Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-21 / 274. szám

* A kiáltástól — a Foglalkozása riportéiig (Änfonioni-sorozat indul a tévében) Bizony, még a filmművészet Brökifjainak is van kora. Ki hinné, hogy a hetedik művé­szetet annyi mindenben forra­dalmasító, sok-sok modern irányzatot ihlető, serkentő nagy olasz mester, Michelan­gelo Antonioni immár hetven- esztendős?! Pedig a lexikonok adatai kegyetlenek — hiába a friss szellem, a sablonokat most is fürgén elutasító maga­tartás korunk egyik legjelen­tősebb filmes i egyénisége — ebben a vonatkozásban nagyon is követi az átlagot — belénett a hetedik X-be.„ A televízió így aztán igyekezett összekötni a kellemest a hasznossal: új sorozatot állított össze Michel­angelo műveiből, méghozzá úgy, hogy csaknem valameny- nyi filmjét műsorra tűzi. A ko­rai A kalandtól egészen a ná­lunk legutóbb bemutatott Foglalkozása riporterig, lehető* séget teremtve a nagyközön­ség számára, hogy a . maga ivében figyelje a nem minden­napi pálya alakulását, a ren­dezői világ kibontakozását. A szombat esténként képer­nyőre kerülő válogatás mellőzi Antonioni indulásának előz­ményeit, azt az időszakot, ami­kor a kritikusságot felváltja a forgatókönyvírás, bár kétség­telen Antonioni sohasem lehe­tett volna az, aki — ha koráb­ban nem kötelezi el magát írásaiban annyira a neorealiz- mus mellett, s ha. mint a Ci­nema munkatársa nem kerül össze olyan . alkotókkal, mint Visconti, Rossellini, De San­tis... A dokumentumfilmezés­sel eltöltött korszak sem múlt el nyomtalanul, olyannyira, hogy amikor az 1955-ben be­mutatott A barátnők a nézők elé kerül csaknem teljes fegy­verzetében indul egy szemlé­let és egy új művészi gyakor­lat apostolaként csatjba. (A barátnőket korábban már su­gározta a magyar tévé). így eztán nincs benne semmi meg­lepő, hogy következő amerikai kooorodukcióban forgatott A kiáltás kiforrottsága, pontos lélekrajza, a látszólagos ese- ménytelenség mögött megbúvó drámákat feltáró biztonsága — a film kereskedelmi bukása ellenére — híveket, sőt rajon­gókat szerez számára. A nagy áttörés — A kaland cannes-i bemutatójával kezdődött. A szakma mennybe vitte — a kö­zönség 73 része, és nem egy kri­tikus is — kifütyülte. A bot­rány mindenképpen jót tett a filmnek — akárcsak Az édes élet körül támadt vihar — ezért, vagy azért mindenki megtanulta az űj olasz „cso­darendező” nevét. A kaland — Antonionit idézve — visszájá­ra fordított bűnügyi film, amelyben a híres szépségű mennyásszony keresése teremt ürügyet arra, hogy a rendező a maga időtlen titokzatosságá­val ábrázolja egy érzelmileg egyre inkább elsiváruló társa­dalom vergődését. A válság- hangulat, a kiúttalanság érzé­Monica Vitti — akit Antonioni tett sztárrá. se határozza meg másik, ugyancsak képernyőre kerülő filmje. Az éjszaka alaphangu­latát is. Az éjszaka lényegé­ben korai játékfilmjei (főleg A barátnők és az Egy szere­lem története) világát 'idézi újra érettebben, korántsem olyan illusztratív, inkább bel- sőséges eszközökkel. Mindkét filmben új sztárt is avat, a fura, szögletes, oroszlánfejű Monica Vitti személyében, aki ideálisan felelt meg annak az űj színésztípusnak, ami sem­miben sem emlékeztetett im­már a korábbi évtizedek csil­logó, tökéletes megjeléhésű szépségeire, de akinek egyéni­sége százszázalékosan megha­tározza a típusára írt figurát. (Az már megint más kérdés, hogy Vitti tehetsége töretlenül élte túl a rendezővel való sza­kítást, és kezdett új életet — korántsem olyan dicsőségeset — olcsó vígjátékok hősnője- ként)... A napfogyatkozás — Alain Delon és ismét Monica Vitti nagy találkozása — példázat az ember elmagányosodásáról éppen a nyüzsgő tőzsdepalota árnyékában. Ebben az eltár­gyiasult, elhidegedett atmosz­férában — még a szerelmes csók sem közelíti egymáshoz a szeretőket — láthatatlan üvegfal feszül közéjük, de nincs nagyobb szerencséjük a következő Antonioni-produk- ció, az ugyancsak olasz—francia kooprodukcióban készült Vö­rös sivatag hőseinek sem. A bonyolult jelképrendszer ezút­tal újabb lehetőséget kap: An­tonioni megpróbálkozik a szí­nes technika alkalmazásával, és ahogy gyökeresen kiforgatta a korábbi évek dramaturgiai alapszabályait — itt is kegyet­lenül hadat üzen a sablonok, nak. Átfestett fák és füvek voltak hivatottak figyelmeztet­ni a civilizáció veszélyeire — amelyek elsősorban bennünk rejtőznek, 1967-ben mutatták be Londonban — és csakha­mar az egész világon — A nagyítás (Blow up) című film­jét, amely ugyancsak számos nemzetközi díjat szerzett mes­tere számára — annál is in­kább, mert új Antonioni állt elénk. Ezúttal a dokumentum­értékű valóság lényegét — éppen objektivitását vonja kétségbe: a bűnügybe kevere­dő fotoriporter históriájával. A fénykép megfejthetetlensége — izgalmas, feszes film, amely már azokat is levette lábáról, akik hajlamosak voltak az olasz alkotóban csak a mély- lélektan megszállott követőjét látni. Így aztán nem csoda, ha az amerikaiak — nem cáfolva üzleti szellemük — rögtön há­rom filmre szóló szerződést Írattak alá vele — tetszése szerint kiválasztott témáról. Így születhetett meg a Zab- riskie Point — a tengerentúli ifjúsági mozgalmak első meg- éneklése, az-a produkció, — amely oly sok vonatkozásban végzetes jó látnoknak bizo­nyult. A modern amerikai film, a Hollywood ellenében szüle­tő új amerikai fiiművészet ta­lán elképzelhetetlen lenne a Zabriskie Point lázadása, kese­rű tiltakozása nélkül, mint ahogy a Foglalkozása riporter is — már egyetemesebben — ellentmondásos korunk sötét üzleteinek krónikája, a sze­mélyiségek felcserélhetőségé­ről, arról,.hogy az erőszak már-már kikerülhetetlen. A most induló sorozat nyolc filmje — amelyet a további­akban majd egy Jancsó Mik- lós-válogatás követ — nem felhőtlen, könnyű szórakozást Ígér. Odafigyelés, kellő érdek­lődés nélkül Antonioni hősei nem engedik titkukat megfej­teni. Idézzük a rendezőt,'annál is inkább, mert mint esztéta is kifejtette véleményét mun­káiról: „De ha a közönség túl- teszi magát az unalom látsza­tán, és hagyja, hogy a cselek­mény magával ragadja, talán felfedezi, hogy a filmnek van egy belső ritmusa, nem kevés­bé dinamikus mint a mai fil­meké általában, egy érzelmi ritmusa, mely a történet során változik. Vajon nem ugyanígy van-e az életben? Vajon cse­lekedeteink, gesztusaink, sza­vaink nem olyan érzelmi, ér lélektani mozgás következmé­nyei-e mely bennünk létre­jön?... Kétségtelen, hogy az ily módon készített film na­gyobb figyelmet követel a né­zőtől. De ugyan ezt követeli egy könyv olvasása is, és a könyvekben is bukkanhatunk olyan lapokra, melyek nehezen olvashatók. Olykor ezek a leg­szebbek”. Nemlaha György Az ország legfiatálabb levéltári igazgatója A. Varga László valószínű­leg a legfiatalabb levéltári igazgatók közé tartozik Ma­gyarországon. Bihar megyé­ben, Biharkeresztesen szü­letett 1948-ban. Közgazdasági technikumot végzett Nyíregy­házán, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1973-ban fejezte be tanul­mányait történelem—földrajz szakon. Azóta levéltáros. Egerben a Heves megyei Le­véltárban dolgozott 1982 szep­tember végéig. Salgótarján­ban a Nógrád megyei Levél­tár igazgatója október 1-től. Tanár szeretett volna lenni, de —, mint mondja — azt ta­pasztalta, hogy a tanárok egy része energiája többségét nem az oktatásra fordítja. Annak idején a diákköri rr i- kában folklórral foglalkozott. Kis levéltárakban sok szem­pontból polihisztornak kell lennie a levéltárosnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne sajátos, kor­szakokra szóló érdeklődési területe. A. Varga Lászlót el­sősorban a XVIII. század vé­gének, a XIX. század elejé­nek gazdaság- és társadalom- története érdekli. Eddig egy forráskiadvány, illetve foga­lomgyűjtemény kiadása fűző­dik nevéhez. Üj úton... (Vá­logatott dokumentumok a fel­szabadult Heves megye életé­ből: 1044. október 30.-1945. május 7.) címmel jelent meg összeállításában egy forrás- kiadvány Egerben, 1980-ban. Ugyanabban az évben látott napvilágot Egerben a Maavar történelmi fogalomgyűjte­mény két kötete, ezt Bán Pé­terrel, Havassy Péterrel és Nemes Lajossal közösen ké­szítették. Ez a fogalomgyűj­temény a közép- és az állta- lénos iskolai történelemokta­tás segédkönyve. Jelenleg megírás, illetve kiadás előtt áll a Heves, Külső-Szolnok megye oktatástörténete a XVIII. század második felé­től az Eötvös-törvényig, il­letve a Tiszafüred gazdaság­os társadalomtörténete 1849-. tői 19t4-ig című kötet. Napjainkban a Heves me­gyei Levéltár a legjobb vidé­ki levéltárak közé tartozik. Mi késztette arra A. Varga Lászlót, hogy megváljon et­től az intézménytől, s vállal­ja a Nógrád megyei Levéltár vezetését? — Elsősorban az, hogy fia­talon kipróbálhatom, mire vagyok képes. Az séma mellé­kes, hogy a korábbi években a legjobb kapcsolatunk éppen a Nógrád megyei Levéltárral volt, ismerem a levéltár anya­gát és munkatársait. Továb­bá, Nógrádiban a lakásgon­dom is megoldódott. A levél­tár a kisebbek közé tartozik, körülbelül 1500 iratfolyómé­ter iratanyaggal rendelkezik (összehasonlításul: a Baranya megyei Levéltár iratanyaga 10 ezer iratfolyóméter). A személyi feltételek nagyvo­nalakban jók, még legalább két levéltári kezelőre volna szükség. Gondot jelent, hogy mintegy négy-ötezer folyó- méternyi anyag kint van a szerveknél és hely hiánya miatt nincs hova begyűjteni. — Mivel foglalkozik jelen­leg? — A levéltár alapfunkciói közé tartozik az, hogy az ál­tala őrzött írott forrásokat közkinccsé tegye. Erűtek alapjait dr. Schneider Miklós rakta le, amikor elindította az Adatok és források Nóg­rád megye történetéből című sorozatot, aminek eddig 11 kötete jelent meg. Most ke­rül nyomdába a 12. kötet Jobbágyvilág Nógrádban (Tájékoztató a levéltárban őrzött XVII—XIX. századi feudáliskori összeírásokról) címmel. Ez ' a helytörténeti kutatók rendelkezésére bo­csátja azokat a forráscsopor­tokat, amelyekben kutathat­nak. A kötet szerkesztésem­ben jelenik meg, anyagát Szomszéd András állította össze. A Madách-évfordulóra készíti Leblancné Kelemen Mária A Nógrád megyében található Madách-dokumen- tumok című kiadványt, ami gondozásunkban 1983-ban lát napvilágot. — További torvek? — Az elkövetkezendő há­rom-négy évben szeretnénk foglalkozni azon dokumen­tumoknak a feltárásával, ame­lyek nyelvi okokból nehe­zen hozzáférhetők. Például népösszeírásokról, népszám­lálásokról van szó. Ide tar­toznak az egyházlátogatási jegyzőkönyvek, amelyek a XVIII. század közepétől ad­nak lélekszámadatokat, s az úgynevezett Schematismusok, melyek a XIX. század elejé­től vallásfelekezetenként köz­ük a község soros népességi adatokat. E források fontos­sága abban van, hogy míg a különböző megyei népösz- szeirások csak az úgyneve­zett nemtelen népességre tartalmaznak adatokat, ad­dig az előbbiek egy-egy te­lepülés minden társadalmi rétegét (tehát a nemeseket is) számba veszik. A Schematis- musokat 1869-ig, az első pol­gári kori modern népszám­lálásig közölni lehet. Van ezeken kívül egy, a levéltá­ron túlmutató tervünk Is. Számomra soha nem volt szimpatikus, a valóságot sem tükrözte, hogy csak közigaz­gatási határokban gondolkod­junk. Ugyanis az élet túllé­pi etnikailag, gazdaságilag, közlekedésiles, kereskedel­mileg, birtoklástörténetlleg e határokat. Ezért szeretnénk megvalósítani egy nagyobb tájban való kutatáa lehetősé­gét. — Mit jelent ez? — Ez azt jelenti, hogy azonos témákat két-három megyében is megkutatnak, amire a kezdő lépések már meg is történtek. Schneider Miklós összeállításában már megjelent a Nógrád megyei statútumaik, s idén elhagyta a nyomdát a Miskolc város sta­tútumai című kötet. Elkez­dődtek a munkák Eger és Gyöngyös város statútumai­nak feltárására. Viszonylag rövid időn belül Balassagyar­mat város statútumait is ősz-' sze lehetne állítani. Így öt­hal év alatt Borsod, Heves és Nógrád megyék várostí­pusainak problematikájára feleletet tudnánk adni, mi­vel ezek a szabály rendele'.sk egy-egy közösség életét hos­szú és rövid távon szabályoz­ták. Végül is egy város fej­lettségét, jogállását, e sza­bályrendeletekből tudíuk alapvetően nyomon kövei i. Ugyancsak e koncepcióba I’- lik bele az egyházi dézsm;- jegyzékeknek a közzétéh szintén három megyében. E”'- nek ehő körete, a Heves és Killsö-Szolnok V&rmenue dézsmajegyzéke 1548-ból rr'.’’ meg is jelent Egerben Imi­ben. Jövőre nyomdába kerül Borsod megye dézsmaje”v- zéke ugyanabból az évből. Szeretnénk a Nógrád megvei dézsm aieuvzék ok k őzzé té te­lét is elindítani. — A levéltár — legalábbis a köztudatban — többé-ke- vésbé „zárt” intézményként él. Mit terveznek nyitottab­bá tétele érdekében? — A levéltár közigazgatási feladatokat is ellátó tudomá­nyos intézmény. Ebből adó­dik rz a feladat, hogy a le­véltárak. illetve a levéltáro­sok a majdani történelmi ér­tékkel bíró iratanyagot a ke­letkezés pillanatától nyo­mon kövessék. Ezért rendsze­resen. körülbelüli ötszáz szervet kell ellenőrizni. Ezen kiszállások alkalmával a le­véltár közművelődési tevé­kenységének is eleget tehet, például az iskolákban levél­tári órákat tarthat. Mód van arra, hogy a levéltár a köz­ségre vonatkozó legalapve­tőbb, s a tanulókat érzelmi­leg is leginkább megfogó dokumentumokat a történel­mi anyaghoz kapcsolódva bemutassa. Ennek koordiná­lását a megyei történelmi szakfelügyelők vállalhatnák. Tegyük hozzá, hogy a me­gyei tudományos és közmű­velődési, intézmények a le­véltár szakmai irányításával közösen vállalkozhatnának egy. a helytörténeti, helyisme­reti kutatást, a honismereti mozgalmat segítő Község­történeti lexikon közös ki­adására is. Tudomásunk sze­rint, Szolnok, Heves és Veszn- rém megyében már létezik ilyen kiadvány. A levéltárban őrzött, mú'- tunkat dokumentáló forrá­sok megyénkben jórészt még kihasználatlanok. Első pil­lanatra is az ember szemébe tűnik. hogy a többi levéltár­hoz képest a hivatásos ku­tatókon kívül kevesen láto­gatják a levéltárat Salgótar­jánban és Balassagyarmaton. Ha Salgótarjánban megnéz­zük az idei kutatási naplót az eddigi 250 kutatási eset­ből körülbelül száz aTfcalóm­mal egyetlen kutató növelten statisztikát A maradék 150 esetben pedig főiskolai, egye­temi hallgatók keresték fel "/ intézményt szakdolgozataik-' hoz anyagot gyűjteni. Ez ter­mészetesen nem baj. Aggasz­tó viszont, hogy kimondottan a történelem iránti szerétéi­ből egyetlenegy kutató sem tévedt be a Nógrád megyei Levéltárba ebben az időben. Tóth Elemér ff Csapda" a csavargóknak Még nincs négy óra, de már sötétedik — a Jobbágyi Általános Iskola fénylő ab­lakszemei jelzik, nincs vége a mai napnak. A szerda egyéb­ként is a „keményebb” napok közé tartozik, mint a hét de­reka általában az iskolákban. Az ötnapos tanítás általános­sá válásával még inkább így lett. „Az úton senki, senki...” —, vagy qsak utólag kapcsolódik ide József Attila sora, akkor nem is érzékeltem, hogy nejn látok lófráló gyerekeket? De ne vágjunk elébe a dolgok­nak . . . Belépve a nevelői szobába, a „gyorsfénykép” először azt rögzíti, mennyire „kitapétáz­ták” az igazgatói irodába nyí­ló ajtót: az egyik papír ese­ménynaptár, emlékeztető: nap­ról napra felsorolja, mikor, milyen délutáni foglalkozások várhatók, milyen iskolai ün- n an, rendezvény következik. Itt senki sem hivatkozhat röjsz szervezés, egymást fedő, „kiütő” programok esetében arra, „Honnan tudhattam vol­na. hogy te is csinálsz válá­sát”. A másik papíron azok névsorát láthatjuk, akik mu­lasztásaira, hiányzásaira kü­lönösen oda kell figyelni, mert, ha ez elmarad, veszélyezte­tetté is válhat a gyermek. Szimpatikusak ezek a lapok, nem érezhető felesleges papír­fogyasztásként. Valahogyan utalnak arra, az itt dolgozók törekszenek a tantestületi egy­ség kialakítására, az együttes nevelésre. Tolnay Béla igazgató „vélet­lenül” éppen foglalt, de azért egy kis idő után mégis össze­jön a beszélgetés. Szűk ne­gyedév elmúltával az ötnapos tanítás eddigi mérlegéről fag­gatom. Iskolájuk nem volt a kipróbálok között, így frissek még az első benyomások. Vagy mégsem?... — Most látjuk, hogy sze­rencsés dolog volt „elébe men­ni” sokminderinek. Egyik leg­fontosabb: már tavaly kiala­kítottuk, hogy minden napnak külön profilja legyen: uttö­rős, sportos, szakkörös. A baj csak ott van, hogy sok a fe­dés a szakköri foglalkozások Idejében. Hiába mondjuk el­méletileg, hogy egy gyerek, két szakkör tagja is lehet —, különösen, ha sportol is, rop­pant nehéz egyeztetni. Azt a megoldást találtuk ki a prob­léma enyhítésére, hogy fél há­romig vannak a tantárgyak­hoz kapcsolódó szakkörök, és napközi után, fél hattól a matematikán kívül a többi nem szellemi: mint az autó­barát, sport, Vöröskereszt, rajz. A két sportnap közül az egyik a lányoké, a másik a fiúké. Nálunk jó hagyomá­nyai vannak a sportnak, ezért is szükség van kellő időre. A kedd a mozgalmi nap. Egy „üres” marad, a szerda, de ilyenkor futnak a középisko­lai felkészítők, a nem nap­közisek felzárkóztatása. — Elég sok ebben az isko­lában a hátrányos helyzetű, cigányszármazású tanuló. Ho­gyan sikerül őket a' napközi­be „behozni”? — Voltak, néhányan, akik még a minimális térítést sem akarták befizetni és jobban szerették volna, ha otthon van a gyerek a kisebb testvé­reivel. De igyekeztünk azo­kat, akik leginkább rászorul­nak, felvenni a napközibe. Ügy érezzük, egyre több szü­lő megérti, milyen fontos a tanulási idő betartása, a lő- dörgós, csavargás megakadá­lyozása. A napköziben a fül- sősök negyed négytől ötig, az alsósok háromtól négyig szi­gorúan az órákra készülnek. Az az idő, ami előtte van, kell ahhoz, hogy kötetlen foglal­kozások, értékelések folyja­nak, a délelőtt fáradalmait kissé kipihenjék. Zongora- órára, sportkörre egyéni el­bírálás alapján engedjük el őket. Csak akkor, ha ez nem okoz hátrányt a tanulásban. Es talán szokatlannak tű­nik: a necn napköziseknél is kérjük, sőt, ellenőrizzük, hogy ebben az időben tanuljanak. Igazságtalan lenne, hogy az egyik gyereje bent ül a pad- ban délutánonként, míg köz­ben a nem napközis társa az utcán csavarog. A szülői mun­kaközösség tagjait, azokat, akik délutánonként otthon tartózkodnak a családoknál, arra kértük, figyeljék, nem látnak-e az utcán késő dél­után általános iskolásokat. Akikre felfigyelnek, annak megy erről értesítés a szülőik­nek. Eleinte morogtak érte, de egyre inkább megértik, mi­ért van erre szükség. — Feszitéttebb a tempó az iskolában az ötnapos tanítás alatt, mint korábban? — Ezt kár lenne tagadni!.., De éppen ezért kell jobban megszervezni, átgondolni min­dent, ezért kell elkerülni az egymást fedő programokat, a semmitmondó, üres foglalko­zásokat. Hamarabb elfárad gyerek és pedagógus egyaránt — biztosítani kell a kikapcso­lódást, lazítást, ám a tanulá­si idő alatt a fegyelmet. — Még egy kérdés: anyagi­lag nagyon érződik-e a mí­nusz egy nap ciklusonként? — Csökkent a túlóra, ez várható volt. De két nevelőt helyettesíteni kell, a tanév hosszabb. Tavaly a 24 fő cik­lusonként Hl túlórát teljesí­tett, most 24 főre 108 jut. Nem is olyan nagy a különbség végső soron. Mi most szom­batra egyelőre nem szerve­zünk semmilyen iskolai ren­dezvényt — ez marad a csa­ládé, a művelődésé. Azt sze­retnénk elérni viszont — eh­hez még nincs eléggé „bejá­ratva” az új tanítási sziszté­ma —, hogy a hétfői napok ne hozzanak annyi problé­mát. Szűnjön meg a feledé- kenység, az otthon hagyott eszközök, könyvek miatt je­lentének sorozata és ne le­gyen olyan nehéz belelen­dülni az új héjjbe. Reméljük, sikerül ebben előbbre lépni. G. Kiss Magdolna NÓGRÁD - 1982. november 21., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom