Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-03 / 1. szám

I Téltábornok megtréfált ben­nünket. Novemberben elküld­te előőrseit, ám a derékhad sehogy sem akart megérkezni. A téli sportok kedvelői min­dennap reménykedve hallgat­ják a rádiót, figyelik a mete­orológiai jelentéseket, kémle­lik az eget. December utolsó napjaiban kocsikaraván vo- nv’t át Salgótarjánon a szom­szédos Csehszlovákia felé, s a tetőcsomagtartón szállított sí­lécek árulkodtak a benn ülők szándékáról. A versenyzőknél más a hely­zet, ők már októberben ha­vat kóstolhattak. Az STC két fiatal reménysége, Horváth János és Géczi Tibor például a válogatottal Murmanszkban kezdte az idényt. — Félméteres hó volt, na­pi három edzéssel tudtunk ké­szülni — így Horváth -János. —- Október huszonhattól no­vember tizennégyig voltunk a szovjet kikötővárosban, s re­mek körülmények között edz- hettünk. Én már másodszor lehettem ott. s ahogy az idő­sebbek mesélték, még ilyen jó hóviszonyok soha nem voltak. — Számomra minden új volt, hiszen először mehettem én is a felnőttekkel — mond­ja a magyar ifibajnok sílö­vész, Géczi. — Ilyen korán még ennyi kilométer „nem volt a lábamban”. Naponta harminc-negyven kilométert tettünk meg, s ez a magyar síviszonyok között páratlan­nak számít. Emellett sokat lőttünk, s ez a biatlonban egyáltalán nem mellékes. A további munka már az egyesületnél folyt. Hrabecz Gyula edző a Csorba-tóhoz vitte a két fiatalt, hogy ne törjön meg a megkezdett ha­vasmunka. Nos, a táborozás tulajdonképpen nem sikerült. Az edző erről igy beszél: — A november végén szoká­sos méteres hó ezúttal csak tíz centire „hízott”, s ez a tátrai kö­rülmények között, a sziklás talajon alkalmatlan sízésre. Ezért, kényszerhelyzetünkben, kénytelenek voltunk lécek nél­kül „szárazon” futni. Igaz, speciálisan készülhettek a fi­úk, de kérdés, van-e olyan módszer a síben, amely a ha­vas gyakorlást pótolhatja. — December elején haza­jöttünk — folytatja Horváth — és akkor visszatértünk a kerekes síhez. Majd Mikulás után ismét kimehettünk — a válogatott kerettagokkal közö­sen — a Csorba-tóhoz, s ek­kor már harminccentis hóta­karó fogadott bennünket; Is­mét napi három edzés követ­kezett, s nehéz volt vissza­szokni a síhez. Bár pár száz kilométer után nem éreztük a néhány napos kihagyást. Egyetlen gondunk az volt, hogy messze laktunk a pihe­nésre alkalmas tereptől, ezért utazgattunk pihenés helyett. Karácsony előtt hazatért a stécés különítmény, s kopár, hó nélküli lankákat talált, csak abban reménykedett, hogy ta­lán Galyatetőn már havas a táj. — Ismét kerekes síre szállt a társaság — folytatja az ed­ző: — Ebben csak az a veszé­lyes, hogy nehéz átmenteni a formát a havasnatjokra. Ha ilyenkor kiengednek a ver­senyzők. jó teljesítményt nyújthatnak, csak nincs hol. Az egész országban nincs sí­zésre alkalmas, havas terep, ezért csak egyet tehetünk: megnyújtjuk a felkészülést. Változatlanul soknt futnak a fiúk, s a lövészettel gondjaink vannak. Erre az időszakra már Galyatetőre terveztük a felkészülést, de hó hiányában nincs értelme felmennünk. Fennáll a veszélye annak, hogy „leül” a gáTda. Már csak azért is, mert a formába hozó időszak legdöntőbb szakaszá­ban, a felmérések idején hi­ányzik az „égi áldás”. A gondok, a hóhiány nem csupán az STC szakosztályát sújtják. A Magyar Sí Szövet­ség vezetői éppen ezért azon munkálkodnak, hogy legalább az élversenyzőket külföldi lehetőségekhez juttassa. Első­sorban nem versenyzési, ha­nem felkészülési céllal. Erre annál inkább nagy szükség van, mivel február 3-án Ga­lyatetőn rendezik az ifjúsági barátságversenyt biatlonban. Aztán a hónap végén Olasz­országban, Anterseivában ke­rül sor a sílövész-világbajnok- ságra. ahol Papp Zoltán mel­lett a két fiatal tarjáni ver­senyző is indulásra esélyes a junior korosztályban. — A legfőbb gondunk nem is a „menők” felkészülése, hi­szen arról többé-kevésbé már a szövetség gondoskodik. Sok­kal inkább az utánpótlás, a tehetséges fiatal gárda „hóhoz juttatása” látszik szinte re­ménytelennek. Hiszen az is­kolákból is .nehéz lesz elkérni a gyerekeket. Ezért azt ter­vezzük, hogy az országos baj­nokság előtt hosszabb edző- táborozást szervezzünk, hogy a múlt évek eredményeit to­vább vlhessük. Mindezek mel­lett optimista vagyok, bízom az időjárásban... — fejezte be a beszélgetést Hrabecz Gyula. K. L. Tájfutás Papp József visszatért 1382-es ér elején megszűnt a Pásztói SE tájfutó-szakosz­tálya. Hogy miért, azt ma már nem kell firtatni, rmvel alig egy hónap eltelte után a sport­ágat figyelemmel kisérók és értók segítségével megalakult a Mátraaljai Állami Gazda­ság sportegyesülete. Tizenöt alapitó tag egyöntetű vélemé­nye alapján az egyesület első versenyszakosztálya a tájfutás lett. Az első ér eltelte után a szakosztály eredményeiről be­szélgettem a tájfutók techni­kai vezetőjével, Papp József­fel. — Cgy tudom, gyerekkorában 8n is versenyzett, aztán évekre eltűnt a sport területéről. Miért? — Valóban, a pásztóiak is­mert „pipás” Laci bácsija (Holtner László) már 10—12 éves koromban engem is ma­gával vitt a környékbeli, mát­rai, cserháti túrákra és ver­senyekre. Az 197ö-es évek ele­jén Pásztón sláger volt a bir­kózás. Így hát én is jelent­keztem. öt év után segéded­zői tanfolyamra jártam. Az­tán jött a család, el kellett szakadnom a sporttól — mondja a Pásztói ÁFÉSZ kar­bantartó lakatosa. Aztán következett az idei esztendő, s a „MÁGUS” — mert a gyerekeket és a sport­ág ismerői így becézik őt — visszatért gyerekkori sport­jához. — Igen, visszajöttem. Holt- ner Attila hívó szavainak nem tudtam ellenállni. Aki egyszer szívből csinálja ezt a sportot, az soha nem képes véglegesen elszakadni tőle. Tehát technikai vezető lettem az új egyesületnél, a MÁG MEDOSZ SE-nél. Rengeteg el­maradt adminisztrációs mun­ka várt rám. (Ebben nagy se­gítséget nyújtott és nyújt ma is a feleségem, aki korábban a Pásztói SE-ben kézilabdá­zott.) Ma már ezen a téren is egyenesben vagyunk. — Eltelt az első verseny szezon az egyesület életében. Hogyan minősítené ezt a technikai veze­tő? — Amit öt esztendőn át a régi pásztói SE tájfutói nem tudtak elérni, azt itt a MÄG­nál egy év alatt „hozták”. Minősítés terén az idén nem végleges adatok szerint még az STC-t is megelőztük. Hu­szonöt minősített sportolót mondhatunk a magunkénak. Versenyrendezésben is nagyot léptünk előre. Sikeresen bo­nyolítottuk le a Magyar Nép­köztársaság idei egyéni éjsza­kai tájfutóbajnokságát. En­nek jutalmaként a jövőben a Mátra Kupa X. osztályú ver­seny rendezési jogát kaptuk. De nem csak a pozitív dolgo­kat kell megemlíteni, hanem a problémákat is. A szakosz­tály zömét alkotó pásztói Kun Béla és a Dózsa György Álta­lános Iskola tanulóinak saj­nálatos módon a szakosztály nem tud felszerelést adni. Van ugyan melegítőnk, de azt csak felvonuláskor, illetve a verseny előtti megnyitón hasz­nálhatjuk. Nekünk ez nem sok vigaszt jelent, ugyanis a sportágban a terep sáros er­dőben, úttalan utakon, isme­retlen csapásokon, olykor bo­zótok között vezet a célig. — Hosryan oldják meg a téli felkészülést? — Tavaly, a régi egyesület­nél, a pásztói Dózsa György Általános Iskola modern tor­natermében heti két alkalom­mal erőnléti, a sportegyesület irodahelyiségében pedig elmé­leti felkészítésre volt lehetőség. Ma ott tartunk, hogy csupán hetente egyszer egy órára mi­énk a tornaterem, és semmi más. Égető probléma, hogy ez nagyon kevés. A közelmúlt­ban sikeres tehetségkutató versenyt rendeztünk. Sok volt az önként jelentkező is. Saj­nos csak néhányat tudtunk felvenni közülük a szakosz­tályba, mivel így is túl sokan vagyunk. Képtelenség nálunk több mint 30 sportolóval ha­tékonyan foglalkozni — mond­ja a technikai vezető. — Milyen tervekkel Indulnak az 1985-as versenyévadnak? — Terveink még most ala­kulnak. Nagy feladat lesz a Mátra Kupa megrendezése, ahová a Világ Kupa verseny- sorozata miatt több nemzeti válogatott sportolót várunk. Szeretnénk az idei évhez ha­sonlóan jövőre is megtartani ezt a minősítési szintet. Je­lenleg az országos egyesületi (szakosztály) rangsor 31. he­lyét foglaljuk el. Reméljük, az ez évi eredményeink or­szágos értékelése után az új egyesület, a pásztói MÁG- M'SDOSZ SE előbbre léo. — zentai — Rózsaszín romhányi remények Megnyerni a bajnokságot, minél tovább a kupában Jaloveezki Ferenc Kovács Ferenc A kiesés általában mindig megviseli az egyesületeket. Többnyire szétesik a csapat, s évek kellenek ahhoz, hogy ismét rendeződjenek a sorok. Természetesen, mint ahogy minden szabály alól, ez alól is van kivétel. A szerencsés kivételek egyike a Romhá- nyi Kerámia SE megyei első osztályú labdarúgócsapata. A tavaszi idény végén ugyan búcsút mondtak a romhányí- ak a területi bajnokságnak, ám a legjobb irányban ha­ladnak a visszafelé vezető úton­Ami változott — A nyári átigazolások so­rán a legnagyobb erősítésnek az számított, hogy együttma­radt a csapat — mondja Ko­vács Ferenc, a romhányiak technikai vezetője. — Viszont változott a vezető edző. Mu­rányi János lemondott, és Vidomusz Jánost sikerült szer­ződtetnünk a helyére. Az új , mester serényen lá­tott munkához, felmérte a játékosállomány képességét. Ügy látta, játéktudásban nem maradnak el tanítványai a területi bajnokság derékha­dától, csak az edzésmukáhcw való viszonyuk hagy némi kí­vánnivalót. maga után. — Szemléletbeli változás történt — veszi át, a szót a szakosztályvezető, Jaloveczki Ferenc. — Az edzések szigo­rúbbak, de változatosabbak lettek. Nincs lazítás, blicce­lés, végighajtják a foglalko­zásokat. Az edző is csak dicsérni tudja a játékosokat hozzáál­lásukért: — Kedvvel végzik a munkát, s ez rengeteget számít. A többségnek szen­vedélye a játék, ezért nem nehéz fanatizálni őket. He­tente háromszor edzünk és egy edzómérkőaést játszunk. Rendszeresebben és többen járnak edzésre, mint a ta­vaszi idényben. Szóval, a ló­gás ismeretlen fogalom a csa­pat háza táján. hanem a széesényiek sorsá­ban osztozott volna a romhá­ny 1 gárda. Rajtuk kívül a közönség ki­tartása is dicséretes. A bajban sem hagyták maguk­ra kedvenceiket a romhányi szurkolók. Pedig a tavaszi idény vége felé a széthullás veszélye fenyegette a csapa­tot, hiszen bajnoki mérkőzé­sen már olyan is előfordult, hogy a tartalékkapus mezőny­ben játszott. Kovács Ferenc így emlékezik a nehéz na­pokra : — Talán csak az táplálta hitünket, hogy a drukkerek végig kitartottak. Rádöbben­tünk, hogy az egész község ügye a foci, s egy közösség­nek tartozunk felelősséggel. Talán ennek is köszönhettük, hogy volt erőnk az újrakez­déshez. Bravúr — sorozatban És a Kerámia reményekkel telve, a visszakerülést céloz­va vágott az őszi Idénynek. Mintegy mellékesen, az MNK- ban is elindult, de úgy, hogy a bajnokságban való jó sze­replés volt az elsődleges cél. Aztán ahogy múltak a hetek, nemcsak a bajnokságban állt helyt a Romhány, hanem a kupában is sorra nyerte a mérkőzéseket. És akkor kö­vetkezett a legnagyobb siker: előbb a nemrég még NB I- es Ózdi Kohászt búcsúztatták, majd az NB II-es bajnokság egyik esélyesét, az Eger SE-t ütötték el a további MNK- szerepléstől. Odáig jutottak, hogy nem csupán a Magyar Népköztársasági Kupában várhatják a tavaszi folytatást, hanem a Szabad Föld Kupa történetében első ízben, nóg­rádi résztvevője lehet a má­jus 1-i döntőnek. Ugyanis a romhányiak játszhatnak a Vas megyei bajnokság ne­gyedik helyén tanyázó vas­vári csapat ellen... A kupasiker titkát az edző csapata hallatlan lelkesedésé­nek és kiváló erőnlétének tu­lajdonítja: — Féltem az Eger ellen a hosszabbítástól. Az­tán kiderült, jobb az erőálla­potunk, mint az NB II-es ven­dégcsapaté. speciális labdás- edzésekkel készültünk az MNK-ra, amelyeket egyéni Vidomusz János képzés színesített, úgy látszik, szerencsénk volt, „bejött”. Emellett megtanultunk küz­deni, s ezért kivétel nélkül csak dicsérni tudok minden­kit. Ami. aztán az egyéni teljesítményeket illeti, ott el­sősorban Jelen, Pincze, Kecs­kés, Kertész és Zagyvái je­leskedett. Természetesen a többiek is helytálltak... Gond is akad A sok szép után szinte szentségtörés, mégis szót kell ejteni a gondokról is. Ezek­ről Jaloveczki Ferenc, ha nem is szívesen, de őszintén be­szél: —■ Tavalyelőtt megbeszé­lésre gyűltek össze a község üzemeinek képviselői. Akkor pénzt ajánlottak fel a sport céljaira, s egy vállalat kivé­telével meg is adták. Nyolc­vankettőben már kevesebb volt a segítség, jószerivel in­kább csak a kerámiagyárra támaszkodhattunk. Ez pedig kevés, a gyár aligha vállal­hatja egyedül a sportkör min­den terhét. így aztán felsze- relésgandjaink vannak, ke­vés a mez és a nadrág, s az ifistáknak már nem jut melegítő. A klub másik nehezen meg­oldható kérdése az utánpót­lás-nevelés, folyamatossá téte­le. Bármennyire is tehetsé­gesek a gyerekek, hiába sze­repelnek kiemelkedően a ser­dülőbajnokságban, az álta­lános iskola elvégzése után nem tudják Romhányban foly­tatni tanulmányaikat. Ez pe­dig többnyire egyet jelent tá­vozásukkal, a községtől és az egyesülettől való elválással. Akik pedig mindezek ellené­re mégis a Kerámia SE já­tékosai maradnak, azoknak a mérkőzések- utáni haza-, il­letve iskolába szállításuk üt­közik nehézségekbe. A gondokkal együtt szépen alakul a labdarúgás Rom­hányban. Szervezett a szak­osztály, sorsa sokat vállaló, áldozatkész vezetők kezében van. S ha ezek a sportembe­rek még apró segítséget kap­nának munkájukhoz, akkor — feljutásuk esetén — bizo­nyára nem „retúrjegyet vál­tanának” a romhányi !>' 'n- rúgók a területi bajnok tág­ban... Kiss László És ami nem... Tehát nyáron alaposán for­dult a világ kereke a rom- hányi focipályán. Ami vál­tozatúm maradt, ez a veze­tők pé ratlan futballszeretete. Nélkülük aligha állíthatták volna meg a zuhanást, alig­I. forduló, január S, lé ó.: Finommechanika—Sárospatak, Pénzügyőr—St. Volán (10.30), Nagybátony—Magyar Posztó, Borsodi Kinizsi—MÉMTE II., Hatvan—Egri Kolacsovszki. II, forduló, január 22, 14 ó.: Eger—Sárospatak, Hatvan— St. Volán, MÉMTE II— Nagy­bátony, Borsodi Kinizsi- Pénzügyőr, Magyar Posztó— Finommechanika, III. forduló, február 12, 14 6.: Borsodi Kinizsi—Sárospatak, St. Volán—Eger, Nagybátony— Hatvan, Finommechanika— MÉMTE H„ Pénzügyőr—Ma­gyar Posztó (10.30). IV. forduló, február 26,14 ó.: Sárospatak—Hatvan, MÉM­TE II.—St. Volán, Nagybá­tony—Finommechanika, Pénz­ügyőr—Eger (10.30), Magyar Posztó—Borsodi Kinizsi. V. forduló, március 19, 14 6.: Sárospatak—Nagybátony, St. Volán—Finommechanika, Pénzügyőr—MÉMTE II. (10.30), Magyar Posztó—Hatvan, Eger —Borsodi Kinizsi. VI. forduló, március 26. 14 6.: Magyar - Posztó—Sárospatak, St. Volán—Borsodi Kinizsi, Hatvan—MÉMTE II., Eger— Nagybátony, Pénzügyőr— Fi. nommechanika (10.30). VII. forduló, április 16 14 ó.: Sárospatak—St. Volán, Nagy­bátony—Pénzügyőr, MÉMTE II.—Magyar Pásztó, Hat­van—Borsodi Kinizsi, Eger— Finommechanika. Vili. forduló, április 30, 14 ó.: Sárospatak—MÉMTE II., St. Volán—Nagybátony, Egér- Magyar Posztó, Pénzügyőr— Hatvan (10.30), Finommecha­nika—Borsodi Kinizsi. IX. forduló, május 14,14 ó.: Sárospatak—Pénzügyőr, Ma­gyar Posztó—St. Volán. Bor­sodi Kinizsi—Nagybátony, MÉMTE il.—Eger, Finom- mechanika—Hatvan, NOGRAD - 1983. január 3., hétfő rr | I r r 5izok — nora varva Huszonegy ország újságírói szavaztak öt olasz az Európa- válogatottban A Belgrádi Sport az idén is megválasztotta nemzetközi szavazás alapján Európa iabdarúgó-vállogatottját és rangsorolta a kontinens csa­patait Az idei szavazáson 21 or­szág szakírói vettek részt, s Európa legjobb tizenegyébe a világbajnok olasz válogatott­ból öten kerültek be. A Belg­rádi Sport szavazása alapján 1982. legjobb tizenegye: Daszajev (szovjet) — Gerets (belga), Scirea, Collovati, Cab- rini (mindhárom olasz) — Bo. niek (lengyel), Girese, Piatini (mindkettő francia) — Conti, Rossi (mindkettő olasz), Rum­menigge (nyugatnémet). A világbajnok Olaszország európa legjobb válogatottja 412 ponttal, az NSZK (273), Franciaország (267), Lengyel- ország (172) előtt. A további válogatottak már leszakadtak, Anglia 52, a Szovjetunió 39, Belgium 21, Ausztria 6, Skó­cia, Észak-írország és Jugo­szlávia 1—1 pontot kapott. Asztalitenisz Az NB III. Márton-csoport tavaszi fordulójának sorsolása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom