Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

Sportembereket kérdeztünk Nógródba'n Mit rakhatnak a sportbarátok karácsonyfája alá? Az év vége közeledtével elérkezik a mérlegkészítés ide­je. A sport háza táján is felmérik az esztendő eredményeit, hibáit, számot adnak arról, ki hogyan élt lehetőségeivel, miként gazdálkodott tehetségével. Mi a nógrádi sportembe­rek, vezetők, edzők, sportolók véleményére voltunk kíváncsi­ak. Arra kor unk választ: ki mit gyűitött ez évben, s mit „helyezhet’’a szurkoló'-: karácsonyfája alá? A válaszokat cso­korba kötöttük és ezennel sportbarát olvasóink fenyőfája alá helyezzük! Papp Zoltán (az STC vsíUivész országos bajnoka): Jó közepes volt a múlt idé­nyem. A szezon elején sorra nyertem a versenyeket, aztán kicsit megtorpantam. Majd a minszki világbajnokságon a középmezőnyben végeztem. Ezután következett a magyar bajnokság, ahol a rövid tá­von a legjobbnak bizonyul­tam. Számomra szerencsés, hogy a fiatalok, — Géczi Tibor és Horváth János — egyre in­kább felnőnek a feladatok­hoz. Könnyű velük dolgozni, edzeni, s csapatban esélyesek­ké léptünk elő. Neve lett az STC síszakosztályának. Bízom abban, hogy az új idényben még szebb eredmé­nyeket érünk el. Már csak azért is, mert soha ilyen ko­rán és ilyen sokat nem vol­tam havon. A murmanszki felkészülésről a válogatottal azonnal Norvégiába utaztam, ahol nagyszerű körülmények és hóviszonyok közepette edz- hettern. Ezért is várom már az igazi versenyeket. Remé­lem, a kemény munkának meglesz a gyümölcse. Már csak azért is, mert 1984-ben Szarajevóban téli olimpiát rendeznek, és nagyszerű len­ne kijutni. Ám ehhez 83-barí kell bizonyítani! val rendelkezünk, valamint ti­zennégy az ifjúsági aranyjel­vényesek száma. Rajtuk kívül harminchét ezüst- és har­mincnyolc bronzjelvényes versenyzőnk van. Legnagyobb eredményeink közé sorolom, hogy idén si­került végre felújítani — kö­zös erőfeszítések árán — fu­Huram Gyula (a salgótarjáni síküveggyár országos serdülőbajnok tekézője) Számomra jól sikerült az '1982-es év. Azt hiszem kelle­mes meglepetést tudtam sze­rezni mindazoknak, akik ked­velik a tekesportot. Az év elején a serdülő megyei baj­noksági ól továbbjuthattam a debreceni területi versenyre. Ment a játék, egyéniben az első helyen végeztem. Követ­kezett az országos döntő, Pét- fürdőn. Nagyon féltem, mert ellenfeleim jobb technikai fel­tételek mellett• készülhettek. Mégis sikerült megőriznem jó formámat, s ez nag£oan hoz-, zájárult ahhoz, hogy egyéni­ben és párosban — Kiss Er­nővel, a DÉL ÉP versenyző­jével — sikerült megszerez­nem az aranyérmet. Az első félévi jó szereplés után következett a decembe­ri országos serdülő Tizenket- tek bajnokság. Tartottam a versenytől, hiszen számomra szokatlan műanyag-borítású pályán kellett játszani. Bizo­nyítani szerettein volna, hogy főpályánkat, és jól halad a futófolyosó építése is. Léte­sítményben gazdagodásunk — remélem — oda vezet, hogy az elkövetkező években még szebb „karácsonyi ajándékot” adhatunk együttesünk szép­számú s-zurko|ó táborának, s még töbh .tehetségei, a ma­gyar atlétikának. Gyory József (a Balassagyarmati SE ügyvezető elnöke): — Olyon klub, mint a Bgy. SE egy esztendejét nehéz néhány mondatban összefoglalni, de megpróbálom. Mór csak azért is, mert sokan labclarúgó-szot- osztályu-nk balsikereivel mérik az egész egyesület munkáját. Pedig összességében apró lépést tett előre sportkörünk. Atlétikában először rendelke­zünk — Kassai Lajos személyé­ben — első osztályú versenyzővel, aki egyúttal tagja az utánpót­lás-válogatottnak is.’Mellette há­rom ifjúsági aranyjelvényes fia­talé van a szakosztálynak. ökölvívóink nemzetközi sike­reket értek el: Lakatos András az lüiV-n, Szikora István pedig a junior Európa-bajnokságon szerzett bronzérmet. Mindkét kézilabdacsapatunk megnyerte a megyei bajnoksá­got,, s hogy nern jutottak túl az osztál'yozón, nem az ő hibájuk. Sokkal inkább a megyei küzdel­mek alacsony színvonalát jelzi. Jelentősen fejlődtünk a vívó- és a kosárlabda-utánpótlás ne­velésének területén, amíg aszta­liteniszben éppen e téren von­nak nehézségeink. A labdarúgók visszaesése an­nak köszönhető, hogy lehetősé­geinkben nem tudtuk megköze­líteni a berstmaradásért küzdő NB lí-es klubokat. Űsz óta új, fiatal együttes kialakításán fá­radozunk. Olyan csapatén, ame­lyik pár éven belül megpróbál­kozhat azzal, hogy stabil má- sodosriályú gárda legyen. Ezért tartom biztatónak utánpótlös- eavűtteseink jó helyezését, ki­tűnő szereplését a bajnoksá­gokban. Röviden ennyi, amit a „fa alá helyezhetünk". Jó lenne, ha jö­vőre „mellé tehetnénk" a szur­kolók „ajándékát”, a megértő, lelkes támogatást, biztatást! „Bejött”, jelenleg hetedikként, kedvező pozícióból várhatjuk a folytatást. Legalább ilyen fontos, hogy fejlődött a csapatjáték, kiala­kult a kezdő tizenegy, amelyen csak szükség esetén változta­tok. Kedvező az is, hogy né­hány, korábban „nehéz fiú­nak” ismert játékos is beállt a sorba, s tud küzdeni a csapatért. Mert ahogy én megismertem ezt a társaságot, korábban e téren is voltak hiányosságok. Emellett érke­zett néhány olyan focista, aki hamar beépült az együttesbe, értéke lett az STC-nek. Eredményeink mellett az időnként mutatott játékra is büszkék lehetünk. Sok régi szurkoló mondta, hogy régen nem látott Tarjánban olyan jó meccset, mint amilyet a Kazin barcika, valamint az Eger ellen játszottunk. Szóval, úgy vélem, nagyot léptünk a játék terén, akkorát, amekko­rát nem is reméltünk. Azt is jó jelnek tartom, hogy utánpótlásunk is kezd tehet­ségeket nevelni. Már egy-két szépreményű fiatal az első csa­patnál bontogatja szárnyait. Hogy negatívumokról is szót ejtsek, meg kell említe­nem, hogy a „nagyoknál” ren­geteg a „szöveg”, sok a fölös­leges sportszerűtlenség a mér­kőzéseken. Ez a sárga lapok számából is lemérhető. Ezen föltétlenül változtatnunk kell! összességében megfelelő évet búcsúztatunk. Olyat, amely el­mozdította a Stécct a holtpont­ról. Sőt, sikerült a zuhanást megállítani. Meggyőződésem, innen felfelé vezet utunk! Szabó János (az STC ökölvívóinak technikai vezetője): Rezn:€sefc László (a Romhányi Kerámia SE NB Il-es röplabdázőinak edzője): — Legnagyobb ajándék, amit a község sportrajongói­nak adhatunk, hogy a nehéz­ségek ellenére, idén is őriz­zük az NB 11-t. Az őszi idény­ben négy győzelmet sikerült elérnünk és kilencedik helyen várhatjuk a tavaszi folytatást. — Ami a csapat összetéte­lét illeti, lényeges változás nem történt. A régiek közül a visszavonulást. fontolgató Takács visszatért, s továbbra is húzó ember. Rajta kívül még hatan „vitték” a csapa­tot. örvendetes, hogy az ifjú­sági gárdából sikerült két já­tékost a felnőttek keretéhez „felvinnünk”. Olyanokat, akik ülőnként már szóhoz jutnak, a jövőben pedig akár fősze­replők is lehetnek. A pontokon túl — úgy ér­zem — az a legfontosabb, hogy néhány emlékezetes, nagy csatával örvendeztettük meg a közönségünket. Így — velem együtt sokan gon­dolnak vissza szívesen a nyi­tómérkőzésünkre, annak elle­nére, hogif vereséget szenved­tünk a Kossuth KFSE csapa­tától. Vagy például győzeient- hek örülhettünk a Gödöllő ellen, hasonlóan fordulatos, nagij csata után. Vagyis ez volt az egyik nagy érdeme csapatunknak, .hogy lelkesen, nagy-nagy odaadással ját­szotta végig jaz 1982-es évet is! nem véletlenül nyertein or­szágos serdülőbajnoki címet, Pétfürdőn. Sikerült, s ezzel nagy-nagy öröm ért. Remé­lem, győzelmem másoknak is tetszett... Ángya! János (az STC atlétáinak vezető edzője): — Ilyen sikeres esztendőt még soha nem mondhattunk magunkénak. A bajnoki pont­versenyben első ízben kerül­tünk az első húsz közé, hiszen az értékelhető kilencven­nyolc szakosztály közül a ti­zenhetedik helyen végeztünk. Több mint száz pontot tettünk hozzá a tavalyi eredmé­nyünkhöz. Olyan jelentős klu­bokat előztünk meg, mint pél­dául az FTC, a Rába ETO, Videoton vagy a ZTE. Az országos bajnokságokon négy arany-, nyolc ezüst- és három bronzérmet szereztek Versenyzőink. A minősítések terén is előre leptünk; hiszen három első-, két másod- és bat harmadosztályú sportoló­8 NÚGRÁD - 1982. december 24., péntek Az 1981-es évben dúskál­tunk a sikerekben. Az „A” kategóriás szakosztályunk a vidéki ökölvívás élén állt. Az országos sorrendben a harma­dik volt. Magyar bajnokaink, válogatottjaink voltak. Az 1982-es évben minden másként lett. Pontgyűjtő arany­érmeseink katonai szolgálatra vonultak. így a nagy zuha­násban — a hetedik helyre estünk vissza — érthetően, célkitűzéseink halaszthatatlan változtatására kényszerültünk. Felocsúdva, azt tapasztaltuk, hogy piramisunk alapjaira nem lehet építeni. Botos András edző, csupán hét-nyolc serdü­lővel foglalkozott. Ezt fölismerve, nagy lendü­lettel láttunk az utánpótlás szervezéséhez. Kisterenyén, a kihelyezett szakosztályban har­mincán, Nagybárkányban ti­zenöten é& a salgótarjáni isko­lákban közel harmincán álltak a kötelek közé. A város sport­jának „karácsonyfája” alá az úttörő-, serdülő- és ifjúsági ülés-tanítványok Pasztán utánpótlás, ezüst- és bronz­érmei mellé a rövidesen szép reményekre jogosító hetvenöt ökölvívó-palántát helyezzük. Bennük van a jövő, s re­méljük ott vannak közöttük a Farkasok, Hranekok és Bo­tos Tiborok.. Borbély András (az STC NB H-es labdarúgócsapatának vezető edzője): — Szurkolóink körében nyilván ismert az az élet­halál küzdelem, amelyet a csapat tavasszal a bentmara- dásért vívott. Nos, ezt sike­rült kiharcolni. Én nyáron kerültem a gár­da élére, s azt a feladatot kaptam, hogy próbáljak sta­bil NB H-es csapatot kiala­kítani. Olyan együttest, amely­ben benne van egy későbbi továbblépés esélye. Konkrét helyezést is meghatároztak, mégpedig az első tíz hely va­lamelyikének megszerzését. Válogatottak, bajnokok sorát nevelték már eddig is — Illés Rudolf vezető edző irányításával — a Pásztói SE bir­kózó-szakosztályában. Az egyesület birkózói — nemcsak karácsonyra — további jő eredményeket ígérnek a sport- kedvelőknek. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom