Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-30 / 305. szám

Hz Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa szerdán ülést tartott. Módosította az 1961. évi III. törvény egyes rendelkezéseit és szabályozta a technikus- képzést. A középfokú műsza­ki munkaköröket betöltő tech­nikusok képzése 1973 óta tan­folyami rendszerben történt. A tapasztalatok szerint a megfelelő színvonalú techni­kusi szakképzettség megszer­zése csak erre alkalmas isko­latípusban történhet. Az új jogi szabályozás szerint az is­kolarendszerű technikuskép­zés öt évfolyamon át tart és képesítő vizsgával zárul. Az I. és II. évfolyamon megvaló­suló alapképzésre építve a HI—V. évfolyamon a képzési célnak megfelelő szakmai, el­méleti és gyakorlati képzés te­szi lehetővé a technikusi pá­lyára felkészülést. Az Elnöki Tanács a képző­művészeti és iparművészeti alkotások, valamint .a dekorá­ciós anyagok többszörösítésé- ről és forgalomba hozataláról szóló 1955. évi 12. számú tör­vényerejű rendeletet hatá­lyon kívül helyezte; az el­múlt évtizedek társadalmi, gazdasági változásai nyomán a benne foglalt rendelkezések ma már nem indokoltak. A továbbiakban az Elnöki Tanács kitüntetés adományo­zásáról határozott és táborno­ki kinevezésről döntött. Végül bírákat mentett fel és válasz­tott, kegyelmi ügyben döntött és egyéb időszerű témákról tárgyalt. (MTI) Díszünnepség Budapesten r (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetunió népei ma a XXVI. kongresszus határoza­tainak végrehajtásán mun­kálkodnak. A feladat hatal­mas. Meg kell oldani a gaz­daság átvezetését a fejlődés intenzív szakaszába, tovább kell korszerűsíteni az ipart, meg kell valósítani az élel­miszerprogramot, növelni kell a közlekedés teljesítőképessé­gét, tovább kell haladni a nép anyagi és kulturális _ fel- emelkedését jelentő úton. Mindezt olyan körülmények között, amikor a szovjet haza védelme, a világbéke megőr­zésében vállalt felelősség ma­ga Is óriási erőfeszítéseket kí­ván. Senkinek sem lehet azon­ban kétsége afelől, hogy a szovjet nép, mint története so­rán mindig, most Is, a jövő­ben is sikeresen megbirkózik a legnehezebb feladatokkal is. Új típusú kapcsolatok Leninnek az a felismerése, hogy az új társadalmi rend megjelenése új típusú nemzet­közi kapcsolatok kialakítá­sát teszi lehetővé, legteljesebb formában a szocialista orszá­gok és"ä Szovjetunió kapcso­lataiban valósul meg — álla­pította meg ezután lázár György. A történelemben elő­ször alakult ki olyan viszony nagy és Ids államok között, amely mentes a kapitalista ■du tágra JéQemrö alá- és fölé­rendeltség minden megnyil­vánulásától. Ezek a kapcsola­tok a proletár internaciona­lizmus elveire, az érdekek és célok azonosságára épülnek és az egyenjogú, kölcsönösen elő­nyös együttműködésben ölte­nek testet. Ugyanakkor ép­pen az egyenjogúságra alapo­zott együttműködésből me­rített erő teszi lehetővé, hogy az új társadalmat építő né­pek a közös cél felé haladva a lehető legteljesebben ér­vényre juttassák nemzeti sa­játosságaikat. így születik meg a szocialista építés formáinak és módszereinek gazdag sok­félesége. A testvéri szövetségen ala­puló kapcsolatrendszer, a Varsói Szerződésbe tömörült országok együttes ereje és a béke védelmében betöltött pozitív szerepe, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak működése — ezek a leg­fontosabb forrásai annak, hogy szüntelenül növekszik a szocialista országok közössé­gének politikai és gazdasági súlya a világban, ami végül annak a felismerésére kész­tette az imperialista hatal­makat, hogy a szocializmus, mint világrendszer, realitás. Tetszik, vagy nem tetszik, együtt lehet és kell élni a szocializmussal. A szovjethatalom, amely­nek a nemzetközi politikában a lenini békedekrétum volt az első megnyilatkozása, fennál­lása óta következetesen fellép a nemzetközi kapcsolatok általános elveinek, normáinak tiszteletben tartásáért. Állás- foglalásai világosan tükrözik, hogy külpolitikáját a béke és a haladás melletti internacio­nalista elkötelezettség hatá­rozza meg. Napjaink nemzetközi hely­zete ismét komoly feszültsé­gekkel és veszélyekkel ter­hes. Az imperializmus szélső­séges körei fokozzák a fegy­verkezést azzal a nem titkolt céllal, hogy katonai erőfölény­be kerüljenek. Megsértik a békés egymás mellett élés el­veit, beavatkoznak más or­szágok és népek belügyeibe. Minden ürügyet felhasznál­nak, hogy visszavessék a ke­let—nyugati gazdasági, ke­reskedelmi és pénzügyi kap­csolatokat. Ezek a törekvések azonban csakúgy, mint a rossz emlékű hidegháború éveiben, kudarcra vannak ítélve. A Szovjetunió, a szo­cialista országok közössége összefogva a béke és a hala­dás más híveivel, elegendő erővel rendelkeznek ahhoz, hogy megakadályozzák a há­borús uszítókat őrült terveik megvalósításában. Ä fegyverkezési hajsza ellen Ez jut kifejezésre abban is, hogy világszerte egyre na­gyobb tömegek és egyre hatá­rozottabban lépnek fel a fegy­verkezési hajsza megfékezésé­ért, a háború veszélyének csökkentéséért. A Varsói Szerződés orszá­gai sohasem hagytak kétséget afelől, hogy a nemzetközi bé­ke és biztonság megszilárdí­tása érdekében készek együttműködni minden ál­lammal. Ezt bizonyítják azok a kezdeményezések is, ame­lyeket országaink a legutób­bi időben előterjesztettek. Ezek között is kiemelkedő fontossága van annak az ENSZ fórumán hivatalosan, bejelentett elhatározásnak, hogy a. Szovjetunió elsőként nem alkalmaz atomfegyvert —- hangsúlyozta Lázár György, majd így folytatta: — Pártunk és kormányunk nevében kijelenthetem; üd­vözöljük a 60. évforduló al­kalmából tartott ünnepségen bejelentett új, nagy jelentősé­gű békejavaslatokat, é® teljes odaadással támogatjuk a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának békefelhívását, amely közös erőfeszítésekre szólítja a világ parlamentjeit, kor­mányait, politikai pártjait és népeit a háborús veszély el­hárításáért, a világ békéjének megszilárdításáért,' az élet jo­gának biztosításáért. Népünk óhaját és akaratát teljesítve, pártunk és kormá­nyunk külpolitikai törekvé­seinek középpontjában is a béke, a biztonság, a társadal­mi haladás szolgálata áll. Ezért tartjuk kötelességünk­nek, s egyben legsajátabb nemzeti érdekünknek szövet­ségi rendszerünk szüntelen erősítését, a szocialista or­szágok együttműködésének előmozdítását, s ennek jegyé­ben igyekszünk hozzájárulni a nemzetközi problémák bé­kés és igazságos megoldásá­hoz. őszintén kívánjuk, hogy a szovjetunió és az Egyesült Államok különböző fórumo­kon folyó tárgyalásai ered­ményre vezessenek, és szö­vetségeseinkkel együtt azon munkálkodunk, hogy a mad­ridi tanácskozás sikerrel fe­jeződjön be, megállapodás szülessen az európai bizalom- erősítő és leszerelési konfe­rencia megrendezéséről. A magyar és a szovjet nép barátsága mélyen gyökere­zik, és egyidős a szovjethata­lommal — hangoztatta a to­vábbiakban. Első fejezetét fegyverrel és vérrel az a százezernyi magyar internacio­nalista írta, aki 1917 után orosz osztálytestvéreivel együtt küzdött .a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom vívmá­nyainak megvédéséért. A Magyar Tanácsköztársa­ság 133 napja alatt a magyar és a szovjet nép között örök- ’ re szóló barátság született, amelyet legjobbjaink az ellen­forradalmi rendszer nehéz éveiben is híven ápoltak. Né­pünk soha el nem múló há­lával emlékezik arra, hogy a 194 napig tartó súlyos harcok után 1945 tavaszán a Nagy Október forradalmi nemzedé­kének fiai, a Szovjetunió Vö­rös Hadseregének katonái éle­tük és vérük árán hozták el számára a szabadságot, te­remtették még a lehetőséget ahhoz, hogy elindulhassunk a nemzeti felemelkedés útján. A szocialista építés évtize­deiben elért sikereink egyik pótolhatatlan forrása, hogy a történelemben először a Szovjetunióban igaz szövet­ségesre és olyan barátra ta­láltunk, akivel egyenjogú és gyümölcsöző együttműködést valósítunk meg, s akire min­dig számíthatunk. Sokoldalú és állandóan gazdagodó poli­tikai, gazdasági, kulturális, tudományos együttműködé­sünk ma már felöleli, átszövi az élet szinte minden terüle­tét.. Barátságunk és szövetsé­günk állandó fejlődésében és erősödésében meghatározó sze­repe van a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és a Szovjet­unió Kommunista Pártja elv­társi együttműködésének, ame­lyet a marxizmus—leninízmus eszméi, az internacionalizmus . elvei hatnák át. A’ kiterjedt és ' egyre bővü­lő kapcsolatok körött szá­munkra külön is nagy fontos­sága van országaink gazdasági együttműködésének. Ezt jól érzékelteti, hogy külkereske­delmi forgalmunknak csak­nem egyharmadát a magyar— szovjet árucsere teszi ki: év­ről évre nő a kooperációban és a szakosítási egyezmények alapján szállított áruk meny- nyisége. Mind szélesebb terü­letet fognak át a magyar— szovjet kulturális kapcsola­tok, új és új eredmények szü­letnek a tudományos-műszaki együttműködésben, s ami kü­lön is örvendetes, egyre több magyar és szovjet ember köt egymással személyes barátsá­got. Azon leszünk, hogy úgy, mint eddig, a jövőben Is minden módon elősegítsük, még szívélyesebbé, eredmé­nyekben gazdagabbá tegyük a számunkra oly sokat jelentő magyar—szovjet kapcsolato­kat. Ma is akadnak a nemzet­közi reakció képviselői kö­zött, akik abban reményked­nek, hogy a szocializmus „cső­döt mond”, a fegyverkezési verseny mértéktelen fokozá­sának terhei a Szovjetuniót és a többi szocialista országot céljaik feladására .fogják kényszeríteni. Egyes polgári teoretikusok pedig a szocia­lista országok jelenlegi gond­jait látva, olyan következteté­sekkel állnak elő, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi elvesztet­ték aktualitásukat, vonzerejü­ket. Az eszmék választ adnak Különös okoskodások ezek éppen napjainkban, amikor újabb és újabb népek vá­lasztják a fejlődés szocialista útját, amikor a kapitalista or­szágokat évek óta súlyos tár­sadalmi, gazdasági válság gyötri, amikor soha nem lá­tott méreteket ölt a munka- nélküliség, amikor úgyszólván egyedül a szocialista országok képesek létbiztonságot és perspektívát nyújtani népeik számára. Mindez meggyőző­én mutatja, hogy a Nagy Ok­tóber tanulságai fölött nem múlt el az idő, hogy napjaink A „fekete arany” földje (II.) Azerbajdzsán Szocialista Szovjet Köztársaság Az Azerbajdzsán SZSZK címere A Szovjetunió Kaukázuson- túli területének délkeleti ré­szén, 86,6 ezer négyzetkilomé­teren húzódik az Azerbajd­zsán Szovjet Szocialista Köz­társaság. Északról a nagy Kau­kázusi hegygerinc, keletről pedig a Kaszpl-tenger hatá­rolja. Azerbajdzsán a he­gyekből ereszkedik le a Kasz- pi-tengerhez, földünk legna­gyobb, lefolyástalan sós tavá­hoz. Az Apsernn-félszigeten év­századokon át égtek a tűz. imádók „szent tüzei”. A múlt szazad közepén kezdték itt kitermelni a kőolajat. A má­sodik világháborúban pedig a* Apseronról kapott benzin­nel üzemeit tíz szovjet harc­kocsiból és repülőgépből leg­alább nyolc. De nemcsak a fekete aranyból” él a köztár­saság. A modern Azerbajdzsán szimbóluma a főváros, Baku közelében épült Szumgait lett, amely ma a szovjet szinteti­kus kaucsukgyártás, a kohá­szat éá az olajvegyészet köz­pontja. Az utóbbi 15 évben a 6 mil­lió'258 ezer lakosú Azerbajd­zsánban másfélszeresére nőtt a villamosenergia-termelés. A nagy teljesítményű, energia­igényes technika alkalmazá­sával és az anyagmozgatás gépesítésével lehetővé vált, hogy 1981-ben 16 nap alatt betakarították a gyapottermést. Az állami felvásárlások meg­haladják az egymillió tonnát. A köztársaságban 409 ezer ton­nával teljesítették túl a tervet. A mezőgazdaság termelését 1985-ig 15 százalékkal növe­lik. E köztársaság lesz a Szov­jetunió legnagyobb szőlőter­melője. Tavaly 1,6 millió ton­nát szüreteltek. Növekszik a primőr zöldségek, a tea, a hús és a tej termelése is. Az ipari termelést öt év alatt 30 százalékkal kívánják növelni. Az 1935-ig elkészülő erőmű­vek évi 20 milliárd kilowatt­óra villamos energia előállítá­sát teszik lehetővé. Az 1,2 mil­lió kilowattos Mingecsauri erőmű látja el energiával Szumgaitet és a fővárost, Ba­kut is. A sebesvizű Ivura- folyón tovább épül a Sam- bori vízerőmű, amely az ener­giatermelésen kívül hozzájá­rul az öntözés problémáinak megoldásához Azerbajdzsán északnyugati, szárazság súj­totta vidékein. Az erőmű víztárolójától kiinduló öntöző­csatorna további százezer ton­na gyapot és 32 ezer tonna szőlő termesztését teszi lehe­tővé. A bakai Lenin tér sorskérdéseire csak az októ­beri eszmék képesek választ adni. A kizsákmányolás nél­küli társadalom, az államok közötti egyenjogú kapcsola­tok megteremtése, a faji meg­különböztetés felszámolása, a háborúk száműzése az em­beriség életéből, olyan célok, amelyeket október fogalma­zott meg, s amelyeknek ki­apadhatatlan az ösztönző ere­jük. Az új társadalom felépíté­séhez vezető út nehéz, buk­tatói is vannak, s a tragikus tévedések és hibák elkerülé­sére sincs biztosíték. De a történelmi igazsághoz tarto­zik az is, hogy egyedül a szo­cialista társadalom képes szembenézni saját gyengesé­geivel, választ találni azokra a kérdésekre, amelyeket a fejlődés új követelményei ál­lítanak elé. Elegendő okunk van tehát hinni: a jövő a szocializmusé! Erről győznek meg bennünket saját törté­nelmünk tapasztalatai is. Né­pünk, a felszabadulás óta el­telt nem egészen négy évtized alatt évszázadok elmaradását pótolta. Megbecsült tagja a szocialista országok közössé­gének, szava és tekintélye van a világban. Túlhaladtuk a fejlődésnek egy sok ered­ményt hozó, de egyben új kö­vetelményeket támasztó sza­kaszát. Az intenzív fejlődési pá­lyára való áttérés nem kis feladatot jelent, és nem kevés gonddal jár. Ezt még csak tetézik azok a nehézségek, amelyek a világ mai állapotá­ból, a nemzetközi helyzetből és a világgazdaság ismert kö­rülményeiből hárulnak ránk. Mégsincs okunk a kishitűség­re. Szocialista rendszerünk szilárd, pártunk marxista— leninista politikája kiállta az idő és a gyakorlat próbáját. Népünk tehetséges és szorgal­mas. Továbbra is számítha­tunk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal ki­épített gazdasági kapcsolatok fejlődésének kiapadhatatlan forrásaira. Van világos prog­ramunk. Pártunk XII. kongresszusa határozatának és a népgazda­ság VI. ötéves tervének meg­felelően most arra kell össz­pontosítani erőinket, hogy megjavítsuk népgazdaságunk egyensúlyát, megőrizzük elért vívmányainkat, és megala­pozzuk későbbi gyorsabb fej­lődésünket. Célunk reális Nem ringatjuk magunkat illúziókban, tudjuk, hogy, ami­re vállalkozunk, erőt próbá­ló feladat, s csak akkor old­hatjuk meg sikerrel, ha ma­gunk is szüntelenül megúju­lunk. De a cél, amit kitűz­tünk, reális, népünk boldogu­lását, szocialista fejlődésün­ket szolgálja, s ez olyan cél, amiért érdemes élni és dol­gozni. Biztonságérzetünket nö­veli, munkánkat megkönnyí­ti, hogy igaz barátunkkal, a' Szovjetunióval közös úton já­runk — mondotta végezetül Lázár György. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és kormánya, egész dolgozó népünk nevé­ben, köszöntötte 60. születés­napja alkalmából a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetségét. ­Lázár György nagy taps­sal fogadott beszédét követő­en Losonczl Pál mondott zár­szót, majd a díszünnepség második részében művészi műsor következett. Az ünnepség végén fel­csendült az Internacionálé. (MTI) Egon Bohr látogatása Magyarországon Az MSZMP Központi .Bi­zottságának meghívására de­cember 21—29. között Magyar- országon tartózkodott Egon Bahr, a Német Szociáldemok­rata Párt (SPD) elnökségének tagja, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára találkozott Egon Bahrral. Az SPD veze­tő képviselőjével megbeszélést folytatott Várkonyi Péter, a Központi Bizottság titkára, Szűrös Mátyás, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője és Horn Gyula osztályvezető­helyettes. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélések napi­rendjén az európai béke és biztonság időszerű kérdései szerepeltek. Egon Bahr az MSZMP KB Társadalomtudo­mányi Intézetében előadást tartott „Biztonság — 1983” címmel. (MTI) Gronvko az HDK-ba látogat Andrej Giomiko. az SZKP tógát. A szovjet külügymi- KB PB tagja, a Szovjetunió nlszter Erich Honeckernek az külügyminisztere 1983. január N £p főtltkóriinak, az második feleben hivatalos ba­ráti látogatásra a Német De- államtanács elnökének meghL inokrutikus Köztársaságba iá- vására érkezik az NDK-ba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom