Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-02 / 27. szám

Jól fogó hófogó...? Hajdanán, boldog gyer­mekkoromban vékony er­ei csávókat telepítettek a szántóföldekre, hogy töb­bek között fogná meg a le­hulló áldott havat. Mert a jó gazda előre gondolkodik, megelőzi a bajt A hó alatt ugyanis nem fagy meg az elvekett maß, békésen át- al ússza a telet. Ha viszont elfújja róla a szél a jóté­kony hóréteget, ha zord a fagy, nem lesz termés. Vi­lágos, tehát erdősáv kell oda. Zsenge ifjúkoromban lát­tam feltünedezni a fémke­retes, dróthálós hófogókat, amiket sátorszerűen egy­máshoz borítva az utak vé­delmére fölállítottak. Ennek is megvolt az előnye. Ami­kor szükség mutatkozott rá, hát lerakták a földek szé­lére, megvédvén a védtelen utakat a hófúvástól. Nem mondom, előfordult, ami az erdősávoknál nem fordulha­tott elő, hogy egynémelyik hófogó csirkefogó módon nem teljesítette a köteles­ségét, hanem elnyúlt a föl­dön, talán téli álmot alud­ni. Az is lehet persze, hogy csupán hanyagul támasz­tották egymáshoz az illeté­kes támasztók. No, de ez nem volt általános! Azok a hófogók fogták a havat, védték az utat! Felnőtt fejemmel mit kell látnom? A műanyag betört — már ebben is — a mező- gazdaságba. A dróthálót mű­anyag háló váltotta föl, a fémkeretet farűd. Hangsúlyozom, sem az er­dősávoktól, sem a fémkere­tes hófogóktól nem kaptam megbízást, ez csak afféle partizánakció, de azért szó­vá teszem. A még funkció­ban lévő régi, megrögzött, természetes és mesterséges hófogókat érdemeik elis­merése melleit ne helyez­zék alacsonyabb beosztásba! Minden vád rám hulljon, magamnak köszönhetem, ami ezután következik! Na, kimondom. A mű­anyag hófogók, kérem nem fognak semmit. Akármerre járok, tátongó nyílások raj­tuk tíz-húsz méterenként. Azok a fakarók, amikre fel­kötözték őket, már holmi kölyökszéltől is a rögök kö­zé bújnak (meg is teszik százával!, nemhogy esetle­ges hóvihar ordításától. Ugye nem voltam túlsá­gosan kemény, kedves olva­só? Vigyázni keH, a karók is kemény fából készültek... Ez a hófogó nem jól fogó, ez a mosdatlan igazság. Az is lehet persze, hogy a karók, meg a műanyag elunták magukat muSka nélkül és néhány rosszul szervezett vállalat munkásaihoz ha­sonlóan alvással töltik a munkaidőt. A hófogó is em­ber. Most jut. eszembe. Aki eme semmit fogó hófogó öt­letét kinattin+otta agyából, valószínűleg az elrettentés módszerével dolgozott. Ki­rakják azokat a félelmetes fakarókat, rámadzagolják a műanyag“ hálót és a hóvihar farkát behúzva elinal, mint a vöcsök! Eddig — mi ta­gadás — a feltaláló jól szá­mított! Egy szem hó nem esett, így nztan hóakadályt sem jelentettek a megyé­ből. Nincs akadálya a hó­akadálynak. Vagyis: a fel­találó akár még prémiumot is kaphat. Egyetlen dologtól tartok csupán. A hóvihar elolvas­sa e kis glossszát... — h — Irányítószáma: 3063 „Nyakba a táskát és — hajts..." Mezőgazdasági könyvhónap Zajlanak a zárszámadó közgyűlések Nógrádban. Kettőt már megtartottak, mégpedig Nagybárkányban és Kisterenyén. A további* harmincöt közös gazdaságban és nyolc társulásban a követ­kező napokban bonyolítják le a számvetése­ket és fogalmazzák meg a terveket. Még alig kezdődtek, de máris útnak indult egy másik fontos eseménysorozat, a mezőgazda- sági könyvhónap, amely a termelőszövetke­zeteket ugyancsak érinti. Hogy szerencsés-e a könyvhónapot éppen február 1-től 28-ig megrendezni, azon most nem érdemes elmél­kedni. A hagyomány már szentesítette, hogy minden év legrövidebb hónapjában, télen, februárban tartják. Nincs olyan hagyomá­nya, mint az ünnepi könyvhétnek, viszont az elmúlt esztendőben már negyedszázados ju­bileumához érkezett. Az idei mezőgazdasági könyvhónap a huszonhatodik. Az országos rendező szervek által össze­hívott tájékoztatón a Mezőgazdasági Könyv­kiadó munkatársa két feltűnést keltő sta­tisztikai adatot közölt. Az első 1964-ből származik. Akkor a mezőgazdasági lakos­ság 60 százaléka egyetlen percet sem töl­tött olvasással. A másik adat mostani: a mezőgazdasági lakosság 72 százaléka nem olvas. Tegyük félre a kiadói, könyvterjesz­tői prospektusokat, amelyek a könyvhónap választékát ismertetik, és egy kissé járjuk körül e keményen hangzó adatpárt és kör­nyékét, mert nem volt igaza annak a könyv- terjesztőnek, aki azt mondta, hogy számuk­ra a könyvhónap elsősorban misszió. Valódi mozgatórugók nélkül hogyan lehetne igazi eredményeket elérni az olvastatásban, a könyvterjesztésben? Vajon hiányoznak-e az olvasás mozgatórugói a mezőgazdasági lakos­ságból annyira, hogy jeléntős része semmit sem olvas, beleértve a szakkönyveket sem. Mit mutatnak a felmérések? Csakugyan nem olvasnak falun? A falusi lakosok olvasás: és könyvbeszer­zési szokásairól tavaly egy kétszakaszos fel­mérés eredményeit tették közzé. Míg 1971 - ben a megkérdezettek 27 százaléka, 1978- ban 35 százaléka egyáltalán nem olvasott, vagyis valóban nőtt a nem olvasók aránya. Ám e vizsgálatban korántsem olyan rosz- szak az adatok, mint amilyenek a legutób­bi tájékoztatón elhangzottak. A felmérése­ket — úgy véljük — nem lehet teljes ér­tékűnek elfogadni, legföljebb orientálóknak, tájékoztató jellegűeknek. A százalékokat is így lehet fogadni. Például azt is, hogy a falusi olvasmányszerkezetben a szépiroda* lom uralkodik. Egybehangzanak a kimuta­tások: az olvasók ma valamivel több szak- irodalmat és feltehetően több mezőgazda- sági könyvet is böngésznek, mint korábban. A kép ezzel kicsit megváltozik. A magyar mezőgazdaság gabonatermesztése például a világ élvonalában van. Nógrádban tavaly a megye történetének harmadik legnagyobb gabonatermését takarították be. Talán csak a termelési rendszerek, csak a modern tech­nológiák alkalmazása folytán? Vagy a könyv­kiadás is valamennyire lépést tudott tartani a termeléssel és nagyon konkrét, gyakor­lati tanácsokat tudott adni? Saját érdekeit, saját érdekei mozgató­rugóját többé-kevésbé mindenki fel tudja ismerni. Miért éppen a mezőgazdaságból élők ne ismernék fel? A kistermelők akár a pásztói állami gazdaság dolgozója­ként, akár a rétsági termelőszövetkezet tagjaként, akár nem mezőgazdaságból élő­ként — gondozzák háziállataikat, nyesege­tik kiskertjük gyümölcsfáit, elkapkodják a termelési tanácsadókat, rendszeresen forgat­ják a szaklapokat. A mezőgazdasági könyv­hónapon a kistermelők számára tartott an­kétok csaknem mindig sikeresek. Sokan lá­togatják és záporoznak a kérdések. Nem misszionáriusok tartják és nem térítendő bennszülöttek hallgatják őket — a siker mozgatórugója a kölcsönös érdek. A könyv­kiadóé, a könyvterjesztőé és a termelőé egy­aránt. C- legalább annyira keményen reális tény, mint néhány tapogatódzó felmé­rés eredménye. Az is tény, hogy ma már nem pusztán a könyv, a szaklap az egye­düli információhordozó, a támasz, mert sok egyéb dokumentum is van, amely ugyan­úgy termelőeszköz, mint a könyv. A mező- gazdasági könyvhónapon erről sem feled­kezhetünk meg, ha akadnak is ellentmon­dások, töprengésre késztető, kedvezőtlen té­nyek. Egy biztos: nem szabad végletesen megítélni a falusi olvasáskultúrát. Más-más felmérés ugyanis más-más tükröt tart elénk. Valaha a kalendárium volt az egyetlen könyv a tanyákon, a pusztákon, a falusi há­zakban. Most, a XXVI. mezőgazdasági könyv­hónap nyitányán a kiadók 51 művet aján­lanak hatszázezer példányban. Persze nem ez a mostani 51 könyv és nem az egy hó­nap viszi előre a mezőgazdaságot, de igen­is fontos kulturális, sőt agrokulturális ese­ményt jelent a megyében is! Gazdaság kontra művelődés Együtt — könnyebb? Az MNOT elnökségének ülése Kedden a nőtanács szék­házában ülést tartott a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak elnöksége. A testület ösz- szegezte a III. országos nő­konferencián elhangzott ja­vaslatokat, majd megvitatta és elfogadta az MNOT ötéves munkaprogramját. A nőta­nács továbbra is legfontosabb feladataként kíséri figyelem­mel a nők élet- és munkakö­rülményeit. A következő évek­ben egyebek között foglalko­zik a nők állami és gazdasá­gi vezető munkakörbe helye­zésével. az ipari és a mező- gazdasági területeken fizikai munkakörben dolgozó nők szakképesítését befolyásoló tényezőkkel. Ugyancsak fon­tos feladatként vizsgálja az időskorúak és a fiatal nem­zedék családi, társadalmi helyzetét, szerepét. Az elnök­ség javasolta, hogy az MNOT továbbra is jelentessen meg a nőpolitika megvalósításét elősegítő kiadványokat A nőtanács feladatainak ellátá­sa' hét munkabizottság segíti, íz elnökség az ülésen el­hangzott javaslatokat a közel- jö’"ben az országos tanács elé terjeszti. fcz év első negyedévében több mint tizenötezer darab bakfistréningruhát készítenek bel­földi piacra a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében. Képünkön: a kismamaszala- gon Erdélyi Tiborné varrónő készíti a közkedvelt terméket. val és a bevétel alakulásával, ügy érzem, sok esetben nem­csak a gazdasági vezetés szemléletével van probléma, hanem a népművelők hozzá­állásával is. Sokkal kevesebb energiát igényel egy disco- műsor szervezése, propagálá­sa, mint például egy ankét vagy egy színházi program lá­togatására megnyerni a la­kosságot. Példákkal bizonyítható, hogy nem csekély azoknak a száma, akik a szórakoztató műfajon keresztül jutnak el a komoly értékek megszerzé­séhez. A mozgósításnál hasz­náljuk ki a társadalmi bizott­ságok adta lehetőségeket. Meggyőződésem, hogy ott, ahol komoly, tartalmas mun­ka folyik, nemcsak papíron léteznek ezek a bizottságok, hisz tagjait megfelelő felada­tokkal is el tudják látni. A tervezésnél lehetőség nyílik a bizottsági tagok informá­ciói alapján a lakosság igé­nyeit figyelembe véve elké­szíteni a munkatervet, érté­kelni a végzett munkát. Jogos azon felvetés, hogy a népművelők szakmai fölké­szültsége meghatározó sze­repet tölt be, hisz magasabb szintű ismereteket úgy közöl­hetünk, ha magunk is ren­delkezünk ezen ismeretekkel. Nem tagadonj, a felsőfokú végzettség megszerzésének szükségességét, de ez ne je­lentse. hogy a 2—3 éve jól dolgozó, képesítés nélküli nép­művelőt cseréljük fel képesí­tettre. Országos szinten szük­ségessé vált és a népművelők megyei értekezletén is föl­vetett kérdés a hosszabb távú szakmai gyakorlattal rendel­kező népművelők részére in­dítandó képzési forma, mely az alapfokú képzettség meg­szerzésére irányul. Senkinek nem lehet érdeke a folytonos népművelőváltás. mivel ez törést jelent egy-egy telepü­lés kulturális életében, flgvre inkább megvalósul azon tö­rekvés is. hogy a közművelő­dési intézmények vegyenek részt a munkásfiatalok szak­mai műveltségének növelésé, ben, segítsék elő a szakképe­sítés megszerzését. Erre csu­pán egy példát említek: a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ szerve­zésében zajlik a szabó-varró szakmunkásképzés. A képzé­si forma előnyös a munkahe­lyek számára is, így egyre több képesített szakemberhez jutnak. Az ifjúsági művelődés szín­terévé az ifjúsági klubok vál­tak. A klubvezetőképzés a KISZ szervezésében zajlik. Nem lehet elkülöníteni a tag­ságot olyan formán, hogy if­júsági klubtagság, illetve KISZ-tagság, hiszen a klubtag fiatalok többsége KISZ-tag is. Ott, ahol jól működő KISZ-alapszervezetről beszé­lünk, elmondható ez többnyi­re az ifjúsági klubról is, A klubok hosszabb távú mű­ködésének feltétele az ifjú­ság igényeinek felmérése. A programok összeállításánál ezen igények kielégítésére kell törekedni. A klubok program­jának képezzék részét a KISZ-alapszervezetek ren­dezvényei. Szintén helyi példát említ­hetek erre az együttműködési formára: A szécsényi ifjúsági házban kerül sor néhány alapszervezet politikai képzé­sére. Az ifjúsági ház prog­ramtervei a művelődési köz­pont programfüzeteiben eljut­nak az alapszervezetekhez. Ezzel a példával az együtt­működés lehetőségeinek csu­pán néhány formáját említet tem. A méa meglevőeke» minden lakóterületen az adott. Ságokat figyelembe véve kell kialakítani. Teret kell engedni az ifjú­ság kezdeményezőkészségé­nek, támogatni kell törekvé­süket. Nem külön kell szer­vezni a tömegszervezetek te­vékenységét, hanem összhang­ban a közművelődési intéz­ményekkel. klubokkal és számtalan példa bizonyítia, hogy az együttes munka si­kerhez vezet. Percze Dezsőné Szécsény nagyközségi KTSZ- bizottságának titkára NÓGRÁD — 1983. február 2., szerda v Véletlenül került a postá­hoz. A helyi hivatal kézbesí­tőt keresett, s a jelentkezők közül 1954. szeptember 16-án őt vették fel, Jancsó Istvánt. És a jobbágyi postától ment nyugdíjba — 1982. február 1- én. Kilencgyermekes családban nőtt fel. Hét testvére lány volt; ő és öccse zárták a sort. Szüleinek nem' kis gondot okozott a sok gyerek ellátása, nevelése. És a sok nélkülözés dacára valamennyien szakmát szereztek, családot alapítottak. Jancsó István már egészen if­júkorában munkába járt. Elő­ször a falusi malom fűtőié­ként. Később a tömegcikk­művekben és a ktsz-ben dol­gozott. Innen vezetett útja a postára.... — Időközben megházasod­tam, három gyermekünk — Zsuzsa, Pista és Gabi — szü­letett. A fiúk itt élnek Job­bágyiban, Zsuzsát jó messzire elvitte a férje. Amikor leve­lét kézbe Veszem, azonnal el­olvasom. A néhány perc ki­esés nem lehet gond munka­kezdés előtt — mondja. Nem a nagyobb fizetés re­ményében változtatott mun­kahelyet. Korábban ugyanis jóval többet keresett a 780 fo­rintot kitevő kézbesítői kezdő fizetésnél. Eleinte kissé furcsa volt a falut kétszer is házról házra végigjárni. Egyedül volt postás a ma már 2400 lakosú községben. A jó Hírtől a rosz- szig. a távirattól a pénzesutal­ványig, az újságtól a csomagig mindent házhoz vitt. Hajnal­ban kelt, hogy a fél hatos vo­natról levegye a postát, aztán este a fél nyolcasra feladta. Sokszor 20—25 kilométert is járt naponta. Tizenöt éve, hogy könnyítettek a dolgán: elmaradt a vasútrajárás, ké­sőbb pedig másik kézbesítőt is alkalmaztak. Néhány éve két­kerekű kiskocsit kapott, ami­re felfért a 30—$0 kilogram­mos pakk is. Azért a fél fa­lut kitevő körzet így is ele­gendő terhet rótt reá. Arról nem is beszélve, hogy az új­ságot, a pénzt várókhoz szin­te menetrendszerűen kellett érkeznie. — Nem számított sem eső, sem hó, sem szél. Nyakamba a táskát és — hajts! Mégis szívből csináltam. Hogy mi­ért? Mert szerettek és bíztak bennem. Még akkor is, ha sokszor nem a legjobb hírrel érkeztem — jegyzi meg csen­desen. Majdnem három évtizedig bírta, holott szíve sokat ra- koncátlankodott. Ezért is kel­lett nyugállományba mennie. Pedig nem sietett! Még né­hány évig szerette volna szer­vezni az újság-előfizetőket, vinni a levelet, járni a falu útjait. — Nekem sosem okozott gondot a munka. A területe­men több mint félezer napi­lapot — közte 179 Népszabad­ságot, 67 NÓGRÁD-ot — ren­deltek az olvasók. Nem kis dolog volt a szervzés és a meg­tartás. Sikerült, jó szóval! Mint ahogyan mindig is így ren­deztem ügyeimet. Ha újra kezdhetném, szintén idejön­nék, ezt csinálnám... Jancsó István ma sem tét­lenkedik. Bőven van ideje hó­dolni kedvenc hobbijának, a régi pénzek gyűjtésének. A több száz érme között a leg­kedvesebb számára egy 1550- es lengyel ezüstpénz... Amikor reggel a megszokott időben az óra csörög — azon­nal felkel. Ügy mint évti­zedeken keresztül tette. Ami­kor már indulnia kellene, a postán járnak gondolatai. Le­ballag a második emeletről a földszintre, kiveszi az újságot a ládából. Nagy ritkán levél is érkezik. A címzett irányító­száma: 3063. Valamikor ő kézbesítette magának is... Tóth István Gazdaság kontra művelődés címmel jelent meg a napok­ban Demus Iván, a KISZ balassagyarmati járási bizottság titkárának cikke, amely élénk visszhangot váltott ki az ol-. vasók körében. A beérkezett hozzászólásokból folyamato­san közlünk részleteket. A gazdaság kontra műve­lődés című cikk olvasásakor felötlik a gondolat az olvasó­ban: — jó, rendben van, ezek valós felvetések, de így van-e ez mindenütt? Nincs kiút, jó példa? Nyugtassuk meg az ol­vasókat! Van, ahol másképp, jobban csinálják. A közművelődés a feladat nagysága miatt a gazdasági, párt- és temegszervezetek, s nem utolsósorban a népmű­velők együttműködését kí­vánja meg. Egy-egy kulturá­lis rendezvény sikere nem mérhető a látogatók számá­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom