Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-23 / 19. szám

fgy Tolta a televízió

Cserhát-völgyi falusi esték

Hazánkban 718, ötszáznál kevesebb lakosú településünk van. Arányához mérten ezekből az országos átlagon fölül jut Nógrádra, s kiváltképp is azon a tájon, amelyet Cserhát völgye néven tartunk számon.

Természeti ékességekben és történelmi múltjában gazdag e táj, termő gazdaságában mostoha, földrajzi helyzetében is meglehetősen önmagába zárt. Akik itt éltek az. időben, mindig kemény sorsot vállaltak, s vállalnak ma is.

E táj emberei közé látogatott el most a televízió, hogy Falusi esték sorozatában hírt adjon sorsukról, gondjaikról és törekvéseikről. Múlt. jelen, jövő egymásra következésében hogyan bontakozott elénk a képernyőn a Cserhát-völgy hat, összességében is 1327 lelket számon tartó települése: Alsó-, Felsőtold, Garáb, Cserhátszentiván, Kutasó, Bokor. Múltja, jelene, jövendője.

A múltról Szabó István esperes-plébános emlékezett igaz gyönyörűségünkre. Többek között olyan iratos emlék alapján, mely azt hitelesíti, hogy itt élt Mátyás király idején Arany János eposzának hőse, Toldi Miklós. Az ősi települések helytörténetéről tudhattunk meg soksok érdekességet Vidó Ágnes népművelőtől is, különösképp a hajdani életmódról.

Ennek ma is élő tanúsítói bőséggel akadnak még a Cserhát völgyében, például Cser- nus István, az ácsmesterséget tanult ezermester, Szerelemhegyi János, a szentiváni lakatos-és mindenhez értő, Babiák József, az ugyancsak szentiváni cipész és naiv festő.

Nagy László szerkesztő-riporter témavezetésében ország-világ elé tárult a községek mai élete is. Az Alsótol- di közös Tanács elnöke ázok- ról a gondokról vallott, melyek e táj lakóit és vezetőit napjainkban feszítik. S vele együtt ezekről beszélt a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezet elnöke is, meg a háztáji bizottsági elnök. Bizony, nem élnek rózsásan, sokan elmentek erről a vidékről korábbi évtizedekben városokba, nagyobb településekre boldogulást keresni, s csak az utóbbi néhány évben állt meg az elvándorlási folyamat. Talán ezért nem véletlen, hogy a szerény fejlesztési lehetőségből előbb épült ravatalozó, s csak később óvoda.

A fiatalok elkívánkozása ma már szelídülőben van e tájon is. Nő az építési kedv, üdülőkörzet nyomai tünedez- nek fel a szépséges tájon, Bokorban pedig a fiatalok társadalmi munkában meleg víz után kutatnak.

Hogy azonban a cserhátvölgyi községek is betölthessék újfajta szerepüket, amire hazánk kis települései a jövőben hivatottak lehetnek, sok-sok feltételnek változnia kell. Ezeket összegezte Mezővári József, a pásztói ÁFÉSZ elnöke, Füssy József, a pásztói járási pártbizottság első titkára, s Kulcsár Kálmán szociológus. Az eddiginél lényegesen jobb kereskedelmi ellátásra, helyi munkalehetőségekre, az építkezések ösztönzésére, úthálózatra, közlekedési viszonyokra, egészségügyi gondoskodásra van szükség.

A szociológus úgy fogalmazott^ a hatvanas évek urbanizációs törekvésével szemben, a reális fejlődés a dekoncentráció felé mutat, hogy a falu felé induljon el bizonyos mozgás.

Ma már kézenfekvő a kis, apró falvak társadalmi fontossága. Ehhez viszont meg kell teremteni azt az infrastruktúrát, amely az ottélést vonzóvá teszi. Így születhet meg a „város és környéke”, Erdei Ferenc eszménye, melynek lakói nem kívánkoznak elvándorolni. Ilyen közelítésben cserhát-völgyi községeink annak a „tengernek” a c.seppjei, melyekben hazánk 718 települése tükröződik mai gondjaival és lehetőségeivel.

örültünk, hogy a tévéműsor készítői hozzánk látogattak el általános tanulságok összegzésére.

Barna Tibor

Tehetségfejlesztés közösen

Komjáthy Jenő irodalmi társaság Balassagyarmaton

Vannak a történelemben visszatérő korszakok, amelyekben felerősödik a közösségi, társasági élet Ilyen korszak a mienk. Emberek tömegeiben ébred, jól érzékelhető formát ölt a vágy más emberek társasága iránt. A közösséghez való tartozás érzésé megszilárdítja az egyént, sokszor olyan tettekre sarkallja, amilyeneket egyébként sohasem tett volna meg.

A közösségnek ebből az alapvető tulajdonságából, pontosabban e tulajdonság felismeréséből született meg tavaly februárjában Balassagyarmaton a Komjáthy Jenő irodalmi társaság. Előzménye még 1979-re nyúlik vissza. Akkor találkozott ösz- sze és szervezett Szügyben Palócföld irodalmi estet Kety- kó István, szabad idejében verseket írogató vasutas és Podlipszky Ervin, a balassagyarmati Madách Imre városi-járási könyvtár igazgatója. A népművelő érdeklődését felkeltették a fiatal ember munkái, szívesen adott otthont intézményében neki és írogató társainak. Hogy mégsem 1979-től számítják az irodalmi társaság létrejöttét, annak egyetlen oka, hogy tavaly februárjáig az összejövetelek túlságosan esetlegesek, a kapcsolatok túlontúl lazák voltak. Ugyanakkor a múlt év elejére formálódott ki az a mag, — helybeli és város környéki irodalombarátokból —. amely biztosítéka lehet egy komolyan vett, tartalmas közösségi életnek.

*

Komjáthy Jenő, a századvég egyik jeles költője, egyi- dőbea Balassagyarmaton tanított. Emléke — egyben a kevésbé ismert hagyományok — előtt tisztelgett az a 21 idősebb és fiatal férfi és nő, aki elhatározta, hogy szövetségre lép. Céljaikról vall a társaság alapi tólevele. Ebben a színvonalas, igényes műhelymunkát, az irodalomtudomány területén dolgozó, elismert szakemberekkel való munkakapcsolat kiépítését, a tagság műveinek' kritikai elemzését, értékelését, közrebocsátását tűzték maguk elé.

A közel egy esztendő tapasztalata azt mutatja, sikerült a célokat megvalósítani. A Madách Irríre könyvtárban

havonta egyszer átlagosan 13—15-en összeülnek, elhozzák írásaikat, — verseket, novellákat — és megvitatják azokat. Rengeteg haszna van ennek, hiszen ezeken az „élve boncolgatásokon” nemcsak egy-egy személy méretik meg, hanem az egész csoport, méghozzá többféle szempontból. Fény derül irodalmi műveltségre, ízlésre, kifejezőkészségre, írói tehetségre, emberi tulajdonságokra. Itt kapnak inspirációt a tagok, újabb írók, költők, irodalmi területek megismerésére.

Már a kezdet kezdetén kapcsolatba léptek dr. Keré- nyi Ferenc kandidátussal, irodalomtörténésszel, az ismert Madách-kutatóval, s a könyvtár vezetője neki küldi el rendszeresen Budapestre a tagok írásait. Dr. Kerényi ezeket folyamatosan értékeli, decemberben pedig személyesen találkozott a szerzőkkel.

Ígéretet tett arra, hogy szívesen vállalja a kör tagjainak bemutatását akár a megyei folyiratban, akár a napilapban. S végső cél: a művek közrebocsátása ezzel teljesülne. Egyelőre a társaság tagjai közösen még csak a könyvtár által kiadott Balassagyarmati Honismereti 'Híradóban publikálták. Ez a jelentkezésük Toll címmel azonban a hevenyészett válogatások, a szerény színvonal miatt nem aratott sikert. Sokkal értékesebbek azok a publikációk, amelyek egv-egy országos lapban jelentek meg, valamelyik társaságbeli tag tollából

Mindezek közös érdekek, együtt tartják az irodalom- barátokat.

*

Amikor a Komjáthy Jenő irodalmi társaságot megalapították, abból a gondolatból indultak ki: egyenként nem biztos, hogy megmarad az emberek irodalmi érdeklődése, alkotói törekvése, közösen viszont megerősödhet, fejlődhet. Dr. Kerényi Ferenc segítsége erre külön garancia. A művelődő közösség tagjai hasznosan töltik idejüket, rendszeres, folyamatos együitlétük értelmesen telik. Érdemes a könyvtárnak, a több kiscsoport mellett, működtetni ezt a társaságot. A háromtagú vezetőség — Ádárr. Tamás, Csemniczky

Zoltán. Csikász István — jól irányítja az értelmiségieket, ifjúmunkásokat tömörítő közösséget.

Nem csodálkozunk, hogy — há egyelőre szerény is — országos hírük lett. Á Hazafias Népfront Olvasó népért mozgalma kisközösségi munkacsoportjának kiáltványa követendő példaként említi a balassagyarmati Komjáthy Jenő irodalmi társaság tevékenységét.

A társaság idei munkaterve a jövőre nézve is igen biztató.

S. L.

Márton Ferencné mohorai

fiatalasszony megölte újszülött gyermekét.

*

Odakint süt a nap. A vádlott nem veti le a kabátját, gombjaival, zsebkendőjével babrál.

Az ügyész ismerteti a vádiratot.

(Márton Ferencné 1959-ben született. Házasságot igén fiatalén. kötött, 1977-ben a korábban már ismert verekedő hírében álló Márton Ferenccel, aki miatt az asszony nem is érettségizik le az egészségügyi szakiskolában, hiszen a negyedik év második felében már terhes első gyermekével. Osztályvizsgáit azért még leteszi. A férj rendszeresen iszik, gyakran hagyja magára az asszonyt. A házasság megromlik, 1981 decemberében elválnak. Az asszony szerint kapcsolatuk nem szakadt meg, még a válóper napján is együtt töltenek bizonyos időt. Terhes marad. Senkinek nem szól. Tulajdonképpen —, ahogyan állítja — a szülés napjáig egyetlen ember sem tudott terhességéről. Még édesanyja sem, pedig az asszony hazaköltözik a válás után. A férj rendszeresen látogatja első gyermeküket, de csak elviszi, majd hazahozza. Nem beszélnek egymással — vallja Márton Ferenc.)

Tavaly szemptember 17-én reggel a fiatalasszonyt elővették a szülőfájások, de csupán hasfájást gyanít, ezért bevesz két No-Spa tablettát. Anyja is otthon van. készíti elő unokáját az óvodába. Mártonné kimegy az udvari vécére. Visszajön és még mindig nem szól anyjának. ElSzínházi kívánságműsor a rádióban

VENDÉG A SINKOVITS CSALÁD

A január 29-én, szombaton 15.20-kor immár ötödik alkalommal felhangzó műsor házigazdája Benkő Tibor.

— Kik szerepeltek eddig a sorozatban?

— Elismert, neves színészeket szólaltattunk meg, akik nek gondolataira, életére a hallgatók kíváncsiak. Ezt a természetes igényt igyekszünk kielégíteni a jó ízlés határain belül. Figyelembe vesszük a hozzánk érkező levelek kérdéseit, és igyekszünk a műsorban elhangzó versek, zeneszámok kiválasztásánál a kéréseket teljesíteni. A premierünkön, vagyis a sorozat nyitóadásán Ruttkai Éva volt a vendégünk, majd Kállai Ferenc, Almási Éva és Balá- zsovits Lajos, valamint Gál- völgyi János következett.

— Hogyan készül a felvétel? — Élő jellegű az adás, hiszen két nappal később hangzik el a felvétel után. A kérdések nagy részét a művészek akkor hallják először, hiszen érdekes lehet az azonnali, személyes reakciójuk. A

levelekben felvetett értékes és értelmes kérdések mellett természetesen én is kérdezek.

— Érdeklődés kíséri a műsort?

— A közvélemény-kutatás szerint sokan hallgatnak bennünket. De a levelek nagy száma is ezt bizonyítja.

— Kik következnek?

— Továbbra is szeretnénk elismert művészeket meghívni, de terveink között fiatalok is szerepelnek,' akikre valamiért felfigyelt a közvélemény.

A most elhangzó negyvenperces műsor vendége a Sinkovits család. A műsor rövid történetében első esetben ülnek a mikrofon előtt négyep, akiket a tehetségen és a színház mély szeretetén kívül a vérségi kötelék is összekapcsol. ‘

További érdekességként a helyszín egyszerre lesz Budapest és Nyíregyháza, mert Sinkovits Imre, Gombos Katalin és lányuk, Sinkovits Mariann Pesten, a művészházaspár fia. Vitai András, aki a nyíregyházi színház művésze, a nyíregyházi rádióstúdióból válaszol a kérdésekre

H. A.

„Mintha csak hazajönnék...”

Salgótarján vendége volt Szvorák Katalin

Egy pillantás alatt zárta szívébe az egész ország, mikor a Repülj páva műsor keretében szerényen megjelent a televízió képernyőjén. Csengő, tiszta énekhangja minden hallgatót megragadott. Senki sem csodálkozott rajta, hogy a szoros versenyben is sikerült kiérdemelnie az első helyezést. Az ismeretlen főiskolásból országos hírű előadóművész-nő lett. Szvorák Katalin a héten. Kodály-műsor keretében két salgótarjáni peremkerületi művelődési házban is fellépett, s az együttes többi tagjával együtt osztatlan sikert aratott.

— Ha jól tudom, — Fülekre való, szülei ott élnek.

Mennyire érzi magát nálunk otthon?

— Mintha csak hazajönnék, hiszen ugyanaz a dombos vidék ez a határ mindkét oldalán. Van több ismerősöm is itt a szüleim révén. Legszívesebben „hazaugranák” most is, csak nem futja az időből.

— A közelségen, személyes kapcsolatokon túl fűzi-e más is ehhez a tájhoz?

— Nagyon is sok. Mikor elkezdtem a népdalgyűjtést, az első énekeket a Medves-alján tanultam. A Medves túloldala pedig már itt van Salgótarján környékén.

— Gyűjtött már nálunk is?

— Eddig nem nyílt rá módom, de ha sikerül lehetőséget teremteni, feltétlenül szeretném megpróbálni. Addig is azonban a népdalgyűjtő elődök anyagából számos palócdallamot tanultam már. Közel állnak hozzám, szívesen, nagy' örömmel éneklem őket. Csodálatos, sokszínű ez a népdalkincs, nemhiába volt többek között Kodálynak is kedvelt gyűjtőterülete a vidék.

Szvorák Katalin — jelenleg már ötödéves hallgató. Bizonyára lesz még alkalma arra, hogy valóra válthassa terveit, megismerkedjen a még fellelhető nógrádi népdalokkal, s ennek örömét hangverseny keretében megossza a helybeli közönséggel is.

EGY NAP A BÍRÓSÁGON

Juditnak hívták volna...

látták volna — még megmenthették volna.

Mikus Józsefeié, a vádlott - anyja élve jogaival, nem kíván tanúvallomást tenni.

Nincs több tanú. A vádlott még mindig kabátban ül, a nap már egyenesen rásüt.

Az ügyész emberölésért kér büntetést, megállapítva, hogy enyhítő körülménynek értékelheti a bíróság a vádlott büntetlen előéletét, eltartandó kiskorú gyermekét, valamint azt, hogy tette elkövetésekor cselekvésében súlyos tokban korlátozott volt. Az ügyvéd nem látja bizonyítottnak a vád tárgyává tett cselekményt, gondatlanságra hivatkozik, fölfüggesztett szabadságvesztést kér.

*

Odakint erősen fúj a szél, de ragyog a nap. Mindannyian állva hallgatjuk dr. Nyit- rai Zoltánt, amint fölolvassa:

— A népköztársaság nevében kihirdetem az ítéletet. Márton Ferencné bűnös emberölésben.

Mártonné összegörnyed, anyja szeméhez kapja a kezét. Az ítélet két év börtönben letöltendő .szabadságvesztés, a közügyektől három évre eltiltják.

Az indoklás után az ügyész megnyugszik az ítéletben, a vádlott és védője a tényállás részben téves megállapítása miatt föllebbez.

*

Az újszülöttet Márton Juditnak hívták volna...

H. Z.

NÓGRÁD - 1983. január 23., vasárnap

i

megy a magzatvíz. Megint kimegy, de vissza már nem jöhet, mert megindul a szülés. Kint, az udvari, mozaiklapos vécében. Előbb a gyermek feje jelenik meg.

„— Akkor úgy éreztem, hogy megáll a szülés, ezért megfogtam a gyerek fejét és próbáltam világra segíteni — mondja a fiatalasszony a bíróságnak. — Akkor elfeketült előttem minden. Mikor magamhoz tértem, a gyerek már nem volt a kezemben, ott volt a kövön”.

Az orvosszakértők súlyos sérüléseket állapítanak .meg később az újszülött koponyáján, a nyakán, állán bevérzett ujjnyomokat találnak.

Mártonné anyja útnak indítja a gyereket, majd telefonál a mentőkért. A fiatalasz- szony fölvesz egy lavórt, kimegy a gyerekért, beleteszi úgy, ahogyan megszületett és beviszi a konyhába.

„— Megint nagyon rosszul lettem, a gyerek nyöszörgése ébresztett föl. Akkor fogtam föl, hogy megszültem.”

Begyújt a sparheltbe, vizet tesz föl. Még akkor sem látja el'a kicsit.

— Még egy gyereket akartam, hogy a kisfiam ne legyen egyedül — mondja a fiatalasszony.

— Akkor miért nem fordult

orvoshoz?

— Nem akartam, hogy anyám megtudja.

— Nem örült volna ?

— De.

— Akkor?

— Gondoltam, majd, ha már meglesz.

Moharos Ferenc mentőápoló a bejelentés után tíz perccel már a helyszínen volt. Így emlékszik:

— Ahogy beléptem a lakásba, rögtön megláttam az ajtó mellett a lavórban az újszülöttet. A háziakat hiába kérdeztem, értelmetlen válaszokat adtak. Mártonné zavarosan beszélt, az anyja hiszté- riázott. Előbb az újszülöttet láttuk el, akin alig mutatkoztak életjelenségek, de rövid idő múlva elértük, hogy viszonylag helyreállt a légzése és keringése. Az anyjával együtt haladéktalanul beszál- lítottuK a balassagyarmati kórházba.

Két napon át küzdenek a kicsi életéért. Hiába. Szeptember 19-én hajnalban meghal.

Az orvosszakértői vélemények szerint halálát a kőre zuhanáskor szerzett koponyasérülések, a lehűlés, a légzési elégtelenség együttesen okozták. Koponya- és agysérülései ellenére —, ha megfelelően el-