Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

I „Zenéből zenébe tért" Vallomások Kodály Zoltánról Valamikor harcoltam a né­pies ellen: egy túlélt és ^pi- gon népiesség volt az, a Sza- bolcskáké és Pósáké. Ma fia­tal költők mintha' friss for­rásokat nyitottak volna ugyan­abból ,a régi, népi talajból... Különös ritmusa a magyar lélek életének, hogy ez össze­esik Kodályék gyönyörű föl­fedezéseivel. (...) Hiszek egy kultúrában, mely mélyebb és régibb az irodalminál, mely élni, nőni és halmozódni tud írás nélkül is, mely előbb volt az irodalminál, s ma is él még, noha bujkálva, s kive­szőben. Mély., hála a nagyszerű gyűjtőknek, akik —, mint Ko­dály Zoltán —, átmentik az irodalom többé-kevésbé biz­tos éléstárába egy süllyedő világ halhatatlan gyümölcse­it Babits Mihály (1933) Nem őzért becsülöm Kodályt, mirrt a legjobb magyar zenészt, mert barátom, hanem azért lett egyetlen barátommá, mert (nagyszerű emberi (kvalitásaitól eltekintve) a legjobb _ magyar ízenész. Hogy e barátság hasz­nának legjavát én láttam, és nem Kodály, ez újból csak az 6 nagyszerű képességeit és félre­álló önzetlenségét bizonyítja. Küzdelmeket rtem éppen nél­külöző pályámon mindenkor bát­ran és nyíltan mellém állott, so­ha fáradságot' nem kímélt, ha érvényesülésemről volt szó. Bá­mulatos biztos és gyors ítélő­képességének köszönhetem akár­hány művemnek végleges, az eredetinél tökéletesebb kiala­kulását. Bartók Béta vm-9 ÓrítUl örökséget ha­gyott ránk. Páratlan szépségű kórusműoeket, a Psalmus llungaricnst, színpadi alkotá­sokat, amelyek ma is állandó­an műsoron szerepelnek. Szá­momra azonban talán gyer­mekkarainak gyűjteménye a legkedvesebb. Mindnyájan ta­nulhatnunk belőle, hangzásúik szépségéből, friss elevenségük­ből. Eredetiek, gazdagok, ne­mesek egyszerűek. A hallgató önkéntelenül is Kodály szava­ira gondot: Senki se túlságo­san nagy arra, hogy a kicsi­nyeknek írjon — sőt igyekez­nie kell, hogy elég nagy le­gyen hozzá. Benjamin Brittan Kodály több a nemzetmű­velőnél, a honalapító emberi rangja illeti meg. A két vi­lágháború között Kodály a nemzeti egység egyik alap­vető feltételét kezdte meg­teremteni: az éneklő Ma­gyarországot. A XVI. szá­zad félelmetes válságában egyszerre énekelni kezdett az ország, még a végvárak éhező, rongyos vitézei ie énekmondókat tartottak, Ti­nódi csupán kiemelkedő nagy példa volt a sokból. Ez az ének tartotta ösáze a csaknem széthulló társadal­mat. (...) Kodály ezt az éneklő Magyarországot akarta feltámasztani a lel- kekre rakódott por és ha­mu alól: honalapító hevü­lete sohasem apadt. (...) Kodály nem halt meg. Más történt vele: zenéből zenébe tért. Féja Géza (1975 ) A korszakos szenzáció, hogy századunk zenéjében egy kis ország semmiből termett ének­kari kultúrája valóságos re­neszánsz ígéretét hozta, s vé­gül, hogy a magyar zenei ne­velés módszereit, eredménye­it világszerte példaként em­legetik, mind-mind Kodály kezdeményének, áldozatos munkájának köszönhető. Egy­maga végezte eá, amit száza­dok és nemzedékek mulasz­tottak. Zenei anyanyelvet ad­va népének, gondja volt rá, hogy e megtalált nyelvén a kisiskolások, még az óvodások is beszélni tudjanak. Fodor András Ess az 5 nagyságát, távolról nézve, abban láttam, hogy mi­lyen munkát vádlott egy ugyan­csak nehéz helyzetbe került nemzet életében. Az, hogy ő Bartókkal együtt lenyúlt a nép­zenéhez, nemcsak azt eredmé­nyezte, amit Európában Stra­vinsky és a többiek csináltak, vagyis, hogy az ősforrásból me­rítettek értéket: Sókkal többet adott ő: egy nép lelkületét hoz­ta felszínre; ez abban az idő­ben már, azt lehet mondani, a zenében volt konzerválva. Kodály, munkája ezért óriási, öntudat­ra ébresztett egy nemzetet, megmutatva, hogy őnéki is van sajátos értéke; hogy büszke le­het arra; amit az ősei véghez- viitek. S megtanítva ezt a nemzetet arra is, hogy még tá- tjabb értelemben foglalkozzék saját magával. Az a nevelő munka, amit ő itt helyben tán még Bartóknál is szívósabban végzett, nemcsak énekelni ta­nította meg százezerszámra a gyerekeket. Százezreket éb­resztett közösségi öntudatra; arra, hogy hivek legyenek a közösséghez, amelyben szü­lettek. Illyés Gyula ...érzem szikrázó hiányát ennek a szikár és nagyszerű embernek, mint a tiszta tél-, nek, csupa-pára és csupa-.ve- getáció életünkben, érezzük dermesztő hiányát ennek a tűzszárnyú küldöttnek, létünk deres magányában, mert sze­rénytelenségünkben és köny- nyelműségünkben oly termé­szetesnek, egyszerűnek és tör­vényszerűnek vettük, hogy van, hogy él, hogy a miénk, hogy magyar: szinte azt hit­tük, fizikailag nő át a hal­hatatlanságba, testében is megbonthatatlan, mint a le­gendabeli királyok és szen­tek, hogy ő maga a testileg is letező halhatatlanság, mint hitte magáról Goethe, élete ősz tornyán, isteneket-virág- zó szerelmében, mámoros ké­sei pillanataiban! És nem vé­letlenül mondom Goethét: művei is goethei méretű, nem­csak arányaiban, jelentései­ben is monumentális. Az a fölbecsülhetetlep. , tisztaságú, tisztességű és , szeretetű prog­ram, amit • nagybozomt-szakál- lú, kristály-rózsaként világí­tó-szemű ifjúságukban fogal­maztak meg és kezdtek meg­valósítani a zseniális Bartók Bélával, s, amit gyötrelme®, küzdelmes és magányos éle­tükkel meg is valósítottak, csak Petőfi Sándor és Arany János 'gyönyörű szellemi prog­ramjához hasonlítható törté­nelmünkben. (...) Ö nemcsak a maga forradalmát, de a nép Xorradálmát is megvívta hatalmas és modern zenéjé­ben, nem hagyta magára a népet, sorsára bízva és bána­tára, de a népet fölemelve, maga emelkedett föl arany- legyező-szárnyvitorlákkal a nép tiszta énekéig. Juhász Ferenc Kodály Zoltán jóvoltából a katlan perem-hegyeit áttör­te a zene, s, ami tegnap még helyi különösség, provincializ­mus volt; Oltón. Dunán meg­indult a tenger felé. Németh László (1932) Kodály Zoltán (...) öntudatot lehelt ebbe a népbe. Nemzeti öntudatot, a népnek önbizal­mat, a nép múltjának értéket, fényt; nemzeti egyéniséget te­remtő művész volt. Kétezer év sivatagjain öszegyűjtötte egy népnek vándorlása nyo­mán elszórt kincseit és ezekből rekonstruált egy rend­kívüli, önálló, a nép terem­tette szellemi világot és a mű­vi kultúrával egyenrangú kul­túrát. (...) Kodály fél évszá­zados munkássága a Volga és az Amazonas energiájával és mindent magába gyűjtő sod­rával mosta ' ki az idegen kul­túrák, a szegénység és a múlt rétegei alól, és gyűjtötte ösz- sze a magyar nép sajátos szel­lemi birodalmának nyomait, dokumentumait. (...) Azt' a harcot, amelyet függetlensé­gi háborúink nem vittek dia­dalra, azt az álmot, mit múlt forradalmaink nem valósítot­tak meg, nem vívtak ki, Ko­dály — Bartókkal együtt — megvívta, az országot felfe­dezte, meghódította és meg­védte. (...) Kodályéhoz hasonló élet­művek nélkül (...) nem len­nének a szocializmusnak konk­rét, nemzeti, népi és osztály- érvei, érzelmi elemei. Ilyen értelemben Kodály életműve forradalmi tett, és felmérhe­tetlen társadalmi hatású. Váci Mihály (1967) Réti Zoltán: Duó MÁTYÁS FERENC? KODÁLY G alánta nevét Kodály Zoltán tette világhí­ressé. A Csallóköz ha­tárán, a Vág és a Kis-Duna szögében meghúzódó városka neve a Galántai táncok révén öt földrész valamennyi sar­kába eljutott, ahol muzsikál szerető emberek élnek. Vajon mit tesznek viszonzásul az itt élő emberek; hogyan él kö­zöttük a nagy magyar zeneköl­tő emléke. A mintegy tízezer lakosú kisváros kilencven évvel ez­előtt is jelentős település volt. Vajsúti csomópont. Az állomás­épület emeleti lakásába 1885- ben kötözött be a Kodály csa­lád. A későbbi zeneszerző itt kezdett iskolába járni, itt töl­tötte gyermekkora felejthetet­len „hét boldog esztendejét" mezítlábas pajtásaival. Köztük a közeli cigánysor eleven és rendkívül muzikális purdéi- val. akik gyakran kijöttek he­gedűjükkel az állomásra, s akiket szülei „Zoltán malac- bandája”-ként emlegettek. Ta­nítás után iskolatársaival együtt játszottak, csatangol­tak. Zoltán lebilincselve hall­gatta, dúdolta dalaikat, mon- dókáikat. S itt, ©alántán hall­hatta a világot járt hires-ne- ves Mihók prímás bandájának verbunkosait is, amelyeknek a motívumai közül nem egy föl­csillan számos művében. Tehát itt érték az első népzenei ha­tások; nem véletlen, hogy el­ső szlovákiai népdalgyűjtő út­ját is ezen a tájon kezdte el Kodály Zoltán. Ma már csak az egykori pajtások leszármazottai élnek. Szívesen, készséggel szólnak, örömmel emlékeznek mindar­ra, ami Kodály nevével kap­csolatos. Kodály émlékének őrzésé­ben nem elsősorban a külsősé­gek, a készülő emlékmű, a ter­vezett háromnapos centená­riumi ünnepség, inkább az évente tömegeket mozgató da­lostalálkozók dominálnak. A Tavaszi szél vizet áraszt (a szlovákiai magyarság évente megrendezett népdaléneklő versenye), a háromévenkénti Kodály-napok (a szlovákiai magyar kórusok találkozója és versenye Galántán) és a szlovákiai magyar folklór- együttesek országos népmű­vészeti fesztiválja minden év nyarán, a Saram menti Zseliz- ben — voltaképp mind egy tőről, a kodályi gondolatból fakadnak. Ä Tavaszi szél.. 1 ugyancsak országos vonzáskörű népdal­éneklő versenyét immár nyol ­cadszor hirdette meg a CSE- MADOK. Ebben a Szlovák Szo­cialista Köztársaság területén működő - magyar folklórcso­portok, énekkarok, hangszeres szólisták, népdalénekesek és hagyorpányőrző együttesek ve­hetnek részt. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a mozgalom évente ezreket állít a pódium­ra népdalokat dalolni, s hogy Kodály emléke Galántán Galántán 1956-ban alakult újjá a Kodály Zoltán-dalos- kör. Nevének viseléséhez még a Mester adta személyes hoz­zájárulását, szigorúan meg­hagyva: „nehogy a daloskor munkája minden estéli boroz­gatássá váljék!...” A figyel­meztetést megszívlelték. Ez az énekkar a házigazdája a há­romévenkénti Kodály-napok dalosünnepének és a kórusver­senynek. amelyeket a CSEMA- DOK, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövet­ségének járási titkársága, il­letve pozsonyi központja szer­vez. Néhány éve a galántai kó­rus nyerte a III. díjat. Ez azért jelentős, mivel az utób­bi időszakban nem a tömeges részvétel, hanem a minőség a döntő. A galántai magyar ok­tatási nyelvű gimnáziumban ez év tavaszán alakult meg egy női kórus. A Mester nevét vi­seli, s jobbára Kodály-műve­ket és magyar népdalfeldolgo­zásokat énekel. például csak a galántai járás­ból legutóbb 32 énekes és 10 muzsikus, 12 énekkar és két néptáncegyüttes vett részt, ak­kor bizony rá kell jönnünk: mennyire megkopott, elszür­kült ehhez képest a mi valaha tömegeket mozgósító Páva­mozgalmunk! A galántai járás területén az idei évben 22 ma­gyar ajkú énekkar, 5 citeraze- nekar és két hagyományőrző falusi együttes működik. Az egyik kórust, a diószegi Vox Humana énekkart meglátogat­tam a próbán. Gondjaik ha­sonlóak a mieinkéhez: nincs utánpótlás. „Temetjük egy­mást. .. ” — mondta szomorú­an az együttes idős pedagógus karnagya. A fiatalok bizony nálunk sem tolonganak a kó­ruspróbákon. Pedig ez az együttes tavaly (a gutái ve­gyes karral osztozva) II. díjat szerzett a galántai Kodály-na- pokon. A harmadik országos nép- művészeti fesztivál a Garam menti Zseliz városkában (elő­zsürizés után) meghívott 10—10 együttes fesztiválja minden év júniusában. Az idén Diószeg, Somorja, Komárom, Fülekpüs- pöki, Szína. Nagyida, Nagyka- pos. Királyhelmec, Dunaszer- dallely és a galántai magyar gimnázium néptánccsoportjai és kórusai vettek részt. A ga­lántai járás hagyományőrző csoportjai, népi énekesei és hangszeresei Csak tiszta for­rásból címmel eredeti folk­lórműsort tolmácsoltak. Az idősebb korosztályból so­kan meghatottan emlékeznek Kodály Zoltán legutolsó láto­gatására Galántán, amikor ez­rek gyűltek össze tiszteletére az Eszterházy-kastély parkjá­ban, 1943 májusában, hogy hallhassák szavát. A program­ban a galántai járás 15 nép­iskolájának kórusai adtak mű­sort, az összkar pedig — 1000 gyerek! — az egykori „mezítlá­bas pajtások” unokái külön népdalcsokrot énekeltek. Ek­kor mondta ünnepi beszédé­ben Kodály: „... Rozi, Ágnes! És ti, töb­biek: Vágai, vízkeleti, taksonyi derék, daloskedvű lányok, apá- mék tovatűnt drága cselédei, első igazi, felejthetetlen zene­tanáraim!... Titőletek tanul­hattam meg magyarul dalol­ni. .. Lehettem volna zeneszer­ző klasszikus mesterektől ta­nulva is, s talán európai hí­rű akkor is, ha sohasem ta­lálkoztam volna Galáritával. De magyar zeneszerző, ma­gyar zene szerzője nem lehet­tem volna soha a házunkban megforduló, s élő szolgálólá­nyok nélkül, akiknek danája először döbbentett rá: amit ők dalolnak, az a mi ismeretlen •történelmünk során tőlünk el­idegenedett, de most újra meg­talált saját zenei anyanyel­vűnk, az igazi klasszikus ma­gyar zene világa... ” E rre emlékeznek talán a legszívesebben ma is Galantán. Walling er Endre Meghalhat-e, kit a zene szelleme szült, meghalhat-e ajkunkon anyánk éneke, jövőnk remény-lehelete, — s elapadhat-e nyelvünk édes teje? Mint páva szállsz házfödelünk fölé, el sose földelünk, csak veled szálljuk be az űrt, magunkból kiűzve a bűnt, — teremtő zene, létünk gyógyító teje. Fájdalmad lelkűnkbe szorult, sírod lezárta koszorúd, csak a tested az, mely kimúlt, porhüvelyedből lángra gyűlsz —, emberségünk eleje, szivünk éltető teje. Félrevert harang vagy, ha baj fenyeget, mennydörgés, robaj csap szét ajkadról, — s biztató, ha te lehetsz a menny-nyitó,— nyugtató zene, *1 lelkünk édes teje. Hangversenyek és színházi előadások a Kodály-centenárium jegyében December 9-én és 11-én a Zeneakadémián, a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar est­jén egyebek közt a Missa Brevis lesz hallható a buda­pesti kórus közreműködésével, Medveczky Adám dirigálásá­val. Almásy László zongora­estjén — ll-én a Zeneaka­démia kistermében — a Szé­kely keserves és a Székely nó­ta szólal meg. * Az Állami Bábszínház új koncertműsorának egy része Kodály kompozícióra „épül” A bemutatót december ll-én tartják. December 12-én, délután ke­rül sor a Zeneakadémián a budapesti általános és közép­iskolák, 17-én este pedig a miskolci, a kaposvári, a debre­ceni, a nyíregyházi és komlói általános és ének-zenei isko­lák énekkarainak koncertjé­re, amelyen a zeneszerző leg­népszerűbb kórusdarabjai kaptak helyet. A születésna­pon, december 16-án szintén a Zeneakadémia ad otthont an­nak az emlékhangversenynek, amelyen Köpeczi Béla műve­lődési miniszter és Láng Ist­ván, a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára mond beszédet, majd a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar, a Magyar Rádió és Televízió énekkara, valamint Gulyás Dénes, a Magyar Állami Ope­raház magánénekese közremű­ködésével, Ferencsik János ve­zényletével öt Kodály-kompo- zíció hangzik el. A magyar zsoltár szerepel az Erkel Színház új Kodály műsorában is, amelyneK be­mutatója december 18-án lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom