Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-30 / 305. szám

■ w mW m mm Wf Kié, mié a jovor Lovas a legszebb álmomból vert fel. Egyszerűen beállított, de előtte állítólag már fél őrá. ja fütyülte udvarunkon a je­let, a „jenkidudl” egy részle­tét, erre azonban nem ébred­tem, ezért egyszerűen felállí­tott, nem törődve őseim meg­jegyzéseivel, hogy már meg­int „itt van a riskafülű ba­rátod” .. Soha nem derült ki, mit értettek ők a riakafülűn, sőt, a legbölcsebb értelmező szótár sem adott mind ez ide­ig választ erre a nyelvi rej­télyre, hiába, na, sok még a tisztázatlan dolog a világban... — Gyere, apacs! Megvan az új bulim, ha meglátod eldo­bod magad, na öltözz! Lent megvárlak, addig teszek né­hány kört... Öltözés közben néhányszor olyan zajt hallottam a kapu felől, mint amikor szabad- kipufogós repülőgépmotort vontatnak „meztelenül” és közben túráztatják a gépeze­tet, de ezt a gondolatot el­hessegettem magamtól, mert zavart az öltözésben, bár... A Lovastól minden kitelik. A múlt héten például egy ido­mított cserebogárfogattal is­mertetett meg és kiolvasta­tott velem három tudomá­nyos munkát is — köztük egy Herman Istvánt — a termé­szet rajzairól. Érthetően ide­ges lettem és félig felöltözve lerohantam a kapu elé. Ép­pen akkor húaott el előttem egy leírhatatlan szerkezeten... Tett még négv-öt fordulót, hogy én ie láthassam; miről van szó, azután egyszerűen felszáguldott a járdára és le­fékezett egy lehúzott redő­nyön. — Na, pancser! Láttál már ilyet? Ez a jövő Bagarolkám... Már éppen azt akartam kér­dezni. hogy hova lettek a kincset érő idomított csere­bogarai, amikor kitámasztva a szerkezetet felvilágosított; — A bogarakban nincs iga­zi fantázia, nem tudtam meg­tanítani őket semmi újra, amit tudtak az oltári, de, ha tőlem nem hajlandók leckét venni — menjenek vissza a színpadra! Elcseréltem ezzel a csodagéppel, egy revüszínész- szel, ez az övé volt, ő is épí­tette, az volt a terve, hogy fal­járó motorbiciklivel hódítja el a közönséget, gondolkozz! Ez világszám! Most én dolgo­zok rajta, ő meg a cserebo­garakkal foglalkozik, egészen beléjük esett,.. Lovas azt akarta, hogy én is üljek fel a micsodára, mert ezen ketten fogunk száguldoz­ni a falakon, világszám le­szünk! Utoljára kerékpáron ültem, ennek meg hat kereke volt és középen — belül a kormánya és egyáltalán... Érthető talán, ha nem kaptam az alkalmon. Lovas lehülyé- zett és közölte, hogy másik untermant, vagy mit szerez és azért is legyőzi a gravitá­ciót. Két nap múlva került elő. Egy segédmotoros kerékpár volt nála, a csodagépet erre cserélte, mert, mint közölte velem — „a dongós kerékpáré a jövő... ” Most a bogarak és a motor összeházasításán fá­radozik, azonnal menjek ve­le a Rómaira, mert ott jelöl­te ki a gyakorló terepet... Felszálltam egy buszra, Lövas meg elindult a dongóval mö­göttünk, de mindenáron előz­ni akarta a buszt, ami a meg­állóknál sikerült is, de aztán kezdődött minden elölről. Mi­re kiértünk — darabokban volt a dongós bringa, de Lo­vas akkor sem tört le. Azt mondta — ez szándékos volt, mert így legalább nem kell szétszerelni a gépet. Úgyis átalakításokat kell végezni rajta, mert még nem tökéle­tes. ., Harmadnapra arra ébred­tem, hogy Lovas fújja a je­let, az öregein meg morog, hogy „újra itt a riskafülű ba­rátod. .. ” Lerohantam, mert rosszat sejtettem. Lovas a ház előtt állt és mellette egy tar­ka gebe legelte a flasztert; akkor már tudtam, hogy a lóé a jövő és persze vele a miénk is! De a következő na­pok minden képzeletet felül­múltak. Lovas megjelent és vele volt egy impresszárió is, aki bohócszámokat szerződ­tetett. Akkor néhány óra alatt új számot kellett betanulnunk, ment minden simán, de Lo­vas a szám végét úgy képzel­te, hogy lebegni fog a po­rond felett, mert „ebben van a jövő... ’’ Három hét múlva jött ki a kórházból, felfütyült, még sántikált, de máris tele volt új tervekkel. Két nap múlva beállított egy diaporá- ma-vetíWvel és megbízott, hogy csinos nőket szerződtes­sek a „Viszi a víz lefelé... ” című új monstre, színes, dia- poráma filmprodukcióhoz, aminek a teljes szövegköny­vét két óra alatt együtt ívtuk meg egy belvárosi presszóban, sőt, az irodában le is gépel- tettük a kisasszonnyal... Aztán sokáig nem láttam Lovast. Egyszer azonban a Keletinél belebotlottam; két, hatalmas cserépedényt cipelt és diadal­masan közölte velem, hogy rájött az igazira: 02 ikebanáé a. jövő! Mögötte kullogott va­laki, akii nem ismertem, bár nagyon ismerősnek tetszett... Nyolc szak könyvet cipelt az ikebanáról, fantáziátlanul. T. Pataki László Automata mozipénztár Moziba járni jó dolog. Vi­szont a pénztár előtt tüleked­ni, a mogorva pénztárossal vitatkozni, csalódottan odébb állni nem pusztán időfecsér- lés, hanem a film nyújtotta esetleges örömökhöz képest bizony nagy áldozat. A mozijegyváltás bonyolult­ságán próbálnak enyhíteni Moszkvában az automata jegypénztárak bevezetésével. Erre annál is nagyobb szük­ség van, mivel a jegy kiadá­sakor a pénztáros nemcsak az eladott bilétákra, hanem a szóban forgó előadás ülés­rendjét rögzítő lapra is fel­jegyzést tesz. Márpedig napi hat-hét előadás van egy ezer férőhelyes moziban és emellett elővételi árusítás is folyik: Keservesen megbünhődsz még ezért — gondolta a róka, amikor az oroszlán álnoksága miatt kizavarta az állatok ta­nácsából. Híréhez illően a róka hízel- kedéssel, szép szóval a szú­nyog bizalmába férkőzött, s bár kicsi, de ha akarja, akkor igyekezett meggyőzni, hogy legyőzheti az állatok királyát. így érthető, hogy Moszkvában miért nem könnyű dolog mo­zipénztárost találni. A Novorosszijszk filmszín­ház a szovjet főváros egyik legkorszerűbb mozija. Az el­múlt esztendőkben sokszor előfordult, hogy tizennégy he­lyett mindössze két pénztáros „státus” volt itt betöltve. Nem véletlen tehát, hogy a jegy­árusító automaták éppen itt jelentek meg először. A film­színház kistermének bejára­tánál három automata műkö­dött. Az éppen következő há­rom előadásra árusítottak egy­ségáron jegyeket. A kísérlet vegyes eredményt hozott: egyesek (főleg az idősebbek) azt kifogásolták, hogy a jobb helyekről kilökdösik őket. Má­a róka Nem kell mást tennie, csak ha az oroszlán elalszik, szurkál- ja meg az orrát. Mindig csak álmában, s,végül az oroszlán jajgatva, szűkölve fog kegye­lemért könyörögni. A szúnyog igent zümmögve elröpült az oroszlánhoz — jelenteni, hogy mire akarta rávenni a ravasz róka. sok dicsérték az automatát, mondván, hogy végre meg­szűnt a protekciózás és gyors a kiszolgálás. A szakemberekben felme­rült annak gondolata is, hogy a földalatti lengökarjaihoz hasonló, pénzbedobással mű­ködő automatát állítsanak fel. Ez teljesen kiküszöböli a jegyárusítást. Ez a megoldás jól bevált két moszkvai híra­dómoziban. Csakhogy a nagy. filmeknél a hely árak különbö­zőek. A sokfajta jegy kiadására képes automaták régóta siker­rel működnek a moszkvai va­súti pályaudvarokon. A helyek száma felett a fénytablón meg­jelenő „eladva” illetve „sza­bad” felírat egyértelmű tájé­koztatást adhat mindenkinek. A Jereván moziban felállított, ehhez hasonló automatáról azonban hamar kiderült, hogy igen lassan „dolgozik”. A filmszínházak műszaki be­rendezéseit előállító moszkvai tudományos laboratórium az i dén — úgy tűnik — megtalálta a megoldást. Kétezer rubel ér­tékű minikomputert fejlesz­tettek ki. A kiadandó jegy pa­pírönköltsége tonnánként 14 kopejka. Az ígéretek szerint a jegyautomata ára sorozat- gyártás esetén tetemesen csök­ken. Ravasz Kodály-hangverseny Salgótarjánban Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából a napokban emlékhangversenyt tartottak a salgótarjáni zeneis­kolában. A megemlékezést nö­vendékek műsora kezdte. A Nógrádi Sándor úttörőház ze­nekara játszott Virág László vezetésével, Kodály Gavotte- ot. Kodály: Gyermektáncokat hallottunk zongorán növen­dékektől, majd más hangsze­resek is fölléptek, mindany- nyian szépen játszottak. Ez­után ismét zenekart hallot­tunk. Kocsár Miklós Pozsonyi táncok című művéből az első tételt, életkorukhoz és ta­pasztalatukhoz képest ízlése­sen és szépen. Ezután következett a taná­rok műsora. A sort Mátyás Éva nyitotta Bach c-moll pre­lúdium és fúgájával. Men­delssohn Fantáziával. Mind­kettő zeneileg és technikailag igényes darab. Zeneileg szü­lettek jó megoldások, bár a fúga eltúlzottnak hangzott, a témabelépéseknél nagy volt a kitartás, kissé romantikusnak hatott. Technikailag nehéznek bizonyult. Talán a rutin, ta­lán a gyakoriás hiánya okozta. Mindenesetre örülünk a kiál­lásnak, hiszen ő nem zongora, hanem ütő szakos tanárnő. (Bár ez nem mentség a hibá­kért). Utána Kapi Gyula lé­pett színpadra, aki már előző nap ezért a műsoráért vas­tapsot kapott a közönségtől. Reihe IÍ. harsonaversenyből játszotta az Adogio tételt Tor- ják Vilmosné zongorakíséreté­vel. Megoldotta az izgalom el­lenére. Egy helyen érezhettünk lemaradást. Ha másnál nem is, de nála érvényes a gondo­lat: soha nem a hibák a fon­tosak, hanem a tehetség. Ö tehetségesnek mutatkozott, zongorakísérőjével együtt. Reméljük, még sokat lesz al­kalmunk hallani őket. Ezután szvit következett két fuvolá­ra. melyet Vályi Nagv Ta- másné és Kmetty Józ«eCné adtak elő. A szerző: Szer- vánszki Endre. A sort Torják Vilmos szerzeménye zárta. Cí­me: Kaleidofónia. Fuvolán Szvoren András, csembalón Mátyás Éva, hárfán dr. Bé- lypi Lajosné, gordonkán Far­kas Erzsébet játszott. Tökéle­tesen sikerült a négy ember összhangja, felülmúlva az el­képzeléseket. Pedig nem köny- nyű szólamokat kaptak a szerzőtől, különösen a hárfáé bizonyult nehéznek. De mind­ez nem érződött, ezt csak a kottaképből tudhatjuk. A leg­nagyobb dolog úgy megtanul­ni a nehéz részeket, hogy eb­ből a közönség ne vegyen észre semmit. Kü’ön dicsé­ret jár érte. Mindenki örült a sikernek, a szereplők, a szer­ző. és nem utolsósorban a családtagok, hiszen a próbák a családtól rabolták el az időt, nagyon sokan csak hét végén tudtak erre készülni, és bem bánták a fáradságot, so­kan a szereplő tanárok kö­zül. A Kaleidoföniából most csak két tételt hallottunk, de reméljük, hamarosan be­mutatásra kerül a hiányzó kettő is. Büszke leh-et a zene­iskola, hogy tagjai között ta­lálható olyan ember, aki a tanítás mellett zeneszerzéssel foglalkozik, (ami nem köny- nyű munka), akinek már más­kor is hallhattunk művét. A Kaleidofóniát viszont most Játszották először a nagykö­zönségnek. m. i. Jól megy a sínbusz A brit vasutaknál sínbu­szok építésére készülnek. Az első 20 sínbusz abból a 3100 kiöregedő dízel-elektromos egységből néiyínynak a helyé­be lép majd, amelyeket most vidéki vonalakon járatnak. Ez a döntés egy hosszú műszaki harc végét jelzi a brit vasutakon belül a sín­busz támogatói és a kétkedő gépészmérnökök között. A sínbusz a brit vasutak tudósainak szellemi gyermeke volt. Az ötlet olcsó volt és szellemes: vedd két Leyland- busz kocsiszekrényét, illeszd őket össze egymásnak háttal és szereld fel őket egy nagy vasúti tehervagon alvázára. A kocsiszekrény olcsó volt, meri a buszokat tömegével gyártot­ták A négykerekű alváz köny- nyű volt, mert nem volt raj­ta forgózsámoly. A sínbusz rekordidő alatt ment át az engedélyezési pró­bákon. Aztán átadták a brit vasutak gépészmérnökeinek, hogy fejlesszék ki * tömeg­gyártási változatát. Erre neki­fogtak újra kitalálni a vona­tot. A buszkocsiszekrényt megerősítették és „vonatsze- rűbbé” alakították. A busz­üléseket is kidobálták, és a helyükre szabvány vasúti ülé­seket tettek. Az eredmény az volt, hogy a vonat tömegter- melésű alkatrészeinek száma csökkent, a súlya meg az ára viszont emelkedett. A gépész- mérnökök vonatának az ára 50 százalékkal volt több mint a sínbuszé, és háromszor any- nyi, mint a buszé, ami való­színűtlenné tette, hogy ezzel helyettesítsék a vonatokat a kevéssé használt szárnyvona­lakon. A tudósok ismét- fegyvert ragadtak. Az eredeti sínbuszt kísérleti utasforgalomba állí­tották. Az Egyesült Államok szövetségi vasútigazgatósága is vett egy sinbuszt. Ekkor a brit vasutak — felismerve, hogv ebben exportlehetőség rejlik — épített még egyet a dublini tömegközlekedési ki­állításra. Ezt már el is ad­ták az északír vasutaknak. Hommage a Petőfi Tavaszy Noémi metszetei Petőfi Sándor születésének másfél évszázados évfordu­lóján avatták várossá szülőhelyét, Kisköröst. A most egy évtizedes város ünnepségsorozattal emlékezik a tíz eszten­dő fejlődéséről, s egyben Petőfi születésnapjáról, melynek szilveszter éjszakáján lesz 160 esztendeje. A városi műve­lődési központban állítják ki — december 29 és január 15, között — Tavaszy Noémi linóleummeiszet-sorczatát, mely- lyel a költő emlékének adóznak. Ezúttal ezekből két János vitéz-illusztrációt mutatunk be. Tavaszy Noémi: Kukorica közt születtem... Tavaszy Noémi: Pásztorok királya műsor CSÜTÖRTÖK KOSSUTH RÁDIÓ: 8.27: Haydn: A patikus 9.44: Rímek és ritmusok 10.05: Téli mustra 10.35: Balogh Albert népi zenekara játszik 11.20: Kisváros — nagy gondja 11.40: Jósika Miklós: Emlékirat XVI/9. rész: Az utolsó bál 12.45: Bevallom magának. Rip©rt 13.00: örökzöld dallamok 14.00: Szabadpolc 14.40: Fatachicfc Iván fúvósművei­ből 15.05: Százszorszép klub 15.35: Vásárhelyi Zoltán vezé­nyel 16.10: üj Zenei Cfjság 17.05: Évszázadnál hosszabb ez a nap. Il/l. rész 19.15: Látogatás a moszkvai rádió zenei archívumában 29.25: Nótamuzsika 21.14: Üj lemezeinkből 21.40: a Dunánál 22.30: A vonósnégye9jóték mesterei 23 08: Gp«rarészletek 0.10: Melódiakoktél PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Népdalok 8.35: Napközben 10.00: Zenedélelőtt 11.35: Csak fiataloknak! 12.35: Nemzetiségeink zenéjéből 13.00: Kapcsoljuk a győri körzeti stúdiót 13.30: Éneklő ifjúság 14.00: Az én rádióm 15.00: Sport, ritmus, zene 16.00: Látogatóban 16.35: Idősebbek hullámhosszán 17.30: Segíthetünk? 18.35: Hét végi panoráma 19.55: Slágerlista ' 20.35: Világkongresszus a veséről 21.10: Kabarécsütörtök 22.20: Zenés játékokból 23.20: A mai dzsessz MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. — 17.05: A Tiszától a Dunáig. Észak-magyarországi ké­peslap. (A tartalomból: Hevesi képek — Szádvári história — Kiforrt ü bor — Falak és búto­rok.). Szerkesztő: Dobog Béla. — 18.G0: Észak-magyarországi króni­ka (Szovjet filmek fesztiválja Borsod megyei záróünnepsége — Pezsgőspoharak a salgótarjáni öb­lösüveggyárból). — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 9.00: Tévétorna 9.05: Szünidei matiné. A föld titkai. NSZK filmsorozat. 13/8. rész. 9.30: Vitya, Mása és a tengerész­gyalogság. Szovjet játékfilm, (ism.) 10.35: A Losniawski család. Len­gyel kisjátékfilm-sorozat. 7/3., rész. 11.05: TTT asztalitenisz-kupa. Döntő. 12.20: Képújság 14.20: Iskolatévé 15.25: Hírek 15.30: Gólyavári esték. Etnikum és politika. 8/4. rész. 16.10: Tévébörze 16.20: Képújság 16.25: Képes Sport Kupa terem­labdarúgó-torna. Közvetítés Győrből. 18.10: Ablak 19.00: Reklám 19.15: Tévétorna 19.20: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Dóczi Lajos—Fényes Sza­bolcs—Szenes Iván: A csók. Zenés játék. 21.30: Panoráma. 22.30: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 19.10: Ecranul Nostiu. A mi képernyőnk, A szegedi körzeti stúdió nemzetiségi műsora. 19.30: Tv-híradó 20.00: A szamárbőr. Francia film. 1—2. rész. (16 éven felülieknek’) 21.25: Közben: Tv-híradó 2. 22.50: Képújság. BESZTERCEBÁNYA: 16.31: Titkosírás. Amerikai film 18.00: Sportrevü. Magazinműsor 18.30: Tv-fórum 19.10: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Aki játszik, az nem haragszik. Szatirikus tv-komédia 21.15: Teletipp. Szórakoztató összeállítás 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Junior jégkorong VB. Kanada—Szovjetunió mérkőzés felvételről 23.35: Hírek 2. MŰSOR: 16.25: Junior jégkorong VB. Csehszlovákia—SvcU- ország mérkőzés 18.45: Szovjet zenés szóra­koztató tv-rnűsor 19.30: f rancia nyelvtanfolyam 4. lecke 20.00: összeállítás szlovák művészek alkotásaiból 21.00: Népszerű melódiák. 21.30: Időszerű események 22.00: En, Claudius Angol filmsorozat, 7. rész (15 éven felülieknek!) MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Bron­co Billy. Színes, szinkronizált ame­rikai film. — Balassagyarmati Ma­dách: Háromnegyed 6 és 8-tól: A lator (16). Színes, szinkroni­zált olasz—francia filmvígjáték. — Pásztói Mátra: Esküvő (14). Szí­nes, szinkronizált USA filmszatí­ra. — Szécsényi Rákóczi: Az éj­szaka utazók (16). Színes, szink­ronizált olasz—spanyol sci-fi. — Kisterenyei Petőfi: Az ifjúság édes madara (16). Színes USA film. — Érsekvadkert: A biroda­lom visszavág. Színes, szinkroni­zált USA fantasztikus kalandfilm. — Nagylóc: Szuperzsaru. Színes, szinkronizált olasz bűnügyi film­vígjáték. 4 NÓGRAD - 1982. december 30., csütörtök j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom