Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

A jókora edényben csak a tészta súlya 90 kilő. Kerék ide, vagy oda, mozgatásához nem kis erőre van szükség Műszakonként csaknem hétezer kilónyi tésztát kell e mér­legre, majd onnan a kúpos gömbölyítöbe rakni Oravecz Vilmosnak Húszévesen láttam először közelről amolyan Igazi falusi házi kemencét, szertartásosan fölfűtve, s a belőle származó legkülönfélébb ízű és formájú termékeket, a lángost, kenye­ret. kalácsot, vakarót. A házi kenyér — ha emlékezetem nem csal — hetekig ízletes maradt, mindenfele bűvész­kedés nélkül, egészen egysze­rűen a kamrában tárolva. Megszegése a családfő feladata volt, a kenyér héját az idő­sebbek tejbe, vagy teába áz­tatták és igazán szerencsés volt az a malac, amelynek a saját sütésű házikenyérből ju­tott... Meózás magáDszorsalomból Itt a Nógrád megyei Sütő­ipari Vállalat kettes számú üzemében a szertartást tech­nológiának nevezik, a tészta finomságát tapintó asszonyke­zeket intenzív dagasztógépek helyettesítik. Eredményeként a több órás, verejtékes mun­ka másfél-két perces művelet­té szelídül. Eggyé a sok kö­zül, amelyekben meghatározó­ak a precíz receptek, a mérle­gek, a gépek. De nehogy azt higgye bárki, már nincs is szüksés» emberekre. — Egy-egy éjszakai mű­szakban tizennégyen dolgoz­nak — mondja Bozó János üzemvezető. — Kellenek is ennyien, hiszen 80—90 mázsa kenyér készül el reggelig. Most azonban még éppen éjjel két óra, s a monoton zúgásban a hajnal meglehető­sen távolinak tűnik. Lóczi Zoltánnak ez szemmel látha­tóan nem okoz gondot; Igaz megszokhatta. — Két éve dolgozom itt, azóta állandó éjszakás vagyok. Mit lehet szeretni ezen a munkán a dagasztógép mel­lett? Nem csodálatos, ahogy az élettelen masszából ropo­gós piros kenyér lesz? — az­zal elgalonpozik a csarnok másik végére, hogy megnézze valóban pirosra sültek-e az általa dagasztott kenyerek. A kíváncsiságnak vajmi kevés helye Van a technológiában, az emberben viszont annál több, s így a fiatal pék eme tevékenysége felfogható a minőségellenőrzés egyik állo­másaként >s. Megetetik, amit gyártottak Oravecz Vilmos jelenleg ké­zi feladó, de mindenhez ért. Na kell, még a csoportvezető­ket is váltja, hisz már tízéves gyakorlat áll mögötte, s hogy ez milyen nagy szó a sütő­iparban. annak a munkaügyi­sek a megmondhatói. — Egy-egy műszakban há­romezer darab két kiló hu­szonöt dekás tésztáért kell le­hajolni a kocsiba, le kell mérni, hogy pontosan annyi legyen és be kell rakni a kú­pos gömbölyítőbe. Így elmondva meglehetősen egyszerűnek tűnik, de próbál­jon meg valaki nyolc óra alatt háromezerszer lehajolni és kiegyenesedni, csak úgy üres kézzel... A burgonyás kenyeret már régen megkedvelték a vásár­lók. Ezt formázzák Malovecz Lajos és felesége, — Huszonhárom éve dolgo­zunk együtt — mondja az asz- szony miközben ujjal alatt vekniformájúvá válik a tészta. Ö is háromezer darabot tesz műszakonként a szakajtókba. — Milyen érzés a maga ál­tal készült kenyérből venni? — Kevés olyan munkahely van, ahol & dolgozók elmond­hatják, hogy meg is ehetik, amit gyártottak. Mi — ha így nézzük — szerencsések va­gyunk. És többnyire sikerül jó kenyeret sütnünk. Konténer, kontra műanyag láda A kemence szalagjára most éppen vázsonyi kenyerek ke­rülnek. Ez az egyik legújabb terméke az üzemnek. Perce­ken belül valóban az lesz. Mihelyt kisül... — A kenyér 320 fokos me­legben sül a legjobban — ma­gyarázza az üzemvezető. — Persze a végén már nincs ilyen meleg. Mi viszont az elején állunk és így jut bőven & hőségből. A kinti mínuszok ellenére is lehet vagy negyven fok meleg. A kemence túloldalán a szó szoros értelmében kesztyűs kézzel bánik a kenyérrel Bo­dor Tiborné elszedő, ö a leg­újabb munkaerők közé tarto­zik, alig több, mint egy éve dolgozik itt. — Általában vető vagyok, a kemence túlsó végén, de most ide irányítottak. Nekem mind­egy, szeretem amit csinálok, bár a kenyeret igazgatni, for­mázni, a tetejét késsel szépen bevágni mindig izgalmasabb. Az már olyan, mint az alko­tás.« Eodomé korábban a ven­dég1 átónál dolgozott. Az ital­boltok zaját, füstös nehéz le­vegőjét cserélte fel a lassan sülő kenyér illatává'., a halkan surranó konténerek neszével. Hradszky István művezető á készáruraktárban irányítja a. munkát. A ropogósra sült veknik egy része színes mű­anyag ládákba kerül, a többi konténerekbe. — Akik ilyenhez jutnak, azok járnak jól, mondja a mű­vezető. — A konténerekben nem nyomódik meg a kenyér, jobban hűl, szellőzik, nem be­szélve arról, mennyivel köny- nyebb mozgatni is, mint a lá­dákat emelgetni. És ötkor az első vevő Hegyed négy múlt. Most érkezik az első kenyérszállí- tó kocsi Szécsényből. A fiatal gépkocsivezető, Kanyó Boldi­zsár frissen pattan ki a fül­kéből, mintha reggel nyolc óra *jj lenne. — Tiszta jég az út — men­tegetőzik, miután felrótták ne­ki a tízperces késést. — Alig negyvennel tudtam jönni. A Robur teherkocsi gyom­rából kereken száz láda kí­gyózik elő, hogy helyére 20 mázsa kenyér kerüljön. Ne­gyed óra múlva már indulha­tunk is. — Én is pék vagyok — mondja a volánnál ülő Kanyó Boldizsár. — Csak most épí­tik át a szécsényi sütőüzemet, ahol eddig dolgoztam, Salgó­tarjánban meg nem kifizetődő bejárni a 'gyárba. Ha túlóráz­ni is akarok, napi tizenhat órám is elmegy az utazgatás­sal együtt. A frissen sült kenyér illa­tával a hátunk mögött uta­zunk a jégtől csillogó úton, az éjszaka sötétjébe. — A következő fordulónál már világos iesz... A szakboltban már ‘most világos van. Veres András örömmel üdvözli a szállít­mányt. .1 — Én nem boltos vagyok — világosít föl. Boldizsárnak a váltótársa, csak bejöttem se­gíteni. A pulton szól a Sokol zseb­rádió, most mondják az ötórás híreket, ©yorsan fogynak a ládák a kocsiról. A polcokon szépen sorákoznak a lassan hűlő kenyerek, várva a hat órás nyitást. Az első kenyér azonban rögvest elkel. Egy al­kalmi segítőtárs — volános autóbuszvezető — máris vevő­ként jelentkezik két kenyérre. Pénz a kasszába, kenyerek a selyefnpapírba. Tán két órája jöhettek ki a kemencéből... — Jól is esik fogni ebben a hidegben — mondja a buszos magahoz ölelve a mindenna­pit. Szöveg: Zilahy Tamás Kép: Gyurkó Péter A gépesítés ellenére lg sok még a fizikai munka. Malovees Lajosné egyszerre 160 kenye­ret tol a kemence szalagjához. Huszonhárom éve dolgozik férjével együtt az üzemben Egy-egy éjszakai műszakban 80—90 mázsa kenyér kerül a kemencékbe, amelyek melleit meg télen is negyven fok vau Ez már csaknem alkotás Konténeres kenyérszállítás Bodor Tiborné viszont a legújabb dolgozók egyike. A kemence mindkét végén feltalálja magút, igaz ebben sokat segítenek inunkatársai, Ezért is érzi jól magát új munkahelyén .liESfll É s § már az első vásárié ÉJJELI SÜTÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom