Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-27 / 49. szám
i Nógróc! vendége volt Lelket keresve: Inke László VlllllliHKIIIIIIIIIIIIIIIIIItllllllllfllllllllllllllllllllllllllillillllKaKllilllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllltllllllliiiillllliJiiiiiiliiitlliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iniilllllli — Talált? — . Értő közönség előtt mondhattam el Madách életének szentelt műsoromat. Szép este volt Balassagyarmaton... (Hogy miért épp „lelket keresve?” Az a műsor, a2 együttlét elején már körvonalazódott. A Jászai-díjas érdemes művész a pályakezdésére emlékezve vajahogy így fogalmazott: — Azt tanultam harmincöt évvel ezelőtt, azt kaptam út- ravalónak, hogy a színész föladata, hivatása, hogy a ráosztott szerep lelkét megkeresse. Akkor lesz hiteles minden, amit a színpadon csinál, ha az a lélek belé költözik. Nehéz föladatot, mondhatnám, missziót vállalt Inke László, a Thália Színház művésze, amikor önálló estjét Madách Imrének szentelte. Nem, nem a nagy művet, az egyetemes Tragédiát hozta el szép számú, távoli vidékekről is Balassagyarmatra zarándokolt hallgatóinak. Az embert szerette volna megmutatni. A harcsabajuszú, rosszul látó kicsi embert, a pátriájából alig kimozduló, mégis mesz- szetekintő zsenit.) — Hónapokon át dolgoztam ezen az összeállításon. Köszönöm a nógrádiak segítségét. A megyei és a városi múzeumét, a levéltárét, Nóg- rád megyében élő minden barátomét, akiknek támogatása nélkül nem sikerülhetett volna a vállalkozás. Mert úgy érzem, sikerült. Ó, hát még persze, sorolhatnám az intézményeket, a megyei tanácsot és a színháztudományi intézetet, de mások nevét is... — Ennyi búvárkodás után, milyen ember Inke László számára Madách Imre? — Krúdy Gyulával együtt vallom: Magyarország legszomorúbb embere. De most Hubay Miklóssal is egyetértek: Fráter Erzsi nélkül is megszületett volna a Tragédia. — Nem Nógrádban tartotta önálló estje premierjét. — A 'színésznek szabad buknia. Nem tehettem meg, hogy éppen Nógrád megyében bukjon meg a vállalkozásom. Itt Madáchra érzéke, nyebbek a fülek, ez természetes. Elébb másutt próbálkoztam. A premier Tatabá. nyán volt és a fogadtatás megnyugtatott. A huszonötödik előadást vállaltam Balassa, gyarmaton. Amikor Tatabányán és másutt elhitték, hogy olyan csodák is létezhettek A környező falvakból sokan keresik fel az ÁFÉSZ szécsé- nyl könyvesboltját. A vásárlók sok száz könyv között válogathatnak, s bőséges a választék hanglemezekből és mű- soroskazettákból is. Magyarországon, mint ő, már vállalhattam ezt az előadást. — Kozárdon vett házat magának. Miért épp Kozárdon? — Véletlenül, de ez nagyszerű, véletlen. Kétkezi, kemény munkával, a segédmunkások segédmunkásaként átalakítottam a régi parasztházat, sok nagyszerű embert megismerhettem. Higgye el, én ide hazajövök. A lakótelepi életből egy másik, nyugalmasabb, őszinte világba csöppenek. Amikor Kelemen János bácsi beszólt a kerítésen, hogy művészkém, azt nem úgy kell ám csinálni, és kivette a kezemből az akkor még engedetlen szerszámot, már tudtam, hogy jól választottam. Három évig tartott, de most már készen van a ház és most már'nagyszerű dolog családostól levonulni ebben a kevés szabad időben, a kozárdi dombok közé, megpihenni. Beszélgetni az új ismerősökkel, néha összeütni a baráti poharat. Hiszem, hogy többet ér száz szegfűnél a-hóvirág idején egyetlen szál hóvirág... Lelkeket találtam. — Szép tervéről beszélt. — Szeretnék egyszer Thália papjaként a csécsei templomban Madáchról „prédikálni". Csodálatos dolog lenne magyar színészként Madách Imre és Fráter Erzsi házasságkötésének helyén erről a ritka géniuszról elmondani, amit én érzek róla. Remélem, sikerül. — Szerencsét hozzá. — A nógrádiak segítségével ne sikerülne...? Hortobágyi Zoltán Átalakítás Nagyorosziban Az új művelődési ház átadásával jól érzékelhetően felpezsdült a kulturális élet Nagyorosziban. Korszerű körülmények teremtődtek a könyvtár, a film- és színházi előadások, egyéb rendezvények, a szakköri foglalkozások számára. A helybeli pedagógusok orosz, német nyelvtanfolyamot vezetnek, dolgozik a fotószakkör. Az új ház új tervek megszületését jelentette. A régi kultúrházata Nagyoroszi községi közös .Tanács — lakossági segítséggel — sportcsarnokká alakítja. Délelőttönként testnevelési órákat tartanak, majd délutánonként minden érdeklődőnek különböző sportolási lehetőséget teremtenek. Ügy tervezik, hogy szeptember végére elkészülnek az átalakítással. Jó néhány lelkes hive van Salgótarjánban, a Kohász Művelődési Házban a „Csináld magad” mozgalomnak. Képünkön a szabás-varrás tanfolyam résztvevői. Fotó: Bihary Z. Rajnai kerámia siegburgi műhelyekből A düsseldorfi Német Kerámia Múzeum vendégkiállítása Rajnai kerámia címmel várja az érdeklődőket ezekben a hetekben a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban a düsseldorfi Német Kerámia Múzeum vendégkiállítása. Ez a tárlat a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kétoldalú kiállítási terv megvalósulásának első lépését . jelenti, amelyet a későbbiekben remélhetőleg további kiállítások követnek, például népi és művészeti Kerámiakiállítás- cserék. A jelen kiállítást Budapest, Szeged és Salgótarján közönsége tekintheti meg, a budapesti Néprajzi Múzeum tevékeny közreműködésével. A tárlat sajátos anyagot mutat bo, kiváló magyar nyelvű katalógus is készült hozzá. Ennek előszavában írja dr. Joachim Naumann múzeum- igazgató: „Amikor ez a kiállítás a siegburgi keménycse- rép-'készítés termékeire összpontosít, e behatárolással a kiállítás tárgyának konkrétabb bemutatása és elmélyítése válik lehetővé, ami kívánatos is.' A középkori cseréptől a siegburgi kőedénytermelés csúcsáig vezető fejlődést a rajnai kerámiára jellegzetes, kimagasló és tipikus tárgyakon keresztül tudjuk bemutatni és megismertetni.” Ekkart Kiinge katalógusban közreadott tanulmánya ugyancsak pótolhatatlan szolgálatot tesz azzal, hogy az érdeklődők számára összefoglalja a siegburgi kerámiával kapcsolatos alapvető tudnivalókat, hiszen a kiállítás látogatói főként laikusként érkeznek a tárlatra, s eligazodásukhoz szükség van erre a vezetőre. Ez a német fazekas város, Siegburg azok közé a városok közé tartozik, amelyek a legtöbb formateremtő egyéniséget adtaik. S amint azt Ekkart Kiinge írja: „A kor szellemében fogant grafikus minták alapján sajátos stílust alakítottak ki, mely az európai fa- zekasművészet egyik csúcspontjára emelte őket”. A kiállítás gondosan válogatott és elegánsan bemutatott anyaga alátámasztja ezt a megállapítást. Érdemes néhány szót szólni arról a múzeumról is, amelyből e kerámiák érkeztek. A düsseldorfi Hetjens Múzeumot nevezik Német Kerámia Múzeumnak, ugyanis ez az egyetlen olyan intézmény, amely művészi és kultúrtörténeti szempontok szerint, gyűjti a legkülönbözőbb kultúrákból és időikből való kerámiát. A múzeum Düsseldorf óvárosában egy barokk palotában működik. Nemzetközi hírű gyűjteményébe 15 500 tárgy tartozik. Állandó kiállításon ennek körülbelül egy- harmadát mutatják be. Ez az állandó kiállítás összehasonlító jellegű, valamennyi földrész és kor kerámiaművészetéből ad válogatást. A kerámiaművészet az i. e. 8. évezredre tehető kezdete óta hatalmas utat tett meg. A múzeumban érzékelhetően hozzák közel a mai látogatókhoz e fejlődés csúcsait, kezdve a korai használati tárgyaktól, amelyek Elő-ÁzMából származnak. De reprezentatív anyaggal rendelkeznek a görög vázafestészet mestermunkáiból. a T’ang és Sung kor (618—906. 906—1273) kínai kerámiáiból, amikor még Európában csupán durva kidolgozású használat’ árut készítettek. Ezt a múzeumban főként a rajnai ásatásokból származó anyag képviseli. amelyből a reneszánsz és a barokk kor német kőedénye kifejlődött. A múzeumi gyűjtemény legrégibb darabjait Heinrich Hetjens szerezte meg, s 1906-ban szülővárosánál« ajándékozta a gazdag anyagot, s az általa kiásott rajnai, különösen siegburgi és raereid kőedényeket. A Magyarországon vándor-: ló, s jelenleg Salgótarjánban látható kiállítás természetesen csak arra vállalkozhatott; hogy az előbb jellemzett hatalmas anyagnak csupán egy kicsiny, ám lényeges részét mutassa be, illetve ebből a gyűjteményrészből is csak válogatást nyújtson. Azaz, rajnai kerámiát mutat be, siegy burgi műhelyekből. E kerá- miakincsek keletkezési ideje a XII. sz.-tól a XVI. század végéig datálható, így e kerámia fejlődése is nyomon követhető.' A tizenegy vitrint megtöltő anyag rendkívül stílusgazdag és koronként sajátos jellemzőkkel bír. Különböző típusokat, tál- és serlegformákat; egyéb edénytípusokat ismer-' hét meg a látogató. A kiállításon különös figye- met érdemelnek az úgynevezett rátétes díszítménnyel készült kerámiák. „A XVI. szá-’ zad második félében a sieg- burgiak átvettek a kölniektől egy edényformát, az ún. “Schnellét« és hármas, abroncsszerű rátétes díszítmény-' rendszerét” — írja Klinge. Áz eredeti forma legalább a népvándorláskorig visszavezet-' hető. Hans Hilgers és a Kniit- genek műhelyeinek termékei ragyogóan jellemzik ezt aa edényformát is. A rajnai kerámiakiállítás Salgótarjánban március 20-ig várja az érdeklődőket. T. E. John Rees: Nyomoz a matematika (6.) Darwin Hind elé tolta apa- pírját, aki gyo.rs tekintetet vetett rá, de nem nyúlt hozzá. — És ezt ön bizonyítéknak nevezi? — kérdezte sötéten. — Maga és barátai mit találnak még ki a műszaki egyetemen? — Ez nem kitalálás. A matematikai logikát, ha lehet így mondani, George Bode angol matematikus fedezte fel 1847- ben. Szegény, valószínű, forog a sírjában, mivel én ennyire leegyszerűsítettem a rendszerét. Az elméletet gyakran boo- le-i algebrának nevelik, és már több mint száz éve használják a .matematikusok és a logikával foglalkozók — mondta Darwin. — És mit jelent száz év az emberiség történetében! — háborodott fel Cinstri tiszteletes. — Az ember nem betű és nem szám. Az a mi bajunk, hogy maguk a tudósok az embereket egyszerűen mennyiségi jellé alacsonyítják le! — Nem mennyiségivé, hanem relatívvá — mondta Darwin. — A, B. P, M és F betűk nem helyettesítik az embert, csupán a jellegzetes tulajdonságait jelölik, amelyek lehetővé vagy tehetienné teszik számukra, hogy meghatározott időben és helyen, meghatáro- sott céllal — ebben az esetben gyilkosság elkövetésére — nagy valószínűséggel jelen lehessenek. — Nem hiszek az ilyen dolgokban — rázta ősz fejét az öreg. — Az ember túlságosan bonyolult az ilyen... az efféle abrakadabrához! — Én nem egészen fogadom el a véleményét, uram. — Kunz felemelte a papírt, és elgondolkodva mondta: — Tudniillik az emberi faj elég primitív egyedeiről van szó. Számomra ezek a hieroglifák teljesen érthetetlenek, higgye el, de teljesen érthető a négy bandita lelki világa. Selly ugyan egyikőjük elme- futtatását sem értette, de Darwin Corlainbe vetett hite ennek ellenére rendkívül megerősödött. — Az egyetemen Darwinnak sok az irigye. és állandóan ellenőrzik a munkáját a számítógépen. Fogadom, hogy megint neki van igaza — mondta Selly. — Sajnos az esküdtek nem használnak elektronikus számítógépet, kisasszony — mond'a Hincl mogorván. és öklével az asztalra csaoott. — Bármibe is kerül, meg kell találni azt a.kocsit! — Ha mindaz igaz. amit önök a gyanúsítottakról mondtak, akkor az egyenletek helyesek, és az én következtetésem megdönthetetlen — jelentette ki Darwin. — És a kocsira szintén van egy ötletem! Valamit írt egy máéik papírra, és az asztalon keresztül átnyújtotta Cinstri tiszteletesnek. — Nézze meg ezt a papírt, uram. és próbálja emlékezetébe idézni, hogy mire gondolt, amikor meghallotta a lövéseket. és meglátta a száguldó gépkocsikat! Hátha erről jut eszébe valami. Kunz és Hincl nyújtogatták a nyakukat, hogy elolvassák a papírra írt jeleket. amelyek egy kaliforniai rendszámra emlékeztettek: LO 0438 HL 806; JIK 213; ■ EK3 124; SRP 471; MOI 398: DSN 935.. Ai idős oan nem nagy örömmel vette kézbe a papírt. Kunz és Hincl látták, hogy gyorsan átfutja, komoran félreteszi a proírt, aztán gyorsan felkapja Ismét. Sápadtan és csodálkozva nézett a papírra. _ ' — Ez... ez az n rendszám! — kiáltott fel az öreg pap. — A negyedik! Teljésen tisztán emlékszem mintha most is látnám...! De Hincl és Kunz már ki is kapták a kezéből a papírt, és kiszaladtak a szobából. Három perc múlva, miután áttelefonáltak a gépkocsi-nyilvántartóba, visszajöttek. Mindkettőn látszott, hogy felvillanyozód- tak. — A kék kocsi 1952-es kiadású, és Filetti gazdájának a nővéréé — mondta Kunz. — Ez bizonyíték arra, hogy Filetti bűnrészes és garantálom, hogy a másik kettőre is rábizonyítjuk. Hincl majd hogy nem félelemmel nézett Corlainra. — Csak nem jön elő újra az egyenleteivel? — morogta. — Belebolondulok, ha ma éjjel még egyszer előkerül a matematikai logika. — Uram, ez nem matematikai logika — javította ki Darwin. — Cinstri ma kétszer is idézett a szentírásból. A pllá- tusi idézet nagyon ide vágott, beleillett a vitánkba. Biztosan megbocsát, tiszteletes úr, de a második idézet már nem nagyon illik ide. ön ugyanis azt mondta, hogy üvöltő oroszlánok jutottak az eszébe a gépkocsizúgásról. Elnézést, de szabatosan kell kifejezhem magam. A motorzúgás nem hasonlít az oroszlán üvöltéséhez. Ezt a két hangot egyáltalán nem lehet összehasonlítani, nincs semmi közös bennük. De miért hasonlította össze mégis? Lehet, hogy éppen az oroszlánokról szóló bibliaidézetet akarta felidézni magában? Ha igen, akkor miért azt? A legtöbb ember, ha valamit meg akar jegyezni, akkor valami ismert dologgal próbálja asz- szociálni. Én például a Selly- vel való megismerkedés után az ezüstöt és az ittériumot ismételgettem magamban. Az ezüst a negyvenhetedik, az it- térium pedig a hetvenedik elem a periodikus rendszerben. Csak így sikerült megjegyeznem a lakáscímét: Frent chic Street 4770. Érthető, amit mondok? — Hogyne, természetesen — mondta nagyot nyelve Hincl. — Azt mondja, az ezüstre gondolt? Mindenkinek ez jut az eszébe a 47-es számról? — Valószínűnek tartom, hogy Cinstri tiszteletes is valami ismert dologgal próbálta összekapcsolni a gépkocsi rendszámát. Mégpedig Ezékiel könyve első fejezetének 24. versével. Az emberi agy csodálatosan bonyolult szerkezet, és így Cinstri utólag a vers lényegét jegyezte meg emlékezetében. Az'idézetet, ha leírjuk, így fest: EKB 124. Ezékiel könyve a Bibliában. 1. fejezet. 24. vers. — Honnan ismeri maga ilyen jól a Bibliát? — kérdezte a tisztelendő. — Mikor tizenhat éves voltam, 'a nagyapám, aki filozófiát adott elő a Howard! egyetemen, , száz dollárt ígért, ha megtanulom kívülről Ezékiel könyvét. — Mehetnek haza! — szakig tóttá félbe Kunz. — Mindnyá-' jan hazamehetnek! Kunz Darwin Corlain maJ gyarázata közben rájött, hogy miért rázza a hideg, ha papot lát. Gyermekkorában fényképezőgépet kapott ajándékba; mert idézeteket tanult meg a Bibliából, de puskázott, amikor kikérdezték. Élete végéig csalónak fogja magát érezni emiJ att. Bizonyos fokú megbékélésre mindenkinek szüksége van: Lehet, hogy éppen ez az érzés volt segítségére a két nyomozónak, amikor Red Pirsjnt faggatták^ Amikor Red tudomására hozták. hogy nem őt gyanúsítják a gyilkossággal, lelkesedéssel árulta el a haverjait. Ezután pedig nem került sokba megtörni a gyáva Manlo hallgatását. Hajnali fél négykor Kunz és Hincl befejezte a nyomozást,, és elindultak hazafelé. Az eső elállt, előbújtak a csillagok. Megjelent a fogyóban lévő hold is. Hinclnek a hold sajnálatra- méltóan, ügytelennek tűnt. Nézte, nézte, majd így sóhajtott: — Jobb lenne, ha ezek a fiatal lángelmék békében hagynák! — Vége — (Gémes Lajos fordítása) I NÓGRÁD — 1983. február 27., vasárnap 1
