Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-24 / 46. szám

ÖKÖLVÍVÁS SPORTKÜZGYGLÉS NAGYBÁTONYBAN STC-érmek a területi döntőn Az elmúlt hét végén a dön­tőkkel fejeződött be a nyolc magyét magába foglaló, terü­leti úttörő-olimpiai döntő Já­noshalmán. A döntőbe került "11 salgótarjáni versenyző mél­tóan képviselte az STC, egy- 1 ben a város általános iskolás úttörőinek színeit. A 11 salgó­tarjáni és kisterenyei úttörők ‘közül négyen az áprilisban Salgótarjánban megrendezés­ére kerülő olimpiai döntő részl- . vevői, valamennyien súlycso- portukban az első helyen vé­geztek. Sárközi József (Kiste- “renye) egy döntő fölényes és -két egyhangú pontozásos győ­zelemmel lett első. Botos Al­ibin (Salgótarján) háromszor ■ győzött egyhangú pontozással. Lakatos Sándor (Kisterenye) kétszer döntő fölénnyel, egy­szer egyhangú pontozással lett súlycsoportelső. Egyben el­nyerte a területi bajnokság legtechnikásabb versenyzője címet. Ellenfele a legjobb já­noshalmi ökölvívó volt. Oláh liPal (Salgó(arján) háromszor aratott döntő fölényes győzel­met. Raffael Géza (Kistere­nye), Csík Ferenc (Salgótar­ján), Oláh Lászlói (Salgótar­ján) ezüstérmesekként az Eger­ben sorra kerülő vigaszági döntőn még küzdhetnek a salgótarjáni döntőbe jutásért. Rajtuk kívül még Németh Sándor (Kisterenye) nyert meghívást a vigaszági ver­senyre. A csapatversenyben a me­gyei úttörők mindössze egy ponttal maradtak le a jános- halmiaktól. Az eredmények értékét emeli, — hogy az út­törők valamennyien az STC versenyzői —, hogy nagy több­ségük alig féléves ökölvívó­múltra tekinthet vissza. El­ismerést jelent az is, hogy az STC nyerte a legjobb nevelő együttesnek felajánlott díjat is. A pontversenyben pedig a 60 pontot szerző jánoshalmi- ak mögött 59 ponttal másodi­kok lettek, megelőzve Kecs­kemét, Kiskunfélegyháza, Paks. Zalaegerszeg, Kapos­vár, Dombóvár. Veszprém, Aj­ka, Szombathely, Székesfe- hévvár legjobbjait. Említésre méitó még, hogy a bujákiak négy versenyzője közül Merész Attila, Radics Bertalan, Mezei Attila bronz­érmesként a vigaszágra kap­tak javaslatot. Berki Tibor ugyancsak harmadik helye­zést ért el. Az eredményekben nagy ré­sze volt a kisterenyei, a sal­gótarjáni Petőfi, a Csizmadia, a Mártírok úti és a beszter- ce-lakótelepi általános isko­lák igen jó hozzáállásának. A felkészülés során ez a szép reményekre jogosító tel­jesítmény az egyesület veze­tése a megyei és a városi út­törőelnökség, valamint a megye nehézatlétikai szövet­sége dicséretre méltó, értékes támogatásának is köszönhető. A jánoshalmi döntők ered­ményei, a technikai és erőn­léti felkészültség arra enged következtetni, hogy az olim­piai döntőn is hasonló sike­reknek örülhetünk majd. Sze- rémi Andor vezető edző és Varga Tibor testnevelő sze­mélye erre biztosíték. — mátyus — Sportolópalánták edzője Nem lehet elég korán kezdeni Szeretnék néha tíz-tizenkét téves lenni, mint most a lá­nyom. Ha annak idején olyan "komolyan vették volna a gyer- ■meksportot az én testnevelő tanáraim, ahol a maiak több­sége, talán hosszú évekre el­jegyeztem volna magam va­lamelyik sportággal, mint versenyző. Vagy ha olyan lel­kes, szorgos edzőm lett volna, amilyennek Kömíves Évát, a szécsányi Rákóczi Általános Iskola testnevelő tanárát megismertem — ma más fezemmel nézném és másképp is látnám például az atlétikát. De ha csak az egészségemre,, á' küldőmre kevesebb panasz lenne, azt ig komoly előnynek könyvelhetném el. Ez látszó­lag az újságíró személyes ügye, valójában azonban so­kan éreznek így. Szécsényben mintegy fél­száz fiatal atlétával három edző foglalkozik. A 15—16 <jves serdülőkkel Istók Ferenc, á 13—14 esztendős, serdülő B korcsoporttal Dropcsa László, £níg a íegifjabbakkal, a kez­dőkkel Kőmíves Éva. — Már szeptemberben meg­hirdettük, hogy aki kedvet érez a sportoláshoz, jelent­kezzék a szakkörbe. Persze a gyenge tanulókat nem vesz- szük be. hiszen az atlétika nem mehet az iskolai munka rovására. Most néhány hete alakult ki az a harmincas lét­számú keret, amelynek tagjai már rendszeresen járnak ed­zésre — mondja a huszonéves, barna hajú tanárnő. — Hogyan lehet rávenni őket a sportszerű mozgásra? — Nem könnyű. Általában nem rajonganak a futásért, a labdával szívesebben játsza­nak. Igyekszem megértein1 velük, hogy a csapatjátékok­hoz is jól kell tudni futni, il­letve a gyorsaság nagy előnyt jelenthet. Még a röplabdához is fejlett lábizmok kellenek és mindenekelőtt minél jobb ál­lóképesség. Az a tapasztala­tom, hogy aki egy évet kibír áz atléták között az már ma­rad is; csak „meg kell fogni” őket. Játékos, változatos ed­zésekkel, közös versenyláto­gatásokkal. sporttól független, együttes élményekkel is. — Kik a legtehetségesebb versenyzői ? — A hatodikos Tóth Henri­ett például megyei második helyezett lett kislabdadobás- ban, de jól fut a középtávokon és az ugrószámokban is ügyes. Szorgalmas, jó adottságú kis­lány. Kótrebai Kriszti szin­tén remek futó lehetne, Má­kos Izolda ugyancsak jó do­bó, ő még csupán negyedikes. Egy évvel idősebb Balázs Vik­tor, aki máris nagyszerű fel­építésű kis atléta, de Erdélyi Robiból is sikeres sportoló válhat. — Mindannyian tanítványai az iskolában is? — Nem, sokukat a környe­ző falvakból gyűjtjük össze ide közénk. Szerződésünk van a kisebb iskolák tanáraival, és a felmérőlapok eredmény- listái alapján a legjobbakat hozzánk irányítják. Az úti­költséget megtéríti a szécsé- nyi egyesület, és akik bevál­nak, azoknak minden segítsé­get megadunk az edzéseken való részvételhez. — Mit szólnak a szülők a gyerekek pluszelfoglaltságá­hoz? — őket is meg kell győzni a sportolás előnyeiről. Leg­többjüknek többet ér egy-egy jó műsor a tévében, mint a mozgás, a sport és erre a ATLÉTIKA szemléletre nevelik gyerme­keiket is. Pedig sokukat is­merem, naponta találkozunk, némelyikük maga is sportolt... Tervezünk egy szülői értekez­letet számukra, hogy tisztáz­zuk az álláspontokat. Példá­ul, hogy nyáron ne hagyják „leereszteni” a rendszeres mozgástól elszakadó diáko­kat, akik vakáció alatt a sportban is nyári szünetet tar­tanak, az idénykezdő verse­nyeken meg ezer métert sem tudnak aztán végigfutni. — Került-e ki már sokat ígérő sportoló a keze alól? , — Például Tőzsér Kati, aki legutóbb az eevedüli kivétel Volt a fenti „szabály” alól: a legnagyobb melegben is lejárt az egyesületbe versenyezni, ed­zeni. Bronzjelvényes lett, akárcsak a szántén nyolcadi­kos Bagi Anikó. Hallhatunk még az általános iskolát már maga mögött tudó Rigó Gábor saortsikereiről is, de Görög Édua szántén nagy remények­re jogosító versenyző lehet­ne, valamivel több szorga­lommal. Oláh Henriette már bizonyított: negyedik lett a megyei döntőn 100 méteres síkfutásban. Nehéz a fiúkat ma is meg­győzni az atlétika előnyeiről a focihoz képest, (ahogyan en­gem sem sikerült annak ide­jén). Sőt legszívesebben talán még a lánvok is a labdát rúg­nák, ha elférnének a pályán. La»oan-l?.3san mégis mind- invább beérik Kőmíves Éva és a hozzá hasonló lelkes atléta- b«rá*nk. jó pedagógusok, ma­gukkal ragadó snortvezetők munkájának gyümölcse. Várkonyi Ferenc Kadlót Zoltán sikere Svájcban Röplabdaverseny diákoknak Nógrád megye diáksportköri, egyesületi és sportiskolái röp­labdacsapatai, pontosabban a 14—16 éves igazolt játékosok számára OSK-versenyt rendez február 28-án a megyei szak- szövetség. A verseny célja a sportág népszerűsítése, az ala­pok szélesítése, a tehetséges fi­atalok kiválasztása a megyei utánpótlás biztosításához. A torna győztese képviseli Nóg­rád megyét a területi döntőn, amely előreláthatólag március 12—13-án lesz Kazincbarcikán. A leány- és a fiúcsapatok — a helyszínen, tehát a Beszterce- telepi Általános Iskolában 8.30 órától benevezők számától függően — két vagy három nyert játszmáig mérkőznek egymással. Pontegyenlőség ese­tén a játszmaarány, ha pedig e- is azonos, az ezeken belül elért poénok száma dönt. A napokban érkezett haza Kadlót Zoltán, az STC atlétá­ja Svájcból, ahol nagyszabá­sú nemzetközi mezei futóver­senyen vett részt. Genfben immár 35. alkalommal ren- rendezték meg a SATUS szak- szervezeti versenyét és a tar- jáni hosszútávfutó ezúttal másodszor vett részt az ese­ményen, mint a magyar vá­logatott tagja. 1982-ben még az ifjúságiak versenyén in­dult, és azt meg is nyerte. Ennek a kiváló szereplésnek köszönhette, hogy ezúttal már a felnőttek 12 km-es távjára kapott meghívást. A rendkí­vül erős mezőnyben dere­kasan helytállt, és az igen előkelő negyedik helyen vég­zett. Hazaérkezése után rövi­den így számolt be a történ­tekről : „Magyarországról két férfi­távfutó társammal és az EB-n maratoni futásban jól szere­pelt Szabó Karolinnal utaz­tunk Zürichbe repülőgéppel, majd onnan tovább Genfbe. A rajtnál 12 ország 86 ver­senyzője sorakozott fel, köz­tük a szovjet Turb és a bol­gár Ignatov, akik mindketten futottak már 13:35.0 percen belül ötezer méteren. Izgul­tam a verseny előtt, de igazá­ból nem féltem a nagy ne­vektől. Mindjárt a start után az élbolyban helyezkedtem el és próbáltam lépést tartani a »menőkkel-«. A sáros, emelke­dőkkel tarkított, nehéz terep »feküdt« nekem és a táv fe­lénél éreztem, hogy nagy baj nem lehet. A cél közeledtével maradék erőmet úgy osztot­tam be. hogy a hajrában be­le tudjak szó1 ni a helyezések sorsába. A küzdelmes finis Jobban élni a lehetőségekkel Új ügyvezető elnököt választottak A Nagybátonyi Bányász Sportegyesület hétfőn a Nóg­rádi Szénbányák nagybáto­nyi oktatási központjában tar­totta küldöttközgyűlését. A megjelenteket — köztük Ko­vács Tibort, az OTSH csoport- vezetőjét, Mákos Nándort, a szénbányák pártbizottsági tit­kárát és Répássy Lászlót, a megyei TSH elnökhelyettesét — Szomszéd István elnök kö­szöntötte, majd az elnökség megbízásával értékelte az el­múlt kétéves időszak alatt vég­zett sporttevékenységet, vá­zolta az 1983-as esztendő fel­adatait. Szomszéd István bevezető­ben utalt rá, hogy az 1881. ja­nuárjában megtartott közgyű­lés óta — elsősorban a felsőbb párt- és állami szervek hatá­rozatai, a bázisszervek haté­kony támogatása révén — fejlődött az egyesületi sport- tevékenység. A két év folya­mán némiképpen nőtt a szer­vezettség, rendszeresebbé vált az elnökség és az intéző bi­zottság irányító-ellenőrző munkája. Kedvező változás következett be a szakosztá­lyok többségének szakmai és nevelő munkájában, a ver­seny- és tömegsport területén. Az egyesület nyolc szakosz­tályában több mint háromszáz sportoló végez aktív munkát. Két év alatt a nyolcszázas tag­létszám stabilizálódott. A meg­különböztetett erkölcsi és anyagi támogatás eredmé­nyeképpen valamelyest gya­rapodtak a pénzeszközök, ked­vezőbbé váltak a személyi fel­tételek. 1982-ben csaknem másfél millió forinttal gazdál­kodtak; a szakosztályok több­ségében szakképzett edzők te­vékenykedtek. Alapjaiban eredményes munka folyt a tömeg- és a versenysportban. Több sportágban szerveztek versenyeket, kielégítve ezzel a nagyközség dolgozóinak, a tanintézetek ifjúságának, a KISZ- és más társadalmi szer­vezetek tagjainak alapvető igényeit. Sajátos gondot jelen­tett, hogy a rendezés túlha­ladta a Bányász anyagi le­hetőségeit, illetve a koordiná­ció esetenként kívánnivalót hagyott maga után. A versenysportban és az utánpótlás nevelésében összes­ségében megfelelő eredmé­nyek születtek, de ezek a le­hetőségekhez és az elvárások­hoz viszonyítva nem minden Meghalt Bánhalmi Ferenc Súlyos veszteség érte a ma­gyar sportéletet. Hatvanéves korában elhunyt Bánhalmi Fe­renc, az egykori sokszoros vá­logatott atléta, főiskolai világ­bajnok. Az elhunyt éveken át az MTK elnöke volt, klubja saját halottjának tekinti. Te­metéséről később történik in­tézkedés. után negyedikként futottam át a célon, a győztes Turbtól mindössze 7 másodperccel le­maradva. Társaim közül Nyi- kos 20., Sajgó pedig a 28. he­lyen végzett. A verseny után tudtam meg, hogy a magya­rok közül eddig csupán Me- cser Lajos végzett jobb he­lyen nálam a felnőttek me­zőnyében. Örülök, hogy sze­replésemmel egy picit én is hozzájárulhattam a tarjáni futók jó híréhez.”- lj ­területen kielégítőek. Négy szakosztályhál jelentős fej­lődés, kettőnél visszaesés,-má­sik kettőnél szintentartás ta­pasztalható. A legnagyobb gondot —, noha kiemelt sport­ág — továbbra is az atlétika okozta. Az elmúlt évben —, annak ellenére, hogy tisztelet- díjas vezető edző, illetve ed­ző, ősztől pedig még főfoglal­kozású szakember is tényke­dett —, egyetlen minősítést sem ért el a szakosztály. Er­re évek óta nem volt példa! A másik sikertelen „részleget” a természetjárás jelentette. A magyarázat egyrészt a ve­zetésben bekövetkezett válto­zásokban, másrészt az egyéni túrázás „mesterséges elsor­vasztásában” gyökeredzik. A kézilabda-szak osztályon belül a férficsapat teljesítménye szintén nem kielégítő. A labdarúgók sikeres évet zártak. A szakosztály teljesí­tette a tervet: a felnőttek a területi bajnokságot megnyer­ték, sikeresen szerepeltek az osztályozón, ezáltal jogot nyertek az egycsoportos NB II-ben való szereplésre. Az együttes kezdeti sikerek után viszont egyre lejjebb csúszott a bajnoki tabellán és jelen­leg kieső helyről várja a baj­nokság tavaszi folytatását. A bentmaradás ennek ellenére nem reménytelen, noha erősí­tésre lenne szükség. Az asz­talitenisz-szakosztály ismét előre lépett. A férfic=apat az NB Ill-ban listavezető és a bajnoki cím várományosa. A közel félszáz tagú szakosz­tálynak egy arany-, három ezüstjelvényes ifjúsági ver­senyzője van. A tájfutók is si­keresen szerepeltek. A koráb­bi tíz helyett 12 versenyző rendelkezik minősítéssel. A sakkozók a második helyet sze­rezték meg a megyei fel­nőttbajnokságban. A súlyJ emelő-szakosztálynál is fejlő­dés következett be. Amíg 1981-ben csak egy minősített versenyzője volt, addig a múlt évben egy sportolójuk har­madosztályú minősítést szer­zett, ketten pedig bronzjel­vényt kaptak. A további ki­bontakozás szervezeti-szemé­lyi lehetősége a napokban ala­kult ki: egyesült az STC és a Bányász-gárda. A szakosztály Nagybátonyban működik. A sportegyesület kapcsola­tai tovább fejlődtek, erősöd­tek a különböző szervekkel, üzemekkel és iskolákkal. Ja­vult a létesítményhelyzet, bő­vült a felszerelés. Az év fo­lyamán a kézilabdapályát bi- tumenezték, sífelvonót építet­tek, az edzőpályát bajnoki mérkőzések játszására is al­kalmassá tették. Az eseten­kénti gondok ellenére stabi­lizálódott a pénzügyi helyzet. Szomszéd István ezután is­mertette az egyesület vezeté­sének célkitűzéseit, az 1983. évi konkrét feladatokat tar­talmazó intézkedési tervet; majd sor került a számvizs­gáló bizottság jelentésére és a vitára. Ezt követően a köz­gyűlés elfogadta az élőterjesz­téseket, az alapszabályt mó­dosító javaslatokat és az idei költségvetést. A küldöttközgyűlés végeze­tül döntött abban, hogy az egyesületi elnökség létszámát 17-ről 11-re csökkenti, maid Veres Lászlót — saját kéré­sére — felmentette ügyvezető elnöki beosztása alól. Egyben Balázs Istvánt — a szorosoa- taki aknaüzem szállítási fel­vigyázóját, volt nagybátonyi labdarúgót — megválasztotta a Bányász-sportegyesület ügy­vezető elnökének. Tóth István >$&!b.W!ri*IRÍÍ *;»*?«*ä«O-V •• . - , ' Előkészületi labdarúgó-mérkőzések Nagybátony—Pásztói SE 4—1 (2—0) Pásztó, 150 néző, v.: Győ­ri. NAGYBÁTONY: Kocsis — Szabó Gy-, B. Kovács, Mihal- kó, Varga (Susán) — Cséki, Hugyecz (Hajdara), Vágó (Babosán) — Szabó L„ Sza­bó J., Kiss K. (Bazsó). PSE: Rcviczki (Bus) — Blázsovics (Borbás), Szőke, Boros, Nagy — Szeles (Kovács), Redő, An­tal — Szarvas, Alapi (Tóth), Csépe. A kitűnő talajon az első pillanatoktól kezdve nagy ira­mú küzdelem folyt. A máso­dik percben Szabó J. nagy helyzetet ügyetlenkedett el. Két perccel később Cséki került gólhelyzetbe, és azt né­mi szerencsével ki is használ­ta: 1—0. A vendégek kapujá­nál Bedő próbálkozott, de lö­vései célt tévesztettek. A 43. percben Hugyecz szöktette a bal szélen Kiss K.-t, a szélső egy remek csel után lágyan középre ívelt. Szabó J. érke­zett és hat méterről a kapu bal alsó sarkába fejelt: 2—0. A második félidő hazai góllal indult. Szabó Gy. a 16-oson belül szabálytalanul szerelte Kovácsot. A megítélt 11-est Antal a jobb alsó sa­rokba lőtte. (A labda Kocsis kezét érintve pattant a háló­ba.) 2—1- A 65. percben Su­sán előretört és okos gólt szerzett. 3—1. A 70. percben Szabó L. elcsípte Bus rosz- szul kidobott labdáját, és 17 méterről a kapu bal sarkába helyezett: 4—1. A helyenként jól kombi­náló hazai gárda kitűnő ed­zőpartnere volt az erősen tar­talékos NB Il-es csapatnak. Jók: B. Kovács, Cséki, Sza­bó Gy., ill. Szőke, Bedő, An­tal és Szarvas. STC—Hatvani Kinizsi 3—0 {2—0) Salgótarján, v.: Ágoston. STC: László — Babosán (Molnár), Bogdán, Mákos (Kovács L), Kalmár (Kántor) — Varga (Juhász), Kovács II. (Balga), Berindán — Sza- nyi, Földi (Zsidó), Szedlák (Garai). HATVAN: Takács (Szegedi) — Borics (Nagy), Bóna, Ács (Mudruczu), Ki­rály (Harman) — Gohér. Tóth (Tomács), Gömöri (Kerek), Futó — Jánosi (Krisztián), Juhász. Kitűnően karbantartott ed­zőpályán, jó iramban kezdő­dött a találkozó. A 10. perc­ben a szemfüles Földi egy már elvesztett labdára rá­csapott és a sarokba lőtte: 1—0- A 15. percben Szedlák a bal oldali 16-os sarkáról a hosszú sarok felé ívelt,, Földi a gólbatartó labdát fejjel a hálóba csúsztatta: 2—0. A folytatásban Lászlónak is akadt védeni valója. Gohér, majd Jánosi a kapu torkából lőtt mellé, illetve fölé. Az STC támadásait a jobb oldalon erőltette. Ezek a 16- os vonálán belül már nem fenyegették a vendégek ka­puját eredményes befejezés­sel. Szünet után a cserék a ko­rábbi előkészületi mérkőzé­sekhez hasonlóan, gyengítet­ték a játék színvonalát, érthe­tetlen, hogy közülük néhá- nyan nem teljes erőbedobás­sal, s igen sok hibával ját­szanak. Egy meg nem adott, látványos akcióból eredő, jo­gos Földi-gól után mintegy harminc percig a hatvaniak támadtak többet, az utolsó ne­gyedórában némileg magára talált az STC. A 72. percben Berindán fordulásból leadott lövése a jobb alsó sarokban kötött ki. 3—0. NÓGRÁD - 1983. február 24., csütörtök *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom