Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-30 / 25. szám

Ez évben ünnepli iizenötcöiJw születésnapját a pásztói költ­ségvetési üzem, melynek feladatai köze tartozik a tanács építőipari igényeinek kielégítése, lakásfelújítások, -karban­tartások és a kommunális tevékenységek elvégzése. Mint minden üzemben és szövetkezetben, itt is folyik az elmúlt évi mérleg készítése, melyben Barna Gáborné és Simon Zsu­zsa tevékenyen részt vesz. flMOT sikeres üzletkötése Az Alumíniumipari Keres­kedelmi Vállalat, a MAT (Ma­gyar Alumíniumipari Tröszt) külkereskedelmi jogi vállalata megállapodást kötött egy lon­doni kereskedő céggel 1,6 mil­lió dollár értékű alumínium öntvehengerelt huzal 1983. el­ső félévi szállítására. Ugyanez a külkereskedelmi vállalat kötött szerződést a dán Velux céggel is, 4,3 millió nyugatnémet márka értékű alumínium szalag és sajtolt profil idei szállítására. A MAT ezzel az exportjával a ma­gyar Lignimpex nevű külke­reskedelmi vállalat dánjai ab­lakimportját viszonozza. E!ek?roacé'mü üj elektroacélmű lép szol­gálatba a legnagyobb cseh­szlovák, kohóműben, az Ost­rava—vítkovicei vas. és gépgyárban, hogy leszerelhes­sék az immár elavult martin­kemencéket és átállhassanak az elektroacél intenzív gyár­tására. Hozzátartozik a hat­vantonnás villanykemence. Kapacitása évente 105 000 ton­na acél. Az újfajta kemencé­ben kétszer annyi acél gyárt­ható, mint a régiben, a mun­ka termelékenysége pedig 25 százalékkal emelhető. Gyárt­mánya, a nehéz kovácsön­tecs, további feldolgozás után az atomerőművek berendezé­séhez használható fel. Az új elektroacélmű elszívóberen­dezése jelentősen csökkenti a füstgáz mennyiségét, a kör­nyezet szennyezését. Zai­ártalmak Nagy-Britanniában minden harmadik nő és minden ne­gyedik férfi szenved zaj okoz­ta neurózisban. Franciaország­ban a pszichiátriai klinikák minden ötödik páciensének betegségét is elsősorban a za­jok váltották ki. Tokióban, a világ leglármásabb városában a lakosság naponta több mint 10 millió nyugtató- és fejfájás­csillapító tablettát fogyaszt. Az Egyesült Államokban a kórházi ágyaknak mintegy fe­lét zajártalmak okozta beteg­ségekben szenvedők foglalják el. Az orvosok szerint a világ lassan túllépi azt a 115—120 decibelnyi zajhatárt, amely még következmények nélkül elviselhető: A legújabb kuta­tások eredményei ismét bebi­zonyították, hogy a túl erős lárma nemcsak a hallószerve­ket támadja meg, hanem sok más súlyos betegség okozója is lehet, többek között válto­zásokat idéz elő az idegrend­szerben, szívritmuszavarokat okoz, rövidíti az emésztés fo­lyamatát, megváltoztatja a vércukor szintjét, gyomorfe­kélyt fejleszthet ki stb. A decibelekkel folytatott világviszonylatú harc csak csekély eredményeket hoz. Ez nem is lehet másként, hiszen egyre újabb zajforrások jelen­nek meg. Ennek egy kirívó példája: egy amerikai cég nemrég „zenélő” kiskabátokat kezdett gyártani, bevarrt tran­zisztoros rádiókészülékekkel, amelyek a gombok segítségé­vel szabályozhatók. Jő irányba és jó széllel haladnak? ——Mill 'll 11 lllllIlii I ......I l II HM S zembesítés Romhányban Együtt tanácskozik a Rom- hányi Építési Kerámiagyár politikai vezérkara: a pártve­zetőség, az alapszervezeti tit­károk és a tömegszervezetek vezetői. Kollár József igazga­tó elmúlt évet elemző, érté­kelő, valamint az idei felada­tokat ismertető beszámolója alapján a jelenlévők akarat­lanul is szembesítik korábbi állásfoglalásaik helyességét, az elvégzett munka eredmé­nyeivel. Képet kapnak arról, mennyire tudták elfogadtatni a dolgozókkal az elképzelése­ket, mennyire sikerült a párt­tagok és pártonkívüliek cse­lekvőkészségét felkelteni, hol, milyen formában jelentkez­nek a politikai munka gyen­geségei. /. Kényszerítő tények A pártvezetőség rugalmassá­gát, gyors felismerőkészségét, a megváltozott valósághoz va­ló megújuló, újrareagáló ké­pességét és készségét olyan tények is kikényszerítették, amelyeket a tervezés idősza­kában nem tudtak figyelem­be venni a gazdasági vezetés­sel egyetemben. Ilyenek voltak: az önállóvá válással járó hitelkötelezett­ségek teljesítése, a bel- és külföldi piacok gyors változá­sa, az importkorlátozás te­remtette, első pillanatra meg­oldhatatlannak lásztó új kö­vetelmények teljesítése. Mind­ezen váratlan körülmények ellenére a kollektíva alapve­tően eleget tett kötelezettsé­gének. A sikerek eredőjét, kovászát, a beszámoló, vala­mint Fejes Frigyes, a pártve­zetőség titkára, a következők­ben látja: — Ügyesen kihasz­náltuk a jő kezdéssel járó előnyöket. Megtehettük, mert a vezetők és dolgozók már kezdetben szót értettek egy­mással, mert a közös célok megértetése és elfogadtatása után az erőfeszítéseket az egységes végrehajtásra kon­centráltuk. Az elmondottakat erősítette meg a többi között felszólalásában Szabó György, a rétsági járási pártbizottság gazdaságpolitikai csoportveze­tője, Kormos Gyula, a gyár KlSZ-bizottságának titkára. Az egységes tenn takarás kedvező hatása a termelés és gazdálkodás minden terüle­tén jelentkezik. Végső soron a gyár kollektívája 1982-ben új­ból visszaszerezte korábban kissé megkopott hírnevét, megerősítette a flecmékei iránti vevői bizalmak Nincs ok az önelégültségre A pártvezetőség egyetértett a gazdasági vezető beszámoló­jának azon megállapításával is, bogy a tavaly bevezetett intézkedések előnyös hatása jórészt az idén jelentkezik. Vonatkozik ez a padlólap­gyártás mennyiségének növe­lésére, a hatvan új termék piaci hasznosítására, a külön­böző szervezeti intézkedések­re. Akármennyire is rászolgált a kollektíva az elismerő szó­ra, önelégültségre, megpihe- nésre nincs oka. Mert a ta­valyi esztendőben adós ma­radt a tőkésexportterv teljesí­tésével, kicsit lépett előre a kereskedelmi tevékenységben, de van mit tenni a gépek megfelelő műszaki színvona­lának javításában, az alap­anyag egyenletes minőségének biztosításában, a minőség szabályozásában, a technoló­giai és munkafegyelem betar­tásában, annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban a ter­mékek ‘minőségénél jó irányú fordulat következett be. De választ kell adni olyan kérdésekre is, mint amit Such Györgyné pártvezetőségi tag kérdezett: — Teljes lesz-e eb­ben az esztendőben, a gyár­ban, a foglalkoztatottság? Ar­ra. amit Dianovszki István ve­tett fel: a tavalyi évről meg­maradt csempe mennyiben rontja az ez évi eredménye­ket? Arra, amit Jaloveczki Ferenc, az I-es alapszervezet titkára tolmácsolt: az export- tevékenységbe be kellene ik­tatni a szocialista exportot. Arra, amit Imre Gyula, az alapszervezet titkára felve­tett: mi az oka annak, hogy 1983-ban a termelési érték jó­val nagyobb, mint 1982-ben, ugyanakkor ezzel nem áll arányban a nyereség. Szembenézni, megoldani Az idei terv részletes elké­szítése most van folyamatban. Az előzetes számok azt jelzik, hogy biztosítva lesz a teljes foglalkoztatottság, hogy a gé­pek műszaki állapotát, ha drágán is, de a tőkésimport­alkatrészekkel szinten tart­ják, a készletgazdálkodásban pedig megteszik a szükséges intézkedéseket. A párttagság véleménye találkozott a gaz­daságvezetés elképzelésével, amikor a szocialista export­ról szólt. Ennek kialakítása most van folyamatban, az el- dási árban nem sikerült még megegyezni. Az alapanyag- és energiaárak növekedésé­ből adódik a termelési érték nagyobb növelése és a vi­szonylagosan alacsony nyere­ség nagysága. Ehhez hozzájárul az a felismerés is, mely sze­rint az idén áremelésre nem lesz lehetőség. Egyébként az idén, a ta­valy megkezdett, sikereket hozó úton haladnak tovább, szembenézve és megoldva a közben felmerülő gondokat, változó feladatokat, feloldva a különböző indítékokból ke­letkező feszültségeket. A prog­ramban első helyre került az exporttevékenység növelése, annak elfogadható gazdasá­gossága, az ezzel kapcsolatos irányítási, szervezési, anyagi­érdekeltségi tennivalók. Politikailag támogatják A pártvezetőség nemcsak a sikerekben vélte összegezni munkájának jó oldalait, ha­nem tudomásul vette annak gyengeségeit, a politikai-neve­lő, felvilágositó, mozgósító, irányító, ellenőrző feladat meghatározó munka hiányos­ságait. Mivel úgy látta, hogy az 1983. évi feladatok reáli­sak, teljesítésükhöz megvan­nak az alapvető feltételek, politikailag támogatja a gaz­dasági vezetést, a kitűzött célok elérésére mozgósítja a dolgozókat, párttagokat. En­nek érdekében felhasználja a demokratikus fórumok adta lehetőségeket. Amennyiben a fejlődés ha­jóját az idén is kedvező szél­irányban fordítják, kormá­nyozzák a gyár politikai és gazdasági vezetői, akkor... No de erről majd később! Vcnesz Károly S zerény méretű az ottho­na, de tizennyolcán vol­tak a születésnapon. Csak egyetértő szeretettel le­het elférni ennyi embernek. Ültek a fotelban, a heverőn, de a parkettán is boldogan, jól- érezvén magukat. Véget nem érőn beszéltek az unokák, hoz­ták a testvérek a szülőföld, Békéscsaba üzenetét. Tisztele­tit az előző munkahelyről, Székesfehérvárról és a salgó­tarjániak, meg a megyeiek megbecsülést kifejezve. fgy múlott el a hetvenedik szüle­tésnapi évforduló, amire Han- kó János elérzékenyülve em­lékezik: — Szép volt, még ha a het­venediket tartottuk is. Aztán derűt áraszt a tekin­tete. Mozgása erőteljes. Nem múlhat nap felette, hogy ne cselekedjék. Ott van a pártna­pokon. Az alapszervezetből sem hiányozhat. A megyei pártbizottság tagja, ahol szíve­sen fogadják tanácsait. Aztán a legkorábbi szerelme: a sakk tartozik mindennapi legszo­rosabb elfoglaltságához. Ö igazgatja a megyei szövetsé­get. Társadalmi munkában. Természetes, hogy odahaza a hűséges feleség az aggódás hangján fékezné, hogy lazítson már. De lehet az orkánt csen­desíteni? Azt szokta mondani, amikor csillapítani kívánják mozgásában: — Lehet tétlenül élni? Valamikor, amikor a sík­ságról a hegyek felé irányí­tották az útját és választotta a palóc nép a megyei tanács elnöki tisztére,, sajgott a szíve a szép sík vidékért, az ott megszeretett emberekért: — Mi, régi emberek meg­szoktuk, hogy ha a kötelesség szólít, akkor menni kell. Ezzel le is zárta. Mert itt is, akár az előző helyén, minden megvolt a gyökéreresztésre. A munkásokkal kereste elsőként a kapcsolatot. A valamikori kárpitossegédet megértette az üvegfúvó éppen úgy, mint a kohász, vagy a bányász. Szü­lettek a közös témák: újjá­építeni a megye székhelyét, lendületbe hozni a falvak né­pét, hogy új életet teremtse­nek. Aztán egymást követték az újszülöttek: megépült Sal­gótarján központja az új la­kóházakkal, a sablonostól el­térően megkapó stílusban. A megyei elnök befolyása, fá­radhatatlan talpalása is kel­lett ehhez. Aztán a kórház, mert már nélkülözhetetlenné vált megépítése. De három­szoros költséggel készült, mint tervezték. A megyei elnököt állították a vádlottak padjára, de ott sem riadt vissza: „Kell, ha dupla áron is, de kell...” Amikor már nagyon elfáradt, akkor egy munkásklub csen­des zugában gyárszagú embe­rek társaságában a sakktábla fölé hajolva vívott idegeket nyugtató csatákat: — így lettem nógrádi és maradtam is az — mondja. Két évtizede múlott, hogy a síkvidéki ember betette a lá­bát ezen girbe-görbe földre, amely otthona lett. Itt szület­tek az unokák, kerekedtek tiszta ízű barátságok, erősö­dött iránta a tisztelet. Amikor egyszer eljött az ideje a tisztségváltásnak, és haladt életkora a nyugállomány felé, megkörnyékezték ferdeszándé­kú emberek. Eggyel nem számoltak: olyan emberrel álltak szemben, akit a mozga­lom nevelt. Azt mondta ne­kik: — Engem a párt állított ide. A párt szólít el is, és ez az én szememben rendjén van. Kemény, visszautasító hang volt. Kinyilatkoztatva, hogy nem lehet mellékutakra te­relni, aki élete során tisztes­séggel szolgálta pártját. Lehet, hogy valahol legbelüi fájda­lom éledezett szívében. De fegyelmezett, az élet törvé­nyét tudomásul vevő ember, akit nem a címe, hanem elkö­telezettsége irányított. A mai megbízatásait éppen olyan tisztességgel látja el, mint a magas funkciót valaha. Valamikor réges régen, amikor lent, a Viharsarokban a kőmüvessegéd édesapja út­jára bocsátotta a faluvégi kis házikóból fiát, Hankó Jánost, hogy induljon szakmát keres­ni, azt mondta neki: ha bár­mi is történik, az életben so­ha ne feledje a faluszéli sze­gény embereket. Aztán ami­kor a munkásmozgalom ma­gához vette a fiatal kárpitost, azt jegyezték fel róla akkori pártokmányokba, hogy egy­szerű, a szegény emberek ügyéért harcolni kész ember lett belőle. Az egyik ősz végi napon, amikor a síkságon nyargalni indult a télt hozó szél,' üzenetet kapott a kárpi­toslegény, hogy a fővárosból vendég érkezik hozzá. Városi embert várt a vasútnál, e- helyett arcát vastag kendővel bugyolált kopott ruhájú férfi lépett mellé. A kendő alól ki­tekintő szeme felismerte a fiú csalódottságát, ami csak akkor engedett fel, amikor a város szélét kétszer körül sétálva megértette Hankó Jánossal, hogy neki indulnia kell a fő­város környékére sztrájkra mozgósítani a munkásokat. A vendége határozott volt, ami mély benyomást tett a fiatal mozgalmistára: — Tehát Gödön, a móló északi oldalán, a füzesben, a sétányon várják. A jelszó Vi­harsarok. U r gy emlékszik erre az em­berre, mintha fogfájós lett volna. Hankó János elment a kijelölt helyre és ta­lálkozott a reá várakozó em­berrel. Onnan indultak éjsza­kánként a gyárak környékére és a sötét falrészre mésszel, a világosra faszénnel írták fel: „Éljen a demokrácia!” Vessze­nek az urak!” Azt az embert, aki ide szólította őket, többé nem látták. A falrafestés után, amikor a hajnali derengés­ben Göd felé bandukoltak, né­hány szó esett közöttük, hogy mindkettőjüket a fogfájós ember indította útnak. Akkor mondta a társa, hogy ez az ember Jóska. Ö meg hozzátet­te: legyen akkor Fogfájós Jós­ka. Amikor Hankó Jánost ki­tüntették a Szocialista Hazá­ért Érdemrenddel, kérdezték tőle a bizottság tagjai, hogy ki volt aki útjára bocsátotta? — Mi úgy hívtuk: Fogfájós Jóska. A bizottsági tagok össze­néztek, arcukon elnéző mo­sollyal. Ök tudták, hogy az illető a Központi Vezetőség embere volt, aki a háború so­rán életét vesztette. A tűzke­resztség lett a falfestés Han­kó Jánosnak. Később elfogták őket. Vallatták, ütlegelték, de hallgattak. Börtön, aztán sza­badulás és dolgozni tovább. Eszperantó körökben, dalár­dában, sakkozók körében. Ott volt és agitált, biztatott az el­lenállásra. Katonának vitték az arcvonalba, ahol folytatta a pártmunkát. Mondta is: — Nem kell funkció ahhoz, hogy pártmunkát végezzen az ember — idézte a régi időket. — Meggyőződésre, hitre van szükség! Felszabadult a Viharsarok, amikor azt a megbízatást kap­ta, hogy élelmet vigyen az éhe­ző fővárosnak. Az emberek segítségével vagonokat töltöt­tek meg és vitték, mert szük­ség volt rá. Ahogyan attól az időtől több évtizedes távlatban szükség volt arra is, hogy Nógrádban a megyei tanács elnöki székébe ültessék a vá­lasztópolgárok. H ogy Hankó János mi lett az emberek számára ? Most, a születésnapi év­fordulón a megemlékezés be­szél erről. És az, hogy amikor naponta reggelenként ruga­nyos léptekkel elindul a város utcáján, a sportszövetség felé, köszöntik a viharsarki, de pa­lóccá lett embert. Aki mint tanácselnök, de később is me­legszívű ember maradt. Bobál Gyula r • ■ ■ -----------------— | NŐGRÁD — 1983. január 30., vasárnap 3 r-TW mm Mész és szén,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom