Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-12 / 292. szám
Varróik a termelőszövetkezetben Üveggyári monkásörfik Csoportkép új vonásokkal A ludányhalászi termelőszövetkezet nóg- rádszakáli varrodájában 23 leány és asszony dolgozik. Női ruhákat készítenek a budapesti SIKK Kisipari Szövetkezetnek, amelyek nagy része a Szovjetunióba, az NSZKba „utazik”. Az asszonyok a nyári és az ős2t hónapokat a szántóföldeken, a gyümölcsösben töltik, ilyenkor télen viszont egész nap zúgnak a varrógépek. Menetközben, bontás közben érkeztek ugyan a hírek rokoni, baráti szálakon, hogy „az öb- lösüveggyári munkásőrök bontják az egyik raktárépületet”; hogy jól halad a pg - -■* fontos ez azért is, mert egy beruházás sorsa, a hitel is múlik azon — sikerül-e időben, az előírásoknak is megfelelve eltüntetni s-z örg falakat, amelyek azért nem egykönnyen adják meg magukat... Riport á, televíziós, rádiós eseménnyé mégsem ..nemesedett” ez a vállalkozás, pedig nem egy tanulsággal szolgál. Egy több mint fél évszázados, leírás meg így említi a jövőre éppen kilencvenedik születésnapját ünneplő egykori Salgótarjáni Palackgyárat (alapítva 1893-ban), hogy „területe negyvenezer négyszögöl, melyen három hatalmas gyárépület, két rendkívül nagy műhelyépület, három raktár, egy igazgatói lakó- és egy irodaépület, valamint tizenkét nagy munkás lakóház áll...” Hogy ezekből mára mennyi áll még? Hogy önmagában az a tény, miszerint lakóépületek-területek közé zártan fejlődik a gyár valahogy úgy. mint amikor az ember vizes talajon előrehaladva maga elé ráki a a téglákat és közben maga mögött felszedi és folytatja tovább, nos, éppen ez okozott és okoz ma is nem kevés gondot az öb- lösüveggyáriaknak, akik szó szeret me«s?«n- vednek minden racionalizálást. Ez esetben nem kisebb dolgot értek el a bontással, mint az energiafelhasználás éss^erű'í+éséhez szükséges „belső lépéseket” megtették. önmaguktól, önmagukért, mint ez a későbbiekben világossá válik, előbb azonban érdemes két szót vesztegetni arra, hogy építőiparunk bizonyos típusú „arisztokratizmusa” nem engedi meg még ma sem, az alaposan megváltozott viszonyok ellenére sem, hogy ilyen jellegű munkát elvállaljon. A legfrissebb hír szerint például a fővárosi egykori P-'tP’v'a Szállót, a Béke Szál1/* -»m k"’1 gül lerobbantani, mert egy külhoni építési vállalkozás elvállalta a hagyományos bontást. Az üveggyáriak nem fordulhattak az angol céghez, így természetes, hogy a szorongatott helyzetben — amelyről Krechnyák Gyula, munkásőr-századoaranc^nok és a CTvár műszaki osztályának vezetője, Ecseri Ferenc emlékezik meg a munka befejeztével — a gyári vezetés, amely persze önmaga is munkásőr, a saját erő, a saját akarat, vállalkozói szellem kiaknázását, választotta. Nem először történik ez sem, de tény, hogy ilyen nagymértékű sajáterős munkát — ab<-.w mondani szokás — még nem, végzett a két gyári munkásőrszakasz. Hogy milyen összefüggés lehet — mert hogy van az biztos — a salgótarjáni városi Kun Béla munkásőr zászlóalj II. századának (ide tartozik a szomszédos SVT két mimkásőr- szakasza is!) kívülálló számára feltűnő eredményei, kiképzésben elért sikerei — hét év alatt hatszor voltak elsők a város5 zászlóaljak századai között! — és a. gyár életében, fejlődésében fontos bontási munka pontos, fegyelmezett elvégzése között, azt így vagy nagyon nehéz, vagy nagyon könvű lenne meghatározni. Jóval több itt az összetevő, mint amennyinek felsorolására tér lenne itt és most. Első helyen nyilván ott van az a gyári szellem, antelvet mavavsán általánosítva „elveszettnek”, régmúltnak tekinteni. A munkásőrökről készül-* csonor+V^n m*n- denesetre új vonással gazdagodott. A gyár rekordidő alatt végzi el azt az energiaracionalizálási programot, amelyre 25 milliót költ. s ennek egyik vonzataként volt szükséges mi* előbb lebontani a régi. ám tekintélyes tömegű, méretű raktárépületet. A munka méreteire és intenzitására jellemző, hogy úgyszólván mindenki részt vett benne a gyári munkásőrök közül, szabad idejükéi, sőt, jó néhány ■> r a- badságuk egy részét áldozva erre a feladatra. Az ötven méter hosszú és 16 méter széles vasbeton koszorús, betosfödíme*. s~:r,"os válaszfallal ellátott épületet nem egészen három hét alatt téglánként becsomagolták, de ez majdnem szó szerint érthető, hiszen a gvári ..megrendelés’’ úgy szólt, hogy a szabványoknak megfelelve kell elvégezni a bontást; tehát ép téglákra szedve, raklapokra csomagolva kell átadni, mert az anyag további felhasználásáról is döntöttek már! A leg- vérmesebb kalkulációk szerint is mindössze az egyötödét fizette ki így a gyár a bontásban részt vevőknek (a pénz egy részét közös célra fordítják a munkásőrök), annak az összegnek egyötödét, amelyet egy „profi” vállalat kért volna ezért a gyors munkáért. A közös haszon itt minden ponton megragadható. A tanulság is többoldalú, a nyereség nemkülönben és éppen a tanulság, a példa az érdekes az öblösévé0 gyári munkásőrök vállalkozásában. Azt mondták, akik belülről élik a gyár, a munkásőr életét, hogy „itt kritikus a légkör, ■ de soha sem vcu i^trikus, itt a fiatal azonnal családon belülinek érezheti magát...” Ahol kritikus a légkör, ott jelen van a kölcsönösség az érdem szerinti t!sz- teletben, és ott nincs tere az intrikának. Kritika és barátság, fegyver- és munkatársi, egészséges, emberi kapcsolat, mindig is együttjárt. A titkot keresi az ember, mert az ember már ilyen, hogy valamiféle titkot remél ott, ahol kiemelkedő eredményeket talál. Nincs titok most sem. itt sem. A’ar-.ftó ”r; ’ -"k, régi, tapasztalt parancsnokok, egymásrautaltság munkában, végtermékben, amelynek talán mégis lehet valami belső titka, amennyi titok, esztétikai, emberi melegség, szépség megcsillan egy szépen formált, kristálytiszta metszett pohárban, ebben az ünnepélyes végtermékben, amelyet jó kézbe venni, mindig azokrg ímndo5va. a iá+v*5’-'” —«rl mást. akik készítették. Lehet itt valamiféle ..titok”. Az üvegesek eaymásraépülésében, abban hogy mindenkinek fontos a másik munkája, mert minden ponton el lehet rontani a legszebbet is. De ez csak egyvalami. Talán a legfontosabb. Az elképzelt csoportképre ráfér mindenki: az öblösüveggyári munkásőrök. miután befejezték a munkát, gúlába rakták a szerszámot, felkapaszkodtak a raklapokra és így, együtt láthatók a képenf mindannyian ott vannak, fogiák egymás vállát és belenéznek a gép lencséjébe, „ez is megvolt, jó munka volt fiúk...” Ilyen kép persze nincs a valóságban, ezt mindenki maga készítheti el. maga hívhatja elő. maga nagyíthatja, kicsinyítheti kedve szerint. De valahogy méffis létezik ez a kép. Mindig létezik, megnézhető, elgondolható, ha egymásra néznek. Hót a sok jó téglával mi lesz? Abból bizony üdülő épül rövidesen a gyáriaknak, akik lassan kiszorulnak a régi faházas üdülőjükből Berekfürdőn. A karcagi tanács új rendezési tervet készített. Pedig a jó me’00 vizű f’"-dő P'5”—"' '■''.-»'■-a az öblösüveggyári munkás. Építhetnek maguknak ugyanott, a régi palackgyár lebontott raktárának tégláiból, betonkoszorúi bői. T. Pataki László Oláh Jánosné a fiatal korosztály képviselője. Dancsák Lászlóné és Pityi Sándorné (jobbra) a befejező varrásokat végzik. Tágas, tiszta munkahelyen dolgoznak a varrónők. Oláh Lajosné (balra lenn) szakmunkás-bizonyítványt is szerzett. Imre Lászlóné üzemvezető (jobb oldalt) a munka minőségét ellenőrzi. (Kulcsár József felvételei) Import helyett export Az utolsó maszek kötélve- fuvarozási vállalatok és az során kitűnt, hogy a szük- rő, a boconadi Ábri János AGROKER-ek érdeklődése. A séglet nem csekély részét belépésével új üzemágat ho- szeptember közepe óta mű- importból fedezi az ország. A zott létre a nőtincsi Naszály- ködő kiegészítő üzem tévé- nőtincsi tsz-üzem viszont völgye Termelőszövetkezet. A kenységéből az esztendő vé- nemcsak a hazai igények ki- tsz-kötélgyár — immár mint- géig mintegy nyolcmillió fo- elégítésére képes, de export- egy ötven embert foglalkoz- rintos bevételre számítanak; ra is jut ereje. Termékei iránt tat —, Cordel, polipropilén a jövő évi bevétel, óvatos tér- máris érdeklődnek svéd és és kender alapanyagból 6 vezés mellett is, várhatóan NSZK cégek: ami azt jelenmillimétertől a 22 centiméte- eíóri a harmincmillió forin- ti, hogy a korábbi importtal rés vastagságig állít elő kő- t0^ tsz-kötélgyártó üzem szemben 3övöre magyartelet, amely iránt különösen megindítását széles körű pi- exportcikk jelenik meg a nagy a húsipar, építőipar, a ackutatás előzte meg. Ennek külpiacokon. Jö ÉTVAGYAT kívánok mindenkinek. A rám szegeződő tekintetekből kiveszem: el is várták ezt tőlem. Hiszen alig néhány perce kezdődött meg a reggeli szünet, s ők, úgy tán’ tucatnyian, már jóízűen falatoznak az öntöde leülepedni készülő, de még szálló porában. Ott ülnek lépésnyire csak munkahelyüktől. Felettük- mellettük húzódnak a korszerűnek mondott Disamatic típusú formázógép csövei, tartályai, prései, a túloldalon még szikraeső ömlik a vases ápolás nyomán, s káromkodástól kísérve, hogy zavarja ezt a néhány perces csendet is, fel-felhangzik egy-két formázógép géppuskasorozatra emlékeztető ugatása, ám ők jóízűen harapnak. Kenyérből, kolbászból, még tüzesen izzó öntvények fölött pirított szalonnából, s csak úgy zacskóból öntik magukba a légcsövet tisztító tejet. Hogy megállók mellettük és látják, nem tágítok, egyikőjük gyorsan lenyelt falat után megkérdi: Mi járatban? Megmondom neki, mire harsányan felnevet: „Látja, nálunk, itt a tűzhelygyárban ez a demokrácia. Hogy együtt reggelizik • melós, a brigádvezető, a művezető-helyettes és a szakszervezeti bizalmi.” Derültséget kelt a közlés, ám leintik az élcelődőt. — Dehogy is csak erről van szó! — mondja Fodor Balázs, a teljesítménybérben dolgozó gépi formázó, aki tizenhét éven át volt brigádvezető. most meg művezető-helyettes és szakszervezeti bizalmi is. — Viccel ezt a fontos témát nem lehet elintézni! Rábólintanak szavára a többiek is, aztán Szota János, a huszonegy fős brigád vezetője, miután bekattintotta bicskáját, s gondosan zacskóba söpörte a kenyérmorzsát, beinvitál a néhány lépésnyire levő, apró irodába, hogy ottan beszélgessünk. Hallgatok rá, hiszen közben beindult a gépmonstrum, olyan dübörgéssel, hogy a kiáltva mondott szót is alig hallani. — Látja! — hajol a főiemhez Egyed János —, ez is téma a termelési tanácskozásokon, meg másütt is. Tudniillik, megvásároltuk, aztán beépítenék ezt a gépet, amelynek előbb nem volt porfogója, most sem sokat ér, hisz’ látja, nemrégiben meg, mert gyakorta meghibásodott, leszerelték róla a hangtompítót”. Azóta ilyen fülsiketítő a zaj. ÁríalmaUan fé^sz DesneMrácia A dübörgés erősen behallik a kis helyiségbe is, ahol Fodor Baj-ázs vállalja elsőként a „szókimondást.” — Tudja, itt nálunk, ha úgy vesszük, legalul, mindenféle fórum és egyéb lehetőség megvan arra, hogy a dolgozók demokratikus jogaikat érvényesíthessék. Fölösleges ezeket felsorolni, hiszen mindenki, mindenütt ismeri őket. — Szóval — veszi át a gondolat fonalát Szota János —, a nyilvánossággal, a gor.d- közlés módjaival nincs is baj. Nagyobb problémát jelerit még mindig sok-sok év után is, hogy a brigádból többen, nyilvánosság előtt, nem hajlandók véieménynyilvánítás- ra. Hiszen tudják ők, mik a leggyorsabban megoldandó kérdések, egymás között ennek hogyanját i.s megvitatják, de amikor arra kerül a sor, hogy ezt a vezetők előtt is feltárják, hallgatnak, mintha megkukultak volna. Pedig érzékelhetik — ez hosszú évek gyakorlata —, hogy az őszin„legalul 99 te, még az erős kritikát tartalmazó szavak sem járnak semmiféle retorzióval. S mégis,... A Szalmatercsről bejáró Fekete Benedek, aki csaknem negyedszázada tűzhelygyári dolgozó, helyesli a fentebbieket: — Tény: a brigádon belül mi mindent megbeszélünk. Ám, amikor arra kerül a sor, hogy az észrevételeket termelési tanácskozásokon közöljük, erre alig néhány ember veszi a merszet, többek között én is. . — Pedig, mint mondták, semmiféle következményektől sem kell félni. — Igen, így van. És én tudom. nem ettől, nem a vezetőkről félnek. Hanem társaiktól, akik ha nem szépen, szabatosra sikeredik a mondó- kájuk, kinevetik, s még hosszú időn át ezzel „cukkolják” őket. így inkább megbíznak két-három embert, általában a szószólók a brigádvezető, • a Fodor Balázs, az Egyed János és jómagam, hogy ugyan álljanak már ők fel, s közvetítsék a főnökségnek a panaszaikat, észrevételeiket, javaslataikat. — Mik a dolgozókat foglalkoztató fő. témák, amelyek a demokratikus fórumok napirendjére felkerülnek? Fodor Balázs mondja: — Régebben egyetlen dolog: a pénz, a fizetésemelések körül forgott szinte minden. Nem azért, mintha most már mindenki annyi foi’intot vinne haza a borítékban, mint amennyit szeretne, de ez már a vitákban csak másodlagos szerepet tölt be. Első helyre hosszú ideje az került: hogyan lehetne még jobban, még többet, mennél jobb minőségben dolgozni. És ez a demokráciában már egy minőségi fejlődés. — Persze — fűzi még noz- zá Szota János —. szinte mindennapos feszültséget okoz, s ezzel is sokat foglalkozunk, a nem éppen szilárd munkafegyelem. E tekintetben viszont. lévén, hogy a demokrácia nem csak jogokat, hanem kötelességekét is tartalmaz, a dolgozóknak saját magukkal szembe kellene még önkritikusabbaknak lenni. Itt azonban még nem nagyon tartunk. S még valami jó lenne: ha az egyet nem értők nem csak kritizálnák a demokráciát, hanem javaslatokat adnának annak számukra is igazivá válására. A brigádvezetőnek mondom: — Említette: fő téma a termelés. Van-e önöknek beleszólásuk a tervszámok megállapításába? — Abba nincs. Azt év elején készen kapjuk, féketén- fehéren, módosításra nincs lehetőségünk: Ám, ne higgye, hogy az antidemokratikus, mert mi sem tudnánk különb teljesítményeket megállapítani Reálisak a célkitűzések, csak sajnos év közben idén is. be- köve köztele előre nem látható nehézségek. S hogy a nehézségekből kilábaljunk, az már nem egyszerűen demokrácia kérdése. . EGYM iSR \ NÉZNEK, elhallgatnak. K;nt változatlan dübörgéssel működnek a íar- jáni tűzhelygyár öntödéjének formázógépei... Karácsony György NÓGRAD - 1982. december 12., vasárnap
