Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-25 / 47. szám
Ismeretlen ismerősök Akik legyőzik a távolságot Jó lenne megfejteni mit jelent a sok ti-ti-ti, tá-tá-tá, de mozdulni is alig lehet a zseb- kendőnyi szobában. Beszélni szinte lehetetlen. Csupán ketten vannak, akik nem törőditek a zsongással, a fejükre tett fülhallgató minden külső zajt elszigetel. — OHIÓ! — kiált fel a fő operátor, de az arcán nem tükröződik akkora öröm, amit séjteni lehetne ekkora hangerő Után. Kérdően nézek Takács Istvánra, aki az MHSZ Nóg- rád megyei szervezetében az amatőr rádiósok URH-szak- ©sztályának vezetője. — Nem az örömtől kiáltott fel, csak a biztonság kedvéért közölte az állomás helyét, amivel kapcsolatot teremtettek. Ám a fülhallgató miatt nem hallják egymást a napló vezetőjével. Ebben a versenyben ^kimondottan az amerikai állomásokkal megvalósított ri- •portök számítanak. — Riportok?-r- Igen. A rádiósok így nevezik a kapcsolatteremtést. Elül a nyüzsgés, mindenki megtalálja a helyét. A kis szenes kályha ontja a meleget, de a fűtésbe talán besegít a rá- 'dióadó is, a maga kétszáz wat- itos teljesítményével. Kell is a meleg, hiszen odakinn a tél fitogtatja erejét. Különösen itt fgnt, Rónabányán, ahol a csípős szél minden zugot megta- •lál. Könnyeket csal a sze- ,műnkbe, amikor a művelődési J\áz tetejére, a látszólag összevissza kifeszített antennákat nézzük. — Elsősorban déli irányban mutatnak ezek a rádiójelek Telfogó eszkö?ök — magyaráz készséggel Takács István — hiszen arra a legszabadabb az az' út. A többi irányba árnyékol a Mátra, a Karancs, de tnég a Tátra is. "j Mégis csak jobb a meleg szobácskábán, akkor is ha alig lérünk. _— Tíz éve működik itt a Versenyállomásunk — mondja szerűen magyaráz a naplóvezetőt leváltják. Gyűrött arcán ott látszik az öröm is. Fárasztó koncentrálni, hiszen fejben kell tartani legalább százszázötven állomás hívójelét, mert egy verseny alatt ugyanazzal az amatőrrel nem lehet ismét kapcsolatot teremteni. Ha előfordul, levonják a pontokból. Nem is tartjuk fel őket: irány Salgótarján, a csillagház, a Nógrádi Sándor téren. Itt lakik Takács István. Lakásának kis szobájában ezernyi alkatrész és szerkentyű, többnyire az amatőr rádiózáshoz szükséges eszközök. Alig van gyári készítésű. — Szakmailag segítenek a bütykölések, ahogy önök a készüléképítést hívják? — Bizonyos fokig igen. Én műszerész vagyok a síküveggyárban. Sokkal többet jelent például az, hogy rádiózás közben az éterben összeakadok mondjuk a műszaki egyetem egyik tanárával, és megvitatunk különböző szakmai kérdéseket. ’ Hosszas magyarázat következik itt a berendezések működéséről, meg arról, hogy mikor terjednek jobban a rádióhullámok, aztán arról, hogy éjszaka a csendben jobb forgalmazni. Már-már a számon a kérdés: mit szól ehhez a család. Belép a szobába Ta- kácsné asszony és természetes könnyedséggel kézbekapja az adó-vevő mikrofonját, máris Jászberénnyel beszél. — Már több mint egy éve engedélyes amatőr a feleségem is, sőt, a lányom is rövi- jdesen levizsgázik — súgja közben a férj. 1 — Megfertőzte a családot? — Nem -volt- nehéz. El sem tudja képzelni -milyen nagy öröm ismeretlen ismerősökkel találkozni nap mint nap a rádióhullámok segítségével. Különösen ha az a világ a másik táján van. Mi legyőzzük a távolságokat... Zengő Árpád Kosárlabda MNK Egri TANEP—STC 84—70 (40—34) A hét végén az ágasvári tú- ristaházban tartotta évzáró közgyűlését a salgótarjáni hegymászóklub. Az eltelt esztendő munkájáról, eredményeiről, az elkövetkezendő év feladatairól Orosz Mihály, a klub elnöke szólt. A beszámolóból kitűnt, hogy az eddigi legsikeresebb évet tudhatja maga mögött a klub, amelynek harmincnyolc tagja közül nyolcán a gyengébb nemét képviselik, tizenkilencen diákok, az átlagéletkor huszonöt év alatt van. A klub gazdaságilag önellátó központi támogatásban nem részesül. A felszerelések beszerzésére a működéshez szükséges anyagi fedezetet a hegymászók magasban végzendő, állványozás nélküli munkák vállalásából teremtik elő. „Sikerült elérni, hogy a klub minden tagja rendelkezzen az alapvetően szükséges felszerelési tárgyakkal” — hangsúlyozta az elnök. Az elmúlt évben a klub tagjai több kiemelkedő sportteljesítményt értek el. Töbhek között nyugati útjuk során „meghódították” a svájci Alpokban lévő Eiger északnyugati falát. A Magas-Tátrában „megbirkóztak” a Sárga-fal ötös erősségű útjával, valamint a nagy késmárki csúcs déli ötös erősségű „Puskás” útjával. Téli mászásaik során a Vöröstorony tette próbára a salgótarjáni hegymászók fel- készültségét. A klub tagjai a heg3rmászást kiegészítve barlangkutatással is foglalkoznak. Bázishely az ágasvári barlang. Sikeresen mutatkozott be a klub a Királyréten megrendezett hegymászó-találkozón, ahol bemutatták a mászások során készített felvételeket. Tovább erősödött a klub baráti kapÉvforduló jegyében Lövészmérleg „1 A napokban tartott rendkívüli értekezletén — az ország más nagyvárosaihoz (Győr, Szeged, Békéscsaba) hasonlóan — egyesületté alakult át az 1980. január 28-án alakult STC Baráti Kör. Az egyesület tagságát a rendkívüli értekezlet előtt az alapszabály tervezetével ismertették. Az alakuló összejövetelen a tagság (a 46 jelenlevő a határozat- képességet biztosította) a módosított tervezetet, mint alapszabályt, egyhangúlag megszavazta és azt a felügyeleti szervhez, a Salgótarjáni városi Tanács VB igazgatási osztályához a napokban felterjesztik. A pontokban foglalt alapszabály ismertetéséből megtudtuk, hogy változatlanul a fő cél az STC szakosztályainak támogatása lesz. Erre a közeljövőben máris volt példa, amikor Mákos János labdarúgót és Révai György ökölvívó magyar bajnokot leszerelésük után segélyben részesítette. A rendkívüli értekezleten ismertették a kör anyagi helyzetét és részletesen kitértek az alapszabály pontokban foglalt célkitűzéseire. Továbbá ugyancsak egyhangúlag elfogadták a jelölő bizottság által előterjesztett új tisztségviselők névsorát. Az új elnökség: Pálfalvay Kálmánéinak, Butyovszky Dezső ügyvezető elnök. Plachy György titkár, dr. Garami László, Proóza Tibor tagok. A szám- vizsgáló bizottságnak Váradi Oszkár elnöke, Valiskó Ferenc és Csuzz Ferenc a tagjai. Az alakulást kimondó szavazás után az STC társadalmi elnöke, Ferencz Gyula, a sportklub nevében köszöntötte elsőként az egyesületet és kérte, hogy az elmúlt évekhez Kógrád megye első aranyjelvényes sakkozója Egyed András (balról) ezúttal a sötét bábukat vezeti. NÓGRÁD — 1983. február 25., péntek Salgótarján, v: Zsiros, Babjak. STC: Laczkó 16, Juhász 34, Tóth 4, Szabó 8, Novák 4. Cs: Dániel 2, Kojnok 2. Edző: Boronyai Tamás. Az eredmény alakulása: 5. p: 4—8, 10. p: 12—16, 15. p: 24—24. 25. p: 52—42, 30. p: 62—46, 35. p: 76—58. Az NB I-ben már évek óta várakozáson felül, eredményesen helytálló egri férficsapat ellen az STC pillanatnyilag legjőbb gárdájával állt ki. A szünetig izgalmakban, változatokban gazdag volt a küzdelem. Az STC váltott vezetés mellett igen jó partnernek bizonyult. A szünet után változott a kép, az NB I-es csapat egyre jobb dobóbiztonsággal, gyorsaságban, technikailag és taktikailag felülmúlva a tarjá- niakat, fokozatosan növelte előnyét. Az egész pályás letámadás lassan felőrölte a tarjániak erejét. Nem sikerült a ziccerek kihasználása, még kevésbé a távoli dobás. A nagyobb arányú vereségtől csupán az óvta a tarjániakat, hogy Juhász mindkét palánk alatt NB I-es szinten védekezett és dobálta kosarait. A vezető edző a második félidőre már (miután az egriek előnye behozhatatlannak látszott) cserejátékosait is pályára küldte. Boronyai Tamás: — Az eredmény reálisnak mondható. — mátyus — Salgótarjáni liegymászóklub 0 Értékelték az elmúlt esztendőt a szakosztály vezetője —, egy öltözőt kaptunk erre a célra, s magunk alakítottuk ki, festettük, linóleummal borítottuk a padlót. Nem csak azért szerencsés ez a hely, mert itt a magaslati ponton jó a vételi és adási lehetőség, de már a fiatalok között, a faluból érdeklődő is van. Lesz utánpótlás. Az operátor és a naplóvezető szorgalmasan dolgozik. Percenként három-négy kapcsolat, és már huszonnégy órája tart a verseny. Ugyanennyi még hátravan. — Nem fárasztó ez? — Az, de ebben a szép, hogyha ilyen nagy távolságból létrejön egy-egy riport. Minél több, annál jobb, hiszen ezért verseny a verseny. A tíz év alatt közel félszáz ezer amatőrrel forgalmaztunk. Jelzi is ezt a sok-sok, falat betakaró diploma. A kutatószem a gyári és a saját készítésű adó-vevő mellett észrevesz egy apró masinát. Hasonlít a számológépekhez, csak a nyomógombok mellett nem számok hanem világító lám- pácskák teszik rejtélyessé. , — Éz egy gondolkodó gép, beprogramozható az általános hívójelekre, de betáplálható a miénk is és bármi. Ezzel meggyorsíthatjuk a versenyt, jobban lehet figyelni a jelentkező állomásokra, mert nem kell bíbelődni a jeleket adó billentyűvel. Amíg Takács István szakcsolata a dorogi és a szegedi hegymászókkal. Az előző év eredményeit, tapasztalatait figyelembe véve határozták meg a tarjániak az 1983-as év feladatait. Orosz Mihály, a klub elnöke többek között elmondotta, hogy „a lehetőségekét figyelembe véve, a jövőben nem a taglétszám növelése, hanem a minőségi munka a cél”. A munkatervben szerepel a mátrai mászóiskolák továbbfejlesztése, terveznek hegymászó-bemutatót, valamint egy országos ötven kilométeres gyalogtúra meghirdetésétFolytatják az ágasvári barlang feltárását. Újdonság, hogy nyílt túrák szervezése is bekerült a munkatervbe. A nyári programban szereoel például a Magas-Tátra északi falának megmászása, kelet-szlovákiai (Gyetve, Rozsnyó) túrák, valamint az NDK-ban több (hetes erősségű) fal megmászása. Az előterjesztés után a beszámolót és az 1983-as tervet néhány kiegészítéssel a közgyűlés elfogadta, majd a nagyobb túrákról, hegymászásokról készült felvételek vetítésével folytatódott az esti program. G. G. Egyesületté vált a baráti kör hasonlóan támogassák városunk egyetlen nagy s por tégy e- sületét. Kedves epizódja volt az értekezletnek, hogy azon megjelent és mint tag, szavazott László Imre, az 1920-ban alakult STC egyetlen élő alapító tagja is. Az egyesületté alakulást kimondó értekezlet az STC induló hangjaival, majd Pálfalvay Kálmán elnök zárszavaival ért véget. — mátyus — A hét végén tartotta értékelő ülését az MHSZ—ÉMÁSZ salgótarjáni „B” típusú lövészklub. A versenysporttal is Igen aktívan foglalkozó klub tagsága meghaladja a 100 főt. A közösséget mintegy nyolc- vanan képviselték az ülésen. A jelenlevők megemlékeztek a fennállásának 35. évét ünneplő honvédelmi szövetség megalapításáról, majd a klub elmúlt ötesztendei munkáját értékelő beszámoló hangzott el. A nagy múltú kollektíva az évek során számos elismerést szerzett a megyének, s bár igen mostoha körülmények között tevékenykednek. — ráadásul a tavalyi esztendő során számos objektív nehézséggel is meg kellett küzf . -f . T A-3k.» 1 deniük — az elmúlt évben is szép eredményeket értek el. Tizenegy minősített — ezen belül 3 arany fokozatú — versenyzővel zárták a szezont. A legjobbak kiemelkedő tevékenységükért jutalomban részesültek. Papanitz Zoltán, az MHSZ országos bajnokságon légpisztoly- és szabadpisztoly- lö vészét ben első, a sportlövőszövetség országos bajnokságán légpisztolyban első, a másik fegyvernemben második helyezést ért el, korcsoportjában. Dankó Csaba a szövetség országos bajnokságán zárt irányzékú légpuskalövészetben országos bajnok lett. Jutalmat kapott még Dorman Csilla és Simkó Rezső. vívtunk nagy csatákat. ök madáchosok voltak, játszottak az OB II-es tarjáni csapatban, mi pedig Istvanovszki Kálmánnal a Bolyai Gimnázium színeit képviseltük. Később átvettük tőlük az ifjúsági táblákat az OB II-es csapatban. Nem kis meglepetéssel zárult tavaly Nógrád megye férfi egyéni sakkbajnoksága. Olyan ismert mesterjelöltek előtt, mint Tóth László, Gál Gábor, vagy Ponyi Attila, egy 19 éves I. osztályú sakkozó, az St. Volán ifjúsági versenyzője, Egyed András szerezte meg a büszke bajnoki címet. A jó szereplés — most már nem meglepetésként — folytatódott az országos vidékbajnokság döntőjében, majd három emlékversenyen, tornán is. Amikor az év végén ösz- szesítették Egyed András Élőpontjait, kiderült: 260-nal (!!) gyarapította egy év alatt pontjainak számát, mesterjelöltté lépett elő. A fiatal sakkozóval, az St. Volán egyik erősségével eredményeiről, a sakkról beszélgetünk. — Mikor ismerkedtél meg a játékkal? — Mihálygergén 5 éves koromban. A bátyámék állandóan játszottak, én meg figyeltem. Aztán egyszer csak, ahogy telt-múlt az idő, leültem a bátyámmal játszani és megvertem. Meg is legyintett a vereségért... — Mikor kezdtél el versenyszerűen sakkozni? — Középiskolás koromban. Salgótarjánban Klenóczki Sanyival és Hoffmann Palival — Az első minősítésed? — 1979-ben szereztem meg a II. osztályt, 1750 volt az Élő-pontszámom. — Van-e eszményképed? — Igen. A magyarok közül Portisch nagymester, a külföldiek közül a kubai Capab- lanka. — Ezek szerint a pozíciós stílust kedveled. — Igv van. A vezérgyalog- megnyitásokat tanulmányozom és Capablanka játéka is 'azért tetszik, mert egyenlő állásokat tudott megnyerni. Persze, Aljechin stílusát is kedvelem. Mennyi időt fordítasz a sakkra? — Nem számoltam, de van úgy, hogy késő estig elemzek, nézem a játszmákat. A Magyar Sakkélet összes játszmáját lejátszom, amint kézhez kapom a lapot. — Kedvenc időtöltésed? — A sakkozás, s ha marad időm, akkor táncolok a mi- hálygergei Ipoly táncegyüttesben. — Terveid? — A salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskola első éves hallgatója vagyok. Legfontosabbnak a főiskola befejezését tartom, ezután szeretnék minden energiát a sakkra fordítani ,és megszerezni a mesteri címet — mondja Egyed András. Tavaly nemcsak az egyéni versenyeken remekelt. Kitűnő csapatjátékos is Egyed András, aki 1980-ban 8,5 ponttal csapatának legjobb pontszerzője volt. Ugyanezt a címet érdemelte ki az elmúlt esztendőben is, amikor 12 játszmából 11.5 ponttal (!) zárta az évet, s ezzel jelentősen hozzájárult, hogy az St. Volán ezüstérmes lett Egészséges önbizalom, el- mélvült pozíciós stílus jellemzi játékát. Tavaly kevesen tudták legyőzni, mert biztonsági sakkot játszik, usyanak- kor a zárt állásokban is nagv- szerű érzékkel játszik rá az ellenfél hadállásainak gven- géire. Mint vallja: elméleti ismeretek, búvárkodás, elemzés nélkül nem lehet valaki eredményes sakkozó. Hosszasan vizsgálja a vesztett játszmákat is, mert ezekből lehet a legtöbbet tanulni. Egyed Andrásnak ma 2230 Élő-pontja van, s ezzel vezeti az St. Volán OB II-es csapatának erőlistáját. Az előkelő 5. táblán játszik, rutinos, nehéz ellenfelekkel. Tavalyi kitűnő eredményei alapján Egyed András aranyjelvényes sportoló címet kapott, a sakkozók közül először Nóg- rádból. S hogy nem véletlenül, arra bizonyíték: az idén is várományosa a megyebajnoki címnek. (Sz. L.)
