Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

Gérard nagy kritikus arról vannak akik el tud­ja tszand, Gérard Philipe a Királylány a feleségem című filmben Az egyik francia miközben írt. hogy színészek, mindent nak szinte magától ér­tetődőn, meggyő­ző példaként ép­pen Gérard Phi­lipe- 1 említi. Azt az örök komédi­ást, aki — csak minimális smink­kel, apróbb gesz­tusokkal, takaré­kos mimikával — olyan feladato­kat oldott meg, mint Corneille Cid-je, vagy a stendhali Fab- rizzió del Donga. Jean Vilar annak idejében hosszabb-tanulmányban igyekezett meg­fejteni a zseniá­lis ifjú kolléga titkát, de lényegé­ben csak addig jutott, hogy szin­te nincs is titok, Gérard Philipe olyannyira sajáto­san bújik hőse bőrébe. Min­den alkalommal újként állt a közönség elé, úgy alakult azonban lelkileg, fizikailag szerepről szerepre, hogy köz­ben mindvégig önmaga ma­radt. Vagyis Philipe az a filmszínész, akit képtelenség bármiféle skatulyába begyö­möszölni, aki maga alkotja a törvényeket, amelyek alól egy­szersmind ő maga a kivétel is. A színháztól jött a filmhez — Musset, Corneille, Camus, Lor­ca Giraudoux darabjaiban alakított sikerrel a háta mögött —, de úgy, hogy semmit sem hozott magával a mesterkélt dikció akkoriban majdnem kötelező emelkedettségéből, a túlkomplikált gesztusokból. Huszonöt évesen már teljesen kiforrt művészként hódította meg -nemcsak a nagyközön­séget, de a kritikát is. A színpadhoz mindvégig ragasz­kodott, nemcsak a megtisztelő meghívások miatt, de azért is, mert szerinte a színész — mindenes, minden műfajban ki kell szolgálja a művészet­kedvelőket. Ez a soha iga­zán fel nem nőtt kamasz a tragikus férfiszenvedély, a nemes pátosz, vagy éppen a bűbájos esetlenség maszkjá­ban mégis a filmben mentet­te át tehetségét az örökkéva­lóságnak. Szerencsés indulása is volt, az egyik legjobb Dosz- tojeuszlíij-íilmben, A félke­gyelműben igazán nekivaló feladatot kapott, s ez a töré­keny, kapkodó Miskin herceg egyszerre világhíressé tette. A következő évben forgatott, botrány árnyékolta A test ör­döge csak fokozta népszerűsé­gét Egy csapásra sztár lett. A gimnazista fiú szerelmi drá­máját A pármai kolostor kö­vette, majd Az ördög szépsé­ge, s 1952-ben a ma is friss Királylány a feleségem, amely egy nálunk akkoriban feltű­nő szépreményű színésznő, Gi­na Lollobrigida mennybeme­netele is volt Könyvet ís írtaik róla, s még azt is megbocsátották neki, hogy mindenkinek há­tat forditott, amint feljebb és feljebb lépdelt a siker létra- fokain. „Mindent önmagám­nak köszönhetek” — nyilat­kozta az elbűvölő- zsarnok, akinek a népszerűsége egyik pillanatról a másikra hullt az ölébe, oly viharos sebesség­gel, hogy még csak értékelni sem tudta. Oriana Faliad ter­mészetesen azonnal felkeres­te, és róla szóló riportjában alig tudta türtőztetni lelkese­dését: „...Hát hogy lehetne megállni, hogy ne tapsoljunk ennek a félszeg, pimasz fia­talembernek? Csak. rá kell nézni, máris gyöngédség fog­ja el az embert. Talán szen­vedő, elkényeztetett gyermek­hez hasonló külseje az oka, ta­lán ragyogó szeme, amely hol világfájdalmas, hol meg rideg, kíméletlen, akár egy ítélet- végrehajtóé, talán fanyar, el­kényeztetett arisztokrata meg­jelenése... René Clair azt állít­ja: — Gérald Philipe az in- teligencia csodája”. Több mint húsz éve nincs közöttünk. Pedig még csak most lenne hatvanesztendos. Nemlaha György Á mesterség dicsérete ALIGHANEM MIND AN Y- NYIUNK kezében volt már valami régi használati esz­köz. Akár csupán annyi kö­ze volt a múlthoz, hogy nagy­apánk kanalazta vele a cse­réptányérból a levest, vagy dédanyánk tűje húzta belé a fonalat. Engem a múlt sokszor meg­érint. Tisztelem. Tudom, ér­zem, hogy nélküle nem le­hetnék, hogy nélküle nem az lennék, aki vagyok. No, per­sze, aki nem törődik az el­futott évtizedekkel, a törté­nelemmé öregedett évszáza­dokkal, az sem bújhat ki a múlt nagy subája alól — kö­zösen melegszünk alatta, hiá­ba tagadnánk. Talán csak az a baj, hogy nem mindig támaszkodunk rá, nem kapaszkodunk bele eléggé. Mindez egy könyv la­pozgatása közben jutott eszembe. Jó könyv. Hasznos könyv. A jó könyv mindig hasznos is. Festett bútorok a Székelyföldön címmel bocsá­totta útjára a Népművelési Propaganda Iroda szép kiállí­tású könyvét nemrég. Oly sokat panszkodunk a lakótelepi élet mindmegany- nyi lélekölő egyformaságá­ról, az egysíkúságáról, az ott gyökeret verő nemtörődöm­ségről. Nekem volt már sze­rencsém néhány igen mo­dern lakásban is megfordul­ni, ahol a sorozatbútorok, a nagyüzemi függönyök és asz­talterítők, a műanyag ajtók szorításából épp a múlt felé fordulva sikerült kitörnie az ott élőknek. Nekik talán sze­rencséjük volt, mert idejében nyúltak még a veszni készü­lő tulipános ládák, festett tá­lasok, foszlani induló szőtte­sek után. Az utolsó pillanat­ban érkezve vették ki a sze­métből az egykor volt meste­rek remekeit. A népművé­szet, az igazi népművészet al­kotásai ma már alig föllel- hetők, pedig nemzeti kultú­ránk mondhatatlanul fontos tárgyi bizonyítékai. Ahogyan Kodály és Bartók a század­előn a magyar népzene „tár­gyi” emlékeit gyűjtötték — sokszor az utolsó pillanatok­ban érkezve —, ma úgy gom­bolyítják a közel- és régmúlt népművészetének remekeit a mai kutatók. Sok mester neve már nem írható föl a listára, mert az idő magával vitte őket a fe­ledésbe. De nélkülük, az ő tudásuk nélkül bizony nem örülhetne ma a szemünk egy- egy gyönyörű saroktékának, tálas szekrénynek, vagy pad­lódénak. A SZÉKELYFÖLDI FES­TETT bútorok történetét ol­vasva az ember igencsak el­csodálkozhat: a festett búto­rokat nem is használta egész Európa? Pedig így van, csu­pán néhány náció díszítette mindennap használatos tár­gyait állati és növényi erede­tű festékekkel. És lám! Egy végtelenül leegyszerűsített tulipán v v akácvirág nem csupán látvány, de fontos je­lentés hordozója is. A tuli­pán? Páll Antal, öreg erdé­lyi „bútorteremtő” így véle­kedik róla: „A tulipán az élet és a szerelem jele. Ezért általában felfelé áll, a lefelé hajló tulipán rosszat jelent, halál, betegség, elhagyott sze­rető.” Ősi jelkép tehát, ami századakra néz vissza és bi­zony a múltba fordította a festett holmik használójának szemét is időnként. Mármost tekintve azt, hogy egy-egy bútordarab bizony két-három generációt (és persze sokkal többet is!) kiszolgált f— az utódok gyakran idézhették eszükbe a rég elporladt ősö­ket. Nem akarnám én túlér­tékelni a ralusi ládák, szek­rények szerepét, de annyi azért bizonyos, hogy önma- gukon túl számtalan jelenté* hordozói is voltak, összefog­ták a családot, a faluközös­séget, az etnikumot. Aligh# mondhatjuk el ezt egy mai ülőgarnitúráról, szekrénysor« ról. Sajnos. Kevesebbek va­gyunk ezzel is. Kocsi Márta és Csömör Lajos könyve az egykor vi­rágzó mesterség szerény di­csérete, egyben azonban kul­túránk fontos adaléka, alig ismert területének jól meg­rajzolt térképe. Lesz, akinek csak olvas­mányt jelent majd bizonyá­ra ez a munka. De a célsze­rűségre, a szépségre törekvő ügyeskezűek akár tanulhat­nak is a könyv lapoztán. Ta­lán még a szerszámot is ke­zükbe fogják és teremtenek maguknak valamit ma a múltból. S ha az első próbál­kozások nem is sikerülnek igazán jól, a teremtés vará­zsa fogva tarthatja őket. Már nem lesz olyan sivár a lakó­telepi lakás. A KÉT FIATAL KT7TATÖ munkája figyelmeztet is ben­nünket. Talán még nem kés­tünk el, még idejében újít­juk meg múltvallató kedvün­ket, hogy a régi szépségek ne vesszenek ki mellőlünk. Ez a könyv talán újabb lendüle­tet ad itt Nógrádban is a ma még csak elszigetelten, egymást alig ismerve búvár- kodóknak, hogy érdemes, hogy fontos, hogy kell az, amit padlásokon, pincékben bujkálva tesznek. Gyarapít­ják múltismeretünket egy di- ósjenői ivócsanakkaL, egy ba­lassagyarmati varsával, egy hollókői szőttessel. Nemzeti múltunk megismerése része a valóságos, az igazi nemzeti önismeretnek. Enélkül pedig nem találhatjuk helyünket a világ nemzetei között. ( Hortobágyi Zoltáa '„Hány oldalt kell önnek le­fordítania? Húszat? Egy perc türelmet kérek!” A hogyomá- nyos „egy perc türelmet” az adott helyzetben csaknem szó szerint értendő: a fordítást elektronika végzi. A fiatal moszkvai szakemberek által kidolgozott eredeti számító- gépes fordítórendszert a moszkvai alkotó ifjúság kiál­Forditógép litáson mutatták be. Az elekt­ronikus fordítógép oroszul és angolul „tud”. Akár egyes sza­vak, akár — nem hosszabb mint 16 szavas — mondatok fordítására képes. A tervezők még arra is megtanították, hogy felismerje a vezetékne­veket, amire a gép általában nehezen képes. A számítógép „lexikona” 12 ezer úgyneve­zett szóformát tartalmaz. A szükséges szó kiválasztásához 4 másodpercnél kevesebb idő kelL A fordítógép korrektor­ként is dolgozhat, felfedezi és kijavítja a nyelvtani hibákat. Egyenlő esélyekért Kálión Ügy vélem, bocsánatos bűn közhírré tenni egy személyes örömöt, ha ez egyben egy kö­zösség eredménye. Olyan kö­zösségé, melynek elsősorban a gondjairól tudósítottunk eddig. Valahogy így érzek a kállói iskolával kapcsolatban. Ami­kor legutóbb itt jártam, még NYOMOZZ VELÜNK! Ä „Nyomozz velünk!” salgó­tarjáni társasjáték szervező bizottsága és a NÓGRÁD-szer- kesztőség közös ötfordulós rejtvényjátéka idén „szeren­csevadászatra” invitálja la­punk olvasóit! November 27. és december 25. között lapunk szombati számaiban közöljük az alábbi lottószelvényt. Ezúttal azon­ban senkinek sem kell Fortu­nára bíznia szerencséjét... A szelvényekhez ugyanis hetente öt-öt kérdést mellékelünk, s aki ezekre meg tud válaszol­ni, annak nem kérdéses a te­litalálata. Igaz, a helyes öt számjegy beküldői között hetente csu­pán egy-egy értékes díjat sor­solunk ki, de akik mind az öt alkalommal öt találatot ér­nek el, azok biztos nyertesei egy kétszemélyes belépőjegy­nek, mellyel részt vehetnek a „nyomozók” szilveszter délutá­ni — vidám műsorral egybe­kötött — szerencsevadászatán, a József Attila Megyei Műve­lődési Központban. Azok az eredményes lottó­zók pedig, akik az utolsó for­dulóban közlendő „pluszfelad­ványt” is sikerrel oldják meg, azok szilveszterkor az idei — V. — „Nyomozz velünk!” játék fődíjára is esélyesek. A szerencsevadászat tétje nem csekély, a nyertes személygép­kocsit nyerhet... 1 r ra sál van ba 5 io 6 de lu kö 6 ma «D let “ . rí 61 ió X)t 15 lom 16 •g so ed vad 20 kas el 22 Üt 23 d 34 / go ss, ur 26 ' nyi 27 ga 2Q ce 26 hat 30 um 31 , e 32 ze 33 f va lar jan 35 ba 36 ut 37 ( pa 3B , mo 30 ros 40 tar IS 42 te 43 máz 44 _ ek hó 46 egy 47 per 46 új adi 50 SZÍ 51. va let 53 mm =? r ■ JO 55 sei 56 ik mu 5B ve 56 fa 60 mu NÓGRÁD — 1982. december 4., szombat A „lottózó nyomozóknak” az alábbi kérdésekre adandó vá­laszok első szótagjait tartalma­zó rubrikákat kell „beikszelni­ük”! A rubrikákat számmal is megjelöltük és a bekülden­dő nyílt levelezőlapra csupán az öt számjegyet kell ráírni! Figyelem! A kitöltött szel­vényeket gondosan meg kell őrizni, mert az utolsó fordu­lóban közlendő feladvány meg­oldásához mind az öt szelvény­re szükség lesz. A szilveszteri szerencsevadászaton természe­tesen csak azok vehetnek részt, akik mind az öt alka­lommal beküldik tippjeiket. Ezért a beérkezett levelező­lapokat hetente „könyveljük”, és a beküldési határidők után nem fogadunk el megfejtése­ket! A második szelvény tipp jel­nek beküldési határideje: de­cember 10. Címünk: NÖRGÁD- szerkesztőség, Salgótarján, Pa- lócz Imre tér 4., 3100. (A le­velezőlapokon kérjük feltün­tetni: „Nyomozz velünk!”) * Kétszemélyes belépőjegyet sorsolunk ki azok között is, akik rejtvényünk emblémáját hetente kivágják, és azokat — a 4. fordulóban közlendő rejt­vény megfejtésével együtt — egy borítékban beküldik cí­münkre. (Nyomozóinknak ta­lán felesleges megjegyeznünk, hogy bár az embléma mind­végig azonos, hátoldala lap­számonként különböző...) * II. SZELVÉNY 1. Ha Grigorij Grigorjevics, akkor orosz festő, rajzoló, építész és művészettörté­nész; ha Jurij Alekszand- rovics, akkor 1961. ápri­lis 12. jut eszünkbe! 2. Nem éppen aszú minősé­gű borfajta, avagy palóc tájszólással, régi főúri lakhely. 3. Egyszerű logikával kike­reshető három, Salgótar­jánhoz kötődő építész ne­ve a betűnégyszögből. De van benne egy felesleges szó is. Ez a megfejtés. csak óhaj-sóhaj volt: ha nem kellene a szociális hátrányok­ból lemaradókat (szociálisan retardáltakat) az értelmi fo­gyatékosokkal együtt tanítani! Ne alakuljon ki már a lege­lején szinte behozhatatlan hát­rány, ne kényszerüljenek ar­ra se, hogy a végül is alacso- nyabb szinten álló, az iskola- kezdéshez sok alapvető isme­rettel, szokással nem rendel­kező cigány gyermek kilátás­talan helyzetbe kerüljön a normál elsősök között. Korrekciós, avagy kis lét­számú első osztály kellene! H G O R Z L A T N s O M F I R M A G Y A 4. Ez a kérdés öt tételből áll. A válaszok kezdőbe­tűi összeolvasva értelmes szót adnak. Ennek első szótagját kell bejelölniük! a) Molnár Tibor színmű­vész is (aki 1921-ben Zagyvapálfalván szüle­tett) játszott abban a filmben, amit Salgótar­jánban forgatott Nádas- dy László és 1961-ben mutattak be. b) Ez a filmművészeti díj egy 28 cm magas, ara­nyozott bronzszobor. Ná­lunk először egy „légy” kapta. c) Kétszeres Jászai-díjas színművész. Az a hely, ahol született 1920-ban, még nem tartozott Salgó­tarjánhoz. Ki ő? d) Ez a filmrendező 1933- ban Salgótarjánban szü­letett, bár ő inkább pász­tóinak vallja magát. El­ső, sikeres kisfilmje a Pályamunkások .címet vi­selte. e) ... ? a csodák csodája. 5. ... értekezlet; ... ügy, ...viszony; ...napló; ... hely. Azonos szóval kell kiegé­szíteni a fentieket, és azonnal keresheti a betű­lottóban az első szótagot! * (Az első szelvény nyerő­számait és a nyertes nevét keddi számunkban közöljük.) kel. Amikor bekerültek ide; még a mesén is unatkoztak ■— volt, aki sose hallott még ilyet, nem tudta követni. Az egyik gyereket meztelenül hoz­tuk be a partról, elszökött — most kötéllel sem foghatnák már otthon. Szívesen énekel­nek, rajzolnak, jól kihasznál­ják a televíziót, gyakran hall­gatunk pihentetőül is mese­lemezeket, zenés verseket, (mint például Halász Jutka lemeze), gyakran van munká­ban az írásvetítő is. Miközben körülnézek és hallgatom Czenénét, motosz­Ott jártunkkor kiderült: az kál bennem egy kérdés: jó, ]ő elképzelésből szeptemberben .................. e z a kis létszámú osztály, de marad egy-két bökkenő. Az egyik: külön tanulnak a nem cigány származású társaiktól, a másik ebből következik: ha vége az elsőnek, úgyis újra összekerülnek. Vajon ér vala­mit ez az egyetlen esztendő? var a keFemes berendezés iá Választ kapok minderre, „ amikOT kirajzolódik előttem a jelenlegi alsóshelyzet, a dif­valóság lett. Papp Károlyné igazgatónő a kalauzom, ő vezet el a külön álló épületben helyet kapott, egész napos formához hason­lóan működő kis létszámú el­ső osztály birodalmába. Külön öröm a ’ viszonylag tágas ud­felszerelések a teremben. Cze- ne Béláné tanító sokéves ta­pasztalattal állt az új tanuló- csoport élére, Mezei Zsuzsa napközis pedig maga is elsős az esztergomi tanítóképző fő­iskolán. — A tizennégy fős tanuló­csoportban hatan korrekciós alanyok, négy gyermek évis­métlő, ketten voltak áttelepí­tő bizottság elé utalva, hár­man felmentettek. Nem egy­forma a színvonaluk. Két gye­rekünk az év elején még meg sem mukkant, teljesen félre­húzódtak, begubóztak. Most meg? Nem szeretem produ- káltatni a gyerekeket, de őket érdemes meghallgatni. Mint egy kis forgószél, úgy perdül be Erzsiké. A szeme is csillog, látható büszkeséggel mondja a mondókákat. Tün­de már nem ilyen ügyes — bár folyamatosan beszél, a szavak, a hangok torzak * a szájában. Igen súlyos beszéd­hibás. Nehezen is írnak töb­ben — de ahogy találomra egyet-egyet kiemelünk a fü­zetek közül, nehezen mond­hatnánk rá, nem normál el­ferenciált beiskolázás egésze. Tehát- ebben az évben a 14 fős kis létszámú első mellet a „normál” is 25 fős. Tévedés lenne azt hinni, különválasz­tották a cigány gyermekeket — csak a szociálisan súlyos hátránnyal kezdőket, hiszen négyen vannak a kisegítő ta­gozat első osztályában is, és a 25 között is 11-en! Ami a jövő évet, a folytatás terveit illeti — adjuk át a szót Papp Károlynénak. — Valóban nem sokat ér­tünk el, ha jövőre hozzá kell csapni a sikeresen felzárkó­zókat a 25 fős osztályhoz. A többi alsós osztály csak 20 fő körül van, itt nehéz len­ne a munka, hamar elsikkad­hatna a felszedett előnyük. Azt szeretnénk, hogy két évig együtt legyenek, csak akkor kelljen dönteni, kit hová en­gedünk, javaslunk És igazán optimális lenne, ha jövőre is indulhatna hasonló csoport. Ezt 1979-ben kértük először, most sikerült. Az .eltelt évek­ben közben a negatív „ered­sősé. Ezek a munkák itt bent : gyerek sikkadt el, aki most nem a negyedik osz­tályban van, hanem vagy ki- segítős, vagy csak másodikos.:. Nem lett volna szükségszerű ez, ha az indulásnál már töb­bet tehetnénk az egyenlő esé­lyek kialakulásáért, a fölzár­kóztatásért. készültek, a napközis órákon — Nulláról indultak ezek a kicsik. A tíz hatéves korú kö­zül mindössze k'éttő járt csak óvodába. Az otthoni körülmé­nyeik sokak előtt szinte el­képzelhetetlenek — sivárak, piszkosak, zsúfoltak a laká­sok, nem törődnek a gyerekek­G. Kiss Magaoma

Next

/
Oldalképek
Tartalom