Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-05 / 3. szám
Hű'Jszalag szerelése folyik a Pásztói Szerszám- és Készülékgyár lakatoscsarnokában, a salgótarjáni öblösüveggyár részére. A megycszékh ely en levő üzem fejlesztési munka keretein belül rendelte a gyártási folyamatban fontos berendezést. Ofüeffeliséfp esx ei®?giapályá2aat@Sí0n Nyersanyagokban ugyan viszonylag szegény ország'vagyunk, ám ötletekben meglehetősen gazdagok — ezt mutatja az MTESZ energiatakarékossági pályázata, amelynek már az ötödik fordulója zajlott le az elmúlt napokban. A társadalmi szervezet pályázata nagy érdeklődést váltott ki a műszaki, gazdasági szakemberek körében — az öt fordulóban 543 javaslatot dolgoztak ki az energia- fogyasztás csökkentésére. Ezek nagy többsége megvalósíthatónak ígérkezik —, s óvatos becslések szerint is több milliárd forintot nyerhet így. aránylag rövid idő alatt az államháztartás. Idézzünk fel csak néhányat a legutóbbi forduló pályázatai közül. A cukorgyárakban felhasznált igen drága koksz helyettesítésére két megoldás is született: az egyik földgázzal. a másik nagy inert- tartalmú, azaz alacsony ka- lóriájú földgázzal kívánja a kokszot helyettesíteni. A módszer valamennyi cukorgyárban alkalmazható, s így népgazdasági szinten is jelentős megtakarítást eredményezhet. Egy másik pályamunka lényege egy ötletes készülék, amely az aratócséplő gépekre felszerelve már aratás közben szárítja a terményt. A körülbelül 12 ezer forintos készülék segítségével a termények 5 százalékkal szárazabban kerülhetnek a tárolókba. És végezetül még egy ötlet, amely a fénycsövek energiaveszteségét csökkenti. Bár a módszer viszonylag költséges, olyan helyeken, ahol állandó a világítás, például az áruházakban, vagy a metró állomásain, viszonylag gyorsan megtérül. Jó ötletek tehát bőséggel vannak, s a sorsuk is kedvezőbb a szokásosnál: a pályázatok nagy része vagy megvalósult, vagy a megvalósítás útján van. Eredményeik sem csekélyek — csupán az eddig alkalmazott megoldások évente több mint íélmilliárd forint energiamegtakarítást eredményeznek. A takarékosságra pedig igen nagy szükségünk van — még akkor is, ha energiahelyzetünk pillanatnyilag kedvező. A lakosság ugyan több energiát használt fel az elmúlt évben, mint a korábbiakban — a háztartások korszerűsödésével különösen a villamosenergia-fogyasztás bővült — ám az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés mérsékelte a fogyasztását. Végső soron tehát 1332-ben is körülbelül annyi energiát használtunk fel, mint egy évvel korábban. Nyugodtan nézhetünk a tél elé is —- energiaellátásunk kiegyensúlyozottnak ígérkezik, készleteink lehetővé teszik, hogy összességében zavartalanul, fennakadás nélkül elégíthessük ki a fogyasztók igényeit. Mindez azonban nagy erőfeszítéseket kívánt a hazai energiatermelő ágazatoktól. Különösen a szénbányászat került nehéz helyzetbe — az év során ugyanis több bányában a vártnál kedvezőtlenebb geológiai viszonyok, váratlan víz- és iszapbetörések nehezítették a munkát, vetették vissza a termelést. A tervtől való elmaradás a lakosság ellátásában is zavarokat okozott. A bányászok éppen ezért számtalan túlmű- szakot vállaltak, s igen nagy erőfeszítések árán az év végéig teljesítették a termelési tervüket. Hasonlóképpen elismerésre méltó a földgázbányászok teljesítménye is — termelési tervüket íélmilliárd köbméterrel teljesítették túl, s ezzel nem csekély olaj megtakarítást tettek lehetővé. A biztonságos ellátás azonban az emberi erőfeszítések mellett jelentős anyagi terheket is jelent. Ezek ellensúlyozása csakis akkor lehetséges, ha még gondosabban, okosabban bánunk az energiával, s meggyorsítjuk az energiagazdálkodás ésszerűsítését. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy támogatunk és felhasználunk minden olyan ötletet, ami energiamegtaka- lítást eredményez. Például azokat a pályamunkákat, amelyeket az MTESZ felhívására dolgoztak ki a szakemberek. De azért az is fontos, hogy ne csak azoknak a javaslatoknak legyen becsülete a vállalatoknál, amelyek egyszerre hoznak jelentős megtakarítást. Az apró, önmagukban talán csekélynek tűnő —, de éppen ezért olcsón is megvalósítható — ötletek ugyanis összességükben sokra mehetnek. S a vállalati energetikusok a megmondhatói, hogy ilyen ötletekben is bőviben vagyunk. k. .1.-■mm Életszínvonal és gazdaságpolitika N apjaink egyik legfontosabb gazdasági és politikai célkitűzése az elért életszínvonal megőrzése. Gazdasági helyzetünk elemzésekor mindenképpen számolni kell az adott gazdasági körülményekkel, s azzal a gazdaságpolitikával, amelynek középpontjában a külső egyensúly helyreállításával kapcsolatos törekvések állnak. Másfelől azonban — remélve, hogy ez a kormányzati program nem válhat hosszabb távú gazdaságfejlesztési stratégiává — vizsgálat tárgyává kell tenni az életszínvonal- stagnálás máris előrelátható következményeit. Erre vállalkozott a népgazdasági tervezés fejlesztésével foglalkozó — a közelmúltban lezajlott — szakmai konferencia egyik nagy feltűnést keltett előadása. (Kovács Ilona: „Életszínvonal-politika a gazdaságpolitika szolgálatában két ötéves tervidőszakban”.) Az előadó első lényeges megállapítása, hogy a reálkeresetek növekedésének esetleges túlzott visszafogása. automatikusan visszafogja a» munkahelyi teljesítményeket. Ugyanakkor egyre többen kényszerülnek arra, hogy különböző úton-módon jövedelemkiegészítés után nézzenek. (Ebből a szempontból csakis pozitív hatású lehet, hogy a kisvállalkozások társadalmilag szervezett keretek között működhetnek.) Nyitott kérdés viszont, hogy miként lehetséges stagnáló reálbérszínvonal mellett differenciált anyagi ösztönzést megvalósítani? A nominálbérek emelésével ugyanis csak akkor lehetséges az anyagi ösztönzés, ha egyesektől még akkor is elveszünk valamicskét, ha ők a korábbiakhoz képest többet teljesítenek. Ez voltaképpen megfelelne annak a kormányzati álláspontnak, miszerint a reálkeresetek szinten tartásához is több és jobb teljesítményre van szükség. Ám a reálkeresetek, illetve a jövedelmek hosszabb távon való stagnálása — párosulva az áruellátás esetleges romlásával — eleve kizárja a keresetek ösztönző hatásának javulását. Külön probléma a munkából származó jövedelmek — jövedelemszerkezeten belüli — csökkenő tendenciája. Ez az arány jelenleg 66,4 százalék (az 1979 es 68,5 százalékkal szemben). A természetbeni társadalmi juttatások aránya 1979 óta változatlanul 13 százalék, a pénzbeni juttatások aránya — nagyobbrészt a nyugíjkiadások növekedése miatt — 17,8 százalékról 18,9 százalékra emelkedett. A természetbeni társadalmi jövedelmek növekedésének mérséklése még feltűnőbbé tette azt a korábban sem elhanyagolható differenciálódást, ami például a falusi és a városi lakosság egészségügyi, kulturális és oktatási ellátását, vagy a nyugdíjasoknak például a munkássághoz viszonyított helyzetét jellemzi. Mindez egyre súlyosabb gond, annak ellenére, hogy például a jelenlegi ötéves terv megkülönböztetett figyelemmel kezeli az egészségügyet; az infrastruktúra általános fejlesztése azonban háttérbe szorul. Ez persze megint csak a gazdasági kényszerhelyzetre visszavezethető állapot, ettől függetlenül egyre sürgősebbek azok a vizsgálódások, amelyek az elmaradó infrastrukturális fejlesztések és beruházások, valamint a hosz- szabb távú gazdasági növekedés közötti ösz- szefüggésrendszert elemzik. ' Már csak azért is, mert bizonyított tény a fejlett intfrastruk- túra egyensúlyíormáló szerepe, hatása. S ha mindemellett még arra az alapvető közgazdasági összefüggésre is figyelünk, hogy a jövedelem és a fogyasztás döntő tényezője a nemzeti jövedelem növekedésének, akkor ugyancsak nem ártana elemző vizsgálatokat végezni a szűkebb értelemben vett fogyasztás alakulásával kapcsolatban is. Az élelmiszerek részaránya — az összes fogyasztáson belül — már nem relatíve lassúbb növekedést, hanem abszolút visszaesést mutat 1979. és 1981. között. Az élvezeti cikkek részaránya hasonlóképpen. Változatlanul csökkenő tendenciájú a ruházkodással kapcsolatos kiadások aránya, de némileg más a helyzet a tartós fogyasztási cikkek esetében: az 1980. évi mintegy 0,6 százalékos csökkenéstől eltekintve e cikkek fogyasztási részaránya növekvő ugyan, de 1981- ben, 1978-hoz képest alacsonyabb hányadú. Egyértelmű részarány-növekedés csak a fűtésnél, a háztartási energiánál és a szolgáltatásoknál figyelhető meg. Nem igaz tehát, hogy a lakosság nem mutat különösebb hajlandóságot kiadási — következésképpen: fogyasztási -szerkezetének módosítására. S e ponton vissza kell kanyarodni az infrastruktúrához. Feltételezhető, hogy az em" berek könnyebben békülnek meg a termékfogyasztás viszonylag lassúbb növekedésével, vagy éppen stagnálásával, ha az infrastruktúrában határozottan érezhető javulást tapasztaltak. Nemcsak az egészségügyben, az oktatásban és a közművelődésben, hanem az infrastruktúra anyagi ágazataiban is: például; hírközlés (telefon!), lakásépítés, közlekedés stb... özgazdaságiiag el kell fogadnunk —• mondta Kovács Ilona, a népgazdasági tervezés fejlesztésével foglalkozó konferencián —, hogy a nemzeti jövedelem belső felhasználásának visszafogásával egyidejűleg a lakossági fogyasztást is vissza kell fogni. De ez csakis akkor hozhat eredményt, 'na közben a gazdaság működési fetételei radikális módon javulnak, megteremtve ezzel a gazdaság, az életszínvonal későbbiekben várható növekedésének biztosítékait.” ff IC Vértes Csaba Az első agrárfejlesztő vállalat Egy kutatóintézet saját magán kezdi el az újszerű forma, az agrárfejlesztő vállalat kialakításának kísérleteit; a gyümölcs- és dísznövénytermesztési kutatóintézet a mezőgazdaságban elsőként, újszerű kezdeményezéssel átalakult, és a termelőkhöz „közelebb” jutva, immár nem költségvetési intézményként, hanem a vállalati gazdálkodás keretei között tevékenykedik. Az átalakulást — amely január elsejével megtörtént — a mezőgazdasági kutatok és termelők körében egyaránt érdeklődés kíséri. Az intézet eddig főleg központi ■bob—mii .rn.1 MOMnwaMaanOT juttatásokból tartotta fenn magát, bár az utóbbi időben már mind nagyobb számban kaptak közvetlen megrendeléseket vállalatoktól és gazdaságoktól kutatásra, illetve fejlesztő munkára is. A jövőben továbbra is vállalkoznak központi kutatási feladatokra. A mind sötétebbre váló szürkület sejtetni engedi, hogy az est rövidesen ráborítja palástját az egész városra. A salgótarjáni öblösüveggyár közművelődési otthonának szocialista brigádvezetők klubja felirattal ellátott ajtaján egyszer idősebb, máskor meg fiatalabb ember lép be. Otthonosan mozognak, látszik rajtuk, hogy többször megfordultak itt. Téved, aki azt hiszi, hogy a szocialista brigádvezetők valamilyen rendezvényére kerül sor. Ma estére az anti- alkoholista-klub tagjai, illetve egy részük adott itt egymásnak találkozót. Néhá- nyukkal sikerült közelebbről is megismerkednem. Megegyeztünk abban, hogy nevük és munkahelyük mellőzésével megpróbálom érzékeltetni azt a kritikus időszakot, amíg az ital rabjai voltak, majd a gyógyulás utáni állapotot, mo-djuk úgy, hogy a visszatért. vagy visszatérőben lévő nyugalmat * — Hetedik hónapja, hogy nem iszom. Előtte tizenötször voltam Balassagyarmaton elvonókúrán — kezdi a beszélgetést az erősen kopasz, jó testa’katú, középkorú férfi, majd így folytatja: — Amikor az italboltba bemegyek, aV'Or a kiszolgáló hangosan a ' "a’-e-őket mondja: — M-g mindig Márkát. .. Hogy mit gondolnak ré’-u-n azok a barátaim, akikkel korábban együtt ittam, nem tudom. Ügy érzem, mostanában nem tartanak olyan értékes embernek, mint korábban, amikor együtt vertük el a forintokat. Egyszer egy hónapban négyezer forintot tett ki az italszámlám. A munkahelyemre azonban sohasem mentem be italosán. Nem volt és nmes igazolatlan hiányzóm sem. Én mindig a munka után. .. Amikor nagyon berúgtam, akkor többször haza se mentem, hanem Balassagyarmatra utaztam és a kórházban jelentkeztem kezelésre. Ott egészségileg rendbehoztak, majd anyagilag is rendbejöttéin, aztán egy idő után újra kezdődött elölről minden. Mióta nem iszom, azóta nagyon boldog az asszony, megszűnt köztünk a veszekedés. Igaz, arra korábban is vigyázott, hogy a gyerek előtt ne mondja a magáét. A gyárban, ahol dolgozom, a csoportvezetőm és a művezetőm tudja, hogy nem iszom. Ezért bármilyen rendezvény, vagy összejövetel van, ahol az ital is előkerül, nem hívnak meg, de előttem a szeszről sem beszélnek. Mióta folyamatosan dolgozom, érzem, ennek előnyét is. Rövidesen jutalmat kapok munkámért. Egészségileg is jobban érzem magam. Odahaza segítek az asszonynak. Az viszont nem esik jól, ha a gondozóban arról akarnak meggyőzni, hogy ittam, amikor nem igaz. * A vékonydongájú, szőke hajú. bajúszos fiatalembert, ahogy ő mondja — a sportolás indította el a mértéktelen italozás útján. Először egy-ket üveg sör csúszott le a torkán, később a nyert és vesztett meccsek után még több. Végül egybefolyt minden. Akkor a 23. életévében volt. Három évig nem tudott álljt parancsolni magának. Egy évvel ezelőtt azt mondta: netovább! — Addig ittam, amíg a fizetésemből futotta, s addig voltak mellettem a haverok amíg pénzem volt. Igen. Meg lehet állni, hogy ne igyon az ember. Anyu mindig idegeskedett. amíg részegeskedtem, de sohasem bántott meg. Az arcán láttam, hogy fáj neki, amit csinálok, de akárhányszor berúgtam, mindig azt mondta: tudom fiam, hogy te egyszer úgyis abbahagyod. Neki lett igaza! Azért hagytam abba, hogy helyreálljon a családi béke. Szerencsére most olyan munkatársakkal dolgozok, akik megértenek en. gém, egyáltalán nem erőltetik hogy igyák velük. Ha ők sört vesznek maguknak, akkor nekem kólát hoznak. Ahhoz, hogy az ember álljt parancsoljon magának és ahhoz következetesen ragaszkodjon, Visszatért nyugalom — hangzott az elutasító válasz. — Ha jobban tudjátok, mint én, akkor most újra iszok. Nem is mentem feléjük —, ittam... Betegségnek, vagy valami másnak kell tekinteni a rendszeres, részegségig történő italozást? — kérdem tőlük. Ügy vélekednek, hogy az alkoholistának remeg a keze, azzal kel és fekszik, hogy neki mindig, egész nap inni kell. A mi esetünkben inkább káros, rossz szenvedélyről van szó, aminek következtében leromlik az ember szervezete, elveszti munkahelyén a becsületét, szavahihetőségét, feldúlja, esetleg pokollá teheti saját és családja életét, megbízhatatlanná válik vezetői és munkatársai előtt. Ügy is fogalmaztak; az élet perifériájára kerültek. Pedig a pillanatnyi mámor sohasem áll arányban az utána jövő súlyos következményekkel. Egyöntetűen vallják, hogy az italos embernek, ha meggyógyult, nehezebb visszaszerezni a korábban megszerzett becsületet és elismerést. De nem lehetetlen ! * Mire vége lett a jóízű, őszinte; kitárulkozó beszélgetésnek, addigra a holdpajtás is belopta magát az égboltra. Venesz Károly NŐGRÁD — 1983. január 5., szerda hallatlan nagy akaraterőre van szükség. Meg olyan környezetre, amelyik megérti, nem tesz kellemetlenkedő, sértő megjegyzéseket, nem erőszakoskodik. Igen. jól emlékszem az alábbi epizódra: a haverommal együtt ittunk, s én már nagyon eláztam. Azt mondtam neki: — Pajtás elég — nem kell! Ha nem iszod meg, rád öntöm — válaszolta. Se testem, se lelkem nem kívánt egy nyeletet sem. Mivel látta, hogy hajthatatlan vagyok, az egészet, rám öntötte. Emlékezetemben van egy másik epizód, a sógorom példája. Kollégái cuclisüveget vettek neki, hogy ily módon jelezzék „férfiasságát”. G azonban nem ugrott a cukko- lásra, nem sértődött meg, hanem telelöKötte tejjel, majd a kollégáinak jó egészséget kívánva, jóízűen megitia. Azóta senki sem kellemetlenkedik vele. Befejezésül még egy tanulságot elmondanék. A ' gyógyuláshoz, a gyógyszer egymagában kevés. A talpra- állást akarni, akarni és megint csak akarni kell. Ekkor biztosan sikerül! * — Amikor azt mondtam az asszonynak, hogy megyek a totózóba, már tudta, hogy en-. nek rossz vége lesz — utal az akkori időkre a középtermetű, korszakéin viselő háromgyermekes családapa. — Mire kitöltöttük a szelvényeket, négy vagy öt kör pia fogyott el. Felest kértünk egy üveg sörrel. Ha úgy adódott, akkor a kört megdupláztuk. Mondanom sem kell, hogy az italozás miatt gyakoriak voltak a családi viták, nézeteltérések. Eközben néha olyan szavakat is kaptam, amelyre ma sem emlékszem szívesen vissza. Talán, ha nagyobb türelmet, magatartást tanúsít velem a feleségem, akkor hamarabb rendbejövök. Mert bizony néhányszor az ő furcsa magatartása taszított az italhoz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én makulátlan voltam. Ma már nem iszom. A gyógyulás első napjaiban naponta három liter Márkát ittam meg, mert nagyon kívántam a folyadékot. Rendbejöttek az otthoni dolgok is. A szabad időmet a családban töltöm, jóízűeket bér szélgetünik. Még mindig érzek magamban bizonyos feszültséget. A gyógyulás folyamatában nagyon fontos, hogy mennyire hisznek az embernek. Egyszer a kezelőben az illetékesnek azt mondtam, hogy nekem most már csak, fél tabletta jár, ezt írták elő. — Ne maga mondja meg nekünk, milyen adagot adjunk
