Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-05 / 30. szám
! Két évtized zene Balassagyarmaton Ja K Bartók szellemében Ki volt Rózsavölgyi Márk? Alig másfél száz esztendővel ezelőtt kcaa 4,;yfjk legnépszerűbb zeneszerzője, ismert hegedűvjrtuőza, a „csárdás atyja”, aki a siker fénykoréból megöregedvén, kikerülve, elhagyottan, szegényen halt meg. Örülne-e, ha tudná, hogy föltételezett szülővárosa, Balassagyarmat zeneiskolája az ő nevét vette föl? Nem tudhatni. De mégis csak kell abban valaminek lenni, hogy a név kötelez, hiszen ez a zeneiskola rövid két évtized matt sok mindent megért, akár névadója, hányatott élete során. — Az 1959-ben dőlt el, hogy össze kell fogni a város zeneoktatóit cs egységesebbé tenni a hangszeres muzsikálás. tanítását — meséli Réti Zoltán, aki az alapítás óta igazgatja az intézményt. — Négy évvel később ebből a zeneoktatói közösségből létrejött a zeneiskola, egyelőre csak a salgótarjáni fiókiskolájaként. Otthonunk az Óváros téri művelődési otthon volt és lett most újra. Akik ismerték az akkori állapotokat, sokat mesélhetnének. Kevés hely, sok tanítvány. A művelődési ház, munkáját zavarta a zene, a muzsikálókat zavarta a ház zaja... A megoldást a Deák Ferenc utcai új otthon hozta meg 1967-ben, amikor már egy esztendeje önállóan „álltak a világ színe előtt”. Akkor úgy látszott — úgy is volt —, hogy itt van már a Kánaán, hiszen hely akad bőven és senki senkit nem zavart. Csakhogy a zene mindenkié — vallották a városbeli fiatalok és mind többen kapogtatiak a zeneiskola kapuján. — Gyorsan kinőttük a Deák Ferenc utcai házat. Az utóbbi időben szinte már lehetetlen volt terernbrosztást készíteni, úgy összezsúfolódtunk! És néhány hónapja hazatelepülhettünk. Visszatértünk az Óváros térre. Régi épületünket fölújították, bővítették és most ideális körülmények között folyhat a munka, tanítás és tanulás. Réti Zoltán szűkszavú. Hadd bővítsem, amit elmondott. Négy tagiskolával együtt hatszázötvenen tanulnak különféle hangszereken a Rózsavölgyi Márk zeneiskolában. Minden olyan hangszer tanulható, amely a szimfonikus zenekar megszólaltatásához szükséges, S ha szimfonikus zenekara nincs is az iskolának, kamaraegyütteseik szép si- , kereket tudnak maguk mögöt. A tanárokból alakult kamaraegyüttes több éves munkásságának elismerései . az Országos Filharmónia hivatásos e lóadómű vész.) rangot .adott az ót zenepedagógusnak. De talán nem kevésbé fontos az sem, hogy ifjabb, és idősebb zenészeik révén a város minden fontos eseményét zenével, muzsikával fűszerezik. Átlépvén a város határait, aZ iskolákban rendhagyó órákat tartanak, ahol hangszerek bemutatása mellett korok és stílusok hangulatát lopják be a falak közé egy-egy zenedarab megszólaltatásával. Amolyan önként vállalt misszió ez. Ha az iskola falai szűkek, mert a zene mindenkié, akkor, lém, így bővítik az „épületet”. — A zene csodálatos dolog. Akii meglegyint ez a csoda. már nem szabadul tőle. Ez a legszebb gazdagság — mondja Réti Zoltán, miután sorra vesszük, hogy hány volt növendékük életét kormányozza is most már a muzsika. .< Mein érünk a névsor végére, de minek Is? Ember Csaba Igazgatóhelyettes. Az a szoba, ahol most Írod r rendeztek be számára a- hivatalos ügyek intézésére, egyke un szolfézsterem volt és a fiatalember alig néhány esztendővel ezelőtt mint tanítvány, itt ismerkedett hangszerrel, kottával. Nincs egyedül, hiszen a harminchárom pedagógusból heten egykori tanítványok. Krucs Katalin, akinek az igazgatóhelyettes az első tanítványai közül való, húsz esztendeje dolgozik itt. — Görbe út volt az enyém. Képesített könyvelő volnék, de mindig csak tanítani szerettem volna. A Nemzeti Zenede két évét elvégeztem, de tovább nem juthattam. Így került a könyvelő a zeneiskolába mindenesnek. Éveken át a számok és a hangjegyek között ingáztam, amíg aztán a művelődésügyi miniszter engedélyezte a státusomat. S ha mindenesként ezerféle dolgot is kellett csinálnom, azért a tanítás volt az igazi. A növendékeim sokra vitték — pillant Ember Csabára. — Ez jó érzés. Akad akinek már az édesanyját is tanítottam. Hiszem, hogy nekik is segített a zene, akárcsak nekem, öröm, bánat? Csak leülök a zongorához és elmerülök a hangokban. Ha ennyit ad minden tanítványunknak az itt töltött néhány év, ha elviszi magával a zene szeretőiét, már sokat tettünk. Perneczky Zsolt a fiatalabb pedagógusnemzedék tagja. ösztöndíjasként Olaszországot is megjárta, majd hazatért szűkebb pártriájába, a zongora mellé. — Nem fordult meg a fejemben, hogy el kellene innen mennem, mennünk. A feleségemmel együtt jól érezzük magunkat az iskolában. Ez a fontos. „Levegője” van az Intézménynek. Talán elfogadható bizonyítók Fogarasi Béla tanár esete. Tizenöt éven át utazott hetente négy alkalommal Budapesti!'. a tanítás kedvéért a palóc fővárosba. — Letelepedtem. Szeretek itt élni. Jó közösség, alkotó módon segítjük egymást, örömünket leljük a munkában, az együttmuzsikálásban, a gyerekek sikerében. Így kéne dolgozni mindenütt. Érdekes kísérletben Is részt vettek Veres István kollégájává: együtt, aki Fogarasi Béla gitárja mellé fuvolával társult. A városi kórház ideg-elme osztályán rendszeresen hangversenyeznek. , — Fantasztikus élmény — mesélik. — Azonnal látható a reakció. Felszabadultabbak lesznek a muzsikától, feloldja zártságukat a zene. , Veres István még messzebbről, Zalaszentgrótról „tele- -pülV! .Balassagyarmatra. Jó ideig a Deák Ferenc utcai épület egyik szobájában laktak feleségestül. A többiek gyakran ültek be egy teára, kávéra, pár szóra. Az a családiasság átkerült az új falak közé is; ez az, ami az emberi kapcsolatokat szorosabbra fogta. Gyakran járnak el egymáshoz a pedagógusok, közöttük eltöltve néhány órát, ezt köny- nyen megérezhetni. Azt mondtam, nincs- esemény a városban nélkülük. Része a zeneiskola Balassagyarmat kultúrájának, húsz esztendő alatt a zenei műveltség terjesztésében magasra emel- tök a zászlót. A vegyes kar élén, a rézfúvószenekar élén az iskola tanárai állnak. Tanítványok százai szóródtak szét az országban, sokan közülük maguk is a zene oktatóivá válva. Azt gondolom, hogy Rózsavölgyi Márk büszke lenne erre az iskolára. Az elkövetkezendő újabb húsz esztendőkre' kivártunk minden jót pedagógusoknak, tanítványoknak egyaránt! H. Z. Méhes Imre a zenei pályára készülő diákoknak tart szol- fézaérát. Veres Istvánná zongoratanszak-vezető Csernyik Edina nő« vendekkel (Képek: Kulcsár Jpzsef) Mester és tanítványa Rados Krisztina féléves tanulmányáról számol be Móri Pé térné hegedűtanszék-vezető plőtt Réti Zoltán igazgató A megifjodott zeneiskola épülete
