Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
Felfutóban a Senior csillaga Fnterjú Tóth B. Zoltánnal, a Váci Kötöttárugyár igazgatójával Beszélgetések, viták, tapasztalatok Előtérben a pártalapszervezetek tevékenysége A mostani recessziós időik Bem kimondottan alkalmasak gazdasági sztárprodukciókra. A nemzetközi piacon óriási a verseny, kiváló portéka és előnyös feltételek oda- kínálása nélkül egyetlen eladó sem tud boldogulni. A Váci Kötöttárugyár csillaga éppen ezekben a nehéz években van felfutóban. Elegánsan veszi az akadályokat, termékei márkanevét, a Seni- ort ma már jegyzik a szabadidő-ruházati piacon élbolyban levők közt. Nemcsak megtartani képes eddig megszerzett kedvező pozícióit, hanem együtthaladni is tud a nagynevű világcégekkel. A hazai mezőnyben pedig eredményei alapján a legelsők közt tartják számon. Tóth B. Zoltánnal, a Váci Kötöttárugyár igazgatójával a kazár! gyáregység évindító munkásgyűlésén találkoztunk. A beszélgetés témája az a fejlődés, melynek íve egyfolytában és határozottan emelkedő. — ön mostanában gyakorta fogad újságírót, hiszen elmúlt évi teljesítményük titkára kíváncsi a közvélemény. Hogyan zárták az évet? — Az -előző esztendeihez képest hatvan százalékkal megemeltük dollárelszámolású eladásainkat: összesen 16b millió forint értékű tőkésexportot bonyolítottunk le. Most már elmondhatom, meglehetős gyanakvással fogadták magát a tervet is. Több helyütt figyelmünkbe ajánlották, nem ártana kicsit jobban tájékozódni a piaci viszonyok közt, amikről alighanem hiányosak az információink, ha ilyen vakmerő tervet állítottunk össze. Nos, nemcsak saját előirányzatunkat teljesítettük, hanem jó ötmilli ócskát még rá is tettünk. Ezek után talán senki nem fog csodálkozni, ha az idei esztendőre újabb bő húsz- százalékos tőkésexport-növe- kedést tartalmazó tervet szentesítettünk. — Minek tulajdonítja a manapság nem mindennapi felfutást? — Nem tartjuk magunkat a •zerencse kegyeltjének. Sok éven át tartó verítékes munka gyümölcse érik be ezekben az esztendőkben. A legutóbbi hat évben négyszáz- millió forintos fejlesztést hajtottunk végre — célirányosan. Kialakítottuk mai profilunkat, a csinos, kényelmes, sportos jellegű szabadidő-ruházatot, mely igen kelendő a világ piacain. Azelőtti termékeinket szigorúan rangsoroltuk, több árunk sorsa az lett, hogy végleg kihúztuk a listáról, nem gyártjuk többé. — Például? — Többek között az egyébként igen jól értékesített női bundanadrágot. A fiatalabb nemzedék nemigen ismeri, anyáink kedvelt téli alsóruhája volt. Nemcsak itthonra, külföldre is varrtuk, méghozzá jó pénzért! Csakhogy tudomásul kellett venni, hogy a sok anyagból kevés munkával előállított portékának nincs nagy jövője. Az úgynevezett svájci bugyogó megszüntetése érzékeny érvágás volt akkoriban számunkra, de azok az asszonyok, akik akkor a bundanadrágot varrták, ma a legnívósabb elasztikus fürdőruhákat készítik, méghozzá nem is akárkivel, hanem az ebben a műfajban élenjáró világcéggel, a nyugatnémet Felinával kooperálva. Hozzáte- hetem azt is, hogy nem tisztes távolból követve ezzel a divatot, hanem már születésénél is bábáskodva. S még valami, ami akármelyik kereskedő szellemű gyártó szemében rendkívül fontos igazolás: ezeket a fürdőruhákat jókora felárral árulják az Ecserin ami nem lebecsülendő tekintélyt kölcsönöz a terméknek ! — Kereskedőszellemet említett az imént. Tapasztalatai szerint mi ebben a legfontosabb? — Visszaállítani azt a fajta magatartást, amit szerintem hagytunk kicsit elsorvadni. A mindig is jól bevált kereskedői stílusnak egyik legfőbb aranyszabálya: nagy üzletnél. jó üzletnél kicsinyeskedni nem szabad! Még, ha pillanatnyi hasznunk bánja is, érdemes közös kockázatot vállalni vevőinkkel. Az az érdekünk, hogy vevőinknek jól menjen, hiszen nekünk is akAz anyagmozgatás a balassagyarmati kábelgyárban elektromos targoncák segítségével történ k, amelyek vezetőii. rendszeresen képzik, illetve továbbképzik. Az elmúlt évben 46- an végeztek ..targ'>ncás”-tanfolyamot, közülük 11-en először kaptak vezetői engedélyt, a többiek ismereteik felújításához, a szállítójármüvek gazdaságos üzemeltetéséhez kaptak tanácsokat. kor megy jól. Sokszor az az érzésem, mintha túl mereven ragaszkodnánk a számunkra kedvező feltételekhez, noha némi nagyvonalúsággal hosz- szú időre megszerezhetnénk vevőink bizalmát. — Jól bevált módszerek birtokában vannak-e új elképzeléseik az idei esztendőre? — Ami a piacokat illeti, most szondázzuk a skandináv országok, az Egyesült Államok és az arab világ felvevő- képességét. Mintaszállítmányainkat szétküldtük, az érdeklődésre nem panaszkodhatunk. Ezenkívül újfajta ösz- szetételű alapanyagokkal kísérletezünk, a természetes és szintetikus szálak legkedvezőbb összetételét próbáljuk meg eltalálni. Nem elég ugyanis, ha szemre tetszetős a szabadidő-ruha, éppen jellegénél fogva viselésének is kellemesnek kell lennie. Egy jó kelme — fél siker! — Mennyit költenek reklámra és milyen hatékonysággal? — Évi bő kétmillió forintot. Közvetlen eredményét nehéz lemérni, de egy biztos: amióta erre adtuk a fejünket, jobban megy az üzlet. — Többször említette azokat a nagy nevű világcégeket, melyekkel kapcsolatban áll a Váci Kötöttárugyár. Mi kell ahhoz, hogy maga a Senior is világcég legyen? — Portékánk minőségén már nem múlik. Ezt most nem én mondom, hanem a hoMand Leopard cég képviselője. A müncheni Ispo kiállításon látottak is ebben erősítettek meg: áruink semmiben sem maradtak el a legtekintélyesebb gyártók által kiállítocta- kétól. Viszont nincs még bérelt i helyünk a világpiacon, amit például az Adidas már inkább elmondhat magáról. Egy-két helyen ugyan már hajlandó külön fizetni a Senior emblémáért, ez azonban még nem általános. — Tavalyi teljesítménye után idén ismét huszárvágásra készül a Váci Kötöttáru- gyár. E látványos fejlődésben hol helyezi el a kazári gyáregység munkáját? — Nagyságrendileg az egész , gyár tizenöt százaléka a kazárt üzem. Számunkra azonban az a fontos, hogy amit ma a kazáriak a tréning műfajban produkálnak, azt aligha csinálja utánuk valaki. Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy a gyár teljes tőkésexportjának döntő részét Kazár adja! Ezt a gyáregységet a jövőben kimondottan exportorientálttá szeretnénk tenni, a tudást, alkalmasságot megszerezték hozzá a dolgozók. Szendi Márta Kiemelt feladatok hárultak Nógrád- ban is az alapszervezetekre 1982-ben a párt XII. kongresszusa határozatának szellemében. Ez megmutatkozott a decembert beszámoló taggyűléseken, amelyeknek nyilt, őszinte beszámolói és vitái igen sok általánosítható tapasztalattal szolgáinak. Most e hetekben már a legtöbb helyen megkezdődött ezek hasznosítása az idei munkában. A taggyűléseket megelőzően egyébként az alapszervezeti vezetőségek egyénileg vagy kiscsoportokban beszélgettek a párttagokkal. Elemezték ezek során az alapszervezetek munkamódszerét, munkarendjét, egyeztették a párttagság adatait és értékelték az alapszervezetek éves munkáját. Mindez az alapszervezetek jelentékeny többségében nem vált céltalan elméletieskedéssé, sőt igen kedvező tapasztalatokat hozott. A párttagság összességében elismerően szólt a politikánkról, a termelőmunkáról, a feladatok megoldásáról. A számos tanulságból különösen az szűrhető le, hogy a jövőben még több figyelmet kell fordítani a párttagság tájékoztatására, különösen a helyi kérdésekben. A határozatokat részletesen és érdemben meg kell ismertetni, mert csalt így tudnak részt venni a döntésben, azonosulni a feladatokkal, a felsőbb pártszérvek határozataival. Ehhez tartozik az is, hogy mindenütt értelmes, tartalmas vitákban tisztázzák a feladatokat, alakítsák ki az egységes álláspontot, a megoldás legcélravezetőbb módjait. Számos helyen igénylik, hogy a vezetőségek minden esetben- adjanak számot a két taggyűlés közötti munkáról, és kapjanak nagyobb figyelmet a pártcsoportok. A pártfegyelem betartásában nagyobb szigorúságot, a munka tervezésében, a helyi politikai igényekhez jobban igazodó tevékenység megszervezésében viszont nagyobb rugalmasságot várnak. A beszámolók alapjául ily módon szolgáltak a párttagsággal folytatott beszélgetések. Örvendetes tapasztalat, hogy a beszámolók őszintén tartalmazták a parttagság kritikai észrevételeit is, önkritikusan szóltak a vezetőség munkamódszeréről. Az ütköző vélemények esetében az egységes értelmezést állásfoglalásukkal segítették. A jelentések jól összegezték a határozatok hozatalával és következetesebb végrehajtásával kapcsolatos véleményeket, javaslatokat. Igen figyelemre méltó erény volt szinte mindenütt annak hangsúlyozása, hogy a napi politikai munka ma nehezebb gazdasági és külpolitikai helyzetben foíyik, ez gyorsabb és konkrétabb reagálást igényel a pártvezetőségektől, -alapszervezetektől. Ez indokolja, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a taggyűlések aktivitásának, politikai szerepének erősítésére, a munkát károsan befolyásoló tényezők rendszeres, kritikus és önkritikus feltárására, visszaszorítására. Az előterjesztésekben érzékelhető volt a pártegység, a pártfegyelem további javítására irányuló törekvés, amelynek szellemében a jövőben következetesebben kívánják számon kérni a pártmegbízatások teljesítését, nagyobb figyelmet fordítanak a passzív, az alapszervezeti munkát elhanyagoló párttagokra. Érezhető volt az a tendencia az egész országra kiterjedő helyi számvetéseken, hogy — különösen a termelés területén — továbbra is alapkérdésnek tekintik a gazdaság pártirányításának eredményes megvalósítását, a munkamódszerek ennek megfelelő igazítását, alakítását. Felvetődött, hogy a gazdasági szabályozók gyors változásaihoz az alapszervezetek irányító munkájukban esetenként nehezen tudnak igazodni, de differenciálnak a feladatok között és a gazdaság irányításában a politikai jelleget erősítik. Nagy tanulságokkal szolgáltak a taggyűlések vitái, amelyekben több helyen hangot kapott egyebek között az a követelmény, hogy javítsák a munkamegosztást a párt-, az állami, a gazdasági és a tömegszervezetek között, különös figyelemmel a párhuzamosságok megszüntetésére. A tömegszervezetekben dolgozó kommunisták következetesebben képviseljék a pártszervezetek véleményét, vegyenek részt a döntések kialakításában és munkájukról tájékoztassák a tagságot. A termelő területeken működő alapszervezetek egy részében kifogásolták, hogy a gazdaság- politikai napirendek tárgyalásánál nem elég politikus egyes gazdasági vezetőle előterjesztése, hozzászólása. Nyelvezetünk elvont, nehezen érthető, szegényes a politikai következtetés, a feladatokra mozgósítás. A vezetőkkel kapcsolatban azt is szóvá tették, hogy egy részük fél az utódok kinevelésétől, ezért ott a fiatalok türelmetlenek, elmennek a területről. Hasonló hiba, ha a megérett kádercserék esetén is a döntések elhúzódnak, s így rontják a hangulatot. Az alapszervezetek vezetőségétől pedig azt kívánják, hogy — a jelenlegi gyorsan változó körülmények miatt — rendszeresebben-térjenek ki a munkamódszer, munkarend helyzetének értékelésére, a továbbfejlesztés feladatainak a meghatározására. Számos más értékes észrevétellel együtt a tapasztalatok azt mutatták, hogy az alapszervezetekben levő helyzetet a viták jól tükrözték, feltárták a hibákat, szóltak a továbbfejlesztés szükségességéről. Mindez arra hívja fel az irányító pártszervek figyelmét, hogy az alapszervezetek teljesítőképességét tovább kell erősíteni, fejleszteni. Több hatékonyabb és differenciáltabb segítséget kell adni a munkában, elsősorban az előkészítésben és a vezetőségek felkészítésének időszakában. Az alapszervezeti vezetőségeket segíteni és ösztönözni kell az igényesebb munkára, a követelményeknek megfelelő politikai tevékenységre, a helyi tennivalók időbeni felismerésére, önálló megoldásra. Az alapszervezeti pártmunka feltételeit aa irányító pártszerveknek tovább kell javíta- niok. Megállapítható, hogy a községekben nőtt a pártszervezetek tekintélye, de a követelmények is fokozódtak. Ezért döntő tényező a káderfeltételek megteremtése, a tervszerűbb foglalkozás a képzéssel és az utánpótlással. Ugyancsak a községi pártalapszervezetek tevékenységének a segítése érdekében jobban a munka középpontjába kell állítani az üzemekben, tsz-ekben dolgozó idősebb párttagok nyugdíjas korra felkészítését, átjelentkezésük előkészítését. Rj plgMi'ill időszakban lezajlott Mt Cili« UH alapszervezeti személyes beszélgetések, párttaggyűlési viták és tapasztalataik sok haszonnal járhatnak az idén nemcsak a pártéletben, hanem gazdasági, társadalmi életünk minden területén. Ennek egyebek között feltétele az is, hogy még jobban vegyék figyelembe és a közeljövőben tűzzék napirendre a munkamódszert, munkarendet tárgyaló taggyűlések tapasztalatait, hasznosítsák munkájúkban az irányítással kapcsolatban felvetődő kritikai észrevételeket, javaslatokat. Legfőképpen pedig továbbra is mindig előtérben legyen a párt- alapszervezeteknek az egész pártéletre meghatározó tevékenysége. A. A. Csak egyszer, de jól üj kezdeményezés született meg I9S1 végén, a Veszprém megyei DUYIÉP-nél, teljes nevén a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalatnál — „Csak egyszer, de jól!” — adták ki a jelszót, azzal a céllal, hogyha valamely új létesítményt átadnak, ott olyan jó minőségű munkát kell végezni, hogy oda már ne kelljen többé visszamenni a hibák eltüntetése végett. A felhasználó már ne találjon reklamálásra okot. A DUVIÉP elhatározásának komolyságát mutatja, bpgy az új jelszóhoz igazították a mozgóbérek, a prémiumok, illetve a cél jutalmak kifizetésének feltételeit is. Bő egy év telt el azóta, s az eredmény meggyőző: Í382- ben, a korábbi esztendőhöz viszonyítva egynegyedére csökkent a hibajavítási kötelezettségük az átadott létesítményeknél. Ez persze anyagilag is kamatozott: a vállalat mintegy tízmillió forint értékű munkával többet adpít át a népgazdaságnak a tervezettnél és 48 millió forint nyereséget ért cl, hárommillióval többet, a számítolnál. Az erkölcsi siker is jelentős. Hiszen nem csak arról van szó, hogy az átadott létesítmények nem, vagy csak nagyon minimális mértékben igényelnek újabb munkát, normaórát, aagvsput Vg létszámot, hanem arról is, hogy tovább nő a vállalat hírneve. Éz milliókban jut kifejezésre. A DUVIÉP ez évi terve például 485 millió forint, az igény viszont 520 ndllió forint értékű munka. Mert ugye a beruházó attól a vállalattól rendeli meg a kivitelezést, amely csak egyszer csinálja meg, de jól, s az átadás után már nem kell vesződni a garanciális hibák kijavításával. Jellemző egyébként, hogy a DUVIÉP jó híre már Csehszlovákiába is eljutott, és ott is épít különböző vízügyi létesítményeket. A szűkebb pátriában, a me. gvében is felfigyeltek rá. Köztük a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat, de különösen az ÉPGÉP veszprémi gyára, amely — a DUVIÉP jó példáját követve — éppen a jó minőségű munkájával szerezhette meg az NSZK..beli ARBAU cég bizalmát. De a Bakony Művek és a Magyar Hajó- és Darugyár füredi gyáregysége, valamint a pápai Elektermax is felsorakozott, hogy minél sikeresebben szerepelhessen külföldön. Ügy véljük, a kezdeményezés további követésre buzdít. Nem csak Veszprém megyé- nen, hanem másutt is. Az egész országban, tehát Nógrádiján is. S. Nagy Sándor Közös érdek a tanulás A hetvenes évek közepén a mintegy négyezer dolgozót foglalkoztató Salgótarjáni Kohászati Üzemekben ezerkilenc- százhetvenen (1970) nem rendelkeztek befejezett általános iskolai végzettséggel. A következetes törődés eredményeként ez a szám mostanra hatszáz- hatvanra csökkent. A középfokú végzettséggel rendelkező alkalmazottak száma ugyan ezen idő alatt csaknem kétszázzal, az egyetemi és főiskolai szakképesítésű vezetőké több mint ötvennel emelkedett; tízüknek két diplomája van, tizennégyen legalább középfokú nyelvvizsgával rendelkeznek. Nem számítva a százhuszonhét szakmunkás- tanulót, a gyár dolgozói közül jelenleg is csaknem százan tanulnak általános és középiskolában, egyetemen, vagy főiskolán. Több mint nyolcszá- zan járnak szakmai továbbképző tanfolyamokra. A salgótarjáni kohászok szemmel látható tanulási kedve nem véletlen. A vállalat termékszerkezete, a gyártás műszaki-technikai színvonala az utóbbi évtizedben sokat változott, s szüntelen korszerűsödött, rnind sürgetőbben követelve az irányító szakemberek és munkások korábbinál magasabb általános és szakmai műveltségét, s e műveltség rendszeres karbantartását. Tekintve, hogy a tanulás egyszerre népgazdasági, vállalati- és egyéni érdek, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek törekszik a közös érdek egyensúlyban tartására. A törekvés pénzben, kedvezményekben is kifejezhető. A gyár évente több mint egymillió forintot költ dolgozói tanulására. A rendeletekben előírt segítségen, támogatáson kívül az általános iskolába járók például ingyen kapják a könyvet, a vállalat viseli a szakmai tanfolyamok díját, a vizsgaköltségeket. Amennyiben az órák, konzultációk látogatása, a vizsgázás utazással jár, a vállalat a dolgozó keresetétől függetlenül megtéríti a teljes útiköltségeket. A nyolcadik általános iskolát befejező munkások nyolcszáz forint jutalmat kapnak. Azok a műszaki főiskolára, egyetemre járók, akik elkötelezték magukat a vállalat mellett, tanulmányi segélyben részesülnek, amely nek összege a negyedik évfolyamtól már évi ötezer forint. MÖGRÁD — 1983. február 1-, kedd 3
