Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-18 / 297. szám

Balassagyarmaton újabb négy emeletes lakóház» PEVA-szerelésl munkálatai fejeződnek be ez év végéig. Képünkön a négy lakótömbből álló épületcsoport utolsó részének munkálatai folynak.

Kertészeti napok

A lombiktól a növényházig

Ä Rozmaring téesz Budapest—Pesthidegkúti üvegvárosának növényházai immár hagyományosan decembertájt megnyílnak a nagyközönség előtt. A látogatók nagy gyönyörűséggel járják a szokatlan „természetet”, a trópusi környezetet idéző növényházakat. A kertészet hat és fél hektárnyi üveg alatti felületén a különleges és színpom- pás dísznövények tízezrei gyönyörködtetik a látogatókat a páradús házakban.

A virágkiállításon pedig —

ami az idén szintén az egyik üvegházban volt december 11-én és 12-én — a „lábon” látott gerberák, strelitziák, szegfűk kötészeti kompozíciókban jelentkeztek. A kiállítás egyik főszereplője az afrikai ibolya volt, amit fokföldi ibolyának is emlegetnek. Ez a csinos cserepesnövény a Rozmaring egyik specialitása: számos külföldön is keresett, új fajtát

állítottak elő a kertészetben. Részt vettek a kiállításon az ország jelentős dísznövénytermesztő téeszei. Nagy érdeklődés előzte meg a szombathelyi Kertész téesz orchideáit (nemcsak virágokat, hanem töveket is bemutattak) és a csepeli Duna téesz cserepes dísznövényeit Külföldről is érkeztek kiállítók: Hollandiából tulipánokat, Bulgáriából rózsát hoztak, az NDK, NSZK több kertészetének speciális termékeit mutatják be.

A kiáRftási növényházban a*

üveg alatti termesztés több, elsősorban energiamegtakarító berendezése is látható volt, működés közben. (Pl. gördülő növényasztalok, hőcsapdák, stb.) És a kiállítás bepillantást nyújtott a legkorszerűbb növényszaporítási eljárás, a szövettenyésztés gyakorlatába. Ezzel a módszerre] az egészséges, kiváló Diológiai tulajdonságokat mutató növényeket lehet nagy tömegben elszaporítani.

A Rozmárig téesz telepén működik a több termelőszövetkezet, állami gazdaság, kutatóintézet és kereskedelmi vállalat összefogásával épült Meriklón szövettenyésztési laboratóriumi üzem. Másfél éves fennállása óta sok százezer dísznövény, szőlő és más fontos mezőgazdasági növény került ki a laboratórium lombikjaiból. A kertészeti napok külön érdekessége az, hogy a növény-,dombikböbik” közül sok ezer, már a növényházakban felnövekedve, virágzóan érzékelteti a látogatókkal a szövettenyésztés eredményeit.

Az idei, látnivalókban és tudnivalókban gazdag program minden bizonnyal országos érdeklődésre is számot tarthat, elsősorban a hivatásos kertészek de talán a „szenvedelmes” kertészkedők körében is.

D, P.

A pálya

M

anapság már nem kapkodja idegesen a fejét az olvasó, ha az újságokban minduntalan gazdasági témájú cikkekre bukkan, hozzászoktunk, hogy napjainkban a gazdasági ügyek, a termelés, fogyasztás, értékesítés feladatai állnak a politikai, társadalmi élet középpontjában.

Ezek közül különösen fontosak a munkaerőhelyzettel kapcsolatos információk, mert ezek valamennyiünket személy szerint érintenek. Sokan még nem tudnak, vagy nem is akarnak elmélyedni a termelés sokágú kérdéseiben. Megelégednek a fogyasztói árak mozgására, a pénz vásárlóképességére, az életszínvonal minőségére utaló cikkekkel, adatokkal. Őket is érdekli azonban a mindenkori munkaerőhelyzet — hétköznapi szavakkal az, hogy hol, milyenek az elhelyezkedési lehetőségek, miért, mennyi bért fizetnek. Ez a bonyolult, szerteágazó téma elsősorban persze a pályakezdő fiatalok számára fontos, hisz’ a legtöbb esetben az első munkahely alapján alakulnak ki az életpályák, most dől el, hogy helyesen választották-e meg szakmájukat, foglalkozásukat.

Ha az alapvető kérdést, az elhelyezkedési lehetőségeket tekintjük, altkor az idén végzettek helyzete a korábbi évekénél kedvezőbbnek mondható. Az általános iskolát végzettekre éppen úgy vonatkozik ez, mint a közép- és felsőfokú iskolák végzős hallgatóira, a friss diplomás szakemberekre. Az általános iskolákban 136 300 tanuló végzett ebben az évben, közülük 127 400 tanul tovább és mindössze 7000-en helyezkedtek el segéd- vagy betanított munkásként. A tizen- négy-tizenhat évesen munkába állók száma természetesen ennél jóval több. Sokan ismételten megkísérlik a középiskolába való bejutást. Egészségi és egyéb okokból is számosán várnak egy-két évet, de mégis jóval több munkahely vár rájuk, mint amennyien munkára jelentkeznek. A munkaerőhelyzetet minden szinten meghatározó területi és szakmai elosztottság természetesen ennél a csoportnál is gondot okoz. A falun élő tizenéves lányok számára alig van választási lehetőség. Többségükre a nehéz fizikai munka vár, vagy otthon marad és a háztáji, kisegítő gazdaságokban dolgozik. A nagyobb községek termelőszövetkezetek munkakínálati skálája szerencsére szélesebb, sőt módot nyújtanak a szakképzettség megszerzésére is. Ennél az ifjúsági csoportnál a kisegítő iskolát végzettek, a fizikailag, szellemileg visz- szamaradt —, de munkára azért alkalmas — fiatalok elhelyezkedése okoz a legnagyobb gondot A rokkantak éve óta némi szemléletváltozás tapasztalható ugyan, de még korántsem megoldott ez a probléma.

A középiskolát végzettek népes táborának helyzete természetesen bonyolultabb, maga a probléma is jelentősebb, szerteágazóbb, összesen 228 354 ifjú ember végzett az ország gimnáziumában, szakmunkásképző intézeteiben, szakközép- és szakiskoláiban. Közülük 141460 jelentkezett továbbtanulásra, 99 100 pedig munkát vállal. Ennél a rétegnél a .szakmunkásképző intézményekben végzettek vannak a legkedvezőbb helyzetben. Sokkal több a felkínált állás, mint amennyien vannak. Gyakorlatilag oda és akkor lépnek munkába, ahol és amikor akarnak. Ezzel magyarázható, hogy induláskor legkevesebben közülük hagyják el a pályát, bár később, különösen a lányok közül sokan „módosítanak” és a könnyebb, elsősorban irodai munkát vállalnak. A szakmunkásképző iskolák területi elhelyezkedéséből adódóan természetesen nem minden szakmában és nem mindenütt könnyű munkát kapni. Borsodban. Szolnok és Csongrád megyékben például több autószerelőt képeztek, ki, mint amennyire szükség van, Somogybán túl sok a rádió- és tv-műszerész, Szolnok megyében a háztartási gépszerelők, ruhakészítő szakmunkások, szobafestők számára nehéz munkát találni. A

kezdetén

most végzett hegesztők, esztergályosok, villanyszerelők, kötő és szövő szakmunkások, tetőfedők, burkolok viszont bárhol az országban azonnal el tudnak helyezkedni.

Az idén végzett 25 328 szakközép- és szakiskolás fiatalok elhelyezkedési lehetőségei szintén jók, bár szakmai és területi feszültségek náluk is adódnak. Gondot okoz például a közgazdasági, számítástechnikai szakoktatásban jelentkező túlképzés. Szabolcs- Szatmár, Borsod, Fejér megj'ében sem tudnak annyi gyorsírót foglalkoztatni, mint amennyit képeztek. Budapesten, Bács megyében viszont kevés a gyors- és gépíró. Általános hiány mutatkozik a belkereskedelmi, középfokú pénzügyi, számviteli szakemberekben.

A gimnáziumot végzettek száma szintén jelentős: 20 372. Közülük 9900 tanulhat tovább. 10 000 pedig folyamatosan munkát vállal. Pontos adatokat itt nehéz kimutatni, mert sokan kétszer-háromszor is megkísérlik az egyetemi, főiskolai felvételit, otthon maradnak, szabad pályát választanak, vagy egyszerűen férjhez mennek és kiesnek a statisztika hatóköréből. A gimnáziumok jellegéből adódóan az érettségizettek túlnyomó többsége nem szerez szakképze+tséget, így aztán a továbbtanulásból kimaradtak elhelyezkedése eléggé nehéz. Lehetőség van ugyan arra, hogy gyorsított úton szakmunkásképzést nyerjenek, de többségükre csak a segéd-, vagy a betanított munka vár, ez pedig — különösen a lányoknál — nem túlságosan népszerű. Könnyebbséget jelentenek az egyre népszerűbbé váló fakultációk, amelyek segítségével immár tízféle szakmában szerezhetnek alapképesítést a gimnáziumi tanulók is. Valahol itt kell a megoldást keresni, hisz az érettségizetteknek csak a fele tanulhat tovább, nagyobb részüknek munkát kell vállalnia, és ma még a felajánlott állások 60— 70 százaléka nehéz fizikai munka. Ez az arány nem változik a jövőben sem, ezért a gimnáziumokat kell alkalmassá tenni arra, hogy a fakultációk segítségével alapvető szakismereteket nyújtsanak a tovább nem tanuló, de azért természetesen kellően fizetett munkára vágyó érettségizettek számára is.

Jellemző az ország munkaerőhelyzetére! hogy az egyetemet és főiskolát végzett, elhelyezkedési lehetőségei talán sohasem vol-' tak annyira kedvezőek, mint napjainkban.' 13 751 végzett újdiplomást bocsátottak ki eb-' ben az éviben a főiskolák és egyetemek. Számukra 24 532 állást hirdettek meg, de köz-' tudott, hogy a tényleges elhelyezkedési le-j hetőségek ennél sokkalta szélesebbek. A műszaki diplomások például négy állás közül választhatnak, a tudományegyetemeken végzettekre fejenként másfél, az agrár szakosokra 2,7 állás vár. Területileg természetesen már nem ilyen jó a konkrét helyzet és az is gondot okoz, hogy a meghirdetett munkakörök nem mindig felelnek meg a pályázók felkészültségének, nincsenek kellően dotálva. Nem mindenütt könnyű munkát találniuk a végzett bölcsészeknek, nyelvészeknek, filozófusoknak, régészeknek, jogászoknak. Néhány tanári szak szintén telített. A meglevőnél ke-’ vesebb biológusra, földrajz, matematika, fiJ zika szakos tanárra van szükség és ehhez jáJ rulnak még a területi elosztásból adódó egyenetlenségek is. Külön gond az, hogy a fővárosból nem szívesen akarnak vidékre menni, pedig ott sokkal jobb az orvosi, műszakig gazdasági diplomával rendelkezők elhelyezkedési lehetőségei. A pályaelhagyás szintén növeli a szervezett munkaerő-gazdálkodás nehézségeit.

A

z idén végzett és különböző szinteken muhkát vállaló fiatalok gondjai az egész társadalmat érintik. Épp ezért a jelen és a jövő egyik alapvető fe!?da'-nak kell tekintenünk e probléma mevoldá-AV

Vasvári Ferenc

rhunkásarcok

Hangja elszáll az éterbe

Visszhang

Tanulni munkaidő után

JÓT derül rajtam az asz- szony.

Ha rosszmájú lenne, vélem, felkínálna és — megnyerne egy fogadást, de nem teszi, hanem mosolyogva immár harmadszor is elszótagolja a nevét: Ba-la-va-i-der József - né. De megvigasztal:

— Nemcsak a maga fülének szokatlan a nevünk, mások is megkérdezik — kétszer, háromszor is, míg helyesen le tudják írni. Tudja, az apósom lengyel volt, de aztán, letelepedett Magyarországon. A férjem már itt született, de esze ágába sem jutott, hogy megmagyarítsa. Jó ez így nekünk.

Balavaidemé (még egyszer ellenőrzőm a papírra vetés pontosságát) vékony, széparcú asszony, senki sem mondaná róla, hogy felette is eljáró félben az idő, pedig júliusban töltötte be az ötvenötöt.

— Akkor már számolja a nyugdíjig hátralevő napokat?

Tiltakozik:

— Jaj, dehogyis! Eszem ágában sincs! Kértek is, hogy maradjak, meg én is így akartam. Ezt a munkát még lelkiismeretesen el tudom látni.

Pedig szinte percnyi nyugta sincs. A KÉM megyei közúti igazgatóságának ebben a földszinti helyiségében megállás nélkül csengenek a te- lefőnok, zúg, serceg az URH- adó-vevő készülék, amely mellett asztalnyi magnetofon hatalmas szalaglekercsre rögzít valamennyi beszélgetést, hivatalos ügyfelek érkeznek, s kémek eligazítást, interurbánhívást jegyeztetnek, másik megyebéli vállalat címét kérik, s ez így megy nyolc órán keresztül. A diszpécserasszony így gyakorta hagyja félbe megkezdett mondatait.

— Elhiszi — néz rám —, hogy mire letelik a szolgálat nyolc órája, bizony nagyon elfáradok. Nem fizikailag: szellemileg. Mikor megyek hazafelé, úgy zúg a fejem, mint egy óriási méhkas.

— Sosem akart más helyre menni ?

— Nem! Nem olyan fajta a miénk, amelyik csak úgy szé- re-szóra ugrál. Nem dicsekvésképpen, de elmondom, hogy a férjem, aki négy éve ment nyugdíjba, negyvenhat kemény esztendőn át dolgozott a Tűzhelygyárban. Esztergályos volt a szakmája, de aztán — divatos szóval — „kiemelték” normásnak. Ügy is fejezte be. De gondoskodott arról, hogy a Balavaider név ne vesszen ott a gyárban a

feledés homályába: ott dolgozik a fiam, művezető a téem- kában, de még a vejem is ott keresi a kenyérre valót. Csak a lányom nem követte őket: ő az ötvözetgyárba ment Így kicsit szétszóródtunk mun- kahelyileg, de az egész família itt lakik, Tarjánban. Igaz, elég messze egymástól, de nem is baj, mert míg egyi.- ket-másikat a szolgálat után felkeresem, legalább kiszellőzik a fejem.

Az URH recsegő hangja vágja szét a beszéd fonalát, valaki valahonnan monoton hangon ismételgeti egy gépkocsi rendszámát, jelentkezésre szólítva fel. Aztán Budapest van a telefonvonalban, s közben valaki kéri az asszonyt egy sürgős üzenet átadására.

— Látja, úgy tűnik, hogy csupa kapkodás az itteni munka, pedig nem. Ehhez nagy-nagy figyelem és pontosság kell, hiszen elég egy elhallás, egy apró feledé- kenység, s már meglenne a baj. Szerencsére velem ilyesmi még nem fordult elő, s remélem, nem is fog.

— S becsülik-e a jó munkát?

— Hogyne! A fizetésre sem panaszkodhatok, de másképp is elismerik. Voltam már hosszú jutalomutazáson a

Szovjetunióban, két évve! ezelőtt meg megkaptam a Kiváló dolgozó kitüntetést. És úgy érzem, mint embert is tisztelnek, szeretnek. Nem ‘s tudom megmondani, mikor szólítottak a hivatalos vezetéknevemen. Tudja, én itt mindenkinek Ica néni vagyok. Sajnos, már jóideje néni. Elszáll az idő. Igaz, néha csak azon veszem észre, hogy mekkorát nőnek az unokáim. Mintha most szüléitek volna, pedig dehogy: a kisebbik fiú négyéves, a nagyobbik meg már a tizenegyet is betöltötte.

Az URH-n valamelyik gépkocsivezető jelentkezik, s kér utasítást. Megkapja.

— Tudja, gyakorta előfordul, hogy éjszakánként telefoncsörgésre, vagy a gép zúgására ébredek. Pedig szó sincs róla: csend van, legfeljebb a férjem szuszog. Mindez szerencsére csak egy pillanatig tart, s aztán, mintha mi sem történt volna, átfordulok a másik oldalamra és jóízűen alszom tovább.

A SZOLGALAT a vége felé közeledik, de itt szó sem lehet hazafelé készülődésről. Csak akkor, ha a váltótárs megérkezett. Addig Balavai- derné hangja cseng a telefonokban. ..

Karácsony György

A december 9-i NÓGRÁD- ban megjelent egy kivonat a nagyközségi közös tanács vb' anyagából. Nagyon igaz az anyagnak az a megállapítása, hogy „Napjaink gazdasági és társadalmi kérdései magyarázzák. hogy mind fontosabbá válik a dolgozók képzettsége”. Ezt a tényt gyáregységünk párt- és gazdasági vezetői is felismerők. 1033-ban ünnepeljük a Váci Kötöttáru- gyár pásztói üzemének tízéves fennállását és ez alatt az idő alatt elértük, hogy a létszámunkhoz viszonyítva a szakmunkások aránya 26,3 százalék, ebből körülbelül 40 százalék a felnőttképzés keretében végzett. A középfokú végzettségűek aránya 11,6, ebből a szakmai képzettségűek!

25—30 százalék, ők szintén munka mellett képezték magukat.

A dolgozóink képzettségi szintjének változását mi nagy eredménynek tartjuk, hiszen

1973-ban a szakmának megfelelő képzettséggel csak 3,8 százalék rendelkezett. Az általános iskolát el nem végzettek aránya 21,70 százalék volt. A felnőttoktatás keretében a tíz év alatt 50 fő végezte el kihelyezett 80 órás tanfolyamon a 8 általánost. Igaz, hogy jelenleg ismét 81

olyan dolgozónk van, aki nem rendelkezik 8 általánossal, ami a létszám 13,5 százaléka.

Lehetséges, hogy újratermelődnek a 8 általánost el nem végzettek? Hogy ez ne következzen be, azért nemcsak az üzemek tehetnek.

Igaza van az írásnak: 1983- ban már nem magyarázat,' hogy az általános iskolát el nem végzetteknek több .mint fele 45 éven felüli. De * arra mi a magyarázat, hogy gyáregységünkben 17 olyan ^ 30 éven aluli dolgozó van, aki nem végezte el a 8 általánost ?

Az is jellemző, hogy az üzemek felveszik azokat, akik nem végezték el a 8 általánost. A jelenlegi munkaerő- helyzetben nem tehetnek mást. Sajnos nagyon nehéz ezen a téren javulást elérni. Az üzemeknek elsődleges feladata a termelés. Csak munkaidőn túl szervezhetnénk az általános iskolai képzést,' ezzel azonban évek óta hiába kísérletezünk. A termelőegységek vezetőivel és művelődési bizottságaival együtt a társadalom szélesebb összefogása kellene, hogy javuljon a 8 általánost el nem végzettek aránya.

Széles Imrcné

személyzeti és oktatási vezető