Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-03 / 1. szám

Az elmúlt hét 3 kérdése 1. Hogyan alakul a ke­let—nyugati viszony az új­évi nyilatkozatok tükré­ben? Az újesztendő alkalmából sorra-rendre megnyilatkoztak a vezető államférfiak a vi­lág minden országában. Sza­vaikból vagy abból, hogy mi­re helyezik a hangsúlyt, kö­vetkeztetést lehet levonni szándékaikra, az új évben al­kalmazandó taktikájukra, s az egybevetés lehetővé teszi bizonyos mérleg elkészítését is. Nos, a szovjet vezető testű­ié. ek (a párt, a kormány, a legbelsőbb tanács) együttes új­évi üdvözlete nyomatékkai hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió a fegyverkezési hajsza megfékezését kívánja. Ugyan­akkor nem hagyott kétséget afelől, hogy a szovjetunió kö­vetkezetesen fogja ezután is védelmezni a saját érdekeit csakúgy, mint szövetségeseiét, barátaiét. (E téren rövidesen történelmi fontosságú közös állásfoglalás várható, hiszen január elején összeül a Var­sói Szerződés politikai tanács­kozó testületé). Jurij Andro­pov interjút adott Kingsbury Smithnek, ennek a tekinté­lyes, idős amerikai publicis­tának, aki három évtized le­forgása alatt több alkalommal is kért nyilatkozatot a Szov­jetunió vezetőitől. Az And- ropov-interjú újra tartalmaz­za a jelentős szovjet fegyverzet­korlátozási javaslatokat és utalás történt benne egy szov­jet—amerikai csúcstalálkozó­ra is. Reagan elnök ezt követően bizonyos fokig enyhültebb hangnemben nyilatkozott a genfi fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon várható előre­haladásról, de egyelőre még nem szólt maga is a csúcs- találkozóról. Az amerikai saj­tó találgatásokat közölt ar­ról, hogy Eugene Rostow, az USA fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési hivatalának igaz­gatója a „kemény vonal” kép­viselője előbb-utóbb távozik helyéről. Ugyanakkor híre jár­ta, hogy Paul Nitze viszont, a genfi amerikai tárgyalókül­döttség vezetője figyelmezte­tésben részesült, mert egy nyi­latkozatában megegyezési le­hetőségekről szólt™ az ame­rikai magatartás legalábbis kétarcú. De egyesek már ezt Is haladásnak mondják, em­lékeztetve a korábbi elutasító washingtoni megnyilatkozá­sokra Még a pápa is foglalkozott újévi üzenetében a leszerelés­sel, a világot fenyegető fegy­verkezési hajszával, s az egyenlőségen alapuló leszere­lés fontosságát hangsúlyozta. Akadtak persze, államférfiak akik a katonai erőfeszítések fokozását helyezték kilátásba: Mitterrand elnök a francia atomütőeröt kívánja növelni. Nakaszona japán kormányfő pedig Japánnak (eddigi mini­mális, még a költségvetés egy százalékát sem el nem érő) katonai kiadásait akar­ja megemelni. 3. Mik a céljai Kínának Afrikában? szakértői siettek mindent meg­tenni a kínai befolyás meg- gátlására. A Közép-afrikai Köztársaságban (amely később Bokassa idején „császárság” lett) azért robbant ki állam­csíny, hogy az új vezetők hazatoloneoltathassák a helyi kínai nagykövetség 400 (!) al­kalmazottját... Most mások Kína céljai a miniszterelnök afrikai kőrút­jával. Peking nem ösztönöz semmilyen „forradalmi válto­zásra”, sőt, például. Rabatban Csao Ce-jang kínai támoga­tást helyezett kilátásba ama marokkói törekvések számára, amelyek a nyugat-szaharai „lázadás” leverésére irányul­nak. Kína ki akarja terjesz­teni kapcsolatait és például az afrikai országokban piacot keres a kínai portékáknak. Az együttműködés más for­máit is keresi: Algériában például vasutat fognak építe­ni a kínaiak. (Senki sem fe­ledheti, hogy éppen egy vas­út, a Tanzánia és Zambia között húzódó, több mint ezer kilométeres vasútvonal megépí­tése volt az Afrikának nyúj­tott kínai segítség leglátvá­nyosabb eredménye.) A kínai kormányfő tárgya­lásai során igyekszik elfogad­tatni vendéglátóival azt a gon­dolatot, hogy Kína is a har­madik világhoz tartozik, sőt, hogy annak vezető szerepére hivatott. Párhuzamot állít fel a kínai diplomácia között, hogy egykor az afrikai gyar­matok népeit a kolonialisták zsákmányolták ki, most pe­dig a neokolonializmus avat­kozik be az újonnan függet­lenné vált országok életébe, meg aközött, hogy kínai né­zetek szerint a ,,szuperhatal­mak” a maguk „hegemoniz- musával” a világra rá akar­ják kényszeríteni akaratukat. Csao Ce-jang alighanem azt akarja bizonyítani kőrútján, hogy Kína és Afrika közös feladatokat kell, hogy vállal­janak. Érdekes azonban meg­figyelni, hogy már korántsem olyan „automatikus” szovjet- el lenese ég diktálja Kína afri­kai „nyitását”, mint ko­rábban. A pekingi hangvál­tást alighanem az is indokol­ja, hogy észrevették: a primi­tív szovjetellenesség Afriká­ban sehol sem találhat igazi követőkre. Pílfy József Z. Mik a kilátásai a hár­mas amerikai—izraeli—li­banoni tárgyalásoknak? önmagában véve az ame­rikai diplomácia sikerének mondhatják Washingtonban, hogy sikerült tárgyalóasztal mellé ültetniök Libanon kép­viselőit, az izraeli delegáció­val együtt, s hogy megindult a \ tárgyalássorozat az izraeli— libanoni kapcsolatok jövőjé­ről. Felváltva egyszer a- li­banoni Khaldéban, másszor pedig az észak-izraeli Kiriat Smonában találkoznak a kül­döttségek. Egyelőre azonban még a napirendben sem tud­tak megállapodni. Az ellen­tétek lényege az, hogy Liba­non szeretné először a terü­letén levő külföldi csapatok közöttük az izraeliek távozá­sát elérni, erről akar min­denekelőtt tárgyalni, viszont Tel Aviv képviselői előbb a két ország viszonyának ren­(folytatás az T. oldalról.) ki, hanem az ilyen önkéntes vagyoni hozzájárulás is növel­heti az anyagi alapot a szö­vetkezetek által tervbe vett fejlesztésekhez, termelési cé­lokhoz, közösségi érdekű vál­lalkozásokhoz. Törvényerejű rendelet szü­letett — a Minisztertanács előterjesztése alapján — a kötvénykibocsátásról, amely lehetővé teszi a népgazdaság­ban megtakarított pénzeszkö­zök rugalmas és hatékony felhasználását, szabad áram­lását, kiegészítését. A kötvény olyan — átruházható, bemu­tatóra vagy névre szóló — ér­tékpapír, amely tartalmazza a a kibocsátó adósságait; kötele­zettségeit, a hitelezőnek járó törlesztést, a kamatot é* egyéb járulékokat. Kötvényt — az államon kívül — a tanácsok, a bankok, a pénzintézetek, a biztosító intézmények, a taka­rékszövetkezetek, valamint a gazdálkodó szervezetek bo­csáthatnak ki. A tanácsok köt­vénykibocsátása általában a lakosságot érintő fejlesztések vagy lakásépítés céljára tör­ténhet. A pénzintézetek fej­lesztési célú pénzforrások osz- szegyűjtésére és újraelosztá­sára bocsátanak ki kötvényt, a gazdálkodó szervezetek pe­dig fejlesztési céljaik pénzügyi hátterének megteremtésére. Az állampolgárok — személyes döntésük alapján — azokat a kötvényeket vásárolhatják meg, amelyeket lakossági cé­lokat szolgáló beruházások — például óvoda-, bölcsőde-, és lakásépítés, telekalakítás — pénzügyi fedezetére bocsáta­nak ki. A magánszemélyek ál­tal megvett kötvények össze­ge után járó kamat adómen­tes. Az alkoholizmus elleni fo­kozottabb küzdelem társadal­mi érdekből fakad, ugyanak­kor a mértéktelenül italozók egyéni védelmét is szolgálja, egészségpusztításuk megaka­dályozásával: e törekvésekből fogantak azok a rendelkezé­sek, amelyeket az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezelé­séről szóló új törvényerejű rendelet tartalmaz. Az inté­zeti kezelés elrendelése iránt az eljárást az alkoholista la­kóhelye vagy munkahelye sze­rint illetékes tanács egészség- ügyi szakigazgatási szervénél bármely állami szerv, szövet­kezet, társadalmi szervezet, il­letőleg az alkoholista által ve­szélyeztetett személy kezdemé­nyezheti. Törvényességi garan­cia, hogy az intézeti kezelést —, amely legfeljebb két évig tarthat — a bíróság rendelheti el, s a döntés előtt kötelező igazságügyi orvosszakértő meghallgatása. Alapvetően állampolgári, közelebbről személyiségi jo­gokat is érint, s érvényesíté­süket gyorsabbá teszi az a tör­vényerejű rendelet, mely az anyaköny vekről, a házasság­kötési eljárásról és a névvi­selésről szol. Újdonság az anyakönyveknél, hogy ezután nem jegyzik bele a foglalko­zást, a személyi számot vi­szont igen. A legfontosabb változás, hogy ezentúl a há­zasság megkötésére a házasu­lok egyikének lakihelye sze­rinti anyakönyvvezelö helyett az lesz az illetékes, akinél a házasuló két személy — vagy bármelyikük — a házassági szándékot bejelenti. A meny­asszonynak legkésőbb a há­zasságkötés időpontjáig nyi­latkoznia kell arról, hogy ie­NGCRÁD — 1983. január 3., hétfő Tengerek földjén (IV.) Észt Szocialista Szovjet Kiiztár&ság Az Észt SZSZK címere A három balti köztársaság közül a legészakibb Észtor­szág — a tengerek földje. Ez­ért láthatók kék hullámvona­lak az Észt SZSZK zászlaján. A 45 ezer 100 négyzetkilomé­ter terület egytizedét szigetek alkotják, számuk több mint 1500. Az egyik legkisebb szö­vetségi köztársaság, lakóinak száma mindössze egymillió 438 ezer. Észak—déli kiter­jedése 240 kilométer, keleti— nyugati 350. Gépkocsival né­hány óra alatt át lehet jutni rajta. A köztársaság közötti munkamegosztásban többek között a mezőgazdasági gépek villanymotorjainak gyártásá­ra szakosodott. Cserébe trak­torokat, vetőgépeket, teher­autókat kap. Különösen fej­lettek Észtországban a tudo­mányos műszaki haladást meghatározó iparágak: az energetika, a gépgyártás, a műszergyártás. Az egy főre jutó elektromos energia terme­lésében például a köztársaság a harmadik helyen áll a vi­lágon. Az az ország, amely fégeij túlnyomórészt burgo- h'yatertnesztéssel foglalkozott, ’ ma 80 országba exportál vil-1- lamossági cikkeket, exkaváto­rokat és precíziós műszereket. A tizenegyedik ötéves terv éveiben óriási ütemben fejlő­dik a vegyipar. Az olajpala­kitermelés eléri az évi 30 mil­lió tonnát. Az olajpalából több mint 50-féle vegyipari termé­ket állítanak elő. Tallinn, az észt főváros nemcsak a Baltikum, de az egész Szovjetunió egyik leg­patinásabb városa. Kiemelt A régi és az új harmonikusan olvad egybe a tengerpar. ti észt főváros, Tallinn látképében. műeralékyáros, ahol a közép­kori építészeti emretchk tisz­tán, eredeti-egységükben ma­radtak fenn. Nem csoda, hogy a régi Tallinn, az észt fővá­ros ősi része szinte vonzza a turistákat. Az építészeti em­lékek megőrzéséért és restau­rálásáért a várost Európa- éremmel tüntették ki. országába. Az észt tengerha­józási \’állalat 58 állammal tart fenn kapcsolatot. A Szov­jetunióból 250 kikötőbe Tal- linnon át szállítják a személy- gépkocsikat, szerszámgépeket és a hengereltárut. A köz­társaságban több halászati szövetkezet is működik. leségként milyen nevet kíván viselni (egyébként ennek négy­féle lehetőségét szabályozza a Családjogi Törvény). A név- változtatás körében az állam­polgárok és a közigazgatás számára egyaránt könnyítést jelentő két szabály született: az egyik az, hogy a volt fe­leség a házasság megszűnése után egy ízben bármikor be­jelentheti névváltoztatási igé­nyét az anyakönyvvezetőnek. A másik könnyítő szabály sze­rint a 14 éven aluli kiskorú­ak utóneve egy alkalommal — belügyminisztériumi név­változtatási eljárás nélkül — megváltoztatható: így a szü­lők, esetleg a gyermek véle­ményét megismerve, módosít­hatják a születéskori név­adást. A lakáselosztás, valamint a lakásépítés állami támogatá­sának rendszere a kormány rendelete alánján módosul január 1-től. összegszerű elő­írások például: lakáscserék­nél az átírási illeték 12-ről 7 százalékra mérséklődött; ez­után a családi házat építők is kapnak gyermekenként 30 ezer forint, nagykorú eltar­tottakra pedig 20 ezer forint vissza nem fizetendő támoga­tást. Több más rendelkezés — így a lakbérek emelése — július 1-től lép életbe. Vala­mennyi változtatás — köztük a kormányhatározathoz kap­csolódó egyéb jogszabályok, rendelkezések egész sora — azt szolgálja, hogy a társada­lom különböző rétegeinek, el­sősorban a fiataloknak, javul­janak az esélyei a lakáshoz jutáshoz, arányosabb legyen a lakosság teherviselése az önálló otthon megterem­tésében, fenntartásában, az érintettek érdekeltebbé vál­janak abban, hogy sa­ját erejükből építsenek la­kást, s ezzel összefüggésben mérséklődjenek az állam ez irányú kiadásai. (A lakáshoz jutás részletes feltételeit s a lakásra várók előtakarékossá- gának formáit és mértékét a tanácsok — a helyi adottsá­goknak megfelelően — helyi lakásrendeletekben szabá­lyozták.) Kormányhatározat rendelke­zik a vállalati irányítás és szervezeti rendszer továbbfej­lesztése érdekében a vállala­ti felügyelő bizottságok tevé­kenységének, a vállalati igaz­gató tanácsok jogkörének bő­vítéséről. A felügyeleti szer­ve^ által szervezendő bizott­ságok veszik át a minisztériu­moktól és más alapító szer­vektől az átfogó felügyeleti el. lenőrzést, értékelik a vállalat gazdálkodását, a vezetők tevé­kenységét; egyes trösztök és vállalatok igazgató tanácsainak jogköre pedig azzal bővül, hogy rájuk bízták a vállalati stratégiai kérdések eldönté­sét. Mód van ezután a válla­lati vezetők pályázat útján történő kiválasztására. Korszerűsítette rendeletével a kormány a bér. és kereset- szabályozást. Két fő formája közül az egyik p vállalati jö­vedelmezőség színvonalától függ a másikat, a központi bérszabályozást ott alkalmaz­zák, ahol az előbbi forma nem indokolt. Következe­tesebbé teszi az új rendszer az ösztönzést, mivel a bér- fejlesztési lehetőséget a telje­sítmények színvonalához és nem a teljesítmény növekmé­nyéhez kapcsolja. A mezőgazdaságban is je­lentkező anyag-, energia- stb. áremelések, valamint a támo­gatások mérséklésének követ­kezményeként vált szükséges­sé az a kormányrendelet, amely a felvásárlási árak ki­sebb mértékű — átlagosan 3,7 százalékos — emelését írta elő. Az árváltozások az egyes ága­zatokban eltérő mértékűek. Egy részük központi hatósági intézkedések formájában, más részük a terméshelyzet, a piaci helyzet, a kereslet-kínálat alapján, a vevők-eludók meg­állapodása szerint valósul meg. Növelték például az ét­kezési búza, a kukorica, a vá­gómarha, a vágósertés, a te­héntej, a zsírosgyapjú felvá­sárlási árát; s hasonlókép­pen a termelésben felhasznált egyes munkaeszközök és anya­gok beszerzési árát. A kereskedelemben nagyobb önállósággal és ösztönzőbb anyagi érdekeltségi rendszer­ben működhetnek — kormány- határozat alapján — a háló­zat közepes kategóriájába tar­tozó, általában 10—15 dolgo­zót foglalkoztató üzletel. Ha e boltok vezetői, kollektívái vállalják — a vállalattal kö­tött megállapodás alapján — a nagyobb önállóságot például az árubeszerzésben, a beszer­zési források megválasztásá­ban, az értékesítés megszerve­zésében, a létszám- és bér-, illetve az eszköz- és készlet- gazdálkodásban, akkor az ed­digiektől eltérően nem for­galmi jutalékot kapnak, ha­nem a vállalat által előírt eredményt teljesítvén, olyan összegű prémiumot, amely az alapbér 50—100 százalékát is elérheti. Az iparirányítás korszerű­sítésével összefüggésben a Mi­nisztertanács 1982. december 01-1 hatállyal megszüntette a szénbányászati koordinációs központot és a szénbányászati igazgató tanácsot; helyében január 1-től bányászati egye­sülés működik. Jogszabály — MT-határozat — alapján ez év első napjával megszűnt az Autófenntartó Ipari Tröszt, AFTT; a járművek nagyjaví­tásával foglalkozó 14 korábbi AFIT-vállalat mostantól a KPM felügyelete alá tartozó önálló vállalatként működ'k, s számos autószerviz önálló kisvállalattá alakul. A vevő- szolgálatot és a garanciális te­vékenységet az AFIT-tól a MERKUR vette át. n központi raktár az AUTOKER-hez ke­rült, s annak leányvállalata­ként látja el a szeméivgénVo- esj-pikntrész értékesítési fela­datokat. (MTI) i deaését kívánják elérni, bele­értve az Izrael biztonsága szempontjából fontosnak ítélt garanciák libanoni megadását. (Ütközőövezet felállítását kö­veteli, ahonnan senki se fe­nyegethetné Izraelt — ez azonban nyilvánvalóan sérti Libanon szuverenitását, s ál­talában az arab világ önérze­tét). Hármas tárgyalásokról tu­lajdonképpen nem nagyon le­het beszélni, mert a világ szá­mára nyilvánvaló, hogy az USA itt nem közvetítő, nem döntőbíró, hanem nagyon is elkötelezetten áll Izrael olda­lán. Legföljebb csak a látsza­tot szeretné megmenteni adott esetben, s úgy tűnne fel, mint az izraeli érdekek figyelem- bevétele mellett egyes arab érdekek védelmezője is. Ez azonban fából vaskarika — mutatnak rá haladó arab kö­rökben. Sajnos, az arab ál­láspont most sem egységes, az arab erőket napjainkban is sikerül megosztaniok az im­perialista ügynököknek. Mi sem jellemzőbb, hogy amikor az amerikai—izraeli— libanoni tárgyalásokon Liba­non álláspontját az egységes hátország erősíteni tudná, Észak-Libanonban még a különböző mohamedán csapa­tok is testvérharcba kezdtek: Tripoli kikötővárosban a Szí- ria-barát és a Szíriával szem­ben álló csoportok fordították egymás ellen fegyvereiket. Csao Ce-jang kínai minisz­terelnök Afrikát járja. Egy hónap alatt tíz országba láto­gat el. Kereken húsz eszten­dővel ezelőtt Csou En-laj, az akkori kínai kormányfő ha­sonló körutat tett, 6 akkor még a maói gondolatot kíván­ta népszerűsíteni, azt állítva, hogy „Afrikában forradalmi helyzet alakult ki”. Az akko­ri pekingi nézetek megriasz­tották nemcsak az afrikai fő­városok úgynevezett „mérsé­kelt politikusait” és üzletem­bereit, hanem nem egy eset­ben még a kisembereket is. Arról nem is beszélve, hogy az imperialista hatalmak és a neokolonialista politika helyi Uj Jogszabályok Január 1-301 Észtország tengeri kapuja — a tallinni kereskedelmi kikötő. A hajók részt vesznek a sark­köri szállításokban, árut visz­nek a nehezen megközelíthe­tő vidékekre, a világ számos

Next

/
Oldalképek
Tartalom