Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-23 / 19. szám

fülCSEMBEREK ITAPASZTALATOK - TANU* MOQ5CKAL Valaki az első traktusból Tervek és realitások Fülöp György nem tartozik azok közé, akik látványosan ívelő pályájukkal magukra irányítják a figyelmet. Ö szívósan, kitartóan építgeti pályáját. Tudja, mit akar, s hogy hová akar eljutni, ha­lad hát nyugodtan célja fe­lé. Nem sürgős, hiszen még az idő is neki dolgozik. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár gépszerelője, ta­lán higgadtságának is kö­szönheti, hogy eddig nem kényszerült vargabetűre. Még a műhely hátsó traktusában dolgozott a lemezesek közt, amikor már az elülső rész felé pillantgatott. Az volna az igazi, komoly gépeket re- parálni! Mert hát ez a bá­dogoskodás azért nem elégít­het ki végleg olyan embert, aki suhanc kora óta a tekintélyes szerkezetek felé vonzódott. Így aztán, mikor elől em­bert kerestek, ugrott az első szóra. Nemcsak a szó szoro­san vett értelmében volt ez előmenetel számára, hanem válóban az. Becze István vet­te maga mellé, s nála jobb tanítómestert nem is kívánha' tott a fiú. — Idefigyelj, megmutatom — okította a nála kétszerte idősebb ember. A kezdő le­gény pedig szaporán bóloga­tott : értem, tudom! Dehogy­is értette pedig, csak röstell- te bevallani! A mesternek azonban ehhez is jó a szeme. Kiterítette a rajzot, s magya­rázott türelmesen. Fülöp György máig hallás érte. Pedig rég nem kergeti már ideges kapkodásba ön­nön bizonytalansága, most már valóban érti, tudja, hogyan kapcsolódnak egymásba a gépház fogaskerekei. — Én nem értem, hogy van az, hogy sokan az idősebb szakik féltékenységére panasz­kodnak — mondja a bajszos fiatalember. — Hát másütt nem úgy van, mint nálunk? Itt a Lengyel Sándor bácsi is, a csoportvezetőnk: úgy tol minket, fiatalokat előre, mint­ha tulajdon fiai lennénk. No, ebben aztán igazán‘sze­rencsések a központi laka­tosműhely fiataljai! Ebben a légkörben boldogulhat az, aki akar. Fülöp György pedig igencsak ezen van, hiszen vándorlókedv nincs a véré­ben, a helyét itt kell megta­lálnia. Ezért nem szégyell ma se bemenni a műszaki könyv­tárba, ennek-annak utána­nézni. Mint amikor a német ma­rógép meghibásodott. Hívták hozzá, de sejtette, előtanul­mányok nélkül nemigen bír­ja megoldani a feladványt. A könyvekből gyorsan kikereste az odavonatkozó részt, s mint valami vizsgára, felkészülten ment a javításra. — Akkor az nagyon fon­tos munka volt — emlékezik vissza. — Biztosra kellett menni, nem lehetett tétováz­ni. Sikerek, kudracok felől kér­dem. A sikert gyorsan elinté­zi : — Nekem nem kell, hogy állandóan dicsérgessenek. Vi­szont rendszeresen rákérde­zek, miképp működik a gép, amit javítottam, s ha a mun­kás rábólint, minden rendben, az nekem bőven elég. Ami a kudracot illeti, azon máig sem jutott túl igazán. Nem tegnap történt pedig, de amilyen váratlan volt a po­fon, olyan nagyot csattant. — Katonáskodás után visz- szatérve úttörő-összekötőnek választottak a KlSZ-bizottság- ban. Azelőtt is foglalkoztam úttörőkkel, elvállaltam. Rá egy évre rájöttem, ezt a mun­kám nem tudom tisztességgel ellátni. Szóltam, olyan felada­tot adjanak inkább, amit. gyá­ron belül elvégezhetek. Meg­kérdezték, lennék-e akkor szervező titkár? Na, ez már tetszett, igent mondtam. A Jól zárta az elmúlt évet a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységének kollektívája, Az elmúlt évi 360 millió helyett idén már 410 millió forint értékű terméket állíta­nak elő. Jelenleg a gyártócsarnokban négy darab, egyen­ként húsztonnás futómacska készül a Magyar Hajó- és Darugyárnak. Képünkön: Farkas Gyula és Éliás István la­katos az egyik termék szerelését végzi. a salgótarjáni Sszesnekben következő alkalommal aztán kiderült, a szervező titkár egészen másvalaki lesz. Ne szépítsük a dolgot, ki tettek a bizottságból. Nem az fájt, hogy nem kapom meg a tiszt­séget, hanem a kurta-furcsa elintézés. Ha valami, akkor az aztán igazán gyógyír lehet, hogy a műhelyben most alakuló komplexbrigád vezetőjéül őt választották. Vagy negyven ember munkájáért veszi ma­gára a felelősséget, asztaloso­kat, kőműveseket, esztergályo­sokat, lakatosokat igazgat. Ez bizony fiatal fővel nem is csekélység! Sokfélék az em­berek, a most születő brigád­ban viszont nagyon is egyfaj­ta zenét kell játszani. — Azt szeretnénk, ha eb­be a csapatba csak azok lép­nének be, akik hajlandóak a felajánlások teljesítéséért dol­gozni — tervezgeti a két nap* ja megszavazott brigádveze­tő. — Ebben a -műhelyben egykor elsőrendű brigádok voltak, az általuk teremtett hagyományokat most nekünk kell folytatni. Hol van már az egykori bi­zonytalanság, ideges kapko­dás? Fülöp György nemhiá­ba tanult mesterétől: nem­csak a gépek, hanem az em­berek szavát is érti. Megnyer­te ezzel társai bizalmát, akik­nek akkor is ez a csendes fi­atalember jutott az eszükbe, amikor szakszervezeti bizal­minak kerestek valaki oda- illőt. Márpedig a bizalom igencsak komoly dolog. Meg­szerezni se tudja akárki, de ember kell a megtartásához is. Pályája elején tart még Fü­löp György. S bár nem művel semmi olyat, ami szóbeszéd tárgya lehetne, szívós kitar­tása magára vonta munkatár­sai szemét. Az idő neki dolgozik. Hiszen csak 25 éves. Szendi Márta Za jszigeteSés Egy nyugatnémet gyár olyan tapétát készített, amely jól véd a szomszéd la­kásokból származó zaj ellen. A tapéta alapanyaga szin­tetikus habanyag, amely kü­lönösen a magas frekvenciájú rezgéseket nyeli el, és a visszhangképződést is meg­szünteti. A habtapéta vas­tagsága 6—10 milliméter- Fal felőli felszínén ragasztóanyag van, emiatt a tisztítatlan fal­ra is erősen ráragad. A szo­ba felőli oldalát vékony min­tás textil réteggel vagy mű­anyag fóliával vonják be, úgyhogy teljesen a megszo­kott tapéta, illetve falfestés hatását kelti. Nógrád megye, a megyeszék­hely ipari és mezőgazdasági üzemeiben tevékenykedő párt- szervezetekben a politikai mun­ka középpontjában a gazdasá­gi helyzet értékelése, a terme­lési-, az exporttervek, a fej­lesztési elképzelések teljesíté­sének elemzése áll. Ezekben a napokban gazdasági vezetők, munkások és mérnökök, a pártszervezetek tisztségvise­lői, párttagok és pártonkívü- liek keresnek választ olyan kérdésekre: a világgazdasági változások kedvezőtlen hatásai, az értékesítési gondok, a csök­kenő piaci árak és a termelés növekvő költségei hogyan, mi­lyen mértékben hatottak a termelésre, a gazdálkodásra, az életkörülmények alakulásá­ra. SZERÉNYEBB EXPORT Megannyi izgalmas kérdés, hasznos észrevétel hangzott el a salgótarjáni városi pártbi­zottság utóbbi ülésén is, ahol a gazdasági építőmunka múlt évi tapasztalatairól, az idei tenni­valókról esett szó. Sára János, a pártbizottság titkára többek között elmondta: a népgazda­ság egyensúlyi helyzetének ja­vítása az ipartól és a mező- gazdaságtól mintegy 450 mil­liós exporttöbletet kívánt a múlt évben. Hogy mit tettek ezért a sal­gótarjáni üzemek? A síküveggyárban, a ruha­gyárban, a VEGYÉPSZER sal­gótarjáni gyárában nem keve­set. Fehérvári Géza, a síküveg­gyár gazdasági igazgatója, Ka­szás Józsefné dr., a ruhagyár igazgatója és Kalló István, a VEGYÉPSZER művezetője szóltak azokról az erőfeszíté­sekről, amelyek révén sikerült megtartaniuk, s talán szélesí­teniük is piaci lehetőségeiket. A ruhagyár az egyre élesedő verseny közepette is teljesí­tette tőkésexporttervét, a sík­üveggyár pedig legalább 6 mil­lióval több árut szállított a tőkésországokba, mint ahogy az esztendő indulásakor ter­vezték. Folyamatosan javult az exporttevékenység az öblös- üveggyárban, és a kohászati üzemek — az iparág tartós re­cessziója ellenére —, csaknem olyan értékű árumennyiséget exportált, mint 1981-ben, így a tervezettnél több, várhatóan eléri a 220 milliót a gyár nye­resége. A testületi ülésen elhangzott beszámoló és a vita résztve­vői sem hagyták azonban szó nélkül azt a tényt, hogy a vá­ros üzemei teljesítették ugyan a szocialista országokba szánt exportjukat, összességében sze­rényebb értékű exportot bo­nyolítottak le a tőkésországok­kal, mint tervezték. Néhány üzembe késve kezdték a piac­kutató munkát. Másütt azért estek el az értékesítési lehető­ségektől, mert a gyengébb mi­nőségű árut — a növekvő ter­melési költségek miatt — drá­gán kínálták, vagy nem szállí­tották időben a kért portékát. A termelés, a hatékonyság, az értékesítés gondjai érezhetően megvámolták az üzemek ter­vezett nyereségét is. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vál­lalatnál 20, a vasöntöde és tűz­helygyárban pedig 70 millióra nőtt a veszteség. JOBBA tenni a MINŐSÉGET A külpiaci helyzet, a honi körülmények azt követelik, hogy az üzemek vezetői, mun­kásai szakítsanak a gazdálko­dásra eddig jellemző szemlé­lettel és gyakorlattal. A városi pártbizottság döntése egyértel­mű volt: a termelés 1983. évi célkitűzéseit az értékesítés reá­lis lehetőségei szabják meg va­lamennyi salgótarjáni üzem­ben. Közülük egyetlen sem en­gedheti meg, hogy idei terme­lése az eladatlan készletet gya­rapítsa. Hiszen a termeléstől, a hatékonyságtól, a piac igénye­inek kielégítésétől, végső so­ron a nyereségtől függ, milyen mértékben nőnek a jövedel­mek, változnak az élet- és munkakörülmények a megye- székhelyen, a város üzemei­ben. Ezért a termékek minőségé­nek javítására, a takarékos anyag- és energiagazdálkodás­ra, a termelési költségek mér­séklésére, a pontos, megbízha­tó áruszállításra szükséges tö­rekedni az esztendő első nap­jától az utolsóig. Devcsics Miklós, a párt Nógrád megyei végrehajtó bizottságának tag­ja, a megyei tanács elnöke, és Nádai István, a kohászati üze­mek gyárrészleg-íőmérnöke szólt erről a pártbizottság ülé­sén. Gergely Sándor, a város környékéhez tartozó karancs- lapujtői termelőszövetkezet elnöke pedig a differenciált bérezés fontosságát, a végzett munka és a jövedelmek követ­kezetesebb összekapcsolását erősítette. A kedvezőtlen kö­rülmények között dolgozó kö­zös gazdaság a tervezettnél nagyobb, 14 milliós nyereség­gel zárja az elmúlt esztendőt. Tudott dolog, hogy a techni­ka, a technológia fejlesztése, megújítása eredményesen se­gíti a termékek korszerűsíté­sét, az export növelését, a nép- gazdasági egyensúly javítását. Van erre ió néhány példa a salgótarjáni üzemekben is. A síküveg-feldolgozó, az új keve­rőüzem munkába állítása egy­re kedvezőbben érezteti hatá­sát a síküveggyár exportjában, jövedelmében. A kohászati üzemekben a hideghengermű fejlesztése, a szöggyártás re­konstrukciója, a kovácsolás új technológiájának kialakítása, az öblösüveggyári fejlesztés mind-mind olyan beruházások, amelyek a termékszerkezet korszerűsítését, a termékek versenyképességét, a hatéko­nyabb energiagazdálkodást szolgálják. A Salgótarjáni Ru­hagyár arra is vállalkozik az idén, hogy beruházásra szánt millióihoz társakat keres. Re­mélik pénzük —, s a vállalko­zó vállalatok milliói is — ha­tékonyabban kamatozik, gyor­sabban megtérül ily módon. Mi tagadás, a bátor vállalkozás, a beruházások gondos előkészí­tése, a tervszerűen végzett, időben 'befejezett hatékony munka, ma még nem minden vállalatnál vált a gazdálkodás természetes részévé. A beruhá­zási tevékenység tapasztalatai­ról, többek között a városépí­tés, valamint a vállalati mun­ka gondjairól, a szükséges in­tézkedésekről szólt a tanácsko­záson Timmer Zoltán, a Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója. SZÁMVETÉS FELELŐSSÉGGEL Egyértelmű tehát, hogy az 1983-as feladatok következe­tes megvalósítása tervszerűbb, szervezettebb és fegyelmezet­tebb munkával számol a vá­ros üzemeiben. Azzal minde­nekelőtt. hogy a munkahelyi kollektívák, a pártalapszerve- zetek felelősséggel elemzik a múlt esztendő tapasztalatait, s így vetnek számot a következő hónapok tennivalóival is. A gazdasági szakemberekben, munkáskollektívákban egy­aránt erősíteni kell azt a szem­léletet, s következetessé kell tenni a gyakorlatot, hogy a körülmények változásaival szá­moló, a hatékonysági, a minő­ségi követelményekre épülő, a végzett munka differenciált bé­rezését magába foglaló tervek kialakítása és végrehajtása te­heti a tavalyinál eredménye­sebbé az idei esztendőt. Márton József, az ötvözet­gyár pártvezetőségi és Vincze József a BRG pártbizottságá­nak titkára is azt erősítették: a pártmunka, a politikai ne­velő munka legfontosabb fel­adata, és felkészítsék a kollek­tívákat erre. S természetesen az is, hogy megvalósítására mozgósítsanak minden olyan tartalékot, amely az emberek­ben — a felkészült, határozott vezetésben, az újító- és munka- verseny-mozgalmakban, brigá­dokban — rejlik. V. G. Tervező tanácsok Ezekben a hetekben a szo­kottnál is pezsgőbb az élet a helyi tanácsokon. A testületek nem kisebb dolgokban dönte­nek, minthogy mire használják fel idén fejlesztésre, ren­delkezésre álló összegeket, mi­ként biztosítsák legalább az eddigi színvonalon a tanácsi intézményeit működését. Az országgyűlés még decem­berben jóváhagyta a népgaz­daság idei tervét és költségve­tését, amelynek középpontjá­ban az ország fizetőképessé­gének megtartása, az egyensú­lyi helyzet javítását szolgáló tartós tényezők kibontakozta­tása és az életszínvonalunkban elért vívmányok megvédése áll. A helyi tanácsok is ezekhez a követelményekhez igazítják gazdálkodásuk éves tervét, ter­mészetesen összhangban a kö­zéptávú tervben megfogalma­zott célkitűzésekkel. Köztu­dott, hogy szerényebbek a le­hetőségek. Ilyen körülmények között a szokásosnál is na­gyobb felelősség hárul a taná­csok tagjaira, hogy mérlegel­ve az igényeket, rangsorolva a feladatokat döntsenek milyen célra és mennyit szándékoz­nak fordítani. Megyénkben is az egyik leg­fontosabb társadalompolitikai feladat a lakáshelyzet javítása. Az állami lakások építése mel­lett az eddiginél nagyobb fi­gyelem kell, hogy övezze a magánerőből történő családi- ház-építés feltételeinek bizto­sítását, a telekkialakításokat, amihez a megyei tanács az idén is, terven felül, jelentős támogatást biztosít az arra pályázó tanácsoknak. Hason­lóan fontos Nógrádban az egészségügyi hálózat korszerű­sítése, a balassagyarmati és pásztói kórházak rekonstruk­ciója. S ugyancsak megkülön­böztetett tennivalóként tartják számon az ivóvízellátás javí­tását. Bizonyos, hogy ezek mellett településenként más és más égető tennivalók, orvos­lásra váró problémák,, jogos igények jelentkeznek. Hogy mi valósul meg belőlük? Több­nyire a helyi tanácsokon mú­lik, Azon, hogy miként kéne­sek feltárni és mozgósítani a településfejlesztés meglevő tartalékait, hogyan gyarapítják fejlesztési forrásaikat. Néni egy példa akad rá a közelmúltból is, amikor egy- egy körzeti orvosi, pedagógus­lakást a kivitelezési költség feléből tető alá hozták, mert partnernek ajánlkozott a lielyj szövetkezet vagy a gyáregység. Szinte már természetessé vá­lik, hogy a tanács a járdaépí­téshez többnyire csak az anya­got biztosítja, a többit maguk a lakók végzik el. A gazdasági egységek egyre inkább érzik annak szükségességét, hogy nagyobb részt vállaljanak ma­gukra a települések fejleszté­séből, hozzájáruljanak a fal­vak iakómegtartó képességé- nek erősítéséhez. S nem lan­kad a társadalmi' munkakedv sem, milliókkal mérhető az így a tanács fejlesztési alapján, költségvetésében megtakarított, illetve más, tervben nem sze­replő célra fordítható összeg. Változatlan szempont a köz­pénzek ésszerű felhasználása, főként azokban az intézmé­nyekben, amelyek fenntartásá­ra a költségvetési források je­lentik a fedezetet. Felfedezhe­tő a körültekintő gazdálkodás­ra való törekvés, a takarékos­ság a tanácsi irányítás alá tar­tozó intézményekben, aminek célja: az alapvető egészségügyi. oktatási és szociális ellátás színvonalának megőrzése, oly­kor oedig a javítása. Ezeken a helyeken is számos lehető­ség kínálkozik az ésszerűsíté­sekre. Kezdve forintos megta­karításoktól annak felismerésé­ig. hogy nincs szükség minden esetben milliós beruházásokra, ha már meglevő épület, léte­sítmény több célú hasznosítá­sával is megoldható a gond. Fokozódik az intézmények ön- tevékenysége bevételeik növe­lésében, az adott forrásak át­csoportosításában. S mindin­kább követelmény, hogy az in­tézmények vezetőinek közgaz­dasági szemlélete erősödjön, kutassák fel és használják ki a társadalmi összefogásban meglevő lehetőségeket, ame­lyekkel bővíthetők a költség- vetési eszközök. Helyben hozzák a döntést, hogy mire költik a közös pén­zeket, s a megvalósítás is a helybelieken múlik. Ehhez van szükség egyebek között arra, hogy a tanácsi testületek nyílt község- és várospolitikát foly­tassanak. Mert a célok végre­hajtásához nélkülözhetetlen az állampolgárok cselekvő rész­vétele. Hiszen régi a recent: figyelembe venni véleményü­ket, javaslataikat, rendszere­sen tájékoztatni őket azok sor­sáról. Hogy az esztendő végén, amikor a tanácsok maid a mérleget készítik, a szigorúbb és bonyolultabb körülmények ellenére is eredményekről szá­molhassanak be. M. Sz. Gy. NÓGRÁD - 1983. |anuái 23., vasárnap 3 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom