Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-10 / 34. szám
Sikeres esztendő - tanulságokkal Versenyfutás a piacért Nemrégiben a munka, a gazdálkodás múlt esztendei tapasztalatait értékelte a salgótarjáni síküveggyárban a nagyüzemi pártbizottság. Az elmúlt hónapok tevékenységének összegezése is elégséges ok volt arra, hogy a kommunistáik leüljenek, meghány- ják-vessék a tapasztalatokat, megvonják a tanulságokat. A salgótarjáni nagyüzemek gazdálkodását, jövőbeni teendőit azonban mostanában tekintette át a városi pártbizottság is. Az ajánlások megfogalmazása konkrét tennivalókká, a gyáriakra várt. A nagyüzemi pártbizottság azt, vizsgálta, a gyári kommunistáik mennyire értik, hogy a népgazdaság helyzete, a minduntalan változó- hazai és külország! körülmények gyorsabb, pontosabb és minőségében is más munkát kívánnak. A termelést, gazdálkodást jobbító elvek hogyan jelennek meg a műszakiak, a piackutatók, a közgazdászok, az üveghúzók és feldolgozók, a fenntartást végző munkások mindennapi tevékenységében. — A gyárvezetés, a gyári kollektíva a vágótól a rako- dómuakásig, a mindennapi gyakorlatban tanulta meg mit jelent a piacra termelés... Bizony az NSZK-ból érkezett kereskedőnek kerekre nyílt a szeme a csodálkozástól, amikor a gyáriak nyolcnapos szállítási határidőt vállaltak. S az üveg az ígért időre annak rendje-módja szerint megérkezett rendeltetési helyére. Az 1983-ra tervezett tőkésexport csaknem harmadát lekötötték, s elszállítják az első negyedév végére. — Ez volt az első esztendő a gyár történetében, mikor napra készen szállítottunk — erősítette meg Együd János, az alapüveg-feldolgo- zó gyáregység vezetője. Azt sem titkolta, mindez nem meht gondok nélkül. Előfordult, hogy akadozott a munka, mert nem volt elég üveg. Év közben leállt az USA export, az esztendő végén meg alig győzték a munkát. Jó néhányszor a munkásokhoz fordultak —, amikor azok már ledolgozták a nyolc órát —, hogy maradjanak még. Az emberek többsége megértette, akkor kell rádolgozni, amikor viszik az üveget. Rendszerint többen vállalták a túlmunkát, mint amennyi munkáskézre szükség volt. A pártbizottsági ülésen sok szó esett arról, hogy erkölcsileg és anyagilag is jobban kell becsülni a hozzáértést, a jobb minőségű munkát. így a kiemelt mérnökökhöz hasonlóan meghonosítják a kiemelt technikus státusát. A különböző pályázatok kiírásánál várhatóan nem csupán a pénz szerepel majd a díjak között. A jutalmak között egy-egy a szakmai ismereteket és gyakorlatot gyarapító út is lesz. Hiszen ennek, a sikeresen pályázó mellett, a gyári kollektíva is nyertese lesz. Közelebb a gyakorlathoz A mostani esztendőnek újabb nagy tervekkel, reményekkel indulnak a gyáriak. A síküveg az edzett és a ragasztott üveg mennyiségéi Adni, amikor kérik Dr. Juhász Gyula igazgató eredményes esztendőről adott számot. — A termelés, az export egyaránt növekedett a múlt esztendőben. A termelés minőségi mutatói egyetlen évben sem voltak ilyen jók, mint most... Javult a gyár kereskedelmi tevékenysége, erősödtek partnerkapcsolataink. Exportunk, s így a bevételünk is a tervezettnél nagyobb mértékben emelkedett. .. Jobban vigyáztunk arra is, hogy ne csak sok üveget termeljünk, hanem eredményes, jövedelmező legyen a munkánk — mondta. Tavaly a síküveggyárban 28—30 millióval több üveget húztak, dolgoztak fel, mint, amilyen termelési értékkel az esztendő elején számoltak. A tőkésországokba szállított üveg is jó 6 millióval több volt a tervezettnél. A nyereség várhatóan eléri a 92—93 millió forintot. Mindezek ellenére a pártbizottság ülésén senki sem akadt, aki ne tudta, ne érezte volna: nehéz évet hagytak maguk mögött A munkát többször is át kellett szervezni, hozzáigazítani a piac igényeihez. Magyarán szólva: azt és annyit kellett termelni, amennyit a vevők kértek, akkor szállítani, amikor kérték. Mert egyedül a nyereség teszi lehetővé a gyár további fejlesztését, a bérek, a jövedelmek, a szociális juttatások növelését. Lőcsei József kereskedelmi főosztályvezető világosan érthetően fogalmazott: Becsülni a jó munkást egyaránt növelik. Az éves munka eredményeként százmilliót meghaladó nyereséggel számolnak. Ám azt is világosan látják, a követelményeknek csak úgy tudnak eleget tenni, ha tovább javítják az üveg versenyképességét. Jobban számolnak a piac gyors változásaival és nemcsak több, hanem jobb minőségű, jól értékesíthető üveget termelnek, dolgoznak fel. Természetesen mindezért sokmindent kell tenni, a gyárvezetésben, a gyáregységekben dolgozó kommunistáknak, pártonikívülieknek, a tapasztaltabb munkásoknak és a fiataloknak. Pálfalvai László és Kovács Péter, az építési és fenntartási gyárrészlegtől, Konti Ferenc köz- gazdasági osztályvezető. Takács Gyula a síküveget feldolgozó gyáregységtől, valamint Csák Ferenc, a nagyüzemi KISZ-bizottság titkára is erről szólt a tanácskozáson. — A pártalapszervezetek, az agitáció és propaganda munkásai a múlt évben is azon fáradoztak, hogy az emberek megismerjék céljainkat, s azt is, hogy megvalósításukért nekik mit kell tenniük — nyugtázta Miskolczi István, a végrehajtó bizottság tagja. Következtetése mindenki számára egyértelmű volt: még- inkább hozzá kell igazítani a politikai munkát, az alapszervezetek tevékenységét a mindennapi gyakorlathoz. Még hatékonyabban kell támogatni a folytonos megújulást kereső, a tartalékokat hatékonyan kihasználó munkás kollektívákat és a felelősséggel kezdeményező eredményesen tevékenykedő vezetőket. S ez nemcsak a párttagok, valamennyi gyári dolgozó érdeke. Vincze Istvánná Varga László, a műszaki főosztály vezetője is azt tartja az eredmények legfőbb zálogának, hogy a gyárban tervszerű, fegyelmezett munka folyt. A korábbinál eredményesebben hasznosították a meglevő lehetőségeket. Jobban gazdálkodtak a technikával, a technológiával és a nem kevés szellemi kapacitással. — Egyetlen csomagolástechnikai szakember munkába állítása tetszetősebbé és olcsóbbá is tette az árucsomagolást, kelendőbbé az üveget. Mindezt import helyett hazai anyagból csináltuk. Most ' a műszakiak az anyagmozgatás korszerűsítésén dolgoznak — magyarázta. Az elmúlt 10—12 év alatt, az üveggyártás megújulásával párhuzamosan, jelentős erőfeszítéseket tettek a gyá- ban a szakmai színvonal növeléséért. Ma négyszer any- nyi mérnök és tízszer annyi közgazdász dolgozik a központi irodaházban, a gyáregységekben, mint 1970-ben. A vezető szakemberek javarésze harminc körüli fiatal. Egymilliárd forint értékű gép, berendezés és mintegy másfélezer ember munkáját irányítják. Síküveggyárig szakmunkásokat képeztek és nem kevés azoknak a száma, akik középiskolai végzettséggel fizikai munkát vállaltak. BETEGÁLLOMÁNY NÓGRÁDBAN Van, aki úgy gazdálkodik vele, mint a fizetett szabadságával Megyénkben évről évre sokasodik a betegállományban töltött idő aránya, emelkedik a táppénzként kifizetett forintok summája. Tavaly megyénkben naponta átlag több mint ötezer dolgozó maradt otthon gyógyulás céljából, s a tizenkét hónap alatt összesen csaknem 170 millió forint táppénzt fizettek ki az embereknek. A „fajlagos” mutatók szerint Nógrád 1982-ben a tizenkilenc megye közül a sereghajtó szerepét töltötte be a táppénzhelyzetet tekintve. Javíthatnánk-e a „helyezésen?” — erről faggattuk Viczián Gyulát, a megyénkben társadalombiztosítási igazgatóság vezetőjét. — Tapasztalja-e, hogy különféle fórumokon a betegállomány alakulásáról szólván burjánzik az önmegnyuglatás? — Ezt nem hinném. Inkább arról van szó, hogy nem szeretjük azt mondani: megyénk ebben vagy abban elmarad a többitől. Így aztán talán nem mindig és nem mindenütt használnak ki minden lehetőséget azok, akik tehetnek valamit a táppénzhelyzet javítására. — Mi az, amit tehetnek ebben a rendkívül bonyolult, szinte mindennel összefüggő dologban? — Ha az elején akarjuk kezdeni: a feltűnő, hogy az egyetemen nem tanítják a táppenzbevételt. Ezzel az orvos csak a gyakorlatban találkozik. És nem egyszerű kimondani valakire, aki panasszal jelentkezik, hogy nem beteg. — Tehát fontos lenne az orvosi szigort fokozni? — Kulcskérdés annak eldöntése, hogy valaki keresőképtelen vagy nem. s ez az orvoson múlik. Lényeges, hogy nem azokkal van a gond, akik valóban betegek! A szocialista humánumból fakad, hogy teremtsük meg a lehetőséget a gyógyuláshoz azoknak, akik rászorulnak, ér. tiik minden áldozatot meghozva! A baj azokkal van, akik nem betegek, s a táppénzzel jogtalan anyagi előnyhöz jutnak . — Tavaly a 170 millió forint táppénzből vállalataink csak két és fél milliót fizettek, azaz nem eléggé érdekeltek a helyzet javításában. Lehetne-e fokozni az érdekeltségüket? — Jelenleg Q három napon belüli betegállományra a táppénzt a vállalat adózatlan nyereségéből fizetik. Ez nem irányítja rá eléggé a figyelmet a kérdésre. Hozzáteszem, hogy csak a szűk látókörű vezetőket kell közvetlen anyagi érdekeltséggel figyelmeztetni. Mégis hiba, hogy a számon kért adatokat tekintve egy-egy iagzgató nem érdekelt abban, hogy kevesebb legyen a táppénz, mint előre tervezte. A vállalat ezt rátartással tervezi, s ha nem nagyon lépi itúl a megjelölt mértéket, akkor nem zavarja a táppénz helyzete. — Ha a vállalat jobban érdekelt lenne a betegállomány csökkentésében, nem adna-e ez okot a humanitásba ütköző visszaélésekre? — A betegség megállapítása továbbra is az orvos feladata; visszaélésre tehát nincs lehetőség a vállalat részéről. De; megszigorítaná az ellenőrzéseket, és még nagyobb gondot fordítana a sérülések és a betegségek megelőzésére az üzem. — Akik azt állítják, hogy Nógrád az ország többi részénél rosszabb helyzetben van a táppénzhelyzet javítását tekintve, azok mivel érvelnek? — Az ipari szerkezet sajátosságaival. Viszonylag sok együtt a nehézipari és a bányaüzem. Ezen kívül nem kevés a nőket foglalkoztató könnyűipari gyár sem. Itt az a gond, hogy számos kismama a gyermekápolási táppénzt nem lehetőségnek, hanem járandóságnak tekinti. Akad, aki úgy gazdálkodik vele, mint a fizetett szabadságával: „még ennyi napom van, ezit a két ünnep között k i v e s z e m”. — Hallani, hogy némelyek a megyénkben élő cigánysággal is összefüggésbe hozzák a táppénzhelyzet romlását... — Szabolcs ebből a szempontból rosszabb arányokat mutathatna ki Mégis kedvezőbben állnak minálunk. — Miből sejthetjük, hogy általában többen „élvezik” a táppénzt, mint indokolt lenne? — Jellemző például, hogy a szezonmunkák idején nagyobb lesz a betegállomány. Egy orvos mesélte, miután kiírt egy dolgozót: „lehet, hogy beteg, de ugyanezzel a bajjal nem jött volna el mondjuk februárban”. Néha-néha megjelennek az úgynei’ezett „fertőzött terültek”, vagyis ahol az orvos túl könnyűkézzel írja ki az embereket Az egészségügyi szervek ezt mindig felülvizsgálják, de nem szívesen adnak róla tájékoztatást, mondván, hogy ők ezt maguk kiszűrik, s intézkednek a felelősségrevonásról. — Sok minden teendő rr.ég ebben a szerteágazó kérdésben: például a jól dolgozóiénak olyan fizetést kell kínálni, hogy ne érje meg neki, ha megbetegszik”. Vagy el kell érni. hogy a dolgozók ne lássák: én itt megspórolok nehezen két forintot. az üzem másik részén pedig... — Kidobnak az ablakon két milliót. — Erre gondoltam. Ezek általában szervezési változtatások. Mit tehet a szóbeli ..szemléletformálás”? — Sajnos ma nem számít becstelenségnek, ha valaki táppénzt csal. Sőt: néhány esetben ez sikk is! Ezen volna érdemes változtatni. Valamint nem hiábavaló, ha felhívjuk a figyelmet a táo- pénz aránytalan növekedésére. 1979-ben a megyei párt- bizottság foglalkozott a kérdéssel. és a határozata nyomán két évig gyökeres javu- lás_ következett be. Ez bizonyítja, hogy ha valamire odafigyelnek az emberek, akkcr a jó eredményre is számítani lehet. Molnár Pál A háztartási gépek, eszközök, híradástechnikai berendezések és szerszámáruk forgalma a korábbiakhoz hasonlóan tavaly is jobban növekedett a kiskereskedelmi átlagnál. A keresletet összességében kielégítették. Néhány terméknél azonban változatlanul adódtak mennyiségi és választékgondok, kevés volt például a nagyméretű hűtőszekrény, a fagyasztóláda, a varrógép, az átfolyós vízmelegítő, a víz-és Az év második felében már termelnek a Forgácsoló-szerszámipari Vállalat érsekvadkerti „PORCON” gyáregységének most épülő üzemcsarnokában, ahol forgácsológépek szerszámait gyártják majd hazai megrendelésre. Ezeket a termékeket egyelőre tőkésimporíbői szerzik be a felhasználók, az ersekvadkertiek „belépésével” feleslegessé válik a kon- vert'büis valutáért történő vásárlás. A gyáregységben 1983-ban 60 millió forint árbevételt terveztek, ebből 5 millió forint nyereségre számítanak.-ki Hz Iparcikk-kereskedelem Idei lervel gázvezeték szereléséhez szükséges acélcső, s nem volt elegendő mezőgazdasági szerszám sem. Gábor Pál, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztály- vezetője az idei ellátásról az MTI munkatársának elmondta: iparcikkekből a tavalyinál mérsékeltebb forgalomnövekedésre számít a kereskedelem. A legfontosabb cél az ellátás színvonalának feltétlen megőrzése az alapvető iparcikkekből és az olcsóbb termékekből, •továbbá a vásárlás körülményeinek javítása. Igyekeznek javítani a háztartási munkát könnyítő eszközök kínálatát, s bővíteni a magánerős építkezésekhez szükséges cikkek választékát. Nagy gondot fordítanak energiatakarékos termékek forgalmazására, a mező- gazdasági kistermelés anyag-, eszköz- és szerszámszükségletének biztosítására, és a szabad idő hasznos eltöltéséhez szükséges áruválaszték, valamint az ehhez kapcsolódó szolgáltatások megszervezésére. A tervek szerint az áruk nagy részét a hazai ipar állítja elő. Az elmúlt év kedvező tapasztalatai alapján a kereskedelmi vállalatok az idén erősítik termelésszervező tevékenységüket, s ez várhatóan csökkenti a hiánycikkek számát. Mindemellett — mint a főosztályvezető elmondotta — még mindig gondot okoz a választékban és minőségben is kielégítő árumennyiség beszerzése, mert — bár az utóbbi időben javult a kapcsolat —■ a szállítók általában továbbra sem kényeztetik el ajánlataikkal a belkereskedelmet. Az idén az Ipari és a Belkereskedelmi Minisztérium az árulapok egyeztetésénél azt állaní- totta meg, hogy a gyárak kismértékben ugyan többet vállaltak a múlt évinél, a belkereskedelem igényeinek azonban átlagosan csak 80 százalékát képesek kielégíteni. A hiányzó árumennyiségnek azt a részét, ami importból nem fedezhető, belkereskedelmi árucserével és határ menti választékcserével igyekszik beszerezni a kereskedelem. 36 évet zárt az UKKÜ A Nógrád megyei Tanács útkarbantartó költségvetési üzeme eredményes esztendőt hagyott maga mögött. Az üzemet még 1970-ben alapították. Feladata a tanácsi utak, hidak karbantartása, felújítása. Az alapítás évében még alig ötmillió forint volt az üzem termelése. Az 1982-es évben viszont 12-szeresére növelte ezt az értéket. A tavalyi év sikeréhez a kedvező időjárás is hozzájárult, ám a jól szervezett munkavégzés és a határidők pontos betartása volt a siker elsődleges tényezője. Saját erőből négymillió 311 ezer forintos beruházást hajtottak végre. Az üzem balassagyarmati telephelyének korszerűsítésére, javítóműhely és szociális blokk megépítésére több mint kétmillió forintot, gépbeszerzésre 310 ezer forintot fordítottak. Az elhasználódott, kiselejtezett gépjárművek helyett 2—3 darab IFA illetve Robur típfc sú gépkocsit vásároltak.
