Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-09 / 33. szám
Megbízatása: népi ellenőr Hintsenek jelentéktelen ügyek! Alig hüszonhárom éves fi. atalember volt Medve István, amikor fölkérték, lépjen a népi ellenőrök sorába. Igenigen meglepődött, noha nem épp véletlenül került elő az ő neve: akkoriban népi ülnökként segített ítélkezni a bíróságon. • — Érdekesnek tartottam a dolgot, elvállaltam — mondja a most 48 éves férfi, a Nógrádi Szénbányák munkás- és szociálpolitikai osztályvezetője. — Az idősebb kollégáktól tanultam meg, s ezt máig alapvetően fontosnak tartom: nincsenek apró, jelentéktelen ügyek. Minden probléma fontos annak, aki fölveti, és segítséget kér benne. Kezdetben közérdekű bejelentéseket vizsgált. Köztük nem egy olyat, melynél ismételten alkalmazni kellett a fontos leckét; nincsenek jelentéktelen ügyek. Följelentés érkezett Vízválasztóról, zúgatja a szomszéd a traktort. A salgótarjáni Vásártérről a hirtelen megnőtt fák miatt panaszkodtak a lakók. Elfogják a fényt, sötétek a lakások. — Rendkívül sokat tanűl- tam minden egyes vizsgálatból — gondol vissza az eltelt évekre Medve István. — Megismertem a megye legfontosabb gyárait, üzemeit, amire különben aligha nyílt volna lehetőségem. — Hogyan fogadják a vizsgálódni jött népi ellenőrt? — Túlzás volna azt állítani, hogy félelemmel, de érzik a vizsgálat súlyát, s kicsit tartanak is tőle. Persze sok múa Hozzászólások a Gazdaság kontra művelődés című íráshoz Lapunk január 19-i számában jelent meg Demus Iván, a KISZ balassagyarmati járási bizottsága titkárának Gazdaság kontra művelődés című írása, amely az ifjúság művelődésének helyzetét vázolta föl. A cikkhez többen hozzászóltak, amelyek közül néhányat már közöltünk, ezúttal újabb két (beküldött írásból válogatttask részleteket kielégítéséből származó nagyobb vállalati haszon csábításának sem tud minden vezető ellenállni, de aki lépést akar tartani a fejlődéssel meg kell győznie munkatársait, partnereit a kultúra, a közösség művelődésének jelentőségéről. Személyes példájával kell serkenteni a rábízott területen dolgozókat, a szakmai művelődés ügyét. Láng Erika, a gyöngyösi pedagógus KISZ-bizottság titkára Igazodni a rétegigényekhez! Az értelmiség lehetőségeiről A cikkhez szeretnek néhány gondolatot hozzáfűzni, különös tekintettel a közművelődéei munka fejlesztésében egyre nagyobb szerepet játszó értelmiség feladatait vizsgálva. Ügy vélem, ebben a munkában az értelmiség számára pótolhatatlan, nélkülözhetetlen teendők jutnak. .. Keresnünk kell azokat a formákat, amelyekkel még jobban bevonhatjuk őket e tevékenységbe. Sajnos, továbbra is lassítjuk az előrelépést a lakóterületeken, a községekben. Azonban a közművelődési munka nemcsak a „nemzet napszámosainak” feladatának, hivatásának kell, hogy számítson! Ennek érdekében változtatni kellene a hagyományos munkamegosztáson. Például érdemes elgondolkodni azon, hogy az agrármérnök, a közgazdász, az orvos, a tanácsnál dolgozó szakemberek és mások mennyi ismeretet, tudást adnak és adhatnak át az adott közösség tagjainak. Ügy gondolom, az üzemi értelmiségiek lehetőségeivel is kev'ssé élünk, a szükségesnél kisebb mértékben vonjuk be a saját üzemben zajló közművelődési munkába... ... Elég jelentős azok száma, akik sokszor engednek az igénytelenség nyomásának, s gyakran gazdasági — gazdaságossági szempontokkal igazolják ezt — részben indokolatlanul. Természetesen a kulturális tevékenység gazdasági része szorosan összefügg a gazdasági élettel, ennek nehézségei kihatnak kultúrpolitikánk céljainak megvalósításaira is, de tapasztalhatunk "olyan jelenségeket, hogy a gazdaságosság címszava mögé bújva olyan torzulásokat tüntetnek fel, melyek jobb munkával megakadályozhatok lennének. Az ala- «iony szintű szórakozási igény Tanácsi telkek a magánepítkezinek AZ IDEI lakásépítési terv szerint az új otthonoknak országosan már mintegy 80 százaléka az úgynevezett magánerős konstrukcióban kerül tető alá. S ha ehhez hozzávesz- szük, hogy a fővárosban a tervezett mintegy 17 ezer lakásból hétezret még mindig a tanácsok építtetnek meg —, vagyis itt viszonylag mérsékeltebb a magánerő fölénye —, akkor kétségkívül megállapíthatjuk: vidéken hovatovább elsöprő többségbe kerültek a saját erős építkezések. A jelenség okai közismertek: a népgazdaság nehéz helyzete, az állami költségvetés szűkössége egyre kevesebb lehetőséget nyújt még az egyébként kiemelt politikai feladatnak tekintett célcsoportos lakásépítésekre is. így aztán a lakáshelyzet további javítása csakis úgy képzelhető el, ha minden eddiginél jobbam bevonják a lakosság pénzét, munkáját az új otthonok felhúzásába. Az építkezési kedv meglétéről országjáró kőrútjai során bárki személyesen is meggyőződhet: fejlődő községeinkben, városainkban szinte mindenütt magasodnak újonnan épült, vagy most épülő családi és sorházak, kisebb- nagyobb lakótelepek. A tanácsok eddig is igyekeztek támogatni a maguk módján, eszközeivel a magánerős építkezéseket. Sok helyen új utcákat nyitottak, állami telkeket parcelláztak, lehetőségeik szerint közreműködtek az építőanyag-ellátás javításában. Volt azonban az építkezéseknek két jelentős gátja. Az egyik, hogy a költségek emelkedésével nem mindig volt arányos a felvehető kedvezményes OTP-hitel maximuma, s ez sok esetben a munkálatok hosszú évekre szóló elhúzódását eredményezte. Magyarán: amikor elfogyott a pénz, előbb mindig keresni kellett valamennyit, hogy aztán megint legyen mit elkölteni az építkezésen. A másik hátráltató — vagy legalábbis rossz hangulatot keltő — tényező az volt, hogy a falvakban családi házat építők joggal kifogásolták: nekik miért nem adja meg az állam a két gyerek után a hatvanezer forintos szociálpolitikai kedvezményt? Ma már — szerencsére — más a helyzet. Az építkezők a korábbinál több OTP-hitel- hez juthatnak, s megszűnt az indokolatlan megkülönböztetés a szociálpolitikai kedvezmények ügyében is. Jelentős segítség a magánerőből építkezőknek az is, hogy a helyi tanácsok egyre több helyen élnek az állami építési telkek tartós használatba adásának* lehetőségével. Bár a tárgyilagosság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy néhol az állampolgárok még kissé idegenkednek ettől az új jogi formától: szívesebben veszik, ha a saját nevükön van nemcsak a ház, hanem a telek is. A személyi tulajdonú telkek vásárlása különösen azóta lendült fel, amióta azok után már nem kell ingatlanszerzési illetéket fizetni, ha három éven belül felhúzzák rá a házat. Egyébként ez az intézkedés is az építkezési kedv fokozása érdekében történt. Illetékfizetési kötelezettség természetesen a tanácsi telkek után sincs, ezek használatbavételi díja általában olcsóbb, mint a személyi tulajdonú telkek vételára. A Minisztertanács 1983. január elsején hatályba lépett határozata szerint a telkek használatbavételi díját úgy kell megállapítani, hogy az fejezze ki a reális keresleti-kínálati viszonyokat, s ugyanakkor mozdítsa elő a teJekgaz- dálkodási és lakásépítési célok elérését. A használatbavételi díj tehát igazodik a hasonló építési telkek helyben kialakult forgalmi vételárához, a telekkialakítás költségeihez, s a telkek iránti helyj igényekhez is. A tapasztalatok szerint a tanácsok a legnagyobb segítséget azzal tudják nyújtani, ha közművesített telkeket biztosítanak a magán- építkezőknek. Igaz, hogy így az állampolgárok talán valamivel drágábban jutnak építési területhez, de utólag már nincsenek gondjaik a víz, a villany bevezetésével, esetleg a csatornázással. A közművesítési feltételek hiányában egyébként a jogerős építési engedély ki sem adható. A tanácsok számára nyilván az a leggazdaságosabb megoldás, ha az új építkezések — a helyi rendezési terveknek, fejlesztési elképzeléseknek megfelelően — a település meghatározott részeire csoportosulnak: így szervezettebben, olcsóbban tudnak gondoskodni a szükséges közművekrőL Több konkrét példa is van már arra, hogy a helyi tanácsok a lakosság igényeit és lehetőségeit ismerve úgy döntöttek: a célcsoportos lakásépítkezésre kapott pénz egy részét a magánépítkezésekhez szükséges telkek előkészítésére, közművesítésére fordítják. Így egy kulcsrakész lakás árából akár nyolc-tíz család lakásgondjának megoldását is segíthetik, közművesített telkek biztosításával. Maximalizmus lenne persze a tanácsoktól azt várni, hogy mindenütt saját anyagi erejükből oldják meg ezt a feladatot, amikor valamennyi területen takarékosabban kell gazdálkodniuk. De aktív részvételük a magánerős építkezések támogatásában semmiképpen sem nélkülözhető. Jó példái immár országszerte a tanácsok és az építkezők ösz- szefogásának az úgynevezett közműtársulások létrehozása. Az együttműködés valamennyi lehetőségét szinte felsorolni sem lehet. Sok új utca közművesítése történt már — megfelelő szakmai irányítás, tanácsi szervezés mellett — társadalmi munkával. Előfordul, hogy az állam, a közművállalat a csövet, a vezetéket adja ingyen, s a leendő lakóknak csak az egyéb költségekre kell a pénzt összeadniuk. SOK-SOK erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy az építkezésbe vágó családok minél előbb új, önálló otthonukba költözhessenek. De megéri, főleg, ha az építkezők maguk mögött tudhatják a tanácsok sokoldalú támogatását is. d. a. Falugyűléstől - falugyűlésig Változások Drégelypalánkon Községről községre e napokban, hetekben kerül sor a falugyűlésekre, ahol számba veszik mivel gyarapodott a legutóbbi találkozó óta a szűkebb pátria, melyek a jelenleg legégetőbb feladatok. Drégelypalánkon és társközségeiben eredményekről számolhatnak be a lakosság előtt. Az elmúlt két esztendőben az említett településeken kiemelt feladat volt az oktatási, közművelődési feltételek javítása, az egészségügyi alapellátás szintjének emelése. Ennek jegyében a központi községben létrehozott egészség- ügyi együttes volt a legjelentősebb gyarapodás. A lakosság, a helyi gazdasági egységek, lehetőségük szerint táA Balassagyarmati Fémipari Vállalat főprofilja a bányaiam, radiátor és öntvények készítése. Ezen kívül az IKARUS gyár részére autóbuszaitokat is készítenek, melynek összeállítását Kékkői istván és Nagy József végzik. mogattáik a tanácsi tervet, így többek között önkéntes községfejlesztési hozzájárulásként 57 ezer forint gyűlt ösz- sze, míg ugyanerre a célra a termelőszövetkezet 250 ezer, a helyi ipari szövetkezetek 160 ezer forint támogatást nyújtott Drégelypalánkon és Ipoly- vecén mintegy félmilliót fordítottak az iskolákra, s ezen kívül igyekeznek megoldani a pedagógusok lakáshoz juttatását is azzal, hogy számukra telkeket alakítanak ki. Jelenleg két család építkezik peda- góguskölcsönnel. Sokak által felvetett téma volt általában is az építkezők telekellátása. Ennek nyomán Ipolyvecén 18. Drégelypalánkon 23 telek került kialakításra. Az előbbi községben az új parcellákon hét otthon már fel is épült. Sokan panaszkodtak a helyi utakra. Ért figyelembe véve 8G4 ezer forint értékben végeztek útkarbantartást és tovább építést a társközségekben. A közös tanács a parassa- pusztai út bekötéssel, a sárrázóval. részt vett a határátkelőhely általános rekonstrukciójában is. Ebből összesen mintegy 400 ezer forint költséget vállalt magára. A tanácsi célok megvalósulásában a lakosság társadalmi összefogásának is oroszlánrésze volt. 1981-ben közel 4,5 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. — ebből 1245 forint jutott egy lakosra. Tavaly a lakosság munkájának összértéke megközelítette az ötmilliót — ez fejenként 1410 forintot jelent. Az új falugyűléseken bizonyára új feladatok fogalmazódnak meg. Ahol a lakosság, a helyi gazdasági egységek és a tanács oly mértékben képes együttműködni, mint Drégelypalánkon. ott ezek elérésére megvannak a reális lehetőségek. A nyugat-németországi Of- fenbachban működik a Kari Seeger GmbH bőrdíszműgyár, amely arról híres, hogy szokatlan termékei vannak. Most azonban úgy látszik, a gyár fölülmúlta önmagát a napenergiával működő aktatáska bevezetésével. A borítás kívül- belül báránybőr, s az aktatáska a magasan fejlett technikai különlegesség iskolapéldája. A fogantyúja mellett két oldalt egy-egy téglalap alakú lemez van: az egyik 12 gombos billentyűzet, a másik egy sor, majdnem teljesen lapos fotoNÓGRÁD — 1983. február 9., szerda lik a népi ellenőr fellépésén is. Ereznünk és éreztetnünk kell: mi nem hatalmaskodni jöttünk, hanem jószándékkal, segíteni akarással. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy alkalmatlanságot okozunk, tehát lehetőleg gyorsan és tapintattal kell elvégezni dolgunkat. Az utóbbi évtizedben már átfogó, megyei vizsgálatokhoz kérik Medve István segítségét. Ezekhez már nemcsak jószándék, hanem igen alapos fölkészültség is szükséges. Ö nem sajnálja a fáradságot az előzetes tájékozódástól: nem egy esetben magát a vizsgálati programot is megváltoztatja éppen a felkészülésből adódóan. — Mik a tapasztalatai a vizsgálatok hatásosságáról? — Kevés alkalomra emlékszem, amikor a változásokra előírt határidőket túllépték volna. Nemcsak elfogadják a népi ellenőr megállapításait, hanem cselekszenek is azok szellemében. — Voltak kellemetlen ügyei? — Ilyesmi inkább gazdálkodási témákban fordulhat elő Olyan vizsgálatom viszont volt, amibe belegabalyodtam volna, ha nem éppen egy főkönyvelő lett volna a partnerem. Akkor megfogadtam, csak olyan feladatot vállalok el, amiben teljesen otthon vagyok. Medve István most a Salgótarjáni járási Népi Ellenőrzési Bizottság társadalmi bizottságának a tagja. Munkáját saját vállalatnál is elismerik. Éppenséggel saját kollégái tudják legjobban, milyen érzékenységgel, megértéssel intézi az emberi ügyeket. A vállalati központ épületébe naponta félszáz ember tér be, különféle dolgait intézendő, nyolcvan százalékuk Medve István osztályán köt ki. Jönnek buszbérletet, nyugdíj- emelést, nyugdíjasszenet, áramkedvezményt intézni jönnek a ki- és belépők. Kérésük általában olyan, ami számukra nagyon fontos. Medve István ezt tudja, és végtelen türelemmel intézi, magyaráz, segít. — Az emberek nem akták, eszerint kell foglalkozni velük — vallja meggyőződéssel. — Akik pedig segítségre szorulnak, azokkal különös megértéssel kell bánnunk. Amit Medve István mond, az végtelenül logikus és magától értetődő. Bárcsak többen gondolkodnának hasonlóan! — szendi — Müvei a hét végén „töm- bösöűoct” a szabad idő, ezért jóval megnőtt a területi KISZ- szervenetek felelőssége és lehetősége Különösen jó lehetőségei vannak az ifjúsági klubok és a művelődési házak kapcsolatainak. Égy kis önkritikát gyakorolva: a KlSZ-eseknék e téren van még tennivalójuk. Például nem várhatjuk el, hogy mindig a művelődési ház dolgozói keressenek fel minket... Gondot okoz gyakran, hogy a kisgyermekes szülők, erre hivatkozva nem jönnek el rendezvényekre. Egyre elterjedtebb azonban, hogy egy időben több réteg igényét kielégítve szervezzük a műsorokat, például a gyerekeknek játszóházat, a szülőknek pedig „felnőttprogramot”. Az egyik kihasználatlan lehetőséget az amatőr mozgalomban látom. Ugyanis, akik több-kevesebb sikerrel részt vesznek a különféle színjátszó-, tánckörökben, azok más szemmel nézik nemcsak a művészetet, hanem a mindennapi kulturálódási is. Ök lehetnek, például a helyi rendezvények aktív kezdeményezői-szervezői. Ugyanakkor viszont arra is vigyáznunk kell, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára, vagyis, hogy az amatőr mozgalom tartsa meg a szó igazi értelmében vett amatőr jelleget... Kormos Mariann Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregysége Napenergiával működő táska elektromos napelem. Az elemek a napfényt vagy a szobavilágítást alakítják elektromossággá és ezzel egy rejtett telepet töltenek, amely viszont a táska elektromos zárjához szolgáltatja az energiát. A táska kinyitásához a tulajdonosnak egy személyesen kiválasztott, háromjegyű kódot kell beütnie a billentyűzeten. Egy zárógomb érintése biztosítja a táska tartalmát. A gyár hetenként csak 20 ilyen táskát gyárt és csak korlátozott számú, gazdag, különleges szerkentyűket kedvelő vevőre számít.
