Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-25 / 47. szám

Ismeretlen ismerősök Akik legyőzik a távolságot Jó lenne megfejteni mit je­lent a sok ti-ti-ti, tá-tá-tá, de mozdulni is alig lehet a zseb- kendőnyi szobában. Beszélni szinte lehetetlen. Csupán ket­ten vannak, akik nem törőd­itek a zsongással, a fejükre tett fülhallgató minden külső zajt elszigetel. — OHIÓ! — kiált fel a fő operátor, de az arcán nem tükröződik akkora öröm, amit séjteni lehetne ekkora hangerő Után. Kérdően nézek Takács Istvánra, aki az MHSZ Nóg- rád megyei szervezetében az amatőr rádiósok URH-szak- ©sztályának vezetője. — Nem az örömtől kiáltott fel, csak a biztonság kedvéért közölte az állomás helyét, amivel kapcsolatot teremtettek. Ám a fülhallgató miatt nem hallják egymást a napló veze­tőjével. Ebben a versenyben ^kimondottan az amerikai ál­lomásokkal megvalósított ri- •portök számítanak. — Riportok?-r- Igen. A rádiósok így ne­vezik a kapcsolatteremtést. Elül a nyüzsgés, mindenki megtalálja a helyét. A kis sze­nes kályha ontja a meleget, de a fűtésbe talán besegít a rá- 'dióadó is, a maga kétszáz wat- itos teljesítményével. Kell is a meleg, hiszen odakinn a tél fitogtatja erejét. Különösen itt fgnt, Rónabányán, ahol a csí­pős szél minden zugot megta- •lál. Könnyeket csal a sze- ,műnkbe, amikor a művelődési J\áz tetejére, a látszólag össze­vissza kifeszített antennákat nézzük. — Elsősorban déli irányban mutatnak ezek a rádiójelek Telfogó eszkö?ök — magyaráz készséggel Takács István — hi­szen arra a legszabadabb az az' út. A többi irányba árnyé­kol a Mátra, a Karancs, de tnég a Tátra is. "j Mégis csak jobb a meleg szobácskábán, akkor is ha alig lérünk. _— Tíz éve működik itt a Versenyállomásunk — mondja szerűen magyaráz a naplóveze­tőt leváltják. Gyűrött arcán ott látszik az öröm is. Fárasz­tó koncentrálni, hiszen fejben kell tartani legalább száz­százötven állomás hívójelét, mert egy verseny alatt ugyan­azzal az amatőrrel nem lehet ismét kapcsolatot teremteni. Ha előfordul, levonják a pon­tokból. Nem is tartjuk fel őket: irány Salgótarján, a csillagház, a Nógrádi Sándor téren. Itt la­kik Takács István. Lakásának kis szobájában ezernyi alkat­rész és szerkentyű, többnyire az amatőr rádiózáshoz szüksé­ges eszközök. Alig van gyári készítésű. — Szakmailag segítenek a bütykölések, ahogy önök a ké­szüléképítést hívják? — Bizonyos fokig igen. Én műszerész vagyok a síküveg­gyárban. Sokkal többet jelent például az, hogy rádiózás köz­ben az éterben összeakadok mondjuk a műszaki egyetem egyik tanárával, és megvita­tunk különböző szakmai kér­déseket. ’ Hosszas magyarázat követ­kezik itt a berendezések mű­ködéséről, meg arról, hogy mikor terjednek jobban a rá­dióhullámok, aztán arról, hogy éjszaka a csendben jobb for­galmazni. Már-már a számon a kérdés: mit szól ehhez a család. Belép a szobába Ta- kácsné asszony és természetes könnyedséggel kézbekapja az adó-vevő mikrofonját, máris Jászberénnyel beszél. — Már több mint egy éve engedélyes amatőr a felesé­gem is, sőt, a lányom is rövi- jdesen levizsgázik — súgja köz­ben a férj. 1 — Megfertőzte a családot? — Nem -volt- nehéz. El sem tudja képzelni -milyen nagy öröm ismeretlen ismerősökkel találkozni nap mint nap a rá­dióhullámok segítségével. Kü­lönösen ha az a világ a másik táján van. Mi legyőzzük a tá­volságokat... Zengő Árpád Kosárlabda MNK Egri TANEP—STC 84—70 (40—34) A hét végén az ágasvári tú- ristaházban tartotta évzáró közgyűlését a salgótarjáni hegymászóklub. Az eltelt esz­tendő munkájáról, eredménye­iről, az elkövetkezendő év fel­adatairól Orosz Mihály, a klub elnöke szólt. A beszámolóból kitűnt, hogy az eddigi legsike­resebb évet tudhatja maga mö­gött a klub, amelynek har­mincnyolc tagja közül nyolcán a gyengébb nemét képviselik, tizenkilencen diákok, az át­lagéletkor huszonöt év alatt van. A klub gazdaságilag ön­ellátó központi támogatásban nem részesül. A felszerelések beszerzésére a működéshez szükséges anyagi fedezetet a hegymászók magasban végzen­dő, állványozás nélküli mun­kák vállalásából teremtik elő. „Sikerült elérni, hogy a klub minden tagja rendelkezzen az alapvetően szükséges felszere­lési tárgyakkal” — hangsú­lyozta az elnök. Az elmúlt évben a klub tag­jai több kiemelkedő sporttel­jesítményt értek el. Töbhek között nyugati útjuk során „meghódították” a svájci Al­pokban lévő Eiger északnyu­gati falát. A Magas-Tátrában „megbirkóztak” a Sárga-fal ötös erősségű útjával, vala­mint a nagy késmárki csúcs déli ötös erősségű „Puskás” útjával. Téli mászásaik során a Vöröstorony tette próbára a salgótarjáni hegymászók fel- készültségét. A klub tagjai a heg3rmászást kiegészítve bar­langkutatással is foglalkoznak. Bázishely az ágasvári barlang. Sikeresen mutatkozott be a klub a Királyréten megrende­zett hegymászó-találkozón, ahol bemutatták a mászások során készített felvételeket. Tovább erősödött a klub baráti kap­Évforduló jegyében Lövészmérleg „1 A napokban tartott rendkí­vüli értekezletén — az ország más nagyvárosaihoz (Győr, Szeged, Békéscsaba) hasonló­an — egyesületté alakult át az 1980. január 28-án alakult STC Baráti Kör. Az egyesület tagságát a rendkívüli érte­kezlet előtt az alapszabály ter­vezetével ismertették. Az ala­kuló összejövetelen a tagság (a 46 jelenlevő a határozat- képességet biztosította) a mó­dosított tervezetet, mint alap­szabályt, egyhangúlag meg­szavazta és azt a felügyeleti szervhez, a Salgótarjáni vá­rosi Tanács VB igazgatási osztályához a napokban felter­jesztik. A pontokban foglalt alapszabály ismertetéséből megtudtuk, hogy változatla­nul a fő cél az STC szakosz­tályainak támogatása lesz. Er­re a közeljövőben máris volt példa, amikor Mákos János labdarúgót és Révai György ökölvívó magyar bajnokot le­szerelésük után segélyben ré­szesítette. A rendkívüli értekezleten ismertették a kör anyagi hely­zetét és részletesen kitértek az alapszabály pontokban fog­lalt célkitűzéseire. Továbbá ugyancsak egyhangúlag el­fogadták a jelölő bizottság által előterjesztett új tiszt­ségviselők névsorát. Az új el­nökség: Pálfalvay Kálmánéi­nak, Butyovszky Dezső ügy­vezető elnök. Plachy György titkár, dr. Garami László, Proóza Tibor tagok. A szám- vizsgáló bizottságnak Váradi Oszkár elnöke, Valiskó Fe­renc és Csuzz Ferenc a tag­jai. Az alakulást kimondó sza­vazás után az STC társadalmi elnöke, Ferencz Gyula, a sport­klub nevében köszöntötte el­sőként az egyesületet és kér­te, hogy az elmúlt évekhez Kógrád megye első aranyjelvényes sakkozója Egyed András (balról) ezúttal a sötét bábukat vezeti. NÓGRÁD — 1983. február 25., péntek Salgótarján, v: Zsiros, Bab­jak. STC: Laczkó 16, Juhász 34, Tóth 4, Szabó 8, Novák 4. Cs: Dániel 2, Kojnok 2. Ed­ző: Boronyai Tamás. Az eredmény alakulása: 5. p: 4—8, 10. p: 12—16, 15. p: 24—24. 25. p: 52—42, 30. p: 62—46, 35. p: 76—58. Az NB I-ben már évek óta várakozáson felül, eredmé­nyesen helytálló egri férficsa­pat ellen az STC pillanatnyi­lag legjőbb gárdájával állt ki. A szünetig izgalmakban, változatokban gazdag volt a küzdelem. Az STC váltott ve­zetés mellett igen jó part­nernek bizonyult. A szünet után változott a kép, az NB I-es csapat egyre jobb dobóbiztonsággal, gyor­saságban, technikailag és tak­tikailag felülmúlva a tarjá- niakat, fokozatosan növelte előnyét. Az egész pályás le­támadás lassan felőrölte a tarjániak erejét. Nem sikerült a ziccerek kihasználása, még kevésbé a távoli dobás. A na­gyobb arányú vereségtől csu­pán az óvta a tarjániakat, hogy Juhász mindkét palánk alatt NB I-es szinten védeke­zett és dobálta kosarait. A vezető edző a második félidőre már (miután az egriek előnye behozhatatlannak látszott) cse­rejátékosait is pályára küld­te. Boronyai Tamás: — Az eredmény reálisnak mondható. — mátyus — Salgótarjáni liegymászóklub 0 Értékelték az elmúlt esztendőt a szakosztály vezetője —, egy öltözőt kaptunk erre a célra, s magunk alakítottuk ki, fes­tettük, linóleummal borítottuk a padlót. Nem csak azért sze­rencsés ez a hely, mert itt a magaslati ponton jó a vételi és adási lehetőség, de már a fiatalok között, a faluból ér­deklődő is van. Lesz utánpót­lás. Az operátor és a naplóvezető szorgalmasan dolgozik. Percen­ként három-négy kapcsolat, és már huszonnégy órája tart a verseny. Ugyanennyi még hátravan. — Nem fárasztó ez? — Az, de ebben a szép, hogyha ilyen nagy távolságból létrejön egy-egy riport. Minél több, annál jobb, hiszen ezért verseny a verseny. A tíz év alatt közel félszáz ezer ama­tőrrel forgalmaztunk. Jelzi is ezt a sok-sok, falat betakaró diploma. A kutató­szem a gyári és a saját készí­tésű adó-vevő mellett észre­vesz egy apró masinát. Hason­lít a számológépekhez, csak a nyomógombok mellett nem számok hanem világító lám- pácskák teszik rejtélyessé. , — Éz egy gondolkodó gép, beprogramozható az általános hívójelekre, de betáplálható a miénk is és bármi. Ezzel meg­gyorsíthatjuk a versenyt, job­ban lehet figyelni a jelentkező állomásokra, mert nem kell bí­belődni a jeleket adó billen­tyűvel. Amíg Takács István szak­csolata a dorogi és a szegedi hegymászókkal. Az előző év eredményeit, ta­pasztalatait figyelembe véve határozták meg a tarjániak az 1983-as év feladatait. Orosz Mihály, a klub elnöke többek között elmondotta, hogy „a lehetőségekét figyelembe véve, a jövőben nem a taglétszám növelése, hanem a minőségi munka a cél”. A munkatervben szerepel a mátrai mászóiskolák tovább­fejlesztése, terveznek hegymá­szó-bemutatót, valamint egy országos ötven kilométeres gyalogtúra meghirdetését­Folytatják az ágasvári barlang feltárását. Újdonság, hogy nyílt túrák szervezése is beke­rült a munkatervbe. A nyári programban szereoel például a Magas-Tátra északi falának megmászása, kelet-szlovákiai (Gyetve, Rozsnyó) túrák, va­lamint az NDK-ban több (he­tes erősségű) fal megmászása. Az előterjesztés után a be­számolót és az 1983-as tervet néhány kiegészítéssel a köz­gyűlés elfogadta, majd a na­gyobb túrákról, hegymászások­ról készült felvételek vetítésé­vel folytatódott az esti prog­ram. G. G. Egyesületté vált a baráti kör hasonlóan támogassák váro­sunk egyetlen nagy s por tégy e- sületét. Kedves epizódja volt az ér­tekezletnek, hogy azon meg­jelent és mint tag, szavazott László Imre, az 1920-ban ala­kult STC egyetlen élő alapító tagja is. Az egyesületté alakulást ki­mondó értekezlet az STC in­duló hangjaival, majd Pálfal­vay Kálmán elnök zárszavai­val ért véget. — mátyus — A hét végén tartotta érté­kelő ülését az MHSZ—ÉMÁSZ salgótarjáni „B” típusú lövész­klub. A versenysporttal is Igen aktívan foglalkozó klub tagsága meghaladja a 100 főt. A közösséget mintegy nyolc- vanan képviselték az ülésen. A jelenlevők megemlékeztek a fennállásának 35. évét ün­neplő honvédelmi szövetség megalapításáról, majd a klub elmúlt ötesztendei munkáját értékelő beszámoló hangzott el. A nagy múltú kollektíva az évek során számos elis­merést szerzett a megyének, s bár igen mostoha körülmé­nyek között tevékenykednek. — ráadásul a tavalyi eszten­dő során számos objektív ne­hézséggel is meg kellett küz­f . -f . T A-3k.» 1 deniük — az elmúlt évben is szép eredményeket értek el. Tizenegy minősített — ezen belül 3 arany fokozatú — ver­senyzővel zárták a szezont. A legjobbak kiemelkedő tevé­kenységükért jutalomban ré­szesültek. Papanitz Zoltán, az MHSZ országos bajnokságon légpisztoly- és szabadpisztoly- lö vészét ben első, a sportlövő­szövetség országos bajnoksá­gán légpisztolyban első, a másik fegyvernemben máso­dik helyezést ért el, korcso­portjában. Dankó Csaba a szövetség országos bajnoksá­gán zárt irányzékú légpuska­lövészetben országos bajnok lett. Jutalmat kapott még Dorman Csilla és Simkó Re­zső. vívtunk nagy csatákat. ök madáchosok voltak, játszottak az OB II-es tarjáni csapatban, mi pedig Istvanovszki Kál­mánnal a Bolyai Gimnázium színeit képviseltük. Később át­vettük tőlük az ifjúsági táblá­kat az OB II-es csapatban. Nem kis meglepetéssel zá­rult tavaly Nógrád megye fér­fi egyéni sakkbajnoksága. Olyan ismert mesterjelöltek előtt, mint Tóth László, Gál Gábor, vagy Ponyi Attila, egy 19 éves I. osztályú sakkozó, az St. Volán ifjúsági verseny­zője, Egyed András szerezte meg a büszke bajnoki címet. A jó szereplés — most már nem meglepetésként — foly­tatódott az országos vidékbaj­nokság döntőjében, majd há­rom emlékversenyen, tornán is. Amikor az év végén ösz- szesítették Egyed András Élő­pontjait, kiderült: 260-nal (!!) gyarapította egy év alatt pont­jainak számát, mesterjelölt­té lépett elő. A fiatal sakko­zóval, az St. Volán egyik erős­ségével eredményeiről, a sakk­ról beszélgetünk. — Mikor ismerkedtél meg a játékkal? — Mihálygergén 5 éves ko­romban. A bátyámék állandó­an játszottak, én meg figyel­tem. Aztán egyszer csak, ahogy telt-múlt az idő, leül­tem a bátyámmal játszani és megvertem. Meg is legyintett a vereségért... — Mikor kezdtél el ver­senyszerűen sakkozni? — Középiskolás koromban. Salgótarjánban Klenóczki Sa­nyival és Hoffmann Palival — Az első minősítésed? — 1979-ben szereztem meg a II. osztályt, 1750 volt az Élő-pontszámom. — Van-e eszményképed? — Igen. A magyarok közül Portisch nagymester, a kül­földiek közül a kubai Capab- lanka. — Ezek szerint a pozíciós stílust kedveled. — Igv van. A vezérgyalog- megnyitásokat tanulmányo­zom és Capablanka játéka is 'azért tetszik, mert egyenlő állásokat tudott megnyerni. Persze, Aljechin stílusát is kedvelem. Mennyi időt fordítasz a sakkra? — Nem számoltam, de van úgy, hogy késő estig elemzek, nézem a játszmákat. A Ma­gyar Sakkélet összes játszmá­ját lejátszom, amint kézhez kapom a lapot. — Kedvenc időtöltésed? — A sakkozás, s ha marad időm, akkor táncolok a mi- hálygergei Ipoly táncegyüttes­ben. — Terveid? — A salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskola első éves hallgatója vagyok. Leg­fontosabbnak a főiskola befe­jezését tartom, ezután szeret­nék minden energiát a sakk­ra fordítani ,és megszerezni a mesteri címet — mondja Egyed András. Tavaly nemcsak az egyéni versenyeken remekelt. Kitűnő csapatjátékos is Egyed And­rás, aki 1980-ban 8,5 ponttal csapatának legjobb pontszer­zője volt. Ugyanezt a címet érdemelte ki az elmúlt esz­tendőben is, amikor 12 játsz­mából 11.5 ponttal (!) zárta az évet, s ezzel jelentősen hoz­zájárult, hogy az St. Volán ezüstérmes lett Egészséges önbizalom, el- mélvült pozíciós stílus jellem­zi játékát. Tavaly kevesen tudták legyőzni, mert bizton­sági sakkot játszik, usyanak- kor a zárt állásokban is nagv- szerű érzékkel játszik rá az ellenfél hadállásainak gven- géire. Mint vallja: elméleti ismeretek, búvárkodás, elem­zés nélkül nem lehet valaki eredményes sakkozó. Hossza­san vizsgálja a vesztett játsz­mákat is, mert ezekből lehet a legtöbbet tanulni. Egyed Andrásnak ma 2230 Élő-pontja van, s ezzel vezeti az St. Volán OB II-es csapa­tának erőlistáját. Az előkelő 5. táblán játszik, rutinos, ne­héz ellenfelekkel. Tavalyi ki­tűnő eredményei alapján Egyed András aranyjelvé­nyes sportoló címet kapott, a sakkozók közül először Nóg- rádból. S hogy nem véletle­nül, arra bizonyíték: az idén is várományosa a megyebaj­noki címnek. (Sz. L.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom