Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-25 / 20. szám
Tanácstitkár Szirákon Tudósítóink jó része szomorúan Írja, hogy a várva- várt hóesés elmaradt, s ez bizony beszorította a programokat a termekbe, elmaradnak a szánkó- és sítúrák, a hócsaták. .. no, de még ne kiabáljuk el, bízzunk abban, hogy a hátralevő néhány hétben még kárpótolhatjuk magunkat. És olvashatunk majd élménydús téli kirándulásokról az Üttörősarokban! Most egyelőre elégedjünk meg a termi rendezvényekkel. Elsőnek nézzük meg, min szórakoztak a legjobban az elmúlt héten a diósjenői pajtások! Milyen cipőt viselsz, megmondom hány eves vagy Pataki Ferenc fejszámoló- müvész látogatott el a diákokhoz, erről számolt be Bálint Rita hetedik osztályos tudósítónk. — Kicsik és nagyok egyaránt óriási izgalommal vártuk az eseményt — írja. — Még a műsor elején egy-egy lapocskát kaptunk, amelyen egy kitalált szorzást kellett elvégeznünk. Aztán egy bűvész szórakoztatott bennünket különféle mutatványokkal, majd jött Pataki bácsi! Megkérdezte. mi a papírunkon levő két szám. a szorzó és a szorzandó. majd egy pillanaton belül megmondta a, végeredményt. Csak ámultunk-bámuitunk, de ezzel még nem volt vége! A következő feladatnál a születési dátumból „varázsolta elő”, ki milyen napra virradt. És megtanultunk egy trükköt, mégpedig azt, hogyan lehet kiszámítani valakinek ' az életkorát abból, hogy hányas cipőt visel. . . ? Az előadás végén, kissé hitetlenül, de csodálkozva, vastapssal búcsúztunk a fejszámotóbűvész- től — fejezi be sorait Diós- jenőről Bálint Rita. Legnehezebb fegyelmet tartani..." Vaniga Zsuzsa, a salgótarjáni Lovász József Úttörőcsapat riporter szakkörének tagja az iskolaélet aktualitásairól számol be tudósításában. „Megtartottuk az év első úttörőtanács-ülését, aztán készülünk nagy-nagy lelkesedéssel a tudományos-technikai seregszemlére és persze a farsangra. Gondot csak az okoz. hogy ez utóbbira nincs megfelelő helyiség, ahol szülőkkel, ismerősökké} együtt nézhetnénk egymás jelmezeit, furcsaságait... Beszélgettünk az őrsvezetők, rajtitkárok gondjairól, örömeiről, a lényeg nagyjából az volt, hogy az őrsben a legnehezebb dolog fegyelmet tartani, s a legnagyobb öröm, ha ez mégis sikerül!” Egner Beáta arról ír, hogy mindig szeretett volna őrsvezető lenni, s ehhez most egy nagy lépést tett: jelentkezett az őrsvezetőképző- tanfolyamra. Amelynek otthont a megyeszékhely úttörőháza ad. Mint Beáta írja, alig várja már a foglalkozásokat, s a nyári tábort, de legfőképpen a zánkai egyhónapos képzést. Egyébként Zánkán januárban mintegy negyven salgótarjáni, leendő őrsvezető sajátítja el az alap-, vető ismereteket. Remélhetően, jövőre Beátának is sikerül. .. Még egyszer az első napról Telek György, a salgótarjáni Beszterce-lakótelepi Általános Iskola tudósítója a vakáció utáni első nap érzéseit vetette papírra, s noha már jócskán benne vagyunk az 1983-as iskolaesztendőben, mégsem árt fölidézni, hogyan is indult ez az év. „Nehezen éledtünk ezen a reggelen, elszoktunk a korai keléstől, csendben bandukol- va-sóhajtozva közelítettünk a suli felé... — Hm, óh, hát igen! — s az értelmetlen szavakból is tökéletesen megértettük egymást. Aztán az iskolában már a szokásos kép tárult elénk: rohangáló, ordítozó tanulók, egvesek naptárt csereberélnek, mások a szünet alatti élményeket beszélik meg... Aztán az ajtóban megjelenik a tanár, zordan, komoran — mindenki másodpercek alatt megtalálja a helyét. — Édes fiam, nem otthon vagy, vége a vakációnak! — hangzik a figyelmeztetés. S mindenki igyekszik fegyelmezetten viselkedni. Látszólag. Mert belül néhánvan már arra gondolnak, mikor lesz már a tavaszi szünet???” Többekről — röviden Gál Attila a bujáki Kinizsi őrs vezetője az idei elképzelésekről írt, mint beszámol a legutóbbi őrsi gyűlés, amelyet az egyik őrstag családi környezetében rendeztek annyira jól sikerült, hogy most már mindig ilyen formában rendezik meg. Egy bujáki szokásról is tudósított Attila, mégpedig arról, hogy a disznóölés estéjén maskarába öltözve meglátogatják a munkálkodókat. Nos. a már- már feledésbe került hagyomány felújítása jól végződött: az álarcos, kiskosarakat cipelő diákokat hurkával, kásával, kolbásszal fogadták... Berceli Judit Erdőkürtről küldte levelét, amelyben a helyi tánccsoport eseményeit sorjázza. Legutóbb a megyei művelődési központ munkatársa, Egyed Alfrédné, vagy ahogyan a gyerekek nevezik, Ruzsenka néni tanította meg őket új táncokra. Szabó Gábor tudósítónk rajzzal is illusztrálta mondandóját, amely a közelgő gyöngyösi tornaversenyről szól, s a salgótarjáni Budapesti úti Általános Iskola diákjainak előkészületeiről tanúskodik, kíváncsian várjuk, milyen ered mények születne k ? Figura Klára az ecsegi diákok ünnepségéről számol be, amelyen levetítettek egy akadályversenyről és tornabemutatóról készült iskolai filmet, s itt került sor az elmúlt évben végzett társadalmi munka díjazására is. Salgótarján úttörőelnöksége egy rendezvényre invitálta az Üttörősarkot, nevezetesen január 26-án rendezik meg a zagyvapálfalvai ifjúsági házban a „Város testvérei” című játékos vetélkedőt, amelyen a megyeszékhely úttörő- csapatainak versenyzői mérik ös=ze tudásukat! És végül olvassunk bele Petre Marianna Zánkáról küldött levelébe. Mint írja, 960 gyerek társaságában tölti napjait, az úttörőélet tudnivalóit sajátítják el. „Nagyon szép i1t minden, a tanárok, nevelők kedvesek. A háló- és tanulószobák kényelmesek, tágas a sportcsarnok, jól felszerelt a stúdió, a könyvtár, a mozi, a színház, a kiállító- termek. .. gyakran vannak ve_ télkedők, versenyek, kirándulások” — írja egyebek között a pásztói Petre Marianna, s azzal fejezi be levelét, hogy majd részletes élménybeszámolót is küld. Megfejtés — nyertesek — feladvány Több száz helyes válasz érkezett legutóbbi feladványunkra, amelynek a megfejtése: Ajándék lónak, ne nézd a fogát! A szerencsés nyertesek egy-egy könyvjutalmat kapnak: 1. Erki Ágota, Pásztó, Lenin út. 39. 2. Végh Szilvia, Szuha, Kossuth út 60. 3. Makk Marci őrs, Dorogháza, általános iskola 4. Ladóczki Éva, Tar, Szondi György út 42. 5. Czikora Csilla, Somoskőújfalu. Dobó István út 9. Az alábbi feladvány megfejtését február 4-ig kérjük postára adni! Körbe — körbe Mondjátok meg, hány kört találtok ebben az ábrában? Ajtaja mindig nyitva áll Tizenhét éve új titkárt nevezlek ki a sziráki tanácson: Nikodém Pálnét. És Hike — szinte mindenki így szólítja — azóta közmegelégedésre végzi munkáját. Újrakezdés Noha sziráki születésű, a tanácsi feladatok elvégzése más „alapellátást” jelentett számára. Nem mintha az emberekkel más hangon beszélt volna. De ebben a minőségben nem kevésszer szükség is volt a kérdéseket másképp mérlegelni. Mérlegelni és dönteni! Aztán az apparátus tagjaival kialakult viszonya is némiképp megváltozott. Azelőtt — lévén 1953-tól tanácstag — mégsem vártak it/őle „annnyit”. Igaz, hogy ő mindenről véleményt nyilvánított, javaslatot tett, körzetében intézkedett, szervezett. („Bérelszámolóként dolgoztam a helyi állami gazdaságban, majd négy éven keresztül a bölcsődét vezettem. Innen költöztem át a tanácsházára. Olajos padló viaszos vászonnal letakart asztalok.. kopö,r ablakok vártak, És rengeteg tennivaló! Nekiveselkedtem a munkának, bújtam a jogszabályokat, napokig, hetekig, hónapokig alig- alig álltam fel az íróasztaltól. Pedig nekem — a volt erdész lányának, akinek az erdő, a mozgás életeleme volt — az egyhelyben ülés a halálom.") Változott a község képe A lelkiismeretes munka eredményeképpen változott a helyzet a faluban, a tanácsházán, az intézményekben és a lakókörzetekben. Az 1472 lelket számláló — egykori járási székhely — község erőteljes fejlődésnek indult. Korszerűsítették a közvilágítást, az utakat, ravatalozót, buszvárót, kényszervágóhidat építettek, családi házak emelkedtek ki a földből. Az együk legnagyobb feladatot a vízmű jelentette. Tizenkétmillió forintot „öltek” bele, de így már nem lehet panasz. Az év végén a lakosság érdekeltségi hozzájárulása mái letelik. Szirákhoz 1970-től tartozik a szomszédos Bér és Egyhá- zasdengeleg közigazgatási irányítása. Huszonhét fős tanácsot választottak, az ügyeket tízfős függetlenített apparátus intézi. A testületi munkában és az apparátus irányításában a vb- titkárnak nem kis feladata volt és van. Mint a társközségek fejlesztésében is. Béren orvosi rendelőt és klubkönyvtárat hoztak létre, bővítették az óvodát, Egyházasdengele- gen utakat és művelődési otthont építettek. Külön kell szólni a sziráki tanács — és ezt a feladatot a titkár kapta — cigánytelepet felszámoló akciójáról. Egy évtizeddel korábban 32 családi ház készült el — kulcsátadással. Az érdekelteknek még az GTP-hez sem kellett bemenni, csaK költözni. („Azért a dolog nem volt ilyen egyszerű! Sok-sok álmatlan éjszakát okozott nekem és munkatársaimnak. De megérte amit ma már a Kertész, a Rákóczi út házai jeleznek. Még valami: ez ott lakók ma is messziről köszönnek.’’) A jelen történései Nikodémné ma sem kételkedik. Nap mint nap van mit tennie a nemrég létesített (és csak egy év múlva tervezeti) öregek napközijével kapcsolatban, vagy a Szirákon és Béren működő, 110 főt foglalkoztató ipari üzemben, a könnyűipari anyagellátó telephelyein. A lakosok gyakorta keresik meg őt is, gz elnököt is. Aztán a testületi ülésen, a döntések előkészületei sem akármilyen munkát jelentenek. („Az emberek olyan ügyekkel is jönnek tanácsért, amelyek nem tartoznak rám. Nem küldjük el ókét. Az én ajtóm mindig nyitva áll és ritkán fordul elő, hogy akárcsak a hangnemet, kifogásolnák. Az elvem: hatalmi szóval nem, vagy csak részeredményeket lehet elérni. Hogy lehet valaki samt nazájában próféta? Ha az ember úgy dolgozik, hogy látszata legyen és az ügyek intézésénél igazságosan dönt, nem kivételez. Azért a nemet is ki kellett mondanom.’’) Egy kissé elfáradt A tanácson eltöltött időszak alatt — miközben elvégezte a tanácsakadémiát — kissé elfáradt. Igaz ezt még a közvetlen munkatársai sem veszik észre. Frissen, mosolyogva jön be a hivatalba. Néha késik, mivel az utcán jövet megállítják és kérdeznek tőle. Ezt így szokta meg — és örül neki. („Ebben az étiben nyugdíjba megyek. Jó lesz " kissé megpihenni Hiába — többet kell foglalkoznom a fiaim családjával is. A tanácsra viszont gyakran eljövök. Tudják, hogy van ez. .. az embert a szíve visszahúzza.”) Nikodém Pálné arról nem szólt, hogy több alkalommal kapott elismerést. Egy éve, hogy átvette a Munka érdemrend bronz fokozatát. Azt is a tanács elnöke, Tari Gyula mondotta: „Sokat tanultam Ilikétől szakmailag is, de főleg emberséget. Nagyon szeretném, ha az utódja is ilyen lelkiismeretes lenne”. Tóth István Gazdaság kontra művelődés Az ifiúsági klubok lehetőségeiről Gazdaság kontra művelődés címmel jelent meg a napokban Demus Iván, a KISZ balassagyarmati járási bizottság titkárának cikke, amely élénk visszhangot váltóit ki az olvasók körében. A beérkezett hozzászólásokból közlünk részleteket. Olvasva a cikket, bennem is megfogalmazódtak az eddigi tapasztalatok alapján a kultúrával, a közművelődéssel kapcsolatos' gondolatok... VéMázas cseréptálcsalád A Borsod megyei Építőipari Vállalat sárospataki kerámiaüzemének újdonsága a sütőtál: sorozatgyártását megkezdték. A három darabból álló tűzálló edénycsalád a város határában található jó minőségű anyagból és egyéb adalékokból készül. A mázzal bevont tizenöt és fél, huszonegy és fél, valamint huszonnyolc és fél centiméter átmérőjű, kör alakú edényekben húsokat, tésztákat, tojásételeket. köreteket párolhatnak és készíthetnek el a háziasszonyok, s azokat akér magában az edényben, vagy pedig annak fedelében tálalhatják fel. A három edény tárolásnál egymásba rakható, könnyen tisztítható, s mert mázzal vonják be, nem kell használat előtt vízbe áztatni, mint a hasonló célt szolgáló külföldi edényeket. A tálcsalád ára 593 forint. Gazdára lelt házak A helyi tanácsok felmérése szerint egy évvel ezelőtt több mint ezer falusi ház állt elhagyottan Zalában. Közölük sok a pusztulóíéiben lévő, több száz azonban kisebb javítás. tatarozás után lakhatóvá tehető. A tanácsok akkor meghirdették, hogy az üresen maradt portákat kedvezményes áron értékesítik, tavaly kétszáz ilyen ingatlan talált gazdára, a vásárlóknak az OTP mintegy 17 millió forint kölcsönt adott. Cukorrépa-vetőmag 50 ezer hektárra Megkezdték a cukorrépa-t vetőmag kiszállítását a Pető- házi Cukorgyár nagycenki előkészítő üzeméből. Az üzem csaknem egész Dunántúlt ellátja mintegy 50 ezer hektárra elegendő, jó minőségű vetőmaggal. A répatermelő gazdaságoknak nagy választékot nyújtanak, tizenkétféle hazai és külföldi fajtát hoznak forgalomba. A Kisalföldön és a Dunántúl más vidékein előre*- léthatóan március végén kezdik meg a cukorrépa vetését. A mélyszántást a leendő répatáblákon már korábban elvégezték, s megkezdték a műtrágya kiszórását is. leményem szerint sok gyári vezetőnk még mindig nem ismerte fel, hogy a képzés csak akkor és csakis akkor válik elveszett idővé, ha a képzésen résztvevőt nem foglalkoztatja ott, ahová kitanítatta. Vonatkozik ez a szakmai, politikai továbbképzésre egyaránt. Igazat adok abban, hogy a szakmai műveltség és az általános műveltség elválaszthatatlan egymástól. Hányszor tapasztaljuk, nem mernek fiataljaink nyilatkozni, beszélni? Az általános műveltség, bizonyos témák iránti érdeklődés hiánya a közösségből kizáró tényezővé válik. És akkor hiába beszélünk arról, hogy „közeledünk egymáshoz a műveltségi szintben”. Ezért van szükség a műveltség fejlesztésére, ami híd lehet különböző műveltségi szinttel rendelkezők egymáshoz való közeledéséhez. A gazdasági vezetés — bizonyos fokig hatáskörét meghaladóan — minden gyári dolgozó szakma5 és általános műveltségi szintjéért felelős. A KISZ-korúak, az ifjúság művelődéséért, a KISZ a felelős. De addig ezen a téren nem érhetünk el sikereket, egyáltalán eredményeket, amíg a kultúrfelelős a vezetőség „ötödik” tagja. Nagy öntudatot és ambíciót kell feltételeznünk. ha Ilyen alapállás után a KlSZ-kultúros- tól várjuk a mozgalom támogatását. Egyedül nem megy. Szükség van (lenne) a művelődési házakkal való együttműködésre. Fel kell rázni álmából a közművelő-: dési bizottságokat, a társadalmi vezetőségeket. Ameny- nyiben vannak. Mert kellenek! A fiatalság sajátossága, hogy idegenkedik a hivatalostól, a kötelezőtől. A klub taníthatna, segíthetné a közművelődésbe történő bekapcsolódást. De hol vannak a klubok? Amelyek közösségteremtő erejükkel mozgósítanak műsorokra és felkeltik az igényt a sekélyes programok helyett, a színvonalasabbak iránt. Kellenek a klubok, de más alapokról kell próbálkozni, mint a mozgalom kezdetén. Ma már nem lehet a technika oldaláról (hiszen otthon sokaknak jobb van), nem lehet csak egysíkú programokkal (egy idő után unalomhoz, a klubbal való szakításhoz vezet). De lehet a közösség igényelt figyelembe vevő esetekkel, lehet a közösséget megmozgató, a közösséget együttgondolkodásra késztető programokkal, lehet a fiatalok meghallgatásával, problémáikkal való törődéssel. Akiket nemcsak a disco és a kemény rock érdekel. Ehhez viszont hittel dolgozó művelődési szakemberekre, velük együttműködő gyári, üzemi közművelődési bizottságokra, társadalmi vezetőségekre, teljes értékű KISZ- kultúrosokra, KlSZ-vezető- ségi tagokra és tenniakaró fiatalokra van szükség. Nyiri Károly pásztói ifjúsági ktubvezetS 1 NÓGRÁD - 1983. január 25., kedd
