Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-16 / 13. szám

Miről beszélnek az új szerszámok? Négy év — * Iparunk szániwetése ssésfeetven új k@wá«sfersnék A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló A üzemében csákányokat készítenek, melyet belföldi piacokon értékesí­tenek. Ha az év elején nem a si­ma leltározás, hanem a gaz­dasági felmérés, fejlődés és összegzés igényével lép be valaki a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek kovácsológyárá­nak szerszámraktárába, so­kat leolvashat az üzem belső életéről. — Valóban így van — mondja Molnár István, a raktár vezetője. Mert a rak­tár gyarapodó értékei, új szerszámai pontosan jelzik a gazdasági törekvéseket. — Mirpl beszélnek a szak­embernek a polcon katonás rendben sorakozó néma szer­számok? — Pontosan érzékeltetik a vállalatnál lezajló, korszerű­södő termékszerkezet-vál­tást — mondja a raktáros — ugyanakkor érzékelhető az is, milyen mértékben alkalmaz­kodik a gyár a külső, új igé­nyekhez. A gazdaságpolitikai munka sikere ma már éppen az ilyen rugalmasságon, a jó reagálókészségen, a külső pia­cok iránti érzékenységen mú­lik: — A szerszámokon hogyan mérhető a vállalatnak ez az alkalmazkodókészsége és -ér­zékenysége ? — Talán az 1979-es évet tarthatjuk a fordulat évének — folytatja a gondolatsort Molnár István. — Mert amíg az ezt megelőző időkben csak néhány új szerszámmal gya­rapodott a raktárkészlet, ad­dig 1979-ben 48 új szerszá­mot készítettek a kovácsoló­üzem részére. Más" szóval, ilyen nagy méretű új termék­féleség bevezetéséről kellett gondoskodnunk. A kovács­szerszámok méretpontossága, alakhűsége nagy jelentőségű a te-melés szempontjából. A szerszámkészítő szakemberek azonban a kovácsokkal egye­temben kedvezően tudtak vá­laszolni a piac új igényeire. Sőt, 1980-ban további 51, 81- ben 40 és 82-ben is hasonló számú új kovácsszerszámmal gyarapodott a raktárkészlet. Ezek mind nagyon igényesek, hiszen a finn, az NSZK, a svéd, vagy az amerikai cé­gek által támasztott magas igényeket is kielégítették. Az utóbbi négy évben mintegy 170 új szerszám készült, s ja­varészt mind igényes jármű- alkatrészek kielégítését szol­— Hát, kolléga — néz rám a művezető —, azt az em­bert onnét, föntről, még le- cibálni is nehéz. Mert ami­kor nekifognak a munkának, se nem látnak, se nem halla­nak. Szerencsére, jó, dolgos fajta, belőlük kellenének sok tucatnyian. Állunk lent, a fölénk tor­nyosodó ház fala mellett, s a szitáló, hűvös ködben te­kintetünk odaszegeződik, ahol hajlong, betonerdőben, acél- szerkezetek között az ács. — Hogy került maga ilyen szakmával ilyen környezetbe? Ahol fának se hírét, se hamvát nem látni. Oravecz Sándor, a harminc­egy éves brigád vezető, hiszen- róla van szó, elmosolyodik: — Pedig volt belőle, jócs­kán. Nem is tudom, hány köbméternyit használtunk fel az alapozásnál, most meg ott, fenn a tetőn, a zsaluzásnál. És különben sem mentem volna dolgozni olyan munka­helyre. ahol valamiféle kö­zöm ne lenne a fához. Azt tartom én a legmelegebb, a szívemhez legközelebb álló anyagnak. — Áescgaládban született? — Dehogy! Sem apám, sem bátyám, persze a nővérem és a kishúgom sem volt az. Ha­gálták a tőkéspiacokon. Van közöttük hajtókar, fogaske­rék, keréktárcsa, kerékagy. A legújabb szerszám —, ame­lyet leltárba vettünk — egy svéd igényt elégít ki a köz­ismerten igényes járműprog­ramjuk keretében. Olyan ke- rékagyszerszám ez amelyik a svédek komplex fogaskerék- rendszerébe épül bele. A mintadarabokat a gyár ko­vácsszakemberei készítették, és már elküldték Svédor­szágba. Ha megfelel a méret­hűsége, anyaga, esztétikai ér­téke, akkor az 1983-as év egyik fontos exporttétele lesz a Svédországba szállítandó járműalkatrész. S bár nem vagyok illetékes az új termék minősítésére, de hivatkozha­tok az elmúlt négy évben ké­szült 170 új kovácstermék bármelyikére, azok külön-kü- lön a legmagasabb igényeket is pontosan kielégítették. így nyilatkozik a kovácso­lógyár szerszámraktárának vezetője. S, ha szavaiban érezhető a magabiztosság, az azért van, mert meggyőződé­se, hogy a gyár munkájában vezetők és dolgozók egy­aránt megfelelő helyen keze­lik a minőség követelménye­it. Az ilyenfajta igényesség kedvezően jelentkezik a gyár árbevételében is, hiszen az új termékek csupán az elmúlt 2 év során mintegy 15 száza­lékos értéket foglalnak el a bevétel rubrikájában. Közis­mert a világpiacon uralkodó dekonjunktúra. S, ha az ex­portigények kissé nehezebben is mozdultak, 19312. első felé­ben a külkereskedelmi vál­lalatok segítségével 14, a második fél évben pedig már 16 ezer tonna salgótarjáni ex­portterméket fogadtak a vi­lágpiacon. Orosz Béla nem a nagyapám asztalosko- dott. S valamiképp, már ak­kor, amikor a lábamon meg­álltam, az első utam az ő műhelyébe vezetett. Klottga- tyás koromban a legkedve­sebb szórakozásaim egyike volt műhelybe járni, szagol­ni a friss forgács meg a fű­részpor illatát, és segédkezni ebben-abban. Bizton mondha­tom, hogy ez a gyerekkori élmény határozta meg a ké­sőbbi életemet Karancslapujtőn nőtt fel Oravecz Sándor. Az iskola el­végzése után cseppet sem ha­bozott, mihez kezdjen. Elsze­gődött a helybeli termelőszö­vetkezetbe ács-állványozó ta­nulónak. — Ott is mindig fával dol­goztam, de az valahogy nem volt olyan látványos. Mindig, amikor a városba jártam, őszinte csodálattal tekintet­tem a magas toronyházak építőire. Valahogy megfogtak, magukhoz szólítottak ezek a betonkolosszusok. Ezért is ke­At ™már harmadik esztendeje, "4 január első napjaiban készült el az ipari zárszámadás. Érthető a sietség: minél gyorsabban összegezni az előző év ta­pasztalatait, hiszen nehéz év vár ránk 1983- ban. Az iparnak az idén az 1977. évinél ki­sebb beruházással, a gyártmányok import- tartalmának csökkentésével kell a termelését növelnie, s a konvertibilis elszámolású ex­portját mintegy öt százalékkal bővítenie. Az említett számok nyilvánvalóan csak át­lagokat jelölnek. Lesz, ahol túlszárnyalják az ipar elé tűzött célokat, s akad majd olyan vállalat is, ahol elmaradnak azoktól. Ahogy tavaly is történt. Az ipari vezetők legutóbbi országos tanácskozásán Méhes Lajos ipari miniszter elismerő hangon szólt például a szénbányászokról, hiszen 1982-ben 26 millió tonna „fekete gyémántot” küldtek a felszín­re —, annyit, amennyit a terv csak 1985-re tűzött ki célul. Az 1,2 milliónyi tonnával több szénnek azonban nagy ára volt, hiszen a föld alatt dolgozók átlagosan tizennyolc szabad napjukat áldozták fel energiagond­jaink enyhítéséért. Számokkal az előzőnél kevésbé látványo­san megjeleníthető, ám ugyancsak nagy súllyal esik a latba a mérlegkészítésnél az energiatakarékos termékek bővülő sora. Ide kívánkozik jó néhány vidéki vállalat gyárt­mánya, köztük a pápai Elekthermax hőtáro­lós kályhája, a Hajdúsági Iparművek vízme­legítője és Énergomat mosógépe, a salgótar­jániak széntüzelésű kályhája és gáztűzhelye. Annak pedig igazán csak az állami gazda­ságokban, szövetkezetekben dolgozók a meg­mondhatói, hogy a mezőgépipar 1982-es ki­emelkedő teljesítménye mennyivel mérsé­kelte a hazai alkatrészellátás nehézségeit... Lám, nem nehéz az iparban is kiugró eredményekre találni! S még az előbbieknél is többet mond két szám: tavaly az állami költségvetés vállalatoktól és, szövetkezetek­től származó 206 milliárdnyi tiszta bevételé­ből 106 milliárd forint az iparból származott. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a konvertibilis exporttervet összességében nem teljesítették az üzemek, sőt kivitelük az előző évihez képest csökkent. A kép azon­ban e területen is árnyalt. A könnyűipar például egészében visszaesett, de a Minősé­gi és a Szigetvári Cipőgyár, a Pápai Tex- tiigyár, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, a Váci Kötöttárugyár, valamint a Soproni Ru­hagyár a termelését és a konvertibilis ex­portját egyaránt növelte. Hosszasan szegezhetnénk még egymással szembe a jó és a rossz példákat, ám a le­egyszerűsített „leltárral” manapság nem sokra megy az ember. A mennyiségi szám­vetésnél jóval izgalmasabb, s előremutatóbb a gazdálkodás minőségi vonulatainak vizsgá­lata. Ide tartozik egyebek között az iparban meglevő szellemi energiák hasznosítása, a külföldi eredmények honosítása. Az példa >.l, hogy a Kecskeméti Mezőgazdasági Gépgyár­tó és Szolgáltató Vállalat eredményes liceiic- átvétellel 200 millió forintot meghaladó ár­bevételt, a Nitrokémiai Ipartelepek pedig több millió dolláros devizafnegtakarítást ért el. A számvetéshez tartozik: alig akadt az utóbbi másfél évtizedben olyan esztendő, amelyben ne esett volna szó a munkaerő- gazdálkodás ellentmondásairól. Az iparban foglalkoztatottak száma állandóan csökken, s a vállalatok vezetői szünet nélkül a munka­erőhiányra panaszkodnak. Csakhogy — álla­pította meg Méhes Lajos is — számítások és nemzetközi összehasonlítások igazolják: a legtöbb gyárban a fő tevékenység 20—30 szá­zalékkal kevesebb emberrel elvégezhető len­ne. Mi másról lenne hát szó, ha nem belső, kihasználatlan és gyakran még mozdíthatat­lan tartalékról! A kiugró eredmények, a gazdálkodási hiá­nyosságok egyaránt a nemzetközi összeha­sonlításra buzdítanak. A magyar ipari vál­lalatoknak a fejlett országok átlagával kell mérniük teljesítményüket. Ebben az össze­függésben derülhet aztán fény például arra, hogy miért van még ma is 40—60 olyan vállalatunk (s ezek az ipar dolgozóinak 10— 15 százalékát foglalkoztatják), amelyek ala­csony hatékonysággal, alaphiányosan, illetve veszteségesen gazdálkodnak. Meglehet, azért, mert termékeikbe harmadával több anyagot öntenek, szerelnek be, mint a fejlett tőkés- vállalatok. Vagy talán éppen amiatt, mert a külföldről megvásárolt technikával sem tudják „hozni” azt a termelékenységet, amit saját gyárában elér az eladó. Ám legyen szó a nemzetközi versenyképesség bármely vetü- letéről, vállalati nagyságáról, az iránytű csak­is egy irányba tájolhat. * i " cél a jövőben is válto­az a apveiOzatlan létbiztonságban; az elért életszínvonalat továbbra is lehető­leg őrizve dolgozzon-éljen az ország. Ehhez, a szocializmus építéséhez viszont nincs rész­letesen megírt kotta. Azt jó hallással, biz-» tos kézzel, folyamatosan és közösen lehet csak megkomponálni, hogy minél kevesebb legyen a hamis hang az együttes muzsikálás­ban . . . m. a. rültem ide, immáron tizen­egyedik esztendeje, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalathoz. És hogy meg­maradhassak a nagy házal: között, úgy, másik szakma­ként, kitanultam a PEVA- rendszerű alagútzsaluzúst, Bánok már úgy elemekkel, acélszerkezetekkel, miegymás­sal, mint a fával Szeretem is, jó kenyeret keresek vele. — Ez mit jelent? — Nézze! Nem azért, mert dicsekedni akarok, de amikor idekerültem órabéresnek, mondhatni suhaneként, már az alapbérre akkor kaptam prémiumot Dolgozni nagyon szeretek, s ezt honorálták. Azóta meg... ? Hogy tavaly év elejétől brigádvezetőnek választottak meg, mindennel: túlórával, pótlékokkal kijö­vök a hat-hétezer forintra. Persze a fizetés nálunk az időjárás függvénye Most pél­dául nekünk kifejezetten jói jött ez a gyenge, fagymentes tél. Addig dolgozhatunk, ameddig akarunk, vagy bír­juk. És jó ez a vállalatnak, meg nekünk is. Tudja, an­nak az embernek, aki vala­mi mellett elkötelezte magát, nem mártíromság, hogy túl­órázásra kérik fel. Az szó nélkül vállalja a többletet. — És a család? — Nekem arra nincs gon­dom. A szüleimmel élek egye­lőre nőtlenül, így hát a plusz­munka semmiféle nehézséget nem okoz. A lényegnek most azt tartom: szeretem, s jólesik amit csinálok. Hisz’ nézze csak ezt a házat! Ügy neve­zik hivatalosan ezt a részt, hogy Salgótarján nyugati vá­rosrész, ennek első komplexu­ma, amit .felhúztunk”. Hát nem szép? Nem mutatós, ele­gáns már most, ilyen nyers állapotban is? Higgye el, né­ha a munka után távolabb megállók tőle és gyönyörkö­döm. Igazgatja sárga munkaruhá­ját, s elhallgat, mint aki azt hiszi magáról: túl sokat be­szélt. Cigarettával kínálnám,' de int. nem kér sosem do­hányzott. Szótlanul telik el néhány perc — Mondja! Hogyan fogad­ták javakorabeli emberein magát, a három évtizedet megéltet, brigádvezeíőjükké? — Nincsen ebben semmifé­le különlegesség: egyszerűen. Hiszen hosszú esztendők óta voltam már helyettes, s ami­kor én kerültem szóba, egyet­len ellenvetés sem hangzott el. Ismerjük egymást, mint gyalu a fát. És jó csapat ez. Nem állítom, hogy viták ese­tenként nem lennének, de tisztességesebb dolognak tar* tóm ezt, szemtől-szembe, mint a „hátulról jövő” szóbeszédet. Összetartunk mi, tizenheten minden körülmények között. A fiatal brigádvezető meg- törli szélcserzett arcát, s kö­veti a toronydaru gémjének mozgását. . — Ifiduina már vissza? — Mennék; Tudja, most a percek is számítanak. — S ez nagyon fontos ma­gának? — Magunknak! Kezet szorít, s a kivaló dolgozó megindul fölfelé. A negyedik szintről visszaint s nevet.. . Karácsony György Főleg a kislakásépítők kere­sik az Iklaiii Ipari Műszer- gyár bereeli gyáregységének praktikus termékét, a beton­keverő berendezést. Az elekt­romotorral meghajtott keve- rők ezekben a hetekben már sorozatban készülnek, hogy a tavaszi építési szezon kezde­tére az üzletekben várják a vevőket. = kj — MUNKÁSARCOK f Ács — betonerdőben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom