Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
... * Színes * Érdekes , Színes * Érdekes * Színes * Érdekes * ... a ,pSzwver csuka ” S még egy maxiérőekesség: ei a 6fi~os méretű (I) cipő nem valamelyik különösen nagy lábon élő milliomos számára készüli, lianem a frankfurti cipóműzemn egyik büszkesége Újabb lombikbébit várnak A csehszlovák orvostudomány történetében kétségkívül új korszakot nyit az az újszülött, aki 1982. november 11-én sírt fel a bmói szülészeti klinikán. Rögtön az újságok első oldalára került a fényképe, és ha közvéleménykutatást tartanának, az „Év embere” címet Csehszlovákiában valószínűleg a néhány hetes csecsemő nyerné. Igaz, nem akármilyen újszülöttről van szó. A — mindmáig titokban tartott nevű — kisfiú Csehszlovákia első lombikbébije, vagy ha úgy tetszik, a nyolcadik ilyen ember a világon. Ha a nevét nem is tudjuk, azt igen, hogy nagyon jól viselkedik. Mindössze egy nappal korábban jött, mint az orvosok várták. A szülés zavartalan volt, a kicsi jó étvágyú és a súlyára sem lehet panasz, hiszen 3650 grammal jött a világra. Milan Dvorak professzor vezetésével a brnói egyetem orvoscsoportja kilenc évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni az anya szervezetén kívüli megtermékenyítés lehetőségével. A kísérletek 1978-tól, a világ első lombikbébijének születése után gyorsultak fel. A cseh orvosok angol kollégáik sikeres metódusa alapján indultak el, de később az eredeti „licencet” jelentősen módosították. Lényegében arról van szó, hogy a megtermékenyített petaeejtet az angol módszernél jóval hamarabb helyezik vissza az anyaméhbe, amely legösszkomfortosabb lombiknál is nagyobb biztonságot? nyújt az embriónak. Bármennyire egyszerűnek hat a dolog, a születés után a bmói orvosok nem győzték hangsúlyozni hogy egyelőre megjósolhatatlan távoli jövő az, amikor a lombikbébi a szülészetek rutinpáciensévé válik. Nemcsak a művelet bonyolultsága miatt, hanem azért, mert az esetek túlnyomó többségében a meddőség nem gyógyítható, nem korrigálható ezzel a módszerrel. A csehszlovák orvosok számítása szerint a lombikbébi világrahozatalára — elméletileg — alkalmas nők esetében is legfeljebb tízszázalékos a tényleges szülés esélye. Kétségtelen persze, hogy akiknek egyébként nem lehet gyerekük, ez a tíz százalék az egyetlen — hatalmas — esély. Ennek társadalmi fontosságát és elismerését jelzi, hogy a lombikbébi a csehszlovák egészségügy állami kiemelt kutatási programjai közé tartozik. A brnói lombikkisfiú valószínűleg nem sokáig lesz az egyedüli Csehszlovákiában, hiszen a születését követő sajtóértekezleten bejelentették: már várják a második viiágrajöttét.' Ha a tudományos-fantasztikus irodalom lapjairól a lombikbébi be is vonult a mindennapi életbe, azért még az orvostudományban élenjáró országokban, mint Csehszlovákiában. a lombikban fogant gyermekek egyelőre „exkluzív klubot” alkotnak. Udvarhelyi Szabolcs (Prága) ßorzoaßäs Tanaka vonata és hossza nkodás Azon a bizonyos esős októberi napon Franciaország- szerte színes papírszemüvegért szaladgáltak az emberek — gyerekek, szülők, nagyszülők egyaránt Hiába. Az újságárusok már csak némán rázták a fejüket, a papírüzletek ajtaján pedig cédula lógott, ridegen tudatva, hogy a „Színes {»pírszemüveg elfogyott”. A francia televízió harmadik csatornája heteken át tanította a nézőket a szemüveg használatára. „Kapcsoljuk be készülékünket, csökkentsük a szoba világítását, foglaljunk helyet, két méter távolságban a tévétől, pontosan szemben a képernyővel, vegyük lei a színes szemüveget S eme előkészületek után élvezzük a horrorfilmet, az év szenzációját, „A fekete tó különös lakója” című műalkotást. Hála a színes celofánnak, térhatásban, plasztikusan fog megjelenni otthonunkban a „Szörny”, a fekete tó különös lakója. A francia tévénézők apraja és nagyja heteken át készült a plasztikus, háromdimenziós borzongásra. Az előrelátóak természetesen jó előre beszerezték a szükséges optikai műszert, a celofánból készült kékpiros pápaszemet, csekély 4—5 frankért, ami nem kis ösz- szeg, főként, ha egy egész család akar plasztikusan rettegni. ötmillió szerencsés szemüveg-tulajdonos ült le a képernyő elé, pontosan úgy, ahogyan tanították. Sok millióan, kimerültén az egész napi eredménytelen futkosás- tól, fekete-fehérre állították készüléküket. A felkészítés során ugyanis a műsorvezető közölte: színes celofán nélkül élvezhetetlen lesz a színes véteL Az is volt: a képernyőn a körvonalak pirosán, kéken, sárgán zölden bontakoztak ki. Ennek egyetlen előnye volt: nemcsak a fekete tó különös lakója, de a film minden szereplője szörnyű jelenséggé vált. A filmet, amely 1954-ben készült, s a térhatással kísérletező játékfilmek első (tehát kiforratlan) zsengéje volt, a harmadik csatorna egy nagy sikerű, állandó műsor keretében mutatta be. Címe: „Az utolsó előadás”. Műsorvezetője Eddy Mitchell, a 60-as évek francia rockkulBátorság. .. sőt, azt a címet is adhainánk képűnknek: vakmerőség- Hisz’ milyen más jelző is illene erre a New Or- teans-i cirmosra, amelyik épp az „Óvakodjunk a'kutyától” feliratú táblán csücsül, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna?!? 12 NÓGRÁD — 1982. december 24., péntek túszának egykori csillaga, ma is kitűnő énekes és színész. A régi idők moziját akarja felidézni, korabeii híradókkal, reklámokkal, rajzfilmekkel. A néző igazi, hangulatos kis moziban érzi magát, ahol cukorkát árulnak, a, ahol a szünetben artisták is fellépnek. Nosztalgia, minden mennyiségben. Egészen október 19- ig, amikor is a képernyőn meg kellett (volna) jelennie a Szörnynek, három dimenzióban. De nem jelent meg. A film olyannyira kísérleti volt, hogy nem sikerült térhatást elérnie. Viszont sikerült feidühftenie sok millió tévénézőt Azokat is, akik megvették — hivatalos áron — a piros-kék celofánt, azokat is, akik „feketén” szerezték be, azokat is, akik otthon barkácsoltak, ragasztottak színes papírszeletkeket. Szerény becslések szerint mintegy tízmillió embert. Ami legfeljebb azt bizonyítja, hogy a televízió valóban hatalom. Az országos mérgelődésnek csupán egyetlen haszna volt. Senkit nem érdekelt a film tartalma, amely arról szólt, hogy egy lelkes, ámde tapasztalatlan expedíció az Amazonas folyón hajózva a fekete tó sejtelmes birodalmába téved, s ott találkozik a Szörnynyel, amely — természetesen — el akarja rabolni az expedíció egyetlen hölgytagját, aki természetesen gyönyörű, s akiért (ugyancsak természetesen) az expedíció több tagja verseng. A Szörny egy rosszul Sikerült mélytengeri búvár és egy rosszul sikerült krokodí- ius hibridje volt. Igaz, ember alakította, aki öt percig is kibírta víz alatt, s kitűnően úszott. S persze, a sok elrab- lási kísérlet, halálsikoly után következett a boldog vég, a „happy end”: a hölgy és az expedíció egyik tagja egymáséi lettek, a szörnyet ártalmatlanná tették. De ezen a ponton a film bizonytalanságba hagyta a nézőt. Vajon végleg megsemmisült-e a fekete tó réme, vagy esetleg ismét felbukkan? Ki tudja... De a legszörnyűbb az volt, azon az októberi estén, hogy a francia televízió topább rémítette a nézőt: ne dobja el a celofán szemüveget, mert vannak ám a filmarchívumban más térhatású műalkotások is, azokra is sor kerül. Ebben tévédét a kitűnő műsorvezető. A franciák felháborodása ugyanis oly méretű volt, hogy nagy bátorság kell inég egy ilyen ostobasággal előállni. Talán nagyobb műsorpolitikai merészség, mint a fekete tó különös lakójának ártalmatlanná tételéhez. Szécsényi Éva (Párizs) * Tizenegy év kemény munkája után — a rendkívül heves bírálatok ellenére — novemberben átadták az utazó- közönségnek a Tanaka vonatot. A Felkelő Nap országában ugyanis így keresztelték el Japán negyedik sinkaszen- vasútvonalát. A japán államvasutak az 1960-as évek elején tért rá a „sinkanszenesítésre”, azaz a legnagyobb ipari, illetve turistaközpontokat összekötő, nem is egyszerűen gyors-, hanem „villámforgalmú” vasúthálózat építésére. Speciális sínekkel és szerelvényekkel tettest lehetővé az óránként 210 kilométeres sebesség elérését a csodálatos színekben tündöklő expresszvonatok számára. A legújabb vasútvonal világrekordot is magáénak mondhat Egy több mint 22 kilométeres aJagútcn halad ál ugyanis, ami — legalábbis eddig a — világ leghosszabb alagútjának számít. A vonal egyébként Tokió elővárosát köti össze a fővárostól 270 kilométerre fekvő, japán-tengeri Niigata kikötővárossal. S talán itt az ideje, rátérni arra, hogy ez az új vasút miért Tanaka vonata. A volt japán miniszterelnök ugyanis niigatai, s a rossz nyelvek szerint a vasútvonal egyszerűen azért épült fel, hogy Tanaka Tokióból hamarabb hazaérhessen. S mikor az egészet építeni kezdték, a volt kormányfőnek meg igen csak magasan volt a szerencsecsU- laga. Ű adta ki af utasítást a munkálatok megindítására. Igaz, hogy Tanaka azóta lebukott, ha nem is a vasút, hanem a Lockheed amerikai repülőgépgyár „túlzott bőkezűsége” miatt, a pálya építését leállítani már senki nem merte. Pedig Niigata — mint sokan állítják — nem is igazi központ, azaz nem lett volna szükség a sinkanszenhálózat- ba történő bekapcsolására. Nem is beszélve arról, hogy mivel az új vonal rendkívül nehéz terepen, hegyvidékeken keresztül húzódik, költségei rekordösszegűek. Minden egyes kilométer 6,1 milliárd jenbe, azaz 22,6 millió dollárba került. Ez fáj leginkább a Tokiót Niigatával összekötő vasútvonal ellenzőinek. akik siránkoznak az elherdált pénz miatt, hiszen nemcsak a japán államvasutak, hanem a japán állam is nyakig süly- lyedt a deficitben. Az ellenzők csupán egy dologról feledkeznek meg, mégpedig arról, hogy Tanaka — Lockheed-botrány ide vagy oda — az eddigi négy óra helyett egy és háromnegyed óra alatt hazaérhet. Legalábbis, addig, amíg ügyében ki nem mondják a feltehetőleg elmarasztaló ítéletet. Azután, ha ő egy ideig nem is, a vasút még közlekedni fog. Pieíseh Lajos (Tokió) Mini és maxi Nemcsak a Magyar Televízió tűz műsorára furcsa elsőségeket. Zürichben is rendeztek a közelmúltban egy olyan fesztivált, amelynek résztvevői nem egyszer meghökkentő rekordokkal mutatkoztak be. Az egyik férfiú, a nyugatnémet Erhard Weller például a világ" legmagasabb, 238 centis embereként szerepelt. Az az alig látható mütyür pedig, amelyet a kezében tartott, a világ legkisebb kerékpárja, a svájci Reinhard Frischknecht készítménye. Ráadásul el lehet képzelni, micsoda látvány lehet, amikor a tulajdonos a minibringán helyet foglal és „közlekedik” Több ezres tömeg gyűlt össze a brazíliai Guajira városkában, hogy meggyászolja a világ egyik legismertebb vízesésének, a Sete Queöas-nak „halálát”. Az Itaipu folyón felépített vízi erőmű üzembe helyezése után ugyanis eltűnt — a vízhozamot tekintve — földünk egyik legnagyobb vízesése. A zuhatagot a helyi indián temetési szertartások szerint gyászolták meg, indián törzsfőnöknek kijáró gyász- szertartással búcsúztatták el. A ceremónia egyben a kör. nyezetvédők tiltakozó megmozdulása is volt, akik évek óta — végül is sikertelenül — próbálták megakadályozni a szintén világelsőségre számot tartó vízi erőmű (képünkön) felépítését és átadását.
