Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

Megmaradt milliók és eloszlatott legendák Interjú a pedagógus bérgazdálkodásról „Megyénkben az oktatási In­tézmények bér- -és létszám­gazdálkodása általában ered­ményes. A hatáskörök decent­ralizálása során azonban el­lentmondások jelentkeztek az éves bérfejlesztési keretek idő­ben történő lebontásában és fejlesztésében, az álláshelyek szakképzett pedagógusokkal történő betöltésében, a mun­kaerőmozgás következtében felszabaduló béralappal való gazdálliodásban. Elfa&ek miatt jelentősen növekedett a bérmegtakarítá­sok mértéke, indokolatlan aránytalanságok, túlzások vol­tak tapasztalhatók a jutalma­zások terén. Intézményeink egy részében gondok mutat- koztak a feladatok teljesítése és ennek anyagi elismerése összhangjában. Mindezek ösz- szességében nem segítették megfelelően az oktatáspolitikai célkitűzések maradéktalan ér­vényesítését" (Nógrád megye bérgazdáik odási szabályzata, 1977. dee.) ötesztendős lesz immár a fentiekben idézett fontos do­kumentum. A központi peda­gógus bérrendezés évében szü­letett, és a korábbi gondok megoldását egyeztetni igyek­szik a megváltozott helyzet­tel. Országosan követésre méltónak tartotta ezt a pe­dagógusok szakszervezete. Az eltelt évek sok változást hoztak De vajon ma mi a helyzet az idézett problémák körül? Nem kevés az egy­mással szöges ellentétben álló Vélekedés a pedagógusok, ok­tatásügyi dolgozók bérezését, jövedelmét illetően. Emleget­nek 7—10 ezres fizetéseket, (van, aki ezt átlagáénak vé­li...) — és hallható: a sor vé­gén kullogunk az átlagok te­rén, csak a túlórák teszik többé-kevésbé elviselhetővé a fizetési szalagon szereplő ösz- szeget. És a megmaradt mil­liók: tavaly 4,8 millió forint bér-maradvány keletkezett — ha ezt egyszeri juttatásként kiosztják, ezer forint fölött Jutott volna mindenkinek,.. Hartly Jánosáét, a Pedagó­gusok Szakszervezete Nógrád megyei bizottságának titkárát a bérgazdálkodással kapcso­latos kérdésekkel kerestük meg. — Elsőként egy talán naiv kérdés (bár sokak előtt isme­retlen ez) — miből tevődik össze egy pedagógus bére, a „bérjellegű kifizetések* ösz- szege? — A személyi alapbéreket egy 1980-as MŰM rendelet szabályozza, attól eltérni nem lehet. Ez rögzíti a három­évenkénti kötelező előlépést (vezetők 3S0 Ft, tanárok, ta­nítók 250 Ft, óvónők 200—150 Ft, gyermekfelügyelők 100 Ft). Öt korcsoportra határozás meg a „tói—ig-ot”, a kezdőfizeté­seket és a plafont. A kezdők­ről: a minimum a középisko­lai tanároknál 2 600 forint, ta­nítóknál 2 400, óvónőknél 2 200- Már a tavalyi évben sok helyen, idén pedig me­gyei átlagban 2—300 forinttal ennél többet adtak. A „pla­fon’’ számai egészen szépek: 8 000, 7 700, 7 500 de elvét­ve érik el... Az intézmények­ben bérgazdálkodás van: a béralapra és a pótlékokra kapják a bérfejlesztési lehe­tőséget A gazdálkodás naptá­ri évre szól, viszont a mun­kakezdés szeptembertől ér­vényes. augusztussal zárul, azaz felszabaduló béralappal — a nyugdíjba menők és a kezdők közötti bérkülönbség­gel — ekkor lehet találkozni. Ennek felét az intézmény sa­ját hatáskörében felhasznál­hatja, másik fele a megyei bórtartalékot bővíti, ami dif­ferenciáltan újra felosztható. Nagyon fontos a jó tervezés, tudni kell, lesz-e lehetőség plusz adására. — Fontos tudnivaló a „bér­beállás" — milyen demokra­tikus fórumokon dől el, ki és mennyivel kap többet a köte­lezőnél? —■ Nyílt gazdálkodásra ösz­tönözzük az intézményeket, a szakszervezeti tisztségviselő­inket. Arra, hogy figyelemmel kísérjék a tantestület tagjai­nak béralakulását, az évek, a minőségi munka elismeré­sét. Van már több olyan is­kola, ahol annyira nyíltak, nem fiókban őrzik a „bérbe­álláslistát”, hanem mindenki megtekintheti, ugyanígy tá­jékoztatják a pedagógusokat a bérfejlesztési lehetőségek­ről, kérve a véleményüket. A szakszervezeti tisztségvise­lők kezdeményezőkészségén, az igazgatók hozzáállásán és hozzáértésén rengeteg múlik! Ami a megyei összképet ille­ti a bérek tekintetében: 1977- ben nagyon hátul álltunk — az alacsony bérszint a sok képesítés . nélküli alkalmazá­sából adódott elsősorban, és kicsi volt a technikai dolgo­zók fizetése is. Jelenleg a ve­zetői bérekben vagyunk az Hartly Jánosnóval utolsók között: 1981-e6 de­cemberi központi adatok alapján az átlagbérük 5 473, az összes bérjellegű kifizetés átlaga (túlmunka, helyettesí­tés, béralap terhére kifizetett jutalmak együtt) 6121 forint. Ami a havi túlmunkákat és a mesésnek vélt jutalmakat il­leti: havi 368 forint jut át­lagosan egy fór© és évi 2752 forint az összes jutalomjel- legű kifizetésre (célprémium, kitüntetés, bérmaradvány­ból kapott jutalom stb), A pedagógusok átlagbére 4028 forint —■ csak hat-hét megyéd ben van ennél kevesebb... — Hogyan „születik” a bér- maradvány? — A legfőbb forrósa: meg­betegszik valaki ás a helyet­tesítésre kifizetett pénz keve­sebb, mint a távollévő bére. Megtakarítás képződhet abból is, Jia különböző okok miatt a túlórával díjazott tevékeny­ségek elmaradnak. — De hogyan maradhat bent 4,5 millió? Miért nem használják föl bérfejlesztés­re? — Az alapvető oka ennek: az adott szinten bérgazdál­kodást folytatók nem kellő időben mérik föl a helyzetet, lehetőségeiket. Az intézmé­nyek többségénél hiányzik a pénzügyhöz értő szakember. Községekben a tanács vezeti a béreket, nyilvántartást — az intézmény kiosztaná a marad­ványt, ha időben kapna in­formációt Persze, ha saját maguk rendszeresen, folyama­tosan vezetik a nyilvántartást, tudják követni a helyzetet— Magasabb szinteken — Járá­sok, városok — is hiányzik a szakember, jelenleg a megyé­nél sincs olyan, aki kimon­dottan ezzel foglalkozna, egye­dül a Salgótarján városi Ta­nácsnál. De mint említettem, ha precíz, naprakész nyilván­tartást vezetnének mindenütt, javulna a helyzet. Idén nem lesz annyi maradvány, mint tavaly volt — a megyei mű­velődési osztály körlevélben, a tanács elnöki utasításban fogalmazta meg: a minőségi munka ösztönzésére minden meglévő lehetőséget maximá­lisan ki kell használni! A jövő évi bérfejlesztéseket pe­dig január 1-től kiadni! A tisztségviselőket mi is minden fórumon tájékoztat­juk, fölkészítjük erre. Az ér­dekvédelem és az oktatáspoli­tikai célok e téren szorosan összekapcsolódnak!, G. Kiss Magdolna A honismereti mozgalom A mint azt lapunk korábbi számában hí­rül adtuk, megyei honismereti tanács­kozást rendeztek a napokban Salgó­tarjánban, a Hazafias Népfront Nógrád me­gyei bizottsága, a Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és a megyei köz- művelődési intézmények szervezésében. A tanácskozás kitűnő alkalmat jelentett arra, hogy a résztvevők hosszabb időre érvényes tájékozottságot szerezzenek a honismereti te­vékenység helyéről, szerepéről a történelmi tudatformálásban, illetve munkájukat köz­vetlenül segítő információk birtokába jus­sanak a múzeumi, a könyvtári, a levéltári dokumentumok felhasználási' lehetőségeit és módszereit illetően a helytörténeti, helyisme­reti, honismereti tevékenységben. A kedve­ző tapasztalatok alapján a szervezők ígérik, hogy ez a kezdeményezés nem marad foly­tatás nélkül a jövőben, erre annál inkább szükség van, mert az eredményeken túl, e mozgalomnak is megvannak a maga sajátos gondjai, mindenekelőtt a munka koordiná­lásában. A szervezett honismereti mozgalomnak, amelyet 1960-ban a Hazafias Népfront és a Népművelési Intézet indított útjára, Nóg­rád megyében is vannak értékelendő ered­ményei. Amint az a tanácskozáson is el­hangzott, ezt jelzik például az itt-ott el­kezdett, vagy folytatott falukrónikák, a több mint egy tucat honismereti szakkör munkál­kodása, a megyei szinten meghirdetett pá­lyázatokra elkészült pályaművek, az a vál­tozatos tevékenységi kör, amelyet a nagy létszámú múzeumbaráti körök tagsága foly­tat Szécsényben, Balassagyarmaton és Sal­gótarjánban. De ezt reprezentálja a szécsé- nyi és a balassagyarmati Honismereti Hír­adó is. E tevékenység elismerését jelentette, hogy 1970-ben éppen Nógrád megye adha­tott otthont a VII. országos honismereti akadémiának, a közelmúltban pedig a Tájak —Korok—Múzeumok mozgalom első orszá­gos tapasztalatcseréjének, amit Szécsényben tartottak. A kedvező tendenciák további sorolása he­lyett azonban szükséges arról is szólni, hogy sürgető feladatok szintén vannak. Ezt fo­galmazta meg például tavalyi júniusi ülésén a Hazafias Népfront megyei elnöksége, ami­kor megállapította: „a mozgalom fejlődése differenciáltságban, sokszínűségben is meg­követeli az egységet, a folyamatosságot, az egymásra épülést". Ennek alapján kidolgoz­ták a mozgalom továbbfejlesztésének felada­tait, a korábbiaknál nagyobb súlyt helyez­ve a társszervek közötti együttműködési készség fokozására, a feladatok jól elhatá­rolt, de egymásra épülő munkamegosztásá­nak szükségességére. A tanácskozás jó szolgálatot tett a moz­galomnak e szempontból is. A múzeumi, á könyvtári és a levéltári szakemberek által nyújtott korrekt és információgazdag tájé­koztatás, a kibontakozott eszmecsere, a mozgalom politikai — közművelődéspolitikai — jelentőségének plasztikus megfogalmazása hosszabb időre megszabhatja azt az utat, megyénkben amelyen járva a mozgalom újabb eredmé­nyekre számíthat a' gyakorlati munkában. Elhangzott: a múzeumok például s főleg a vidéki múzeumok — eredendően mindig is a helytörténeti kutatás bázisai voltak, vagy másképpen fogalmazva, a honismereti tevékenység központjai, gyűjtőhelyei. Nem is lehet ez másként. Hiszen egy múzeum, amelyik egy adott terület történeti-topográ- fiai-közigazgatási egység egyik fontos intéz­ménye, egyúttal ezen egység távoli és kö­zeli múltjának, sokirányú tudományos és szakmai eredményeinek gyűjtőhelye és ko­ordinálója. A környezet követelménye és a múzeum alapvető feladata kölcsönösen meg­határozza egymást, kiegészíti és számít a másikra. A múzeumok sokat tesznek — és sokat tehetnek — a helytörténeti és az üzemtörténeti kutatások segítésében, de a honismereti tevékenységet végzők is bővít­hetik eddigi múzeumi kapcsolataikat. Van­nak olyan területek, amelyekben a honis­mereti aktivisták kezdeményezése sokat ad. Ilyen például az önkéntes gyűjtői hálózat (egyik legjelentősebb hagyományú például az önkéntes néprajzi gyűjtőké). De említhetjük a földrajzi nevek gyűjtőit, vagy a régészeti leletbejelentőket, a honismereti szakkörök­ben tevékenykedőket és így tovább. A múzeumokban egyébként határozott törek­vés van arra, hogy a levéltárral és a könyv­tárral közösen formálják a jövőben a hon­ismereti munkát segítő módszerek új típu­sait, a korábbinál még hatékonyabb tájé­koztatás módszereit, figyelembe véve az in­tézmények sajátosságait. Ezen megyei in­tézményeink mind aktívabban kívánnak bes- * kapcsolódni a honismereti munkabizottság tevékenységébe, (A múzeumok például ter­vezik, hogy hatékonyabb szakmai segítséget nyújtanak a földrajzi nevek gyűjtéséhez, ami az egyik legfontosabb honismereti feladat megyénkben, hiszen máris késésben vagyunk.) A levéltár, a könyvtár szintén a szorosabb és a kölcsönös kapcsolatok meg- , erősítésére törekszik a mozgalommal. Minderre szükség is van, az eszmecsere megerősítette ezt az igényt, néhány gondot külön is felvetve (például a közművelődési intézmények összefogásának további erősíté­sét, a honismereti, helytörténeti kiadványok terjesztésének gondját, a néhol irántuk meg­nyilvánuló érdektelenséget, a kutatásokhoz szükséges módszertani kiadványok hiányát némely területen, a történelmi emlékhelyek ápolásának kérdését, a helytörténeti szakkör­vezetők továbbképzésének gondjait és így tovább. Sok a szanaszét levő, szakszerűtlenül begyűjtött, bár jó szándékkal őrzött, de szak­mailag ellenőrizhetetlen anyag is.) A honismereti mozgalom élvezi művelő­déspolitikánk támogatását. Nyilvánvaló ugyanis, hogy — amint az a tanácskozó' son több oldalról megfogalmazást nyert —: „A helyi kötődés, a nemzeti önismeret, a szocialista tudat elmélyítését, a közös kul­túra, a haladó hagyományok ápolását, az alkotó szocialista hazafiság, a nemzetköziség érzésének fejlesztését szolgálja." Reméljük, megyénkben is mind eredményesebben. T. E. Káldi Temos: A nyár koszorújára Elzengnek a nyár trombitái. A zászló, pántlika, ím, oda. Fakuló, kis leveleivel búcsút int a ringy-rongy laboda. A fenyves, figyeld, csönd-födött már. A kilátó fáradt, hallgató. Most hamvad el kéken odalent a vígság hona, a tó, a tó. Ez volt hát a lángok évszaka, a lenge látszatra vége-nincs. TJszik-száll egy felleg’sehova, szomorkás, tétova, röpke tincs. Emlék lehet, üzenet, csoda. Az utolsó káprázat talán. Megszakad a Mindenség szíve. Vér folyik az Isten homlokán. Vonyarcvashegy, 1982. aug. 10. Bókkon Gábor: K e r e z ő Tózsef Attilának Mondd lesz erőd — egyedül — lapuló kések között meztelenül hol mindenki álarcba öltözött Vagy összegörnyedsz mint halott magzatok s hallgatod: a csend hogy neszcz magának mit makog Mondd lesz erőd — elkopott — szeretők között izzadt szerelembe mely nem eged csak párnázott börtönöd Megmutatni — mit csak bohóc tud: szépen halni tested görcsös ölelésben egy tehervonatnak adni? MmiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiimiiimiimuii......... ........................................... miiiiMiiuiiiiiiiiifiimit]iiiilmilliiiiuimitHtmiil:i<nHiliiiliM,nuiiiiiinitiiiiiiiiimililiiiiiiiiiiiiMiiiiimm' V ilágrészek hódítói * Vízipókék otthonra leltek Látogatás a kecskeméti rajzfilmstudióban Tizenegy éve, hogy vidé- * ki rajzfilmgyára is van országunknak — Kecskemé­ten. A filmesek ideiglenesen verhettek tábort a városköz­pontjában, a naiv művészek múzeuma szomszédságában, s végleges szálláshelyükre, a hunyadivárosi Liszt Ferenc utcába tavaly költöztek. Is­merős kertes családi házak között kanyarog velünk a taxi. Hogy miért ismerősek ezek a házak, mikor először járunk itt? Mert tisztára olyanok, mint az otthoniak, a palócföldiek; takarosak, gon­dozottak. Kiváltképpen a film­gyár épülete. Igazán stílszerű — mintha egy mese háttere pompázna a szemünk előtt. Fehérre mázolt süveges kapu nyílik az üde pázsitút udvarra, szürke betonjárda szalad az egybeépített ház főbejáratá­hoz. A régi kastély volt,, az új szárnyat Kerényd József Ybl- díjas építész tervei alapján készítették el. A> sötétbarna, mint a mai épületek többsé­gén uralkeidó, s harmonikus, dinamikus egységet alkot a hagyományos fehér és piros színnel. A Pannónia Film-, Rajz- és Animációs Stúdió kecskeméti műtermének vezetőjét, Miku­lás Ferencet nem találjuk hi­vatalában. Sürgősen üzleti tárgyalásra kellett utaznia a fővárosba. Helyette ifj. Űjvá- ri László tervező kalauzol végig az intézményen, s meg­mutat- mindent, a könyvtár­tól kezdve a festékkonyhán át a hézivetítőig. Az utóbbi­ból nyílik a hangmérnök! szo­ba, a felvevőterem. Friss szag, illat árad mindenfelől. Még nincsen teljesen berendezve a műterem, de — látszik — ed­dig is sok millió forintba ke­rülhetett államunknak. — Visszatérül a befektetés? — kérdezem kísérőnket. — Bármennyire hihetetlen­nek is tűnik — feleli ifj. Új­vári László —, nyereséges vállalkozás a miénk. Nincsen ma már olyan földrésA ahol ne vetítenék a filmjeinket. Nem szerénytelenség azt mon­dani: mind gazdasági, mind művészi szempontból kifize­tődő vállalkozás a kecskemé­ti, a stúdió jól működik. Ná­lunk készült a televízióban sugárzott több részes magyar népmesesorozat. Siker volt. Aztán említhetném példaként az idei év két kiemekedő munkáját Horváth Máriának Az éjszaka csodáit és Tóth Pálnak a Hogyan lehet meg­ijeszteni egy oroszlánt? cimű művét. Az előbbi Los Ange­lesben kategóriájának máso­dik díját kapta, az utóbbit meghívták a vancouveri fesz­tiválra s könnyebb felsorolni azoknak az országoknak a ne­vét, , amelyek nem vették meg, mint a vásárlókét. Most jutott el a stúdiónk oda, hogy nincsenek technikai problé­máink, komolyabb, értéke­sebb gépeket is beszerezhe­tünk. — Erről a bemutató séta után is meggyőződhettünk. Engem, aki először jártam ilyen helyen, megragadott. Egyik legérdekesebbként az, amit ön festékkonyhának ne­vezett... — Magunk között csak így hívjuk azt a raktárt Láthat­ta, rengeteg festékes tégely között válogathatunk a kód- számok alapján. Szükség van a pontos nyilvántartásra, mert egy-egy színből általában 50— 60 árnyalat áll rendelkezésre. — Hogyan készül el a rajz­film? Kérem röviden foglal­ja össze. — Először ötlet kell, annak pedig megrendelő. Például az általam rendezendő Mátyás király film — egyébként 13 részes lesz, idén kilenc készül el belőle — szinopszisa megtet­szett a tévének, s megrende­lésükre elkészítettem a tech­nikai forgatókönyvet, képek­kel, szöveggel. Ez is tetszett, nekifoghattam a figurák, a hátterek megtervezéséhez. A rendező útmutatásai alapján a tervező lerajzolja a jelene­teket, a kulcsrajzoló letisz­tázza, a fázisrajzoló folyama­tossá teszi, majd a kihúzó és a kifestő adja meg végső for­májukat. Ezeket aztán az ope­ratőr filmszalagra rögzíti, és Budapesten hangosítják. Ugye, nem is olyan ördön­gős dolog? — jegyzi meg fa­nyar humorral kísérőnk. — Persze mértani pontosságú, összehangolt munkát igényel, mert másképp nem lesz tech­nikailag elfogadható a film. — A rajzfilmek általában rövidek. Mennyi idő alatt ké­szül el egy ötperces film? — Két hónap alatt, körül­belül harminc ember részvé­telével. Mintegy kétezer raj­zot kell hozzá elkészíteni. — Hány művész dolgozik a kecskeméti stúdióban? — Egy rendezőnk van:Szo- boszlay Péter és hat terve­zőnk: Tóth Pál, Horváth Má­ria, Hegyi-Füstös László, Mol­nár Péter, Haui József és én. Valamennyien kapunk rende­zői megbízatásokat. — Milyen munkák készül­nek mostanság? — Készül a Vízipók-sorozat egész estés változata, a mozik is bemutatják. A tűzoltókról 13 részes tévésorozatot, a Ké­rem a következőt! (Bübó) so­rozatból hat epizódot készí­tünk. És a Mátyás király munkálatai folynak még. He- lyey László kölcsönzi a hang­ját. A Pannónia kecskeméti mű­7* termében órákat tölthet el az ember fikarcnyi unalom nélkül. A mesék itt valósággá válnak. A művészek és a technikai dolgozók nem ismernek lehetetlent, itt nem tilos, kifejezetten kötelező fantáziáink Csak így szület­hetnek, olyan míves, méltán népszerű alkotások, melyek a hazai közönségen kívül öt vi­lágrész nézőihez jutnák el. Sulyok László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom