Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-03 / 28. szám
Sikercsapat született? Á megújulás tényezői A mátraszőlősi labdarúgócsapatot évtizedekig a „szürkeség” jellemezte a pásztói járás bajnokságában. Aztán hét-nyolc évvel ezelőtt megmozdult valami. Az együttesről, a sikerek magyarázatáról érdemes szót ejteni. A labdarúgócsapat 1974-ig edző_nélkül vett részt a bajnokságon. E,.nek következményét nehéz lenne lemérni: sikertelenségek követték egymást, a foglalkozásokon csak ritkán csinálták azt, amit a „soros” vezető mondott. Az edzések és a bajnoki mérkőzések után pedig — irány a kocsma, vagy a bisztró. Ott lejátszották — tisztelet a kivételnek — a „harmadik félidőt” is. Dr. Langmayer Balázs irányításával megváltozott a helyzet. Játékosokat igazoltak. Pontosabban: a helyi fiatalok között folytattak sikeres agitációt. Feltöltötíék az első és az ifjúsági gárda keretét, változott a felkészülés menete és tartalma is. Még valamit meg kellett változtatni. Mátraszőlőst járásszerte úgy tartották nyilván, hogy a bíróverésben és a pályán lezajlott botrányokban előkelő helyen állt. Nem ment minden egyszerűen! Kezdetben még a sportvezetőségen belül is voltak, akik ellenálltak. Szerintük a lényeg, hogy legyen vasárnapi „mulatság”: a pályán és azon kívül is. Szerencsére az edző társakra lelt és a csapat tagjainak egy része' is segített: azok, akik a futballt valóban akarták játszani. Nem volt könnyű a munkahelyi kérdések rendezése sem. Ahány fiú, annyi üzem, vagy iskola. A hazajárók pedig fáradtan, késő délután értek csak Mátra- szőlősre. ‘ Megtalálták aztán a legjobb megoldást: a munkaszüneti és a pénteki napokon alapoztak, vagy edzettek. Az eredmények is jöttek! Az elmúlt hat évben egy alkalommal bajnokok lettek — igaz, ekkor nem volt feljutás —, egyszer pedig a bronzérmet vehették át A legdöntőbb az volt, hogy a kollektíva egységesebbé vált. Aztán a járási fegyelmi bizottságnak sem sok dolga akadt mátraszőlősi „ügyben”. A pásztói járás labdarúgóbajnokságában ősszel a felnőtt- és az ifjúsági együttes az 1. helyen végzett. A felnőttcsapat 14 mérkőzéséből 13-at megnyert, egy alkalommal szenvedett 1—0-ás vereséget: odahaza, a másik aspiránstól, a Palotashalom4.')!. A csatárok csaknem 60 gólt lőttek, és csupán 9-et kaptak. Ez annál is inkább pozitív, mivel két alkalommal a pontok sorsa a sporthivatalban dőlt el: Bér ugyanis nem utazott el hozzájuk, Erdőtarcsa pedig otthonában sem állt ki. A szakosztálynak jelenleg 40 játékosa van. Közöttük végső soron nincs kivételes képességű, dé nincs „alvajáró” sem. Valamennyien tudásuknak megfelelően küzdenek a csapatért, a félezer nézőt kitevő, hálás közönségért. A felnőttcsapat jelenlegi kerete 14 főből‘áll, a játékosok átlagéletkora 24 év. Az ifjúságiak között jó néhányan bontogatják szárnyaikat. Együtt edzenek a felnőttekkel, így van módjuk megtanulni, ellesni a dolgokat. Végül hadd álljon itt a felnőttgárda játékosainak neve: Hegedűs István, Danyi Károly, Gombos Sándor, Makai László, Nágel Gyula, Szappan László, Dinka Pál, Hegedűs Ferenc. Katona Jenő, Tóth Dezső, Csépe László, Danyi Vilmos, Koczka Gyula és Tóth András. Január közepén megkezdték a felkészülést a bajnokság folytatására. Szeretnék a jelenlegi helyezést megtartani, bajnokságot nyerni. Attól függetlenül, hogy a felsőbb osztályhoz a feltételek egv része még hiányzik. Tóth Téli sport — mesterséges hóban Az üdülési lehetőségek és a szabad idő változatos eltöltése iránt megnövekedett igények a környezet alakítására kényszerítik azokat a vállalkozókat, akiknek feladata, hogy újabb és újabb ötletekkel tegyenek vonzóvá egy-egy üdülőhelyet a pihenni, kikapcsolódni, sportolni vágyó emberek számára. A téli sporthelyeknek például egyre nagyobb mértékben kell havat biztosítaniuk, v Ezzel meghosz- szabbíthatják a szezont, és akkor is terepet biztosíthatnak a síelőknek, ha a természet megtagadja a havat, vagy az olvadás tönkreteszi a hótakarót. A hó előállítására egész iparág jött létre, mely „hóágyúkat” épít; ezek nemcsak az olimpiai játékok alkalmából, hanem sok helyütt rendszeresen gondoskodnak a téli sportok kedvelőinek szórakoztatásáról. A mesterséges hó előállításában az Egyesült Államok vezet, de „ágyúból havazik” Svájcban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Ausztriában, Svédországban, Norvégiában, Finnországban, Japánban és még néhány más országban is. A legnagyobb európai berendezés három négyzetkilométernyi területet tud behavazni. A mesterséges hó előállítására az Egyesült Államokban véletlenül jött rá a pázsitöntöző készüléknek továbbfejlesztésekor Philipp Tropea- no mérnök, aki tökéletesíteni akarta a készülék hatását, s a vizet sűrített levegő által létrehozott magas nyomás alatt permetezte szét. Kísérletei során azt tapasztalta, hogy nulla alatti hőmérsékleten az öntöző havat szórt. Ezekből a préslégöntözőkből lettek a mesterséges havat előállító első készülékek, melyeket „hóágyúknak” neveztek el. Szinte egyidejűleg fejlesztettek ki a Német Szövetségi Köztársaságban és az Egyesült Államokban egy légnyomás nélkül működő hóelőállító készüléket, mely a hóvá alakítandó vizet egy propeller segítségével permetezi szét. Az ezekből a préslég- vagy propellerágyúkból kikerülő hó azonban nem az ágyúból kilépő sűrített levegő fel- szabadulása révén keletkezik, mint ahogy az ember gondolná. Ez a felszabadulás energiát követel ugyan és meleget von el a külső levegőtől, melybe „belelövik’’, ezek a veszteségek azonban minimálisak, és nem elegendőek ahhoz, hogy a vízcseppecskéket megfagyasszák. Sokkal nagyobb és a fagyási folyamat szempontjából döntő az egyes, finoman elosztott vízcseppecskék felületi párolgásának energiaszükséglete. Ez a párolgás elegendő ahhoz, hogy a vízcseppecskéket any- nyira lekösse, hogy a hóágyú torkolata és a talaj közötti röppályán hókristállyá fagyjanak. A párolgás okozta hőelvonás oiy nagy, hogy elméletileg száraz levegő mellett még nulla fok felett 9 fokos hőmérsékleten is lehet havat előállítani. Ennek azonban nem lenne értelme, mert a hó a talajra hullva azonnal elolvadna. A mesterséges havat gyakorlatilag csak mínusz hőmérsékleten alkalmazzák. A mesterséges hó rendkívül nehéz és sűrű, és a természetes hóval ellentétben, kedvező feltételek mellett jelentős vízmennyiségeket tartalmaz. A legszárazabb a pro- pellerhóágyúkkal előállított hó. A mesterséges hó térfogatsúlya 300—600 kg köbméterenként — ezzel szemben a laza;’ frissen HúlTótt, természetes hó térfogatsúlya köbméterenként 80—150 kg. Viszont a mesterséges hó magasabb hőmérsékleten is tar- tósabb. Míg eleinte csak sűrűn látogatott, hegyi vasutakkal vagy síliftekkel elérhető lesikló- pályákat láttak el szolgáltatásként mesterséges hóval, az Egyesült Államokban hosszú távú sípályákat is behavaztak: már legalább húsz ilyen üzemel. Sőt, mi több, az Egyesült Államokban már az is lehetséges, hogy a hóágyúk úgyszólván „raktárra” dolgoznak, majd a havat elosztják a le- siklópályákon. Már egy speciális fóliát is kifejlesztettek a drága mesterséges hó letakarására, mely napokon át megvédi a napsütéstől és az esőtől. TESTNEVELÉSÓRA Otthon maradt a tornafelszerelés Az iskolát és az időpontot véletlenül, szúrópróbaszerűen választottuk. Arra voltunk kíváncsiak, hány felmentett van egy-egy testnevelésórán, s ők miért nem tornáznak? Lehet, hogy nem a legszerencsésebb volt a választás és amit találtunk, az nem jellemző kép, hanem egyedi eset. Ezzel együtt úgy érezzük: a jelenség a lényeg, nem az illető iskola „kipécézése”, rossz példaként való bemutatása. Talán nem is az iskola tehet róla elsősorban, hogy milyen a felmentettek aránya és ők miért ülnek a „kispadon”? A tanintézet neve tehát maradjon titok. Az iskolaigazgató kísér le a tornaterembe, ahol éppen egy negyedik osztálynak van foglalkozása. A bordásfal előtti pádon vagy fél tucat gyerek ül felöltözve, utcai ruhában, szorosan egymás mellett, mint a verebek a távíródróton. Egyikük tartós fölmentést kapott a testnevelés alól. — Még tavaly megműtötték a fülemet — mondja Erika., — Gyakran vérzett, valami polipom volt. Azóta a doktor bácsi nem engedi, hogy fut- kározzak. Most is járok kezelésre. Pedig szeretek játszani, például lenn a téren kiütőset, labdával, meg otthon is. — Hát te miért nem tornázol? — kérdezek egy barna kislányt, aki a másik oldalamon ül. — Nem hoztam el a tornacipőt. .. Hazavittem, mert piszkos volt, kisúroltam, aztán otthon elfelejtettem bepakolni. Ilyenkor ideges vagyok — bizonygatja Piroska fei- nőttesen —, el is akartam ké- redzkedni a tanárnőtől, de nem mertem. Különben szeretek tornázni, de már az is megtörtént, hogy az egész tornazsákomat otthonhagytam. IMÁDOK JÁTSZANI GÖRCS A CIPÓN EGY-KÉT POFON Még egy darabig hallgatózik a beszélgetéseknél, aztán úgy kell őt előráncigálnia a tanárnőnek később a szertárból. Látszik, akár csizmában is együtt tornázna a többiekkel. — Elcseréltem az A és B hetet — mondja Zsolt. Nagy darab, eléggé esetlennek, félszegnek látszó gyerek. Faggatom, szereti-e egyáltalán a tornát, de nem valami meggyőző az igenlő válasza. — És más tantárgyat? — kérdezem, de neki is a rajz jut csak eszébe, akkor viszont Jóska leleplezi: hiszen abból is legfeljebb közepes. Talán a technika... Még megkockáztatja, hogy focizni szeret, de nehezen tudom elképzelni őt a pályán. Később kiderül: már jó néhányszor hagyta otthon a felszerelését az idén. Gábor jól fésült, finom arcú, élénk kisfiú, nem kíméli a hangját. Laci a legcsendesebb a „kispadon”. Haja az arcába hullik, árnyékos szemével a műanyag padlót nézi. Nehéz belőle előcsalogatni a szavakat. — Nincs itt a felszerelésem — suttogja. — A kocsiban hagytam véletlenül. — Igen, mert mindig autóval hozza be őt az apukája — szegődik mellé fogadatlan prókátorként ismét Jóska. — Szereted egyáltalán a tornát? — kérdezem. — Nyugodtan megmondhatod, ha nem. — Érzem, kell a bátorítás. — Inkább a környezetismeretet — rebegi. — De játszani csak szoktál otthon — kísérletezem még. — Igen. LEGO-val. Meg van egy tizenhárom éves bátyám, vele focizunk néha. Később kiderül, hogy már vagy hetedszer felejtette el behozni a testnevelésórára a „cuccot”. Jóska nagyon élénk, csupa ideg kisfiú, erősen figyel, nagyon érdekli őt a riport, amelynek most ő az alanya. — Nem találtam meg a szekrényemben a felszerelést — mentegetőzik meggyőzően. — Amikor kitakarítanak otthon, vagy kimossák, elteszik valahová és nekem fogalmam sincs, hol keressem. Akkor aztán kapom az egyest tornából, mert már harmadszor történik meg velem ilyen ebben az évben. Hiába imádok játszani, főleg lovaeskásat, az otthoni kis kocsinkkal, amikor felülünk, valaki húzza, néha neki a kerítésnek! Ha most rajzóra volna... Azt szeretem a legjobban. Ahhoz sosem hiányzik a felszerelésem. Teremfoci Mozgalmas hét vége Még kaphatók jegyek a salgótarjáni városi sportcsarnokban február 5-én és 6-án rendezendő öregfiúk-bajnoksága döntőire és helyosztó mérkőzéseire. A szombaton 14,30 órakor kezdődő programban vendégként bemutatkozik a válogatott élsportolók, a helyi ÁFÉSZ és a DVTK „old boys” együttese is. A sportcsarnok irodájában elővételben, a mérkőzések időpontjában pedig a pénztárban lehet jegyeket venni. JÉrtékes sportemlékgyűjteményc van Vincze Jánosnak, a Szolnoki MÁV-MTE sportegyesület propagandistájának. Sokez r jelvény, mintegy száz sportz Iszló, több tucat regi és új sportkönyv, kiadvány, sportplakett, érmék, plakátok tulajdonosa, — Nem volt beírva az órarendembe a testnevelés — érvel. — Félév óta, vagyis két hete új beosztásunk van és még nem tudtam pontosan. Pedig négyes vagyok tornából. eddig csák egyszer hagytam otthon a Cipőt meg a nadrágot. Nem tudom, hogy maradt ki ez az óra, a többi be volt jegyezve. És vajon mit gondolhatott, milyen foglalkozás lesz kedden kilenc órától? Nem zavarta, hogy nincs kitöltve a „rubrika”? Lyukas órákat nem szoktak előre betervezni... Gábor most hallgat, csak a vállát vonogatja. Mellettem hebrencs kislány küszködik a tornacipőjével. Lecsúszott a lábáról, a sarka alá gyűrűdött a kérge. — Begörcsölődött a cipőm — ismételgeti Mónika, és én alig értem meg, bár látom, mi a gondja. — Nem akarom kiszedni a fűzőjét, mert akkor nem tudom visszakötni. — Nycig egy sort, próbálkozik, aztán beleun, mint aki végleg feladta. Később újra ne- kigyűrkőzik, megint hiába. -Percekig tart, míg némi tanári ráhatás nyomán mégis csak rendbeteszi a tornacipőt, vállalkozik a ki- és befűzésre, majd szalad be a sorba, a többiek közé. — A kicsiknél gyakran előfordul ez a feledékenység — mondja a tanárnő. — Ilyenkor elkérem az ellenőrző könyvüket, de ez sem sokat ér. A szülők többsége nem veszi komolyan, csak aláírja, esetleg kioszt egy-két pofont és ezzel el van intézve. Ha elvész a fölszerelés, vagy esetleg ellopják, sokszor hónapokig nem kapnak újat. Én a félévben még meg is buktattam egy fiút tornából. Vagy egyáltalán nem jött órára, mivel a hatodik lett volna, így inkább hazament; vagy szerelés nélkül jött. Képtelen voltam foglalkoztatni és értékelni. — Egyébként elég oldott, laza volt az óra — vetem közbe. — Tavaly még nehezebben tudtam őket kordában tartani — hallom a választ. — Az osztályteremben sokkal fegyelmezettebbek, de ez amolyan játék, kikapcsolódás nekik. Láthatta, egy-két ügyesebb van köztük, ők komolyan veszik. A fiúknak ez a korosztálya most megint nagyon szeret focizni, a lányok inkább félrehúzódnak. őket legfeljebb a tornajellegű mozgás érdekb. Egyébként nem rossz az osztályátlag, sőt a tömegsport-foglalkozásokra is eljárnak innen néhányan... Gondolkodom a lehetséges okokon, ami miatt kivonják magukat a gyerekek a testnevelésből. A kudarcélményeik? Nem villogtak a tornázok sem, ez igaz. Pedig hát a mozgásigényük megvan. Nem elég szigorú a tanárnő? S ha szigorúbb lenne, talán jobban kedvelnék az órát? Felelőtlenek a szülők, nem látják be a testnevelés fontosságát? Talán mégis ki kellett volna írni a vezetékneveket? Nem. Egy kiadós veréssel ezt nem lehet elintézni... V. E. Kosárlabda NB II. női Sima győzelem az idényzárőn STC—K isú jszállás 92—31 (48—16) Kisújszállás, v.: Darida, Erdélyi. STC: Belinyák (8), Kaposi (14), Longauer (8), Mis- kolczy (18), Hegyi (14), cs.: Takács (18), Szakmár (6), Tő- zsér (6). Edző: Szarvas József. Az eredmény alakulása. 5. p.: 8—2, 10. p.: 22—8, 15. p.: 38—12, 25. p.: 54—18, 30. p.: 68—22, 35. p.: 78—29. A bajnoki évad őszi idényéről elhalasztott találkozót játszották Kisújszálláson. A bajnoki táblázat ! utolsó helyezettje könnyű ellenfél volt. Az STC bár a második előkészületi hétnél tart, máris meglepő fölénnyel győzte le ellenfelét. A nagyarányú győzelem már- az első percek után nyilvánvalóvá vált. Az edző ezért egyenlő arányban a felnőttekkel a fiataloknak is lehetőséget nyújtott a mérkőzésrutin megszerzésére. Dicsérendő, hogy az idősebbekkel versenyben meglepő dobóbiztonsággal keresték az ellenfél kosarát. Különösen Takács játéka volt biztató. Szarvas József: — A kéthetes edzésünk közepette sorra került mérkőzésen lelkes játékkal, mindenki jó teljesítményt nyújtott. A bajnokság állása 1 MEAFC 2. Mezőberény 3. Baja 4. Szarvas 5. STC 6. Szolnok 7. DUSE 8. Eger SE 9. Egri TK 10. Hódmezőv.h. 11. Nyíregyh. M. 12. T.-szentmikl. 13. Békés 14. K.-kunfélegy. 15. Békéscsaba 16. Kisújszáll. 15 14 15 10 14 11 14 10 15 9 12 11 14 9 1 9 5 7 7 8 4 5 10 5 10 3 12 4 9 2 11 2 11 1 10 1105- 728 29 949- 714 25 869- 653 25 990- 681 24 928- 842 24 787- 631 23 890- 778 23 920- 876 21 806- 633 20 874- 951 20 981-1076 20 642- 999 18 687- 719 1T 540- 858 IS 649- 936 15 434- 923 12 — mátyus —0 NÓGRÁD — 1983. február 3., csütörtök
