Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
L angyos én eaflRen vottá hétfő hajnal. Don Auneásano Escovar, diploma náliküti fogorvos és jó korán kelő ember, hatkor kinyitotta a. rendelőjét Kivett az üvegszekrényből egy mű- fogsort, amely még benne állt a gipszmintában és kirakott az asztalra egy marókra való műszert, amelyeket nagyság szerint elrendezett, mint egy kiállításon. Gallér nélküli csikós inget viselt felül egy aranyozott gomb zárta össze és a nadrágját gumi nadrágtartó tartotta- Szigorú, szikár ember volt és a tekintete ritkán alkalmazkodott a helyzethez, mint a siketek tekintete. Martán elrendezte a Mrgyakat az asztalon, a csiszolókorongot a. kést a forgószékhez f ordította és nekiült megcsúszó tni a műfogsort Ügy látszott, nem gondol arra, amit csinál, de makacsai dolgozott, még akkor is nyomva a pedált a maró-késen, janikor nem használta. ETyolé óra után egy kfe szünetet tartott, hogy az ablakon át kinézzen az égre, és meglátott két magába merült hollókeselyűt, amelyek a szomszéd ház tetőgerincén szorítkoztak a napon. Tovább dolgozott, arra gondolva, hogy ebéd előtt még egyszer esni fog az eső. Tizenegy esztendős kisfia kellemetlen, mutáló hangja rázta fel a gondolataiból: — Papa. — Mi az? — Azt kérdi a polgármester, hogy kihúzod-e a fogát. — Mondd meg neki, hogy nem vagyok itthon. Éppen egy aranyfogat csiszolt. Kartávolságra emelte, és a szemét félig lehunyva megvizsgálta. A váróteremből újból kiáltott a fia: — Azt mondja, hogy igenis itthon vagy, mert hall téged. A fogorvos tovább vtzsgálgatrta a fogat. Csak miután letette az asztalra a befejezett munkadarabok mellé, akkor szólalt meg: — Még jobb. Újból a crä^lpkorongot késetté. Egy kis kartondobozból, amelyben az elkészítésre ráró ddigofcat tartotta, ktveft egy több tagú hidat és csiszolni kezdte az aranyat. — Papa. — Mi az? Még nem változott meg az arrkifejezése. / — Azt mondja, hogy ha nem húzod ki a bölcsességfogát, agyonlő téged. Sietség nélkül, rendkívül nyugodt mozdulatokkal abbahagyta a pedálozást a marókés«!, eltolta a gépet a karosszéktől és teljesen kihúzta az asztal alsó fiókját. Ott volt a revolver. — Jól van — mondta. — Mondd meg neki, hogy jöjjön és lőjön agyon. Elforgatta a széket, amíg az ajtóval szembe került, és kezét a fiók szélére támasztotta. A polgármester megjelent a küszöbön. A bal orcáját megborotválta, de a másik, feldagadt és fájós arcán ötnapos szakálla volt. A fogorvos sok-sok elkeseredett éjszaka nyomát látta a polgármester fénytelen szemében. Az ujjai hegyével belökte a fiókot és szelíden mondta: — Üljön le. — Jó napot — mondta a polgármester. •Gabrteí Garda Márqtiez kohimbiai fr6, akinek Száz év magány című regénye hazánkban is nagy sikert aratott, kapta meg az idén az írod»!mi Nobel-dfjat, ebből az alkalomból közöljük novelláját. — 'JŐ rtapoí — Wíondta a fogorvos. Amíg a műszereik kiforrtak, a polgármester a szék fejtámlájára támasztotta a fejét és máris jobban érezte magát. Jeges illatot lélegzett be Szegényes rendelő volt ez' egy öreg faszék, a pedálos csiszolókorong és egy üveg- szekrény állt benne, porcelán üvegcsékkel. A székkel szemben egy ablak volt, embermagasságig vászonfüggöny- nyel eltakarva. Amikor hallotta, hogy jön a fogorvos, a polgármester megvetette a lábát, és kitátotta a száját. Don Aureliano Escovar a fény felé fordította a beteg arcát. Miután megnézte a rossz zápfogat, az ujjaival óvatosan megnyomva, beigazította az állkapcsot. — Érzéstelenítő nélkül kell csinálni — mondta. — Miért? • — Mert tályog van rajta. A polgármester a szemébe nézett. — Jól van — mondta és mosolyogni próbált. A fogorvos nem mosolygott vissza rá. A munkaasztalhoz vitte a tepsit a kiforrá2ott műszerekkel és egy hideg csipeszszel kiemelte őket a vízből, még mindig sietség nélkül. Aztán a cipője orrával odatolta a köpőcsészét és a mosdótálhoz ment kezet mosni. Mindent úgy csinált, hogy közben nem nézett a polgármesterre. De a polgármester nem vette le róla a szemét. Alsó bölcsességfog volt. A fogorvos szétterpesztette a lábát, és a meleg fogóval megragadta a bölcsességfogat. A polgármester megkapaszkodott a szék karfáiban, minden erejét a lábaiba vetette és jeges űrt érzett a veséjében, de még csak nem is sóhajtott. A fogorvos csak a csuklóját mozgatta. Harag nélkül, inkább keserű szelídséggel mondta: — Itt most húsz halottunkért fizet meg, hadnagy úr. A polgármester érezte a csont reccsenését az állkapcsában és a szeme könnybe lábadt. De nem sóhajtott, amíg nem érezte, hogy kijött a zápfoga. Akkor meglátta a könnyein át. Ügy rémlett neki, hogy annak a fognak any- nyira nincs semmi köze a fájdalmához, hogy képtelen volt megérteni az elmúlt öt éjszaka kínszenvedéseit. A köpőcsésze fölé hajolva, izzadva, lihegve kigombolta a zubbonyát és tapogatózva keresgélte a zsebkendőt a nadrágja zsebében. A fogorvos adott neki egy tiszta rongyot. — Törölje le a könnyeit — mondta. A polgármester letörölte. Remegett. Amíg a fogorvos kezet mosott, ő a lyukas meny- nyezetet és a mennyezeten függő poros, póktojásoikkai, meg döglött bogarakkal teli pókhálót nézte. A fogorvos a kezét szárogatva visszajött. „Feküdjön le — mondta — és sós vízzel öblögesse”. A polgármester felállt, hanyagul tisztelegve elköszönt és a lábait nyújtogatva az ajtóhoz ment, be sem gombolva a zubbonyát. — Majd küldje át a számlát — mondta. — Magának, vagy a községházának? A polgármester nem nézett rá. Becsukta az ajtót és a dróthálón ikeresztül mondta: — Egykutya. (Nagy Mátyás fordítása) Gabriel Garda Márquez: Egy ilyen nap Az Intelligencia gyűjtőfogalom Korfárs zenei műhelyek Magyar országon Bemutatjuk az Új Zenei Stúdiót Anüt s MBStenapf élete ben „intelligenciának” nevezünk, csak nehezen definiálható gyűjtőfogalma annak a képességnek, ahogy különböző problémákat egy megadott (de nem szükségszerűen e legrövidebb) időn belül meg tudunk oldani. Ezért egy jó teszt különböző fajta feladatok útján azt vizsgálta, milyen ügyesen bánik a vizsgált személy a szavakkal, számokkal, mintákkal, geometriai és térbeli fogalmakkal, milyen a kombinációs képessége és sok egyebet, és a teljesítmények átlagából megállapítja az úgynevezett intelligencia- hányadost. ■ Vannak „univerzális zsenik”, akik minden (vagy csaknem minden) fajta feladatot nagyon jól megoldanak. De vannak specializálódott zsenik is, akik bizonyos területen egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, a másikon azonban, átlagon alul rosszul szerepelnek, és ezért összességében nem jobb az IQ-juk, mint azé, aki minden területen átlagos teljesítményt nyújt. Már maga ez mutatja, hogy az IQ önmagában nem mond sokat, ha nem tudjuk, milyen egyes eredményekből tevődik össze a végső eredmény. Az ember a hétköznapi élétben a legkülönbözőbb problémákkal találja magát szemben, és előfordulhat, hogy a zseniális specialista vagy a világtól elidegenedett tudós hétköznapi problémákkal találkozva gyakran nem úgy viselkedik, „ahogyan azt egy intelligens embertől elvár- má az ember ” Nem kétséges hogy az in- te'ligenciahányadosok valóban mondanak valamit a vizsgált személy képességeiről. de azt, amit általában intelligenciának nevezünk csak tökéletlenül ragadják meg. MI te sz ÜJ Zenei Stúdió? Egyrészt és elsősorban fiatal zeneszerzők, alkotótársak csoportja, melyben persze minden tag azon túl, hogy közös elveket is vall, és közös módszereket is használ, önálló, szuverén komponista. Másrészt előadóművészek szövetkezése a célból, hogy a kortárs zenének egy részét megismerjék és megismertessék hazánkban. Saját kompozícióik eljátszásán túl tehát vállalkoznak más, külföldi kortárs szerzők darabjainak bemutatására is. Amikor arra kértem a stúdió három tagját, Jeney Zoltánt, Vidovsz- ky Lászlót és Wilheira Andrást, próbálják meg a hetvenes években végzett munkájuk mérlegét elkészíteni, a következő tények derültek ki: Az Űj Zenei Stúdió az elmúlt évtizedben körülbelül 250— 300 hangversenyt adott. Ezeken a koncerteken bemutattak több mint 120 művet. Az első eljátszás után a kompozíciót ritkán ismételték meg újra — hiszen céljuk nem állandó repertoár kialakítása és bővítése volt, hanem a folyamatos tájékozódás és tájékoztatás. 1974-ben az UZS három hangversenyt adott Párizsban. 1976-ban volt az emlékezetes Hommage á Kur- tág koncert a Zeneakadémián, 1976-ban szerepelt a stúdió az akkor már húszéves múltra visszatekintő Varsói ősz nevű kortárs zenei fesztiválon. A stúdió több tagjának készült szerzői lemeze a hang- lemezgyárban, csoportos felvételük is szóba jött már. Az Űj Zenei Stúdió a hetvenes évek legelején jött létre, amikor a zeneművészeti íőiskolán működő zeneszerzők körének egykori tagjai és a KISZ Központi Művészegyüttesének igazgatója egymásra találtak. (A stúdió próbahelyisége azóta is a művészegyüttes Rottenbiller utcai házában van.) A csoport kialakulásának körülményeire így emlékesnek vissza az alapító tagok: Jeney: „A főiskola zeneszerzők köre már előttünk is funkcionált, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, ment az Üj Zenei Stúdió szinte abból a szűkebb csoportbél alakult ki.” Vidovszky: „Lényeges különbség, hogy a zeneszerzők' körében a zeneszerzők megírják a darabjaikat, a főiskola néhány hangszerese pedig eljátssza. Így a koncert kölcsönös összeveszéssel lezajlik. A stúdióban már a kezdeti improvizációk során is előadóként léptünk fel, majd amikor beindultak a koncertsorozataink, igyekeztünk olyan próbafolyamatokat kialakítani, sőt olyan műveket írni, amelyek már másfajta részvételt követeltek a hangszeresektől és a zeneszerzőktől egyaránt. Sok olyan kompozíciót adtunk elő, amelyben az előadó nem hagyományosan lejegyzett zenei anyagot kap, hanem instrukcióhalmazt, amelynek segítségével neki kell megkonstruálnia a szólamát, tehát sokkal intenzívebben vesz részt a darab kialakításában”. Jeney: „Közvetlen modellünk a Stockhausen együttes volt, az első olyan csoport, amelyik egy zeneszerzőből és körötte néhány zeneszerzői gondolkodású előadóból állt. Olyan darabokat játszottak, melyek improvizációra épülnek, de nem a véletlen abszolutisztikus felfogásából indulnak ki, hanem az előadás különböző lehetőségeinek a kibontását tekintik céljuknak. Azt hiszem. itt a zeneszerzői részvétel nagyon lényeges”. Az Űi Zenei Stúdió hangversenyei mind az előadó muzsikusok, mind a hallgatóság számára jó alkalmat adtak egy új zenei világ megismerésére. Nehéz elgondolni, mennyivel több törleszteniva- iója volna mai zenei életünknek, ha a stúdió nem jön HHre 19T0 táján. A koncertek száma, a bemutatott művek lajstroma mérlegre tehető, de a hatás, melyet a stúdiósok munkája egész zenei életünkre gyakorolt, nehezen felbecsülhető. Az UZS által taposott ösvény ma már fokozatosan szélesedni látszik, a fiatal muzsikusok közül egyre többen indulnak meg rajta, nyomukban közönségükkel. .. A stúdió eddigi koncertjei nyilván nem ölelhették fel a kortárs zene egész irodalmát. A bemutatott művek mindig kamaraméretűek voltak-le- hettek. Azután a stúdiósok is szelektáltak a lehetőségek közül, saját érdeklődésük szerint. Különös előszeretettel játszották egy időben például az amerikai eredetű ún. repe- titív zene reprezentánsainak műveit. Ugyanakkor a hozzánk legközelebb álló „lengyel iskola” darabjait viszont nem vették fel műsoraikba. Az utóbbi időkről így vélekedik Vidovszky László: „Amikor a stúdió beindult, akkor szinte egyáltalán sehol nem játszottak semmiféle mai zenét, tehát fő szempont volt, hogy minden bemutatható művet Igyekeztünk eljátszani. Én azonban ezt nem tartottam és nem tartom az UZS elsődleges feladatának, ezt egyszerűen azért vállaltuk, mert helyettünk nem csinálta senki A „mezőny azóta valamelyest megváltozott, részben a miskolci műhely, részben a 180-as csoport és mások tevékenysége következtében: ennek megfelelően azt hiszem, a mi műsorainkon is visszafej- lődőben lesznek a külföldi szerzek”. A nyolcvanas években remélhetőleg tovább fog színesedni, gazdagodni a modern zene világa hazánkban. Valamiféle munkamegosztásra lehet számítani a meggyara- nodott számú előadói együttesek között. Váczi Tamás TAMÁS ISTVÁN: BAK Dicsekvésből degeszre tömötten Elnyúlt az év — makk-álmunk fölröffen...; Citál; sandít vaksi ablakiból Ereklyénkért, talonra, ha ok szól, Mokány cinkos, s lóvátetten nyerít; Bűnbak-lesen új fent erőt merít... Ezüst csöndben szertyogtatva pipád, Ront be a múlt, s adót vetne ki rád — Sinkó görög, s boltos banyák, hárman Iringálnak szíjas bocskorában Szálas sorsunk pókláb léptékének..., Rian szemünk tükre e patáktól... Csengettyűznek; kakasok, s madár szól: Fánk az égig ér, s véget ez ének. KÖVES ISTVÁN: EL KELL DÖNTENI A pisztoly elcsattan Salak spriccel a talpak alól Csak befelé idegesek az edzők A futó az ő fejükkel fut A célegyenesnél a közönség feláll El kell dönteni Az ember idegeskedik Fut Vagy kiabál GALAMBOSI LÁSZLÓ: TANYA A háztetőre macska körme ír. Boglyaközeiben szunyókál a nyír. Körötte kövér vadnyulak melengetik viskóikat. A csipkefa földig hajolva súg. Bozsogni kezd a vakondalagút. Tollas hodályba róka lép, libával vérzi réklijét. A h *ld előtt cinkét ringat a gally. Surrog a selymet pörgető guzsaly. Cilinder Antal rajza ( NOGRAD — 1982. decembe. 18., szombat 9
