve — tárgyalt az egyik fővárosi gyógyszergyárral, s elintézte, hogy rekordidő, mindössze néhány hónap alatt egy gyógyszercsomagoló üzemet adjanak át az említett nagyközségben, hogy ne kelljen más falvakba, városokba dolgozni járniok az asszonyoknak és lányoknak, helyben is találjanak munkaalkalmat

A Pannii meglehetősen szűkszavúan (apun szoktak beszámolni a minisztériumi meg-a megyei vezetők, szakértők találkozásairól. Többnyire a protokolláris eseményre helyeződik a hangsúly, nem pedig a munkára, a vitára.

Pedig értünk vitatkoznak.

Magyar László

Rusztikus bútorok exportra Pécsről

A Pécsi Faipari Szövetkezet 80 millió forint értékben exportál bútorokat az idén. Az első exportprogram egy rusztikus, faragott díszítéssel ellátott bútorcsalád készítése 21 millió forint értékben. Ennek első darabjait, a háromajtós konyhai szekrényeket a napokban szállítják az NSZK-lm.

(Fotó: MTI — Kálmándy Ferenc felvétele)

A Cserhát hallgatott

f

A minisztériumok és a megyék

eatnyian. Hogyne tudta valna ő mit jelent éheznj. Annyit válás zeit az embernek:

— Én tudom, hogy nyomorognak velem együtt.

— Akkor pedig cselekedj te is!

Valahogyan így kezdődött

Szappan István, élete. Aztán ázzál folytatódott, hogy egy alkalommal üzenetet kapott menjen Medves-pusztára a határra, oda ahol a bükkerdő a völgy felé tart, Ott vár máj© rá egy másik ember, aki csomagot hoz Losoncról. Azt hozza be a bányába. Figyelmeztették: vigyázzon, az életével játszik, ha elcsípik. Teljesítette a parancsot. Aztán már őt bízták meg, hogy tartson felolvasást a bányában. Széles vállú derék ember volt fiatal korában. Amikor felállt, mindenki .fölé magasodott. Erélyes volt a hangja. Hire is ment, hogy jó beszédű ember Szappan István:

— Hanem a hatóság is hírt szerzett erről és ott sündörög- tek nyomban a köpök. A kakastollasok utamat állták,, motoztak, zaklattak.

Ebben az időben már ott élt a családi tűzhely mellett felesége az ifjú, szép karcsú, dús hajú Bába Mari is. Egy

éjszaka történt, amikor a földre, vetett szalmazsúpon feküdlek. Nyár volt, Illatozott az éjszaka és ők szerették egymást. Mintha ezt a szép éjszakát akarnák elűzni, rohamléptek verték fel az udvar csendjét Az asszony megragadta férjéit:

— A csendőrök!

Menekülésre már nem volt

Idő. Szappan István a felesége lábánál keresztbe vetve magát bújt a takaró alá, A csendőrök felrántották az ajtót. A félkönyékre támaszkodó asszonyt egyedül találták, nem is figyelve & lábához;

— Hol a férjed, az a csavargó! ■

— A fene tudjd, hogy egye őt ki a nehézség.,,

Felháborodott volt a hangja, a szíve hevesen vert. A zseblámpa fényében a csendőrök nem látták a riadt tekintetét. Elmentek, de Szappan Pista is elment, ki a Cserhátba, fel a Tepkének és át a garábi erdőbe. Ott élt, fát rágott és ha idegenek jöttek bujdosott. A Cserhát pedig mélyen hallgatott, így élt bűjdosva az éjszaka leple

alatt találkozva feleségével

és azokkal, akik oasonló sorsban éltek. De ha kellett, mindig életjelt adtak magukról. Hol röpcédulákkal szórták tele a bányák környékét, hol az erdők legmélyére hívták beszédre a munkásokat, amíg fel nem szabadult Mát- raszőlős Is. Az emléktpl felélénkült:

—■ Még buhogtak az ágyuk, de már mi föjdet osztottunk.

P

ártalapító lett Szappan István, pártttikár, meg minden, amire szükség volt akkor egy községben, hogy magára találjon a nép. Fényes is volt akkor a kapu kilincse, mert egymást váltották a látogatók. Hivatalosak, barátok, de- mindig folyt Szappanéknál a beszéd. Szappan István meg < ment, intézkedett, se éjjele, se nappala nem volt. Hát csoda-e, hogy sajog minden pőréiké,ia nyolcvanéves korára? Szép az erdő, jól rejt az éjszaka, de csontig hatol a hideg, ha nincs meleg holmi. Mi lehetett a bújdosónak akkor az akarata? Ezt érzi most az Öreg és nincs, aki olyan sze. retettel ápolja, mint felesége, aki ötven éven át kitartó# mellette.

Bobál Gynte